P.sz. 3736, Arel 4. havának 14. napja, az Ólom órája
 

Az éjszaka nyugalmasan telt, nem volt vihar. A matrózok vihar előtti csendet emlegettek az éjszakával kapcsolatban, de magatokban fohászkodtatok, hogy ne így legyen. Hajnalra viszont bebizonyosodott, hogy a tapasztalt tengerjáróknak igaza volt. Az előző éjszakai viharnál jóval nagyobb kerekedett, nem tudjátok, mit tettek vagy nem tettek a papok, de a hajót úgy dobálta a tenger, mint valami papír csónakot. Ismét kiáltásokat és parancsszavakat hallottatok a fedélzetről, majd napkelte után nem sokkal ilyen kiáltások érkeztek több felöl:
- Léket kaptunk!
- Süllyedünk!
- Antoh irgalmazzon!
- Itt a vég!
Aztán valahogy mégsem sűllyedtetek el, viszont irányt váltottatok, és fél napos út után kikötöttetek valahol, eddigre már a vihar lecsendesedett, és csak az eső szemerkélt.

*Fordulok egyet a keskeny ágyon, vackolom magam a falhoz, hogy ha dobálja a víz a hajót, akkor is nagyobb eséllyel maradjak a helyemen. De már olyan vészesen imbolyog az egész fatákolmány, hogy lassan magamhaz térek álmomból. Aztán, ahogy tisztul a kép, lassan kezdem felfogni, hogy miért és mit is kiabálnak az emberek a fedélzeten. Amint valóban értelmezem a "süllyedünk" kifejezést, az álom legutolsó szikrája is kipattan a szememből és reflexszerűen felülök az ágyon. Meg is lepődök hirtelen, aztán ez inkább átvált ijedtségbe. Nem is tudom hirtelen, hogy a kapitányt keressem, vagy inkább menjek vissza a többiekhez a kabinba, de végül a második lehetőséget választva végigszaladok a folyosón és megkeresem a szállásunkat. Ha minden rendben van, akkor megkeresem a kapitányt, vagy valakit akiről úgy gondolom, hogy érdemi információval tud szolgálni a történtekről.. bár még mindig csak pillogok, mert nem igazán értem, hogy most mi is a helyzet*
Visszatalálsz a kabinodba.
Igazából nincs kitől megkérdezned mi történt pontosan, mert valahogy senki nem ér rá veled foglalkozni. Mikor megállítasz valakit, annyit odavakkant, hogy ne gyere a fedélzetre, aztán rohan tovább.
*Be is menekülöm a kabin rejtekébe inkább, megvárom míg lenyugodnak a kedélyek.*

Mikor kitör a vihar magamban imádkozom, aztán a fedélzet alatt a belső folyosókon elmegyek a lovakhoz és próbálom megnyugtatni a pónim és a többi lovat, ha tudok akkorelindulás előtt szólok Alysium-nak, mert talán többet ét az állatokhoz mint én.
Nehezen közlekedsz a hajón. Kissé útban is vagy időnként a legénységnek. A lovakhoz leérve látod, hogy nagyon nyugtalanok. A te jelenléted sem sokat segít a helyzeten.
Ott maradsz lenn, pár óra múlva reccsenő-surlódó hangot hallasz, utána víz kezd szivárogni befelé, kis idő múlva már ömlik. A lovak teljesen megvadulnak, az emberek kiabálni kezdenek. Aztán mikor már térd fölöttig áll a víz, hogy-hogynek egyszercsak nem folyik be több, pedig a lék még meg van, sőt a léken kinézve látod a tengert, de az valahogy nem akar befolyni. Kis idő múlva a bent lévő víz hullámzani kezd, és kifolyik a hajóból, időnként mintha valami emberforma alakot öltene a víz a lék környékén.
Magamban imádkozok végig és mikor a víz kifelé kezdd áramlani hálát adok Toomának és Villének, hogy megkímétltek a méltatlan haláltól.
Ellenőrzöm a lovakat, kikötésüket, meg mindent, aztán visszabotorkálok és a Nagyúrékat is megnézem hogyan vannak.
Az úrnő szól ki a kabinból, hogy minden rendben. A hangja nem olyan határozott, mint eddig, és sejyed, hogy igazából egyáltalán nincs jól.

*Ha már valamivel nyugodtabb a hangulat a hajón, akkor én is megkísérelek kilesni a fedélzetre, hogy hol is vagyunk, mostmár hátha valaki szóba is áll velem a történtek kapcsán. Közlekedés közben próbálok senkinek sem útjában lenni.*
Egy nagyobb szigeten kötöttetek ki, egy közepes méretű kikötőben. A kapitány mindenkit, beleértve titeket is leparancsol a hajóról.

Amikor a kapitány kiadja a parancsot, hogy el kell hagyni a hajót, szólok a Nagyúréknak. A fegyvereim leellenőrzöm és egy kis batyuba magamhoz veszek némi élelmet is. (nekem úgy két napig eleget lesz ami) Aztán megvárom míg a nép zöme lemegy a hajóról és a többieknek szólok, hogy a Nagyúrékat körbefogva menjünk le.
de előtte a kapitánytól, vagy a Csonkafül-től megkérdem, mi az oka a leszállításnak és mi legyen az állatokkal.
A kapitány válaszol:
- A hajó oldala merülési szint alatt felhasadt, nagy a lék, száraz dokkba kel vontatni, és megjavítani, legalább egy hét kell hozzá - morogja - Az állatokat is vigyék le.