Megszorítom kétkézre kapott csatabárdomat és úgy mormogok magam elé:
-Na asztat má nem! Mégeccer nem ugrok bele semmijen robbantós átkozott vacak piszkálásába.
Megemelem a hangom és úgy kiáltok:
-Van még valaki itten? Stancil! Töröld ki kissé az álmot a szemedből azt gyere ide mellém!
Amint megszorítod a csatabárdod nyelét, és kiabálni kezdesz, látod, hogy a sötétség megsűr
södik a hőfolt körül, egy idő után már hőlátással se látsz át a sötétségen, majd hirtelen eloszlik, és nem látsz a helyén semmit, se hőfoltot, se sötétséget.

Pettyes: körülbelül 40 perce lehettek úton, mikor egy kis hőfoltra leszel figyelmes az úttól nem messze a fák között, de nem azon az oldalon, ahol a többiek vannak, hanem az út túloldalán. A hőfolt hol látszik a sötétben hol nem, olyan látványt nyújt, mint mikor a telihold előtt felhők úsznak. Még viszonylag távol vagy tőle 30 méter, de halk sírást hallasz abból az irányból.

Megállítom Foltost és leszállok róla! Körbenézek, hogy merre lehetnek a többiek! Ha túl távol, hogy szólhassak, akkor a lehető leggyorsabb léptekkel közelebb megyek hozzájuk, nem felriasztva a gyermeket! Ha senki az égatta világon nem akar tudomást venni róla, akkor rejtőzködve megpróbálom megközelíteni a gyereket.
Hallod a zajokat, amit az erdőben csapnak a lépteikkel, így körülbelül negyedóra alatt megtalálod a nagyurat és az úrnőt.

-Na ez szép. -morgok magam elé.
Óvatosan odamegyek ahol a folt villogott és körbevizsgálom a talajt nyomok és esetleges tárgyak után.
A nyomok alapján úgy tűnik, mintha valmi kis alak kuporgott volna ott.

Odamegyek hozzájuk és szólok nekik!
- Ha minden igaz megvan a gyerek, nagyon riadt lehet, mert hallottam sírni, jöjjenek odavezetem magukat! Elindulok, és közben hátranézek, hogy követnek-e, ha nem magam fogom a gyereket megközelíteni egyedül, ahogy már írtam!
- Azonnal mutatni meg hol van - mondja neked a nő, majd ő is, és a nagy úr is veled tart.
Mikor odaértek a hőfolt még ott van, a nő előre megy, és int nektek, hogy maradjatok. A nagyúr nem követi a nőt, ő is megáll. A hölgy mikor közelebb ér, letérdel nem messze folttól, és beszélni kezd lágy hangon. Nem értitek a szavait, de a hanghordozásából érzitek, hogy igyekszik megnyugtatni a gyereket. Kisvártatva cérnavékony sírós hangon válasz érkezik a sötétség belsejéből. Egy ideig elbeszélgetnek egymással, a gyerkőc lassan abbahagyja a hüppögést. Körülbelül 20 perce beszélhetnek már, mikor a sötétség lemálik a gyerekről, és láthatóvá válik, ahogy ott kuporog a földön. A nő oda megy, átöleli, megsímogatja a fejét, majd felemeli, és elindul vele a tábor felé.

Massza Rex: a karid ebből annyit lát, hogy a nő beszélget a semmivel, nincs ott senki, csak sötét van, de az sem tűnik természetellenesnek, majd jóval később hirtelen ott terem a gyerek a nő elött, mintha a semmiből került volna elő.

A táborba érve a nő a gyerkőcöt a batárba viszi. A nagyúr is beszáll a batárba, és a gyerekkel marad. A nő kiszáll a kocsiból, és Gren felé int.

Mikor felém int az Úrnő odalépek a közelébe:
-Asszonyom!?
Int hogy kövesd. Mikor távolabb értek a tábortól, halk de nagyon határozott hangon szól hozzád:
- Ha maga még egyszer emelni fegyvert a gyermekre az lenni maga utolsó napja az életben - Közli veled. Szép arcát folytott düh torzítja el, s a szeme még mindig fenn van akadva, csak a fehérje látszik, így a felhők közt átszűrődő holdfényben igen kísérteties látványt nyújt.

Maradok a táborban meditálok és gyógyítom magam az elmém erejével.
Fp-t vissza gyógyítottad.

Fontos!
 

Amikor visszaérünk a táborba és mindenki megnyugszik odalépek a nagyúr mellé és megszólalok!
- Nos egy köszönöm is megteszi! Bár mit várhatunk a féregéletűektől, semmit!
Akkor visszatérhetünk Iarwain levelére és feladatárára ebben a csapatban, mi is volt a szerepe, mit vállalt, de csak ha nagydarab barátomnak nincs ellenvetése, hogy megint felhozom ezt a témát! - kérdőn pillantok Farkasra, majd a nagyúrra és természetesen nem tőle, hanem a nőtől várom a választ, mármint a fordítást!
Erre akkor kerül sor, ha már a nő megbeszélte a dolgot Grennel.
- Köszönjük a segítség. Iarwainról nem velem kell beszélnie - hallod, hogy a nő hangjában elfolytott indulatok bújkálnak, és érzed rajta, hogy vissza kell fognia megát, hogy ne vágjon képen.

Meghökkenve nézek a kísértetet játszó asszonyra:
-Mijen gyereket ijesztgetni? Én nem ijesztgettem senkit. Viszont volt valami villódzó hőfolt a batár környékén míg odavoltak Asszonyomék. Azt mivel nem akartam bajt és az egy félig alvó Stancilon kívül senkit nem láttam, hát kiáltottam a többiek után, hogy gyöjjenek már azt nézzük meg eggyütt miaz. Nem akartam, hogy megint felrobbanjon valami. Amikor nem jött senki akkor meg óvatosan odamentem ahol villogott az az eltünős valami, de csak nyomokat találtam, mintha valaki kuporgott volna ottan. Eszem ágában sem lenne egy kis kölköt ijesztgetni, főleg nem ha a megbízómhoz tartozik.
- A magyarázatod elfogaható. Legközelebb jobban figyelni történésekre! Gyermek élete a családunk számára mindennél fontosabb lenni, ő lenni utolsó sarj. Most távozhatni! - mondja azzal visszamegy a batárhoz.

Amikor látom zaklatotságát a nőnek egy kicsit együttérzek vele, bár nem tudom azt a mentalitást elfogadni, ahogy viselkednek! Az egyetlenüket úgymond visszaszereztem és ilyen indulatokkal teli odavágok neked egy köszönömöt, de csak azért mert rám szóltak, ráadásul, hmmm, arcon akarnak vágni...
Miközben beszélgetek a nővel és valaki figyeli a beszélgetést azt veheti észre, hogy a nyugodt állapot hirtelen feszélyezetté válik részemről. A nő láthatja, hogy a szemben ezeddig nem látott tűz lobban, arcizmaim a pattanásig feszülnek, egy kicsit kivillan tán a fogam is. Majd megszólalok:
- Elfogadom a bocsánat kérésed, legközelebb jobban vigyázz, mert lehet, hogy MÁSképpen fog minden történni! A fenyegetés nem a legjobb tanácsadó - Ezt mind ingerülten mondom.
Ezután a nagyúrra nézek majd vissza a nőre és egy nagyon picit fejet hajtok és Morel felé indulok a levélért.
A nagyúr a batárban ül, így őt nem látod.
- Nem kértem bocsánat, mert nem van miért. Mikor reggel lenni, nem akarni magát a közelünkben látni! - közli veled fagyosan a nő, és beül a batárba.

- Hallak ám hígyes fülű! Jobb ha meghúzod magad itten, me ha júl írtem, szívességet kérni jüttél. A nagyúúékkal meg ne föleselj, me szájon türöllek.
Mögtaláltad a purontyot, ez jó, de löhet a te kezöd is benne vút. Fígyelni fuglak ám.

Gren közelébe maradok, mert vele még nem beszéltem a látottakról, no meg hogy kéz-közelbe legyen ez a fűimádó.

Gren-nek:
- Rendben, akkor legyen úgy, ahogy akarod!
Ezután odamegyek Morelhez, megvárom, amíg befejezi teendőit, addig nem zavarom, majd ha ráér elkérem tőle a levelet, felbontom, és megnézem, eltudom-e olvasni, ha nem visszatekerem és elmondom, hogy sajnos nem értek belöle semmit, ha igen, akkor várom a fejleményeket! Az iromány meglehetősen hosszú, és egy kukkot sem értesz belőle: cikornyás jelekkel van teleróva, melyek egyáltalán nem hasonlítanak az elf írásra.Ezek után kihúzódom a táborból kb. 20 méterre tőle és ott letelepszem! Foltost kikötöm és felköltözök az egyik fára. Próbálok kialakítani egy megfelelő helyet, ahol remélhetőleg nem esek le, majd elszenderedem!
Találsz, bár nem a legkényelmesebbet.

Továbbra is erőltetem, hogy közösen üljünk le és beszéljük ki a tapasztaltakat.
Ha kell akkor mindenkit egyesével felkeresek és elmondom nekik a tervemet.
Rendben, tedd azt, meglátjuk ki mit szól hozzá.

Massza Rex: Grenen kívül még kihez mész oda kérdezősködni?

Chris: mindenkihez, nincs kivétel. Malbordus, Morel, Marek, Stancil...

Malbordus:
- Morel kiabálására ébredtem fel, akkor láttam, hogy ég a tábor. Igyekeztem kiszúrni ki lehet a tettes, ezért körbenéztem. Körülbelül déli irányba láttam valami hőfoltott, ezért odamentem. Kiderült, hogy ketten próbáltam elbújni egy fa törzse mögé. Az egyik rám is támadt, a másik elmenekült. Pengét váltottam a rámtámadóval majd felmásztam a fára, onnan jobban látni. Mikor felértem a másik alak is menekülni kezdett. De láttam még valakit settenkedni a fák között, az úgy mozgott, mintha a menekülők hátába akart volna kerülni. Azután kigyulladt a nagy fényesség, és innen már te is tudod mi történt.

Oler:
- Kiabálásra ébredtem, majd láttam ahogy Marek, Malbordus, Gren és Morel elmegy mellettem. Az elf után mentem, de addigra őt már nem láttam, csak egy fegyveres fickót, azt megtámadtam, de ő nem vágott vissza, hanem elmenekült. Nem sokkal ez után nagy fényesség lett.

Stancil:
- KIiabálásra ébredtem, és ahogy körbenéztem láttam, hogy a tábor lángol. Nagyon megijedtem így Morel szekere alá bújtam, aztán amikor csend lett azt hiszem elaludtam,, mert arra ébredtem, hogy Gren úr kiáltozik.

Capullo:
- Kiabálásra ébredtem fel, és körbenázve láttam a felfordulást, de túl rosszul voltam ahhoz, hogy bármit tegyek, így csak vártam. Ami azt illeti most sem vagyok jól, ezért ha kérhetlek, hagyj aludni.

P.sz. 3736, Arel 4. havának 02. napja, az Ezüst órája
 

Csöpörgő esővel virrad rátok a reggel.

Chaos: nyugodtan írd be mit szeretnél tenni, ha szükség van rá potlólagosan bemásolom a megfelelő helyre

Kissé hirtelen ébredek és nekiállok körülnézni a táborban.
Ellenörzöm a lovakat és a csepegő eső ellen betakarom Szürkesörényt a lópokróccal. Aztán körbejárok és megnézem hogy történt e valami mióta lepihentünk.
Utánna megkérdem van e valakinek egy kis teafüve.
Láthatóan nem történt változás a táborban.
Olernek, Malbordusnak, Capullonak, és Stancilnak nincs teafüve.