Vissza a hajóhoz és megmondom-üzenem a kapitánynak, hoy a kikötőmester hozza az utasokat hozzá amint talál, ugyanakkor nekem is szól. (ne mondhassa, hogy nélkülünk kerített utasokat)
Ha ez megvan akkor sétálok egyet a kikötőben, nézelődve és a közeli fogadókat szemrevéve, hátha valahol "túl sok" ló áll kikötve, ahhoz, hogy mind helybéli legyen.
Egyszecsak Alysium lova jön veled szemben, oda megy hozzád, megbökdös az orrával, majd elindul visszafelé, ahonnan jött.
-Hát te meg? - kérdem a lótól meghökkenve - Mit kódorogsz egyedül?
Mikor elindul visszafelé megyek utánna.
Jó negyeóra múlva megtalálod a parton Alysiumot. A parton hever összekuporodva magzat pózban, hófehér a bőre, és nyirkos, a szeme csukva van, arc grimaszba torzult.
Fegyvert kapok a kezembe (egykeses harcikalapácsot az övemről) és körbepillantok, látok-e gyanús alakokat. Aztán jobbomban a kalapáccsal, fél szemmel a környéket figyelve letérdelek mellé és megpróbálom kitapintani a pulzusát, hogy él-e még a szerencsétlen.
Semmi gyanúsat nem látsz, szinte üres a part. Nagyon gyengén, de érzed a pulzusát.

-Nagyszerű. Lassan jobban hullunk mint a legyek télvíz idején. - morgom magamnak. Megpróbálom felmérni merre is vagyunk és mi van közelebb, valamelyik templom, vagy a fogadó.
Aztán megpróbálom megértetni a lovával, hogy térdeljen le, hogy a hátára tudjam fektetni Alysium-ot.
Körülbelül egyforma messze van mind a templom, mind a fogadó. A ló elég hamar megérti mit akarsz tőle, aztán kisebb-nagyobb tornamutatvány kíséretében nagy nehezen felküzdöd az elfet a hátasra.

Megnézem felférek-e még a lóra, de inkább leteszek róla. Futva vezetem a templom felé a lovat csak arra ügyelve, hogy Alysium le ne essen róla.
Túl gyorsan nem tudtok haladni, mert az elfnek elég nagy fájdalmai vannak, és igen kellemetlenül érinti az utazás. Körülbelül húsz perc mire odaértek a templomhoz.

Látva a szenvedését mégjobban megszaporázom a lépteim és a lovat. Ha lassan megyünk abba lehet hamarabb belapusztul. Ha mérget nyelt annak a hatásán úgyse változtat a zötykölődés. Az arcából ítélve meg most már el tudom képzelni mijen egy kiadós méregleves.
A templomhoz érve letérdeltetem a kapu előtt a lovat és lerángatom Alysium-ot. Aztán bevonszolom a templomba. Amilyen vékonyak az elfek nem lehet túl nehéz. Papot keresek a szememmel.
Találsz.

A nagyúrt vizslatom egy kicsit, hogy látok e rajta változást, mert az a gyanúm, hogy ez a lány próbál csak meg megviccelni.
Az uraság a szobában van. Bemégy és megnézed, hogy van-e rajta változás?

Ellenörzöm a meglévö élelmiszerünket mérgek után. Majd figyelmeztetek mindenkit akit még nem figyelmeztetem. Azt javaslom ,hogy mostantól egyszerre nagy adagokban szerezünk be az élelmiszert és minden alkalommal ellenőrzőm.
Deneirának megmutatom az érmét.
A nálatok lévő ételek nem mérgezettek.

Alysium-ot az oltár elé fektetem és odasietek a paphoz:
-Ne haragudjom tisztelendő, de tudna segíteni? Úgy tűnik a társamat megmérgezték.
- Természetesen - mondja, és már siet is oda az elfhez.
Megvizsgálja, majd a szent szimbólumát markolva fohászkodni kezd, ez eltart egy jó darabig. Mikor végez így szól:
- A társa rendben van. A méreg már nincs a szervezetében, de jópár napig még igen gyenge lesz és pihenésre lesz szüksége, a fájdalom és a görcsök igen megviselték a szervezetét.

Majd csak akkor, ha egyébként is lesz rá okom bemenni. Maradok továbbra is az ajtónál és őrködöm.
A nap hátralevő részében nem lesz okod bemenni.