Folyó partján

Kint ülök a Zagyva partján
Hallgatom a víz csobogását
Falevél is halkan zizzen
Lehull, s úszik a vízen.

Mint egy piciny kis csónak
Lágyan ringatózik a folyóban.
Fák lombajai susognak,
Talán egy dallamot dúdolnak?

Valahol egy halk zene szól
Dallam csendül lágyan szól,
Regél az elmúlt ifjúságról
S egy csodás régi nyárról.

E régi szerelem oly csodás
Mely ma már emlék csupán.
Elhalkult a dal nem szól már
Csak a víz csobog tovább.

Ni csak a falevél is úszik tovább,
Viszi a hírt hogy még mindig fáj.
Menj csak piciny csónak
Haladj tovább a folyóval.

S ha látod őt, mond el neki,
Van egy lány ki nem felejti.
Szívében őrzi még a múltat
S a dalt, mit együtt dúdoltak.

mintha rólam és a sok-sok évvel ezelőtti bnőmről szólna.. a mai napig eszembe jut az a Zagyva parti éjszaka Jászberényben.

A kitalált és a valós esemény, véletlen egybeesésért elnézést kérek :rolleyes:

Unatkoztam a melóba, és ez lett belőle! :o

Nekem nagyon tetszik!!

Ó, köszi! :)

Alkony
 

Pépesre rágott szavak
bántanak, elsárgállott pillanat
a tűző nap hevében
felejtett üres napok végében
lődörgő láncra fűzött alkony.
Álmaimban illúzió arcod
kínál fel kérdést,
édes feledést
ébredés nélkül.
Citromból facsart jelenünk
szegül a képzelt
világok ellen.
Kék tablettába
zárt utazás a mába
ténfergő
töltődő
mindennapok. Hiányzol.
Ajánlanék kies vízpartot
szótlanságban fogant
csókot, pillantásba
sűrített dimenziók
közt utaztatott
test érintett bőr-érzék foszlányt
üres héjba zárt morajlást.
Adnám szó helyett ajkam
szél sóhajába hajtott nyakam
tenyeredbe reszkető
édes illat-bőröm.

Elhalasztott értékelés
 

Számot kell adnom a mindennapok
hiába folyt láncreakcióba torkolt
unalmas perceiről. Mi történt?
Semmi. Az idő idilli felén
megtorpant a cselekmény és a mélypont
az asztallapon koppant homlok
még sírni is unalmas támasztása.
Elmúlt a nyár, fárad az ősz nemsokára
befut a tél is. Szemtelen veréb
csipegeti az eb ebédjének maradék felét.
Ökörnyál csillan ahogy átvág
a kertbe csurgó fény-nyaláb
hosszán. Időtlen délutánban ringanak
a fák, s a koronában felejtett madarak.
Unatkozom. Se menni, se maradni
nem lehet. A kutyának ugatni
kell, a postás alatt nyikorgó
bicikli felveri az utcák csaholását. Rádió
üvölti a térre a napi híreket
nehéz ebéd üti agyon a delet.
Kocsi előtt megfáradt söröslovak
tapossák a kanyargó betonutak
poros szélét. Minden lépés
közelebb hozza az estét.
Vacsora mellé terített villódzó képek
zsongítják a tudatot. Árnyékba lépnek
a logika alapjai, hogy a fröccsenő víz
lemossa a nap szennyét. Testre száradt kín
gyürkőzik a habbal, feloldoz a törölt
arcba futó vér, sápadt bőr pír-festő
szusszanás után
a vetett ágy.

Nem semmi...! Ettől most picit pépes lett az agyam...:eek:

Rebarbara, nekem nagyon tetszenek a verseid :)