|
A kopogásra felébredek és megkérdezem, hogy ki az, majd ajtót nyitok.
- Jó reggelt barátom! Adj egy percet, hogy elkészüljek és indulhatunk! Megmosakszom, összeszedem a cuccom, felveszem a bőrvértet, oldalakra kardok és a szokásos nagy csuhát ráhúzom, majd indulásra készen várom Tömzsipörölyt, hogy indulhassunk. Tömzsipöröly láthatólag izgatottan toporog mikor kilépsz az ajtón. -Most hagyom el először magamtól ezt a helyet! Kissé izgatott vagyok. Ezt rendesen látod is rajta, csak az feszélyez kissé, hogy a hátán egy furcsa kinézetű számszeríj van átvetve és a jelek szerint fel is van feszítve. -Először a helyi csatornaklánt keressük meg jó? - és már indul is a lépcső felé, félig ugrálva mint egy izgatott kölyök. A hátát ütemesen csapkodja a számszeríj és a lehetőségekbe belegondolva nagyot nyelsz. Követem Tömzsiőörölyt, miközbe intézem hozá mondandóm: - Csatornába kell lemenni, fújjj, abba mocsokba? - kérdem a törpét. Nem megyünk le a csatornába csak ha muszály. Meg ha hívnak. Veszélyes hely az még egy magunkfajtának is. - Na meg minek az a számodra hatalmas fegyver, miért nem valami normális van nálad, amivel lehet ártalmatlanítani, ha kell, mert hát gondolom számítasz valami küzdelemre, hamár felfegyverkeztél Te is. Ez nem egy sima felderítés lesz. - mosolygok. Előrelendíti magán a számszeríjat és kissé összerezzensz mikor a hegy feléd mutat a művelet közben. -Hoppá. Miért nem szólsz, hogy fel van húzva. Nagyon érzékeny a kioldó és még megsebesítettem volna valakit. Kelleni meg azért kell, mert soha ne alkudj úgy, hogy nem tudod megvédeni a pozíciódat. Egyébként pedig még veszek magamhoz fegyvert. Mikor leértek az ivóba az ottlevők felemelt korsókkal köszöntenek titeket. Karemm egy széles, megpakolt fegyverövet hoz Tömzsipörölynek. Ő felcsatolja és kihúzza magát. -Most mehetünk. Ahogy végigméred úgy döntesz inkább nem szólsz. A számszeríj mellett most már az övén lóg két hosszúkás doboz, egy rövidkard a balján egy kalapács a bal oldalán, meg vagy féltucat tőr és hajítótőr. Kilppve a fogadóból jó félórát gyalogoltok egy romos épületig. Tömzsipöröly lekanyarítja a válláról a számszeríjat és megfeszíti. A vájatba alultól ugrik egy vessző. Végigmér, aztán bólint. -Na menjünk. Az ajtóhoz lép és egy lendülettel berúgja, majd habozás nélkül belép. A romokkal teli szobában semmi sem mozdul körülötte. -Az információért jöttem amit kifizettem előre. -kiáltja a sötétbe. Kint várom Tömzyipöröly mögött, amíg valami hang válaszol, ha nem benézek felett egy kicsit erőltetve a szem, hogy a sötétbe lássak valami. Ha továbbra sincs válasz lenézek a törpére: - Biztos, hogy van itt valaki? - kérdem tőle. -Persze, hogy vannak, csak Téged nem ismernek még. - szól hátra a törpe. A homályban valami megmozdul. Sötét árnyék emelkedik fel az egyik törmelékhalom mögül. -Gyertek beljebb és csuklyátok be az ajtót. Tömzsipöröly bentebb lép és maga után int, de hátraszól: -Az ajtót hagydd nyitva. Belépek Tömzsipöröly után és ahogy kérte nyitva hagyom az ajtót nem törödve a hanggal, ami máshogy rendelkezett. A sötét alak jobban kirajzolódik mikor belépsz, az alakjából és nagyságából ítélve emer lehet, de a belőle és a házból áradó bűz facsarja az orrod. Tömzsipöröly félrelép az ajtó fénysávjából és körbepillant, majd az alakra néz: -Nos? A görnyedt alak megváltozott, rekedtes suttogással felel: -Teljesítettük mit kértél, hogy lerójuk tartozásunkat.... -Csak az egyiket! A tűzpapokat, ha jók a híreid. - vág közbe Tömzsipöröly. Az alak hangosan szusszan egyet. -Rendben. Tudjuk, de hát próbálkozunk. - halk, göccögö nevetés, majd folytatja - Elkaptuk az egyik őrt ahogy kérted. A viperafajzatok fészkében temetetlenül hevernek a társai. Aki életben maradt éjközép előtt elment az ékszerészek utcájába és pénzt vettek át a kismestertől, majd elhagyták a várost. Az elfogott őr vallott nekünk. A két démonőrt ők vágták le. Nem lettek volna hajlandók feladni a feladatukat. A többiek viszont emberek voltak és féltek, hogy azért miket őriznek, eljönnek a boszorkánymesterek. Élni akartak. - halk kacaj - most alig féltucatnyian kelhettek végül útra. De ha akarod egy másik szívességedért elkapjuk őket és a pénzzel együtt visszahozzuk. -Nem kell. Ennyi? -Még egy dolog van. Hol van most az akit elkaptatok? Nem fog már beszélni? A csuklyás alak kiegyenesdik és arcából hátrahullajtja a csuklyát. Sebekkel szabdalt arcú, üveges tekintetű arc tűnik elő. A viaszfehér bőrön bogarak mászkálnak, homlokán rúnajel fénylik fel. Felhasadt ajkai szóra nyílnak: -Vele beszélsz. Ő lesz az új őrünk. Leróttuk a tartozást? -A tűzpapokért igen. Azért leróttátok. De nem ez lesz az új őrötök. - szól Tömzsipöröly. Halk kattanást, majd pendülést hallasz ahogy a számszeríj lövedéke kiröppen. A nyílvessző a rúnajel közepébe vágódik és négyágú hegye szétszaggatja azt. A holtest feje szinte szétrobban, a test halk dübbenéssel omlik a padlót borító mocsokba. -Én nem engedtem meg, hogy felhasználják. - köp a hulla felé Tömzsipöröly, majd sarkon fordul - Mehetünk? Ahogy folyik a diskurzus, csak felmérem a terepet, de nem avatkozok közbe a tárgyalásba. Amikor a jelenet lezajlik undorral nézek a holtestre és arra, aki ezt tette vele. Amikor Tömzsipöröly kivonulót fúj, kimegyek és becsapom magam után az ajtót. Visszafelé szótlanul utazok és gondolkodom azon a szerencsétlenen, aki így járt. Bár rossz ember volt nem biztos, hogy ezt érdemelte. Tömzsipöröly látszólag csak félig elégedett. -Miért kellett megölniük a fickót? Áhh.. sosem értettem igazán ezeket a csatornaurakat. Gyere Dhar menjünk. elmondjuk Feran úrnak mit mondtak ezek aztán meglátjuk mi lesz. Bandukoltok nyugodtan amikor a homlokára csap: -Én őrült! Majdnem elfelejtettem! Befordul egy keresztutcába és egy kis ház előtt áll meg, aminek homlokzatán íjat és nyílvesszőket ábrázoló cégér fityeg. -Várj itt, jövök. - fut be a kapun. Pár perc múlva jön és vállán jókora oldalzsákot cipel, ami láthatólag meg van tömve. Kérdő pillantásodra felel: -Extra nyílvesszők, meg némi meglepetés nemvárt vendégeknek. De most már iparkodjunk - mondja és újra elindultok a Zsivány Ló felé. Mikor odaértek Karemm fogad titeket. Elveszi a zsákot Tömzsipörölytől és a különterem folyosója felé bök: -A többiek már lementek |
Többiek:
A délelőtt eseménytelenül telik. Napközép előtt egy órával Feran-nak levelet hoz egy futár. Elolvassa és elteszi, majd a különterembe indul és várja, hogy megjelenjetek. |
Jól kialszom magam (8-10 óra alvás), majd a reggeli rutin után az ivóban némi élelmet viszek be szervezetembe, no meg hátha találkozok valamelyik társunkkal és elbeszélgethetjük az időt. Ha M. vagy I. előkerül akkor mehet tovább a csevej velük is. Mikor Feran Úr jelez, megyek a különterembe.
Mikor leérsz az ivóba Meríín-ék nincsenek ott. Már épp végeztél a reggelivel mikor belépnek az ajtón. A tanulásra mindketten kaphatóak és ott folytatjátok ahol abbahagytátok. Hamarosan rövidke tőmondatokat is tudsz a nyelvükön amit ők Eran-ninak neveznek. Magukra az Enraki szóval utalnak ami, mint elmondják, annak az orszárnak a neve ahonnan jöttek. Elmondásukból azt is kiszűröd, hogy shadon az első ország amin keresztül útjuk indult. Mikor lementek a különterembe Gil-t már ott találjátok Feran-nal beszélgetve. |
Lelkesen libegek le a lépcsőn, valami dalt dudolászva. Sötét csizmát, szürke nadrágot, és fekete inget viselek. Az ing nincs teljesen fölig begombolva, így a mozdulataimtól függően néha-néha egy ezüst lánc válik láthatóvá a nyakkivágásban. A gyomrom halkan korog, de napközép van, a reggelit kihagyom.
A közös terembe érve kissé visszafogom a lelkesedésemet, ami Feranra pillantva nem esik nehezemre. Kissé távolabb tőle lehuppanok egy székre, és várom, hogy történjenek a dolgok. |
Tömzsipörölynek még az út közben:
- Valóban ezek nem ismerik az irgalmat. Majd a végzetük is olyan lesz, amilyet ők adnak másnak, dehát nem lehet mindenki - itt befejezem és nem is folytatom tovább a mondandóm. Amikor a céhnél megállunk és kijön nagy cuccal Tömzsipöröly megkérdem tőle, hogy segítsek-e. -Á nem kell. Bírom én - mondja és láthatólag élvezettel cipeli a csomagját. Amikor a fogadóba érünk, akkor Tömzsipörölyt követve a különterembe vonulunk. |
Mikor Dhar és Tömzsipöröly is megérkezik és leül Feran feláll.
-Nos Hölgyem és uraim. Kaptam egy üzenetet Ennar barátunktól. Az éjjel jártak náluk a raktárbéliek és 2000 arany fejében mindent átadtak neki. Hamarosan elmegyek hozzá és elintézem vele az ügyet. Addig is a másik lényeges dolog. Holnap reggel indulunk. Mindenkit kérek, hogy nézze át mi az amit hozni szeretne és mit kell még beszereznie. Térképet terít az asztalra. Az első célunk egy kis kikötő innen két napi járásra. Tadzeh. Ott hajóra szállunk Toron felé. Az új békét kihasználva átvágunk a Dwyll únió felé és Tarin egy határközeli városába megyünk. Van esetleg valakinek kérdése? -Ó bocsánat, majd elfelejtettem. a javadalmazás. Az úton élelemmel, ellátással kapcsolatos költségeket természetesen fedezem. Az extra kiadásokat, mint a jobb szoba, külön étel satöbbi viszont nem. Az elsődleges cél, hogy Ryel - néz a felé Feran - élve és minden holmijával együtt eljusson a törpékhez. Ezért cserében minden útszakasz végén 3-3 arany a fejenkénti bér. Útszakasz alatt azt értem, hogy például innen a hajóig, a hajóút, utánna toron, a Dwyll únió ésatöbbi. Előlegként természetesen az első szakasz bérét megadom. Hármasával aranyérméket rak ki maga elé. |
Nincs kérdésem, de várom hátha a többieknek igen.
-Miért hajóval megyünk, ha ennyire északi a cél? Nem lenne gyorsabb térkapuval? -Az Ifini kapukat lerontották Atya. Ami az Északi szövetségre nyílt, az már évek óta nem működik. Shulurt pedig jobb, ha elkerüljük. Már, ha épp működne is oda a kapu. De jobban járunk hajóval és minél kevesebb időt töltve toronban. - Nekem lenne egy kérdésem, már bocsánat! Hogy szeretnénk utazni a kikötőig, illetve a hajóút után, mert a lovak, hogyis mondjam - itt egy kis morgással erősítem mondandóm - megérzik a ragadozó természetemet, így elviselni nem nagyon fognak. - Talán GIL segíthet ezen, nekik meg van hozzá a képességük, de nem biztos, hogy elég lesz. -Két batárral, meg aki saját lován jön. A lovak ügyében remélem Gil tud segíteni, ha pedig nem, akkor megoldjuk valahogy. - Illetve a hajóutat nem lehetne átszervezni, ha nem sürgős az út? Szeretem, ha szárazföld van a lábam alatt! -Sűrgősnek nem mondanám éppen, de túl ráérősnek sem. Túl nagy kerülőt jelentene szárazföldön az út. A hajóhoz pedig jobb ha már most kezdesz hozzászokni. Tekintsd kihívásnak. Ismeretlen terepnek ahol még nem küzdöttél. |
- Két batár? Kik fognak bennük utazni, és kik hajtják őket? - kérdem kissé meglepődve.
Feran rád pillant. -Kettő. Csak az Atyának van lova, ha jól tudom illetve nekünk kettőnknek. Hajtani törpék hajtják innen a kikötőig. Magunkkal visszük a hajón mindkét kocsit. A túloldalt Íshar és Meríín lesznek a hajtók. Vagy eggyikük és Tömzsipöröly. A kocsik közötti elhelyezkedést majd beosztjuk. Te mindenképpen legalább két kísérővel fogsz ülni az egyikben. |
Míg Ferant hallgatom, a nyakamban lévő lánccal kezdek babrálni. Néha-néha kivillan a nyakkivágásban egy szépen megmunkált ezüst medál.
Az arckifejezésem szoborszerűen merev, a szememen látszik csupán, hogy a hangulatom elég ingatag, és szinte percenként változik. |
Feran körbetekint és a maga előtt letett pénztornyocskákra mutat.
-Vegyétek el nyugodtan. Ryel javadalmazása természetesen külön dolog -Pillant Ryel-re. Ha más kérdés nincs akkor jó felkészülést kívánok nektek. A két batárt egy óra múlva beállítják a fogadó udvarára. Ami holmitok van nyugodtan tegyétek be. Tömzsipöröly majd segít elrendezni a dolgokat. A törpe bólint, majd a számszeríját kezdi babrálni. -Természetesen uram. Élelmet négy napra pakoltatok mindenkinek. Biztos ami biztos. |
Ferannak:
- Még el kell intéznek ezt-azt. Kérlek várj meg. Igyekszem - mondom, a többiek felé biccentek azzal az étkezőrész felé sietek. A pultnál lévő csapost vagy valamelyik felszolgálót megkére, hogy valami batyuba két személyre csomagoljon valami finom ételt, lehetőleg gyümölcsöt vagy süteményt is és egy palack bort és két fakupát, e mellett kérek még tőle valami egyszerűt: pogácsát vagy hasonlót, amit reggeli gyanánt elfogyaszthatok, akár menet közben is. Míg elkészül a csomag, felszaladok a szobámba, magamra kanyarítom a köpenyemet, majd visszasietek a földszintre. Ha a csomag kész van, magamhoz veszem, megkeresen Ferant, és szólok, hogy kész vagyok, mehetünk. |
-Mi készen reggelre. - szól Íshar - mikor indulunk el?
-Napkelte után egy órával - közli Feran. -Most pedig készülődjünk. szól azzal kimegy a teremből. -Részemről készen állok. -bólintok felé. - Holnap reggel találkozunk. Azzal felállok és kimegyek a teremből. Az ivóban kérek valami ebédet, aztán felmegyek a szobámba és lélekbe felkészülök az útra. Íshar elkéri Tömzsipöröly számszeríját és elmagyaráztatja magának, mi micsoda rajta és miért néz ki így. -Ez egy módosított kahrei ismétlő - vágja ki büszkén Tömzsipöröly. - van vagy kétzáz éves, de még mindig tökéletes. Szedi darabokra a fegyvert és mutatja a részeit. -A szokásos 6-8 lövedékes tár helyett ebbe négyféle van. 4, 6, 9 és 15 lövedékkel. Állítható erősség, állítható irányzék és persze minden rám van alakítva. Ezzel bármit eltalálok 90 lépésen belül és elvisz akár 450 lépésre is. |
Feran felmegy a szobályába, majd pár perc múlva az ivóban csatlakozik Ryel-hez. Lecserélte a köpenyét egy kissé hosszabb incognóra amit a hátára vetett és nem bújt bele az ujjaiba, mintegy köpenyként viseli. Oldalán most először látni fegyvert. Balján enyhén hajlított penge függ, markolata hosszabb az átlagosnál, mint amit két kézzel is lehet fogni, forgatni. Pengéje, mint a lovasnépek szablyái, bár annyira nem ívelt.
-Mehetünk? - kérdi Ryelt. - Mehetünk - válaszolom mosolyogva, majd elindulok az istáló felé. -Majd jövünk. - szól oda Feran Karemm-nek. Az biccent és visszaszól: -Előkészítünk mindent uram. Ki hogy készül az indulásra? |
Összeszedem azt a kevéske holmim, amim van, de a szükséghez elegendő. Reggel indulás elött felveszem magamra a bőrvértet alatt normálisan kibélelve. Két oldalamon szarvhoz hasonlítható kard lóg hüvelyükben. Karjaimon és a lábamon alkar - és lábszárvédők. Rajtam a szokásos ki csuhám. Reggelig az időm nagy részét pihenéssel, illetve az ivóban töltöm. Beszélgetek, megnézek egy-két játékot, amit játszanak. Korán megyek majd a szobámba lefeküdni, hogy friss legyek az induláskor.
A másnap regeli indulás híre fülébe jut néhány barátodnak és a délutánt, meg az este elejét jópár törpe tölti körülötted. Jótanácsokat osztogatnak és kérdezgetnek kell-e neked valami az útra. Egyikük tngerészeti gyorstalpalót tart neked. -A lényeg, hogy szélesen járj. Széles terpesz, mély állás. Mintha bírkóznál és az ellenfeled bármerről jöhet. Úgy érzed majd, mintha rádvetné magát. de ha jó az alapállásod nem tud kibillenteni. |
Felkészítem a lovamat (Légióst) az útra a magam komótos tempójával. Ha a zsákom elfér valamely kocsin, akkor inkább oda rakom. Megvizsgálom a kocsik alap felszerelését, ha hiányzik valami, amit vinnék én, akkor azt a megemlítem, hogy kéne, ha más nem, beszerzem én.
A kocsik belsejéből láthatóan nemrég szedték ki a télen fűtésre szolgáló sárkányokat. Belül 5 ülőhely van. a háttal ülők között (a sárkány helyén) jókora láda az élelemnek. A batár hátulján hatalmas láda (szekrényszerűen nyitható, belül 4 kivehető polccal) amibe minden holmid kényelmesen elfér. A batár tetejét megnézve kissé felvonod a szemöldököd. Magasított palánk van rajta, ráadásul még jobban magasítható fémlapokkal és jobban megnézve maga a batár is elég vastag falú. A tetőn bőven van hely arra, hogy valaki ott elfeküdve a környéket szemmeltartsa és ha kell íjászok térdeljenek mögötte. Olyan mint egy bástya. Jut eszedbe róla.(csapdák, ásó, szekerce,tartalék kötél,tömlő, zsákok, egy kis hordó tele borral stb) Karem felírja mi kell neked és megígéri, hogy beszerzi. Hamarosan hoz mindenfélét, kisállatcsapdákból egy féltucatnyit, meg négy jókora, akár medvét is megfogó csapdát. -Ásó van a bak alatti ládában, meg két lapát, kalapács, kerékszeg, egy favágófejsze meg két szekerce. Az nem jó? A gondos előkészületek után az ivőban leszek. |
Jól elbeszélgetek a barátaimmal, megköszönöm a jótanácsokat, mindent amit jó indulatból kapok tőlük. Elvileg nincs szükségem semmire, de ha van egy-két jó dolog, ami segíthet utam során, amire ők gondolnak esetleg, de én nem, akkor azt szívesen veszem tőlük.
Az egyik, - kissé már kapatos - törpe dülöngélve elédáll és megcsapkodja a vállad. (padon ülsz így ugrálás nélül felér a válladig) Kicsit meg is sajdul, de nem törődsz vele. -Láttam, Gird kocsijaival mentek. Azt van é tőrőd? Te! A tengeren, amit ez a pödröttszakállú nem mondott - böki oldalba a tengerészoktatást tartót, de úgy hogy az felbukik és magával ránt pár korsó sört, amit többen rossz néven vesznek - Mindég legyen nálad legalább egy kés vagy tőr a tengeren. Egy a csizmádba egy a karodon, egy övön. Ha elszabadul valami kötél és belegabajodsz, azonnal vágdd ki magad. Kés nélkül könyen meghalhatol! |
Karem-nak: Jól van fiam, derék gyerek vagy te. (megveregetem a vállát)
-Köszönöm uram - mondja kissé meghökkenve. Látszik az arcán, hogy kissé csodálkozik azon, hogy "gyerek" nek hívod, de nem emel szót. -Esetleg egy kissebb hordó sört az útra? -Egy jó kis ser mindig jó, de a bor tartósabb ilyen szélsőséges körülmények közt. Nem vagyunk mi halak, hogy mindig vizet igyunk, nem de? (félmosoly) -Való igaz Atya! A készletek közt lesz azért sör is, mertugye törpe anélkül nem gyakran indul útnak. - felkacag - Bár többnyire az első nap végére el is fogy. |
Reggel mindenkihez bekopognak napkeltekor.
Az udvaron a két batár körül törpék és a fogadós fiú sürögnek. Mindkét kocsi elé 4-4 lovat fognak be. Íshar és Meríín Hátizsákokat és kis ládákat pakolnak a batárok ládáiba. Tömzsipöröly a konyhából érkezik és óvatosan tart maga előtt egy jókora fémedényt vastag kesztyűkben, amit az egyik kocsi ládájába, külön rekeszbe tesz. Ki mit csinál? |
Napkelte előtt már ébren vagyok. Elkészülök, összeszedem a cuccaimat, lemegyek reggelizni. Remélem ott összefutok valami ismerőssel. Aztán mikor a többiek indulnak kifelé, én is azt teszem.
Ferant látod átmenni az ivón két díszes páncélú törpével beszélgetve elmerülten. azok átadnak neki egy tekercset majd meghajolnak és tvoznak. Feran feléd pillant mosolyogva, majd elindul felfelé a szobájába: -Hozom a csomagom, segítsek a tiédet lehozni? |
Gyorsított reggeli rutin útán gyors villás reggeli. Az istálóból Légióst az egyik batár mellé vezényelem, majd keresek valami ülőhelyet, ahonnan jól látok és figyelem a sürgést forgást. Várom, hogy ki melyik batárba gondolkodik.
Légiós láthatólag élvezi a körülötte nyüzsgő népeket és boldogan prüszköl mikor elmegy előtte egy-egy törpe. Előbb nem érted miért, aztán észreveszed, hogy majd mindegyikük kis darabka, cukorral összecsomósított zabot tart a szájához mikor elmegy mellette. Láthatóan Tömzsipöröly a "fazekas" batárba készül, mert a számszeríjját annak a tetejére rakta. Meríín ugyanarra pakol, Íshar a másikra. -Jó reggelt! - köszönök az Atyára mikor kilépek az udvarra, majd a csomagom berakom az egyik kocsi hátuljába. A "fazéktalanba" ahol Íshar pakolászik. Ő is köszön neked, a törpék többnyire csak biccentenek feléd és mennek tovább. Egyesek tüzifát, mások ládácskákat, zsákokat pakolnak, kettő pedig a lovak patkóit és a kocsikat nézi át tüzetesen. - Néked is Gil! Az elf végignézi a lovakat és láthatólag szakértő kézzel vizsgálgatja őket. Összeszedelőzködöm, megmosakszom, felcuccolok, felveszem a cuccomat, amit az előzőekben elírtam! Kifelé megpróbálok találkozni Tömzsipöröllyel és egy tőrt kérni tőle, hogy a tegnapi intelmeknek megfelelően legyen nálam végszükség esetén. Tömzsipörölyt a nyüzsgésben többször is látod mire sikerül a közelébe jutnod. Mikor elmondod neki mit akarsz, ő a gyereknek kiállt oda valamit és elküldi. Pár perc múlva a kölyök két dísztelen, erős tőrrel tér vissza és átnyújtja neked. Mindkettő egyszerű bőrtokban, vékony szíjjnak elég lyukkal a markolat végén és övre fűzhető füllel ellátott, vastag és éles penge, az egyik élükön fűrészesen kiképezve. -Ezek jók? - Jók lesznek, köszönöm! Mikor kiérek igyekszem minél előbb az egyik kocsiba beszállni, hogy ne zargassam a lovakat jelenlétemmel! Ha esetleg valakinek nem tetszik valami, azt pedig a kocsiban szívesen várom, hogy elbeszélgessek vele, hogy mi lenne az ötlete ennek a kiküszöbölésére. Abba a kocsiba ülsz amiben Tömzsipöröly pakolászik. A lovak láthatóan egyáltalán nem idegeskednek miattad. Mind nyugodt. Mikor Tömzsipöröly észreveszi, hogy furcsálkodva nézed a lovakat egy kis darab valamit dob oda neked. Olvasztott cukorral összeragasztott zabnak tűnik: -Harci nyugtató. Ha ijent kapnak a lovak akkor akár egy istennek is nekimenek félelem nélkül. Vagy egy sárkánynak. A legjobb, hogy semmijen más képességüket nem torzítja el. Megcsóválom a fejem és elmosolyodom. Elgondolkodom, hogy vajon mi minden van még ennek a törpének a tarsolyában. Ez esetben, hogy nem rakoncátlankodnak a lovak, kiszállok és megkérdem, aki arra jön, hogy segíthetek-e neki pakolni, mondjuk például Ryelnek. Új élmény neked, hogy a lovak csak néznek rád , de nem prüszkölnek közeledtedre. Önkéntelenül is megsimogatod az egyik nyakát. Érzed, hogy egy pillanatra megfeszülnek az izmai és csodálkozva simitod végig, aztán megböködi a kezed az orrával, hátha van nálad valami nasi. |
Az indulásra kijelölt időpont előtt fél órával Feran az udvaron várakozik, hogy mindenki megjelenjen. Tömzsipöröly irányításával mindenféle holnmit felrakodtak már a batárokra. Három törpe is készülődik nagyon. Kettő a két bakra pakol fel pár hajító kalapácsot és fejszét, pajzsot és kardot akasztanak a bak oldalára, magukon lemezvértet viselnek. A harmadik, Tömzsipörölyhöz hasonlóan a batár tetejére pakol. két közepes és egy nehéz számszeríjat, meg hozzájuk való vesszőket helyez a félmagasra feltolt "palánk" mellé. Íshar és Meríín az udvar kapujában beszélget egy kereskedő kinézetű fickóval és egy középkorú nővel.
Reggeli után kiérve az udvarra, köszönök a jelenlévőknek, majd megkérek valami jó erőben lévő férfit, hogy a szobámban lévő ládát legyen kedves hozza le nekem, és pakolja fel valamelyik batárra. Habozok, hogy beüljek-e bármelyik batárba, legszívesebben lovon utaznék. A két páncélos törpe és a fogadós fiú mennek fel a ládáért. Lecipelik és berakják az egyik batárba a fűtősárkány helyére (fazéktalan), majd a padlóhoz kapcsolt szíjjakkal erősen rögzítik. Feran biccent feléd, majd az istállóhoz megy és elővezeti a lovát. Hosszú vezetőkantár van a lovon és könnyű, finom kidolgozású nyereg. A Tömzsipöröly álltal "megszállt" kocsihoz vezeti és kiköti a hátuljához. Ellenőrzi a vezetőszárat és a tartókapcsokat. Biccentek Feran felé, aztán nem túl nagy örömmel beszállok abba a batárba, amelyikben a ládámat pakolták, és várom, hogy kiderüljön kikkel utazom együtt. Mit látok az ablakból, ki melyik batárba száll be? Íshar-ék elköszönnek azoktól akikkel beszélgettek, majd Meríín a Te batárodhoz, Íshar a másikhoz lép. Feran úgy tűnik még nem döntött, a többiek elhelyezkedésére vár. De mikor látja, hogy elhelyezkedsz, kihozza a lovad az istállóból és a magáéhoz hasonlóan a kocsi után köti. Íshar és Tömzsipöröly batárjához lépek és felszállok: -Tőlem akár indulhatunk is. Feran biccent és az Atyához, meg Dhar-hoz fordul: -Uraim? Szálljanak be kérem. Atya! Ön is beül, vagy lovagol? Mert ha meg nem sértem ajánlom a beülést. Én jeleztem, hogy abba a batárba fogok majd beülni, ahová Tömzsipöröly ment, természetesen, ha nem férek be oda, illetve esetleg a másikba sem, szívesen utazok a bakon is bármelyik batáron. A batárban már ott üldögél Gil, mellette Íshar piszkálgatja a földet. Gil-lel áltósan ülsz be, hogy ne akadályozzátok egymást, ha kinyújtjátok a lábaitokat. Feran-nak: -Köszönöm, elfogadom a javaslatot. Meríín mellé zárkozóm fel, Légióst is ahhoz a batárhoz kötöm (felnyergelve hagyom, hátha szükség lesz rá hirtelen) Meríín segítően nyújtja a kezét, hogy könnyebben felszállj, aztán utánnad lép, eltörölve a földre firkált vonalait. |
Tehát az egyik batárba eddig:
-Gil -Dhar -Íshar A tetőn Tömzsipöröly. A másiknál még csak Meríín ácsorog, meg az Atya bent. |
Feran mégegyszer ellenőriz mindent aztán Ryel batárjához lép:
-Hölgyem? Utazhatok veled? Kiszólok Ferannak a batárból: - Természetesen. Örömömre szólgálna. Mikor felszáll rámosolygok, és figyelem hova ül le. szembe ül veled, háttl a menetiránynak. Melletted az Atya, mellette Meríín. Feran kiszól az ablakon. -Indulunk! A két batár halk zörrenéssel mozdul meg. Kikanyarodnak a fogadó udvaráról és nekivágnak a városból kivezető útnak. A három ló könnyedén kocog az első batár mögöt. A városon megállás nélkül hajtotok keresztül és fél óra múltán kijuttok a városkapun. A tengerpart mentén futó utat követik a kocsik. Napközép után egy órával lassítanak, majd megállnak a kocsik egy kissebb útmenti ligetnél, ahol tűzrakó helyek látszanak. -Ebédidő, - szól Feran. - Kissé nyújtóztassátok meg a tagjaitok. De előtte nézzetek körbe, hátha van valami kóbor tolvaj errefelé. Feran tanácsát követve kiszállok a batárból kinyújtóztatni a tagjaimat. (A tarisznyám a vállamon átvetve pihen, nem teszem le sehova.) Közben elmorfondírozok, hogy vajon sötétedés előtt elérünk-e valami lakott területre, vagy a szabadban kell töltenünk az éjszakát. Miután megmozgattam magam körbenézek, hogy valaki pakol-e elő ételt, ha igen oda megyek hozzá, és illedelmesen kérek egy ebédre valót. Étkezés után, mikor már a többiek is készülődnek az induláshoz, visszaszállok a batárba, és helyet foglalok, de most az ellenkező oldalon, nem ott, ahol előtte ültem. Én is megmozgatom elgémberedett izmaimat! Az étkezéshez előkészülök, majd mikor mindenki étkezni kezd, akkor én is hozzálátok. Az étkezés után összepakolás és ha nincs egyéb ohaj, akkor vissza a batárba. |
Tömzsipörökly lekászálódik a tetőről és kiszedi a fazekat. a földre rakja és felnyitja.
Még mindig forró, sűrű leves gőzölög benne. A két hajtó törpe beleveti magát a ligetbe és csörtetnek ide-oda, Íshar és Meríín megkerülik a ligetet és figyelnek, hátha valakit felugrasztanak a zajongó törpék. Az íjász eközben a környéket figyeli felhúzott számszeríjja mögül. De a ligetet átfésülve semmit nem lelnek. Csak féltucat madarat sikerült felriasztaniuk. Tömzsipöröly egyszerű fatányérokba mer ki a levesből. Míg esztek Íshar-ék és a törpék a környéket nézik, utánna ők is esznek. Az ebéd végeztével mindenki visszaszáll és a menet újra elindul. Feran helyetcserél Ryel-lel. A többiek ugyanúgy ülnek. Feran felszálláskor közli: -Ha minden jól megy napszállta után kevéssel elérünk egy kis halászfalut. Ott alszunk. Van fogadójuk. És lőn. A nap jó félórája bukott alá mikor begördültök egy kis falucskába. A kis halászkikötő közelében földszintes épület bizonyul fogadónak. A helybéliek gyanakodva néznek a kocsikra mikor átdübörögtök a falun. A fogadó előtt lefékeztek és és Feran kiszáll: -Az Atya és Dhar alkuszik szállásra. Ők mennek be előbb. Aztán Ryel felé fordul: -Egy séta a tengerparton? Miután megkérdi Meríín lép oda hozzá: -Ha Ryel úrnő megy séta akkor mi is kísér. Vagy kísér csak én, Íshar őriz úrnő láda. Ez feladat van most. |
- Egy séta jól esne ennyi ülés után.
Meríínek: - Ha Feran szerint mindenképp szükséges a kíséret, akkor rendben - a mondat végén kérdő pillantást vetek Feran felé. Feran Meríín-re néz: -Én leszek a kísérete rendben? Meríín egy pillanatig gondolkodik: -Értem. Jó. Mi vigyáz doboz. Ha baj akkor kiált és mi jön. |
Az ajtóban bevárom Dhart, majd belépek a fogadóba.
Az Atyával bemegyek a fogadóba. Kinyitom az ajtót és megvárom, amíg az Atya bemegy, majd követem. Az ajtóban megállok és felmérem egy kicsit a terepet és az embereket. Ezután a pult felé nézek és kérdőn az Atyára, hogy együtt menjünk oda, mert én annyira nem értek az alkudozáshoz, de legalább tanulok tőle valamit. A fogadó belseje lényegesen mocskosabb és durvább, mint a Zsivány Ló-é. A konyha és az ivó-étkező rész egyetlen jókora terem, jobb oldalán a hosszú pult mögött van a konyharész, az egész helyiséget betölti a sülő-fővő ételek és a bor szaga. Láthatóan csak helybéliek vannak bent és egy-két kereskedő, akik rendezettebb öltözékükkel kilógnak a helyiek halzsíros ruházatú tömegéből. A bejárattal szemközti falon két folyosó is nyílik, láthatóan onnan nyílnak a szobák. Mikor beléptek a helyiek legtöbbje felétek fordul és megvetően nézik végig az atyát. A mögötte belépő Dhar viszont gyanakvó pillantásokat kap és pár ember keze az övébe tűzött kés markolatára fonódik. A kövér, zsírfoltos kötényt viselő fogadós a padlóra sercint mikor felétek néz: -Mi köll? |
Nem foglalkozok a megvető nézésekkel, megszoktam már, hogy nem mindeki szeret.
Fogadósnak: -Az égiek adjanak nyugodt estét, száraz és tiszta derékaljra lenne szükségünk majdnem egy tucat fő részére. A fogadós gyanakodva lép közelebb. -Az addig rendben is van. Akad elég szabad szoba most. Hanem aztat mongya meg nekem, hogy ez itten mi? - bök az ujjával Dhar felé. |
Megvárom, hogy Feran kisegítsen a batárból, majd elindulok arra, amerre vezet.
Feran a tengerpart felé vezet kényelmesen sétálva. A partra húzott halászcsónakok közt átlépdelve lassan a kis mólóig értek, ahol nagyobb halászbárkák és egy hasas szkogg van kikötve, magasan a bárkák fölé tornyosulva. A szkogg mellett pár felfegyverzett alak látszik őrködni és láthatóan nem a legnyugodtabbak. |
Gyönyörködök az éjszakai tengerben és a csillagokban. A fegyveresek nem érdekelnek, egy intéssel jelzem is Ferannak, hogy inkább nagy ívben kerüljük ki őket.
A móló ellentétes oldalára húzódva kerülitek el a közvetlen találkozást a fegyveresekkel. A móló végébe érve arcotokat a szélbe fordítva néztek észak felé. -Hamarosan odaát leszünk. Lehet, hogy adódnak problémáink Toron-ban, de még mindig kevesebb a kockázat, mint a szárazföldi kerülővel. Mit gondolsz hány nap míg átvágunk toronon? |
Leszállok a batárról és körbe nézek (amilyen messzire csak ellátok), hogy látok e valami furcsaságot e vidéken, miközben azon morfondírozok (félhangosan, egy kicsit viccelődős hangulatban), hogy mivel legutóbbi megállónkon a törpék verték fel az erdőt, akkor legközelebb ha bánya közelében leszünk, majd nekem kell bányászni?
A tenger nyugodtnak tűnik, a szemed a távolban egy jókora hajó nyugatra tartó árnyékát is kiveszi. A parttól jó 600 lábnyira a víz alatti hullámtörők fodrozzák a felszint. A szárazföld belseje felé lankás, ligetes dombokat látsz itt-ott elszórtan fény világlik a tanyákról. Maga a falu alig 50-60 ház, meg tucatnyi nagyobb épület (raktár). Mindössze két utca az egész. Kövezés nincs, ahogy közvilágítás sem, a legközelebbi domb tetején égő jelzőtűz kivételével. Egyébként kinyitom a tudatomat és körbenézek mind asztrális, mind mentális síkon. Mindössze tucatnyi helyen látsz magasabb értelmű emberekre utaló jeleket a társaidon kívül. A falu legmagasabban levő háza körül védőaurát veszel észre, a kidolgozottsága (vagy inkább annak hiánya) alapján úgy véled a falu vajákosa lakhat ott. A többit a hajók környékéről érzed. A legtöbbet egyszerű védővarázslatok okozzák, a hajón viszont úgy tűnik több nagyerejű varázsló, vagy mágikus tárgyakkal felszerelt ember van. |
- Két nap biztosan kell, ha sietünk is. Lenne megoldás, hogy ne legyünk feltűnőek, és probléma se legyen, de nem hiszem, hogy a többieknek tetszene az ötlet, e mellett vállalnom kellene a kilétemet. De mindet egybe véve, még mindig ez lenne a legbiztonságosabb megoldás.
-Arra gondolsz, hogy játszuk el a kíséreted, mint szolgák és rabszolgák? - Igen, de tudom, hogy ezt nem fogadnák el a többek. Megértem. De érdemes szem előtt tartani, hogy a társaink egy része nem lesz ott biztonságban, és nem lenne elképzelhetetlen, ha valaki eladná őket rabszolgának. Téged, Meríínt, Ishart, és az Atyát nem adnának el, de a többieket... Feran töpreng egy kicsit: -Talán Tömzsipöröly és Gil tudnák álcázni magukat és Dhar-t. Embernek és gyereknek. Megkérdem tőlük. Ha mégsem, akkor igyekszünk majd a Concordia biztosította jogokkal élni. Amint partraszállunk beszélünk a helyi hivatalnokkkal. Mögületek lépések hallatszanak és Feran hátrapillant: -Jó estét. Mit óhajt? Hátra nézek én is. Ki van ott? Egy magas, testes ember áll mögöttetek pár lépésnyire. Mögötte két fegyveres. Ruházata kereskedőre vall, kezein ékköves gyűrűk csillognak. -Jó estét Maguknak is! Láttuk mikor megérkeztek a faluba. Az esetleges félreértések és összezördülések megelőzése képpen tudatnám magukal, hogy nem veszünk fel utasokat és nem engedünk senkit a hajónkra. Feran összevont szemöldökkel méri végig a fickót: -Nem szándékozunk magukkal tartani és a hajójuk sem érdekel. Vagy kellene, hogy érdekeljen? -Hahh.. mostanság dívik az utasként felszálló kalózok csele. Már volt szerencsénk hozzájuk és nem akarok mégegyszer olyan napokat. |
Nem tudom ki van most a közelemben, de odafordulok hozzá és ezt mondom:
Lehet nem fog ártani némi felkészülés, mert valahogy nem minden az, mint aminek látszik. Íshar, Meríín, Tömzsipöröly és a három törpe van hallóközelben. Íshar biccent: -Tudom valami nem jó most. Tömzsipöröly a szavaidra vigyorogva szól: -Illúziók nincsenek az biztos, de a mágiához nem értek. Viszont az kissé fura, hogy a halászok már mind partravonták a csónakokat és egyik sem dolgozik körülöttük. |
Hagyom, hogy Feran tárgyaljon vele, és csak figyelem őt és a társait.
Feran összevont szemöldökkel méri újra végig a fickót: -De miért ezzel kezdi? Ha eddig nem is érdekelt a haójuk akkor miért hívja fel rá külön a figyelmet? Mégegyszer mondom. Nem keresünk fuvart és nem megyünk a hajójára. Most pedig ha megbocsát. - feléd nyújtja a kezét. -Visszamegyünk a többiekhez? - beleszagol a levegőbe - Úgy érzem sokat romlott a levegő. Elfogadom a kezét. Nem tévesztem szem elől a férfiakat, legalább a szemem sarkából figyelem őket, míg elmegyünk mellettük. Mikor ellépdeltek mellettük a szemed sarkából látod ahogy megbámulnak és a foguk közt pusmognak valamit. A partra visszaérve Feran dühösen fujtat egyet. -Ez udvariatlan lépés volt részükről. Valamit nagyon rejtegetni akarnak. De akkor se érdekel. Meg az az arcátlan bámulásuk. Magam is elég tolakodónak tartom a férfiak viselkedését, de azon halványan elmosolyodok, hogy Ferant zavarja, ha megbámulnak. |
Visszatérve a kocsikhoz Tömzsipöröly szól hozzátok elöször:
-Van valami furcsa a levegőben. -Te idáig érzed annak a fickónak a modortalanságát? - kérdi félig viccellve Feran, a móló felé intve. -Nem - pislog zavartan Tömzsipöröly - De Gil-nek is rossz érzése van. Valami nem jó. Feran Gil felé fordul: -Mit sejtesz pontosan? Mitől tartasz? |
Megvárom, hogy Ferran-ék vissza érjenek és mikor oda érnek hozzánk, akkor odafordulok hozzájuk, illetve Íshar, Meríín, Tömzsipöröly-höz is intézvén szavaimat, megszólalok:
- Lehet, hogy a fogadó kényelmesebb, ám jobb volna kicsit arrébb pihenni és szokás szerint letáborozni, nagyobb védelem alatt. Nem szeretem a kalóz hajókat, illetve az ember rablókat sem, főleg ha a közelben horgonyoznak. Ha kell, tudok olyan védelmet csinálni magunknak a pihenés idejére, hogy örködésre se lesz sükség. Feran bólint: -Lehetséges. Várjuk meg mit mondanak majd az Atyának, meg Dhar-nak. Addig próbálj körbevizsgálni az érzékeiddel, magam is azt fogom tenni. Feran minden különösebb előkészület nélkül leül az egyik batár mellé a földre és maga elé emelve a karjait halkan mormolni kezd. Már megtettem. A hajót több varázslat is védi, egy része magát a hajótestet borítja és óvja, de van ott egy mágiával erősen védett börtön szoba is, valamint a hozzátok lépők viselkedéséből ítélve, aki odabent van, nem önszántából utazik ott. - A kalózok ügye nem érint minket. Ők miért foglalkoznak velünk? Ha pedig valóban érdekeljük őket, akkor lehet megkeresnek akkor is, ha nem a fogadóban vagyunk. A fogadót nem tudjuk kellő képp megvédeni? |
Tömzsipöröly feszülten figyel.
-Nem lehet, hogy a rakományuk olyasmi amit ennyire védenek? Tudomisén mithril vagy anvarik fűszer, vagy valami ereklye? Feran kezei közt kicsiny tűzgolyó jelenik meg, majd kinyúlva tekergőző kígyóvá alakul. Egyre erősebben fénylik, majd egy fehér lobbanással eltűnik. Utána úgy tűnik nincs nyoma. Feran feláll és leporolja magát. -Hamarosan többet tudunk. |
Kissé lejebb halkítva a hangomat mondom a következőt:
Azért a mi ügyünk a kalózok ügye most kedves hölgy, mert a legtöbb kalóz egyben rabszolgakereskedő is és ha jól hallottam, biza ön nagyon megtetszett nekik mint portéka, illetve mint lehetséges ágyas rabszolga. Az éjjel beálltával a partok közelében lesz az a másik hajó is, ami kb. 3 mérfőldre hajózik innel jelenleg és egyre lassulva közeledik. A fogadó tulságosan zárt hely, könnyedén beszoríthatnak minket oda, illetve a varázslat amire készülök, sokkal jobban működik nyilt terepen, ám amennyiben kívánják, akkor megpróbálkozhatok csupán egy szint, illetve szobák megvédésével is. |
Feran félrebillenti a fejét, mint akinek a fülébe sugdosnak valamit.
-A hajót pár napja megtámadták ..... utasként felszállt banditák ..... Belülről inkább romhalmaz, mint hajó. .... Fele legénysége van mint szokás lenne ... Sok a sebesült .... zárt raktér .. erős pecsétek, mágikus és fizikai csapdák. Kiegyenesedik: -Egyenlőre ne foglalkozzunk velük. Táborozzunk le a falun kívül. Ha esetleg a hajó amit Gil látott a kalózoké, akkor valószínüleg támadás lesz ma este. Ha pedig így lesz meg fogják szórni kővetőkkel a kikötőt és a fogadót de a falut biztosan. Tömzsipöröly menj hívdd vissza Dhar-t és az Atyát. A törpe elrobog a fogadó felé. Akkor viszont, ha a falusiakat meg fogják támadni, lehet mégiscsak maradnunk kéne... ha elég zóna varázsjelet kipakolok, akkor az egész falut meg tudom védeni, nem olyan nagy terület ez a rakás ház... Gilnek: - Engem rabszolgának? Ezek a... - mondom megrőkönyödve, arcomon színtiszta döbbenettel és undorral. Látszik, hogy folytatnám még a mondandómat, és valószínűleg nem a legkifinomultabb szófordulatokkal. Ők nem válogatnak... minél különlegesebb valaki, annál drágábban el tudják adni... sajnos az emberknél rövid életükből kifolyólag nagy szerepet játszik a pénz és vannak akik sokat fizetnek egy önhöz hasonló hölgyért. Esetleg, ha nagyon arra készülünk, hogy megelőzzünk egy együttes támadást, akkor én el tudom süllyeszteni a horgonyzó hajót akár most is... bár ezzel az igazi veszélyforrást nem hiszem, hogy megszüntetnénk... Gilnek: - A falusiak dolga, nem a mi ügyünk. Nem érdemes felesleges összetűzésbe keverednünk, ráadásul önszántunkból. Így sem lesz egyszerű utunk. Rabszolgának lenni nem lehet nagy mulatság, bárkiről is van szó, így nem érzem azt, hogy ezeket a szerencsétleneket magukra kéne hagynunk a vész közelettével... nekem pedig nem okoz gondot, hogy a mágiámat kiterjesszem az egész falura... aztán onnan se ki, se be nem megy senki míg én nem engedem. Gil esetleges elrablásommal kapcsolatos további fejtegetéseről alkotott véleményemet megtartom magamnak. Szótlanul végighallgatom, amit mond. Kérem ne vegye a szívére amit mondtam az ön elrablásáról, hisz azok nem az én szavaim voltak, hanem az övék. Mikor önök Ferran-nal elindultak tőlük, akkor beszélték pusmogva, nekem meg elég jó a fülem... Gilnek: - Nekem nem áll szándékomban segíteni ezeknek az embereknek, nem az én dolgom. Ön azt tesz, amit akar, az sem az én dolgom, míg nem sodorja veszélybe azt amiért útra keltünk. A felesleges feltűnés, pedig veszélyes. Feran Ryel-re pillant, majd Gil-re: -Arrébb táborozunk. Az egyik közeli domb mögött. Valaki mindig a dombtetőről figyeli az eseményeket és figyelmezteti a többieket, ha bármi történik. Ha olyan események lesznek akkor beavatkozunk, ha nem akkor nincs értelme feleslegesen pazarolni a mágiát és az erőnket Kedvem lenne kifejteni az elfnek a kalózokról alkotott véleményemet, de azzal elárulnám magam, így csak annyit mondok fagyosan: - Nem vettem a szívemre. |
Bocsásson meg hölgyem, de egy tengerparti faluban, a mi kis társaságunk olyan, mint egy égig érő fa a sivatagban... aki arra jár, annak bizony egyből feltűnik, így azt hiszem, hogy a feltűnésen már túl vagyunk. Viszont ha látványos védelmet csinálnuk, akkor akár a támadók esetlegesen akár el is állhatnak támadási szándékuktól, így megkönnyítve az éjjeli pihenésünket.
|
Ferannak:
- Mit jelent pontosan, hogy "olyan eseméyek"? -A hajó tulajdonosai nyilvánvalóan nem helybéliek és a lobogójuk alapján valamely keleti kereskedőváros a tulajdonos. Ha ők és a kalózok egymás közt elintézik a dolgaikat az engem nem érdekel. De ha a falusiakat is megtámadják akkor a vendégbarátság parancsát követve be fogok avatkozni. A kalózokfejéért úgyis fejpénz jár - megvonja a vállát - egy kis plussz mindig jól jön. |
| All times are GMT +1. The time now is 16:50. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu