Egy lány síelni ment a télen a francia Alpokba. Nagyon jól érezte magát, jó volt az idő, friss a hó. A lány tapasztalt síző lévén egyik délután magányosan elindult az ismeretlen lejtőkön. A hó itt, ha lehet, még csodálatosabban ragyogott, mert nem taposták még le a síelők, mint a népszerűbb pályákon.
Egy különösen kellemes lesiklás után a lányra rájött a pisilhetnék. Érezte, hogy már késő visszaindulni a bódékhoz. Nem volt más választása, mint ott helyben elintézni a dolgot. Ez megoldhatónak tűnt, hiszen nem látott senkit a közelben. Óvatosan lefejtette magáról az egyrészes síruhát, letolta térdig, és leguggolt.
Igen ám, de közben érezte, hogy elindul. Akaratlanul keresztbe tette a síléceit, és attól kezdve félmeztelenül és megállíthatatlanul buckázott lefelé. A lejtő aljára már eszméletét vesztve érkezett. Komoly baja nem lett, de a sokk és az apróbb zúzódások miatt kórházba vitték.
Ott elmesélte szomorú történetét a mellette fekvő felpolcolt lábú pasasnak, aki nagyon jót mulatott. Kiderült, hogy ő meg azért törte el a lábát, mert ahogy békésen siklott lefelé, hirtelen egy pucér lány gurult el mellette a lejtőn, és ez annyira elvonta a figyelmét saját útjáról, hogy nekiment egy fának.

Megjött a napi szállítmány:D:D Jók!!

he he he...

Pécs, Nagy Lajos Gimnázium. Buszos osztálykirándulás keretében viszik a diákokat a kaposvári Csiky Gergely Színház, Dózsa György c. színdarabjának előadására.
A baranyai megyeszékhelyről az út - busszal - kb. 1-1.5 óra. Időben el is indulnak, ám a busz defektet kap és a szókimondó buszsofőrnek egy órájába telik kicserélni a kereket. Így már természetesen nem érnek oda időben, csak amikor már javában folyik az előadás. Nosza, annyi baj legyen, a jegyek ki vannak fizetve, a helyek fenntartva, mind a negyven ember, élén sofőrünkkel megpróbálja laposkúszásban elfoglalni a székeket.
Az előadásnak pont ebben a pillanatában ér a szövegkönyv ahhoz a részhez, amikor a jobbágysereget verbúváló Dózsa így kiált fel:
- Hol késtetek, Parasztok?
Mire hősünk magára véve a felszólítást, így vág vissza:
- Hát, lerobbant a buszunk, te barom!!!

Egy kollégám nagybátyja hazafelé tartott éjszaka a forgalmas városi bekötőúton. Csak az nem stimmelt, hogy erősen be volt rúgva, annyira, hogy talán még ránéznie se lett volna szabad az autóra, nemhogy vezetnie. A belső sávban poroszkált halál lassan, hogy ne tűnhessen fel senkinek. Ez a túlzott lassúság (és az időnkénti kilengések) lett a veszte. Hamarosan leintették a rendőrök. Elég volt egyetlen pillantás vérben forgó, bamba szemeire, egyetlen szippantás a leheletéből, és elő kellett venniük a szondát. Felszólították, hogy hagyja ott a kocsit, és tartson velük a kapitányságra. Már épp vitték volna el, amikor két autó összeütközött a szemközti sávban. Szigorúan ráparancsoltak a részeg nagybácsira, maradjon ott, ahol van, és áttűztek helyszínelni. Emberünk viszont rájött, hogy ez az utolsó esélye, gyorsan elhatározta, hogy lelép. Mikor meggyőződött róla, hogy a rendőrök éppen nem láthatják, kereket oldott. Egyenesen a garázsba vitte az autót, és beszaladt rémült feleségéhez. - Ha jönnek a zsaruk, mondd, hogy influenzám van, és egész nap itthon voltam. Közelébe se mentem a kocsinak - hadarta. - Ja, meg hogy odabenn alszom az ágyikómban - fejezte be, és egy whiskeys üveget felkapva a szobájába indult. Félóra múlva megjelent a rendőrség. A feleség kinyitotta az ajtót és még mielőtt a rendőrök megszólalhattak volna, előadta, hogy a férje egész nap ágyban volt, mert beteg, most is alszik, mit akarnak. - Ez esetben, asszonyom - szólalt meg végül a rendőr -, gondolom nincs kifogása ellene, ha benézünk a garázsba - és már nyújtotta is kezét a kulcsért. Az asszony zavartan odaadta, és ő is velük tartott. Amint beléptek, elállt a lélegzete. A rendőrök viszont azt látták, amire számítottak. Ott állt a gyönyörű rendőrautó, villogott a kék fény a tetején.

Larry gyermekkori álma a repülés volt. Mikor befejezte a középiskolát, a légierőhöz csatlakozott abban a reményben, hogy pilóta lehet belőle. Sajnos rövidlátó volt, így nem sikerült álmát valóra váltania. Elbocsátották, és kénytelen volt megelégedni azzal, hogy a kertből figyeli a fent elhúzó gépeket.
Egy napon Larrynek pompás ötlete támadt. Elhatározta, hogy mégis repülni fog. Elment hát a helyi katonai boltba és vásárolt 45 meteorológiai léggömböt és több kanna héliumot. A helyesen felfújt ballonok több mint egy méter átmérőjűek.
Otthon Larry szorosan odakötözte a léggömböket vaskos napozószékéhez. A széket dzsipje ütközőjéhez erősítette, a léggömböket pedig héliummal felfújta. Beült, hogy kipróbálja, a szék a dzsiphez kötve lebegett. Larry elégedett volt, hogy a szerkezet működik, így becsomagolt magának pár szendvicset, némi üdítőt, majd magához vette sörétes puskáját - gondolván néhány léggömböt majd kilő, ha le akar jönni - és felkészült a repülésre. Az volt a terve, hogy lassan fellebeg olyan tíz méteres magasságba a kert fölött, és ha megunja szépen leereszkedik.
A dolgok végül nem egészen így sültek el.
Amikor elvágta a kötelet, ami a széket a dzsiphez erősítette, nemhogy szép lassan felemelkedett pár méteres magasságba, hanem ágyúgolyóként lőtt ki a los angelesi égboltba, csak emelkedett, emelkedett, egészen 3300 méteres magasságig. Ilyen magasan már nem merte megkockáztatni, hogy kilőjje a léggömböket. Ezért hát fönnmaradt, félt és fázott 14 órán keresztül.
Aztán tényleg bajba került.
A légáramlatok a Los Angelesi Nemzetközi Repülőtér fő légifolyosójába terelték őt. Először egy pilóta vette észre, aki jelezte a toronynak, hogy látott egy embert napozószékben, puskával repülni. A radar is megerősítette, hogy egy tárgy lebeg 3300 méter magasan a reptér fölött.
Riadóztatták a különleges alakulatokat, akik egy helikoptert küldtek ki, hogy nézze meg miről is van szó. Közben sötétedni kezdett és a légáramlatok tovább vitték Larryt ki az óceán fölé, a helikopter a nyomában.
Az óceán fölött a helikopter utólérte Larryt. Amint a személyzet meggyőződött róla, hogy Larry nem veszélyes, megpróbáltak közelebb menni, hogy kimentsék, de akárhányszor közelítettek, a propellerek keltette szél mindig odébb fújta a léggömböket. Végül is a helikopter magasan Larry fölé emelkedett és egy kötelet lógattak le neki, amin sikerült felhúzniuk. A nehéz manővert ügyesen végrehajtották.
Amint földetértek, Larryt letartóztatta a rendőrség a légtér megsértéséért. Amint elvezették egy újságíró megkérdezte, miért csinálta, mire Larry közömbösen azt felelte:
- Az ember nem ülhet otthon tétlenül.

Ez kegyetlen... :D

Egy rokonait meglátogató hölgy megállt egy szupermarketnél, hogy virágot vegyen. Az egyik parkoló autóban észrevett egy nőt, aki csukott szemmel, feje mögött összekulcsolt kezekkel ült, mintha aludna. Amikor a hölgy a boltból visszafelé a kocsijához igyekezett megint észrevette a kocsiban ülő nőt, ugyanúgy ült, kivéve hogy a szemei már nyitva voltak. A tekintete fátyolosnak tűnt, ezért a látogató hölgy bekopogott az ablakon és bekiabált:
- Jól van?
A kocsiban ülő nő azt válaszolta:
- Fejbe lőttek és most a kezemmel tartom az agyamat, nehogy kifolyjon.
A hölgy visszarohant a boltba, ahol hívták a mentőket. Fel kellett törniük a kocsit, mert az ajtó be volt zárva. Bent észrevették, hogy a nő fején és kezén nyers kenyértészta van. Egy Pillsbury márkájú dobozos kenyértészta a nagy melegtől hangos durranással felrobbant a kocsi hátuljában, és a doboz pont fejbe találta a nőt. Az a fejéhez kapott és amikor megérezte a meleg tésztát, azt hitte hátulról fejbe lőtték és folyik ki az agya. A rémülettől elájult, majd mikor magához tért, megpróbálta az "agyát" a kezével benntartani.

Ez megtörtént? :D

igen, mindegyik megtörtént :D

A karatés nem túl hihető... :p