N.A.T Köszönöm:)
Turku verse nekem tetszett, oly katonás:)
Sajnos zöldet én sem tudok adni:(

De a sok szomorúság után jöjjön egy kis tánc.

Táncos

Mozdul a láb
Mozdul a kéz,
Érzed a dalt
Szívedig ér.

Szól a zene
Neked üzen,
Fogd a kezem
Ropjad velem.

Pereg a bob
Ritmusa szól,
Szól a gitár
Neked dalol

Forog a terem
Szédül a hang,
Tánc az élet
Őrült kaland.

Lüktet a vér
Táncolj még,
Dobban a szív
Ritmust még.

De fárad a láb
S lassul tánc,
Múlik az élet
És múlik a láz.

Utálom a külső fórumot :[[ Mért van az hogy mindig épp annak nem tudok zöldet adni akinek szeretnék? :[[ Akinek meg nagyon nem szeretnék, annak bezzeg tudnék :/ De nekik juszt se adok, mert nincs mire :P
:]]

De kész röhej hogy se Turkunak, se kakasapónak se Cassinak nem tudok adni :[[ Mindegy, tudjatok róla hogy adnék ha tudnék :P :]]

Én viszont szívesen olvasnék újabb verseket, írjatok, hajrá ;]]
Nekem most nagyon nincs hozzá kedvem :[[

Pedig szívesen olvasnék valamit a te tolladból...
:)

Majd próbálom kicsit összeszedni magam, csak.... :[[
Addig írj te valami szépet kérlek ;]]

Én befogadó vagyok, nem tudok saját verseket... :(
Plussz, épp depresszív korszakom élem...

Te is fiam, Brutus... (hangulatjelentés, avagy mért nincs ihlet. )

Nem értem mi történt mégsem,
Vérben úszik a testem,
Ellenem fordult a világ,
Összeesküdve -sehol egy korlát...
Még ő is a gyilkosommá vált.
Mért tetted ezt Testvér?
Sebzett szívembe tőrt mért döftél?
Üvölt a fájdalom a néma szájamon,
Az utolsó szó jogán ordítok...
Nem hagyom!

(Na ezért nem írok, ennél jobb nem hagyja el a tollam most, ez a "színvonal" meg nem megörökítendő :/ :]])
Adhattam volna neki azt a címet is hogy "Hold egypercese az emberekről... :P)

Juhász Gyula

Anna örök


Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen