Hódító / Queosia forum - Az Ezüst hold könnyei

Hódító / Queosia forum (http://forum.hodito.hu/index.php)

- Az Ezüst hold könnyei (http://forum.hodito.hu/forumdisplay.php?f=55)

- - Az Ezüst hold könnyei (http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=820)

Az ételekbe és italokba inkább nem kóstolok bele. Igyekszem megfigyelni az útvonalat, de azon kívül semmit nem teszek.
A kocsi a díszes kísérettel átvág a városon, mintha kifelé tartana, majd még a városfal előtt elkanyarodva vissza a város közepée felé. Az irányváltást csak akkor tudod értelmezni, mikor jókora kapun haladtok át a belvárosban, majd kisvártatva újabb még erősebb kapun. Eszerint a város belső védelmét szolgáló falakon belülre mentek. Hamarost meálltok egy jókora, cirádás faragványokkal ékes, ugyanakkor erős palotaerőd előtt. A kapu kitárul és a kocsi a "tieid" kíséretében begördül. A helyi kísérők a kapun kívül maradnak.

A többi zöldben.

Megnyugtatóan nézek az elfre:
- Ősi fák területének szülötte vagyok, hová nem teheti be ember a lábát és sajnos már ti sem. Talán én sem látom többet a gyönyörű ligeteket.
Az elf szemében egy pillanatra értetlenség csillan, aztán megértés és belenyugvás:
-Éltünk és halálunk a Kalahorák kezében van, hitünk rendületlen marad távol az árnyat adó ligetektől és hűs patakoktól is. Ha visszatérsz majd utadról, emlékezz meg rólunk, kik nem hajthatják többé homlokukat a ligetek szent fáinak kérgéhez.
Körbenéz a köröttetek kuporgó elfeken:
-Bár harcosok nincsenek még köztünk, sem varázstudók, de lesznek idővel. S akkor mindazok kiket most szemed előtt látsz, behajtják tartozásukat azokon kik meggyalázták fáinkat és kettétörték sokunk életét. - a kapitány felé fordul - Te parancsolsz azoknak akik kiszabadítottak minket, az egy Magisztert kivéve. Tartozunk neked. Mik a szándékaid?
A kapitányon látszik, hogy kissé meglepődik, de próbál gyakorlatias lenni és kellően diplomatikus. Szinte hallod a gondolatai csikorgását a fejében:
-A fáitokat kivágták és hajót ácsoltak belőlük. A fák neveléséhez nem értek, de a hajózáshoz igen. Ezt a hajót ellenségem készíttette és én elfoglaltam. A tenger törvénye szerint engem illet. - az elfek közül némelyek haragosan felvillanó szemmel pillantanak fel, de az öreg és az idősebbek még várnak - Vontatókötélre vesszük és kikötőbe vontatjuk a hajót. Ott szétszedik és mi eladjuk a fáját, hisz újból nem tudna gyökeret verni tán egy szilánkja sem. A pénz kétharrmadáról én döntök és az érdem és hagyomány szerint elostásra kerül azok közt akik véreztek és harcoltak a csatában. Harmada pedig a tiétek, hogy új életeteket megkezdhessétek a segítsgével. Valamint felajánlom nektek a déli partra visszavivő útra a hajómat. Döntsetek belátásotok szerint, én megtettem az ajánlatom.
Feléd fordulva halkan hozzáfűzi még:
-Toronban nem szívesen tenném partra őket. Legyenek bármennyire elszántak, az egész ország vadászna rájuk, ha kiderülne a jelenlétük. Inkább előbb, mint utóbb levadásznák őket. A déli parton egy nekik tettsző helyen kiteszem őket és elég pénzük lesz, hogy ha kell saját kolóniát alapítsanak és felszereljék kellően. Mit szólsz?

A kormányzótól visszatérve a szobámba vonulok, és bezárkózom.
Összesen körülbelül három órát voltál távol a fogadótól. Miután bezárkózol a szobádba Feran halk utasításokat ad Meríín-éknek, a csodálkozó, de nem ellenkező őkök között belép az Atya szobájába, pár perc múlva kijön, majd kimegy az istálóhoz.

Dhar: Hallod a visszatérő kocsit és a kíséret zaját, majd pár perc múlva Feran bukkan fel a bejáratban. Habozás nélkül felétek indul. Megáll a kis fülkétek ajtajában, majd valamit mormolni kezd és a kezével gesztikulál. Aztán hallkan beszélni kezd hozzátok, minözben mintha még mindig mormolna is:
-Legyetek óvatosak. Se magatokról, se az utunkról ne beszéljetek senkinek. Valószínüleg figyelnek minket és nem akarnék a kelleténél több bajt. Éjközépkor ha tudtok járjatok körbe óvatosan. Ha bármi gyanúsat találtok Tömzsipöröly jelezze nekem. - a nyakad és Tömzsi nyaka körül mintha lángból szőtt bilincs születne, de nem érzel meleget. A bilincs felvillan és eltűnik - Így azt hiszik kötve vagytok és én mozgatlak titeket. Szükségetek van valamire?

Feran szavaira Tömzsipöröly felé fordulok és jelzem, hogy részemről rendben van. A nyak bilincset egy kicsit furcsálva veszem, de mivel nem zavaró tényező, így nem foglalkozom vele. Mikor Feran megemlíti, hogy van-e szükségünk valamire, egy jókora fejedelmi vacsorára gondolok, amit rövid időn belül felfalnék, de gyorsan elhesegetem a gondolatokat, majd a kellő tisztelettel mondom, hogy nincs szükségem semmire.
Feran egy pillanatra mintha elmosolyodna, majd határozottan megfordul és elmegy.

Miután Feran elmegy, egy kicsit úgy érzem, hogy ez az időnkénti megterhelés és éthlenség mellett jó volna egy kicsit karbantartani magam, így, amikor lehetőség van rá, akkor gyakorlok egy kicsit. Pár bálát a nyakambavéve csinálok erősítő gyakorlatokat, néha Tömzsipörölyt is megkérem, hogy legyen "ellenfelem" egy baráti birkózás erejéig. Természetesen figyelünk arra, hogy ne okozzunk bajt, illetve, hogy lehetőleg ne bukjunk le.A bálákat emelgetve úgy véled eléggé megeröltető feladatot vállaltál magadra. A gondot nem a bálák súlya, hanem a belőlük kikandikáló hosszú szénaszálak okozzák, amik mintha direkt tennék, csiklandoznak folyamatosan. a folyamatos komolyságod megőrzése és a gyakorlatok megfeszített koncentrálást igényelnek tőled.
Tömzsipöröly a sarokban ücsörögve nézi ahogy gyakorolsz. A birkózásos ötletedet kissé furcsállva fogadja, de belemegy. Pár perc múlva kicsit bánod is, mert kiderül, hogy még mindig van pár alattomos fogás a tarsolyában. A kissebb termetét és súlyát, pontos és erős szorításokkal, dobásokkal ellensúlyozza és nem egyszer torpansz meg egy pillanatra, mikor illúziókat vet be, amik közül a legenyhébb a lábad alá rohanó egér a durvábbak közt akadnak lezuhanó szénabálák (persze pár alkalommal még az is kiderül, hogy a fejedre zuhanó bála valódi volt), négy-öt rohangáló törpe és hirtelen betoppanó katona is.
Mikor eléggé kimerültetek már megcsapja az orrod az étel friss és sok étel illata valahonnan a közelből. Nagyon közelről.

Ryel:
Reggel még mielőtt a reggelid hoznák Meríín kopogtat be a szobád ajtaján.

Dhar: Mit csináltok Tömzsivel az este? (elsődleges kérdés: az ételszaggal mit kezdesz?)

Kisandítok a szállásunk elé, vajon honnan jöhet ez a finom illat. Próbálom "észrevétlenül" tenni. Szólok Tömzsipörölynek is, érzi-e az illatokat.
A törpe szimatoló orrából és nagy nyeléseiből arra tippelsz, hogy ő is érzi.
Ahogy kilestek a szállásotokról" a bálák közt egy jókora lyukat veszel észre (csodálkool is, hogy eddig miért nem láttad) és az illatok határozottan arról jönnek. Tömzsi kióvakodik melletted és benéz a lyukba, majd hevesen a levegőbe csap örömében, kihúz egy jókora kosarat és elrobog melletted, hogy a "szobátokban" gyorsan eltakarja valamivel. Végül bedugja egy szalmabála mögé aztán megfordul és óvatosan kikémlelve megint a lyuk felé indul és közben odasúgja neked:
-Még legalább kettő van ott!

Amint Tömzsipöröly szól, hogy van még kettő. pattanok utána és segítek behordani a cuccot. Közben megkérdem Tőlem, vajon véletlen hogy itt van, vagy ez valaki mokás játszadozása, hisz eddig nem éreztünk semmit....
A kosarak súlyából érzed, hogy rendesen meg vannak rakva. Gyorsan beviszitek a fülkétekbe és úgy-ahogy megpróbáljátok kissé eltorlaszolni a bejáratot, hogy hirtelen senki ne jöhessen be.
Kérdésedre Tömzsi megvonja a vállát és lelkesen elmerül a kosarakban, két kézzel pakolva kifelé mindenféle ételt.
-Nem tudom igazából, de gyanítom, hogy a főnök keze van a dologban. Elvégre csak varázsló vagy mi nem? Különben meg a kaja nem mérgezett, friss és sok. Innentől kezdve megeszem amit tudok. - vigyorog. - Csak azért arra figyeljünk, nehogy túlegyük magunkat, elvégre éjjel még körbe kellene néznünk, meg amit nem bírunk megenni azt rejtsük el.
A rengeteg étel eleinte nagy darabokban, szinte rágás nélkül kerül a gyomrodba. Később, mikor már egyre szebbnek tűnik a világ, lassabban eszel, főleg a finomabb falatokra koncentrálva.
Mikor befejezitek alig egy kosárnyi ételt kell eldugnotok, bár ahogy érzed a meleg jóleső érzést a hasadban és látod Tömzsi kikerekedő hasát, úgy véled többet most valóban nem tudnátok megenni.
-három óra múlva körbelesünk jó? - kérdi félig nyögve Tömzsi elterülve.

-Rendben. - válaszolom Tömzsipörölynek. 3 óra múlva Te mész és mondjuk 6 óra múlva én, vagy 3 óra múlva megyünk ketten körbe és 1x elég lesz? Esetleg többször nézzünk szét?
-Jó lesz ha mindketten körbenézünk külön-külön. Így ha el is kapnának, legalább az egyikünk megússza a dolgot. Akkor most pihenjünk. - motyogja és szinte azonnal elalszik.
Nagyjából három óra múlva kissé felébredsz mikor Tömzsi feltápászkodik és óvatosan kisurran az istállóból. Kintről esőszag és a dobogó esőcseppek zaja szűrődik be. Jó fertályóra múlva újból felébredsz, mikor visszatér az átázott törpe, rendesen morgolódva:
-Átokverte eső! Ha kimész légy óvatos. Találtam két tolvajt az udvar hátuljában, meg valami furcsa szag volt a hátsó falnál. Mintha valami őrült mindenféle italt összeöntött volna. Valószínüleg így is volt, mert a falon kívül valaki rendesen csuklott meg böfögött. Jahh.. ha a konyha felé kerülsz akkor az ottani szolgáktól tudsz kérni némi útravalót. Csak említsdd meg nekik ha nem akarnak adni, hogy "jó lesz az uradalmi bor is!" egyből adnak amit kérsz!
Előhúz egy fél kappancombot és rágcsálni kezdi.
Három óra múlva ébredsz ismét. Az eső már elált, a Tömzsi valószínüleg evés közben aludhatott el, mert a szájából kilóg a kappancomb csontja.
Merre indulsz el? üziben fog menni a válasz :)

Megmosolygom a törpét, ahogy észreveszem a combot a szájában, kiveszem, vigyázva, hogy ne ébredjen fel és leteszem, nehogy "lebukjunk" majd esetlegesen.
Gond nélkül "kihalászod" a szájából a csontos húst és félrerakod mellé.
Kinézek, magamba szívom az eső utáni illatot, körbenézek. Az udvar csendes, csak a lovak szuszogását, néha prüsszkölését és a város "alapzaját" hallod. A fogadóból egy-két helyen fény szivárog az udvarra, de a sötétet nem oszlatja el.Úgy igyekszem körbe, hogy a konyha legyen a vége felé, de figyelek azokra a tényezőkre, amikre Tömzsi figyelmeztetett. Habár a sötétben nem látok infrával, de kiélesedett macska figyelmemet és fülem rendesen hegyzem, hátha látok, hallok valami gyanúsat. Nem mozdul semmi, csak egyszer állsz meg egy pillanatra mikor a konyha felől halk csörömpölést hallasz amit (valószínüleg) káromkodás követ. Valaki elejtett valamit.Először a magasabb pontokra mászok fel, tetőre, de ha túl hangos lenne, akkor inkább lent folytatom a körbenézelődést. A tetőre csak a szélén mászol fel és hamar lemászol, mert a cserepek eléggé mozognak és az eső miatt nyálkásak, csúszósak. Semmi nem tűnik veszélyesnek. Igyekszem árnyékos, eldugott helyeket keresni, jó alapos körbenézés és megfigyelés után váltok csak helyet, mert nem olyan jók a tolvaj/fejvadász képességeim.
Az udvar felét már átnézted és semmi gyanúsat nem találtál amikor valami furcsát pillantasz meg az árnyékos "rejtekhelyedről.
üzi megy!

Nekem nincs kifogásom az ajánlatod ellen, szerintem nekik sem lesz.
A kapitány elégedetten mordul egyet, majd meghajol az elfek felé és feléd is:
-Köszönöm. Intézkedem a vontatókötélre vételről és az indulásról. Az embereim lassan végeznek a hajó átvizsgálásával. A sebesülteket Illemath ellátja majd. Beszélj kérlek a szószólójukkal, hogy egyenlőre nem tudunk elhelyezni mindenkit a hajónkon. Két napon belül viszont kirakodunk annyi árut, hogy felállíthassuk az ideiglenes kabinokat. Addig legyenek türelemmel és erősödjenek-gyógyuljanak.
a kapitány elmegy, az emberei sürgölődnek a két hajón.
Illemath óvatosan lépdel a sebesültek között és igyekszik mindenkit ellátni. A szemed sarkából megpillantod ahogy egy kettétört vastag gerenda mellett ellépve egy pillanatra megáll és a törött fát nézegeti, majd valamit csinál (Kapargatja?) a szilánkos végét, aztán továbbmegy.

A kopogtatás hallatán megkérdezem ki az, aztán engedélyt adok, hogy belépjen.
-Meríín vagyok Úrnőm!
Benyit és meghajol feléd (utánozva az alázatos tiszteletadást) és úgy folytatja:
-Úrnőm! Egy úr van odalent aki nemesenszületett Hayim Mikolar on T'laloc követének mondja magát és kér találkozz urával a város egy előkelő vendégházában ebéd idején.

- Kérje el tőle az írásos meghívást, hogy válaszolhassak rá - utasítom.
-Értettem Úrnőm! - kihátrál és becsukja az ajtót.
Alig párperc múlva kopog ismét és átnyújt az időközben odaérkező Feran-nak egy zöld selyemszalaggal átkötött tekercset.
Feran megvizsgálja majd odaadja neked :
-Nincs veszély Asszonyom.
A tekercsen paráni ólom függőpecsét van, maga az irat finom, drága papírból van.

Elolvasom a levelet, és válaszolok rá.
A levélben Mikolar on T'laloc az egyi helyi nemesi család feje hív meg "ismerkedés és a családok közötti jó kapcsolat kiépítése" céljából a város Arany Harida nevű vendégházába, a mai napon ebédre, mert mint írja, szerény hajlékuk nem kellően megfelelő most egy Nemesenszületett vendéglátására.

Mit válaszolsz?

Egy másik famor meghívását nem illik visszautasítani, így termézetesen azt válaszolom, hogy örömmel elmegyek, és köszönöm a meghívást (persze ezt mind a szokásos cirkalmas megfogalmazásban). Átadom a levelet Meríínek, hogy adja tovább, valamint utasítom, hogy szóljon Ferannak, hogy beszédem van vele.
Mikor Feran megérkezik közlöm vele, hogy meghívást kaptam, és szóljon erről azoknak, akik a kormányzóhoz kísértek.
Meríín elviszi a válaszodat majd újból őrségbe áll.
Feran:
-Felkészítsem a kíséretet?

Ferannak:
- Természetesen.
Pár percre távozik, majd visszatér a megbeszélésre a vékony kísérőtökkel együtt. A megbeszélés után elköszön és megy intézni a dolgait.
Dél előtt fél órával jelentkezik nálad és jelenti, hogy a kíséret készen áll.
A fogadó előtt arany harida címeres hintó áll és a kísérő katonákon is ugyanaz a címer van. A jelek szerint a vendégház ügyel a meghívottak kellő fogadására.
Íshar, Meríín, Feran a rangidős pietor, a vékony férfi és még három pietor áll készen, hogy elkísérjen.

Mire Feran szól, hogy minden indulásra készen, én is összeszedelőzködöm, és levonulok a kocsihoz. Aztán megyünk.
A hintó messze nem akkora mint a tegnapi kocsi, de jóval finomabb kidolgozású. Ismét a belsőváros felé mentek, de ezúttal nem olyan sokat. A belső falon belül elkanyarodtok és egy kis téren áll meg a kocsi. A téren kicsiny, de nagyon szép, delfint mintázó márvány szökőkút csobog.
A teret egyértelműen az Arany Harida uralja, egy jókora négyszintesnek tűnő épület, csiszolt kőfalakkal, gyönyörű faragványokkal. A kapu előtt tuctnyi szolga sorakozik egy kék szőnyeg két oldalán. A szőnyegen középmagas, nemes vonású, fakóhajú férfi álldogál. Kék egyszerű szabású, de nagyon finom anyagú ruhát visel, oldalán dísztelen hüvelyben másfélkezes keskenykard. Mikor odaérsz egyenrangúként köszönt:
-Hayim Mikolar on T'laloc vagyok, a T'laloc család feje és parancsolója, Toron Nemesenszületettje, a Császári hadak ezernagya. Üdvözöllek és általad üdvözlöm családodat nemesenszületett.

- Örömömre szolgál találkozni Önnel nemesenszületett Hayim Mikolar on T'laloc, a T'laloc család feje és parancsolója, ki Toron nemesenszületettje, és a Császári hadak ezernagya - szavaimat a hagyománynak megfelelő mozdulatok kísérik - Iliry-el vagyok, a nemesenszületett Kwithriat Delorach és a nemesenszületett Talyssa Willaryn-Delorach leánya. Köszönöm a meghívást, mely családjaink jó kapcsolatát hivatott előmozdítani.
Ha a többi férfi is köszön, akkor rangjuknak megfelelően őket is köszöntöm.
A férfi kísérői közül csak egy lép kissé előre és illő tiszteletadással köszönt, majd bemutatkozik mint az Arany Harida vendégház vezetője:
-Üdvözlöm Asszonyom, Hilam Asselon vagyok és míg e szerény hajlékban tartózkodnak én felelek az önök kényelméért és biztonságáért.
Feran is bemutatkozik, mint a kíséreted vezetője és biztonságod őre, majd bekísérnek titeket az épületbe.
A kíséreted is belép és elhelyezkednek a földszinten.

üziben megy a többi.

Gil:
A két hajóról a halott láncbarátokat csupaszon a tengerbe hajigálják. Lassan viszonylagos rend kezd kialakulni. Az elfek közül a nem sérültek segítenek a rendrakásban, a többi kiszabadult rabbal együtt. A trammont mégsem veszik vontatókötélre, hanem átnézik a vitorlákat és hamarosan a két hajó lassan megindul a toroni partok felé.
A kapitány szeerint 2-3 napba telik míg eléritek azt a kikötőt ahol "feltünés nélkül" megszabadulhattok a trammon-tól.
Mit csimnálsz ez alatt?

A "külsős" olvasók kedvéért közlöm, hogy a háttérben több egyéni akcijózgatós is megy amik a későbbiekre kihatással lehetnek, de még a többi játékos véletlen beleolvasása is elronthatná a kiváltandó hatást. (nem akarok nagyon poéngyilkos lenni :D )

Valamikor átteleportálok a másik hajóra, és jobban megvizsgálom, többekk között ott is, ahol a pap kapargatta.
Az átvizsgálás alatt több elfel és hajóssal is találkozol. Ahogy átnézed a trammont ledöbbensz az építésekor elkövetett barbárságon. Az a rengeteg uscayha fát kellett kivágniuk, de találsz a dzsadok földjéről származó "örökéltű" hiedafa gerendákat is. A tőkesúlyokról pedig kiderül, hogy az onpori fehérmárvány tömbbjei. A viszonylag kicsiny raktérben abbitacél tömbjei hevernek. A kívülről ócska hajó valójában hatalmas értéket képvisel darabjaira szedve, mégsem feltűnő.
Ahol a pap megkapirgálta a gerendát, nem találsz semmi különöset, csak újabb bizonyítékát a láncbarátok aljasságának. A gerenda belseje szinte még él, még kering benne pár csepp a fa "véréből" annyira hirtelen vágták ki és ácsolták be a hajóba.
A kiszabadított foglyok igyekeznek elfoglalni magukat valamivel és magukhoz térni az átélt borzalmakból. Van aki a matrózoktól lesi-tanulja a tengerészélet fogásait, mások a hajót javítják, az íjkészítő összeszedte szinte az összes íjat és nyilat és azok javítgatásával, jobbításával tölti idejét. A tramon kicsiny javítóműhelye felől csendüléseket és halk énekszót hallasz, a levegőt izzó szénparázs és forró acél illata lengi be a környékén.

Ryel-ék éjközép előtt pár perccel érnek vissza a fogadóba.
Reggel Feran még napkeltekor elmegy és fél óra múlva tucatnyi ember kíséretében tér vissza. azok megállnak az udvaron és a lovaikról leszállva várakoznak.
Feran, Meríín kíséretében az istállóba lép és mikor Dhar és Tömzsi már a földön hajbókol, a klevegőbe beszélve közli:
-Vadászni megyünk. Az Úrnő ki akarja próbálni ezekben az erdőkben is a khálok híres vadászösztöneit. Vegyes vadra megyünk és az obsor bemutathatja ha nagyvadra lel, a fajának harci képességeit. Úrnőnk kegyesen megengedi, hogy fajának fegyvereivel vadásszon ha nagyvadra lel. Az obsor karját.
Dhar: Felemeled a jobb karod, bár nem teljesen érted mit is akar Feran. Érzed ahogy rákattint valami hideg fémgyűrűt a csuklódra (dísztelen acélpánt) és közben épcsak hallod a halk suttogását:
-Embereket, gyermekrablókat is keress. Ha a nyomukra bukkansz előbb mehetünk végre innen. Varázstudó is van köztük és egy tízévesforma leánygyermek. Ha a gyermek él, meg kell mentenünk. Mindenki másnak a közelében, elsősorban a varázslóknak, veszniük kell. Érted?
Feláll és Tömzsire hasonló gyűrűt kattint.
-a másik obsor gondoskodik a vadakból a fegyverek kiszedéséről és jó állapotukról. Minden fegyver éles legyen és az elejtett állatok kellően tisztelettel legyenek kezelve.
Tömzsi szótlanul veszi tudomásul a dolgokat.
-Egy fél órán belül álljanak kézen az obsorok az udvaron. - mondja még azzal kimennek az istállóból.

Atya: Reggel Íshar kopogtat és lép be a szobádba élelemmel pakolt tálcával a kezében, a csodálkozó őreid között.
-Uram! - szól miközben leteszi a tálcát - az Úrnő vadászni megy és sajnálja, hogy tanítója nem lehet mellette. Reméli, hogy hamarosan újra elkíséri tanítója a vadászatokon. Amíg távol van három pietorunk fog vigyázni Uramra és nem engednek senkit tiszteletlenül bánni vele.

Ryel:
Feran Napkelte után egy órával kopog az ajtódon és jelenti, hogy készen áll mindenki.

Tudomásul veszem Feran jelentését, majd mikor én is elkészültem elindulok kifelé az udvarra. Miután felszálltam a lovamra utasítást adok az indulásra. Feranra bízom, hogy elvezessen a megfelelő helyre, majd ott Dhar képességeiben bízva várom, hogy kiderüljön merre tovább.
Feran egy meghajlással tudomásul veszi a parancsodat és felemelt kézzel indulást vezényel.
Az általa hozott tucatnyi emberből hárman, egy pietorotokkal vágnak az élre, őket követitek. Mögöttetek a hozoztt emberek és a pietorok, leghátul egy erős kocsi rakterében ücsörögve (fedetlen erős felépítésű, teherkocsi) Tömzsi és Dhar ücsörög.
Majd egy órát mentek erős tempóban ki a városból a lágy, erdővel fedett dombok és lemorzsolódott sziklás-köves alacsony hegyek közé.
A határerődökhöz vezető úton haladtok, a kapun túl fél mérföldre elhagytok egy két-háromszáz gyalogosból és tucatnyi lovas tisztből álló fegyveres sereget. Az útról csak az utolsú 10 percben tértek le egy erdei ösvényre.
Kis tisztáson álltok meg és szerelvéyezik le lovaikat a Feran által kerített hajtó-vadászok.
Feran hozzád lép és meghajol:
-Ígéretes környéknek mondták Asszonyom. Kezdhetjük?