Kilépek én is körbenézek, esetleg jártam-e már erre felé, ismerős-e a környék. Nem ismerős. Egyenlőre nem szólok semmit, amolyan terepfelmérést végzek, de egyszerűsített formában, vagyis jobban körülnézek.
Semmi különöset nem látsz. Olyan, mit a legtöbb nagyobb város reggel: sokan nyüzsögnek, mindenki megy a dolga után.

A többiekre bízom a pónim és úgy ahogy vagyok elindulok az utcán (hátizsák, kézben bárd, messzirőljött utazót játszva). Megjegyzem az útvonalat és egyenruhás embereket keresek a szememmel, vagy valami hivatalfélét.
Járórökkel találkozol, nem kell túl sokat menned hozzá (kb negyedórás séta).
Megállok előttük és letámasztom a bárdom és mikor közelebb érnek felemelt ököllel köszöntöm őket:
-Tiszteletem urak! Egy kis segítséget kérnék ha meg nem zavarom önöket!
- Csak gyorsan - vakkantja oda neked az elöl álló.
-A kikötőmesterséget és valami jó szállást keresnék a Követúr és kísérete számára.
Jól megnyomom a Követ-ÚR kifejezést, hogy éreztessem, nem magamnak járkálok és nem egyedül.
- A kikötő arra van - int jobb felé. - Szállást találnak a tengerparton, szép kilátással, vagy amarra ni, is van egy-két jobb fogadó - int balra.
-Köszönöm és enézést! -félreállok előlük - Jó és könnyű szolgálatot! -kiáltom utánuk.
Jobbra fordulok és elindulok a kikötő felé. (útvonal megjegyez.) Ha találkozok helybéliekkel időnként pontosabb útbaigazítást kérek.
Az őr dörmög valamit az orra alatt, mikor utánuk szólsz, de nem érted mit.
Ahogy jobbra fordulsz, látod, hogy ez az utca egyenesen a tengerpartra visz, úgyhogy nincs szükséged különösebb útbaigazításra.
A tengerparton keresni kezdem a kikötőmester házát.
A parttól távolabb inkább fogadókat látsz, közel a parthoz már több a raktár és a kocsma. Tengerbe nyúló mólókat látsz, és egy-két hajtó, feltünően kevés van belőlük. A kikötőmester házát (már ha van ilyen egyáltalán) nem találod.
Felmegyek az első mólóra és oda a legelső hajóhoz.
Ha van rajt valaki felkiáltok neki:
-Ahoj! Tudna segíteni? A kikötőmestert keresem vagy valakit aki a kikötő ügyeit intézi.
Egy tagbaszakadt fickót látsz tenni-venni a fedélzeten.
- Oszt milyen ügyben?
-Egy nagyúr kíséretéhez tartozom és majd a hajóra szállásunkat akarja egyeztetni vele.
-Aztat elég a kapitánya megbeszéni. Szójak nekie?
-Szólhat, de nekem inkább helybéli kellene a kikötőmester vagy annak segéde. Nem mondta a nagyúr, de lehet, hogy már foglalt hajót. Nem akarok feleslegesen rohangálni.
- Nem hiszem én aztat, ebben az időben, a fene sem akar a tengerre menni. De há maga tugya, arra ni - mutat egy irányba a házak közé - ottan van, amit keres.
Jól megnézem merre mutat (remélem egy emberre, vagy házra):
-Köszönöm! Azért remélem kiderül, hogy önökkel utazunk!
Elindulok arra amerre mutatott.
Egy egyszerű házhoz érsz. Jól megnézve nem is csodálod, hogy nem tűnt fel hamarabb neked, hisz teljesen jellegtelen épület.
Bekopogok, majd megpróbálkozok benyitni. Ha nyitva az ajtó akkor belépek és köszönök:
-Jó napot adjanak az istenek! A kikötőmestert keresem.
Benyitsz, és egy elég szegényesen berendezett szobába jutsz.
- Magának is - szól ki valaki az egyik szobából.
Aztán egy görnyedt öregember kerül elő.
- Én volnék az. Miben segíthetek?
-Üdvözlöm! Egy nagyúr kíséretének tagja vagyok. Itt szándékozik hajóra szállni. Mikor alkalmas önnel az egyeztetés? Mert akkorra idejön az aki tudja a pontos kívánalmakat.
- Felőlem bármikor jöhet - vonja meg a vállát. - De ne fűzzön sok reményt az indulásra, ebben az évszakban nem kedvez az időjárás a tengerjáróknak.

Többiek mihez kezdenek, míg a törpe a városban csámborog?

-Naggyyyúúú! Szörintem mönjünk valami főútra, osztat bizton találunk fugadót, ami jú lesz addig, míg Gren megjün. A kölyök meg maj visszajün ide posztolni, hogy Gren mikó visszatér, megtaláljon mönket.
Az úrnő szólal meg:
- Ez jó ötlet lenni. Ki tudni meddig kell itt ácsorogni. Indulni.
Elindultok arra, amerre a törpe is elment, majd megkérdeztek valakit, aki útbaigazít titeket. Nem kell túl sokat mennetek (20 perc kb), hogy találjatok egy megfelelő fogadót. Ez az épület már sokkal bizalomgerjesztőbb, mint a Lágy Szellő, ennek a falai téglából vannak. Mikor odaértek az úrnő beküldi Alysiumot, hogy nézzen szét, és kérdezzen utána a szobáknak. Bemegy az elf majd kisvártatva visszatér és közli, hogy minden rendben van, van elég szoba. Az úrnő Stancilt visszaküldik oda ahonnan jöttetek. A többiek beviszik a cuccokat a fogadóba, és ellátják a lovakat.

-Köszönöm - hajtok fejet a kikötőmester előtt - akkor a mihamarabbi viszontlátásra.
Kimegyek és alaposan végigmérem a helyet. A hajókat, a környéket, mindent próbálok megjegyezni. Aztán elindulok visszafelé a "kapuházhoz" útközben nézelődve akad e a visszaúton jobb kinézetű szálláshely
A környéken kocsmák, raktárak, és fogadók láthatóak. Feltűnően kevés hajó horgonyoz a közelben. Nincs túl nagy nyüzsgés, innen-onnan kitántorog egy-egy részek tengerész, erre-arra látsz egy-két járókelőt.
Út közben egy-egy jobb fogadóra felfigyelsz. Visszaérve onnan, ahonnan indultál, Stancilt tallod ott, aki közli, hogy találtak egy fogadót, nem messze innen, és odavezet.

Követem Stancilt és útközben kérdezgetem kicsit:
-Utaztál már hajón? voltál már ebben a városban? Nem akarok itt bonyodalmakat, úgyhogy ha lehet itt régi haragosod most szólj, hogy megelőzzük a bajt.
- Nem, nem utaztam még hajón, és nem nem voltam itt. Ha van is itt haragosom, nem helyi.

*Az utazás részemről szótlanságban telik. Hacsak nem szólnak hozzám, akkor egy hang nem hagyja el ajkaimat. Még az előző nap hatása alatt állok, kétségek között, hogy vajon tényleg azt csináltam-e, amit kellett.. Ez megadja a napom alaphangulatát*
Indulás előtt a megbeszéltek szerint kapsz egy kisebb erszényt az úrnőtől.