Ezt meg egyszer megoldjuk :]

Nádasdi Éva

Tükrökbe lépsz be



Folyton kiszakítanak,
folyton megszakadsz,
pihe csillagot kergetsz, őriznéd félve,
s mindig
mindent összekeversz.

tükrökbe lépsz be,
magadra nem lelsz,
szivedet adnád
jószóért cserébe,
s mindig,
mindent összekeversz.

Széles az utca,
pallóján járkálsz,
óvó kéz hajlik
homlokod fölébe,
s mindig,
mindent összekeversz.

Vágyakozásból szivárványt fontál,
álmaid hídja: csapda és ármány,
jövendőd méhében
új fények érnek,
feküdj le aludj,
nehogy, jaj, nehogy összekeverd.

N.A.T





N.A.T. fesd le kérlek a napot,
S jól figyelj majd a színekre,
Hisz azt most te alkotod.

Mélabús árnyékok között,
Vakítson aranyló fénye,
Hogy felvidítsa e szomorú földet.

Fess csak, s keverd a színeket,
Vöröset, mélabú kéket,
Nap sárgát és lélek zöldet.

Ó én balga mit is beszélek,
Egy festőnek mondani mi legyen?
Hisz irányítani Őt nem lehet.

Alkoss hát mit szíved diktál,
S gondolatod, mely szabadon száll,
Csak az lehet igazi alkotás.

Köszönöm Tevary, ez igazán kedves tőled, és nagyon megtisztelő :]
Remélem lesz még lehetőségem visszaadni ;]

A szavak húsba marnak,
Az álmok itt maradtak,
Csak a lényeg távozott.
Nem maradt más,
Fájdalom-Fekély-Kín.
Nincs ok,mi itt tartson,
Nincs szó,mi hasson,
Nincs öröm, mi mosolyt fakasszon,

Hideg,rideg,metsző fájdalom,
Mikor metsz a penge,
Mély sötét, tompa űr,
Mikor van egy kósza percem.
Keserű szó siklik a térben,
Ereje elveszve elillan,
Mint az éter.

Már nem gyötör a Múlt,
Túl sok idő telt el.
Elég mély a kút?
Hogy hideg vize nyelje,
Egykor szerető vérem.
Hát,köszönöm szépen.

Üdv néktek versolvasók:)

Csodavilág

Csodálatos csodavilág,
Melybe ide csöppentem
Rímek cikáznak,
E gyönyörű világnak
Adózva írom versem

Olvassátok sokat, sűrűn!
Nézzétek emberek!
Emóciók tárháza,
Mint vulkán lávája
Folyik le Nektek

Ezt annak örömére írtam, h ráleltem erre a topicra.
Pussz mindenkinek.. jövök még:D

Visszaolvastam néhány oldalt.. még korántsem az egészet..
Hhúúú.. komoly tehetségek vannak itt!:eek:
Szal ennek kapcsán eszembe jutott néhány gondolat, amit megpróbálok rímekbe szedve átadni (mert ugyebár itt így illik). ;)

Kellemes csalódás

Azt hittem az emberek
Elfásultak, ridegek,
Érzelemtől mentesek,
Gyávák, hazugok, csalók,
Lelketlen egyedek
Tévedtem.. vannak kivételek!

Hölgyek, Urak, fiúk, lányok
Ti kivételek várok Rátok
Váltsuk meg a világot!
Gyertek! Írjatok még több verset!
Mert rációt abban látok,
Ha hozzátok hasonulnak a "mások"

:)

Múzsa csókja

Érintsen múzsa csókja,
Tollad ne rakd a fiókba.
Hisz ez plátói szerelem,
Mely ellen állni nem lehet.

Ajkaidra csókot adok,
Csókot, melyet visszakapok.
Kedveskedő hangod vélem,
Hallani a messzeségbe.

Szép szemedben elmerülök,
Érzem, mindjárt felrepülök,
Szállok fent a magas égben,
Bársonyos szép messzeségben.

Földre szállni már nem tudok,
Varázslat mit nékem adott.
Pedig nem csinált egyebet,
Rám mosolygott, rám nevetett.

Mennybe megyek, de nem egyedül,
Közöttük Te is ott vagy, legbelül.
Elválaszthatatlan múlt és jövő,
A legnagyobb múzsa és a költő.

Ez megrendítően szép Tevary! :)
Itt a válasz ;)

A szép lelkű lánynak

Hozzád írok szép lelkű lány
Nem lenghet be többé magány
Ha álmodni vágysz szépeket
Tüstént vers-ágyat vetek

Hozzád írva azt kívánom
Boldog léted legyen nem álom
Valóságos csodák óvjanak
Hozzád, tőlem himnuszok szóljanak

Mert megérintett a Múzsa csókja
Olvad rajtam minden bókja
Nincs ki ettől szebbet kapott
Lehoztál nekem egy csillagot

Sőt! Inkább égbe emeltél engem
Felleg-báránybőrön fekszem
Égi fény, mi rám ragyog
S körbetáncolnak az angyalok

Van egy világ, egy olyan létsík,
Melyet most szerelmünk szépít
Mert nem tagadom: szerelmes vagyok
Versed lelkemen sebet hagyott

E sebből csurgó vértől ázzon
Minden, s mindenki a világon
Benned én is sebet hagyok
S vérünk egyetlen, nagy tavat alkot

A tó színe mindig emelkedjék
Soha ne legyen csak emlék
Örökkön örökké áradjon tavunk
Míg ezen a világon vagyunk :)

Nem semmit alakítotok:-)