Egyszer

Mind, mi törvény, megdől egyszer.
Ég a földdel összeér.
Medréből kilép a tenger
És a múlt majd nem mesél.

Mit igaznak hiszünk, egyszer
Tőrként támad ellenünk.
Szembefordul minden,
mit ma mondunk, gondolunk s teszünk.

S minden gyermek, ki e földre
Soha meg nem született
Angyalarccal tépi fel majd
Méhünkben a sebeket.

Csak szavak...

Valami elmúlt, valami megszakadt.
Valaki elment, valaki elszaladt.
Valami történt, valami véget ért,
Fájdalom maradt csak...s köny.
De kérdem mennyit ért?

Emlék és múlt, jövő vagy jelen
Nincs már múltidő, s nincs semmi értelem.
Más írja már a történetet,
Egy könny maradt csak...
Vagy csak történelem... ?

Csalódni nem muszáj, éljünk boldogan,
Szavak voltak csupán, mese, mely gondtalan.
Az élet kegyetlen, kemény...
de mégsem! - Ne dobd el semmiért!
A mese sokat, - de ennyit nem ér.

Marionettek és szeméthalom,
összekapcsolódnak és nincs oltalom.
Telefoncsörgés, Ic, és ismét fájdalom,
Fogadd el, ennyi, nincs irgalom.

Szeretet, megértés, SZERETLEK
Sikít, üvölt tombol - de fél.
Önzés, gyűlölet, rettegett világ
Fájdalom, düh és csillagmiriád,
Testvér tesvér ellen...MINDENKI BÁNT!!!

Érzelmek, nagyok és vadak,
Sikoly - Én a Tiéd vagyok!!!
Hozzád tartozok!!!
De a szív kit szerettél,
Vedd észre, már rég elhagyott...


(Bocsesz csak szavakat pakoltam össze miközben egy vonatra és valakire vártam...)

Topsy köszönöm az elismerést :)
Bár a költészethez sajnos nincs túl nagy tehetségem, tényleg csak szavakkal dobálózok, pakolgatom őket egymás után, de szeretek firkálgatni :]
És jó érzés tudni hogy valakinek átmegy az amit mondani szerettem volna, köszi :]

Cassanra kár lett volna a fiókban hagyni a versedet,
nekem nagyon tetszett:)

Távolság


Ó Hold kérlek segíts nekem,
Adj kihűlt lelkemnek értelemet.
Adj végtelen erőt kitartást,
Legalább tőled kapjak vigasztalást.

Nem kérek mást csak nézz le ránk,
Hisz oly nagy köztünk a távolság.
Az élet volt számunkra mostoha,
Elsodort minket az élet vihara.
..
Csak mond el kérlek él-e még,
Van e számunkra még remény.
S ha nincs számunkra remény,
Mond az élet, mond mit ér?

S ha nem látnád kedvesem,
Csónakodban békém meglelem.
Evezek majd a végtelen tengeren,
Hisz őt keresem, s nem szenvedek.

E két lélek majd egymásra lel,
S miénk lesz a végtelen.
Ezüstös fényed világítson ránk,
S takard be fényeddel sírunk hantját.

Tevary ez gyönyörű :]
Sok sikert a folytatáshoz ;]

Mára is egy szösszenet, bár ez nem annyira friss... és lehet jobb lett volna nem papirra vetni :]
De nyugodtan véleményezzétek ( ha egyáltalán fel tudom tenni, mert eddig egyetlen hozzászólásom se került fel csak miután a a moderátor jóvá hagyta :S Valami olyasmit ir ki, hogy köszönjük hozzászólásod, de az csak akkor fog megjelenni, ha a moderátor jóvá hagyta :eek: Tudja valaki hogy mi lehet ennek az oka? :eek:)


Neked...


Együtt voltunk pár hétig,
de tudtuk nem csináljuk végig.
Néha belénk mart a gondolat,
hogy szerelmünkből nem marad más
Csak egy könnycsepp.
A szavak félreérthetőnek tűntek,
A hidak közöttünk ledőltek,
És mára nem maradt más,
Csak értelmetlen civakodás.

Nekem mégis nagyon fáj,
Hogy itt a búcsúzás,
Kár hogy így lett vége,
És nem biztos hogy megérte.
De..talán megérte...
Kicsikét.

Emlékszem, sokat beszélgettünk,
Mint a többiek, mi mások leszünk.
Ám az álom gyorsan elrohant
És a valóság maradt csak...
Képzelődtünk.
Atán rájöttünk hogy nem megy,
Egyre több lett már a véletlen
Sok kis apró bosszantás,
S nálunk mindig más volt a hibás.

És tényleg nem maradt más,
Csak értelmetlen civakodás.
Nekem mégis nagyon fáj,
Hogy itt a búcsúzás.
Kár hogy így lett vége,
És nem biztos hogy megérte...
De...talán megérte...
Kicsikét.

Deni nagyon szépen köszönöm az elismerést. :] És mindenkinek :]
Mért nem tudom viszonozni? :[[
Nem engedi a progi :S
De tényleg köszönöm mindenkinek, örülök h tetszenek nektek a firkálmányaim :$ :]

Ditke nagyon köszönöm, de csak ismételgetni tudom önmagam :)
A tieitekhez nem fogható, de igyekszem:)