Hódító / Queosia forum - Az Ezüst hold könnyei

Hódító / Queosia forum (http://forum.hodito.hu/index.php)

- Az Ezüst hold könnyei (http://forum.hodito.hu/forumdisplay.php?f=55)

- - Az Ezüst hold könnyei (http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=820)

- Úgy látom Meríín nyerte a versenyt a teknőssel - nevetek fel.
- Szerinted van rá mód, hogy ekkora lemaradást behozzunk, vagy ismerjük be, a vereségünket?
Feran nevetve legyint:
-Nem érvényes, mert elengedte.
Sétálgattok a szikla felé és néha tenyérnyi-féltenyérnyi kagylókat emeltek fel. Sok köztük a régi, törött darab, de gyönyörű példányok is akadnak.
Meríín valami után matat a vízben aztán halk, szitoknak hangzó szavakat hallotok felőle. Bal kezéből folyik a vér. Jobbjával tőrt ragad és a vízbe csap vele. Csapkodó könyöknyi rákot emel ki a vízből és hajít a partra. A vérző öklét rázza utánna, aztán körbenéz és újból lecsap. Mire odaértek a közelébe, már 5 jókora rák döglődik a partra vetve.
Meríín leszúr egy hatodikat is aztán kigázol a vízből:
-Enni jó most? Csinálok sütést. Ollókból lesz dísz, meg páncélból is, jó?

- Hat döglött rákkal azért mégis nyert, ezek már aligha mennek el innen bárhova is. - mondom Ferannak, aztán Meríín kérdésére válaszolok:
- Megehetitek őket, én nem szeretem az ilyesmit, de a díszeket elfogadom.
-Nem enni meg? Ha kicsit is ojan az íz, mint tavirákok, akkor tíz ujjat nyalogatni utánna! Bahh... sebal! Marad több!
Szinte másodpercek alatt kövekkel körberakott tűzgödröt ás. Mikor pár perc múlva visszafordulsz, már tisztítgatja a rákokat és frissen vágott nyársakon piríttja őket parázs felett.

Elindulok egy nagyobb facsoport felé, ott keresek egy pihenő helyet és letelepedek nézelődni.
A fák közelébe érve, egy pillanatig megtorpansz, majd nyugodtan leülsz és hátad egy századéves fa törzsének veted. Élvezed a szél simítását az arcodon, a tenger hullámzó látványát, a fűben motozó parányi állatok neszeit.

Megvárom, hogy végzzenek a rákok elfogyasztásával, majd megkérdezem Ferant lenne-e kedve kicsit távolabb letelepedi egy fa tövébe, és nézni a tengert.
Feran csak egy kis darab rákot kér, aztán letelepedtek egy árnyas fa alá.
-Szeretem nézni a tengert - mondja - hajózni sokkal kevésbbé, de maga a látvány csodálatos tud lenni.
Meríín közben elkezdi befalni a rákokat. Egy közeli fáról jókora leveleket szed és kettőt beléjük csomagol. A páncélokból szinte művészi alapossággal szedegeti ki a húst és hunyt szemmel élvezi az ízét.

A partonlévők számára kellemesen telnek az órák. Kora délutánra mindenki visszatér a partra és az utolsó csónakkal a hajóra.
Atya: tanulsz és tanítasz amíg a többiek távol vannak. Egyszerű mondatokkal beszélgetsz Íshar-ral a saját nyelvén és a közösön. Közben a fedélzeten egy kifeszített ponyva alatt megebédeltek. az étel friss, a hajóra most felrakott szállítmányból származik.
Dhar: Kissé tántorogva, Tömzsipörölyt támogatva és viszont, szállsz be a csónakba. A partról pár frissen szerzett barát integet utánnatok, kissé dülöngélve. Mély levegőkkel próbálod kitisztítani a fejed és lassan sikerül annyira, hogy mosolyogva gondolj vissza a történtekre. Tömzsipöröly érkezése után vidám iszogatással evéssel múlattátok az időt, beszélgetve a helybéliekkel. Többnyire hajós történeteket és tengeri kalandokat hallgattatok.
Gil: Kipihenten és frissen lépsz a hajó fedélzetére. Kabinodban két közepes cserépedényt találsz amikben parányi fácskák zöldellnek maroknyi földjükben. Mellettük egy kis cetli: " 5 naponta egy fél csésze víz elég"
Ryel: A kabinod frissen kitakarítva, az asztalon vázában illatos virágok várnak.

A hajótok késő délután siklik ki az öbölből és folytatja útját Toron felé.

A bezárkózom, de előtte még beszélek a szakáccsal, hogy az ételt a kabinomba kérem ez után.
Senkit nem engedek be, és nem is hagyom el a kabint.
A szakács talán kissé furcsálja a kérést, de bólint:
-Úgy lesz ahogy kívánja asszonyom.

Elmosolyodom a növények láttán és megöntözöm őket. Így mindjárt hangulatosabb a kajiba.

- A hajóhoz vezető csónakúton integetek vissza a parton állók felé. Majd koncentrálok, hogy a hajóban maradjak. Bele lehellek a mancsoba, amit az orromhoz emelek, majd rögtön a hányinger keringet. Többet nem iszom, határozott döntésemet leszögezem magamban és mi az, amit ennyire szeretnek ebben az állapotban? - gondolom magamban. Jó kedvem és bódultságomban sunyi oldaltekintéssel meglesem Tömzsipörölyt, majd, mikor nem figyel egy kicsit leengedem a vízbe a kezem, egy hatalmas merítéssel a törpe képe felé indítom a mancsom, de csak a hatalmas vízmennyiség csattan rajta. Ezután hatalmas nevetésbe török ki, mennyire szellemes voltam és milyen jó poén volt Tömzsipörölyt megviccelni. Majd újból gondolkodásomnak, egy kis böffentés veszi kezdetét és próbálom magamon uralkodni enyhe mosolygos, kábult arckifejezés mellett.
A jókora adag vízre tömzsipöröly összerázkódik. Kirázza a szeméből és feléd pislog vöröses szemekkel:
-A havi fürdőm megvolt. Csak nehogy egy nap arra ébredj, hogy a fél éve viselt csizmám az orrod alatt hever. - közli félvigyorral és elégedetten megigatzítja a lábánál duzzadó zsákot amiből halk folyadékkluttyogást hallasz.

A szigetről való elindulást követő második nap délutánján Íshar és Meríín kopog be kissé izgatottnak tűnően Ryel kabinjába, őket pár perccel később Feran követi.

Beengedem mindegyiküket.
Az ajtó halk kattanással zárul be Feran után.