Quote:
|
Quote:
ha valami kollokviumos tantárgy elvileg nem lehet zh-t íratni belőle, ha meg gyakjegyes, akkor meg próbálkozhat vele, uv-én. legalábbis régen így volt. én az első kreditrendszeres évfolyamban voltam, nem tom mi változott azóta |
Quote:
A vizsgának hozhat előkövetelményt akár beugró kérdés, akár előtte zh formájában. ha a zh-ján nem érted el a 20%-ot ő úgy veszi hogy nem is jártál be órára mert ennyit sem tudsz így megtagadja a javitás és a vizsgalehetőségét is. |
Quote:
Ha meg hallgattok, akkor el kell fogadni, hogy Ő dönti el, mi mennyit ér nála... Főleg, ha nem egyértelműen pontozásos amit írtok... De nem is akarok vitázni ilyenben, hiszen úgyis mindenkinek igaza van és senkinek sincs igaza |
Quote:
|
nem hiszem, hogy megtörtént, de tetszik a történet :)
"Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy befőttesüveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel, majd rákérdezett,hogy tele van-e az üveg? - Igen. - volt a válasz. Ezután elővett egy dobozt, tele apró kavicsokkal, és elkezdte beleszórni azokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal, és azt kezdte beletölteni az üvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött. - És most, - mondta a professzor - vegyétek észre, hogy ez a ti életetek. A kövek a fontos dolgok (a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid). Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a barátaid, a munkád, a kollégáid. A homok az összes többi: az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak a boldogságod érdekében. Játssz tehát a gyerekeiddel, szakíts időt orvosi vizsgálatokra, vidd el a párodat táncolni. Dolgozni, takarítani, vendégeket hívni mindig lesz időd. Ezért először a kövekre figyelj, azokra a dolgokra, amik igazán számítanak. A többi csak homok. Az egyik diák megkérdezte: - És most már valóban tele van-e az üveg? Mire a prof azt válaszolta, hogy igen, tele van. Erre a diák elővett egy dobozos sört, kinyitotta, s beletöltötte az üvegbe. A sört a homok elnyelte, és térfogatváltozás nem következett be. Azt mondta erre a diák: - Nos, bármennyire is úgy érezzük, hogy az életünk teljes, a fenti példából jól látszik: EGY SÖR AZÉRT MINDIG BELEFÉR!!! :D :D" |
Egy hűvös reggelen a washingtoni metró egyik állomásán megállt egy ifjú és hegedülni kezdett.
45 perc alatt 6 szerzeményt játszott, mindet Bachtól. Becslések szerint ez idő alatt 1000 ember haladt el mellette. Három percnyi játék után megállt mellette egy középkorú férfi, pillanatig hallgatta őt, aztán pár centet dobott a hegedűtokba. Pár perc múlva ugyanezt tette egy hölgy is. Néhány perc után megállt mellette valaki, kicsit meghallgatta, majd ránézett az órájára és folytatta az útját. Aki legtovább hallgatta őt, az egy három év körüli fiúcska volt. Hallgatta mindaddig, amíg az anyja szó szerint el nem rángatta őt a hegedűstől. Ugyanígy volt ez a többi gyerekkel is: mindegyiket egy felnőtt rángatott el magával. A 45 perc alatt csak 7 ember állt meg, további 20 – anélkül, hogy megállt volna - odavetett pár centet, némelyik dollárt is. A hegedűs keresete közel 32 $ volt. Amikor befejezte a játszást, senki sem vette észre, senki nem tapsolt, senki nem ejtett egy elismerő szót sem. Senki sem tudta, hogy a hegedűs a világ egyik legjobb hegedű-virtuóza, Joshua Bell volt, aki közel 3,5 millió dollárt érő stradivári hegedűjén a legkomplikáltabb Bach szerzeményeket játszotta. Két nappal a metróban való fellépése előtt a bostoni színházban minden jegy elkelt Joshua koncertjére, pedig a legolcsóbb jegy 100 $ volt! Ez valóban megtörtént eset. Bell metróbeli fellépését a The Washington Post napilap szervezte, mint az emberek felfogására, kedvteléseire és prioritására tett kísérletet. Az volt a kérdés, hogy képesek vagyunk-e felfogni a szépet olyan banális környezetben, mint a metró aluljárója. Megállunk-e legalább kis időre és élvezzük-e ezt? Vajon képesek vagyunk felismerni egy kiváló előadót teljesen mindennapi környezetben? Csupán csak egyetlen nő - Stacy Fukuyama – ismerte őt fel, aki egy üzletközpontban dolgozik. Pillanatnyi habozás után rájött, hogy ez az ember nem holmiféle utcai művész... Azért tudta felismerni, mert pár héttel azelőtt hallotta őt játszani az amerikai kongresszus könyvtárában. A kísérlet eredménye ez is lehetne: Ha nincs időnk egy röpke időre megállni és meghallgatni egy gyönyörű zenét és egy kiváló művész interpretációját, vajon mennyi gyönyörtől fosztjuk meg magunkat életünk során? |
Quote:
De akár a kisérlet eredménye lehetne ez is: Bármilyen kiválló tehetség lehetsz, ha sanyarú a sorsod senki nem fogja ezt észrevenni. Sajnos a hallgató közönség nagyrésze nem azért jár ilyen koncertekre el, mert ki szeretne kapcsolni a zenétől. átélni, átszellemülni, "megérteni", hanem pusztán csak sznobizmusból, hogy majd villoghasson vele a barátnőinél... |
Quote:
|
Valamint az is egy érdekes történet, hogy megfelelő kontextusból kiragadott embereket nem biztos, hogy bárki is felismer. Ismerek volt minisztert, neki pl bolti eladó mondta minisztersége idején, hogy "jéé, mondták már magának, hogy mennyire hasonlít a miniszterre?" :)
Vagy pl érdeklődőként nem biztos, hogy felismersz ismert embert is. Én is voltam Plácido Domingo koncerten, mert érdekelt, de az utcán 99%, hogy nem ismerném fel, simán elmennék mellette. |
Quote:
|
Quote:
|
Egyik barátom mesélte, hogy volt egyszer egy srác, elment a barátnőjéhez. A csaj elment zuhanyozni volt, addig a srác várta, barátnője kutyája meg ott feküdt a szobába. Na de a srácra rájött a fosás míg várt, a wc a fürdőben volt, beszarni meg mégse szarhat be pont a barátnőjénél. Szóval odaszart a sarokba, mire a csaj kijött a fürdőböl. Megkérdezte, hogy "mi ez a szag"? Mire a pali rávágta, hogy "Biztos a kutyád volt.." De erre jött a csaj válasza: "De hát az egy plüss..."
|
Quote:
|
Quote:
|
Quote:
|
alien üzenete:
most ezt halgatom: alien üzenete: Hilti feat. Black and Decker - When steel meets with concrete noname üzenete: ezmi? alien üzenete: industrial techno noname üzenete: you tubeon fent van? alien üzenete: nem hinném noname üzenete: torrentröl van? alien üzenete: bazmeg fúrják a szomszédban a geci falat |
Quote:
|
Quote:
|
Quote:
|
Quote:
|
Következő téma......... (innentől újra megy a pontozás, ha valaki mégis úgy döntene, hogy folytatja. 1 üzenet 10 pont, 60 napig érvényes. 30 pontnál egy hónap pihenő a fórumról.)
|
Quote:
|
Quote:
Ennyiből nekem nem esett le :( |
Quote:
|
Quote:
|
Quote:
|
Quote:
|
Ne küldd a csajod autópálya matricáért!
(Egy haver mesélte) Elvittem az autót szerelőhöz, hogy nézzék át, megnéztük a kerekeket is, stb, majd amikor jöttem visszafelé, gondoltam, lemosom és megtankolom. Szokatlanul nagy tömeg volt a kútnál, előttem egy kislány, valami kifent cabrióval áll a sorban a pénztárnál. Látszólag valamilyen okból zaklatott, de nem nagyon voltam képben a kábulattól, amit a parfümje okozott - gondolom dézsából borította magára. Végre ő következik (halad a sor). Csaj: Hali, egy autópálya matricát lécci. Kutas: Milyet? Csaj: Ccc, nemtom. Hány napos van? Kutas: Ilyen, meg ilyen - magyarázza a kutas. Csaj: Ilyen jó lesz. Kutas: OK. Rendszám? Csaj: Most szívatsz? Kutas: Nem, ha pályamatricát akarsz venni, nekem kell a rendszám. Csaj: Jól van, de erre még lehet hogy rá...tok - mondta - és kirohant. Mi csak néztünk utána a kutassal, és nem értettük hova megy, mert eltűnt a kocsija mögött. 3 perc múlva visszajött, letette a hátsó rendszámtábláját az asztalra, és közölte a pultossal, hogy ilyen még vele nem történt: letört a körme, és a barátja már úton van, mert nem tud így vezetni. És különben is, miféle eljárás ez?! Kutas: Nem kellett volna behozni, elég lett volna, ha bemondod. Erre a csaj: Úúúú, igen? Pár perc múlva jött is a csaj pasija, jó nagy Mercivel. Bement, megkérdezte, mi történt, elmondták neki, utána egymást támogatták a kutassal a röhögéstől. |
(nem túl megbízható forrásból)
Teletömött 56-os villamos, két, egymással szemben lévő szék.A kissrác himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe.Az öregasszony egyre hátrébb húzódik várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre.De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát: - Elnézést, hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltelál egy csontot, vagy egy eret, akkor a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves szóljon rá. - Én nem fogom egy ilyen vénasszony miatt korlátozni a gyerekemet testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával ne az én gyerekemmel! A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi végig a jelenetet, míg egy tipikus rocker (acélbetétes,tar frizura,bőr kabát,fülében üvölt a TANKCSApDA) kiveszi a szájából a rágót, és a paraszt nő hajába gyönyörűen beledolgozza, majd lágyan így szól: - Engem se korlátoztak gyerekkoromban! |
Tisztelt Biztosítótársaság
Kíváncsiak voltak balesetem részleteire, így ezúton megosztom azt Önökkel: Szakmámat tekintve fűtésszerelő vagyok. A baleset napján éppen egy tízemeletes ház tetején dolgoztam egyedül. Amikor befejeztem a munkát, megállapítottam, hogy maradt még vagy 200 kilogrammnyi szerszámom a tetőn. A lift nem működött, így ahelyett, hogy ezeket a szerszámokat tíz emeleten keresztül kézben cipeltem volna le, úgy döntöttem, hogy egy hordóban fogom őket leereszteni a tetőről, kötél és csiga segítségével. Miután a földszinten rögzítettem a kötelet, felmentem a tetőre és bepakoltam a szerszámokat a hordóba. Ezután lementem a földszintre, kioldottam a kötelet, és jó erősen tartottam, hogy a 200 kilónyi szerszám lassú leereszkedését biztosítsam. A baleseti jelentés 11. szakaszában láthatják, hogy testsúlyom 60 kg. Elképzelhetik a meglepetésemet, amikor a 200 kilónyi szerszám súlya hirtelen felemelt a levegőbe. Én lélekjelenlétemet elvesztve elfelejtettem elengedni a kötelet. Szükségtelen említenem, hogy meglehetősen ijesztő ütemben repültem felfelé az épület fala mentén, neki-neki ütődve annak oldalához. Az ötödik emelet magasságában találkoztam össze a lefelé zuhanó hordóval. Ez a magyarázata a repedt koponyámnak és a törött kulcscsontomnak. Csak kevéssé lassultam le, és így folytattam az egyre gyorsuló emelkedésemet és meg sem álltam addig, míg a jobb kezem ujjpercei öt centi mélyen bele nem fúródtak a csigába. Ez alkalommal szerencsére visszanyertem a lélekjelenlétemet és meg tudtam markolni a kötelet a fájdalom ellenére. Ezzel egy időben a hordó nekicsapódott a földnek, aminek következtében letört az alja és a benne lévő szerszámok mind kiszóródtak. Így most már üres volt a hordó, így elkezdtem nagy sebességgel lefelé zuhanni az épület fala mentén. Az ötödik emelet közelében ismételten összetalálkoztam a hordóval, ami éppen felfelé tartott. Ez a magyarázata mindkét törött bokámnak és a hasadásoknak a lábszáraimon. Amikor nekicsapódtam a hordónak, eléggé lelassultam ahhoz, hogy csak három hátcsigolyám, két bordám törjön el, amikor a földre érkezvén a szerszámokra estem. Sajnálattal jelentem, hogy amint ott feküdtem a földön nagy fájdalmak közepette, ismét elvesztettem a lélekjelenlétemet és elengedtem a kötelet. Ekkor a hordó hirtelen megindult egyenesen felém, egyre gyorsuló, szédítő sebességgel. A hordó leérkezvén, eltörte a medencecsontomat. Sajnálattal kell közölnöm, itt elvesztettem az eszméletemet, és többre nem emlékszem... Remélem, ez elegendő információ a biztosítótársaságnak. Kérem, fogadják el a fájdalmasan kimerítő magyarázatomat és küldjék számomra a baleset biztosításom összegét. |
All times are GMT +1. The time now is 15:17. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2024, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu