Half
 

- A kolyok johet a csacsimon, az o sulyat meg kibirja. Te meg vagy folulsz a bakra, elf urasag melle, vagy a szekeren fogsz utazni-mutatok hatra Morel szekere felé.
- Köszönöm uram a kedvességét - mondja illedelmesen a srác, azzal elindul a csacsid fel, mikor odaér folytatja - mi a jószág neve?
- Csak csacsi. meg nem nott a szivemhez annyira hogy nevet adjak neki.. talan majd ezutan az utazas utan.
A srác megsímogatja a csacsit, közben félhangosan beszélni kezd:
- Szia Csacsi, én Stancil vagyok, mostantól együtt fogunk utazni.

- Ha a nagyúr megengedi, hogy a félvér a bakon utazzon, nekem nincs kifogásom - mondja az elf, majd folytatja - Nagyuram, mi erről az ön véleménye?
A batárból kihallatszik, ahogy a nő fordít, majd a férfi válaszol, utána a hölgy kiszól:
- Jobb lenne, ha a szekéren utazna.

Eközben:
Elrakom a fegyvereim és odaballagok a szekérhez.
-Nafrael úr! Ha nem vagyok terhedre én utaznék veled. Szürkesörény ha kell besegít az öszvérednek, vagy csak üget mellettünk. Így nem kell külön figyelmezned a hajtásra és a harcra.
Odafordulok Capullo don Abruzzi felé és odaszólok neki.
-Még nem láttál mérgesnek hiszen még élsz! Becsüld meg magad érte!
-Nos Nafrael úr?
A törpéhez fordulok:
-Nekem megfelel ha ön utazik velem.
-Köszönöm Nafrael uram.- lekanyarítom a hátamról a kétkezes bárdot és felszállok mellé. A pónimról magam mellé veszem a hátizsákom, a többi málhát rajta hagyom, a pányvát laza csomóval hosszú szárral a bak lábához hurkolom. Végignézek a társaságon majd elgondolkodó arccal Nafrael-hez fordulok.
-Ha nem gond háttal ülök majd, hogy szemmel tartsam az utat mögöttünk is. A lovasok nagyon előre, oldalra figyelnek. Az elf a batáron, meg jobb ha az úrral foglalkozik. - elgondolkodó arccal elmélkedek egy percig- a neved ismerős nekem. Mintha hallottam volna már említeni, vagy egy klántagodét. Egy tengerparti város uraként, ha jól emlékszem. Narvál, vagy hasonló nevű város.
Amikor a törpe felül mellém a kérdésére a következöt válaszolom:
-Azt hiszem tényleg jó ötlet ha hátrafele néz. Lehet ,hogy csak egy névrokonom az illetö akiröl ön hallott. Ami engem illet Ifinben születem és elég sokáig ott is éltem. De biztos ,hogy a családom tagjai nem urai egyetlen városnak sem.

- Örülök, hogy a kölyöknek meg a törpének megoldódott az utazással kapcsolatos gondja, de ez rajtam továbbra sem segít. Remélem nem várják el, hogy futva menjek maguk után - mondja, majd Gren felé fordul, és folytatja - Törp uram, magának van egy pónija, miért nem azon utazik? Így én elférnék a szekéren.
Ránézek a félelfre:
-Nem hátaspóni és nyergem sincs más csak a málhás. De ha Nafrael úrnak megfelel akkor befoghatjuk Boci mellé és ketten talán elhúznak 3 embert. De a kocsi az övé. Az ő szava dönt.
Ekkor Stancil megszólal:
- Ha tudnak várni egy keveset, akkor én tudok lovat szerezni... - hagyja félbe a mondatot, és kérdőn körbenéz a jelenlévőkön, mintha valakitől jóváhagyást várna.
Stancilra, aztán a félelfe nézek és elvigyorodok.
-Elhiheted neki. Ha azt mondja szerez, akkor szerez. Némi plussz pénzért még a színét is megválaszthatod! Ennyire ismerem már a fiút. Ha jobban nem is.
Stancil szeme felragyog, lelkesedését le se tagadhatná.
- A dolgok megszerzése a specialitásom... - mondja, és kacsint egyet.
- A színe nem számít, csak legyen erős, és gyors ló. Menni fog?
- Persze hogy. Ha visszajöttem megállapodunk az áráról - vigyorodik el, azzal elszalad.
- De... - kezdené a félelf, de a srác már bekanyarodott az egyik utcába.

Körülbelül félóra múlva érkezik vissza a srác lovon. Igen szép állat, a nyereg és az oldaltáskák pedig szép díszesek. Mikor közelebb ér elkiáltja magát:
- Jobb lesz sietni!
Odaérve leszáll a lóról, átadja a kantárszárat a félelfnek, és hozzáteszi:
- Az anyagiakat majd rendezzük.
Majd felpattan a csacsira indulásra készen.

Halkan kivehető, hogy a nagyúr és a hölgy valamiről beszélget, majd a nő hangosan kiszól:
- Kérjük továbbiakban a dolgok szerzésének mellőzését, hogy ne hívjunk fel felesleges figyelem magunkra! Most indulni olyan sebesen, ahogy mindenkinek jó.

A srác ennek hallatára leszegi a fejét, és igyekszik úgy csinálni mintha ott sem lenne.

Elvigyorodok Nafrael mellett. Majd elég halkan, hogy a félelf ne hallja megjegyzem neki:
- Sietni, na igen. Van egy olyan érzésem, hogy ha nem sietünk akkor félelf barátunk kénytelen lesz kissé megtépázottan útrakelni.
Gren halk megjegyzésére csak elvigyorodom.


Vegyétek figyelembe, hogy ez csak Chaos karijának szól, a többi karakter értelemszerűen nem hallotta!

Miutan megoldodott mindenkinek a problemaja, lassan elindulok elore, folyamatosan a batar mellet bandukolok.... tereptoll fugg majd hogy melyik oldalan megyek, meg persze attol hogy az ut eleg szeles-e, ha pedig nem akkor mindig elore megyek, a hatvedet meghagyom a tuzes torpenek...

Elindultok.
Oler megy elöl, utána a batár, egyik oldalán Capullo-val a másikon Iarwain-nal, közvetlen a batár mögött a Stancil következik, utána pedig a póni és öszvér által húzott szekéren Gren és Morel.

Kisebb-nagyobb kövekkel kirakott úton haladtok, a batár és a szekér néha-néha zöttyen egy nagyobbat. A batár mellett a két lovas kényelmesen elfér, de ha szembe is jön valaki, akkor az egyik lovasnak le kell húzódni az útról, vagy előre kell ügetnie, esetleg hátramaradnia.
Stancil gyakran hátrafordul és az utat kémleli, majd körülbelül egy óra múlva felhagy ezzel a tevékenységgel, onnantól kezdve viszonylag nyugodtan ül a helyén.
Az idő borús, a szél össze-vissza tereli az elsárgult leveleket. Az időjárás láthatóan romlott reggel óta. Körülbelül két órája lehettek úton, mikor szakadni kezd az eső, mintha dézsából öntenék.

Mikor esni kezd, csak elokapok egy koppenyt a hatizsakombol, es magamra teritem, es csak megjobban furkeszem a terepet. magam moge nem nagyon nezelodok, inkabb elottem, es persze mellettem, foleg ha valami objektum eltakarja a kilatast.

A vihar kezdetekor a fejembe húzom a csuklyát.