Hódító / Queosia forum - Az Ezüst hold könnyei

Hódító / Queosia forum (http://forum.hodito.hu/index.php)

- Az Ezüst hold könnyei (http://forum.hodito.hu/forumdisplay.php?f=55)

- - Az Ezüst hold könnyei (http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=820)

A nap további része nyugodtan telik. a könnyü szél gyorsan feledteti a szenvedéseket és a hajót a friss faforgács (a javítások nyomán9 és a frissen sülő étel illata lengi be.
Az este leszálltakor a legénységből aki teheti közös imára gyűlik a fedélzeten, amire titeket is meghívnak.
Az őrködés eseménytelenül telik, ahogy az este is.
Reggelre a hajó egy kis dombokkal tarkított parányi sziget közelébe ér. A legmagasabb dombon fából ácsolt kilátó, a domboldalban pár kicsiny ház.
A kapitány közli, hogy vízért és élelemért partra száll pár csónaknyi ember. Aki akar kimehet a partra. A délután folyamán indultok tovább.

Ki akar partraszállni?

Én szeretnék partra szállni, és igyekszem Ferant is meggyőzni, hogy tartson velem.
Feran lelkesen beleegyezik, hogy veled tart.
Reggeli után elindul csónakot és evezősöket keríteni.

Remélem, hogy nem én őrködtem egész éjszaka, Éjközép előtt leváltott Tömzsipöröly és Gil így reménykedem, hogy tudok egy picit pihenni. Tudtál és hajnalban már érezted a föld "szagát". Partraszállásnál én is kimegyek és körbenézek az új helyen, no meg jobban szeretem a szárazföldet, mint a vizet.
Csatlakozol Feran-ékhoz a fedélzeten, reggeli után és mohó szemekkel nézed a zöldelő dombokat, a ligeteket és a szántókon sarjadó vetés harsogó zöldjét.

A partraszállás annyira nem vonz, inkább megkeresem a két csodabogarat (M és I-t) és megpróbálom tovább tanulni nyelvüket és szokásaikat.
Íshar-t a fedélzeten találod. Kissebb javítások közben segít a tengerészeknek (vizeshordók javítása, kötelek). Abbahagyja amit csinál és csatlakozik hozzád. Örömmel veszi az érdeklődésedet és megkérdi hol alkalmas a dolog.
Hová mentek?
Meríín a partra induló csapatnál álldogál. Láthatóan ő menni akar a partra.

Körbe szeretnék nézni én is kicsit, ezért én is leszállok a hajóról. Érzékeimet kiterjesztve hagyom el a fedélzetet.

A hajó parányi kikötő közelében horgonyoz le.
Magában a kikötőben csak két három, hasonló méretű hajó férne el, de pillanatnyilag csak féltucat kis halászbárka és két kis futárhajó van az egyszerű cölöpmóló mellett. Az egyik futárhajón toroni, a másikon aszisz zászlót lenget a szél.
A hajó nagycsónakjával, a második fordulóval visznek ki titeket a partra.
Közvetlenül a keskeny, homokos fövenyen raknak ki titeket. A csónakban veletek tartó strázsamester tájékoztat titeket, hogy legkésőbb hat óra múlva ugyanitt, vagy a mólón legyetek, hogy felvehessenek.
-Addig jó szórakozást! - kiálltja oda még nektek, mikor eleveznek egy közeli édesvíz vételező hely felé.

A partot finom homok és kagylóhélyak fedik úgy 10 lépés szélessgben. Ez után durva, morzsalékos sziklapart (25 lépésnyi) majd erős fűvel borított lanka következik. Az első fák, vagy 100 lépésnyire vannak a víztől, kissebb ligeteket alkotva, olykor magányosan. Köztük-mögöttük mezők és szántók terülnek el.
Házakat csak a kikötőnél és a jelzőtorony alatt láttok. Pár ember a mezőkön állatokat terel, mások a házak közt dolgoznak.

Nem a toroni puccos ruhában vagyok, és a küllemem is olyan, mint szokott lenni (fekete nadrág, ing, csizma).
Ferannak:
- Tudom, nem szereted a tengert, de lenne kedved sétálni a parton? Olyan szép...
Ha igent válszol, lerángatom a csizmámat, felgyűrön a nadrágszáram, és már kész is vagyok az indulásra.
Feran:
-Miért ne? Végre szilárd talajon járhatunk.
Leveti a csizmáját és a száraz homokba mélyeszti a lábujjait.
-Merre induljunk?
Meríín a parton kezd el bóklászni úgy, hogy azért mindig a látóterében legyetek. Közben a fövenyen kagylókat nézeget és párat be is rak az oldalán lógó szütyőkébe.

Dhar, Gil: Ti merre indultok?

Ferannak:
- Csak úgy valamerre. Megpróbáljuk lerázni? - kérdem Meríín felé biccentve - Kicsit úgy érzem magam, mintha gardedám kísérgetne mindenhova. Tudom, hogy csak a biztonságom miatt, de mégis...
Feran összehúzott szemmel kissé körbetekint, majd a fogai közt szűrve a szót, felel:
- Jelen pillanatban elég sok kíváncsi tekintet időzik köröttünk. Inkább élvezzük a nyugalmat.
Szememmel keresek valami tereptárgyat, ha találok Jó fél mérföldre egy magányos sziklatűt látsz a parton:
- Mondjuk egy séta addig? - mondom a tárgyra mutatva - Esetleg közben verseny, hogy ki talál nagyobb és szebb kagylót vagy érdekesebb dolgot? - kérdem széles mosollyal.
-Rendben! - bólint rá Feran - Látnak minket a hajóról és lát a "gardedám" is.
Lassan beszélgetve sétálgattok a parton, Meríín hol előttetek hol mögöttetek cirkál és parányi kagylócskákat szedeget. Egyszer nagy fröcskölésre nézel hátra. Meríín térd fölé érő vízben áll és egy jókora teknőssel szórakozik. Hol a vízbe tartja és az állat erősen csapkodva igyekszik szabadulni, hol a levegőben nézi ahogy a hüllő félénken összehúzza magát. Látjhatóan nem áll szándékában semmit csinálni a teknőssel, de nagyon élvezi a játékot.
Pár perc múlva már a fűben gázolva trappol elétek, nadrágjáról csöpög a víz, csizmái a nyakában lógnak. arcán boldog mosoly.

Íshar-ral a fedélzeten tanulgatunk, ép eleget vagyok a sószagú kabinban egyébként.
Ismételgetitek a szavakat és egyszerűbb mondatokat. A hajósok közben szorgosan pakolnak ki-be a hajóra. befelé vizet és élelmet pakolnak elsősorban, meg néhány tucat teli zsákot, kifelé ládákat, és néhány bálát rakodnak.

Az utamat a legmagasabb természet adta pont felé veszem, ha felértem a tetejére, egy magasabb dombra gondoltam, vagy esetleg egy kisebb hegyre, akkor körbe pillantok és egy rövid ideig fent tartózkodom, se csak addig, amíg az emlékezetembe vésem a városka szépségeit, hogy legyen otthon mesélni való és nem csak a félelmetes csatákról, hanem más szépségekről is. Ezután a városkában nézelődök, próbálom megérezni a hangulatát a városnak, ellenségesek vagy barátságosak-e az idegenekkel, betérek néhány ivóba is, de nem fogyasztok nagy összegekért, inkább csak a pénzemhez mérten az ínnyecségeket próbálom ki.
Jó negyedórás talpalással érsz fel a sziget egyik dombjára. Ahogy körbenézel úgy látod nem sok magasabb pont van ennél a szigeten. A világítótornyos domb biztos magasabb és látsz kettő-három másik dombot ami nagyjából veled egy szinten lehet. Ahogy átvágsz a mezőkön találkozol néhány helybélivel akik barátságosnak tünnek, de láthatóan kissé meglepődnek rajtad. A többség elég hosszan, de nem rosszindulatúan néz utánnad.
Úgy találod a kis sziget roppant békés és a talaja bőven termő. A házak alapján a lakosság létszámát 5-600 főnek véled. Mint egy kisváros a kontinensen.
A városkában két ivót találsz, ahol eléggé megnéznek az emberek. Az egyikben valamiféle fűszeres pácban sütött, tésztába burkolt halat eszel aminek érdekes íze van. Nem rossz, de kissé furcsállod az édes-savanykás utóízt. (3 réz)
A másik helyen úgy tűnik a helybéliek kissé megviccelnek, mert helyi különlegességként eléd tesznek egy kupa víztiszta italt és egy kis fonott kosárkában parányi, pogácsára emlékeztető tésztafélét. A tésztában kis hal, rák és húsdarabok vannk, roppant ízletes, de kissé sós, amikor pedig megkóstolod a pohárban lévő folyadékot, minden önuralmadra szükséged, van, hogy ne köpdd ki azonnal. Nagyon erős pálinka lehetett, de semmiféle szagot nem éreztél belőle. Kissé szédülsz az első korty után, de láthatóan a helybéliek ezt várták, mert vígan kacarásznak rajtad. A kocsmáros visszautasítja a pénzed és barátságosan eléd tesz még egy adag rágcsálnivalót.
Kis idő múlva Tömzsipöröly trappol be a kocsmába. Rádnéz ( a szemeiddel kissé kettőslátásod van) aztán felkapja a poharad, beleszagol megvonja a vállát és kér egy kupával abból amit ittál.
A vendégek láthatóan újra készek a tréfára és jókora adag ital kerül a törpe elé.
Az lehúzza az egészet egyszerre. a szemei egy percig keresztbe állnak, aztán hatalmasat böfög, a helyiek nagy vigadalmára.
-Nem rossz! - nyögi rekedten - Bár az '57-es évjárat jobb volt. Attól már kifeküdtél volna.
Ezel végleg befogadnak titeket a helyiek. A törpe feldob pár családnevet amin páran kapnak és hamarost lázas beszélgetés kezdődik.