|
Úgy gondoltam, hogy a 100. hozzászólásom egy vers lesz, amit még 2004 szeptemberében írtam
Omnia vincit amor Test a testből kibújt egy pillanatra, Mint, mikor gyermekét szüli meg az anya. kibújt, se elvitte minden akaratom, Elvitte, és tűrnöm kell, hagyom, Hisz utólérhetetlenül hagyott magamra, S nem vágyom már pénzre, hatalomra, Ő kell nekem ki darabokra tépett szét, Ki a lelkemet marta dühödt hiénaként. "Omnia vincit amor" kong üresen bennem E három szóban benne van minden! Minden, ami hazugság és álom, Naívként elhittem, de már bánom. Legyőz mindent, hogy új falakat emeljen Hogy másért végre nyugodtan ölhessen. Mégis űzi, kergeti az ember szüntelen, Pedig csak egy üres szó: szerelem! Na és legyen mégegy szintén 2004ből Vágj! Vágd fel! Szakíts magadon sebet! "Úgysem fáj semmi neked!" De minden vágás belém mar, éget... Had csöpögjön drága véred! Follyon a vér, hisz az a szép! Gyönyörűbb mint fenn az ég! De minden vágás belém mar, éget... Had szálljon ki vele a keserű élet! Vágsz úja és újra, s már dühből teszed. "Miért ne?" Jó ez így neked! De minden vágás belém mar, éget... Csak becsukod a szemed, és örökre véged! |
Quote:
És ha már ilyen szép szavakkal illetted a versikém illik megköszönni, köszönöm:) Itt is örülök, hogy visszatértél, üdv újra köztünk.:) |
Quote:
Látod a madarak szállnak már, Boldogságban úszik a táj. Jöjj hát ne várj, Hisz a fellegek várnak ránk. Talán kicsit jobb lett :rolleyes: |
Magány
Mikor az élet fáj, Magányodban magad maradván Csak ordítanál, sírnál. Azt hitted álmaidnak élhetsz még, De szertefoszlott az utolsó remény, Rájöttél, az egész semmit sem ér. Léted elviselhetetlen, Tudom hihetetlen, De ugyanez folyik bennem. S minden fájó pillanatban, Ahogy fogad összecsattan, Ott van lelkem, a halhatatlan. Én is érzem, Nem csak nézem, Egyszer vége, remélem. Vedd észre: ott vagyok, Hagyd el mit a föld adott, Legyen a börtön halott! |
Radnóti Miklós
Két karodban Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok hallgatag. Két karomban gyermek vagy te hallgatlak. Két karodban átölelsz te ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagycsöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem. Ez az egyik kedvencem, remélem nektek is tetszik. |
Quote:
|
és akkor... ma megtörtént velem, ami már régóta nem, és ezt egy kedves ismerősömnek köszönhetem - no meg annak is, hogy újra itt vagyok, köztetek :)
Még nincs címe, de hamarosan kitalálok neki valamit. Dolgozhattam volna még rajta, de már nagyon kikívánkozott belőlem. Íme: Éj közepén, felriadsz. Nem őrzi senki álmodat És hangtalanul kiáltasz a sötétségbe, Bámulsz mereven a messzeségbe. Vágyod egy test melegét, Biztonságát, szeretetét. Nem tudod, miért vagy még egyedül. Szívedben a fájdalom tovább mélyül. Fáj az álom s fáj a magány, Fáj az élet s fáj a halál. Hirtelen nyúl ki a kezed jobbra, De ujjbegyed csak a lepedőt fogja. Forgolódsz az üres ágyon, Nem jön a szemedre álom. Egyre csak azt kérdezed magadtól, Várhatsz-e szebbet a holnaptól? Az ég alja már vöröslik, S halk csicsergés köszönti A halovány remény apró morzsáját. A nap fényesen tündöklő, első sugarát. |
Cassy és Szigibabe: csakis gratulálni tudok...nagyon szép versek, csak kár hogy ennyire szomorúak :(
És az összes verselő hódosnak: csak így tovább!!! :) |
Quote:
Verseket meg ami olyan azt beteszem, ami már nem az ott lapul továbbrais a fiókom mélyén.:) "Írkáltam" én azért az elmúlt hónapokban verseket. |
Quote:
|
| All times are GMT +1. The time now is 01:22. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu