Hódító / Queosia forum - Az Ezüst hold könnyei

Hódító / Queosia forum (http://forum.hodito.hu/index.php)

- Az Ezüst hold könnyei (http://forum.hodito.hu/forumdisplay.php?f=55)

- - Az Ezüst hold könnyei (http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=820)

Megköszönöm Tömzsipörölynek, hogy felsegít, majd újra harcra készen várom a következő támadást, éberen figyelek nehogy meglepjenek.
A törpe szótlanul biccent és a feltépett falhoz oldalaz. gyorsan beles a lyukon.
-Nincs itt már semmi. Azthiszem csak ez a kettő volt itt. Atya! Át tudná valahogy nézni a környéket? Mágiakereséssel vagy valami hasonlóval?

Tömzsipörölynek: (fejcsóválás) - Csak arról tudom megmondani, hogy mágia járja-e át amit látok a szemmemel is.

Tömzsipöröly megvetően leköpi a halottat és belerúg az ájult szerzetesbe.
-Mocskok. - az Atya felé sandít - Sebaj, ha van is még a hajón közülük azt bizton megtalálják a többiek.
Fertályóra múlva mindenki a folyosón van.
-Semmi jele, hogy sikerült volna jelet küldeniük miután átjutottak a kapun. - mondja Feran. - Viszont ez intő jel is volt. Elkényelmesedtünk. Ezentúl a folyosón állandó őrt akarok látni, plussz egy fő pedig nyitott kabinajtóból figyeli az őrtállót. Most azonban menjetek egyetek valamit és nézzétek végig magatokat sérülés után. A holtesteket a tengerészek tüntessék el, minden felszerelésükkel együtt.
Bekopog Ryel ajtaján:
-Úrnőm? Szabad?
Íshar utánnaszól:
-Ezzel mit? - bök tőrével a lassan éledező csuhás felé.
Feran megvonja a vállát:
-Magunkkal nem vihetjük. Toronban egy általunk megsebesített Thar szerzetessel partra lépni gyors, vagy épp túl hosszú halált jelent. Nem maradhat életben.
-Értem.
Íshar leguggol, valamit a csuhás arcába vakkant aztán a kikerekedő szemekbe nézve felpattan és talpa élével szétmorzsolja a szerzetes gégéjét, majd egy lábcsavarással elroppantja a gerincét. A vergődés a törő-zúzódó csontok zajával együtt elcsendesül és Íshar megtörli lábát a holtest ruhájában.
-Kész.
Feran csak biccent egyet és belép Ryel kabinjába.

Mágiával megpróbálom letisztítani a kardját, majd kiterjesztem érzékeimet és körbenézek a hajón, valamint körülötte.
A kardról tekintélyes mennyiségű mérget távolítasz el. A tengerészek a holtesthez hosszú csáklyákkal közelednek, hogy véletlen se érjenek hozzá. Az Antoh-pap vérző fejjel lépked mögöttük és biccent feléd:
-Látom harcoltál. Ha nem vagytok itt, mostanra vagy mind halottak lennénk, vagy áldozatra szánva hevernénk egy szörnyoltár előtt. Menj csak ezt elintézzük mi.

Végignézek magamon, hogy ért-e valamilyen sérülés, főleg amikor az a disnó a karomon legeltette a fogait, csak reménykedem, hogy az alkarvédőm megmentett a szörnyű mérgüktől, azért mindenesetre leveszem és alánézek, van-e sebesülés.
Sebet nem találsz, de az alkarvédőd külső része és a felette lévő szövet el van szineződve. Tömzsipöröly elrántjea a kezed mikor hozzáérnél és a könyöködnél levágja a kámzsád ujját, aztán az alkarvédőd szíjait metéli el és a kettőt együtt egy kabinból kihozott kancsóba löki.
-Ha hozzáérsz is megmérgezhet. - magyarázza. - szerencséd volt.
Ezután jelzem, hogy miután ettünk elvállalom az első őrködést, jó a fülem és a szemem, így ha nem az alantas mágiájukkal jönnek, akkor biztos, - vagy legalábbis remélem - hogy észreveszem őket.

Az étkezőben jókora adagot fogyasztok, hisz kimerítő volt egy ilyen döggel küzdeni. Aki velem tart - itt Tömzsipörölyre gondolok - annál próbálok érdeklődni eme förmedvényekről, márha tudnak róluk valamit is.
A törpe megvetően beszél róluk, de a hangjából a gyűlölet és az utálkozás felhangjain túl parányi félelmet, (vagy régi félelem árnyékát,) is kiérzel.
elmondja, hogy ezek egykor emberek voltak kiket gyermekként raboltak el és torz mágiával csináltak belőlük fanatikus harcosokat. Nem ismernek mást csak a szektavezér és istenük útját és ha tehetik kegyetlenül bánnak el mindenki másal. Az ember számukra csak konc, jobb esetben áldozat, rosszabb esetben leendő hitsoros.

Míg étkeztek a tengerészek eltakarítják a halottakat és a hajó papja Gil segítségével, mágiával tisztítja meg a hajót a mérgektől és a csuhások minden mágikus próbálkozásától.
Íshar vállalja, hogy Dhar-al lesz első őrségben és beül az egyik kabinba félig nyitott ajtó mögé.
Dhar: ha a folyosót nézed, Ryel kabinjával a hátad mögött, akkor nem látod Íshar-t. Ha kicsit fordítod a fejed akkor látod csak a szemed sarkából ahogy téged figyel a kabin falának támaszkodva.
Feran:
-Meg kell beszélnem Ryel-el a következő lépésünket. Kissé változni fognak a tervek.
azzal bekopog Ryel kabinjába és bemegy.

Körbe járom a hajót, felmérve a károkat, segítve azon aki rászorul. Majd ezek után csatlakozom utitársaimhoz.
Kissé elcsodálkozol milyen kevés a sebesült, aztán rájössz miért. Azok akiket sikerült megsebezniük a támadóknak, többnyire belehaltak a legkissebb sebekbe is. Méreg nyomát látod mindegyikükön.
Kár leginkább a fedélzet alatti szinten van ahol Gil erőfallal rekesztette ki őket, A bezúzott hajóoldalon már dolgozik a hajóács és pár tengerész.

Amennyiben végeztünk a hajó megtisztításával, akkor visszavonulok pihenni és erőt gyüjteni.
Jó óráig keresgéltek a hajóban és a hajó külsején egy kis csónakból. A végére úgy véled sikerült minden jeltől megtisztítani. A tengerészek közül többen is megköszönik a segítséged és biztosítanak róla, hogy bármikor a segítségedre lesznek, ha kéred.
Mikor a kabinodba érsz, hogy lepihenj a falhoz rögzített asztallapon kis edényt találsz amiben tengeri liliomok illatoznak. Mellette kissé suta betükkel egy üzenet:
"Sajnos az erdők illatát nem tudjuk idehozni, de reméljük ezzel is segítünk a pihenésben" Aláírásként csak ennyi: "a Legénység"

A nap folyamán már nem hagyom el a kabinomat.

Mikor meglátom a virágokat és az üzenetet, elmosolyodom, majd kicsit nyugodtabban pihenek le.