Mikor a hold feljön, a nap lemegy,
az nagyon fáj, hogy nem vagy velem.
Nem tudlak feledni, nem is akarlak,
te vagy az éjj legfényesebb csillaga.

Szíved másnak adtad, tudom jól,
de legbelül érzem, hogy így a jó.
Nem tehetek róla, ne lázadj fel,
szívem csak érted gyúl lángra fel.

Később majd rájössz hogy szeretlek,
s te engem viszont szerethetsz.
Hiszem hogy így lesz, s remélem,
hogy egyszer majd te is megérted.

Miért véstem e sorokat vérző szívvel,
s könnybe lábadt szemekkel néked!
Tudnod kell, hogy csak téged szeretlek
s hogy élni nehéz így nélküled!

Amikor a fellegekben járok.
mindenütt rád találok,
elfog egy érzés tagadnom kár,
az én szívem csak rád vár.

Jajj, de nagyon régen jártam már itt... annyira,h a felhasználónevem is törölték... :eek: De ahogy akkor is, most is van egy-két sz*r versem. Megosztom most ezt veletek:

Sírni? Mi az?
Sírj ha van merszed!
Kezeddel a szívéből
Kiitépted a részed.

Voltál boldog,
S örültél ennek,
Vitted, amerre tudtad
Kicsike szerelmed.

Hívnád most,
Újra vissza nem jön ő,
A te sorsodért
már nem felel ő.

Sírni? Mi az?
Sírj ha van merszed!
Ha mersz is, értelme
Nem sok maradt ennek.

Hogy ez mennyire jó!!!! :D

Túl késő…

Túl késő a bocsánathoz,
Túl késő az öleléshez.
Túl késő átölelni téged,
Túl késő, hogy megértselek.
Kedvesem.

Elmúlt minden mit jelentettél.
Az emléked még bennem él.
Olyan jó lenne, ha ölelnél.
De te csak a némasággal élsz.
Csendben.

Emlékszel még a nyárra?
A szürkületi félhomályra?
A forró éjszakákra?
Rám?

Minden elveszett mi fontos volt.
Nekem.
Mindent eldobtál.
Amik Mi voltunk.

Sötét, Hideg, Magány maradt csupán.
Illatod sokszor most is érzem szobámba.
Mikor rádöbbenek, csak egy maradt, a magány.

Hiányzol…

Kékmadár

Kékmadár ott messzi távol,
Ül búsan egy magas ágon.
Ül az ágon, a börtönében
Csak a lelke szárnyal sötétben.

A Kékmadár szárnyaszegett,
Naphosszat kémleli az eget,
Hívja őt a messzi távol,
Menne ő nagyon magától.

Kékmadár ott a messzi ágon,
Hozd el nekem a boldogságot!
Repülj ide, tárk karokkal várlak,
Együtt leszünk mi nagyon bátrak.

Kékmadár! Szárnyalj velem!
Vár minket a messzi végtelen.
Elhagyunk mi árkot, bokrot,
Leszel Te még nagyon boldog!

Szállunk, szállunk egyre feljebb
Integet nekünk a sok felleg.
Megpihenünk a szikla ormán,
Fáradtságot se érzünk jóformán.

Látod a madarak szállnak már,
Boldogságban úszik a táj.
Jöjj hát ne várj,
Hisz a fellegek várnak ránk.

A vers tetszett, de ez nem illik bele, szerintem elrontja az egész öszképet. Mindenhol rímel minden, ez kilóg nagyon, én kicserélném valami másra!

Egy igaz barát

Egy barát, ki tudja minden gondolatod,
mikor beszél, te figyelmesen hallgatod.
Ki minden bajban melletted áll,
s ha repülni akarsz, ő veled száll!
Figyelmeztet őrültségeidre,
s bólint egyet ballépéseidre.
Mindig veled van ha sírsz,
s ha véletlenül tév útra térsz.
Testvéreként nagyon szeret,
ő az, kiben bízni lehet.

És vissza a kedvenc topikomba :) Nagyon le vagyok maradva, rengeteg mindent kell pótolnom.
Cassandra, a Vétkeztem c versed olyan mély hatással volt rám, hogy mikor először olvastam, nem találtam a szavakat. Annyi érzelem van benne... Szerintem félelmetesen jó lett.