Igazad van.

http://www.goominet.com/uploads/tx_c...each_sleep.jpg

BRUHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁ!!!!!
:D:D:D:D

Wass Albert
Halalos kod Holtember partjan

bocs, duplazott

Örkény István: Egy pocsolya emlékiratai

1972. március 22-én egész nap esett az eső, s én összegyűltem egy nagyon kellemes helyen. Meg is nevezem: Budapesten (Magyarország fővárosa), a XIII. kerületi Dráva utca 7. számú ház előtt, ahol horpadt a járda.
Ott éltem, éldegéltem. Sokan belém léptek, aztán visszanézve szidtak, ócsároltak, kemény szavakkal illettek, amelyeket nem írok le. Két napig voltam pocsolya, zokszó nélkül tűrve a sértéseket. Mint ismeretes, 24-én kisütött a nap. Ó, mily paradox a lét! Fölszáradtam, amikor szép lett az idő!
Mit írjak még? Jól szerepeltem? Dőrén viselkedtem? Mást vártak tőlem a Dráva u. 7-ben? Most ugyan már mindegy, de azért jó volna tudni, mert utánam is gyűlnek majd oda pocsolyák. Mi gyorsan élünk, napjaink ki vannak számolva, és mialatt odalent időztem, felnőtt egy tettre kész nemzedék, csupa álmodozó, nagyravágyó potenciális pocsolya, és mind engem vallatnak, macerálnak, hogy mire számíthatnak abban a sokat ígérő horpadásban.
Én azonban mindösze két napig tócsáskodtam, és ennek alapján csak ennyit mondhatok: tény és való, hogy a hangnem drasztikus, hogy a Dráva utca szeles, és minduntalan, amikor nem kéne, kisüt a nap, de legalább nem kell a csatornán lefolyni... Hej, micsoda lyukak, horpadások! Csőtörések! Behorpadt úttestek! Nagy szó ez manapság! Fiatalok, ha rám hallgattok, előre! Irány a Dráva utca!

A kisdiák buzgón tanult. Sorra vette a rendhagyó igéket, átismételte a ragozást, a hajtogatást. Majd a mondattant lapozta föl. Különös figyelmet fordított a mondathangsúly címu fejezetre, amelyet eddig nem tudott kitunore, csak jóra. Azután becsukta a könyvet, és másikat vett elo.
Megint neki akart fogni a szorgos munkának, amikor halk lépteket hallott a háta mögött. Hátranézett. Egy szép szoke leány ment arra, a diák - aki mégse volt annyira kicsiny, hogy egy leány szépségét meg ne tudta volna becsülni - megnézve a leányt, így szólt magában:
- Szép egy leány!
De tanulni kellett, mert másnapra a tanár nagy felelést helyezett kilátásba, és o nem törodött többé a szoke leánnyal.
Egy másik könyvet is áttanult, és éppen a harmadikba akart belekezdeni, mikor megint meglátta a szoke leányt. A szobából kifelé osont az ismeretlen leány, és a keze tele volt rablott holmival. A kezében volt a fiú kis puskája, órája - a legdrágább kincse -, ólomkatonái és más ilyen értékes dolgok. A fiú sokkal jobban szerette a puskáját, az óráját és ólomkatonáit, mintsem azokat csak úgy odaadta volna. Utánairamodott a leánynak, ki a lépcsokön lefelé iparkodott. Megfogta és rákiáltott:
- Tolvaj, tolvaj!
A leány ránézett gyönyöru kék szemeivel, de erre a fiú ereiben megdermedt a vér.
A leány mosolygott:
- Én a halál vagyok - mondta -, mennünk kell.
És kézenfogta a fiút.

Wass Albert: Jönnek!
Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!

Ha befejezted kiváncsi lennék a véleményedre. Leírod majd? :)

Számomra megrázó volt mindkét mű. Rávilágítottak arra, h még elképzelni sem tudom, illetve tudjuk manapság, h mit élhettek illetve élhetnek meg a Trianonkor elszakított magyar területeken élők.
Ami pedig ma is igaz, h sok esetben kevés a búza, s nem hajlik a jó irányba a mérleg....:(

Én ajánlom mindenkinek mindkettőt, akit érdekel a téma és annak is akit nem, mert sok mindenen elgondolkodtatott engem is…

Wass Alberttől ajánlhattok is könyveket, mert eléggé lekötött ez a kettő, s nem tudom, h a téma vagy fogalmazásmód vitt e magával, bár szerintem mindkettő...

Vergilius: Aeneis

Egyszerűen csodálatos.
Íme egy rövid részlet, nem túl vidám, de engem magával ragadott, hogy ennyire képszerű.

Ezt elmondva, a reszketeg aggastyánt, ki fiának
meg-megcsúszik vérében, baljával az oltár
lépcsőjéhez húzza, hajánál fogva, s a fényes
pengét, jobbjával, kard-markolatig belemártja.

Amit 3 hónapja le se teszek:
Hack Frigyes: Négyjegyű függvénytáblázatok
Most illúziókat romboltam?

És folyamatosan forognak Matt Zandstra könyvei a kezemen :P