Egyértelműen a sörösüveg hibáztatható a kialakult helyzetért!

Sztem meg az, h véletlen a zsebében maradt egy 18cm pengéjű kés, amit észre sem vett.....:mad:

Dzsudzsák Balázsnak
 

Balázs: Józsi bácsi jó lesz nekem ott?
Józsi bácsi: Persze... És ezt nem a jutalékom miatt mondom hidd el...
A háttérben megérkezik Linda orosz vodkával a kezében, megpróbál értelmesen bekapcsolódni a beszélgetésbe:
- Bazzzssííí kapok majd olyan macis bundát??!!
Balázs: Persze cicám, de Józsi bácsi mi is a csapat neve?
Józsi bácsi: Várj mindjárt megnézem itt a szerződéseden... Valami amcsi malacka
Linda a háttérből megszólal:
- Bazzsííí addig rákeresek az orosz munkaügyi- és segélyfolyósító szervekre a gógülben, tudod azért mert te 3-4 misit keresel majd, nekem ez alanyi jogon jár.
Megcsörren a telefon dzsudzsi apuka hívja pici fiát:
- Balázs mi ez a hülyeség??
Balázs: Szia apa! Tudod a Józsi bá meg a Lindus azt mondja nekem ott jó lesz! Jó csapat ez a .... mi is a csapat neve?
Józsi bá: amcsi malacka
Balázs: Ja igen valami malacka
Dzsudzsi fater: De fiam az emberek...
Balázs: De apa így több pénzt tudok hazaküldeni
Apuci: Hát.. Végül ott játszik az a brazil gyerek is, jó csapat az fiam, jól választottál.
És Balázs elindult egy hosszú útra, melynek végén elveszett mint futballista

Újabb hihetetlen tizenegyesgól született, ezúttal Olaszországban. Az egyik amatőr-bajnokság osztályozóján, a Tremeno–Dro találkozón a tizenegyespárbaj döntött a feljutásról. A vendégek utolsó rúgója a keresztlécre lőtte a labdát, a kapus nagy örömmel nyugtázta, hogy megvan a feljutás, ám a labda úgy esett vissza, hogy bevánszorgott a kapuba. A bíró gólt ítélt, és mivel a Tremeno játékosa kihagyta a következő rúgást, a Dro csapata jutott fel a hatodosztályba.

Pillanatkép a wikis vandálkodásról.

Sajnáljuk, nem tudjuk beolvasni a dokumentumot megtekintésre, vagy Önnek nincs engedélye a dokumentum megtekintésére.

nálam tegnap jó volt

Nálam is ez van, próbáld itt.

Találtam egy jó kis elemzést, amit mint laikus is értettem. Akit érdekel:

Dollár vs. euró: váltósúlyban?

Úgy látszik, a világ még mindig nem akar tudomást venni arról az immár szinte kivédhetetlen fenyegetésről, amelyet a dollár és az amerikai államadósság időzített bombája jelent a globális stabilitásra nézve. Pedig ez a válság, amelynek a súlyosságát igyekeznek elbagatellizálni, valójában az erdő, amelyet az európai fa már nem képes tovább eltakarni. A zöld hasú valuta összeomlása elkerülhetetlennek látszik, és a jelenlegi legfőbb globális kockázati tényező éppen az amerikai szuverén adósság helyzete.
A Föld (jelenleg még) legnagyobb gazdasága már csak egy óriási szemfényvesztés, hiszen ahhoz, hogy egy dollárnyi értéket hozzon létre, 6 dollár adósságra van szüksége. Szemben a 14 ezer milliárd dolláros(ra sminkelt) éves GDP-jével, az Egyesült Államok teljes adósságállománya meghaladja az 50 ezer milliárdot, amely a kormánynak, a vállalkozásoknak és a háztartásoknak évi 4000 milliárdos kamatterhet jelent, és az olló folyamatosan és megállíthatatlanul tovább nyílik az adósság és a GDP között. Mára az USA technikailag csődbe jutott, és az amerikai kormány semmiképpen sem lesz képes teljesíteni társadalom- és egészségbiztosítási kötelezettségeit, ahogyan a külső adósságát sem garantálhatja a jelenlegi értéken. Már csak idő kérdése, és minden bizonnyal tanúi lehetünk annak, hogy a dolláradósság gigantikus buborékja kidurran. A világméretű „valutaháború” kezdete és az európai szuverén adósságválság csupán az igazi krízis, az amerikai szuverén adósságválság előjeleinek tekinthető. Rövidesen véget ér a dollár korszaka, a válság kirobbanása ugyanis legfeljebb a 2012-es amerikai választásokig odázható el. Legkevesebb, hogy az amerikai valuta el fogja veszíteni kivételezett státuszát, de az amerikai gazdaság nyilván nem ússza meg ennyivel.
Egyébként az amerikai hivatalos számok már most sem igazolják a legjobb osztályzatú (AAA) adósság-besorolást, különösen annak fényében, hogy a szakmai berkekben csaknem egyöntetűnek számító vélekedés szerint az amerikai statisztikák (GDP, infláció, munkanélküliségi ráta) eleve hamisak és manipuláltak. Így az amerikai bruttó hazai termék ténylegesen legalább 30 százalékkal marad el a nyilvánosságra hozott adattól, egyszerűen azért, mert 2007 és 2009 között az amerikai államadósság több mint 4000 milliárd dollárral nőtt, és ez az összeg lényegében a GDP-n tátongó lyuk „betömésére” szolgált. Ugyanakkor az infláció-számítás erősen alulértékeli a pénzromlást, ha tudjuk, hogy a számítási módszert 1980 után nagymértékben módosították, majd 1990 után ismét. Az 1980-as számítási módszer szerint az Egyesült Államok teljes inflációja 2010 végén 8,5 százalék volt, szemben a hivatalos 1,14 százalékkal. Jelentősen alábecsülik a munkanélküliségi szintjét is, amely tavaly decemberben valójában 22,4 százalék volt, alig maradva el a nagy gazdasági világválság időszakában mért 25%-os szinttől.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az amerikai fizetőképesség fenntartása lényegében az euró diszkreditálásától függ, mert csak az európai közös valutába vetett bizalom megingatása tenné lehetővé az Egyesült Államok számára, hogy az utóbbi időszak tendenciájával szemben könnyebben találjon balekot, akarom mondani vevőt az eszeveszett költekezéseit (mindenekelőtt a „fenn az ernyő, nincsen kas” életvitelét és kolosszális méretű katonai kiadásait) fedező kincstárjegyeire. Ha ugyanis sok lelkes vásárlóra akad – nem úgy mint mostanában, amikor az USA jobbára a saját központi bankjával vásároltatja fel az új kibocsátású T-Bondjait -, akkor az adósság iránti megnövekedett kereset miatt alacsony lesz a kamatszintjük. Az európai adósság ellen 2009 végén indított spekulációs háború ezért teremtett nem remélt piacot az amerikai adósság számára. Így lett az euró válságának legfőbb haszonélvezője az USA, miután a fizetőképességét komoly veszély fenyegette 2008-ban, amikor az euró árfolyama elérte az 1,6 dolláros szintet.
2010 elején azután az euró közvetlen támadás céltáblájává vált, és a létezésének első napjától záporozó verbális támadásoktól eltérően ez alkalommal egy spekulatív támadásról volt szó. Az eurózóna egyes periférikus országainak a sérülékenysége ugyanis nem kerülte el az angolszász spekulációs befektetési alapok (hedge fund) figyelmét. Ezek egyes kulcsszereplői egy 2010. február 8-án New York-ban megrendezett banketten úgy döntöttek, hogy koncentrált módon az euró esésére és az európai adósság romlására fognak spekulálni. Arra alapozva, hogy a görög válság dominó-hatása komoly csapást fog mérni az euró pozíciójára, ennek érdekében 2010 februárja után óriási tőkekoncentrációt hoztak mozgásba, amely arra késztette az intézményi és magánbefektetőket, hogy ők is kövessék a trendet.
Márpedig a spekulatív támadások az önbeteljesítő jóslatok hatásával jártak. Azzal, hogy tömegesen árulták a görög adósságot, a hedge fundok kiprovokálták az Athén által fizetendő kamatszint megugrását és hitelminősítésének a leromlását, majd a befektetők masszív menekülését, ami a csőd szélére sodorta a dél-európai országot. Alig kapta meg azonban 2010 május első hétvégéjén a 110 milliárd eurós mentőcsomagot, a következő napoktól valóságos „spekulációs cunami” borította el az EU nyugati periférikus országait. Írország, Portugália és Spanyolország hetekig tartó spekulációs hangulatkeltés céltáblájává vált.
Ezek a stratégiák meghamisították a nemzetközi szuverén kötvények értékelését, így az európai krízis alaposan fellendítette a „menedékértéknek” tekintett amerikai kincstárjegyek keresletét. Az euróövezet országainak szuverén adóssága elleni spekulatív támadások tehát folytatódni, sőt fokozódni fognak a következő hónapokban, mert az amerikai gazdaság gyakorlatilag „bekómált”. Az igazi kérdés az, hogy vajon milyen formát fog magára ölteni a dollár háborúja az euró ellen, pontosabban szólva meddig képes elmenni az Egyesült Államok az Európai Unió elleni destabilizáló manővereiben.
Illúzióink azonban ne legyenek: a Gonosz új birodalma mindenre képes, hogy meghosszabbítsa az agóniáját. A történelem fintora vagy a sors tréfája, hogy elődjéhez hasonlóan, akit anyagilag és erkölcsileg végeredményben az afganisztáni katonai kaland tett taccsra, valószínűleg neki is ugyanebbe fog beletörni a foga. Ez esetben az afgánoké lesz az elévülhetetlen történelmi érdem, hogy néhány évtizeden belül, akarva-akaratlanul, két globális satrapától szabadították meg a világot. Insallah.

Van benne valami.

Angol lapértesülések szerint a Manchester City labdarúgócsapata nagy erőket is mozgósítani kész a portugál Cristiano Ronaldo megszerzéséért. A spanyol Real Madrid 170 millió eurót kapna az aranylabdás szélsőért, aki 23.5 millió eurót kereshetne szezononként.

Az angol lap a portugál játékoshoz közelálló forrásokra hivatkozik, amikor megemlíti, hogy Cristiano Ronaldónak kifejezetten szimpatikus az angol klub ragaszkodása, és az, hogy milyen összeghatárig hajlandóak elmenni.

Ugyanakkor emlékeztetnek arra, hogy a City tulajdonosának, Manszúr sejknek a személyes vagyonát 22 600 millió euróra teszik, de ha a szükség úgy hozza, akkor a család is segíthet. Az utóbbi rendelkezésre álló 678 000 millió euróból ugyanis sok mindenre futja. Speciel közel négyezer Cristiano Ronaldóra...

Másodpercenként kb. 205 ft-ot, percenként 12.300-at, óránként 738.000-et, naponta 17.712.000-et, hetente 123.984.000-et keresne CR... (275ft/euróval számolva)....

hihetetlen, egyszerű embernek felfoghatatlan pénz...

Mit kezdenek ennyi pénzzel? :eek:

Hozzáteszem, szerintem a legkevésbé sem érdemelnek ennyi pénzt...

kiszámoltam én másodpercenként kb 0.7 forintot keresek :) és az csak napi 12 óra 3 napon át aztán 3 napig semmit :)

Azt' mi alapján méred, hogy ki mennyit érdemel?

Racionalitás... erős túlzás,hogy valaki aki csak a szórakoztatásból keresi a kenyerét (tisztán sportnak nem mondanám már, mert sajnos nem arról szól már jó ideje), 1 hónap alatt többet keressen, mint egy kisebb város lakosságának az összes jövedelme egy életen keresztül. egy sportolónál természetes,hogy jóval többet keres mint egy átlagos munkás ember, még akkor is ha utobbi teremt hasznos értékeket, mert neki jóval rövidebb az aktív pályafutása, de azért túlzás már az is, ha több mint 1 0-val magasabb a fizetése, mint egy péknek mondjuk... talán csak annyi a különbség, hogy foci közvetités nélkül élhetünk (tudom tudom, nagyon nehéz, már a nyári szünet is:D), de kenyér nélkül nem...

Nagyon egyszerű: milliárdokat senki sem.
Amit ők csinálnak, az szimpla szórakoztatás. Társadalmi hasznossága szerintem eltörpül egy tanáréhoz, vagy egy mezőgazdasági munkáséhoz képest.
Azt, akitől ÉTELT kapunk, le sem szarjuk (már elnézést a kifejezésért), de egy focistát, aki gyakorlatilag játszik, az egekig magasztaljuk, és teletömjük pénzzel.

Valami itt nagyon el van romolva :D

u.i.: mondjuk ugyan ez igaz a színészekre is........

Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy bár a mértékek valóban torzultak nem is kicsit, sem a kultúraközvetítés (színészek mondjuk), sem a szórakoztatás szerepét nem szabad lebecsülni.

Az, hogy a munkában megfáradt, értéket teremtő tanárember, vagy egy pék (a fenti példáknál maradva) ki tudjon kapcsolni, ezáltal állandó minőséggel végezze a munkáját, igenis szükség van ezekre.

Ismét hangsúlyozom, az már nyilván nonszensz, hogy pl. egy tanár nem engedhet meg magának egy színházjegyet, de eredendően semmi baj nincs a dologgal.

Nagyjából egyetértek, egyébként. A társadalmi hasznossággal nem, ugyanis a pénzt pont az alapján kapják az emberek, hogy mennyi a társadalmi hasznosságuk. A te értelmezésed szerint a tanárnak meg sokan másoknak nagyobb, a tények ezzel szemben azt mutatják, hogy C. Ronaldóé nagyobb, mert az ő "munkásságára" ennyivel nagyobb az társadalmi igény.
Az más kérdés, hogy te értelmezéseddel inkább egyetértek, de nem a társadalmi hasznosság a kulcs, hanem a társadalom értékítélete.

Amúgy sok egyéb dolog is belejátszik: tény például, hogy a társadalom nagyobb részének munkájára igazából semmi szükség nincs, csak és kizárólag a fogyasztására, gazdasági szempontból, ezért is lehet pl. hogy C. Ronaldo "értékesebb", mivel az ő munkáját nem tudják gépek helyettesíteni. Sok millió másik emberét meg igen.

Akkor ott van az is még, hogy ha van 10 millió forintod és bankba rakod, 10 év múlva 17,7 milliód lesz (7%-on), ha pedig ennyi hitelt veszel fel 10 évre, valahol 15 és 20 millió között fogsz befizetni össz-vissz minimum. Azaz 12-17 millió forintos különbség adódik az eredeti 10 millió forinton felül is a két verzióban (100-140k/hó: a legtöbb ember ennyit keres).
Szóval ha van pénzed és nem vagy ostoba, akkor a rendszer garantálja, hogy még több legyen, ha pedig nincs és hitelt veszel fel, a rendszer garantálja, hogy elszegényedj.
Gondold el ugyanezt, ha sok pénzed van (akár párszáz millió, ami nem is sok egyébként relatíve), akkor csak a kamatokból többet keresel mint az emberek 90%-a, úgy, hogy meg sem kell erőltetned magad érte.

Ezeken el lehet gondolkodni, hogy igazságosak-e (az igazság relatív), hogy fenntarthatóak-e hosszú távon (nem: pl. nagyjából több tízmilliószoros sebességgel fogyasztjuk a világ olajkészletét ahhoz képest, mint ahogy létrejön, ebben nehéz a racionalitást megtalálni azért), viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy ezt mind a társadalom, a zemberek generálják, te generálod, mikor megnézel egy filmet, egy meccset, beindítod az autót, megveszed az 5 forinttal olcsóbb spanyol uborkát aminek az ideszállításához rengeted gázolaj kellett, holott itt is van uborka; mikor mérnökként új gépeket fejlesztesz amik könnyebbé és hatékonyabbá teszik a munkát ezzel emberek ezreit munkanélküliségbe taszítva, és még sorolhatnám.

1000 példát lehetne hozni, hogy miért nem gazdaságos a gazdaság működése és miért nem racionális a fogyasztók racionalitása: míg élünk megvesszük megtesszük és elfogyasztjuk amit lehet, a saját és embertársaink örömére, ha meghalunk akkor meg majd utánunk a vízözön: a gyerekeink majd megoldják, vagy nem, de az nem a mi bajunk lesz.

Nagyjából ezért kap a C. Roni 400 ezer fontot hetente :p :o

Semmi probléma, hogy léteznek, csak abszurd, hogy ő egymaga keres annyit havonta, mint néhány EZER tanár és pék :)
Mondjuk el tudok képzelni ennél sok jobb kikapcsolódási módot is :p

ezen naphosszat lehetne vitázni, de változtatni nem tudtok rajta :) ilyen az élet ezt így kell lenyelni.

bárki lehet híres focista (Tehetség) bárki lehet milliárdos a semmiből, sokszor csak szerencsén múlik de legtöbbször egy jó ötlet bátorság és némi kezdőtőke kell a sikerhez. és senki ne mondja nekem, hogy ezt nem lehet összekaparni mert összelehet :) el kell hinni, hogy te is kereshetsz annyi pénzt nem kell megállni az átlagosnál és ha dolgozol is érte akkor menni fog.

Nekem nagy álmom, hogy milliárdos leszek. Ezért próbálom a korosztályom megelőzni a programozásban, informatikában. Sokan kinevetnek mikor elmondom nekik. Én hiszek benne, és megcsinálom!

így kéne minden embernek gondolkodni. apró ötletekből születnek a nagy dolgok :)

Ehhez is van hozzá fűznivalóm :D A tavas programot úgy oldottam meg, hogy vagy két órát gondolkodtam rajta, nem jutott eszembe semmi használható. Azután egy befőttesgumival kezdtem el "játszani", csak hogy legyen valami a kezemben. Akkor jutott eszembe a program megoldása, amit még a tanárom is megdícsért :)

kösziköszikösziköszi :D

Inkább veszek meccsbelépőt...:)
Bár, nálunk a hazai meccsekre a helyiek ingyen mehetnek be :D

Azt is tudod, hogy mikorra? (nem viccből kérdem)

Azt még nem pontosan, de 35-40 éves koromban már nem szeretnék ténylegesen dolgozni, csupán élni.

Mondod ezt úgy, hogy még egy percet sem dolgoztál életedben.

Mint fizetett munkás, még valóban nem dolgoztam. Viszont tudom magamról, hogy nem mindig olyan munkát kell csinálni, amit örömmel csinálok. Tudom, nagy szavak ezek, de én szeretnék minél többet a jövőbeli családommal, hobbijaimmal foglalkozni. Szeretném megmutatni, hogy a nagyon kis emberből is lehet egy elismert ember.

Ja, azért kérdeztem, mert szvsz növeli az esélyeid, ha azt is tudod, mikorra. Igaz rettentő nagy nyomást is rád tud tenni, de "sub pondere crescit palma".

Amúgy, te leszel a kivétel, ha 35-40 évesen már nem fogsz ténylegesen dolgozni, ugyanis ha valamit kiemelkedően sikeresen csinálsz, az hiperaddiktív :)

Terveim szerint egy pár évet szeretnék dolgozni Google-nál, esetleg Microsoftnál, ahol programozóként elég jól keresek. Amikor lesz valamennyi kezdőtőkém, belefogni valamibe.

Hobbi szinten szeretnék dolgozni. Értem ez alatt azt, hogy számomra tetsző munkákat természetesen csinálnék, de ha nem tetszik, akkor ha lesz erre lehetőségem immár egy másik emberre bízom. Nem tudom mennyire érthető a dolog. Bennem még csak nagy körvönalakban rajzolódott ki ez az egész.

Ez tervnek hangzik. 500k egy vállalkozás jelenleg (papíron), ezt aki nagyon akarja, meg tudja oldani, onnantól meg az ötlet kell csak az induláshoz. Aztán sok más is kell, amiről vannak elképzeléseim, tapasztalni viszont csak most kezdem én is.

Kb így értettem én is elsőre is amit írtál.

Persze emiatt sokan "kockának" hívnak, de akik igazán ismernek tudják, hogy én nem játszani, hanem alkotni szeretek a számítógépen :)

Red nem tudom hány éves lehetsz, de 18-22 éves korom körül én is pont így képzeltem el a jövőmet, ahogyan most te. Sajna nekem nem jött össze eddig az anyagiak része. Most 36 vagyok, de nem maradtam még le semmiről. Hála Istennek nem vagyok szegény, igaz gazdag sem, sőt a szegénységhez közelebb állok. Van munkám, félretenni nem nagyon tudok belőle. Van hol laknom. Van egy gyönyörű feleségem, akit a mai napig szeretek és remélem mindig is szeretni fogom. Tudom hol a helyem az életben, hiszek Istenben. Tisztelem és szeretem a nemzetem és a szülőföldemet. Egy szó, mint száz, nem mondanám magam mégse boldogtalannak. Sőt, kimondom, hogy boldog vagyok pénz nélkül is.
De én azt kívánom neked, hogy te ennyi idősen sokkal gazdagabb legyél, mint én. :)

Végtére is azt nem szabad elfelejteni út közben, hogy ez a lényeg. Csak mindenkit más dolgok tesznek boldoggá.

Red hamarosan 18 lesz, és korosztályához képest valóban komolyan és felelősségteljesen gondolkodik.Vannak tervei,a jövőre és nem csak tervezget tesz is érte.Nem akarom fényezni a gyereket( nehogy nagy legyen az arca:) )
de szerintem kicsit előrébb lennénk ha több fiatal így gondolkodna.
Biztos sokat dobott volna rajta ha milliomos családba születik, de ha innen jut fel, szerintem még inkább fogja tudni értékelni.