|
(Kis esti agymenés...)
Eszmélet Felébredek, Álmodtam Messzi vidéken jártam, Veled... Egy látomás, egy emlék újra feldereng Kezed kezemben érzem, arcod arcomhoz ér Könycsepp hull karomra... A tiéd? Az enyém? Nem tudom, Nem látom, Nem értem, de valamiért én Téged... Féltelek. Álmodtam, majd Ébredtem Magam idegen szobában leltem Idegen a fal, a bútorok, Idegen a szúnyog (nyom) a plafonon Az ágy melyben keltem, -S mely oly hideg.- A saját szobám, most mégis idegen, Rideg Nem, Nekem nem itt kellene lennem. Félek, Elveszhetek, Elveszhetsz, Vesszünk, hát együtt, De el is veszíthetlek, tudom Bámulom a szúnyogot a plafonon S várom az éjt, Most kezed megfogom, Nem eresztem, amíg Te úgy nem akarod Félek, Féltelek Várok... Rád... 2007.09.02.-03. |
A ma esti vers nem saját, csak találtam, de megtetszett... Úgy látszik nem csak tegnap voltam ilyen, nagyon szentimentális hangulatban (ami abból is látszik, hogy azt a verset is most "fejeztem" be.)... ez velem született és maradandó.:p
Kovács Ákos - Az éj felén túl ülök a csönd hideg kövén a sötétség méri a perceket nem csodálkozom ítéletén hogy boldognak lennem nem lehet az éj felén túlról ha visszanézek látom kezemre könny csorog és bőröd illatát idézem mint majd engem idéznek a verssorok arcod nem az én párnám nyomja gazdád legeltet tűző napon bomlott vagyok: az eredet bolondja vágtatnék váltott szavakon hozzád aki anya és angyal fájdalmas dísz a lelkemen szólítlak minden mozdulattal asszonyom és egyetlenem |
Bocsi mindenkitől...csak egy újabb szóáradat...
Álom A hajnali nap első sugarai Félénken, Óvatosan surrannak át a redőny apró résein Karom zsibbadtan hever párnádon, Nem érdekel, tűröm, Hisz kezem fogod, Felpillantok, s látom Te még alszol, Csendesen figyellek, Minden lélegzeted, Azt a lüktető kis eret a nyakadon, Hallgatok és várok, Hogy ébredj, hogy hangod halljam, Már csupán percek kérdése... Lehunyom szemem, Mozgolódni kezdesz, felülsz Úgy hiszed alszom, betakarsz, Hisz tudod fázom... Kinyitom szemem, de Te eltűntél Már nem is ott vagyok, ahol pár perce még... Nem látlak, Egyedül vagyok, a hidegben, Az egyetlen, mi valós, karom sajgó zsibbadása Álmot láttam, Újra, ugyanarról... Az utolsó reggelről, Mikor Melletted ébredhettem. 2007.09.05. |
Itt szeretném megköszönni a kapott ződeket és a hozzáfűzött üziket, aranyosak vagytok.:)
Köszönöm |
Quote:
"Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell...Hívj engem. Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni ... De sírhatok Veled . Ha egy nap el akarsz futni ...Ne félj engem hívni . Nem ígérem, hogy megkérlek , állj meg ... De futhatok Veled . Ha egy nap senkit sem akarsz hallani ... Hívj engem. Ígérem, Veled leszek . És ígérem, nagyon csendben..." ennyi... |
Quote:
Csak egy látomás? Nem sírok... na jó, épp csak egy picit Egy könnycsepp, kettő, hé... Most már aztán... ennyi legyen elég. Erős leszek, kell, hogy az legyek Magamért, Egy foszladozó emlékképért, Mosolyodért, Érted... Futnék... a széllel versengenék Egy hangra, egy hívószóra, Mindent félbehagynék, feladnék, Szaladnék, Rohannék, át a ködön, át a fagyon Magamért, A mosolyodért, Érted... A csend ölel, magához húz... Selyem lepedője betakar, Bőrömhöz simul, Mint tetted nemrég magad is. Nem kell a csönd, a hangod akarom Magamért, Érted... És ma újra láttalak, csak picit Hozzám értél... egyetlen apró pillanatig Hangod hallottam, rám néztél, S én Terád, Néztem magamat szemedben, A mosolyodat, Téged Majd a látomásnak vége lett... De négy szó még mindig visszhangzik bennem: Holnap... ugyanitt... újra, Veled. 2007.09.07. |
Bocs, hogy megint magán-topikot csinálok a témából.:o
Éjszaka (nélküled) Bealkonyult, eljött az éjjel, Magányosan ülök szobám szegletében, Számlálom a lassan múló perceket Az éjszaka éppen csak vánszorog... Mit vánszorog? Alig, hogy lépeget. Figyelem az égen kúszó felhők Kínos lomhaságát, Centiről centire csoszognak, Mintha csak direkt csinálnák Mintha szándékosan váratnák, Odáznák a közelgő hajnalt, De harcuk hasztalan, Már csak néhány óra, S a nap -mint mindig- Újra megfesti majd a keleti eget. (És akkor én ott állok majd Kezemben kezed. Nem, nem egyedül, Még, ha nem is tudod, Te akkor is ott leszel, Velem. És most el nem eresztelek.) 2007.09.08. |
Mivel minden más témát bojkottálok és mert megint szómenésem van...
"Úgy mint régen, mindig ébren, nyitott szemmel járj, Lángot gyújtok, a mély sötétben, hogy az útra rátalálj" Kovács Ákos - Csak A Dal Utak Szellemként ténferegtem, Mikor rám találtál Elveszetten lézengtem, mikor Te, Új utat mutattál, De nem hittem Neked, Hogy másként is lehet Nem eresztettem A szívemben lakozó telet. Te mégis átöleltél Lassan átmelegítve Fagyos lényemet, Magadhoz hívtál, Szorítottál, Nem engedtél, "Rám találtál" Ahogy én is Reád. És hittem Benned! Most is hiszek Gyere Kedves, Hagy mutassak Most utat én, Neked. Bújj ide, gyorsan, még, közelebb Hunyd le szemed, S engedd, hogy most én vezesselek. 2007.09.09. |
Csak, mert jött vagyis ment...(update.:))
Szökevény álom Ajtód előtt megtorpan az álom, Mit egykor együtt láttunk, Beles Hozzád a párás ablakon, Tétovázik, majd dönt. Beslisszan a régi, rozsdás kulcslyukon, Elkúszik halkan ágyadig, Letelepszik párnádon Ott ülne, Téged nézve reggelig... -Ahogy tenném magam is- Ám neki dolga van, "üzentem" vele Engem itt hagyott, hozzád sietve, Hogy szavaim most titkon, Némán súgja füledbe: "Kedves, merj álmodni helyettem, akkor, mikor én már végképp nem merek." 2007.09.10. |
Kedves naplóm... megint rámjött...:)
Ősz No, hát újra eltelt egy nyár, Lassan rozsda színbe borulnak a fák Reggelente köd gomolyog, Ott, a messzi hegyek fölött Az utcákra dacos, hideg szél költözött Gyakrabban rejtik felhők az eget, S felénk a Nap is kicsit komorabban integet Sápadt arcát a napraforgók nem keresik már, Lelógó fejekkel sorakoznak mint, az, ki kivégzésre vár Siratják, mi elmúlt, de nem látják mi itt maradt, Nem hívják a tél után érkező újabb tavaszt. 2007.09.11. |
| All times are GMT +1. The time now is 23:10. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu