|
Felkelek, megmosakszom, majd elindulok lefelé a fogadó terébe. Keresek valakit a társaim közül, aki ért az elme védelméhez, elsősorban Ferant és az Atyát, de akár Ryel is megteszi.
Még látod ahogy Ryel kilép az ajtón mikor leérsz. Se Feran se az Atya nincs lennt, csak Íshar-ék esznek az asztaluknál. Odaintek Ísharéknak, majd odalépek a pulthoz és szólok Karemmhez: - Üdv Karemm, kaphatnék valami finomat, valami fogamra valót? - Széles mosolyt vágok hozzá. - Hogy tetszett a tegnapi banzáj? - ismét mosolygok. - Megkérhetlek, hogy hozd a reggelit Ísharékhoz, márha megengedik, hogy odaüljek melléjük - majd kacsintok egyet és odamegyek Ísharékhoz. Karemm láthatóan rosszkedvű: -Nem láttam, nekem meg a kölyöknek volt épp beosztásunk ide és egy percig sem tudtam leszabadulni. Pedig aszonták a vendégek, hogy bár nem a leghosszabb volt amit láttak, de megérte megnézni. Különben meg - a köténye alatt megzörget valamit ami pénzcsörgésnek hangzik és elmosolyodik - gratulálok a győzelmedhez! Még jó, hogy rád fogadtam. Menj csak mingyárt viszek valami finomat. - Jó reggelt Nektek. Szabad egy hely körötökben? -Gyere csak leül!- szól Meríín és kissé összébbhúzák a tányérjaikat. - A tegnapi küzdelemre visszatérve, nagyon jó voltál Íshar és gonolom Meríín Te sem vagy különb! Ahhoz képest, hogy nem vagyotok óriások - nézek magamra - nagyon erősek vagytok és a harcmodorotok is elképesztő! Meséltek róla valamit? -Nem van mi arcművés vagy mit te mond - néz rád két falat közt Íshar - mi harcos, nekünk kellett tud harc, hogy lehessünk harcos. Karemm lép oda és a jókora tálon amit elédtesz friss őzgerinc illatozik. Nagyot nyelsz hirtelen, mert míg magad fizettél az ételért csak egyszer volt elég pénzed venni egy kissebb darabot belőle. Mellette byzonszeletek gőzölögnek. Egy hatalmas friss cipó és jókora korsó víz kerül még eléd, aztán két kissebb edényben savanyúságot és szószt tesz eléd. - Hasonlít a harcmodorotok egy kicsit arra, amit a szülőhazámban tanítanak, persze nekem ezt csak mesélték én valamelyest megpróbáltam elsajátítani és talán sikerült is, mert nem kisebb ember, mint az apám tanított meg rá! - mosolygok és büszke is a tartásom. -Jó munka csinál tied tanítás. Reméljük majd kipróbáljuk eggyütt harcot is! Egyél jót! Kell harc után! - Nevetnek és feléd emelik a poharaikat. Úgy félóra múltán felállnak és elköszönnek: -Bocsánat mennünk kell el innen kicsit. Nemsokára jön vissza és beszélget még jó? |
Egy jó kiadósat alszom, legalább 10 órát. Utána mosakvás, reggeli ima, némi meditáció. Uti ruhát veszek, páncél és kard is a helyére kerül, majd lemegyek reggelizni. (bár kb ez már dél körül lesz)
Ha meglátom a két "vércsét" ( Meríín-t és Íshar-t ) üdvözlöm őket és ha nem tiltakoznak, leülök az asztalukhoz. Délben az asztaluknál ülnek és beszélgetnek hallkan. -Béke és áldás szálljon rátok barátaim. Igazán szép nap virradt ránk, serkenti az elmét, tudunk most beszélgetni? Meríín-ék felállnak: -Persze Atya! Leül itt, vagy menni más hely? |
Még a pultnál Karemmnek:
- Sajnálom, hogy lemaradtál! Én is életem egyik legkeményebb harcát vívtam, de azért örülök, hogy a győzelmem Neked is hasznodra vált! - mosolygok. Amikor Karemm kihozza a reggelit megköszönöm neki és megemlítem, hogy az illata jó, már csak az íze a kérdés széles mosolyt vetve. Asztalnál: Ísharéknak hasonlóan jó étvégyat kívánok! Közben a maradék fél órában kérdezgetem őket mindenféléről a családjukról, szüleik, asszonyaik, gyermekeik, az otthonukról, stb. Meglehetősen szűkszavúan válaszolgatnak (nincs, reméljük élnek, nincs, nem tudjuk ) és pár perc múlva inkább a fegyverekről és a pusztakezes harcról kezdetek beszélni. Az a gyanúd támad, hogy az első kérdéseket meglehetősen rosszul fogadták és nagyon nem szívesen beszélnének róla. Amikor elköszönnek: - Persze, persze menjetek csak semmi gond! Nekem még be kell fejeznem ezt a félbehagyott reggelit! Intek nekik, hogy majd találkozunk és visszafordulok enni! Ha nem jön le senki addig, akkor visszamegyek Karemmhez és mesélek neki a küzdelemről, ha nincs sok munkája, ha van, akkor lent üldögélek a pult elött egy kicsit! Kb. rá egy órára felmegyek a szobámba felöltözködöm (Bőrvért, fegyverek az oldalamra, pénz és elindulok valami elme páncélost keresni, mivel eddig senkivel nem sikerült beszélnem és nemsokára akció lesz)! A városban sétálgatva jópáran megbámulnak téged. Pár embert megkérdezel, merre is találsz páncélkovácsot, azok meg mindenfelé küldenek aztán egy ismerős törpébe botlasz. Megkérded tőle is, az meg majd hanyattesik a csodálkozástól. -Miért keresel? Tömzsipöröly fejéből kiesett a kovácsház? Na gyere velem te nagydarab! Viszavezet a Zsivány Ló felé és a főtéren a törpetárna bejáratához visz. Az őrök felé köszöntök, aztán két szintet vezet lefelé és egy jókora kovácsműhelybe vezet. A bent dolgozó féltucat törpéből többen odaköszönnek nektek, a többiek láthatóan túlzottan elmerültek a munkájukban. Kísérőd magához inti az egyiket: - Vasfejű! Ez itt Dhar. Dhar Ő Vasfejű Berran. Na neki mondd el mire van szükséged és jössz két sörrel. -Berran-nak még odaszól mialatt megy kifelé. - a számlár Feran nagyúrnak küldd majd! |
Dolgom végeztével visszatérek a fogadóba. Felmegyek a szobámba lepakolni és átöltözni, majd a tegnap már látott ruhámban visszalibegek az étkezőrészbe. Rendelek valami finomat, és eszegetni kezdek. Kissé ábrándos a tekintetem, olyan mintha egyáltalán nem lennék ott lelkileg. Az étel elfogyasztása után teát és valami édességet kérek, majd ücsörgök ött tovább, mintha semmi más dolgom nem lenne.
Édességként pár süteményt és valami nagyon édes, sűrű, szirupos folyadékban aprógyümölcsöt hozznak. Először furcsállod az ízét aztán megtetszik a kissé alkoholos utóíz. |
-Ez az asztal teljesen tökéletes. (recsegő térdekkel leülök)
A tegnapi bemutató előtti beszélgetést akár folytathatnánk tovább, ha ti is úgy gondoljátok. (Intek a pincérnek) Karemm jön ki és megkérdezi mit szeretnél ebédelni. Miután leadod a rendelést, pár percen belül hozza az ételt. Meríín érdeklődik tőled, hogy pontosan miről szeretnél beszélgetni. -Tanítani nyelv étkezve nem jó talán. Kiejtés ha rossz, lehet, hogy ellenség lesz barát. |
- Üdvözöllek Berran! Azt hiszem, hogy barátunk félreértett valamit, amikor azt mondtam, hogy elme páncélost keresek! Én nem szeretem veletek ellentétben a súlyos vérteket - kicsit biccentek tisztelettudóan - Nekem egy olyan személyre lenne szükségem, aki a tudatot tudja felvérteztetni, esetleg ha ebben a dologban tudnál segíteni, ha nem, akkor bocsásd meg, hogy feltartottalak és pazaroltam drága idődet!
A törpe meglóbálja a kalapácsát: -Csak nem tévedett akkorát. - leteszi a kalapácsot és a nyakában megkötött erős bőrkötényt. Vékony ezüstláncon Kadal szimbóluma lóg a nyakában. -Na jer kissé arrébb, úgy vélem a számodra szokatlan zaj zavarna a koncentrálásban. Kivezet a műhelyből és egy a folyosón szemben nyíló szobába vezet. Egy egyszerű pihenőhelyiségnek látszik pár asztallal székkel, a belső fal mellett azonban egy kicsiny, márványból faragott oltár áll. Leültet az egyik asztalhoz, kissé kényelmetlen neked a törpékre méretezett pad, de nem panaszkodsz. -Nos mit is szeretnél pontosan? |
Mivel láthatóan senki nem igényli a társaságomat, és dolgom sincs idelenn, ezért a desszert elfogyasztása után visszamegyek a szobámba.
|
Nos nem csak a nyelv szépségeire gondoltam, hisz ha meg akarjuk osztani egymással kultúránk, vallásunk, történelmünk, és legendáink színes kavalkádját, akkor ezek azért elég egyoldalú monológokhoz vezetnek majd. Ami nem baj, hisz egyaránt szeretek beszélni és hallgatni is. Persze nem akarlak sürgetni titeket, vagy túl mohón kapkodni ismereteitek felé, de tegnapi szavaidból úgy éreztem szívesen és mihamarabb megosztanád velem, hogy lejegyezhessem.
Ha az idő jelenleg nem alkalmas erre, akkor mond csak meg bátran, hisz magam is szeretem megadni a módját annak, aminek kijár. -Óóó.. alkalmas az idő. Hisz nem va itt most feladat még. Amit mi akart ma mindenképp azt megtettük. - Íshar lelkesen bólogat. -Mivel kezdjük Atya? Van eszköz most írás? -Hohó, Ti aztán nem pocsékoljátok az időt. (mosolyog) Nos leírni általában már csak a rendszerezett tudást szoktam, így szerintem előbb inkább kötetlenül beszélgessünk mindössze, hogy kapjunk némi képet, teret a később előkerülő több értelmű fogalmaknak és szóképeknek. Úgy képzelném el, hogy beszélgteünk erről arról, eleinte amiről csak jól esik, később pedig már egy megadott téma szerint, utána én leírom, és másnap Ti meg megnéztitek, vagy felolvasom és ha esetleg rosszul értettem valamit, akkor kijavíthatjuk még könnyen. Bólogatnak hevesen: -Rendben. Ha most enni Atya akkor kezdés étellel. - mondja Meríín. Elkezd mutogatni az ételekre és a tárgyakra, miközben szavakat mond (pl. kenyér van henne, szék van kalrad stb.) mikor utánnamondod többször kijavít amíg számukra elfogadhatóan nem ejted a szavakat. Számomra megszűnik a környezet, figyelek, türelmesen ismétlek, van némi nyelvérzékem így rutinosan tanulok. Párhuzamosan én is tanítom őket, amit megneveznek én is megnevezem. Hamarosan már csak kérdezgetitek egymástól a dolgokra mutatva, hogy mi az. Mikor már elég jól megy áttértek a ruhákra. Közben kérnek maguknak ők is egy kis ételt és észreveszed, hogy Íshar az övén lógó egyik kis szütyőkéből egy parányi zacskót vesz elő. Vág egy szelet cipót és valami pirosas port szór rá a zacskóból. Épp csak csipetnyit, de az orrodat sosem érzett illat csapja meg. Miután minden szemcsét gondosan elszórt, szorosan lezárja a zacskót és elteszi, a szeletre tesz egy vékonyka húst és feléd nyújtja. |
Pettyes:
A törpe összevont szemöldökkel figyel míg elmagyarázod neki, hogy az érzelmeidet befolyásoló dolgok ellen akarsz védelmet. Miután végighallgat a szakállát huzkodva úgy mér végig mint aki még sosem látott nemtörpét. -Megoldható. Nem lesz olcsó Feran-nak, de megoldható. Erős védelmet kapsz, de vigyáznod is kell majd egy-két dologra. Magában mormog egy kicsit miközben a szeme sarkából méreget. Kissé feszélyezve érzed magad a nagy figyelmétől, de próbálod magad megnyugtatni. -Rendben. Kérlek feküdj végig a padlón az oltár előtt. Kimegy és valaz ajtóra kiakasztja az oltár mellől felvett láncot. Mikor végigfekszel ahol mutatta többször is körbejár és végül megáll a fejed mögött. -Na ez tetszik. Végre simán, verekedés nélkül lenézhetek egy ekkora darab harcosra mint te. -Vigyorog, de közben a kezei a szent szinbólumát fogják. - Kérlek maradj fekve, hunydd le a szemed és lélegezz mélyeket. Lazíts mintha harc előtt állnál és görcsölnének az izmaid. Mikor nagy nehezen ellazítod magad hirtelen úgy érzed, mintha kovácskalapáccsal püfölné a fejedet belülről. Próbálsz nyugodt maradni, de mikor fel akarnál pattanni, hogy nem bírod már tovább csodálkozol, hogy az ujjaid sem bírod megmozdítani. A kalapálás egy kis idő után enyhül, majd majdnem teljesen megszűnik. A szemed felpattan hirtelen és látod a törpe szakállát alig ujnyira a fejed felett lengedezni. Elmédbe képek tolulnak gyermekkorodból, a tanulásról mikor mestereid néha gyors és fájdalmas leckékkel törték le büszkeséged, hogy ne hidd magadról a legyőzhetetlenséget. Aztán az első győzelmed mikor törpe tanítód lelkes dobogással és az első valóban harcoshoz méltó kézszorítással üdvözölt miután apádat a tőle tanult dobással győzted le. Apád amint felkelvén a porból megölel és életedben először harcosnak nevez. A képek lassan elhalványulnak és a padlón fekve térsz magadhoz. A törpe a kezét nyújtja és feltápászkodsz. Apap eléggé megviseltnek látszik. -Njjó. Megvalánk. Kemény fejed van hallod é! Most üljj le és elmondom a szabályokat. Kissé szédülsz a sok fekvéstől ahogy a pad felé lépsz. -Az elméd köré falat emeltem, ha esetleg érezted akkor ojan lehetett, mintha kalapáltak volna. - az emlékbe is beleborzongsz - Bárki is akarna befolyást gyakorolni az elmédre azt tudni fogod. Mintha gongot ütnének meg a fejedben. Ha alszol ha ébren vagy mindenképp hallani fogod. Ha alszol akkor fel is ébredsz. Remélem meg tud védeni mindentől majd. A hátránya az, hogy mostantól ha valaki üzenne neked az elmédbe azt sem tudja megtenni, te sem tudsz üzenni, ráadásul minden kísérletnél, bármilyen kísérletnél ami az elméder irányul hallani fogod a gongot. Szóval ha teheted ne menj mentalisták gyűlésére. Most menj, a számlát majd elküldöm Feran-nak. Ja mégegy dolog! Maradj lehetőleg nyugodt. A gongszót rekeszdd ki a tudatodból ha nagyon zavar. |
Nyitott vagyunk minden újra, de azért csak óvatosan. Megszaglászom előtte, alaposan megnézem, nyelvem hegyével megízlelem, csak utána harapok bele. Bízok benne, hogy nem akar direkt rosszat nekem, de sose lehet tudni, idegen ízeknél.
A hússzeleten keresztül is érzed a furcsa, kellemes illatot, mikor kicsit felhajtod a húst, hogy a nyelveddel megkóstold Íshar kuncogni kezd: -Óvatos Atya jóó! A nyelveden a fűszer íze kicsit a borsra, kicsit a szegfűszegére hasonlít. Egy pillanatig édes, majd szite a könnyed is csorogni kezd ojan csípős, de ez is csak egy pillanatig. Az utánna sokáig érződő íz valahol a kettő között van és úgy érzed az orrodon át is azt az ízt érzed mint a szádban. mikor beleharapsz az íz ismét megváltozik és a nehéz, édes dzsad borokra emlékeztet, kis kesernyés mellékízzel. Szokatlannak találod, de nagyon ízlik, bár úgy érzed hétköznapi ételként nem tudnád elfogyasztani, de néhanapján érdekes lenne. -Talunaltu - mondja Meríín - fűszer miénk. Szabad csak kicsit rak étel, mert sok -itt a teához hozott cukorban lévő kis kanálra mutat- okoz halál hamar. Ezért kis adag elég sokáig. Tetszik? |
(csettintek a nyelvemmel) -Szokatlan az íze, de nagyon kellemes. Bár így első kostolásra a nehéz fűszerek közé sorolnám, azaz mindenapos használatra nem alkalmaznám. Én ahogy öregszem úgy eszek egyre több sót, az sem túl egészséges állítólag, de ki akar örökké élni, nemde?
Meríín-ék összenéznek: -Örökké élni? Lnni mindíg? Azt akar mindenki nem? Csak van különbség ki tesz érte, ki nm és ki elfogad ha éri végzet és életbn tudja megtett mindent. |
Ahogy Berran ténykedik felettem egy kicsit elbizonytalanodok, főleg, amikor azt említi meg, hogy harcost így csak harc után látott, de túl teszem magam. Bár mivel nem tudom mi fog történni velem, mit fog csinálni, mit fogok érezni így egy kicsit feszélyezve érzem magam.
Amikor besukom a szemem és elkezdődik a metódus, szinte ordítanék, mintha szétakarnák verni a fejem, de kik, hisz senkit sem látok! Aztán amikor a képek előtódulnak, oly lázasan próbálom magamnál tartani és élvezni akarom minden percét. Amikor kellemeses érzések kelnek bennem, egy kicsit ellazulok, majd az olyan képeknél, mikor szídást, vagy épp a kellő fejmosást kapom és gyermeki haszontalan daccal alíg türöm, ekkor megfeszülnek az izmaim, szinte görcsként hatnak a hasonló képek. Mikor mindennek vége lesz és kinyitom a szemem, egy kicsit megtörlöm a pár könnycseptől, ami lelkem egy részének hazavágyódását képzi. Felpattanok és meghallgatom, amit Berran mond! Megköszönöm neki a segítséget, az óvaintéseket és tanácsokat. Kérdezek is tőle: - Mégis mennyibe kerül egy ilyen procedúra és mennyi ideig hat? -Neked semmi, de ha a jelenlegi árfolyamokat nézzük úgy jó 20 aranyában benne lesz Feran-nak. Hogy meddig hat? Amíg valaki le nm tudja rombolni. Az pedig remélem minél később lesz, ha egyáltalán. Nem szoktam félmunkát végezni. Ha meg valaki képes feltörni a "páncélt" akkor már úgyis véged. Hacsak közen nem égzel vele. Majd elköszönök és visszaindulok a fogadóba. |
A fogadóban az Atya épp Íshar-ral és Meríín-nel beszélget az asztalnál mikor Dhar belép. Feran is a teremben van, a jelek szerint épp rendelt valamit és az Atyáék felé tart, hogy mellettük üljjön le. Ryel nincs jelen.
Mikor Feran az Atya asztalához lép megkérdezi: -Leülhetek mellétek egy ebéd ideéig? |
Amikor belépek a fogadóba odabagtatok az Atyáékhoz.
- Bocsássatok meg, hogy megzavarom ebédetek. Ha rérne Atya vagy Feran Úr, akkor kipróbálhatnánk a páncélokat. - bökök a fejem felé. - Felmegyek a szobámba, ott várom meg, hogy kipróbáljuk új szerzeményem. Ja igen, elvileg ez nem volt olcsó... - majd lesütött szemmel nézek Feran felé - bár próbáltam kifizetni, de azt mondták, hogy majd Feran Úrnak számláznak. Feran-t láthatólag nem érdekli amikor a költségeket említed. -Ha nem volt olcsó akkor remélem hogy megfelel. Mingyárt felmegyek, vagy az Atyával együtt, de előtte szólok nektek, ha már így összejöttünk. Csatlakozott hozzánk az Elfek népének egy harcosa. A mostani akcióban valószínüleg még nem vesz részt, ha mégis, akkor időben tudni fogtok róla. Most a szobályában van. Nekünk pedig hamarosan el kellene indulnunk, hogy az ékszerésszel beszéljünk. Meríín itt marad Ryel-lel a fogadóban Mi pedig együtt megyünk meghallgatni az újab híreket. Várok egy picit, majd elindulok felfelé a szobámba és várok Mikor már felmentél egy törpe esik be a fogadó ajtaján (szinte szószerint) és Feranhoz rohan. -Megérkezett! Itt van! Nagyúr! Köszönet és hála néked. Papjaink most helyezik el a méltó helyén! -Nem kellett volna íj rohanva jönnöd. Megígértem, tudtam, hogy hamarosan megérkezik. - mondja a törpének halvány mosollyal Feran - Ezt átadnád Bofkar mesternek? Egy kis tekercset nyújt át a törpének. Az átveszi és már indul is. -Átadom mindenáron! Ha bármikor segítségre szorulsz vagy hasznodra lehetek csak hívj! |
Körülbelül akkor mikor Dhar felfelé igyekszik a lépcsőn, én épp lefelé igyekszem. Egy biccentéssel köszönök neki, majd sietek tovább. Az Atyáék asztalához érve megkérdezem:
- Megengedik, hogy csatlakozzam? |
Chris: Még látod-hallod a törpe mondandójának végét és a kiszáguldását.
Feran-ék helyet csinálnak neked. A fogadóban tartózkodó törpék egyre izgatottabbnak tünnek, többen ki mások berobognak. Kis csoportokat láttok, akik körbeállva beszélgetnek és sokszor néznek Feran felé. Arcukon a döbbenet és a boldogság keveredik. Tömzsipöröly is boldogan szökdécselve pattog elő a pult mögül és kérés nélkül a legfinomabb falatokat kezdi az asztalotokra hordani. Ryel és az Atya elé kortól tompa fényű palackot állít. A palackok nyakán lógó ólompecsét tanúsága szerint több mint ötvenéves predoci ötfürtös. Íshar-ék elé fényes rézkorsók kerülnek bennük tompa borostyánszínnel csillan meg a tarini habnélküli fénye. Az erős sör édes-kesernyés illata összekeveredik a predoci óboréval és a Feran elé kerülő metszett üvegpalackból kitöltött pyarroni párlat illatával. |
Felfelé menet biccentek én is Ryel felé és a szobámba várakozok.
|
Érdeklődve nézem, ahogy a törpék sürögnek-forognak. Miután Tömzsipöröly kihozta az ételeket, italokat, Feranhoz fordulok:
- Ezt Ennar úr küldi neked - mondom azzal egy kis zacskót helyezek az asztalra, és felé csúsztatom - nem tudom beszéltél-e vele mostanában, de azt üzente, hogy napszállta előtt egy órával értesítsd a ma esti dolgokkal kapcsolatban. Feran átveszi a zsacskót és elteszi. -Ezt mondtam az előbb én is a többieknek, de köszönöm, hogy szóltál. Úgy terveztem, hogy Te és Meríín a fogadóban maradtok míg odaleszünk, vagy menjünk mind eggyütt? - néz rád kérdőn. - Egy percre ha megbocsátotok - iszik pár kortyor a poharából - de felmegyek megnézem mit sikerült Dhar-nak szerezni. Mielőtt elmenne válaszolok a kérdésére: - Szívesen veletek tartanék, de úgy gondolom, csak felesleges feltűnést okoznánk, ha túl sokan mennénk oda. Feran bólint: -Kissebbfajta tömeget alkotnánk ami azért elég feltűnő lenne. Kérlek addig míg odavagyunk Meríín-nel a térképeken próbáljátok meg összegezni amit eddig sikerült megtudnunk. |
- Rendben, úgy lesz - válaszolom, majd hagyom, hogy menjen.
|
Feran felmegy Dhar szobályába, majd kopog és belép.
-Na lássuk csak - szól Dhar-hoz. Láthatóan semmit nem csinál. Pettyes: Halk kondulást hallasz a fejedben. -Hmm.. képeket kizárták tőled. Na nézzük a szellembeszédet. Újabb ezuttal erősebb kondulás, majd mintha visszhangozna egy darabig Feran bólogat. -Szép, akkor lássuk a mantikort. Láthatólag elkezd koncentrálni valamire. A fejedben hirtelen mintha ezer kovácskalapács püfölne tízezer harangot. Kissé megszédülsz és kezdesz ideges lenni,, hogy nem tudsz mit kezdeni a zajjal. mikor már azthiszed szétrobban a fejed, a zaj elhalgat. Feran láthatólag kissé kimerült, ugyanakkor nagyon elégedett. -Jó munka! Azt hiszem sok hasznodra lesz még. Most gyere majd. Lassan indulnunk kell. Előremegy lefelé és az ivóban odalép az Atyáékhoz: -Dhar elmevédelme szilárd. Nem bánnám Ryel, ha majd magad is ellenőriznéd, de szerintem megfelelő. |
Illendően köszöntök mindenkit (Ryel-nél fel is állok, amíg leül). Amikor kérdezik, hogy leülhetnek, midig Íshar és Meríín-re nézek, hisz én is csak vendég vagyok az asztaluknál. Maradok lent és figyelek mindenfele, csak kiderül előbb vagy utóbb, hogy mi ez a nagy izgalom.
|
Dharhoz:
- Dhar, ha valamikor ráérsz egy újabb kísérletre, szólj. Majd csak úgy a többiekhez: - Most kóstoljuk meg ezt a nem mindennapi nedüt, vagy majd ha visszatértetek?Feran lelkesen felemeli az elétett üveget. -Természetesen most. De csak keveset, mert szükségünk lessz az erőnkre. - Felétek tartja a palackját - megkínálhatlak titeket a magaméból, vagy .. ? Meríín és Íshar megragadják a korsóikat és felemelkednek: -Arra ki közülünk először megy istenei elé! |
Amikor egyre erősödik a különböző próbáknál a csendülések próbálok felkészülni. Feran láthatja, hogy amikor az utolsó próba van az izmai pattanásig feszülnek a halk morgás egyre fokozódik, majd mikor elviselhetetlenné válik, egyet üvöltök. Kinyitom a szemem és Feran, ha rámnéz láthatja ahogy felé nyúlok egy kicsit megragadom, de még idejében sikerül megfékeznem magam, miközben gyilkos tűz lobog a szememben.
- Bocsáss meg Feran, de az indulatok. Berran azt mondta, ha ilyen mértékű behatás ér, akkor vagy elintézem a támadót, vagy nem lesz több esélyem és elvesztettem a fejem. -Semmi baj. Legalább tudjuk hogy mikor támadnak meg minket. Te ne haragudj, hogy ennyire igénybe vettelek. Megigazítom magamon a ruhát és megvárom, amíg Feran előre magy, majd követem. Ryelnek: - Ryel nem biztos, hogy jó ötlet lesz, vagy legalábbis nagyobb óvatosságot kell intéznünk! Persze, ha továbbra is benne vagy, hogy kipróbáld, akkor rendben, de ez legyen az utolsó, elég kellemetlenül érzem magam ilyenkor! - láthatja Ryel az aggodalmat az arcomon. |
Dharnak:
- Nem feltétlen ragaszkodom hozzá. Ha Feran e nélkül is eléggé meg van győződve arról, hogy megfelelő a védelem, akkor nem eröltetem a dolgot. A bort természetesen megkóstolom. Feranhoz: - Mikor indultok? Feran körbenéz az asztalnál. Íshar és Meríín látható élvezettel kortyolja a sörét, de mikor rájukpillant leengedik a korsóikat és biccentenek: -Akár most - mondja Íshar. -Nos akkor uraim? Indulhatunk? Ryel. Kérlek Meríín-nel addig összegezzétek az eddig megtudottakat és ha lehet maradjatok ki az esetleges csetepatékból. a lelkes törpék - hunyorít körbe - nagyon be tudnak lendülni. |
Beleízlelek én is a borba, hisz meg kell becsülni az ilyen alkalmat. Majd feltápászkodom én is (recsegő térdekkel). Indulásra készen megigazítom a tarisznyámat.
-Nos Uraim felőlem indulhatunk, ne várakoztassuk a mélyen tisztelt Ennar Uraságot. Feran is feláll és a pult felé indul. -Az udvaron vár minket a kocsink. Íshar és Meríín meghajolva, mormogva köszönnek el egymástól. Az ajtón eközben lép be féltucatnyi törpe és vezetőjük Feran felé bólint és odakiállt neki: -Bofkar mester üzeni, hogy nem tőle fog függeni a dolog! Feran bólint majd mutatja az utat. A konyhán keresztül kijuttok a belső udvarra, ahol jókora batár áll két erős lóval. A bakon a fogadóban szolgáló fiatal kölyök ül. Csak biccent felétek mikor sorra beszálltok. Feran megmondja neki a címet és amint beszálltatok a kocsi megindul. |
Megköszönöm Ryelnek a figyelmességét, majd amikor indulunk előtte felrohanok a felszerelésemért, magamra aggatom a bőrvértem és a két kardom és egy bővebb köpönyeget vetek magam köré, majd indulásra készen állok a fogadó elött.
|
Az ékszerész felé (Atya, Dhar):
A kocsi úgy fertályórás, gyors haladás után fékez le egy kétszintes vasrácsokkal fedett ablakú épület előtt az aranyművesek utcájában. A csukott, oldalracsapott ráccsal erősített bejárat előtt két alabárdos, komor aszisz zsoldos álldogál. Mikor kiszálltok a zsoldosok szorosabban fogják fegyvereiket és kissé meg is döntik. -Kik maguk és mit akarnak itt? -Feran de Hajerun vagyok. Ennar mesterhez jöttem. Az urak itt a kísérőim. A zsoldosok egyike bekopog és beszól az ajtón. Az hamarosan kinyílik és bemehettek. Bent jókora terembe léptek, az ajtón belül négy másik zsoldos áll, félig kivont kardokkal. A falak mellett és a teremben szétszórva üvegfedelű ékszertárolók, verete ládák. Az egyik tároló mellett Ennar és egy láthatóan jóval idősebb férfi áll. Pettyes: A fejedben megszólal a gond és mintha valaki visszhangzó szólót verne rajta. -A Khál kimegy. -dörren az egyik zsoldos. - Kifelé, vagy leengedi a pajzsait! Massza: Érzed, hogy valaki mintha végigsimítana a fejeden. Felismered az érzést. Valahonnan egy mentalista most nézte végig az érzéseidet árulásra erőszakos szándékra utaló jelet keresve. Magadban megállapítod, hogy a módszer a legkultúráltabbak közé tartozik amivel valaha is találkoztál. Nem fürkészik a gondolataid a titkaid után, de kellőképpen megvizsgáltak önmaguk védelmében. A fogadóban (Ryel): A törpe csapat egyenesen Tömzsipörölyhöz megy. A vezetőjük mond neki valamit. Tömzsipöröly a fejét rázza és próbál tovább felszolgálni. Az egyik törpe kiveszi a kezéből a tálcát és lerakja. Tömzsipöröly a tálcáért nyúl de nem éri el. -Engedj ha mondom! -Velünk kell jönnöd! -Nem megyek az esküm kötelez! A törpék erre nekiesnek Tömzsipörölynek és megpróbálják lefogni. Ő nem hagyja magát és valamit csinál a kezeivel, mire vagy kéttucatnyi Tömzsipöröly jelenik meg és kezd rohangászni. A törpék egy pillanarta megzavarodnak, aztán egyikük a levegőbe csap ezüstfejű csákányával és az illuziók eltünnek. Tömzsipöröly alig a pultig jutott el ezalatt és most három törpe veti rá magát. Vagy ötperces ökölharc után a féltucat törpe legyűri és az eszméletlen Tömzsipörölyt magával cipeli kifelé. Az utolsó még hátrakiált: -Tooma dicsőségére! Ősi ereklye tért vissza Buul Ruurig gyermekeihez! |
- Majd kimegyek, ha az akit szolgálok úgy dönt! - nézek vissza szúrós szemmel az őr felé.
Ennar az őr felé int: -Hagydd Kelir! Ismerem őt, nem lesz baj. Ennar felétek fordul és az egyik tároló mögötti székek felé int: -Kérlek bocsássátok meg, de Kelir szereti jól végezni a dolgát. Bemutatom céhünk vezetőjét, az apámat, Termenit Garnat mestert. Az öreg félig feláll száékéből és kissé biccent: -Örvendek a találkozásnak. Nos tán foglaljanak helyet. Ennar: - Két óra múlva kell indulnom a raktárhoz. Sikerült döntésre jutniuk? |
A törpék ügye nem az én dolgom, így nem igazán foglalkozok azzal, mit tesznek maguk közt. Mikor kissé lecsendesednek a dolgok Meríínhez fordulok:
- Nem lenne ellenedre, ha a szobámban folytatnánk a munkát? Nem szeretném, ha illetéktelen szemek és fülek tanui lennének a beszélgetésünknek. Meríín bólint és felkel az asztaltól. Elindultok a lépcső felé amikor a törpék lelkesen belekezdenek egy törpenyelvű nótába. Feltűnik, hogy van egy-két törpearc ami nem oly lelkes mint a többi és a törpeistenek nevének említésekor gyakran szinte acsarkodó. Az egyik ijen arcban gyilkos villanást látsz mikor egy vigyorgó törpe az arc melletti válra csap és Tooma nevét harsogja a fülébe. A pengevillanásra majd minden törpe elhallgat és halálra sebzett társukhoz hasonlóan értetlenül merednek a törpe melkasából kiálló csatacsákányra. A törpe még indig korsóját markolva zuhan el. Többtucat törpe ajak mormolja Tooma nevét és az eddig vidám szemekben gyilkos indulat villan. A gyilkos kirántja csákányát a haott törpénből és magasra emeli: -Tyrannóóóó! Kiáltására vagy másféltucatnyi törpe ránt fegyvert és kezd maga körül kaszabolni. A döbbent pillanat végén azonban a többi törpénél is fegyver terem és a testekbe csapódó fegyverek hangját elnyomhja előbb az acélon csendülő acél zaja, majd a Tooma nevét zengők üvöltése. Meríín maga mellé ránt a falhoz és a csatazajban szinte kiabálva kérdi: -Tyran az ki lenni? Mejik jó? - Közben a szeme ide-oda cikázik a harcolók között. |
- Ezt nem itt és most kellene megbeszélnünk. Nem szándékozok ebbe belekeveredni - mondom azzal megindulok az emelet felé.
Meríín leránt a földre mielőtt egy lépést tehetnél. Már épp ráripakodnál mikor észreveszed a falba fúródott tőröket nagyjábol ott ahol egy lépés múlva lettél volna. -Már montuk. Mi majd megvéd. - Az egyik törpére mutat aki Tooma nevét harsogva fejszéjével éppen levágja egy másik kezét - őt ismer. Eszerint tyran a rossz. Gyere menjünk harcon át. Baljával segít fel, míg jobbjába a hóna alól kerül az előrebillenő pengéjű fegyver. Egyenesen a lécső felé indul veled. A harcon át? Át? Ez sincs magánál... ha egyszer kerülni nem lehet megoldom másképp... - Most eltűnök, ne aggódj, ha vége a harcnak keress meg a szobámban - súgom Meríínek. Azzal létrehozok egy sötét árnyékgömböt a falhoz, majd nyitok a falon egy árnyékajtót és átlépek rajta. Meríín nem követ az árnyékkapun át. Kitör a gömbből és egy elé perdülő törpét a pengélye lapjával fékez le, majd biccent neki. Egy tyranot éltető törpének a fél álkapcsával együtt hasítja át a nyakát. Egy mögé kerülő törpének valószínüleg a bordáit töri mikor melkason rúgja, egy lecsapó kardot a feje felett alig tenyérnyivel lök félre az alkarja. Egy percig csak a csatazaj és a pengék villogása veszi körül, majd a lépcsőn terem. Mögötte az ivóban már csitul a csata a homálytestvért éltetők közül már csak hárman állnak a többiek gyűrűjében. Meríín hirtelen megpördül majd a felhajítja a fegyverét és oldalra ugrik a lépcsőn. Mellette csörömpölve gurul le egy páncélos törpe. Az emeletre érve azonnal keresni kezd téged. |
Mivel csak a kísérő szerepét játszom, ezért nem mutatkozom be, megvárom, amíg Feran bemutat. Amikor mondja a nevem Feran kissé biccentek én is az öreg felé. Amikor az idősebbek leülnek az után közvetlen én is leülök a székekre, egyenlőre nem teljes súlyommal rázuhanva, folyamatosan terhelem meg csak a széket.
Láthatóan az öreg nem nagyon látott még Khál-t. Vaksi szemeivel pislog feléd: -Bocsáss meg, de még nemigen láttam senkit a tieid közül. Ne haragudj, de kissé gyengülnek már a szemeim azért nézlek ijen arcátlanul. |
Leplezetlenül nézek körbe körbe, jó alaposan mindent. De csak addig, amig a beszélgetés ki nem alakul. Egyenlőre csendben vagyok, hisz Feran Úr a vezető jelenleg.
|
Ennar körbepillant, majd int az őröknek. A négy őr a terem négy sarkába megy arccal a fal felé.
-Nos újabb hírem van. - kezdi - Két óra múlva kell indulnia a képviselőnknek. Előre közölte viszont levélben az eladó - egy feltört pecsétű levelet helyez a vitrinre. - hogy az általa becsült érték messze ötszáz arany felett van. Ez okból már az átvételre négy kísérővel megyek. - körbepillant - vagy mennek önök. Ez viszont azt is jelenti, hogy az átvételkor mindent át fogok-fognak nézni. A testőrökkel a hátam mögött. A véghatáridőt is közölték. 5 napunk van értékesíteni a tárgyakat és fizetni. Ez viszont azt jelenti, hogy ők ezután valószínüleg távoznak. Ugyanis egy lekötelezett kereskedő ismerősünk tájékoztatott, hogy a hat nap múlva kifutó hajóján kabinokat és rakteret béreltek. A pénzt legkésőbb előző este kell átadnunk. Hát ennyit tudok újat mondani. Feran feláll és töprengő hangon beszélni kezd: - Ha várunk, továbbállnak. Én azt mondom menjünk rájuk most. - Ennar-hoz fordul - a találkozót tudnák késleltetni napnyugta utánig? Úgy két órával? -Megoldható. Úgyis most érkezett egy szállítmány féldrágakő a céhnek. Évente egyszer kapunk ijesmit és ez kellően nyomós ok a késedelemre. Feran körbepillant rajtatok (Atya, Dhar ): -Szerintetek? |
A fogadóban:
Meríín bekopogtat Ryel szobályába, de nem jön válasz. Valamit mormog az orra alatt, majd lefelé indul vissza az ivóba. A csata végetért, vagy kéttucatnyi törpe hever holtan a padlón. Meríín megkérdi az egyik, kissé vérző, de ismerős törpét: -Nem látni Ryel? Asszony ki volt itt velem? A törpe a fejét rázza és a homálygömb helye felé mutat: -Én utoljára ott láttam. Aztán a papunk eltüntette a sötétet és most nincs ott semmi. -Ez történt miért? A törpe elmondja, hogy a klán régóta gyanakodott, hogy soraikban a homálytestvért tisztelő árulók vannak. De eddig nem tudták őket leleplezni. Most viszont úgy tűnik nem tudták tovább leplezni magukat. A Feran által ígért ősi törpe ereklye megérkezett és annak hatalma így-vagy úgy de leleplezte volna őket. Inkább a harcot választották, mondja megvetően és leköpi az egyik áruló holtestét. -Pedig két nappja még együtt söröztünk. Meríín megköszöni a kissé túl bő tájékoztatást aztán körbejárja az egész épületet. Jó negyed óra múltán dönt úgy ismét megpróbálkozik a kopogással Ryel ajtaján. Bekopog: -Ryel! Te vagy itt? |
- Igen, itt vagyok. Gyere be - szólok ki Meríínnek.
Meríín egy percig tétovázik, majd kinyitja az ajtót, de nem lép beljebb és az ajtón függő táblácskára mutat: -Nekem mondta Pörölytörpe, hogy ez jelenteni tilos be. Biztos jöhet én? Meríínek: - Igen, kinn van a tábla, de megengedem, hogy begyere. Feran említett valami térképet. Nálad van? Meríín bólint, majd láthatólag kissé feszélyezve, de beljebb lép. -Itt nálam írtuk rá őröket is. Az inge alól egy összehajtogatott lapot vesz elő. A kikötőnegyed térképe. Minden ház fel van tüntetve, a raktár belső szerkezete is látszik. A raktár körül a feltételezett őrök is be vannak rajzolva. |
Feran: szerintem ne kapkodjunk, hisz 5 nap múlva már nagyon sietős lesz nekik, így valszeg többet fognak hibázni, lankad a figyelem. Szerintem a legjobb lenne lecsapni rájuk az átvétel után. Tehát nem az 5 nap múlva esedékes átvételkor, ott biztos sokan lesznek és figyelnek, hanem utána pár órával. Akkor már hátradőltek, meg vannak nyugodva, hogy minden rendben, hisz másnap foglalt kabin várja őket. Esetleg még a pohár fenekére is néznek a nagy ünneplésben talán. Na ekkor a legjobb időpont szeritnem.
Feran a fejét csóválja: -Most még nincs könnyen eltüntethető dolguk. Azért akarják eladni Ennar-ékon keresztül. A pénz viszont más. Azzal könnyebb kereket oldani, mint egy ritka aranytárggyal. Most még szerintem pont azért nyugodtak, mert úgy vélik nincs náluk olyasmi amit hétköznapi tolvaj könnyen ellophat és eltünhet vele. Atya! Ön mikor izgul a legjobban? Utazás előtt egy héttel, vagy az utazás előtti este? Hisz akkor veszi számba mi az amit esetleg elfelejtett, akkor fél attól, hogy elkésik az indulásról. Akkor tesz meg mindent, hogy semi se jöhessen közbe. Most még viszonylag nyugalom van, de ez napról napra csökken. Én azt mondom támadjunk ma este. Íshar-ra néz: -Te mit gondolsz? Íshar láthatóan kissé feszült. -Nem értem mind tiszta mit mondatok. Én megyek támad mikor mondja Feran, kell menni. Egy megmondás viszont van. Este ma ők fognak örül, hogy elhozzák tőlük Ennarék árut. Most fognak számolgat mennyi pénz belőle és örül előre. Utolsó nap lesznek ideges. Van pénz. De ha valaki külön elvisz sokat? Fogják nézni egymást nagy szemek lesznek ideges és feszült. Kezük mindig kardon. Én javasol ma későn vagy holnap. Feran végül Drhar-ra néz: -Dhar? Te mit gondolsz? |
- Részemről most vagy napnyugta után megyünk teljesen mindegy! Készenállok, ha gondolják... - itt abbahagyom a beszédem és várok.
Feran Ennar-hoz fordul: -Állapodjunk meg abban, hogy elmenek most önök a saját testőreikkel, majd nem hazafelé, hanem hozzánk jönnek el utánna a fogadóba. Ott átnézzük az emlékeiket. Igyekezzenek mindent szemügyre venni amit lehet. Utánna döntünk. - körbenéz a társaságon - így megfelel mindenkinek? - Részemről rendben! Ahogy Íshar mondta én is akkor fogok készen állni, amikor Feran úgy látja jónak. Feran Úr kérdésére: -Utazásaim során úgy láttam, kultúránként eltérő a "mikor kezdünk aggódni" kérdés. Én mindig aggódok, így vagyok összerakva. (félmosoly) Persze a találka után talán erre a kérdésre is választ kapunk. -Nekem megfelel így. Feran mosolyogva pillant rád: -Nem baj Atya! Jó, hogy van valaki aki megfontolásra készteti a csapat előrerohanó tagjait. Szerintem menjünk és készüljünk fel, hogy hátha már ma este lépnünk kell. -Uraim! Várjuk a híreiket! -hajol meg Ennar-ék felé. A kocsival most lassabban haladtok visszafelé. Úgy félórás út után a fogadó lőtt álltok meg. Ahogy beléptek észreveszitek, hogy sok véres, bekötözött törpe énekel és ünnepel a teremben. Karemm egyfolytában rohangál a söröskorsókkal és amint megpillantja a fiút őt is befogja kiszolgálni. |
Intek Meríínek, hogy foglaljon helyet. (Van rajta látható sérülés?)
Előveszem a tintás üveget, és egy tollat, azzal elkezdem felrajzolni a tegnap éjjel szerzett információkat (beleértve a rúnákat is, jelzés szerűen ábrázolva őket). Ha ezzel végeztem megkérdezem Meríínt van-e még valami, amit be szeretene jelölni a térképen. -Én már jelöltem be - mutatja az őrök jeleit. Ha nincs, akkor megvárom míg a tinta megszárad, közben a lent történtekről kérdezem: - Sokan sérültek meg? Te jól vagy? -Volt halott törpe több mint kétszer tíz. De kevés az ki barát. Törpék mondták akik rántani fegyver azok szolgák valami homályos testvéret. Voltak kémek és árulók. Mind meghaltak, de volt halott sajnos öt jó törpék is. Én vagyok jól. Nem sebes - széttárt karokkal körbefordul és mutatja magát, hogy nincs sérülése, még a ruhája sem lyukas. - volt nem hosszú harc. Én megöl három, talán öt rossz törpe. Ha megszáradt a tinta vissza adom neki a lapot, és megkérem, hogy hagyjon magamra. Gondosan összehajtja a lapot és meghajolva távozik: -Köszön, hogy tiltásban is engedtél be. |
Feran hozzátok (Atya, Dhar, Íshar) fordul:
-Menjünk le a különterembe. Szólok Meríín-nek és Ryel-nek, hogy jöjjenek le. Meglátjuk mit sikerült összegyűjteniük míg odavoltunk. Felmegy az emeletre és a folyosón összetalálkozik Meríín-nel: -Kérlek menj a különterembe ott beszélünk. -Rendben, menni le. Volt kis harc, nem esett baj Ryel és én. Elmond most? -Nem kell ráér. - inti le Feran. -Akkor megy le. - szól Meríín és elindul lefelé. Feran odalép és bekopog Ryel szobájának ajtaján: -Ryel? |
Ferannak:
- Itt vagyok. Gyere be - itt kis szünetet tartok - vagy én menjek ki? - a hangom hallhatóan jókedvű. Feran benyit az ajtón és kicsit habozva beljebb lép. Alaposan végigmér a tekintetével, láthatóan sérülést, sebet keres rajtad. Mikor nem lát semmi ijesmit, hangosan sóhajtva engedi ki a levegőt: -Örülök, hogy nem esett bajod! Velem fáradnál a különterembe? - Természetesen - válaszolom, azzal indulok is lefelé. Az ivóba leérve néhány törpe feléd köszönti a korsóját, mások meg a pult felé araszoló Meríínt kínálgatják éneklés közben és innen-onnan megjegyzéseket hallasz: -Jó volt az a sötét izé! -Ja én is belerohantam a falba benne. -Neked úgyis jól jött, így mutatósabb az orrod! -Azé ez a fickó hogy lenyeste a fél arcát annak a mocskosnak? -Amikor kijött a sötétből aszittem a nő változott át. -Az a két áruló is szépen megölte benne egymást. A többiek láthatóan már odalent vannak. Lementek és helyetfoglaltok az asztal körül. Meríín Feran intésére kiteríti a térképet az asztalra. |
| All times are GMT +1. The time now is 20:00. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu