A törpe épp hogy felteszi a kérdést Morelnek, mikor oda fut hozzá egy fiatal fiú.
- Gren úraság, ugye magával visz, ugye nem hagy itt? Merek nem jön, én meg nem maradhatok itt. Ugye magával visz? - hadarja a srác kissé hisztérikusan.
Kissé meghökkenten nézek szerte a sok esemény hirtelensége miatt. A kölyökre rápillantok és odaszólok neki:
-Stancil! Először is lépj hátrébb és várj. Másodszor nyugodj meg kissé. Harmadszor, ezt majd megbeszéljük az első kettő után, a döntés különben sem rajtam áll. Ha a nagyúr elfogadja a jelenléted akkor tőlem jöhetsz, de ellenére nem tehetek.
- Jó, jó, nem akartam zavarni... - dünnyögi, majd arrébb somfordál, olyan arcot vágva, mint ha kivert kutya lenne.
-Első lecke Sancil! Türelem és higgadság! Ha jönni akarsz, bizonyítsd a nagyúrnak, hogy érsz valamit és nem csak a duzzogáshoz értesz! Kerülj körbe és ha az álszakállas nem az akinek mondja magát és el akar futni akkor megakadályozod míg odaérek. Ez már a második lecke. Az engedelmesség.
- De én értek sok mindenhez, tényleg. Maga is tudja. De ha bizonygatni kell akkor jól van megyek és bebizonyítom, bár ez a feltartóztatás nem épp a specialitásom, de ha ez kell, akkor ez kell - azzal megy, és csinálja, mit kértél tőle.

Az elf ránéz a fiúra, majd rád, aztán vissza, végül megszólal:
- Úgy látom van még egy dolog, ami tisztázásra vár. Előbb tudjuk le a dolgot vele - itt az öregre felé biccent - utána te jössz kölyök.
- Valóban tisztáznunk, kell - mormogom - amint végeztünk elmondom amit tudok. Utánna a nagyúron áll a döntés.
- Rendben - közli Malbordus, majd Morelhez fordul:
- Visszatérve a kérdéshez: ismerős magának ez az öreg?

Összeszedve cuccomat felülök a lovamra és elindulok a találkozó hely felé. Mivel kicsit késésben vagyok sietősebbre veszem. Látótávra érve meglepően tapasztalom, hogy a tegnap este "megismert" törpe fegyverét szorongatja, viszont a másik ezzel mit sem törődve pipázik.
Amint közelebb érsz, az elf végigmér, és megszólít:
- Üdvözlöm, ha jól látom maga is a kíséretünkbe fog tartozni, mondja csak ismerős magának ez az állszakállas ember? Próbálja szakáll nélkül elképzelni, hátha az segít. Azt állítja ő is ott volt tegnap a Virágzó cseresznyefában, de ezt eddig senki nem erősítette meg.
- Na végre még valaki akit fel is ismerheti. Üdv Lovas! Na tegyünk végre pontot a történetre!
Elengedem a kétkezes bárdot jobbommal kikapom a csákányt a övemből, balommal teljesen kivonom a kalapácsot. Egy-két körzés és suhintás velük a levegőben és mintha nekifutásra készülnék berogyantom a térdeim.
- Jó reggelt Uraim!
Majd ránézek az illetőre...
- Szakáll nélkül... Hmm...
...majd vissza az elfre:
Igen... mintha Ő jött volna késve a találkozóra.
Majd újból az illetőre:
-De miért hord szakállat?
- Tuzes kis torpe urasag az mar aztan biztos... - mosolygok szelesen - nem tudna esetleg meggyujtani a pipamat a mergevel?? Nyugodtan elrakhatja a fegyvereit nem lesz ra szuksege. Egy oregemberrel barki elbanhat - es kacsintok egyet, majd folytatom - az alcamra nekem azert van szuksegem mert mar joparszor megmentette az eletemet. A meglepetes ereje igencsak sordonto tud lenni. Most pedig ha nem haragszanak... - ezzel elindulok a lovamhoz, es hatizsakoban kezdek el mataraszni, a tobbiekre ugyet se veve tobbe. ezzel lerendeztnek tekintem a tarsalgast.

A nyílpuskámért nyúlok és rászegezem az öregre.
-Meglépni nem fog. Bár én a fogadóban szálltam meg. Nem sokkal az érkezésem után visszavonultam. Így nem látam ,hogy jött-e még valaki. Persze csak a megbízó tudja ,hogy kit vett fel és kit nem. Szerintem várjuk meg mit mond ö. Mellesleg gyerekröl sem volt szó.
-Ön szerint egy ember nem elég, hogy tanusítsa az öreg kilétét? Előbb tisztázzuk ezt, utána a kölyökről is szót ejtünk - mondja az elf.
-Szerintem kizárólag a megízó tudja kit fogadott fel és kit nem. De mivel ön a képviselöje és önnek egy ember szava elegendö bizonyíték akkor én sem ellenkezem.
Az elf elgondolkodik, majd odamegy a hintóhoz, és bekopogtat.
- Nagyuram, kérem döntsön ebben a vitában. Van itt egy ember, aki állcázva érkezett ide, azt állítja, hogy ő is a kísérőnk lesz valamint, hogy tegnap késve érkezett a Virágzó cseresznyefába. Rajta kívül a három jelenlévőből csak egy tudja igazolni az illető kilétét. Őnnek elég ennek az egy embernek a szava, vagy inkább személyesen győződne meg az álcázott ember kiléte felöl?
Halkan hallatszik, hogy a nő lefordítja a szöveget, majd a férfi válaszol, majd a nő hangosabban közli:
- Igen, jött tegnap későn egy sebhelyes, és ezek szerint mégiscsak üldözik. A kérdés az lenni ki üldözi?
Kozelebb megyek a hintohoz, majd tisztes tavolbol hangosan igy szolok
-Nagyuram , mint mondottam senki sem uldoz, csupan a megszokas miatt hordok alruhat. Sok bajtol kimelt mar meg, haramiak, rablok mindig alabecsulik az idosebbeket, ezert nem kis meglepeteskent eri oket tamadasom. De ha ont illetve onoket ennyire zavarja megszabadulhatok alcamtol, mint mondottam senkitol sem tartok, nincsenenk uldozoim.
Hangom mindvegig nyugodt, szep lassan tagoltan beszelek, hogy ne legyen problema a forditassal. Miutan befejeztem mondandom, egy gunyos fintort vetek oda a nyilpuskas fele, elnyomok magamban egy kacajt, es varok a valaszra.
Kihallatszik, ahogy a nő fordít, majd a férfi válaszol, végül ez a válasz érkezik:
- Maradhat álca.

Mikor a nő elhallgat, a kissrác oda ballag a batár másik oldalához, és bekopog.
- Elnézést a zavarásért nagyuram, de Marek, a kalapos férfi, akit tegnep felfogadott, megkért hogy mondjam meg magának, hogy nem tud önökkel tartani, mert a városban kell maradnia családi okokból, és majd ha tud önök után megy. Megkért arra is, hogy adjam vissza az előleget - mondja, s egy erszényt vesz ki a zsebéből, és a batár ablaka felé nyújtja.
A lefordítja, a férfi válaszol, a nő ismét fordít:
- Add oda az elfnek, majd ő átadja nekünk később.
- Igenis nagyuram. Elnézést hogy még mindig okvetlenkedek, de lenne egy kérésem. Kérem vigyenek magukkal. Sokmindenhez értek, ellátom az állatokat, mosok, meg minden ilyesmi, sőt más dolgokhoz is értek, és ellátáson meg azon kívül hogy magukkal mehetek, mást nem kérek.
A nő fordítja:
- Rendben kölyök, de az életedért te felelsz.
- Köszönöm szépen! - vigyorodik el a srác - Ne aggódjon majd jól elrejtőzök ha baj lesz, ahhoz nagyon értek.
Aztán odaballag az elfhez, és átadja neki az erszényt.

-Akkor meg kire varunk nagyuram? - kerdezem nyugodt hangnemben - es mennyire sietos az utunk? - teszem hozza gyorsan.
Pont mire kimondod a kérdést, megérkezik gyalog a zöldpáncélos félelf.
- Üdvözlöm önöket! Iarwain vagyok, szolgálatukra - mondja a félelf, mikor közelebb ér.
- Most már nem várunk senkire, és az utunk sietős - közli az elf.