Hódító / Queosia forum - Az Ezüst hold könnyei

Hódító / Queosia forum (http://forum.hodito.hu/index.php)

- Az Ezüst hold könnyei (http://forum.hodito.hu/forumdisplay.php?f=55)

- - Az Ezüst hold könnyei (http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=820)

Két órával később már a vihar szélén száguld a hajó. A legénység elcsípet beszélgetéséből úy vélitek az est leszálta körül tör rátok az igazi vihar.
Feran Ryel kabinjába siet, majd pár perc múlva a kormányoshoz és a kapitányhoz megy. A beszélgetésüket csak Gil hallja.
-Keletnek kell fordulnunk amennyire csak lehet és keletnek tartani mindaddig míg lehetséges.
A kapitány és a kormányos kérdő tekintettel néznek rá:
-Van valami külön oka amiért erre kér minket uram? - kérdezi a kapitány, amennyire a vihar engedi hallkan.
-Az életetet múlik rajta és a hajó. - Feran mélyen a szemükbe néz egy fél percre.
A kapitány a kormányos felé pillant és az abban a pillanatban kiabálva utasítja a legénységet:
-Fel tohonyák, keletnek fordulunk, készülj és vigyázz a kötelekre! Kormányoldal őrsége az árbócokra! Vitorlákat viharra kúrtitani!
Vagy fél percen át a hajóban lévők lábdobogást, rohangálást hallanak néha kiabálással megtüzdelve. Dhar ésGil a fedélzeten látják az első pillantásra zűrzavaros rohangálást. A matrózok, mint a legyek mászkálnak az árbócokon. Egy perc múlva a "Készen, Készen!" kiáltások szállnak a hajón végig.
-Fordulááás! - üvölti a kormányos és eltekeri a kormányt a segédeivel.
A hajó recsegve, ropogva fordul új irányba (jobforduló) Az Atya még éppen meg bír kapaszkodni a tartószíjakban, mielőtt fejjel a falaknak esik. Ryel tíz körömmel kapaszkodik a kabinjában a kapitányi székbe. Gilutánozza a kapitányt és a kormányállás oldalánál kapaszkodik Feran-nal együtt. Tömzsipöröly nagy zajjal vágódik a szerszámraktár falának ahova az utolsó kalapácsokat vitte vissza. Íshar és Meríín, arcukat a szélbe merítve állnak a hajó főfedélzetén és a főárbóc körötti kapaszkodókötélbe fogódszkodnak csak fél kézzel. Láthatóan élvezik a vihart.

Kicsit meglepődve veszem, hogy irányt változtatunk, de nem tanúsítok neki jelentőséget. Feranék tudják, hogy merre akarnak menni és mit akarnak csinálni. Egy ilyen helyzetben végre alkalmam van megnézni, hogy ki mit csinál. Próbálok 1-2 embert szemmel követni, közben figyelni, hogy sehol ne legyek útba, ha kell az ügyességem és gyorsaságom is használom. A vihar felfrissít, mélyeket szívok az esős illatú levegőbe.
A dülöngélő fedélzeten szükséged is van az erődre és a gyorsaságodra. Sikerül jól megkapaszkodnod és nem dőlsz el, nem is vágódsz neki semminek. Arról, hogy mennyire váratlanul jöhetnek a dőlések az győz meg leginkább, hogy olykor még a matrózok is elesnek miközben futva igyekeznek a feladatuk végezni. Tömzsipöröly hevesen káromkodva, kék-zöld foltokkal tarkítva megy el melletted a palánkba kapaszkodva. Könnyű sisakján jókora horpadás tanuskodik a leeső tárgyak veszélyeiről.
Nagyjából ki tudod venni mivel foglalatoskodnak a matrózok, de magadban hálát adsz az isteneknek, hogy nem neked kell az árbócok csúcsvitorláin kurtítanod, egy szál vékony kötélen állva tucatnyi öl magasban és összevissza himbálódzva a tenger felett.
Nagyot nyelsz, mikor az egyik matróz hajszál híjján leesik a főárbócról

A vihar másnap hajnalig tombol teljes erővel körülöttetek. Napkelte előtt kicsivel elcsendesedik és lassan kisimul a tenger. Az éjszaka egyikőtök sem tudott aludni és rendesen megfájdult minden tagotok az állandó kapaszkodás-dobálódzástól.

Ki mit tesz a vihar elültével?

A hajón:

A legénység fáradtan, de örömmel lát neki a károk kijavításának. A hajó papja a sérültekkel és a kissebb vízebetörésekkel foglalkozik.
Sok kötél elpattant és némelyik vitorlarudat is cserélni kell. Összesen két matróz veszett oda a viharban, értük a bekötött fejű kapitány mond imát a legénység egy részével együtt, de a közben dolgozó tengerészek ajkáról is hála és könyörgő imák szállnak az istenekhez.

A fáradság hatalmas erővel vonz az ágyam felé. Körbejárom a hajót, hátha kelhet a segítségem, de után irány az ágy (ha hagyják akkor 8-10 óra alvás).
A hajón többtucat sérült van, többnyire zúzódások, pár törés. Láthatóan a hajó papja és a legénység is nagyon ért a kezelésükhöz.
Segítesz ellátni a sérülteket, elsősorban a törött csontokat forrasztod össze. A hajó antoh papja hálás a segítségedért és megköszöni, csakúgy mint a legénység tagjai. A pap így a vízzel többet tud foglalkozni és gyorsabban haladnak a javítások.
Két óra múlva zuhansz az ágyadba.

Átélve a vihar újabb élményekkel lettem gazdagabb. Segítek a fedélzeten a sérülteknek, a paphoz sietni, körpillantást veszek a többiekre közölünk, már ahová betudok menni, illetve kopogok, hogy beengedjenek, érdeklődök, ha nincs semmi, akkor a segédkezés után egy jót étkezem, ha tudok így a nyugodt tengeren, majd egy kicsit ledőlök, ha nincs szükség rám.
Az Atyát a fedélzeten szorgoskodva találod. Gil valamit varázsol, arra tippelsz a vizet tartja a hajón kívül. Tömzsipöröly a kovácsműhelyke felé tart kék-zöld foltokkal borítva, de vidáman.
A tengerészek megkérnek, hogy segíts nekik kicsit és jó fél óráig hordod ki a kötéltekercseket a raktárból. Aztán jókora adag ennivalót kapsz (friss étel nincs, a szakácsok csak most kezdenek hozzá) kenyeret, sajtot, tegnapról sült húst és vizet. Feran-t épp csak megpillantod mikor Ryel kabinja felé tart egy gyógyfüvektől illatozó tálkával és némi kötszerrel.
-Ryel kissé megzúzta magát, de nem vészes, közli veled.
Íshar és Meríín látszólag sértetlenül úszta meg a vihart és most a martózokkal együtt szorgoskodnak.
Feltűnik neked, hogy teljesen természetesen mozognak az árbócok kötelein és mindenféle utasítás, segítség nélkül cserélik ki a sérült köteleket.

Napközép után néhány órával kerülök elő a kabinomból, és az étkezőbe vonulok. Megebédelek, és várom, hogy előkerüljenek a többiek, hogy folytathassuk a megbeszélést.

Segítek a hajó javításában, akár mágiával is, valamint megpróbálom kifürkészni, hogyan keletkezett ez a vihar.
A mágiád segítségét kérik elsősorban. A hajó törzsén elrepedt palánkok javításában, tömítésébn és két helyen a cseréjében segítesz.
Erőfalakkal rekeszted ki a vizet míg a sérült részeket javítják. A kérésekből és a veled gyorsan összehandolódó tengerészek viselkedéséből rjössz, hogy többször használtak a sérülések kijavításakor hasonló mágiákat.

Napkelte után nem sokkal a fedélzeten levk (Atya, Gil, Dhar) arra figyelnek fel, hogy a tengerészek vidám zaongása elnémul és mindenki egyfelé néz ki a hajóból.
A vizen rengeteg deszka és roncsdarab úszik. Egy jókora törött gerendába kapaszkodva egy holtestet láttok (csak a felsőtete van a gerendán, a csípőjétől lefelé hiányzik a teste) fehér, görbült kezekkel kapaszkodik a fába. A mellkasán fókairha mellény, rajta arannyal hímzett ágaskodó Harida képe.
-Voltak akik nem voltak olyan szerencsések mint mi. - morogja az egyik matróz Dhar mellett.
A tengerészek hallkan imát mormolnak a szerencsétlenül járt hajóért, mikor az egyikük csáklyával közelebb húz egy törött rudat, megnézi aztán egy hördüléssel visszalöki. Felrobog a főfedélzetre és a szédlgő kapitányhoz fut.:
-Nem a vihar volt a vesztük. Naftaégés van a felsősudár rúdjuk maradványán.
A kapitány szitkozódva ad parancsot a felkészülésre. A nem létfontoságú javításokat végzők a figyelőkosarakba és a fegyverekhez rohannak. A hajó perceken belül lobogó őrlángú naftavetőkkel és felkészített hajítógépekkel halad a vizen.

Ki mit csinál ezalatt?

Bosánat, de ritkás bekukk, holnap pedig idénre el, úgyhogy előre is Kellemes Ünnepeket Mindenkinek!
De addig még leszek! :)