|
A fentieket látván...
A többit töröltem az alábbiak miatt: a fentiekből te semmit nem látsz, két kanyar, folyosó és egy szoba van közted, és a többiek között... max hallod a csörömpölést, ahogy a csonti földet ér, de ebből nem feltétlen következtetsz arra, hogy ti álltok vesztésre... |
- Uwel nevíre, ezí egyesével taposlak öl mindötöket. (köpök ki feléjük)
A sérült kezemmel megfogom az övemet, hogy ne lóbáljam össze vissza a harc során. Másik fegyveres kezemmel fogom védeni magam. Felmérem, hogy Gren milyen gyorsan tápászkodik fel, kell e védenem a járó csontik ellen. Grenhez: - Vissza, vissza. A csontik rövidkrdokat vesznek elő, amelyik melletted van rádtámad, de hárítod. A másik oldalon elöl lévő úgy dönt nem várja meg míg Gren feltábászkodik, és megpróbál bele rugni, de elég ügyetlen mert nem megy neki. A Gren alatt lévő csonti úgy dönt "baráti" ölelésben részesíti a törpét, és magához szorítja, hogy ne tudjon felkelni. |
Mikor Farkas sikeresen "ledönt" - és jól le is szúr,- morranok egyet. A csonti lábain nem túl kényelmes a fekvés, ráadásul ez a nagydarab fickó is félig rajtam hever. Megpróbálok felkelni a földről, de mikor "ölelgetni" kezd a csuklómentesített, fejetlen "barátom" inkább egyenlőre mégsem kelek fel. A jobbomban megfordítom a csákányt (hogy a hegyesebbik vége legyen "ütésitányban", belevágom a csonti ép kezű karjának a vállizületébe (ahol nem fedi páncél az illesztésnél) és feszíteni kezdem a vállizületeit, hogy kiszakadjon vagy mozgásképtelenné válljon a karja (ha Farkas puszta kézzel letépte csuklóból a kezét, akkor a jóféle acéllal is szaggatni lehet a húsát, ha meg nem is állítja, de egy letépett kart könnyebben elintéz valaki - felhívnám a figyelmed, hogy előtte jónéhányszór rásózott arra a kézre, mielőtt az megadta magát...). Másik kezemmel a kalapácsot forgatom bőszen és igyekszem a fejemtől távol tartani a csontik fegyvereit, vagy az izületeikre csapva lassítani őket.
Nah lássuk csak: a csonti felült, hogy át tudjön "ölelni", de ez inkább csak felülről szorít lefelé, mert ugye azért nem akrobata, ütni tudod, akát két kézzel is, de célozni nem nagyon, mivel nemigen látsz felfelé - mert ugye le vagy szorítva fentről. |
- Orwella csuffant bal mellíre! Hugy valami bujdusó nyavalya rágná tüvig az összes kezöteket. - fröcsögöm a csontik felé.
Úgy ítélem Gren nem tud felállni, így elállom a lábon érkező csontik útján, feléjük csak védem magam és szabad pillanatokban Grent szorongató csonti közelebbi kezét vágdosom (ahol érem). Sikerül védened a támadásokat, háromszor sikerül rásóznod Gren csontijának kezére, a harmadiknál, mintha reccsent volna valami, de nem vagy biztos benne, a neyedik támadásod lecsúszik a páncélról, és Grent találod el. Gren: Farkas nagy ügybuzgalmában rásóz egyet a hátadra, a láncingednek hála csak zúzódás (-3 Fp) |
Megpróbálok a csonti mellkasának támaszkodva (a két fegyverem fejét nekifeszítem a mellvértjének) "kitolatni" az öleléséből térden hátrálva. Közben Farkas-nak azért felmorgok:
-Néha a szemed is használd ne csak a kezed járjon! - remélem elérti a dolgot és nem próbálgatja tovább rajtam a fegyvereit. Valamennyire fel nyomod magad, de felkelni nem tudsz - a csonti elég erős, de amit még terveztél az összejön. Többiek: Azt látjátok - már aki ott van, és épp nincs vörös köd az agyán - hogy Gren a nyakából letépve egy kis szütyőt hajít a földre, majd a szütyő elkezd megfeszülni, mintha valami nőne benne, aztán szétszakad. Először egy pici törpe nő jelenik meg, majd nőni kezd. Eleinte nem tűnik élőnek, mintha szoborszerű lenne, aztán ahogy befejezi a növekedést (ekkor már átlagos törpe magassága van) mintha megelevenedne. (Gren és Farkas közt helyezkedik el, épp hogy elfértek.) Körbenéz, majd így szól Farkashoz: - Hátrébb! Megvárja míg arrébb áll, majd hirtelen - sokkal gyorsabban, mint ezelőtt - növekedni kezd, és alakot is vált, most egy magas vékony furcsa, lemezekből készült páncélt viselő férfi áll a helyén. Odalép az ülő csontvázhoz, megragadj mind két karját, és elemeli Gren-től, majd kitépi őket a helyükről, és elhajítja. - Fel és vissza - kiáltja törpéül (aki érti érti, aki nem nem) Megvárja míg Gren felkel és elhátrál, majd megragadja az ülő csontit, és bevágja a többi közé, ettől pár ellenfélet a földre terít. A repülő csonti által keltette zűrzavart kiahsználva, valamit motyogni kezd, és jeleket rajzol a levegőbe, aztán mikor befejezi egy tűz fal jelenik meg nem messze tőletek, ami kettéosztja az csontik tömörülésést. A tűzfal több láb szélesen húzódik végig a folyosón. Aztán a férfi fegyvert húz elő - egy enyhén hajlított hosszú pengét, és egy ugyan ilyen rövidebbet - majd módszeresen elkezdi lekaszadolni a köztetek, és a tűzfal közt rekedt ellent. A csonti darabolás neki láthatóan jobban megy, két síma vágás általában elég, hogy egy végtag repüljön. A csontik is támadják őt - szinte az alakváltásától kezdve - néhányszor el is találják, a vágások nyomán felhasadt páncél ha lassan is, de mindig "visszanő", ha vér serken, akkor a kicsorduló cseppek a seb szélén kővé változnak, és koppanva hullanak alá. - El innen! - Kiáltja nektek oda közös nyelven, míg vagdalkozik. Farkas: te ezt a nőt már láttad régebben Gren "barátnőjeként" Ki mit, hogy merre? |
Megragadom Farkas karját és húzni kezdem a pince felé:
-Menj! Készülj fel a védekezésre és segíts előkészíteni a torlaszt! Mingyárt ott leszek. Vele együtt hátrálok jó darabon, de lemaradok tőle, ott ahonnan még látom a harcot. A két fegyverem egymásnak csattintva keresztezem magam előtt és mormogva nézek a harcolókra. Egy darabig nézed a harcot, majd a férfi odaszól neked: - Menj, követni foglak! Ekkor már csak pár mozgó csonti van közte és a tűzfal közt. Ránézésre, nem ő áll vesztésre. |
Ösztönösen hátrébb ugrok, nekem egy ilyen "izé" ne nöljön itt mellettem.
Mikor felismerem Gren nőjét zavartan nézem csak. Ronda, mint a bűn, de azért ilyen sorsot nem érdemel, hogy sírontúli lények zabálják fel. Mikor átváltozik páncélos férfivá, végkép kizökkenek harci dühömből. Istenekre, hát miféle elvarázsolt helyen vagyunk, hogy törpe nőből ember férfi lesz... Gren szavait elengedem a füleim mellett, zavarodott arckifejezéssel védekezve hátrálok a többiek irányába. |
Hmm, kifejezetten érdekes egy segítőtársat idézett a törpe. Csak bámulom az átváltozást, majd a hadakozást. Mikor Gren és Farkas is hátrébb jönnek, megindulok a pince irányába, mostmár nem kell a fákjafény a harcosoknak. Mielőtt azonban visszamennék a pincébe, hogy segítsek a barikád építésében, odalépek a törpéhez:
- A fegyvereddel mi legyen, vigyem, vagy adjam oda? Megyek segíteni barikádot építeni, a fákját elviszem. Ha jól sejtem, ellentétben velem, látsz anélkül is. |
Az övemre akasztom az egykezes fegyvereimet és átveszem Quintar-tól a bárdom. A szemem egy pillanatra sem veszem le a folyosón búló harcról, az arcom kőmerev, csak az ajkaim rebbennek néha mormogón. De odaszólok a papnak:
-Köszönöm. Menjetek! Követünk titeket. Farkas! Te vagy a legerősebb segíts nekik! Lassan hátrálok a bejáratig, folyton szemmeltartva a harcot. Egy idő után a csontik a tűzfal innenső oldalán darabokban hevernek, a a tűzön próbálnak átjönni a többiek, de láthatóan nem szeretik a lángokat, ennek ellenér ha lassan is, de kezdenek átjutni. A férfi elteszi a fegyvereit, és feléd siet. - Van másik kijárat, vagy valami hely, amit tartani tudunk valameddig? Van tervetek? |
Quintarhoz:
- Kögyelt. A jubb karum alig muzog. Tögyíl csudát völe, ha az égiök is úgy akarják, vagy öz a sír lösz a mi sírunk is. |
A "csajom" felé meghajlok és hallkan válaszokol neki:
-A pincéből kaput akarnak nyitni a varázstudók. Egy bejárat, némi faanyag torlaszépítésre, vagy tűznek. Átjárható szellőzőt, vagy másik kiutat onnan nem találtam. A bejáratort pár épebb hordóbal gondolom eltorlaszolni, vagy félkörben felállva védeni. Ahogy beérünk a pinceterembe a szemem körbevillan, van-e olyan hordó amit az ékek kicsapása után azonnal a bejáratnak bírunk gurítani. A férfi bólint, hogy értette, amit mondtál, aztán sietős léptekkel elindul, de nem annyira, hogy megelőzzön, hagyja, hogy te vezess. Találsz egy nagyobb hordót, ami jó lenne, de egyedül nem bírnád odagurítani. |
A hordót gyorsan körbeszemlélem, mennyit bírhat és milyen állapotban van a fája.
A fa egész jó állapotban van, nem úgy néz ki, mint ami rögtön összetörik, de kellő erővel hamarabb szét lehet verni, mint amennyi időre nektek szükségetek lenne a távozáshoz. Aztán odaszólok a többieknek: -Alysium! A nyilaiddal lassítsdd őket amíg végzünk! Quintar gyere segíts! Nézdd meg akad e elég donga, törmelék ami fel tudja tölteni ezt a hordót és készítsd oda a bejárat mellé. Farkas hozdd az ékeket a hordó belső felére! A csontvázak egyelőre még a közeletekben sincsenek, és innen foglamatok sincs mennyi idő kell még nekik, hogy beérjenek titeket. kicsapom az ékeket a hordó alól és óvatosan a "csajom" segítségét kérve az ajtó felé kezdem gurítani, hogy a két széle az ajtófélfáknak támaszkodjon. Megy a dolog. |
Farkas mikor segítséget kér, rámosolygok.
- Az égiek azt akarhatják, hogy tudjak segíteni. Bár varázslatot még nem tudok alkalmazni, de van még egy gyógyitalom, bár nem sok sebet képes eltüntetni - s átnyujtom neki az italt (6 Ép-t gyógyít) Mikor Gren utasít a hulladékgyüjtésre, dühödten felvonom a szemöldököm. Hamar rádöbbenek, igaza van, másban úgysem tudnék most segíteni. Ha kelletlenül is, de nekikezdek a "nehezék" gyüjtésének. |
Ahogy a törpe kérte keresek keresek egy helyet, ahonnan rálátok a folyosóra az éppen szorgoskodó többiektől, kikészítek 5-6 nyilat, hogy minél gyorsabban menjen majd a feltartás, ha menni fog. Amikor elreteszelik a bejáratot, illetve ahogy épül a torlasz igyekszem olyan pontokat keresni, ahonnan még képes leszek lőni, ha kell. Ha már nincs ilyen, inkább segédkezem a barikád építésében és ha ez is megvan minde gond nélkül, akkor Quintar és a Nagyúr elé állok előfalként, remélhetőleg a majdani harcos sorfal mögé. Olyan helyet keresek, ami jól védhető a körbefogás ellen, ha van ilyen.
A torlaszt időben felépítitek - valószínű a tűz jobban feltartotta őket, mint gondoltátok. Mikor közel érnek hozzátok elkezdik a barikádot ütni, és a darabokat arrébb hajigálni. A páncélos csonti kevesebb, mint, amikor utoljára láttátok őket, a többséget egyszerű páncél nélküliek adják. |
Megnézem hogy állnak a kapunyitogatással a "varázslóink" és rá is kérdezek:
-Mennyi idő míg mehetünk? Közben megnézem milyen messze vannak a "varik" az ajtótól (majd beírják ők) és a helyiségben mennyi levegőnk lehet, aztán belemarkolok egy darab fába a hordóknál. Megmorzsolom a kezemben és megszagolom. Ha elég száraznak, erős lánggal és viszonylag füst nélkül égőnek gondolom a fát akkor szólok a többieknek, hogy szórjanak még az ajtóhoz. Száraznak tűnik, a többiben nem vagy biztos. Felmérem mennyi időnk lehet amíg átjutnak - lassan haladnak, viszont türelmesek, és nem fáradnak - magamban gyorsan számolok és kinézek egy újabb ép hordót amit az ajtó felé bírnánk gurítani. Megkérem a "csajom" és Farkas-t, hogy segítsenek "beirányozni" a következő hordót, de még nem indítjuk meg az ajtóhoz. Találtok még megfelelő hordót, némelyik mintha nem lenne üres. |
A pap szavait halva hálát adok magamba az égieknek és felhajtom az italt. Fegyvereimet elrakva segítek a torlasz építésnél (remélve, idővel a másik kezemmel is:))
Az ital gyorsan hat, amint lehajtod, a sebek körül valami kissé fagyos érzésre leszel figyelemes, majd a vérzés eláll, a sebek összébb húzódnak. |
A nem üres hordókat megpróbálom megnézni mi lehet bennük (valaki magasabbat megkérek fentről skubizzon/szagoljon bele ha nincs dugó, ha van akkor vegye ki és úgy).
A hordók dugóval záródnak, és meglepő módon bor van bennük. |
Ez kiváló hír, Darton kegyes ma hozzánk.
Ha elkészült a barikád, fegyverrel a kézben örködöm mellette, no meg ki is fujom magam egy kissé. |
Kissé csodálkozom a bor "létén" és magam elé mormogok valami olyasmit, hogy kár, hogy az élőholtkat nem lehet leitatni.
A "csajom" megkérem (rövid biccentéssel veszi tudomásul a kérésedet, és úgy tesz, ahogy kérted tőle), hogy a torlasz melett álljon és az esetleg már be- benyulkáló kezeket, karokat csapkodja lefelé a Farkas-sal ellentétes oldalról, Alysium-ot és Quintar-t pedig megkérem álljanak mellém és keressenek eetleg vödröt meg tölcséreket amivel a kinézet hordót tele lehetne tölteni (úgy nehezebb és nagyobbat "üt" ) és ha a torlasz már nagyon meggyengül akkor segítsenek lendületbe hozni a következő hordót és "kisöpörni" vele egy kis időre az ellent. Sem vödrüt, sem tölcséreket nem találtok. Mikor már kezd nagyon meggyengülni az első torlasz odagörgetitek a másodikat. A nagyúr a háttérben egy idő után elkezd valamit motyorogni magában, és mintákat rajzolni a levegőbe, majd egyszercsak megjelenik egy fényes rés a tér szövetében. Hyas ekkor kiált oda nektek, hogy igyekezzetek, mert ideje indulni. A második torlasz épp bomlófélben van, mikor a kapuhoz indultok. A "csajod" egy villanással pici szoborrá válik, és koppanva ér földet a közeledben. Átlépve a lapun a sírmező szélén találjátok magatokat, a rúnakövek mellett. A kinti varázsló int, hogy jöhettek, és rámutat két kő közti területre. Gond nélkül kiértek a területről, majd a varázsló a szokott módon bezárja a rést a védelmen. Ahogy elnézitek a fickót, olyan fárdatnak tűnik, mintha napokóta nem aludt volna. |
nahvégre kint vagyunk. Valahogyan én is úgy nézhetek ki mint a varázsló. Nincs más vágyam, csak hogy alhassak egy jót. Amijen szerencsém van, biztosan nem fog összejönni. Mindenre felkészülten a varázsló felé fordulok:
- Hogyan tovább magiszter? Ha nem gond most visszavonulnánk pihenni a várba. Nagyon kimerítő volt ez a mai utazás! -Önökön múlik mi legyen, mi csak a kíséretet alkotjuk, nem a mi tisztünk dönteni - vonja meg a vállát - annyit előrebocsátok, ma már többet nem tudom meggyitni az átjárót. |
Mikor Hyas szól gyorsan meggyujtom az egyik olajos-szenes szütyőm kanócát és a torlasz roncsai közt "kapirgáló" csontik közé hajítom. Ellenőrzöm megvan-e mindenem aztán a szobrocskát felkapom és szorosan fogom miközben "távozom".
Mikor kiérünk a szobrot elrejtem a ruhám alá. A varázslót biccentve köszöntöm és igyekszem szemmel tartani mindenkit. |
Lerogyok a földre és tucatnyi imával köszönöm meg az összes istennek akit csak ismerek, hogy kikerültem a sírból. Utána fáradtan de vidáman nézelődök, majd eldönti Őfőméltósága merre tovább.
|
Nem sokkal a kiérésetek után a nagyúr testvére jelenik meg egy térkapun keresztül, jónéhány motyóval felszerelve.
Miután kijutottunk, először a testvéremhez szólok, majd a többiekhez, amit Hyas fordít: - Köszönöm mindenkinek, aki velünk tartott, mindenki kitartó és hasznos tagja volt a csapatnak. Hálám jeléül, bár nem ajánlottam fel eredetileg pénz jutalmat, mindenki kap fejenként 20 aranyat tőlem. Útunk ezután elválik, eddig tartott utazásunk, mi innen egyből visszatérünk hazánkba. Van ki velünk fog jönn úgy hiszem (ezzel ránézek a papra), de a többiek sorsa másfelé visz. Azzal átadom a pénzzel teli erszényt a törpének. |
Meglepődve horkantok, ami egyaránt szólt a nem várt jutalomnak és a fura szétválásnak. (úgyis furi népek vótak, tán jobb is)
- Az égiök kísérjék útján azt, akivöl nöm találkszum tübbé. |
Amikor kijövünk az átkozottak területéről megkönnyebbülés lesz rajtam úrrá. Egy picit megdöbbenek én is azon, hogy nem várt jutalmat kapunk. Amikor a törpe a kezembe adja a részem odalépek a nagyúrék elé és a következőket mondom:
- Köszönöm jutalmad Uram, de nem fogadhatom el, mert nem tudtam teljes mértékben teljesíteni feladatom - komorság ül arcomon, ahogy a kis gyermekre visszagondolok. - Ennek a jutalomnak lesz jobb helye is az Úrnő szolgálóinál. Visszanyújtom a pénzes zsákod. - Remélem, ha Ő is úgy látja, ami tőlem telt leróttam és folytathatom utam. Amint mindenki a készülődéshez összeszedi magát, én is szedelőzködöm, majd távozáskor gondolataim már messze visszavezetnek a templomhoz és benne Alysához. Már várom a percet, hogy újra láthassam és bízom abban, hogy ő is hasonlóképpen érez. Utam visszavezet a szívem választotjához. Az utómesét nem lövöm itt le, majd e-mailben lemesélem a többit, a lényeg, hogy ha nem akarod, akkor elfed kalandjai itt még nem érnek véget :) |
Átveszem az erszényt, kicsit méregetem a kezemben, aztán a Nagyúrra pillantok:
-Tanulságos út volt. Talán mindenkinek. - mormogom és végigpillantok a társaságon, majd vissza a Nagyúrra - Például abban, hogy legközelebb jobban odafigyel mindenki a kezdetekkor miféle csapatot üt össze. Kimérten biccentek neki és felemelt ököllel búcsúzom tőle. Miután távozik, az erszény zsinórját megoldom és kiszámolom mindenkinek a pénzét. |
Úgy tűnik elértünk a mese végére, de a történet itt korántsem fejeződik be. A háttérben elindult, és azóta munkáló eseményeknek meglesz a következménye, amit a majdani Z-vel közös mesénkben fogunk elregélni nektek.
De a Hollószárnyaknak itt ilyen formában, ebben a csapatösszetétleben vége. Aki utómesét igényel, és szeretné tudni mi történik a karakterével, miután elvált a csapat többi tagjától, írjon egy e-mailt, és elmesélem... ;) Lehet látszólag kurtán-furcsán fejeződött be ez a mese, és a külső szemlélők számára nem teljesen érthető, hogy miért pont itt és így lett vége, de higyjétek el megvan az oka. Nem minden történelmet formáló esemény történik a kirakatban, a kulisszák mögé pedig csak kiválasztott keveseknek van szerencséje bepillantást nyerni... de kalandra fel, az új mese új titkokat ígér... ;) Köszönöm mindenkinek a játékot! Jól éreztem magam veletek, remélem ez kölcsönös! :) |
| All times are GMT +1. The time now is 16:11. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu