|
Mikor a Nagyúr kiadja a parancsait gyorsan körbemegyek a pincében(nem megyek a rajzok közelébe) és benézek a hordók alá, mögé és beléjük is, nehogy ott lapuljon valami "meglepi" aztán visszamegyek a bejárathoz. Nem találsz semmi gyanúsat. A zsákomból kiveszem a kis olajlámpást, meggyújtom és a folyósóra viszem, leteszem a bejárattól úgy 10 lépésnyire, aztán visszahátrálok a pincébe (így látjuk az esetlegesen érkező "látogatókat" akkor is, ha nincs hőképük. Az övemen lévő olajos-szenes szütyőket megigazgaton aztán kissé félrelépve az ajtónyílásból a folyosót kezdem figyelni (annyira lépek félre és hátrébb, hogy a folyosó falán a lámpa fényét még lássam, mert ha bármi jön az megmozgatja a levegőt a láng körül és anélkül veszem észre, hogy látszanék az ajtóban.)
A mögülem hallatszó kántálás feszélyez kissé, de nem mutatom. Mikor a nyakamban megérzem a "mozgolódást" hátrapillantok és kissé aggodalmas mozdulattal a nyakamban lógó szütyőt tapogatom. Z: ment e-mail. |
Mikor eloszlik a "fal" összehúzott szemmel méregetem a Nagyurat és Quintar-t. Nem tettszik nekem, hogy 3 "ment be és kettő jött ki", ugyanakkor nem nagyon tettszik az egész helyzet.
Tooma nevét mormogom magam elé és tovább markolom a fegyverem. |
Összeszedem magam, a sok energia koncentrálása után, majd a csontváz maradványai között megkeresem végre a gyűrűt, melyért jöttünk és elteszem.
Ezután A többiek felé fordulok: - Nos látom, megúsztuk egyenlőre harc nélkül. A Csontvázra nézve mondom: -Megszabadult a lelke eme átkozott csatamezőről, csontváz teste már nyugalmat lel ebben a pincében. Viszont kifelé már nem fog minket védeni az ereje mi befelé védett, így lehetséges, hogy rázósabb lesz az utunk az erődig, éppen ezért induljunk hát, mielőtt beszorítanak ebbe a kényszerűen választott menedékbe minket. Azzal megindulok kifelé. Kissé még bizonytalanok a lépteid, és néha el-elhagy az erőd, olyankor meg kell támaszkodnod. |
Miután végeztűnk, nekitámaszkodom valaminek, hogy összeszedhessem magam. Mikor a Nagyúr megindul, odamegyek Alysiumhoz hogy elkérjem a fegyvereimet.
- Úgy tűnik, nekem kell elvinni - mosolygok rá. Majd ha ideadja felcsatolom a fegyvereimet, és kihúzom a kardom. Botladozva megindulok a Nagyúr után. Ha Hyast utolérem, tőle is elkérem a tarisznyámat. Hyas visszaadja a tarisznyádat, és biccent amolyan "szép volt" jelleggel. |
Mikor parancsot ad az indulásra, leplezetlenül végigmérem a Nagyurat és megrázom a fejem mikor előre akar menni. felemelt ujjal várakozásra intem aztán a többiekhez is szólok Hyas felé beszélve:
Jobb, ha ilyen állapotban nem megy elöl. A kijutás alagútharc lesz, ha lesz ahol minden hüvelyk számít. Én megyek elől közvetlenül mögöttem, kissé balra Farkas. Utánna Quintar, hogy ha kell varázsoljon, Aztán a Nagyúr, Hyas és Alysium a sor végén. Ha valami szembe jön letaroljuk. Nincs hely az ugrabugrálásra. Ha magányos ellenfél jön akkor falhoz vele és lekaszabolni, ha többen akkor állóharc, előrenyomulás, de legfeljebb a következő elágazásig. Ha valaki kidől, a mögötte lévő átveszi a helyét. Tüzet csak végszükségben használjatok, mert ennyire zárt helyen ránk ugyanúgy visszacsaphat, a fulladásról nem is beszélve. Láthatóan sokkal jobban tettszik a föld alatti harc gondolata, mint a felszíni összecsapások. Bal alkarom fémes csattanással csap a bárdom lapjára és megindulok előre. A folyosón megvárom amíg mindenki "besorol" mögém, felkapom és eloltom a lámpásom és Farkas kezébe nyomom az előkészített, de nem használt fáklyám: -Tűzdd, az övedbe, (ha hozza a sajátját: ha kell használd. Ha harcba keveredünk szúrdd a falba, vagy a fal mellé tedd, hogy lássatok. Te pedig a fejem felett figyelj előre. - felvigyorgok rá - látod előnyei is vannak a magasságomnak) |
Visszaadom Quintarnak a cuccát.
-Rendben, ha összeszedtük magunkat, akkor rendeződjünk. Szerintem a Harcosok menjenek elől-oldalt, mondjuk Gren elöl és diktálja a maga tempóját kifelé. Én hátulról próbálom fedezni a menetet, talán egy picit elszakadva, hogy terem legyen a lövöldözéshez. Ha csak csontokkal lesz dolgunk, akkor csatlakozom majd hozzátok, ha így megfelel mindenkinek. |
Gyanakvóan figyelem a Nagyúrt, meg a papot, hátha felfedezem az sírontúli "arénamester" jelenlétét. Gren javaslatára csak bólintok, bár nem szívesen fordítok most hátat kettőjüknek. Balos fegyverem ismét övre kerül és ismét fáklyámat veszem kezembe. (Gren fáklyályát övemre tűzöm)
Ha mindenki kész, akkor tőlem indulhatunk, lehetőleg minél hamarabb érjünk ki a szabadba, nyomaszt ez a kirptaszerű pince. Elindultok kifelé. Ahogy a csontvázakkal tarkított folyosókra értek, a csontok felől mozgást véltek felfedezni. |
Óvatosan , folyamatosan erősen foigyelve (néha a bal kezem a falon nyugtatva, hogy érezzem a kövek rezgését) de elég gyorsan vezetem kifelé a csapatot A csontis folyosóra érve amúgy is meglassudok kissé és emlékezetembe idézem merre heverésztek a "drágaságok", így a mocorgás annyira nem lep meg.
Ha a folyosó elég széles kettőnknek akkor hátraszólok: Nem, nem elég széles, egymás mellett tudnátok állni a folyosón, de harcolni nem, úgy csak akadályoznátok egymást. -Farkas! zárkózz mellém. Quintar mögém és készítsdd a varázsaid, vagy a szenteltvized ha van. Alysium hátrafelé ügyelj és a falakra Hyas-é a Nagyúr és a fény! Felpillantok Farkas-ra: -Ne lépj ki mellőlem. Tied a tetejük enyim az aljuk |
Botladozok a többiek után, besorolva oda, ahova mondják.
Grennek: - Varázslatot most biztosan nem tudok alkalmazni, de a szentvizes üvegcséim még megvannak. - szavaimat nyomatékosítandó előveszek kettőt a tarisznyámból, miután kardomat átvettem bal kézbe. várom a csontikat... lassan mocorognak, olyan, mintha bizonytalanok lennének, hogy most akkor felkeljenek, vagy jó ott nekik a fal tövében... |
Hátul haladok a csoporttal, amit elhagyunk csontváz tetemet, azt a kardommal szétlököm, hogy minél nehezebb legyen a követésünk. Figyelem az előttem haladókat, a nagyurat és Quintart legfőképpen, hogy jól vannak-e.
Eddig csak a pincében hagyott varázsló csontvázát hagytátok el, a többi még előttetek van. Az előttetek lévő csontvázak teljes vértben vannak, ha nem mozdulnának is, viszonylag hosszabb időbe telne, úgy szétkapni, hogy ne tudjanak utánatok menni, ha felkelnének. De ezek mind előttetek vannak, és ha lassan is de mozognak. |
A fegyverem csapásra-védésre készen markolva kissé előredőlve és lassítva közelítem meg az első csontvázat. Gyorsan felmérem merre van a többi, milyen távolságokra lehetnek és mennyi időnk lehet amíg összecsoportosulnak.
A következő csontváz, messzebb van innen. A folyosón erre-arra is van egy-egy csontváz. Fogalmad sincs mennyi időbe tellne nekik, egyelőre még a mozgásuk nem gyors, és még nem keltek fel, a mozgásuk olyan, mintha álomból ébredeznének. Úgy gondolod, ha már egyszer felkeltek nem tart sok ideig, hogy csoportba verődjenek vagy meginduljanak felétek. -Összezár és harcra készül! - kiáltom félhangosan és nehéz félügető léptekkel megindulok a folyosón. A csontváz közelébe érve ha még mindig tápászkodna felfelé, (vagyis "alacsonyabb" nálam) becélzom a sisakja és a mellpáncélja közti rést és lendületből lecsapom a fejét. -Tooooomaaaaa! Lecsapod a fejét, de ez nem akadályozza a mozgásban, sőt mintha ettől gyorsabban kezdene mozogni, és nem csak ez az egy, a többi is. A folyosó vége felé, már több csontváz áll, és megindul felétek. |
Az egyik üvegcsét a törpe fölött hozzávágom egy mocorgó csontihoz. Kíváncsi vagyok, mennyire hatásos ellenük. Volna arra esélyünk, hogy kijussunk, mielőtt felébrednek "álmukból" a holtak?
A fejetlen csontvázhoz vágod az üvegcsét, a szenteltvíz egy része a páncélján folyik végig, ahol utat talál a csonthoz, ott sisteregni kezd a csontváz, de még mozog. Úgy látszik zokon vette a támadásotokat, mert gyors mozdulatokkal igyekszik talpra álni. |
Előrébb lépek, hogy Farkas is hozzáférjen a csontihoz, meg mögötte Quintar is elérhesse és a bárddal lecsapok a fegyvertartó kezére könyökben. Ha még nem állt lábra akkor keményen belelépek a térdébe, hogy kiforduljon. Remélem Farkas-al és Quintar-ral elég gyorsan "letudjuk" a csontit, még mielőtt a többi összeáll és ránkzúdul.
Valahogy mintha ügyesebb lenne a kint tapasztalt csontiknál, bele akarsz lépni a térdébe, de kimozdul a támadásod elől, és kirántja a másik lábadat. Nekidőlsz Farkasnak. |
Grenhez: - Nem jú höly ez a harca. Ki a szabadba!
Amennyire lehet (a helyszűke valamint Gren miatt) próbálom levágni a csonti kezét. Próbálkozol, de egyelőre nem sok eredménnyel, a páncélja felfogja a támadásod egy részét. Erősen megvetem a lábam, amikor Gren nekemdől, nehogy felboruljunk. Grenhez: - Támad a lábát, Ín mög a föjed fölött mögragadom, el nö ficánkuljon. Naramishoz: - Fugja mög a fáklyát, kölleni fug mindkít közem. |
Kissé berogyantom a Farkas-tól távolabbi lábam és elrugaszkodok a másikkal, hogy minél előbb "egyenesbe" jöjjek -de gyors lettél hirtelen, mondom magamban a csontinak - aztán beroggyantott, szilárdan megvetett lábbal lendítem újra a fegyverem és odavágok neki.
Az ütés csendül egyet a fémen, ami kissé behorpad, de más nem történik. A csonti úgy tűnik erre még jobban morc lett, mert meglendíti a fegyverét, amit eddig csak kelletlenül szorongtott. Szerencsétekre a támadás nem találja el egyikőtöket sem. A folyosó többi hullája, kezd felzárkózni a "barátotok" mögé. |
Elrakom a kardom, a hüvelyébe. A Bajnok által nyújtott fákját elveszem a balomba, majd jobbommal újabb üvegcsét vágok a csontihoz. Annyival maradok a két elöl hadakozó mögött, hogy ne zavarjam őket, de azért Gren felett még célozhassam a "jáccótársakat"
A következő üvegcsének is körülbelül olyan hatása van, mint az előzőnek. |
Odasandítok a közeledő csontik felé. Ha van még idő, akkor újból ráhúzok a "megkezdett" csontváz alsó végtagjaira.
Odavágsz, a páncél jobban behorpad, de hogy a csontnak alatta lette-e baja, foglamad sincs. Úgy tűnik ezt zokon vette, mert a kardja markolatgondjával fejbevág (már felkelt egy ideje, és magasabb nálad, úgyhogy megy neki), kissé megszédülsz az ütéstől, de más bajod nem lesz. Ahogy elnézed a mögötte sietőket igyekeznetek kellene valamerre, ha nem akarjátok itt bevárni őket. Közben magamban megpróbálom meghatározni, mennyit jöhettünk "előre" és így mennyi teret tudunk feladni ha kell. Pár lépésre hátra van az az elágazás, ami a pincéhez vezet (azon még jó darabon lehet haladni a pincéhez vezető szoba ajtajáig). Az agyam akörül kattog, hogy láttam-e szellőzőnyílásokat nem láttál ilyesmiket. |
Most hogy felszabadult a kezem, fegyveremet is elrakom és puszta kézzel, Gren feje felett átnyúlva próbálom egyik kezemmel a csontváz kezét a másikkal pedig vértjét megragadni, hogy helyhez kössem, így Gren könnyedén feldarabolhassa.
Megfogod a kezét - a vértjét nemigen sikerül - ő meg a másik kezével ráfog a te kezedre, és a körmei egyre jobban a húsodba mélyednek (3 Fp) közben elkezdi kitekerni a másik kezét a szorításodból, ennek hatására gyakorlatilag karddal kalimpál Gren feje fölött. Közben a pajtásai beértek titeket (ugyan ilyen páncélozott csontik kardokkal). |
- Dartun rötkes bal bukájára! Mekkura erű van ezekbe az üreg csuntokba.
Grenhez: - Vissza, vissza, ha ín is huzzájuk fírek, megvetjük lábunkat. |
-Alysium! Menj hátra és nézdd meg tiszta-e mögöttünk a két folyosó! - kiáltom - aztán elszakadok kissé a "gyakott" csontitól és a közeledők felé fordulok. (remélem ők is csak egyesével tudnak közeledni) A bárdom szilárdan megmarkolom és előreszegezem. Ha esélyt látok arra, hogy felborítsam őket akkor úgy rohanok neki az elsőnek, mintha faltörő kossal rohannék. a mellvértjének irányzom a bárdom végét, hogy lehetőleg ne szakítsa át, hanem a "csapás" teljes ereje a csonti megállítására és ellökésére forditódhasson.
Ez ötletnek jó, csak nemigen lehet kivitelezni, ugyanis a "kézfogó" miatt a páncélos csonti, és Farkas közé szorultál. Mivel a csonti próbál szabadúlni, így nemigen jellemző rá a nyugodt egyhelyben állás... |
Ha a bárdom is közém meg a csonti közé szorult akkor jobbal elengedem a nyelét (leesni úgysem fog és ballal akkor is meg tudom fogni és valamelyest védekezni vele) és jobbal belekapaszkodok a csonti mellvértjének alsó szélébe (ha élesnek érzen a fémet akkor az alkarvédőmet csapom alá, hogy emelni tudjak rajta és a kezemmel hátrébb, a háta felé fogok rá a páncélja fenéklemezeinek szíjjára) és "felszólok" Farkas-nak:
-Emel és balra fordítsdd! dobjuk rá a többire, vagy legalább közéni, pajzsnak! Teljes erővel próbálom a csontit kissé megemelni és balra forgatni magam (mint tengely) körül, hogy az "újak" és közénk kerüljön. Gond nélkül meg tudod fogni a mellvértjét, érzékelve az akciódat megpróbál megrúgni, de elvéti, és Farkast találja el mögötted (-3 Fp). |
Ahogy Gren kérte, visszapillantok és ha nem látok semmit, egy kicsit vissza megyek és megnézem, hogy a hátvéd megfelelő-e. Ha minden rendben, akkor jelzem Grenéknek, hogy hátul tiszta. Megnézem, hogy a szűk folyosón a harc közepette mennyire mozognak, esetleg lövéseket lehet-e elengedni mellettük, vagy az túl kockázatos lenne.
Hátul úgy tűnik minden rendben van. Te vagy leghátul, OK, hogy magasabb vagy, de annyira azért nem, hogy ne okozzanak gondot az előtted lévők a célzásban, ahhoz meg nem álltok elég rendezetten, hogy a többiek mellett el tudj lőni. Ráadásul a csontvázak teljesvértben vannak... |
Nem nekem való ez a csata. Csak szentelt vizecskéimet szorongatom. Amíg a két harcos kitart, addig csak szemlélem, hogyan zuzzák a hullá(ka)t, úgy sem férnék oda, nomeg félő hogy esetleg engem zuznak össze, mert összekevernek velük. fárdt vagyok, olyan a mozgásom mint a hulláké :) Azért készenlében vagyok, hogy ha valamelyikük elesne, vagy átjutna rajtuk valami, azt rögtön helyettesíthessem vagy fogadhasssam.
|
Amikor a "csontink" rugdosni próbál, mégjobban igyekszem szorosan "átölelni", hogy a kettőnk közé szorult bárdom, stabilabban "tartsuk", aztán ballal lenyúlok és megpróbálom még a levegőben elkapni a lábát és a karom alá szorítani, hogy ne tudjon érdemben rugdosni és egy lábbal nehezebb magát egy helyben tartani (kevésbbé tud majd ellenállni a "forgatásnak").
A lábát sikerül elkapnod, de a bárdod oldalra dől, és hangosan csattan a kövön. |
Megpróbálom a csontit eldobni, bele adom minden erőmet.
A dobásnál, még nem tartotok, egyelőre féllábon áll, kéz a kézben veled, Gren az egyik lábát, és a melvértjét szorongatja. Keze lába lefogva, támadás gyanánt elkezdi a köztetek lévő kardját feléd feszíteni, meglepően erős, nehéz tartanod, a penge centiről centire közeledik hozzád. Alysium: mivel innen egyenes a folyosó kifelé, ellátsz a végéig, és arra leszel figyelmes, hogy a bejárat felőli világosságot egyre másra újabb, és újjabb alakok takatják el, miközben felétek közelednek. |
Kénytelen vagyok belátni, hogy a szörny erősebb nálam. Haraghullámok öntik el agyamat, engem nem győzhet le egy ilyen temető söpredék.
A düh erőt ad, és sikerül még jobban lelassítanod a penge közeledését, de érzed te hamarabb elfáradsz, mint ő... A másik kezemmel (amivel nem a fegyvert fogó karját tartom) fegyvert ragadok és azzal próbálom majd hárítani fegyverét. Előveszed a fegyvered, és nekifeszíted a pengének, hogy távolabb tartsd magadtól. A pengét sikerül megállítani, viszont a dög körmei még jobban a húsodba marnak (-3 Fp). |
Megpróbálom kissé megemelve elfordítani a zombit "súlyilag" nem lehet olyan nagy gond és végre közénk és a többi közé fordítani. Így is köztetek, és a többi között van... Közben hátraszólok a többieknek:
-Tüzet vagy varázst nekik, vagy legalább a bárdom húzza be valamelyiktek! Nem súlyilag van gond, inkább azzal, hogy Farkassal egymásba kapaszkodnak, és hogy nem igen veszi jó néven, hogy emelgeted, és szorongatod a lábát, és kapálózik, ahogy bír. |
Jelzem a többieknek, amit látok.
- Jó lesz igyekezni, mert egyre többen vannak, már a kijáratot is alig látom. Találjunk ki gyorsan valamit, mert a dögök beszorítanak minket. Ha valamelyikötök elfáradt, akkor váltson Hyassal, ő még friss, vagy akinek van, az vesse be aljas trükkjeit. |
Quintar-nak hátraszólok:
-Gyűjtsdd be a bárdom és aztán kezdd el megáldani a folyosót, vagy valamivel, a szenteltvízzel vagy tűzzel, kezdd el lassítani a többit. Lassan hátráljon mindenki és amilye van próbálja bevetni! A csontit, magunk és a többi között tartva jelzek Farkas-nak, hogy ha mögöttünk kissé szabad a tér és nem tudjuk ellökni a "csontinkat" akkor kezdjünk lassan együtt hátrálni a többiekkel. |
Megpróbálok kiválni a szórításból. Most, hogy már ellentartok a fegyverrel elengedem a csonti fegyveres kezét és immáron szabad jobbomba is fegyvert ragadok. Ő még mindig lelkesen szorongatja a kezedet, és nem engedi, hogy ráfogj a fegyveredre két kézzel. Viszont a fegyvert forgató keze szabad lett, így a kardmarkolattal ismétcsak rásóz Gren fejére (-4 Fp).
- Purrá zúzlak te fíreg. (ugatom a csonti felé, dühtől fröcsögő hangon) |
Hyas-t magamhoz intem, hogy tudjon fordítani:
- Mindenki vissza a pincébe, a bejárton nem jutunk ki. A varázslók nyitják a kaput nekünk a falon, de az legalább fél óra, addig itt bent kell kitartanunk, majd a fal közelébe teleportálunk és kimegyünk. A hordókkal torlaszoljátok el az ajtó bejáratát és felváltva örködjetek ott, hogy legyen mindig pihent ember. |
Visszahátrálok a pincébe és elkezdem építeni a torlaszt, amíg a harcosaink próbálják feltartani őket. Igyekszem egy stabil védelemt kiépíteni, ha van annyi idő, természetesen helyet hagyva a harcosoknak, hogy még beférjenek. - Remélhetőleg az ajtó meg a hordók feltartják őket addig, amíg el nem hagyjuk ezt a helyet, bár hogy őszinte legyek kételkedem benne.
A nagyobb hordókat egyedül nem tudod mozgatni vagy szét kellene őket verni, hogy a részeiből valamit építeni tudj. A kisebb hordőkat tudod mozgatni. A bejárat elég szűk, így sok mindent nem tudsz építeni - max előkészíteni - ha azt akarod, hogy a többiek is beférjenek. |
A sisakomon csattanó újabb ütés felmérgesít, de nem engedem el.De nem kezdek addig hátrálni amíg nem tudunk és amíg be nem "gyüjtötték" a többiek a fegyverem.
|
Elveszem a törpe fegyverét a földröl, majd újból hátrébb megyek. Ha a harcolók kezdenek hátrálni, csak akkor megyek én is a raktárba. Maradok, és tartom a fákját, hogy legyen fény a harchoz.
|
Amikor látom/hallom, hogy a bárdom "biztonságba" kerül, fél lábbal kikaszálom a csonti földön lévő lábát és a melvértjét elengedve azt a lábát is "felkapom", hogy teljesen a levegőben tartsam, pajzsként magam előtt, aztán hátrálni kezdek (a valószínüleg nem túl nyugalmasan pihegő csontival) a folyosón.
Sikerül elkaszálnod a lábát, de a másik lábát nem tudod elkapni, amivel nem számolsz, hogy ő erősen kapaszkodik Farkasba, így őt is húzza maga után, kezében a pengével... |
Grenhez: - Tűrd el a kezét, amivel belímcsimpaszkodik.
Épp mikor kimondod a mondatot, látod, hogy a csonti elesik, és érzed, hogy ránt magával. Gren feje hasba vág (-3 Fp), de nem zuhansz tovább. A fegyvereddel szerencsére nem szúrtál le vagy vágtál meg senkit. A csonti nem éri el a földet. A fegyveres kezével orrbagyűri a törpét (-5 Fp), és a mozdulat befejezéseként végigvágja a válladat, és a mellkasod egy részét (-6 Fp), közben a másik kevével vígan kapaszkodik veléd. |
Morgok mint a veszet kutya, kezdi teljesen elönteni a düh az agyamat, a felszabaduló bal fegyveremmel fogvatartó kezére súlytok, újra és újra, amíg le nem vágom.
(Az sem érdekel, ha véletlen Grenbe vágok...) Megy mind a kettő. Eleinte csak a csontit ütöd, aztán Grent is sikerül. Az első ütésnél csak az alkarvédő csemdülését hallod, ahogy csendül a fegyvered alatt, a másodikat hárítja, a harmadik próbálozásnál, mintha csont is reccsenne, de nem vagy benne biztos. A következőnél a támadásod félremegy, és Grent találod el. Az első ütésed alatt a csonti Gren fejére sóz kardmarkolattal, közben téged igyekszik megvágni, de nem megy neki. A második támadásodnál, csak hárít, a harmadiknál visszatámad, és ismét megvág (-5 Fp), közben ismét belemélyeszti a körmeit a kezedbe, amit szorongat (-2 Fp). Gren: azt tapasztalod, hogy Farkas a dühtől vezetve csapkodja a hulla kezét, körülbelül a negyedik vágásnál lecsúszik a támadása a csonti páncéljáról, és megvágja a válad (-5 Fp). Míg Farkas a csontit veri, az időnként veled barátkozik és a fejedet, arcodat próbálja dekorálni, sikerül is neki egyszer a fejedre sózni a markolatgömbbel (-3 Fp). Farkas negyedik támadása utána többi csontváz beér titeket, és a folyosó két szélén igyekeznek elérni a többieket mögöttetek. Ekkor már tisztán látjátok ti is, nem csak az elf, hogy a bejárat felől folyamatosan özönlenek be a hullák, és felétek tartanak. |
Nagyon nem tettszik, hogy Farkas agya kezd elborulni és átmenni vagdalkozásba. (az meg főleg nem, hogy engem talál el a nálam jóval magasabb ellen helyett)
Mikor észreveszem, hogy nyomakodnának el mellettünk már a többi csontik, "felszólok" Farkasnak: - Engedd el, vagy tépdd ki a kezed a szorításából és lökdd előre! Várok egy pillanatig amíg megérti tán, mit akarok, aztán hirtelen elengedem a csontit és teljes erővel meglököm, neki a többinek. Remélem okoz annyi lassulást a bandájukban amíg sebesen be tudunk kotorni a pincébe. Közben a meglökés után a kezembe kapom a kalapácsom és a csatacsákányom és azokkal védekezek ha kell ( a kalapácsnak és a csákánynak is inkább a lendületét, erejét használom (kalapács tompa vége és a csákány laposabbik "hegye" ) ogy visszatartsa az ellent és ha lehet ne akadjon bele a páncéljukba. A mágiákus csontikat valószínüleg nem sebzi halálra, de a páncéljukat, fegyvereiket deformáljatják az ütések és pl szétnyomott páncél könyökizülettel, törött kézzel nem lehet túl szűk ívben csapdosni. (Farkas reakciójától függ mi lesz ebből, úgyhogy azt kivárom, aztán írok.) |
Addig csépelem veszettül az jobbomat fogva tartó karját, amíg le nem metélem. Addig más nem nagyon érdekel. Ha sikerül kiszabadítanom jobbomat, abba is fegyvert ragadok.
Gren szavaira csak morgok egyet. A következő történik: ütöd, ütöd a csontit, a Gren szavaira mordulsz egyet, majd azt tapasztalod, hogy a csonti lentebb kerül, majd hirtelen megrántja a karodat, épp lendületben vagy a következő támadás miatt, elkezdesz zuhanni, Grent magad előtt tolod, és elestek, te rá a törpére, ő meg a csontváz lábára (a csonti is kiterül, te félig rajta, félig a törpén fekszel). A csontváz kardja átfúródik a válladon (-3 ÉP -6FP), a te fegyvered beleáll Grenbe (-2 ÉP -4 FP). A csonti mindig fogja a karod, de mintha már nem ugyan úgy, nem tudod mi okozza a változást, de valami határozottan nem olyan, mint zuhanás előtt. (Itt dobáltam kockákat a százalékos esélyekre, és így sikerült...) A többi csontváz határozottan közelít a többiek felé. Többiek: tesztek valamit vagy kivárjátok míg megesznek titeket? |
Még káromkodni is elfelejtek egy pillanatra a vállamba szúró fájdalom miatt.
Megpróbálok minnél hamarabb talpra szökkeni. Gyorsan ellenőrzőm, hogy a sérült vállam miatt tudom-e használni a kezem. Ahogy fel állsz, a csonti kapaszkodó keze - csuklótól lefelé - megy veled, de a dög többi része marad a földön. A szökkenés igen lassan megy, a válladon keresztülvúródó pengéből ki kell húznod magad, ami elég fájdalmas. Miután nagy nehezen talpra kecmeregtél eszleled, hogy azzal a karoddal fegyvert forgatni egy jó darabig nem tudsz majd, valamint az is feltűnik, hogy jobbról melletted, és ballról előtted is páncélos csontik vannak, akik, most hogy felálltál feléd fordulnak... |
| All times are GMT +1. The time now is 20:51. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu