A pap felé fordulva:
-Lelkem Tooma-t a Fejszés-t szolgálja és az Ő híve vagyok. Más istenekhez, természetesen atyáim isteneit kivéve, egy kivételével nem köt hit és kötelezettség. Az egy isten kinek helyet biztosítok még szívemben - jobb kezem kissé tétován a melkasomhoz emelintem, majd magam mellé ejtem -és lelkemben a más népek istenei közül, az Ville, a becsületes harc istennője, kit úgy vélém, ha Atyáim ismernek épp úgy tisztelnének, mert úgy vélem ő az kit, fajombéli tisztelettel illethet a kövek fiainak Atyjain kívül.
A pap elégedettnek tűnik a válaszoddal.
- Látom tiszteled Őt, nagyon helyes. Így biztosan nem tagadja meg tőled a gyógyulást - azzal jobbját reteszi a szent szimbólumára, balját a fejedre, és imát intéz Villéhez. Mire befejezi a litániát a sebeid begyógyulnak egytől egyig, sőt a szakállad is visszanő, a szemöldököddel, és a szempilláiddal együtt.
- Úgy vélem most már nincs szükséged ezekre a kötésekre, adj hálát ezért Villének - mondja mosolyogva.
- Ha megbocsájtasz, most mennék, sok dolgom van még - azzal távozik.

A fogadó földszintjén ülők látják, hogy a pap lesiet a lépcsőn, biccent Farkas és a hölgy felé, majd sietve távozik.

Magamban imádkozom és köszönetet mondok Toomának az életért miben Őt szolgálhatom és Villének, hogy segítségével újra ép lettem és új harcokba indulhatok.

Miután végeztem ezzel megkeresem a szobában a nyitókart amiről Haiy-Ti beszélt. Alaposan végig kopogtatod a padlót az utca felöli oldalon, és megtalálod az említett falapot. Óvatosan kifeszíted a helyéről egy pengével, vigyázva, hogy a fán ne maradjon nyoma. Kiemelve a lapot, megtalálod a kart. Ha megvan ez is a levetett kötést összetekerem és elteszem a zsákomba. Kimegyek és Oler-hez sétállok.
-Üdv néked! Volt valamiféle esemény?
- Semmi különös, aki meggyógyított téged, az ellátta Morelt és Capullot is. Te megtaláltad a nőt? Na és mi volt? - kérdezi tőled széls vigyorral.

Komoly arccal nézek rá.
-Érdekes volt mindenképpen, de sajnos tudod hogy van az néha. Van amiről nem beszélhet aki megígér valamit. Mindenesetre érdemes lett volna velem jönöd. A Nagyúr tudomásod nélkül elég keményen büntetett - vigyorgok, mint akinek nagyon jó dolga volt.
-Mindenesetre azthiszem lemegyek beszélek Farkassal, ha még bírod kicsit az őrködést, aztán átveszem. Capullo? Örül, hogy megint tud rendesen mozogni?
- Ahh... tudtam én... bárcsak veled mehettem volna, már olyan sokat hallottam arról a helyről... - mondja szomorkás arccal, majd összeszedi magát - Capullo persze hogy örül, gondolom te sem szomorkodsz, hogy lekerült e fejedről a kötés. Menj csak, még bírom az örködést.

Miután a pap meggyógyította Capullot megkeresem Olert és felajánlom ,hogy válalaom a második őrséget. Ezután visszavonulok pihenni.
Olert nem kell rábeszélni, rögtön elfogadja az ajánlatodat.