Időjárás-jövendölés
Minket sem hagy hidegen, hogyan változik az időjárás, de elődeink számára különösen fontos volt kifürkészni, mire számíthatnak. Modern technika híjján a természethez fordultak a válaszokért. Ennek jegyében jelent meg 1805-ben Pesten a Száz esztendőre szólló Kalendáriumban ez az írás, melynek eredeti címe: A jelenségek, mellyek az üdőváltozást jövendölik.
"....Mikor a holdnak nagy és halavány udvara van, vagy ha szakadozott fellegek megül tekint le, mellyek körülötte kerék gyanánt állanak, s mellyeknek színei veresest, sárgást és kékest játszanak, jele, hogy esső lessz.....
....Mikor a támadó napnak súgárai alacsony fellegekenn áthatnak, és maga a nap e fllegek felébe felemelkedik, szép és derültt napot igér.
Hasonló napot várhatunk, mikor a napnak alkonyodásánál a fellegek világos veresek, és majdnem eggáltallyában eggyszínűek, vagy mikor a napnyugoti ég mintegy világos veres posztóval bevont térjségnek látszik....
....Mikor a magos hegyeknek teteit sűrű ködfelleg környékezi, és elboríttya, szelet és essőt jelent annál nagyobbat, mennél sűrűebb a fellegboríték....
....Ha a szárnyas egerek estve számosan repdesnek, vagy a szúnyogok a napnak elalkonyodása utánn a levegőben szökdösve játszanak, vagy a vízi békák estve nagyon vartyognak; más nap tiszta üdő lessz.
Ha a mezei pacsérta a levegőbe felemelkedvén, hangos szóval énekel; ha a verebek vígan csevegnek, ha a fecskék magosan repdesnek; ha a kerti zöld béka, melly üvegben szokott zárva tartani, a vízenn kivül felűl; ha a ganajbogarak a szekérútakkonn idestova szállonganak, jele, hogy tartós lessz a szép üdő, vagy hogy a rossz üdő jóra változik.
Mikor a kutyák nyughtatatlanúl szaladoznak, a földben gödröket kaparnak, vagy füvet esznek, essőt, vagy ha nagy a hőség, mennydörgést éreznek.
Mikor a macska mosogattya magát; a lovak dörgölödznek és felemelt fővel vesznek szaglálva lélekzetet; a szamarak nagyon ordítanak és szökdösnek; a sertések pedig a sárban nagyon turkálnak, essőt várhatunk.
Ha a kakasok üdőnn kivül és minden egyéb ok nélkül kukoríkolnak; a lúdak, pávák, vércsék és baglyok nagyon kiáltanak; a hollók pedig tisztábban szóllanak és a fákra adaszkodnak; vagy aha a kacsák szárnyaikkal a vizet csapkodván, sokszor lebuknak; a fecskék pedig a föld színéhez közel repülnek, essőt jelentenek.
Mikor a forró nyáronn az erdei madarak az ágak alá vonódnak, és a csuszó állatok lyukaikba siettnek, jele, hogy szévész érkezik mennydörgéssel és essőszakadással.
Ha szép üdőben a bolhák nagyon csipnek, vagy a giliszták a földbül kimásznak, essőt jelent.
Ha a legyek nyughatatlanúl idestova repdesnek, sokáig veszteg sehol sem ülnek, és az embernek sebes szurkálásokkal nagyon alkalmatlankodnak, jele, hogy mennydörgés lessz."
|
