|
A saját nyelvünkön mondom:
- Az én esetemben nincs szükséged a külön áldásra. |
Megáldom a Bajnokot. Megnézem, szemmel láthatóan ki van rosszabb állapotban - mivel a gyógyításhoz nem értek - a Nagyúr vagy Farkas. Ez alapján gyógyítok 5 és 4 épéket ( sajna többre nem futja), persze, ha szükség van rá.
Utánna: - Felőlem mehetünk. Szerintem ez a varázslat olyan lehetett a holtaknak, mint hajóknak sötétben a világítótoron. Legyetek kedvesek beírni kinek mennyi ÉP, FP hiányzik! |
Alysium-nak:
-A vállam nem kell kötni, az nem segít rajta. Nincs ott vérző sebem. A lábamra viszont ráfér egy kötözés. Quintar-nak: -Mit jelent az, hogy megáldanod? Meg a szinbólumos rész? Az istened hívévé kell lenni vagy micsoda? -kissé értetlenül nézek rá, láthatóan nem vagyok teljesen tisztában a dolgokkal. |
Felkacagok a Gren kérdésén, majd válaszolok.
- Az áldással , hmm, úgyis mondhatnám bemutatlak az Úrnőnek és egyben jelzed is irányába bizalmadat. Egyben megvizsgálja, hogy érdemes vagy-e a segítségére. A szimbólum megcsókolásával pedig szimbolikusan mutatod meg neki alázatodat irányába. Ahhoz hogy a gyógyítás megtörténhessen, nem kell hogy hívévé váljál, ez nem követelmény. Előfordulhat ugyan, hogy az úrnő megtagadja a gyógyító hatalmat, de ez csak akkor fordulhat elő, ha céljaid vagy "tenmagad" az Úrnő ellen valók. Ez utóbbitól nem tartok, hisz mindannyian az úrnő ügyében járunk. |
Quintar szavain láthatóan kissé zavarodottan gondolkodom aztán kihúzom magam, az arcomon már nincs zavar, csak elszántság látszik rajta és aprót biccentek a pap felé:
-Legyen hát. Azzal odalépek hozzá és várom az "áldást". A szimbólumot éppencsak megérintem az ajkaimmal. |
Nekem nincs szükségem gyógyításra, így összpontosítom a figyelmem a környékre, nehogy valami meglepjen minket. Körbe-körbe járok a Quintar elött felsorakozó gyógyulni akarok harcosok és nagyúrék körül.
Figyelek, nehogy megint szemrehányást kapjak a törpétől, bár bevallom őszintén magamnak, hogy nem is láttam a lényeket, illetve mikor észleltem őket már késő volt, pedig a koncentrált figyelem, öszpontosítás meg volt. - Igyekeznünk kellene, még elég nagy a terep, amit át kell kutatnunk, hogy megtaláljuk a tárgyat és az időnk is fogy. Nem biztos, hogy jó lenne majd az éjszakát egy háborgó lelkekkel és holtakkal teli vidéken tölteni - jegyzem meg mint egy mellékesen, de úgy gondolom, hogy mindenki hasonlóan érez. (Még javában délelőtt van.) |
Ha megoldható, utólagosan módosítanék a gyógyított Ép-k megosztásán. Mivel hárman jelentkeztek, így 3 felé oszom, azaz 3-3-3 Ép-t gyógyítok a 3 jelentkezőn, miután elmondtam rájuk az áldást.
Utánna indulhatunk is a gyürű felkutatására. Ahogy elmondod az áldást érzed, hogy az Úrnő kegyelme rólad átsugárzik a többiekre. A gyógyítás sikerül. |
Quintar: A maradványokat kerülgetve haladtok bentebb. Legalább két órája indultatok ismét útnak, mikor valami szokatlan érzésed támad. Mikor körbenézel ismerősnek találod a helyet. Váratlanil megszédülsz, ki tudja honnan egy kép jelenik meg az elmédben egy fényből szőtt kört látsz magad előtt, ami körül kilenc lángkigyó tekereg, majd amilyen hirtelen jött a látomás, olyan hirtelen tova is tünik.
|
Az áldásközben hagyom, hogy a bensőmet átjáró boldpogság kiüljék az arcomra.
Amíg a gyógyítás tart, úszok a boldogságban, ám annak befejeztével elkomorulok. Komoran és szótlanul, ám éberen és eltökélten botorkálok a maradványok között. Mikor a látomásom támad, térdre rogyok. Utánna leülök, meredek kicsit magam elé. Láthatóan gondolkodok. - Az Úrnőm nemrégiben látomást küldött, melyben megmutatta a gyürű helyét. Azthiszem ez az a hely. Viszont most is volt egy látomásom: egy fényből szőtt kört, talán egy gyürűt láttam, amit körül 9 lángkígyó tekergőzik. Arrol viszont fogalmam sincs mi lehetett a látomás lényege. Talán a gyürű "jelzett" nekem. Nem tudom. Nektek van ötletetek? - nézek körbe kérdőn társaimon |
Kedvtelenül lépegetek, hiányzik a csata utáni kiérdemelt "jutalom", a jóféle sör, a gyönyörű nők és az engem éltető rajongás.
|
A gyógyulásom "érezve" csak egy halk morrantást hallatok.
Óvatosan megmozgatom a tagjaim, mennyire "javultak meg" és próbálgatok pár hirtelenebb mozdulatot is. Határozottan jobban érzed magad. A továbbmenetelkor igyekszem mindenre figyelni a környezetünkben és állandóan hackészen állok. Quintar "látomása" után feszülten figyelek és a fegyverem markolva, szúrós szemmel pásztázok körbe: -Lehet akár csapda is. Veszély amit megpillantottál. Nem értek hozzá, de a tüzes kígyók a korábbi támadóinkra, a kyr isten híveire emlékeztetnek. Szóval én azt mondom vigyázzva a dologgal és ha nem muszály inkább ne lépjünk a körbe. |
Megvizsgálom a helyet, amit Quintar megjelölt ismerősként... érzékeimet kiélesítve, nyomok és egyéb furcsaságok után kutatva.
A csatatér ott is olyan mit máshol, semmi különös nincs rajta. |
- Bizonyára valami kígyó istennel vagy tűz démonnal kapcsolatos. Valami hasonló teremtménye védheti az erekléyt, vagy ezek valami jelével, területével kapcsolatos a látomásod. Ilyen dolgokra utaló jeleket kellene keresnünk nyílván, de ahogy körbenézek inkább csak hullákat és átkozott földet látok - válaszolom Quintarnak a saját véleményem.
|
Nekem is szoktak látomásaim lenni, amikor sok töményet iszom, de ezt egyenlőre megtartom magamnak, mégis csak szent ember mondta, na.
Furcsán nézek hosszúfülre, hogy miket zagyvál itt össze vissza, lopva a többiekre is nézek, hátha ők értik. A környezetet figyelem inkább, és az égiekhez imádkozom, hogy oltalmazzanak és ha lehet kerültessék el velem a további förtelmeket. |
Hyas fordítja:
- A gyűrű amit keresünk tehát itt van, tehát kezdjük meg az ásást a látomás által megadott helyen. Azzal várakozóan nézek a többiekre, hogy mikor kezdik |
- Ásás előtt megpróbálkoznék egy varázsalattal, Nagyuram!
Ha ásni is kezdünk, javaslom, felváltva tegyük, mindig legyen, aki harcrakész. Nagyon rossz előérzetem van! Ezután Pszi segítségével emlékembe idézem a képet a gyürűröl, amit a Nagyúr köldött. Utánna a z "Útmutatás" varázslatot mondom el, remélve, pontosabban meg tudom határizni a gyürű helyét. Az Úrnő útmutatása szerint a gyűrű a talpad alatt van, valahol a földben, a pontos mélységet nem tudod megállapítani. |
Miközben a többiek is kifejtik a "véleményüket" csak a fülem figyel rájuk, a szemeim a környéket pásztázzák. A Nagyúr szavaira felvonom a szemöldököm és kissé furcsálló hangon szólalok meg:
-Eddig még földmunkáról nem volt szó. Ha tudom előre akkor hozok tán szerszámokat, de mégis most mivel? A csákányom - ütö meg az oldalamon lógó csatacsákányt - valamennyire fejtésre még jó, de ahogy elnézem se lapátunk, se földhordó csillénk, taligánk, de még egy árva kosarunk sincs. És akkor még nem szóltam az esetleges támfalelemekről, emelőláncokról, meg az egyébb hozzávalóról. Láthatóan, nem a munkával van bajom, csak a felkészületlenséggel. Megtapodom kissé a földet a lábam alatt, csendre intek mindenkit, aztán nagyot dobbantok és hunyt szemmel próbálom "érezni" a talajt a lábaink alatt. Szerinted nem lenne nehéz ásni, talán a különböző maradványok okoznának gondot csak, ránézésre ha vannak is sziklák a talajban, elég mélyen lehetnek. A dobbantásod hangja alapján, úgy gondolod, nincs üreg alattatok. |
- Hátha nincs is ulyan mílyen. (kicsit elhordom, arrébb rakom a csontokat, vackokat, de előtte megnézem, hátha van rajtuk/bennük gyűrű).
Találsz egy apró smaragddal díszített vékony arany gyűrűt. |
Na mög is van, itten ni! - mutatom a szent ember felé a gyűrűt
|
-Itt van alattam valahol a földben a gyürű. Bár nem tetszik az otlet, de ha nincs más választásunk, használkatnánk szerszámként az elhullottak sisakját, válvértjét, vagy bármilyét amivel ásni lehet - mondom, majd nyomatékosítva szavaimat, keresek "ásószerszámot" és ásni kezdek
|
Hyas fordítja:
- Hoztunk magunkkal 2 db kisásót. Én és Hyas örködünk valamint Quintar is örzi a területet, ti pedig osszátok be magatok között, hogy ki lesz az a 2 aki ás. |
Megvizsgálom a gyürűt amit Farkas mutat. Ha nem vagyok biztos és/vagy biztos vagyok, hogy azaz amit keresünk, akkor megmutatom a Nagyúrnak - a nagyúr int, hogy nem ez nem az. Visszaadom a találójának: - Sajnos nem ezt kerestük.
Hyas fordítja Farkasnak: - Ahogy megegyeztünk, te találtad a tied. |
A fejem csóválom, mikor Quintar sisakkal meg efélékkel akar ásni. ANagyúr szavára felkapom a fejem és elkérem az egyik ásót. Megforgtom méregetem kicsit a kezemben aztán a "kör" közepére megyek vele.
Quintar-nak: -Jól figyeld a környéket, meg a földet alattunk, nehogy valami ocsmányság ránkszabaduljon. Intek az elfnek, hogy jöjjön közelebb: -A szemedre van szükség. Minden apró csontocskát vegyél észre és imádkozz a holtak nyugalmáért. Odaszólok a többieknek is: -Imádkozzatok magatokban, hogy a holtak kik harcban estek el e helyütt, nyugodjanak békén és lelkük ne háborodjék a munkánktól. Aztán óvatosan magam mellé rekom a bárdom és az ásóval meg a csákányommal óvatosan munkához látok. Minden lapátnyi földet alaposan átnézek és magamban a holtak bocsánatát kérem. Mormogva imádkozom törpéül és bár tudom, hogy eléggé lassan fogunk haladni az ásással, de nem kockáztatok. Lassan haladsz, átvizsgáljátok a kiásott földet, de nem találtok semmi különöset, csak csontokat, fegyver és páncél darabokat. Nagyúr, Quintar: már egy órája ásnak eredmény nélkül, mikor érzitek, hogy valami a mentális pajzsaitoknak feszül, de olyan erővel, hogy egy pillenetra megszédültök. |
Megfogom az egyik lapátot és kelzdek ásni, ha ez az óhajuk. De mielőtt hozzákezdenénk kíváncsian várom Quintar reakcióját arra a gyűrűre, amit Farkas nyújt felé.
Gren már egy órája ás, mikor észreveszed, hogy valami megmozdul a föld alatt, de mire szólhatnál, valmi előrobban az üregből. Mire te és a többiek felkapjátok a fejeteket, az üreg fölött két méterrel egy csontváz szerű alak lebeg, valaha díszes ruhák maradványában, a szemüregében lángok táncolnak, a jobbján egy vöröskövű gyűrű izzik. Érzitek, ahogy a tekintete végigpásztáz titeket - a pillantásának, mintha súlya lenne, a körülötte fodrozódó energiáktól libabőrösek lesztek. |
Megvonom a vállam és elteszem a gyűrűt az iszákomba. (pedig jobb lett volna, ha ez az)
Grennek: Majd felváltlak ha fáradsz. Fegyverrel a kézben örködöm, inkább kifele nézek, mint a fölre. Mivel ha megkésve is, de jött egy horeakció, ami fenekestül forgatja vel a történteket, így most vissza az egészet. Tehát addig minden marad, míg a csontváz kirobban a gödörből, onnan meg: Mikor észreveszem a lebegő vajákos csontit, azonnal rátámadok. (jobb ezeket gyorsan össztörni, mielőtt megidéznek valami ocsmányabbat). Mindkét fegyveremmel a fejére támadok. Mielőtt lecsaphatnál a csotváz fejjebb lebeg, így csak a lábszárát találod, el és hallod, ahogy a csont megreccsen az ütésed alatt. Ez után nem sokkal egy tűzlabda csapódik be a mellkasodba (-1 Ép 2 FP). Majd rögtön ez után rád, Gren-re, és Alysiumra lángeső kezd esni (-2 ÉP 4 FP, körönként - hacsak valami nem jön közbe, 3 körig kapjátok az "áldást"). Naramis: ment egy üzenet |
A tűzeső megjelenése után, sötétség gömb jelenik meg körülöttetek, ami csak a nappal fényét tudja elfedni, a lángoték nem (kb. olyan világos ban, mint egy gyertyával megvilágított szobában). Hyas egy pillanatra kérdőn néz a nagyúrra, majd így szól:
- Fogjátok le a gladiátort, és vigyétek messszebb - közben Farkas felé siet. A lángeső esik tovább. Hírtelen érnek az események, néhány pillanatra "ledermedek". - Ahogy parancsolod Nagyuram! - mondom hangosan. Ezután a tarisznyámba nyúlok, s kettő szenteltvizes üvegcséért nyúlok. Hyas "parancsát" követően visszaejtem az üvegcséket, s elővéve fegyveremet, s védekező harcra készülök. A Bajnok lefogásában úgysem tudok segíteni. Mostmár teljesen összezavarodtam. |
Szítkaimat (ellebegése miatt) fájdalom hörgésem szakítja meg. Próbálok kihátrálni a tűzviharból, majd a fekete pokolból is és amint lehet balabbik bárdomat hozzávágom a mocsokhoz.
- Harcba mönd, vagy itt halunk!!! - ordítom a csapat felé A dobás után felszabadult balommal a rajtam lévő tüzet próbálom csapkodni. Sikerül kihátrálnod, de a dobálózás elmarad, mert Hyas rádveti magát, és igyekszik lefogni téged. |
Amikor a csontváz kirobban a gödör aljából az ásót elejtve a bárdom felragadva hátrálni kezdek ki a gödörből, magamban, félhangosan imádkozva törpéül (amiből Tooma és Ville neve hallatszik ki gyakran.)
Amint a lángoló-lebegő "szellemből" hullani kezd a tűz igyekszem az arcom védeni és földdel eloltani magam, közben a lángoló "rémség" gyenge pontjait keresgélem a szememmel. Hyas szavára kissé furcsálkodva nézek, aztán ahogy ráveti magát Farkasra megindulok feléjük. Ha még nem sikerült a nagydarab harcosunkat felborítania akkor Farkas mögé lépek és a térdhajlatába csapok a bárdom nyelével, hogy a földre vigyem és harcképtelenné tehessük. Közben odaszólok neki: -Hagyd abba, vagy itt sülünk meg mind! Odaütsz (-6 FP), Farkas a támadásod hatására és a belé kapaszkodó Hyas súlyától hanyatvágódik. |
Nem vagyok elragadtatva, hogy letérdeltetnek (nem térdeltetnek le, mivel odáid el sem jutottatok, Farkas amint tudott lecsapott a csontvázra - csak mivel Massza később írt mint ti, vissza kellett pörgetni a történetet, ez most így érthető?), erre tűzet kapok a nyakamba. Összehúzva próbálom első körben gyrsan oltani magam, de mikor kapjuk megint a parancsot és Hyas már elkezdi rohamát, egy pillantást a törpére vetek, mert egy picit bizonytalan vagyok. Majd megyek Hyasnak segíteni, megpróbálom egy lábsöpréssel a gladiátort kimozdítani az egyensúlyából, majd próbálom lefogni Hyasszal és elvinni távolabb.
Gren megelőz, mire odaérsz, félig kényszeríti Farkast. |
- Ostoba kutya! - sziszegem a fogaim közt Hyas arcába.
Elengedem (fájó szívvel) fegyvereimet és arénák tucatjaiban mesteri fokra érett bírkozási fogássokkal megpróbálom összecsomagolni Hyast (nem óvatoskodok, törni fognak azon csontok amiknek törnie kell.) Hyasnak is jól megy a bírkózás, bárte mintha előnyben lennél az erőd és a termeted miatt, viszont ő jobban fel van szerelkezve. a birkózás hevében honnan - honnan nem egyszercsak elővesz egy tűnél valamivel vastagabb fémtüskét, és belédvágj. A szúrás nem igazán fájdalmas, és komoly sebet sem okoz, viszont ezt követően egyre fáradtabbnak és álmosabbnak érzed magad. Ébren tudsz maradni, de valahogy elmegy a kedved a fizikai erőfeszítésektől. (Hát ilyen gyorsan Gren-t is megbabonázta ez a dög - gondolom magamba, amikor rámtámad ő is. ) |
- Csaló! - sziszegem Hyas felé és próbálok birokra kelni a méreggel, küzdök, amig fel tudom emelni a karom.
Nem reagálja le a sértésedet. Felkel a földről, de továbbra is szemmel tart. Jó negyedórába kerül mire úgy-ahogy rendbejössz. Addig ki mit csinál? |
Miután Hyas "megcsípi" Farkas-t elengedem a gladiátort és próbálom magamon eloltogatni a tüzet. Aztán Farkas fejéhez állok és a szemem a lebegő förmedvényen, meg a Nagyúron járatva, a fegyverem markolva szólok "le" neki:
-Kicsit túl gyors voltál most. Van egy olyan érzésem, hogy a megint megperzselt szakállam miatt elég sok sört fogsz nekem fizetni, ha kijutunk élve innen. Maradj nyugton és remélem nem lesz baj. |
Gregnek: - Nöm adom uda a lölkem harc nélkü ögy szöllemnek sem.
Farkas még valamit mond Grennek, de ezt a többiek nem értik. Z: ment egy üzenet |
Egyenlőre csak bámulom a kavarodást. Várom mi lesz a vége. A kardomat szorongatom izzadó tenyeremben, s a tarisznyámban lévő szenteltvizes üvegcsékkel babrálok, ha kell, azonnal elő tudjam rántani. Magamban fohászkodok az Úrnőhöz, hogy a Nagyúr és Hyas saját akaratából cselekedjék, ne a szellem befolyásolása miatt.
Látod, hogy a nagyúr erősen koncentrál valamire. A csontváz alak egyelőre közönyösen lebeg ott ahol eddig, nem támad tovább. |
Amíg Hyas és Gren viaskodik Farkassal, addig eloltom magamon mindent, ami még ég. Ezután nézem, amint Gren és Farkas szótváltanak, de közben kicsit mindenkitől eltávolodom 1-2 méterre, nem szeretnék a nyakamba még egy ilyen meglepetést, közben előveszem az íjjam és készlelétbe helyezem, hogyha tovább kell küzdeni valami mással próbálkozzak.
A nagyúr arcán te is látod, hogy nagyon erősen koncentrál valamire, de amúgy nemigen történik semmi. |
Farkas-nak mormogok valamit válaszul és továbbra is állok a fegyverem markolva a lebegő csontváz és a többiek közt járatva a szemem. Áruló jeleket keresgélek és feszülten várom mi történik.
|
Nah, nem várok tovább Aúú-ra...
Farkas, Gren, Quintar, Alysium: látjátok, hogy a csontos alak közelebb lebeg a nagyúrhoz, a nagyúr arcán egyre jobban látszik, hogy koncentrál valamire, majd hosszabb idő után, az élőhalott a föld közelbe ereszkedik, és egy sisakot emel fel onnan (a sisak furcsa mód nem rozsdás, olyan mintha új lenne), kiszórja belőle a földet, majd a nagyúr felé tartja. A nagyúr elővesz egy tőrt, megvágja az alkarját, és vért folyat a sisakba, mikor körülbelül fél kupányi összegyűlik a fejfedőben, a nagyúr eltartja a karját, és Quintar felé nyújtja a sebbel felfelé. A csontos alak se szó se beszéd ellebeg abba az irányba, amerről a távolban egy erőd romjai látszanak. |
Esdeklőn nézek a Nagyúr felé. Kezem közben a bocsánatkérés jeleit "róják" a levegőbe.
- Bocsáss meg Nagyuram! Minden hatalmamat elvette az utolsó varázslatom. Amíg nem ímátkozok újabb hatalomért, sajnos nem tudok segíteni. Megnézem, a többiek mennyire vannak rossz állapotban, a tűz és a "bunyó" mennyire strapálta le őket. |
Bekötöm hát a kezemet én magam, majd Hyas fordítja, miközben szúrós szemmel nézek a böhöm harcosra:
- Akivel találkoztatok az nem volt más, mint népek egyik nagyon régen elhalálozott vezetője, aki itt ragadt a nyughatatlanok átkozott harcmezején. Az külön szerencse, hogy a gyűrű amelyet keresek nála van, így meg tudtam vele alkudni, csak annyit kért, hogy kikerülhessen innen. Ezt a kérését tudjuk teljesetíeni és meg is fogjuk tenni holnap, mikor visszajövünk. Addig is, ásni már ne ássatok ezen a csatamezőn, de ha menet közben akartok akkor keresgélhettek kincsek után, a föld komolyabb bolygatása nélkül, mert az mint megtudtam hamar felébreszti az átkozottakat. Szóval irány vissza az erődhöz. |
Felhúzott szemöldökkel, kissé csodálkozva nézek a Nagyúr felé. Ellépek Farkas mellől kissé és segítek neki felálni ha engedi.
Az események változásai láthatóan kissé megzavartak, de egy válrántással túl teszem magam rajta. Kicsit körbepillantok aztán megkérdem Hyas-t: -Akkor visszafele úton csatárlánc? Ha valami khmm.. törpés dologba botlotok feltétlen szóljatok és ne a saját "nyomainkon" menjünk kifelé! - Menjünk olyan sorrendben és alakzatban, ahogy jöttünk - mondja Hyas. Megvárom amíg összecihelődnek a többiek (addig összekapom a dolgaimat és a vizezett pálinkás kulacsom meghúzom aztán felkínálom a többieknek is, Farkas-nak elöször) Valaki akar keresgélni a földön útközeben? |
| All times are GMT +1. The time now is 09:01. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu