|
Aranyló ősz
A Nap és a Hold együtt bújócskázik a horizont alatt. Hideg a reggel. Csípős szél metszi arcodat. Fagyos dér ül a félszáraz fűszálakon. Erőtlen madarak röpködnek, éhes verebek kapkodva élelmet keresnek. S felbukkan a Nap! Aranyló fényével befesti a bárányfelhők elszürkült bundáját. Lassan pezsdül az élet, színes gyümölcsök ragyognak. Vidáman koppan a vadgesztenye. Széles mosollyal bújik ki tüskés, zöld burkából. De a fáradt Nap korán nyugovóra tér. A fáradt fák álmosan intenek lehulló leveleik után... |
Csak mert kierőszakolták egyesek, itt a pár napja beigért vers, bár még címe sincs szegénykének(Eme súlyos hiányosságot ezennel pótoltam).:)
Évszakok Tétlenül nézed, ahogy az évek tovaszállnak, S oson minden napodba a fény és az árnyak. Nézed ahogy hull a fákról az elságult őszi lombtakaró, Nézed, s ráébredsz az ősz míly magávalragadó. Majd, ha jön a tél, mikor a szél cincál s fogad vacog, Fázol, de benned idegen érzés lángja lobog. A tavaszt várod ám legbelül valdd be, szereted a telet. A nyarat hívod, mit egy újabb ősz úgyis feledtet. Forog a föld, változik minden, napra, napok jönnek. De félned nem kell, ha van egy kéz, melyben kezed megpihenhet. |
Quote:
Egyeseknek cím nélkül is nagyon megfelel! :):) :) :) :) |
Megbuktál Angyal! Tépett szárnyú Angyal, Ködös tekintettel, Folytó idulattal, Szemében könnyekkel. A várost rója, Útját járja, botladozva. Térdeit a macskakő simítja Kezével a semmit markolja. Folyópartra érve, A mocskos vízben Poros arcát mossa, Nagy serényen. Megy az Angyal Ruháját a szél szaggatja Lábának minden nyomát Az esső mossa el azonnal. Emléke sem marad, Nyomot nem hagy a világban. Szellem képében érkezett a földre S úgy is tűnik el onnan. Nem szerethet senkit S őt sem szeretik, Nem feledhet semmit, Hisz nem is emlékezik. Kiér egy rétre S fáradtan elesik Nem is érzi, hogy lábát kövek tépdelik. Nem érez kínt, Fájdalmat, bút, vagy bánatot Nem szenved, Nem ismer már alázatot. Egy apró virág mellett fekve A semmiből egy hangott hall Mi így szól hozzá Szívébe végleg elhozva a fagyot: "Hé Angyal vedd észre végre: Megbuktál ezen a világon!" |
Quote:
|
Ma ne!
Ne hívj, Ne keress, Ne várj, Ne szeress, Ne hidd, ha szólok, Ne halld, ha hívok, Ne várd a holnapot, NE engedd hogy tegyem, Mit oly nagyon tenni akarok. Ne hívj, Ne keress, Ne várj, Ne szeress, Feledd, hogy létezem, Ereszd el két kezem, Ne hidd, ki én vagyok, NE engedd, hogy feledjem, Mit oly nagyon feledni akarok. 2006.10.28. |
Ditke köszönöm.
Bár ezek nem teljesen odavalóak, se nem szépek, se nem jók.:o |
Quote:
Ja, és a jelölő személyeket tilos befolyásolni! :) Legfőképp a jelöltek által!:)) Vagy ez nincs a szabályok között?! :) :) :) |
Quote:
Ilyen nincs köztük.:) |
Ma is fáj
Hagyj most gyermeknek
Kedves, hagyj most engem! Hadd sírjam ki magam közeledben! Hagyj meg embernek Kedves, hadd gyűlöljem magam! Hadd játszak tragédiát, hogy sírjanak sokan! Hagyj most magamra kérlek, hagyj egyedül! Hadd tegyek úgy, mint ki elmenekül! Hagyj elfutni engem, el és még tovább! Hadd legyen kicsi nekem e világ! Hát hagyj még gyermeknek Kedves, hagyj most engem! Hadd sírjam ki magam, egyszer életemben.. |
| All times are GMT +1. The time now is 17:04. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu