|
Az transzból "felébredve" nagyon jó kedvem kerekedik.
Nagyúrnak mondom, saját nyelvünkön, amint alkalmam nyílik beszélni vele: - A keresett gyürű keletre van, a csatatér közepefelé. Nagyon rossz előérzetem van azzal a helyel kapcsolatban. Az Árnyékúrnyő válaszolt a kérdésemre, tőle tudom - miközben mondom a kezeim a tisztelet jeleít írják a levegőbe. Farkasnak: - Remélem hogy nem kell harcolnom, mert a bajnok egymaga is legyőzi a holtak seregét. Ha így lesz, talán megtaláljuk amit keresünk. Korán lefeküdni térek, hogy napkeltekor imáimmal visszaszerezhessem papi hatalmam. A biztonság kedvéért pszi ébresztésről is gondoskodok. |
Qintar-nak:
-Hmm.. ha megiszom akkor lehet, hogy puszta kézzel is irhatom őket? - kérdem vigyorogva - Vagy ha leöntöm vele a nem mágikus fegyvereim? Mindenesetre reméljük nem kell sok próbát tennünk. Ha szétszakadunk akkor szerintem mindenki igyekezzen visszafelé és próbáljon kitartani míg befut a csapat másik fele - körbenézek mindenkin - és észben tartani, hogy "Egyszer be, egyszer ki" nem lenne szerintem senki sem túl boldog, ha tépetten, harcolva eljut a határig és nem engedik ki, hiába lohol a nyomában seregnyi ellen, mert már kilépett valaki. Farkas-nak: -Légy óvatos - nézek a szemébe - ha esetleg "mozog" az a törpe akkor készülj fel, hogy ha kicsit is a régi tudása birtokába van, életed nehéz küzdelme lesz. |
Hyas fordítja:
- Nos egyetlen hatalmas csapatban fogunk menni, mert valószínű a csatatér közepe nem lesz barátságos hely, így mindenki harcra készüljön. |
P.sz. 3737, Kyel 3. havának 10. napja, a Kéklunír órája
Frissen ébredtek, majd a reggeli elköltése (vagy saját tartalékból esztek, vagy az étkezőben a katonákkal) után egy idősödő katona (páncélt nem hord, de egy kard az oldalára van kötve, magas, a válla viszonylag széles, a mozgásán látszik a rendszeres fizikai megterhelés, az arca borotvált, a haja ősz) keres fel titeket, és így szól:
- Jó reggelt! Én vagyok az egyik, aki a tiltott terület mágikus védelmét biztosítja. Szeretném tudatni önökkel, hogy a varázslat megnyitása egy órát vesz igénybe. Miután beléptek a területre vissza fogom állítani a védelmet. Mentális úton tudják jelezni nekem, ha ki szeretnének jönni. A védelem ismételt megnyitása szintén egy órát vesz majd igénybe, ezért kérem önöket, ne az utolsó pillanatban szóljanak. A védelem megnyitása vagy lerombolása nélkül nem lehetséges kívülről a területen belülre, vagy belülrül kifelé hatni sem mágikusan, sem fizikai úton. Így ha komoly bajba keverednek, akkor is csak magukra számíthatnak. Ha úgy érzik készek az indulásra szóljanak. Addig is, ha van bármi kérdésük, kérem most tegyék fel. |
Grenhez: - Imádum a nehíz küzdölmeket. (farkasvigyor) Vidáman ébredek, hisz dicső és nagy küzdelmek várhatnak ma rám ( erőt kérő fohász Arelhez). Bőségesen megregelizek, ellenőrzöm a teljes fegyverzetem és türelmetlenül várom az indulást. A katonához nincs kérdésem, még hogy varázsló, bah, azok nem így néznek ki. |
Reggel ébredéskor szippantok egy mély levegőt és elkezdek készülődni. Megvizsgálom a kézi fegyvereimet, látok-e valami változást rajtuk. Forgatom őket, könnyebb lettek-e, jobb a fogásuk, forgatásuk. Nem látsz, és nem érzel semmi változást rajtuk. Ezután felveszem a vértemet, majd rá egy védő ruházatot húzok, oldalamra a fegyverek, hátamra a tegezt és az íjjat. Az íjjamat is jól megvizsgálom, történt-e változás rajta hasonlóan a fegyverekhez. Apró vésett rúnák kanyarognak rajta. Elrakom az üvegeket is, amit Quintartól kaptam. Felszerelkezem. Lemegyek az istálóhoz és felkészítem Foltost a komolyabb terepre, illetve ellátom a szükséges dolgokat. Indulásra várok. Az öreg embertől nem kérdezek semmit, tudomásul veszem, amit mond.
|
Grennek nevetve:
- Ha felényújtod, s aztmondod neki, nesze pálinka, lehet beleiszik, s körbekínálja a többieket is. Gondolj bele, így egy üvegnyivel többet is megölhetnénk. Ébredés után imátkozok varázshatalomért, és igen hosszan azért hogy az Úrnő segítse minden léptünket. Nagyon lehangolt vagyok, talán ez volt utolsó imám. Varázslókatonának: - Lenne pár kérdésem. Körülbelül hány mérföld lehet innen keleti irányban a tulsó határ? Vannak-e olyan területek, ahol veszéjesebb, mint általában a holtak mezején? Van-e odabent valamilyen épület, vagy természeti jellegzetesség, amelyek alapján esetlegesen tájékozódni lehet. Ha van melyek azok? - Fogalmam sincs hány mérföldre lehet a másik fele, de gyalog jó néhány órányi járóföld. Mindenhol egyformán veszélyes, bár az erődromban mintha kissé jobb lenne a helyzet. Bizonyos helyeket kevés emberrel is elég sokáig lehet tartani, ha muszáj. Ez a rom hegység lábánál van Északabbra. Hogy könnyebben el tudjátok képzelni, hogyan néz ki a terület: - Észak-Keletről jöttetek ide - A terület észak-déli irányban hosszabb, mint Kelet-Nyugati irányban - Az Őrség erődje a terület dél-nyugati szélén található - A hegység Nyugatra van tőletek |
Reggel gondosan ellenőrzöm ismét a felszerelésemet. A málhából összekészítek több kissebb, könnyen "magamra aggatható és elhagyható" csomagot, amiben bő egynapi élelem (kiadagolva akár több napra is elég egynek), kötszerek és víz van. Úgy készülök fel, mintha harci járőrbe mennék. Kevés batyu, hogy minél gyorsabban mozoghassak, de elegendő tartalék arra az esetre, ha netán hosszabb ideig, akár napokig is megszorítanának valahol. Újra és újra ellenőrzöm a fegyvereimet miközben imákat mormogok magam elé.
A katonát szótlanul hallgatom végig. Utánna a Nagyúr-tól megkérdem: -Lovon, vagy gyalog? Ha lovon akkor tán gyorsabban közlekedünk befelé, de ha bemegyünk a romokba ott nem vesszük hasznukat és vagy többen kint maradnak és védik őket, vagy elveszítjük mindet. Gyalog lassabbak vagyunk az igaz, de nem kell feleslegesen hátrahagynunk senkit. |
Hyas fordítja:
- Gyalog megyünk be, a lovak maradnak. - Ha jól értem, akkor indulhatunk - közli a katona - az udvaron lesz a gyülekező - Azzal elindul kifelé. Az udvarra kiérve 9 felfegyverzett páncélos katona vár titeket lovon ülve, akivel beszéltetek kissé késve érkezik ki, most már nála is van fegyver. Lovon kimentek a terület széléig, ott leszálltok. Aki varázslónak nevezte magát, oda megy a terület szélére, és mormolni kezd, meg valamiket rajzolgatni a levegőbe, majd letérdel az egyik vésett kőhöz, és krétával valamiket rajzolgatni kezd rá, majd megint mormol és kalimpál, ezzel elvan vagy fél ótát, aztán az egyik szomszédos kőhöz megy, és ott is eljátsza ezt. Mire végez, gyöngyözik a homloka az izzadságtól, és látszik, hogy elfáradt. - Most bemehetnek. |
Megigazítom és ellenőrzöm mégegyszer a felszerelésem és halkan mormogva imádkozok. Szememet a Nagyúr-ra függesztve várom a jelet az indulásra
|
Hyas fodítja:
-Induljunk hát. Formázzunk kört, ha valakit megtámadnak, jelezze. Mihelyst átértetek mind, a varázsló nekiáll ismét mormogni meg hadonászni, majd ismét a kövekhez térdel, és ott szöszmötöl tovább. A különböző kiálló maradványok kerülgetése nehezíti a haladást. Feszülten figyeltek, de a terület teljesen kihaltnak tűnik. A földön itt-ott valami fémes - hol aranyló, hol ezüstös - fénnyel csillan meg a napon. |
Mivel ezen a területen valószínűleg nem csak egy alkalommal akad problémátok egy-két-sok ellenséggel, így szerintem nem kivitelezhető, az hogy mindig egy megbeszélt időben mindannyian géphez üljünk, és nekiálljunk a virtuális hentelésnek. Ilyen módon ez egy elhúzódó több napos (hetes?) történés lesz. A kérdés az, hogy freestyle meggyorsítsuk a dolgot, vagy kockagurigatás legyen? Bár tekintve, hogy ez lesz az úgynevezett főellenség* hentelős rész lehet szerencsésebb lenne a gurigatás. Szívem szerint azt mondanám, hogy mindenki magának dobáljon kockát, hogy átjöjjön valami az asztali játékok hangulatából...
Kinek mi a véleménye? Massza Rex: szerintem legyen kocka, szeretem, amikor beleköp a levesbe a véletlen:D. Nekem nyugodtan dobhatsz te is, ha ép nem vagyok élerhető, még ha fájni is fog :) Pettyes: A kockadobálás részemről is mehet, de részemről dobhatod nyugodtan. Z: Sztem legyen freestyle kockadobásos :) Mert nagyon nehéz lenne asszem összehozni a bandát egy időpontban :( A freestyle és a kockadobálás nem egy és ugyan az... a freestlyeban egyáltalán nem használnak kockát, attól freestyle... Naramis: Kockadobálós: Nekem is megfelel ezen módszer:D. Nyugodtan dobhatod hejettem is, ha úgy alakul, hogy nem tudok gépközelbe kerülni. Ennek fényében a következő lesz: - kockadobás, ha valaki tud és akar magának dobni megteheti, ekkor az üzenetében tüntesse fel a kockadobás értékét, valamit az egyéb értékekkel összeadott végleges támadóértéket - a gyorsítás érdekében nincs kezdeményező dobás, olyan sorendben írtok, ahogy sikerül, ami fontos, hogy bevárjátok egymást (nem lesz olyan hogy valaki végigverekedte magát a fél csatatéren, más meg meg sem mozdult még) * abban az esetben, ha Z meséjében is a tervezettek szerint haladnak az események, valamint akad elég játékos nála is a folytatáshoz, és így nem szükséges további bonyodalmak alkotása ebbe a történetbe |
0. kör
Nagyúr: Már egy órája haladtok zavartalanul, mikor az akadályokat kerülgetve egy lépésnél érzed, hogy valami roppan a talpad alatt. Nem sokkal ez után valami a lábad után kap, és a bokádra tekeredik
Alysium: körülöttetek több helyen is úgy látod, mintha megmozdult volna a föld. Jelzem a többieknek, hogy készüljenek, mert a pokol felébred mélyen szunnyadó álmából és az első hullámaik már a labainknál vannak. Ahogy haladunk egyre beljebb, a harc előtti izgalom egyre inkább eluralkodik rajtam. a szemeim körbe körbe járnak, próbálom felfedezni a lehető legkissebb változást vagy jelet ami támadásra, vagy az általam keresett dologra utalna. Az orrlyukaim tágra nyílva szívják a környék illatait, rothadó hús és csontszag után kutatva. Jobbomban tartom a "mágiázott" bárdom, balommal egy Quintar féle szenteltvizes üveget fogok (kihúzott dugóval, a hüvelykujjammal fogom be a tetejét, nehogy kifolyjon a cucc). Mikor észreveszem a Nagyúr lábára csimpaszkodó valamit és a környéken mozgó földet lekapom félig a palack nyakáról az ujjam és odaugorva löttyintek a (karra?) egy kicsit a vízből. Csak pár pillanatig várom a hatást, aztán félkézzel "ráejtem" a bárdom a földből kiálló valamire, hogy levágjam a többi részéről. A nagyúr lábába valakinek a keze kapaszkodik.Löttyintesz rá a vízből, és a csontos kézről finom pára száll föl, mintha a víz marná, de ez láthatóan nem zavarja a tulajt, mert továbbra is erősen szorítja a nagyúr bokáját, miközben "mászik" ki a föld alól. Ráejted a bárdod, és könyökötől lefelé sikerül levágnod a kezet, ám ez sem zavarja a lény egyik felét sem, a kéz továbbra is szorít, a többi része meg mászik kifel. Ekkor egy páncélos kéz a te lábadat is elkatja, és elkezdi szorítani a bokádat, közben abban kapaszkodva húzza kifelé magát a földből. Látjátok, hogy most már nem csak a nagyúr, hanem Gren lábát is elkapta valaki. Közben a közeletekben egyre jobban mozgolódik a föld, több felé, kezek, csontos vagy sisakos fejek jelennek meg. Fegyvereket ki, kicsit hátrébb lépek, hogy hátha sikerül kijebb húzni magammal azt aki fogja a lábam és amint van rá esély, ütöm, hogy kiszabaduljon a lábam. Gren gyorsabb volt, levágta a kezét a beléd kapaszkodónak, így nem tudod kijebb húzni a csontvázat, de ő egyéb noszogatás nélkü is igyekszik kifel a földből. Egy célzott vágással csukló fölött elvágod a kéz maradványát, de csuklótól lefelé, még mindig kapaszkodik beléd. Ezt a csonkot már csak úgy tudod ütni-vágni, hogy nagy annak az esélye, hogy magadat (is) találod el. A kimászó hullákat látva, fegyveremet kezembe veszem, s az egyik szenteltvizes üvegcsémet is, a Grentől látott módon. Egyenlőre nem keresek "célpontot", próbálom elkerülni a felbukkanó karokat, fejeket. Mindeközben arra is ügyelek, ne kerüljek messzire a többiektől. |
1. kör
A nagyúr lábánál lévő csontváz eddigre térdig kimászik a födből, és a maradék kezével igyekszik megcsapni a nagyúrat, ami össze is jön neki (-2 FP).
A Gren lábánál lévő némi rothadozó hússal és bőrrel rendelkező hulla derékig kimászik, és igyekszik megharapni a törpét, ami össze is jön neki, de a fogai csak a ruha alatti láncinget érik. Farkas: furcsa fagyos érintés szerű érzést érzel a hátadon egy pár pillanatra (-2 FP). (Nem látod mi az, és a többiek sem, mert kör alakban álltok háttal a kör közepe felé.) A többi dög egyelőre még messzebb van tőletek, de rendíthetetlenül másznak kijebb, és törekednek felétek. Összesen vagy 10-15 lehetnek, elég nehéz megszámolni, mert van amelyik mintha szétszórt darabokból rakódna össze. Az egyik távolabb lévő zombit megcélzom, a szenteltvizes üvegcsét hozzávágom, majd védekezőharcot "veszek fel". Sikerül eltalálnod. Az üvegcse eltörik, és a tartalma az élőhalott vállára és karjára ömlik, a húsmaradványok, és a csontok lassan elkezdenek feloldódni, és elpárologni onnan. De hogy ez most hogyan érintette a lényt nehéz megmondani, mert hangokat nem ad ki, és az arcáról nem sok érzelmet lehet leolvasni. A hozzám legközelebb állót megdarálom... Hosszú karddal sikerül egy jól irányzott vágással lecsapnod a fejét, ami kissé távolabb esik tőled, láthatóan ez nem zavarja a dögöt, mert még mindig mozgolódik. A rövidkardoddal eltöröd a kulccsontját. A kezemben lévő üveg vizet a "harapdálós" szájába csapom (nyílással a "torka" felé lehetőleg) aztán kétmarokra fogom a bárdom és oldalról belelendítem a "fickóba". Igyekszem a karja alatt a hónalját célozni, hogy a karját és jó esetben a kulccsontján és a nyakán át a fejét is leszedjem. Közben ha még csimpaszkodik "valaki" a lábamba annak az ujjaira taposok és remélem szétzúzom a kézcsontjait (azzal mán akkotr nem markolászik) A szájába nem sikerül csapnod, csak az arcába. Az arccsontjait lassan elkezdi roncsolni a folyadék. Nekilendülsz a támadásnak, de közben valaki megragadja a másik lábadat, és ránt rajta egyet, elesni nem esel el, de a támadást elvéted. A markolászó egyed ujjaira nem tudsz rátaposni, mivel a bokádat szorongatja. - Dartun növére, micsuda rútságok vagytuk ti! A Hallgatak Úr kígyelmébűl, a szönt BAJNUK közei által találttok must vígsű nyugalmat! Grennek: - A csúnyábbik tucat az enyém! (farkasvigyor, szemembe harci láz) Bal és jobb (mágiás) kezembe lévő bárdjaim megállás nélkül vagdalkozni kezdenek (de próbálom nem nagyon elhagyni a kört), főleg a kezekre támadok. Közben amikor csak tehetem az ellenfél vezérét keresem. A méltó ellenfelet. (vagy azt mocskos hatalomtudót, aki a tél csontig hatoló erejével akar Engem térde kényszeríteni) Ahhoz, hogy vagdalkozz, közelebb kell menned hozzájuk és eltávolodni a többiektől. A közelben csak a nagyúr mellett van egy dög, meg Gren mellett kettő. Melyikhez mész oda? A Nagyúrhoz. (a többi akkor érvényes, ha majd körbe vesznek minket) Elhagyod a kört, és a magyurhoz lépsz. A közelében lévő fejnélküli csontvázat kezded aprítani, minek eredményeként, az elbúcsúzik a másik karjától, és eltörik jónéhány bordája, de ettől még tovább mozgolódik. A szabad kezembe veszek egy üvegcsét és félkörben körülöttem fellocsantom a talajt. - Térjenek a holtak teste vissza a földbe és lelkük nyerjen megnyugvást. A múlt többé ne zaklassa őket és Isteneik fogdja őket tárt karral. A szónoklat után felkapom a kardom mellé a tőrömet is és várom az ellent. Kb milyen átmérőjű félkörben? Kb. akkor a félkör, hogy csak szál- illetve hosszabb fegyverrel tudjanak elérni, a karom amerre körbe tud járni. Szétlocsolod. |
2. kör
A nagyúrnál lévő, és a Grennél lévő páncélos alak, eddigre teljesen kimászik a földből. A nagyúr és Farkas közelében lévő kezek híján rugdosódni próbál, de nem negyon megy neki.
A Grennél lévő páncélos taktikát vált, és harapdálás helyett az oldalán lévő hüvelyből előhúz egy enyhén rozsgás kardot, és támadásba lentül, de sikerül kitérnad a vágás elől. Ekkor a bokádat markolászó, a másik lábadat is megfogja, és kirántja. A földre esel. Még négyen érnek a közeletekbe, ebből egy Alysiumra, egy Quintarra, egy Hyasra, és egy Farkasra támad. A Quintart támadót kivéve mindegyiknél valami rozsgás fegyver van. Hyas sikeresen kivéd egy támadást, és visszonozza azt, és felhasítja a támadó páncélját. Alysium: a hátadon fagyos hideg érintést érzel (-2 FP), ez annyira meglep, hogy nem tudsz elhajolni egy neked irányzott támadás elől, a karodat felsérti a rpzsdás pende (-3 FP) Farkas: a "te" zombid is páncélzatot visel. Közeledbe érve rádtámad, de csak megkarcolni tud (-1 FP) Quintar: a csontváz ököllel próbál megütni, de sikeres elhajolsz a támadás elől. Dühösen felmordulok amikor a hátamra zuhanok. Igyekszem kihasználni a helyzetet és a bárddal megpróbálom lecsapni a kardos fickó egyik lábát, hogy elfelé zuhanjon tőlem, aztán a lábaimat markoló kezeket csapom le és felállok egy újabb üveg szenteltvízzel végigöntöm a két lábam térd alatt, hogy a kezekre is jusson. Ha a "féllábú" még fekszik (és nem marta még szét a szenteltvíz" akkor a kardot markoló kezét csapom meg hogy leválljon. (egy csukló csak úgy nem nagyon tudja lengetni a kardot) Innentől arra hajtok hogy a támadókat mielőbb megszabadítsam a harcképes testrészeiktől. (kezek, karok, fejek lábak utoljára) Csapkodsz, de fekve nem éred el a páncélos lábát, felülve is hiába hadonászol a fegyvereddel, nem tudod megsebezni. Az egyik lábadat tartó kezet eltalálod az egyik karcsontja el is törik, de nem vágod le a kezet. Jó lenne ha figyelembe vennéd, hogy a harc körökre osztva és nem freestyle megy! foglalkozok az új jövevénnyel. A fegyveres karjára támadok elsőnek, ha sikerül egy vágásból lecsapni, akkor a másik kezét veszem célba. Alkarvédő van rajta, egy csapással nem megy, bár hallod, hogy reccsent a csont. Akkor makacsul folytatom (majd a köv körben is). Meglepődve tapasztalom, a hátulról ért támadást. A maradék időmben megpróbálom elrakni a tőröm, a karddal pedig védekező pozíciót veszek fel, csak akkor próbálok támadni, amikor biztosra tudok menni. Időnként hátranézek a két támadás között mi van a többiekkel, elhullottak-e már, hogy hátulról ért támadás vagy elhagytam-e a kört. Látod, hogy Gren a földön ül, Farkas a nagyúr közelében harccol, a többiek a helyükön vannak, úgy hadakoznak. Ahogy jobban tekingetsz a hátad mögé, a szemed sarkából mintha látnál valami elmosódott alakot. Hyas-t magamhoz hívom a nyelvemen és a kéznélküli csondtvázat kezdjük el ütni, majd sorban amelyiket látjuk magunk körül úgy, hogy mikor ő a támadásból húzza vissza a pengéit, akkor én támadok. Ő most épp egy páncélozott döggel hadakozik, de a hívásodra bólint,és elkezd felét araszolni. - Nézzük hogy harcolsz egylábon! - vicsorgok a zombi képébe. A hulla lábát támadom, minden erőmet beleadom az ütésbe. Ezen cselekedetem hangos ordítással kisérem. Nekiveselkedsz, de pechedre valahogy nem jön össze a támadás, a vágás félremegy és elsuhan a csontváz medencéje fölött. |
3. kör
A féllábú továbbra is kitartóan próbál rugdalózni, de nem sok sikerrel...
Hyas a nagyúr mellé manőverez, a páncélos dög követi őt. Hyas igyekszik úgy fordulni, hogy se a keznélkülinek, se a páncélosnak ne legyen háttal, ezt úgy tudja elérni, hogy hátát a nagyúr oldala fel néz, és ő féloldalt kerül mind a két támadónak. A nagyúr jelzésének megfelelően a kéznélkülire támad, így rövid időre mégis hátat kell fordítania a másiknak. Csapása nyomán megreccsen, de nem törik el a kéznélküli egyik combcsontja. Utána még idejében fordul vissza, hogy rövidebb pengéjébel kivédje a másik támadását. Gren: érzed, hogy valaki megragadja a derekadat, és megpróbál visszarántani a földre. Ez egyelőre nem megy neki, de elág erősen tart ahhpz, hogy se előre, se hátra ne tudj mozdulni. Ezt az eddig támadó páncélos hulla ki is használja, és lesujt a válladra (-8 FP). Alysium: a hátadon ismét érzed a fagyos érintést, de most valahogy erősebben (-4 FP), a téged támadó dög pedig végigvágja a másik karodat, ahogy védeni próbálod a támadást (-6 FP) Farkas: a te kis kedvenced is támadásba lendül, de lazán elkerülöd a vágást. Tovább támadod a kezét, amit megkezdtél, és ismét csak sikerül eltalálnod, a csont hangosan reccsen, furcsán mozdul egyet, de valami még tartja, mert nem esik le a keze. Quintar: az előtted lévő csontkupac úgy látszik megsértődött, hogy bántani akarod, és ezúttal úgy nekiveselkedett, hogy el is talál (-3 FP) Közben még három tetem mászott elő, és veszi felétek az irányt. Amikor a páncélos lesujt próbálom teljes erővel eltalálni a lábát, hogy égre felboruljon. A fájdalmas csapást morranva fogadom és magamban erőért fohászkodok Tooma-hoz. Miután felé sulytottam a fél kezemmel elengedem a bárdom nyelét ( az eltalált vállamhoz "tartozóval") és az egyik szenteltvizes üvegben lévő vizet a derekam körülfogó karokra öntöm (vagyis kicsit fölé, hogy a ruhám is áztassa meg kissé és ha körbefog akkor minél jobban szétcsorogjon a karokon) A páncélost eltalálod, nem ugrik félre. A fegyver csikorog a csonton, de nem töri el azt. A szenteltvizet szétlocsolod, az eredményt nem látod, csak sejted. A sérülések egyre jobban gyengítenek és egyre nagyobbak. Szitkozódom magamban, hogy nem képesek a hátvédet rendesen tartani és hogy a kör is nagyjából megváltozott, vagy legalábbis így hiszem. A mellettem harcolokhoz: - Zárjátok a kört, majd egy hátrabukfenccet csinálok és felpattanok. Erősen koncentrálok, próbálom keresni az elmosódott árnyat, amit láttam és minden erőmet összeszedve sújtani egyet felé, vigyázva, hogy mást a túloldalon el ne találjak. Valami agyagtalan de nagyon higed dolgon sikerül kerüsztülbukfencezned, ami elég kellemetlenül érint (-4 FP). Addig-addig forgolódsz míg észreveszed, hogy az elmosógott alak megint csak mögötted van. Felé sujtasz, és a penge szinte akadálytalanul halad át rajta, de valószínűleg így is megsérülhetett, mert sikoly szerű hangot hallat. Elég kellemetelen hangja van, de nem elviselhetetlen. Na jó, ennyi volt, elment a kedvem a harctól! - motyogom magam elé. Azért a csontit bántani akarom. Mostmár mindegy hova, csak eltaláljam, csapok. Ha van egy szusszanásnyi időm, körbenézek, hogy lássam, csak nekem ekkora elenfel a zombi? Valószínűleg a nézelődés jobban lekötött, mint atámadás, mert a kardod pngéje nagyívben elkerülte az ellenfeledet. Körbepillantva látod, hogy a nagyúr, Hyas és Farkas egy kupacban hadakozik három döggel, Alysium egy páncélos alakkal meg valami szellemszerű lénnyel bajlódik, a törpe a földön ül, kezek fogják a derekát és a bokáit, közben ő igyekszik védeni a felülről érkező támadásokat. |
4. kör
A páncélos-kardos hulla támadásait igyekszem kivédeni és ha lehet akkor a "jó" karom acél alkarvédőjével félrevezetni a pengéjét. A másik kezemben a bárddal lecsapok a lábaim fogó kezekre és közbe a derekam feszítem-tekergete, hátha sikerül "letépnem" a szenteltvíz marta karokat.
A támadásokat sikerül védened, és a bokáidat tartó kezeket is eltöröd, és azok elengednek. Az élőhulla valószínűleg megsértődött a dúrva bánásmódon, ezért elkezdett előmászni, és ezzel a lendülettel bokán is harapott (-1 FP). Ha tudok, segítek Grennek (támadom az ellenfelének karját), hogy fel tudjon állni. Elhátrálsz a "rajongódtól", aki lelkesen követ. A Grenhez érve a derekát tartó kezeket tudod támadni. Úgy helyezkedsz oldalt, hogy a törpét ne csapd derékon, és eltöröd az egyik kezet, a másik csak megreccsen. A páncélos csonti, aki követett úgy dönt, hogy felháborító, hogy nem vele foglalkozol, és egy vágással felhasítja az oldaladat (- 6 FP) Hyas-al szinkromban támadok az élőholtakra. Olyan összeszokottan, és öszhangban mozogtok együtt, mintha nem ez lenne az első csatátok, amit közösen vívtok meg. A kéz nélküli csonti továbbra is rugdalózik, de nem sok sikerrel, viszont ti egy-egy jól irányzott vágással megszabadítjátok a lábaitól is, így a földre esik, bár tovább mozgolódik, de láthatóan ártani már nem tud nektek. A meletted lévő páncélos alak rádtámad, védeni próbálod, sajnos nem sikerül jól, a pengéje megcsúszik de szerencsére épp csak karcol (-2 FP). Alysium: A kissé elmosódott alak hirtelen eltűnik a szemed elől, te elfordulsz, hogy megnézd merre lett, és ez ment meg a mögötted lévő páncélos alak támadásától (ha a helyeden maradsz, valószínűleg atszúrt volna a kardjával). Quintar: A bokszbajnok csontid tovább próbálkozik, de valahogy nincs szerencséje, mert nem talál el. A frissen érkezett három zombi közül kettő a nagyúrat és Hyast választja egy Farkashoz és Grenhez oldalog oda. Fegyvertelenek és nincs páncéljuk. Egyikük Farkasra támad, de elszúrja, a másik kettő Hyasra, ő védi az egyiket, a másik viszont állon vágja. Na akkor megint eltűnt, "örvendezek", mert valószínűleg megint hátulról próbál majd támadni. Most igyekszem a páncélos alakot úgy támadni, hogy közvetlen a támadásom után helyet változtatok, megpróbálom növelni az esélyem, hogy ne találjon el avval, hogy állandó mozgásban maradok, sosem maradok ugyan azon a helyen, amíg a hely engedi, össze-vissza ugrőálok, pozíciót váltok és támadok a páncélosra. Sikerül felhasítanod a páncélos páncélját. Najó, nem nézelődök tovább, mostmár a hullára koncentrálok. Mivel mindenki foglalt, s nekem szerencsére csak ez az egy fegyvereteln hulla jutott, "feltartom" még kicsikét, mert levágni biztos nem tudom. Minden igyekezeted ellenére nem tudod megsebezni az ellenfeledet. |
5. kör
A kardos támadásait védem továbbra is, közben egy morranással fogadom a zombi harapását. Az újabb harapós, kéztelen zombit miközben próbál kievickélni a földből a vasalt lábbelimmel annyiszor rúgom erőből arcba amennyiszer bírom mielőtt még "kiemelkedik" a lábam "hatósugarából".
Sikerül fejberudnod a zombit, sőt olyan jól megy, hogy átszakad a koponyája az egyik oldalon, viszont a lábad beleszorul a fejébe... A kardos alak támadását félig sikerül védeni, a pengét arrébb lököd, de így is megkarcol (-2 FP). A derekadat még egy kézzel fogja az egyik dög, aki úgy dönt, hogy elkezd kimászni, közben belekóstolna a derekadba, de a láncinget nem bírja átharapni. A fájdalomra csak sziszegek, had izguljon a nép, mennyire súlyos a Bajnok sebe. Mosolytalan ellenfelem aroganciája felbőszít, így most vele fogalkozom. Egy összehangolt ikervágással akarom levágni a fegyvert markoló kezet. Sikerül levágnod a kezét, viszont ő a másikkal arconcsap (-3 FP). Közben a fegyvertelen hulla is igyekszik alkotni, megpróbál megütni, de elhajolsz előle. Alysium: a fegyveres hulla ismét rádtámad, ezúttal nincs olyan szerencséd, mint az előbb, sikerül megvágnia (-3 FP). Viszont örömmel tapasztalod, hogy az elmosódott alak nem támadott újra. Quintar: ha tudna érzelmeket kifejezni az előtted kalimpáló csonti tuti dühös lenne, mert még mindig nem bírt eltalálni... Míg az előtted álló ellenfeleddel foglalkozol valami fagyos hideget érzel a hátadon (-4 FP). Továbbra is a páncélost támadom, igyekszem a fegyverforgató csuklóját támadni, levágni, ha sikerül. Első körben nem természetesen nem a levágásukkal próbálkozom, hanem a tartó inakat elmetszeni, hátha az is elég. A sok sebesülés kezd elhatalmasodni, ha nem nagyon járok sikkerrel abszólút védekező harcot folytatok. Egy élőhalott csontvázon ritkán vannak inak... Sikerül eltalálnod a kezét, reccsen egyet, de nem törik el. Megnézem mi volt az ami hátulról támadott. Igyekszem úgy állni, hogy mindkét támadónak oldalt legyek. Támadásomat a régi ellenfelémre indítom. Egy elmosódott alakot látsz a hátad mögött, de azután, hogy felé fordusz eltűnik. A látvány úgy meglep, hogy a támadásod teljesen félremegy. Én nyomom folyamatosan tovább Hyas-al. A páncélost véled veszélyesebbnek,, így vele foglalkozol, közben Hyas a másik kettővel hadakozik. A fegyvert tartó kezét célzod, meg és a támadásod nyomán megreccsen a csont, de még kitart. Hyas úgy áll féloldalt félig melletted, félig mögötted, hogy a másik két dög ne tudjon elérni téged, így csak a páncélos támadását kell kivédened, ami sikerül is. |
6. kör
Egyre mérgesebben csapkodok, bőszít ellenfeleim szokatlan makacssága. A frissen levágott kezűre koncentárlok, a másik kezét is próbálom levágni.
Eltalálod, a csont recsen, de kitart, közben a kézcsonkjával odasóz neked egyet (-3 FP). Védekező harcba kezdek, folyamatosan mozogva, tekintetemmel az átteccő dögöt keresve. Közben persze a csontiharcosra is figyelek. Úgy helyzkedem, hogy láthassam a többieket is, s ha a szellemszerűség valaki mögé kerül figyelmeztetem. A védekezés jól megy a csonti nem talál el. A szellemszerűséget nem látod egyelőre. Továbbra is azt a kezét támadom, amiben a fegyver van és amelyik már megsérült. Ezután, ha nem változik a helyzet, mindenki képes tartani magát, akkor módszeresen a másik kezét, majd a fejét, lábait. Sikerül eltalálnod a kezét, de nem olyan jól, mint az előbb, a vágás elcsúszik az alkarvédőjén, ő visszatámad, de neki se jön össze igazán, épp csak karcol (-1 FP). A javamra fordítom a beszorult lábam és, hogy a derekam is "csak" fél kéz fogja. A bárdom fejjel lefelé fordítom és a pengéjét a derekam fogó karra támasztom, a nyelével védem-vezetem félre, ha csap a kardos, miközben megfeszítem magam és a bárdra-"fejbe" támaszkodva szinte kitekeredek a kar "öleléséből" és térdre kecmergek aztán felállok. Némi erőlködés árán sikerül a manőver, azzal a szépséghibával, hogy a páncélos rajongód a már sebzett válladat (ami ellentétes oldalon van, mint ahol a kéz, ami szorítja a derekadat) ismét eltalálja (-5 FP). Én folytatom amit eddig. Egy jólirányzott vágással lenyisszented a páncélos fegyvert tartó kezét. A másik kézzel indított támadásást nem sikerül védened (-3 FP) Hyas ledarabolja az egyik fegyvertelen kezét, közben kap egy nagyobb ütést a másiktól. |
7. kör
Ebben a körben is védekező harcot folytatok, s "keresem" a szellemszerű dögöt.
Ő hamarabb talál meg, ismét a hátadon érzed az érintését (-2 FP), de most nem ér felkészületlenül, így viszonylag időben sikerül eltávolodnod tőle. A csonti épp akkor indítja az ütést, mikor ellépsz a mögötted lévő alaktól, így az ökle csak a hült helyedet találja el. Most, hogy végre újra talpon vagyok kiengedem a dühömet. A bárdom úgy fogom meg, hogy a sérült kezem markolja a nyél végéhez közelebb, így az csak irányt szab a csapásoknak, az erőt a másik kezemmel viszem az ütésekbe. Kissé arrébb "táncolok, hogy a három zombi ne tudjon egyszerre támadni (elmozgás közben ügyelek a karokra a földben) aztán Tooma nevét harsogva lecsapok a legközelebbire (végtagra célozva, ha a páncélos-kardos az akkor a fegyverforgató kezét) Igaz, hogy talpon vagy, de leginkább csak féllábon, mert a másik még mindig be van szorulva a hulla koponyájába, így nem tudod megvetni a lábad, hogy odasózz bárkinek is, és "arrébb táncolni" sem bírsz. Aki a derekadat fogta kintebb kimászás közben a térdhajlatodba harap, ami igen kellemetlenül érint (-4 FP), a beszorult lábadba harap, így nem okoz gondot megtartani az egyensúlyodat. A fejetlen levágott kezú zombi (aki a bokádat fogta) elkezd kifelé dúródni a földből. A kardos, páncélos rádtámad, de ezúttal nem talál el. Ránehezedek a "koponyás" lábamra (had törjön ki a nyaka - már a ránehézkedés felállás manővernél kitört, csak a koponya a lábadon maradt...), a bárdom nyelét megtámasztom a "fejen" és kitépem belőle a lábam. Közben igyekszem elkerülni az újabb harapást és a páncélos-kardos támadását. A bárd fejét pajzsként használom ha kell. Sikerül kiszabadítanod a ládabat. Azt hittem gyors menet lesz. Sebaj. Legalább lát a nép egy kitartó küzdelmet is, ha már kifizették a belépőt. Bal kezemmel nem támadok többet, csak a védelemre koncentárlok vele. A jobb pedig továbbra is a kéz levágásán fáradozik. Sikerül a páncélos muksó másik kezét is levagdalnod, amit valószínűleg nem vett jó néven, mert megpróbál megütni, de nem megy neki. Közben míg a fegyveressel bajlódsz a fegyver nélküli csonti (aki eddig féloldalt állt neked) mögéd kerül, és ráugrik a hátadra, kézzel-lábbal belédcsimpaszkodik, és beleharap a nyakadba (-3 ÉP 6 FP). Továbbra is a páncélos csontváz fegyverforgató kezét próbálom támadni, folyamatosan próbálom támadás alatt tartani, hogy kisebb esélye legyen pontosan koncentrált ütést bevinnie nekem. Sikerül eltörnöd a kezét, valamint védened a támadását. Folytatom, amit eddig. Eltalálod a páncélos másik kezét is, ami megreccsen de nem törik el. Hyas tovább hadakozik a másik kettővel. |
8. kör
Darton f@szára, mit képzel ez magáról! (az éles fájdalom miatt hatalmasra duzzad a dühöm). Felugrásból vágom magam hanyat (fejem behúzom a becsapódás előtt) hogy elkenjem a hátamra kapaszkodott szenvtelen bogárt. (ha nem lesz neki ez elég és van még lehetőségem, akkor ellentétes oldai kezemben lévő bárddal a fejére is sózok)
Hanyat vágod magad, hallod, ahogy több csont reccsen a súlyod alatt. Aztán ismét éles fájdalmat érzel a nyakadban, de most nem akkora erővel mint az előbb (-2 ÉP, 4 FP). A karnélküli csonti egy nagyobban rug az oldaladba (-5 FP). Hanyat fekve két zombival küzdve meg van rá az esély, hogy magadat találod el a bárddal, de próbálkozhatsz, ha akarsz... Muszáj összetörnöm a koponyáját, mert lerágja a fejem:eek:, kockáztatok. Meglendíted a fegyvert, majd végighasítod a saját válladat (-3 FP), de azért mintha reccsent is volna valami a koponya irányából, bár afogakat még a nyakadban érzed. Quintar: a szellemszerű alak fagyos fuvallatként nemes egyszerűséggel átsuhan rajtad (-4FP). A csontváz taktikát vált, ha már nem bír megütni, akkor rádugrik, és belédkapaszkodik. Sikerül eltartanod magadtól valmennyire, lefalább is a fejét, és a felsőtestét, karjaival a válladba kapaszkodik, az egyik lábát igyekszik a derekad köré csavarni. Hát nincs más választásom, próbálom eltataszítani a csontit, s ha sikerül, lelököm magamról. Mostmár nem foglalkozom a szellemmel, az életemért küzdök. Próbálod levakarni magadról, de nagyon ragaszkodó típus, úgyhogy ez így első nekifutásra nem sikerült, bár nem is romlott a helyzet (nem került közelebb hozzád). Alysium: ellenfeled bevisz egy sikeres támadást, és végigvágja az arcodat (-3 Fp). A páncélos fegyveres kezét addig támadom, amíg harcképes vele, utána váltok és próbálom harcképtelenné tenni a másik kezét, lábait, stb. Elgondolkodom azon is, hogy esetleg nem ártana egy visszahúzódás, mert már nem éppen a legjobb formában érzem magam. Sikerül levágnod a fegyveres kezét. Gren: a páncélos alak a fejed felé intéz egy támadást, és el is talál, a sisakod megvéd, de megszédülsz az ütés erejétől. A harapdálós csonti úgy dönt, hogy ez jó móka, és ismét beleharap ugyan ott a lábadat (-4 FP), csak most, rá is harap, és nem ereszt. A fej és kar nélküli tovább mászik kifelé, de egyelőre sok vizet nem zavar. Ha a páncélos csapástávon belül van akkor izomból mellkason vágom a fegyverem lapjával (páncélra célzok, hogy ellökjem és ne szoruljon be a fegyverem) aztán visszafordítom a fegyverem és a lendületét megőrizve a lábam mellett lecsapok a harapdálós zombira. Ha a nyakát látom akkor arra, ha nem akkor kettécsapom a lábam mellett a fejét oldalvást. A páncélos hátrébb tántorodik az ütésedtől. Hogy eltaláld a hátad mögött lévőt derékből kissé fordulnod kell. Hallod, ahogy csont reccsen, de a fogak még mindig a húsodba mélyednek. Nagyúr: a félkezű harcos nem vette jó néven, hogy megszabadítottad a kez egy részétől, és ismétcsak neked támad: körmeivel végigmar az arcodonm, és a nyakad egy részén (-5 FP). Folytatom, amit eddig. Eltalálod a páncélos másik kezét is, amit sikerül eltörnöd. Hyas tovább mókázik a két csontival vegyes szerencsével, fogynak a csontik végtagjai, de ő is szerez jópár sérülést. |
9. kör
Visszafordítom a bárdom és úgy is megcsapom kissé (hogy ne veszítsek lendületet) a harapósat, aztán fordulok tovább és előréb próbálok lépni a "fogas" lábammal (hátha kiesnek a fogai végre) a bárdom lendítem tovább és amelyik támadó közelebb van (tán "visszatért" a páncélos) az kapja az ütést végtagra. (kar, láb fej "előny" a fegyvert markoló végtagoké)
Visszafelé csak kaszálsz a levegőben a hátad mögött. Mikor előre lépsz, érzed, hogy a harapás nem enyhül, sőt fájdalom hasít beléd (-2 ÉP, 4 FP). A hirtelen fájdalomtól elvéted a támadást a páncélos ellen, de ő sem talál el. Felmérem ellenfelem, mennyire képes még a harcra, ha komoly sérüléseket tud még okozni, akkor tovább támadom a végtagokat, ha ugrani próbál, megpróbálom elkerülni, illetve távoltartani, ha már nem veszélyes, akkor megpróbálom megkeresni az árnyalakot. Az hogy a fegyvert forgató keze helyén csak csonk van nem zavarja a csontvázat, tovább támad téged, a másik kezével megüt, de épp csak eltalál (-3 FP). Quintar: a csontvázzal tovább birkózol, láthatóan sem ő nem tud közelebb jutni hozzád, sem te nem tudod levakarni őt magadról. Farkas: a páncélos megint oldalba akar rúgni, de időben észre veszed és arrébb gördülsz, az alattad fekvő, elengedi a nyakadat, és kissé lentebb a nyak és a váll találkozásánál harap beléd, de nem sikerül túl jól neki (-1 ÉP, 2 FP), viszont kelletlenül tapasztalod, hogy a nyaki sebedből dől a vér, tisztában vagy vele, hogy ha valaki sürgősen nem segít vagy csoda nem történik, akkor csúnya vége lesz a dolognak. Továbbra is a harapdálos próbálom végleg elcsendesíteni. A sérült oldalon lévő bárdot elengedem és megpróbálok ráfogni a csontfejre, hogy távoltartsam nyakamtól. Közben a másik kezembe lévő bárddal védem magam az állók ellen. A harapdálóssal igen megküzdesz, erős, és nem igen akar leépülni rólad, de végül sikerül eltartanod a nyakadtól, de csak miután már harapott. Mivel az én ellenfelemnek a kezei leredukálódtak, így kevésbé veszélyes, ezért besegítek Hyas-nak valamelyik legyőzésébe. Kellemes tempóban aprítjákot őket. Már csak az egyiknek van keze, mire besegítesz, közös ténykedéseteknek hála annak sem sokáig. Az egyik kézcsonkokkal hadonászik hasztalanul, a páncélos meg mihelyst nem felé fordulsz, a hátadra ugrik, és beléd csimpaszkodik, anyakadat célozza, de csak felsérti a bőrt a fogaival (-3 FP). Remek, míg a többiek harcolnak, addig én keringőzök a hullával...:D Igyekszem kiszabadítani magam. Mivel gondolom rám akar mászni, felém "tolja" magát. Egy hirtelen mozdulattal félreugrok, s rántok még rajta egyett. Ha sikerrel jártam, és esetleg elesik, akkor rátérdelek, hogy súlyommal tartsam a földön, majd püfölni kezdem a kardommal. Ha nem esik el, de a lendület továbbviszi, akkor hátulról kezdem el kardommal ütlegelni. Akárhogyis alakuljon a helyzet, mindenképp támadni akarom. A probléma az, hogy ő kézzel lábbal rajtad csimpaszkodik (az egyik lába még a földön van, de a másik már a derekad körül), tehát nem csak rád akar mászni, már rád is mászott, csak harapni nem tud, mert eltartod magadtól. Megpróbálsz félreugrani, de elég erősen kapaszkodik, így magaddal rántod, ráadásul a földreérkezéskor úgy mozdul a kezed, hogy sikerül közelebb kerülnie hozzád (mondjuk úgy, nehéz valakit, aki rajtad lóg távol tartani magadtól meg ugrálni egyszerre), még így sem ér el, de már sokkal nehezebb eltartanod magadtól. Mivel a kezeiddel tartod távol őt (mással nehéz lenne...) így nem igazán tudod támadni. A fegyveres kezeddel próbálhatsz valamit kalimpálni, valószínűleg el is találod (nem fog arrébb ugrani), de arra az időre azzal a kezeddel nem tudod eltartani magadtól. Megtámadod? Igen, támadom a hullát, ütöm ahol érem. A másik kezemmel eltartom magamtól ameddig tudom. Meg tudod ütni, de kissé erőtlen lett a támadás a kényelmetlen helyzet miatt. Nehezen tartod el magadtól de egyelőre még megy. |
10. kör
Törpenyelven morgok magam elé (a hangzása eléggé durva szavakat sejtet), aztán várok egy pillanatot, amíg a páncélos "menetrend" szerint újból támad (mint a kahrei szerkentyűk amik srófra járnak) aztán a bárdommal kivédem félrevezetem a támadását. Amíg "összeszedi" magát csípőből fordulok a lábam harapdáló felé és a bárd nyelét oldalról keresztülszúrom az arcán (az álkapcsa és a koponya felső része közt ahol nincs csont) és a nyelet feszítővasként használva emelek ferdén egyet, remélve hogy nem acélból vannak a csontjai és kiszakad az alsó állkapcsa én meg végre elmozdulhatok.
A páncélos csapását kivéded. Az alsó és felső állkapocs közé nem biztos, hogy be fér a bárdod nyele, ott a lábad van, de próbálkozhatsz ha akarsz. Próbálkozol? Mivel a fél feje szinte hiányzik (ezt ki mondta? :eek:), és a csontjai elég rendesen recsegtek az előző csapás alatt, így valahol biztos bele tudom "vésni" a fejébe a bárdnyelet, vagy ha mást nem akkor az erőkifejtéstől kifordulnak a fogai a nadrágomból-lábamból. Felkészültem a fájdalomra de nem érdekel. Le akarom szedni magamról. Ezzel egy ideig el fogsz bajlódni (ezen a körön kívül még két körig), és addig nem tudsz védekezni a támadások ellen. Eléggé koncentrálnod kell, és nagy erőkifejtés szükségeltetik a művelethez. Csak azon az áron tudod az álkapcsa közé beeröltetni a bárd nyelét, hogy a saját lábadat is felsérted. Nagynehezen lefeszíted a fejét a lábadról, a fogai elengednek, de barázdákat vájnak a húsodba. (A bárdnyél tuszkolással, feszegetéssel együtt 1 ÉP, 5 FP.) Most valami ujjal próbálkozom meg. A megfelelő pillanatot megvárom, majd megpróbálom mellberúgni a páncélos csontvázat, természetesen a páncálos felületet célozva, hogy ne szoruljon a lábm a csontok közé, ha esetleg egy jól irányzott rúgással csontok törnének. Ha sikerült elérnem a célom és elesett, a querdák gyorsaságával szágulgom oda hozzá és amíg lent van és képtelen a harcra, szinte eszeveszetten össze-vissza vagydalkozom lefelé, vigyázva azért testi épségemre. Sikerül megrugnod, de nem esik el, csak hátratántorodik, és messzebb kerül tőled. Utána mésy vagdalkozni, vagy megváod, míg újra közelít? Gyors pillantást veszek körbe, ha nagyon kimennék a "védő körből", akkor nem próbálkozom, de ha nem távolodunk el, akkor minden erőmet összeszedve és a csontváz jelenlegi bizonytalan helyzetét figyelembevéve megpróbálom vállal fellökni. Nekimész vállal, ő megpróbál átölelni, hogy vele együtt zuhanj, de csukló hiányában fél alkarral nem igazán megy neki. Felborul. Épp fellálegeznél, mikor honnan-honnan nem megintcsak valami fagyos hideg suhan át rajtad (-4 FP). A tarisznyámba nyúlok, kiveszek 2 szenteltvizes üvegcsét, és széttöröm a csontvázon, a fejét célozva. Nehezen tartod vissza a csontit, és egyre közeledik feléd, majd mikor széttöröd a fején a két üvegcsét, hirtelen elenged, és elhátrál tőled. Hírtelen fogást váltok a fegyveremen és a markolattal csapom fejbe a harabdálót. Amennyiben rám próbál csimpaszkodni, akkor hátrálok kicsit, leszúrom a kardjaimat, majd hátra bukfenc. Nem csak próbál csimpaszkodni, már csimpaszkodik. Markolattal fejbe birod csapni, hallod is, ahogy a csont reccsen, de egyelőre nem ereszt. Egy mozgolódó hullával a hátadon nem vagy túl mozgékony, a hátrabukfenc nem igen fog menni. Annyi előnyt látsz a helyzetben, hogy csukló nélkül fél alkarral nehezebben kapaszkodik beléd (a csonkokat a nyakad köré fonva tartja meg magát), és ezt kihasználhatod. Támadásod közben úgy mozdulsz, hogy a nyakad helyett a füledet harapja meg a hulla. Nagyon fáj, elsőre azt hiszed le is szakadt az egész füled úgy ahogy van (-2 ÉP, 4 FP). Most, hogy távolabb van a nyakamtól ismét megpróbálom szétzúzni azt a harapdálós fejét jobbik kezembe lévő bárdommal. (Uwel makacs mindenségére, micsoda egy pióca ellenfél ez. -gondolom magamba). Becélzod az támadást és lecsapsz, most épp csak sikerül megúsznod, hogy megvágd magadat, a válladnál valami reccsen, és a harapdálás abba marad, viszont a kezek, lábak tovább is szorítanak. A páncálos ismét az oldaladba rúg, most nem tudod elkerülni teljesen a támadást (-3 Fp). (Az előző körtől kezdve vonj ki minden körben 1 ÉP-t az erős nyaki vérzés miatt!) |
11. kör
Amíg a fejet szedegetem a lábamról addig csak arra ügyelek, hogy ha a kardos támad akkor páncélt (alkarvédő-sodronying) érjen a csapása. Ha szúrna akkor félrecsapom a pengéjét.
Próbálkozol, de nem igen sikerül kivégdened, a sérült válladba kapsz még egyet (-5 FP). Fáj a vállad, csak erőfeszítés árán tudod használni. Már éppen örülnék, amikor a váratlan fájdalom ér. Dühömben még gyorsan minden erőmet összeszedve fordulva vágok egy hatalmasat reménykedve, hogy viszonozni tudom a kedvességét a szellemalaknak. MAjd tovább pördülve megküldöm a fejét a páncélosnak egy rugással, aki valószínűleg éppen szeretne feltápászkodni, majd ismét tovább forogva ágok egy hatalmasat, hátha mégegyszer meglepem a dögöt. Ez kicsit sok lesz egy körben.... Megfordulsz, csapkodsz, de a levegőt kaszálod. A páncélost megrugod, és visszahanyatlik a földre. Ez kellett neki. Felkelek, kozben a kezembe veszek egy újabb üvegcsét amit egyenlőre tartalékolok még... A kardommal viszont odavágok a dögnek. Odavádsz, de elvéted a távolságot, és csak a levegőt éri az ütésed. A csonti ismét elindul feléd, megpróbál megtámadni, de elvéti. Nos mivel a hátrabukfenc nem megoldható, ezért leszúrom a kardokat, majd lefejtem magamról a csontváz kézmaradványait és magát a csontit is. Elég erős, így nem megy könnyen, de érzed, hogy ha lassan is, de sikerülni fog lefejteni a kezeit magadról. A lábaival továbbra is szorosan rádfonódik. A kézfejedet próbálja harapdálni, hátha elengednéd, de nem ér el addig, aztán a válladdal próbálkozik, de a láncinget ne viszi a foga. - Dartunra, ezek elszíjják az erűm! - hördülök fel hangosan Amennyire tudom magam védem és közben megpróbálok felállni. Csontival a hátadon, ez nem egyszerű, de megy. Sikerül a páncélos támadását is védened. |
12. kör
Most vágom a csontihoz az üvegcsét, majd utánna a kardommal suhintok oda neki egyet. Miután védtem támadását, körbenézek, mi történik körülöttem.
Eltalálod ezzel az üvegcsével is, ismét elhátrál, utána lépsz, és rátámadsz, sikerül levágnod a fejét. Körbenézel, és látod, hogy Gren háttal neked egy harapdáló csontvázat igyekszik lefejteni a lábáról, miközben egy páncélos alak támadja, valamint egy fej és kar nélküli csonti mászik ki nem messze tőle a földből. Alysium egy páncélos csontival hadakozik, aki épp a földön fetreng. Farkas a hátára egy csonti kapaszkodik, egy páncélos rugdosni próbálja, miközben a Bajnok nyaki sebe igen komolyan vérzik (tisztában vagy vele, hogy ilyen tempóban, hamar elvérzik). A nagyúr egy a hátán csimpaszkodó páncélossal birkózik, Hyas két csontit aprít felváltva. Továbbra is védekezem csak, megpróbálom felmérni a körülöttem zajló eseményeket, azt keresem ki szabad annyira, hogy leszedje a hátamon lévőt. Sikerül védened a támadásokat. Úy látod, hogy talán Alysium, vagy Quintar nem annyira elfoglalt, mint a többiek. A vállam szaggató fájdalmat egy mordulással elintézem és énekelni kezdek törpéül (Tooma neve többször kihallik belőle). A bárdnyéllel tovább feszítem a fejet le a lábamról és közben kissé elmozdulok, hogy a bárdom feje a páncélos zombi felé mutasson. Azzal és az alkarvédőimmel védem magam, ha támad és az arcomra egyre inkább kiül a fanatikus harcosok dühe. Hogy-hogy nem, de most sikerül kivédened a vágást. A földön fekvő páncélos épp kezére rálépek és egy nagyot suhintok a csuklója felé a kardommal, majd a nyakára célzok és a fejét próbálom elválasztani a testétől. Sikerül rálépned a kezére, és megütnöd, megreccsen a csont, de nem sikerül kettévágnod. A csonti földön fekve oldalra gördül feléd (a kezén továbbra is rajta állsz), harapni és rugdosni próbál, de nem nagyon jön össze neki. A szellem úgy dönt továbbra is veled barátkozik (-4 FP) Mivel sikerült a kezét lefejteni magamról, így folytatom a lábával, megpróbálom letaposni, illetve ha megy a kardokat magamhoz venni és levágni a lábait. A lábat nem tudod taposni mert körülbelül csípő tájékon fonódnak köréd. Magadhoz veszed a kardokat, és az egyik lábat elkezded levágni - egyelőre csak recseg a csont a pance alatt - míg ezzel foglalkozol, a kezeivel újra elkezd belédcsimpaszkodni. |
13. kör
A Bajnok vérzik? Bizonyára sokadik holttot öli már! Benyúlok a tarisznyámba!
A fejetlen "hullámtól" eltávolodva, a Farkas hátán lévő csontin török szét két szenteltvizes üvegcsét. Ha kell bevállalok egy sérülést is, de igyekszem hárítani a támadást ellenfelemtől, remélve azt hogy az élőholt "leesik" Farkasról. A Farkas hátán lévő hulla nem támad rád, a másik is inkább Farkassal törödik, a "rajongód" viszont követ, próbál rugdosni, de nem sok sikerrel. Széttorod a csimpaszkodó csontin az üvegcséket, erre az elengedi Farkast, és feléd fordul. A következő csapásommal ismét a csuklójára sújtok a csontváznak, de most azonnal át is ugrom a másik oldalra és megpróbálok felkészülni a szellemalak támadására. Levágod a csuklóját. Így hogy már nincs ami a földön tartsa elkezd feltápászkodni. Felkészülsz, és a fagyos érintés nem marad el, az elmosódott alak ismét átsuhan rajtad (-4 FP) Nem tudom mennyire látom Quintar tevékenységét, a biztonságképpen odakiálltok neki: Látod, hogy mögéd megy, de azt nem, hogy ott mit csinál. - Hé, szent embör, varázsuld le rúlam eztet a piúcát. Elszíjja az erűm! Egyébként a páncélosra koncentálok, ideje levágni a lábát. Szabad kezemmel megpróbálom páncélját megragadni, bárdommal pedig combcsontját törni. Sikerül megragadni a páncélt is, és a lábát is eltörnöd. Lehanyatlik, majd próbál a végtagcsonkjai segítségével feltápászkodni. Tovább ütöm a lábát. Sikerül levágnod az egyik lábát. Közben visszakapaszkodik a nyakadba, de a mozgolódásodnak hála csak vállon harap, amit a láncing felfog. Hyas tovább darabolja a két pusztakezes csontit. Gren: erre a körre sikerül leépítened magadról a harapdálós fejét. Közben a páncélos támad, de elvéti. Most hogy tudok végre mozogni gyorsan arrébb lépek a félig még földben lévő "harapóstól" úgy hogy közém és a páncélos közé kerüljön (mögöttem pedig valaki a csapatból legyen, hogy onnan ne nagyon jöjjön újabb "meglepetés"). A karomban és a lábamban szaggató fájdalmakat hangos mordulással nyomom el magamban és hangosan énekelve (Tooma és Ville neve gyakran felbukkan) két kézre fogom végre a bárdom. Az éneklést mindössze annyi időre szakítom félbe amíg körbepillantok a többiekre, nyugtázom, hogy a pap még él és odakiáltok neki: -Áldd meg a földet alattunk, hogy égesse a talpuk istennő papja! - aztán ének. Szemeim főleg a páncélost figyelik, de gyakran körbevillannak és a földre is pillogok, ne kerüljek újból "leszegezett" helyzetbe. Ha kell arrébb ugrok a talpam alá is nézve. Elsősorban védekezéssel várom a páncélost és ha sikerül kivédeni a csapását akkor gyorsan és erőből csapok vissza. Sikerül úgy helyezkedned, hogy a földből kimászó fejetlen kezetlen közéd és a páncélos közé essen. A páncélos támadását lazán véded, majd egy nagyot oda sózol a lábára, ami megreccsen. |
14. kör
Védekező harcot folytatok, úgy állok, hogy mind a Bajnok, mind saját ellenfelem támadásait háríthassam. Közben egy 6 Ép-s gyógyitalt nyújtok a Bajnok felé, a következő kijelentéssel:
- Ez egy gyógyital. Idd meg kérlek, aztán végezz az Én ellenfelemmel is, Én nem bírok vele! Ha nem teszed, el kell mondanom egy varázslatot, s akkor nem marad varázserőm a gyürű keresésére. Amíg megiszod, védem mindkettőnket, többre viszont erőmből nem telik! A Farkasról lekászálódott pusztakezes csonti meg akar ütni, de csak a levegőt kaszálja, a páncélos és a "rajongód" rugdosni próbál, de nem nagy sikerrel. Egy pillanatra meghökkenek a szent ember szavain, de utána bólintok. Szabad kezemmel a flaska után nyúlok, majd pedig megpróbálom meginni. A másik (bárdos) kezemmel védem magam. Sikerül a manőver. Az ital jóleső melegséggel tölt el, és a sebeid nagy része látványosan begyógyul (gyógyulsz 6 ÉP-t). A csontit egy időre leszereltem, így a szellemalakra koncentrálok. Megpróbálok visszahúzódni a többiekhez, eltávolodok a csontitól és csak a szellemalakra koncentrálok, miközben fohászt intézek Morgena felé, hogy végre láthassam azt az istenverte szellemalakot. Ahogy feszülten figyelsz, meglátsz egy elmosódott alakot a szemed sarkából, aki épp feléd közeledik elég gyorsan. Mivel visszamászott rám, ezért újra lefejtem magamról. Kör végére sikerül. |
15. kör
Erőm visszatértével ismét a harcba vettem magam. Bal kezemmel elejtett fegyveremet kívánom magamhoz venni, majd jobbomal a hátamról "levarázsolt" élőholt kezét támadom.
Viszatért erőddel akkorát oda csapsz neki, hogy első csapásra sikerül levágnod az egyik kezét. A páncélos és Quintar "rajongója" továbbra is rugdosódni próbál, de megintcsak nem jön össze nekik. - Az égiök áldjanak Quintar! - kiáltom a pap felé köszönés gyanánt Mivel már csak 1 lábbal kapaszkodik ezután belém, ezért azt is megpróbálom levágni. Odacsapsz a másik lábának is, az is megreccsen, de nem törik el. Grennek : - Nem megy az az Áldás olyan könnyen, nagyon hosszú ideig tart, már régen végzünk a hullákkal, mire befejezném! A fejetlen zombit támadom, mindegy hogy hol érem, csak eltaláljam. Sikerül egy bordáját megrepesztened. A gyorsan közeledő szellemalakra koncentrálok, hagyom hogy robogjon felém, majd a megfelelő pillanatba egy gyors keresztvágást indítok abban az irányban, amerről közeledik és egy szúrással végzem, amely reményeim szerint talál is és a kard markolatáig nyomom a szellemalakban. A csapásod nyomán, olyan mintha valami anyagszerűbe ütközne a kardod, és haladna végig rajta. A szellemalak fülsértő sikolyt hallat, majd eltávolodik, és kifakul a látóteredből, a szúrásra már nincs időd, mert gyorsabb nálad. Gren tovább hadakozik a környezetében lévő hullákkal. |
16. kör
Verem tovább.
Sikerül eltörnöd a másik lábát is, így már azzal sem tud kapaszkodni beléd, viszont mielött leesne rólad a kézcsonkjaival ismét a nyakadba csimpaszkodik. Hyas darabolás által ártalmatlanná teszi az egyik mellette levő csontit, a másiknbak még egybe van a lába, egyelőre. Tovább verekszem (elsősorban arra ügyelek, hogy ne találjanak el, de a csapásaikat amikor csak lehet, pusztító erejű visszavágásokkal kísérem). A szemem cikázik körbe, hogy állnak a többiek. Quintar válaszát egy mordulással veszem tudomásul és dalolva verekszek tovább. A páncélos lábát igyekszel eldarabolni, ami egyelöre csak recseg a csapásaid alatt. -Recsent, ezaz! - ordítom örömömömben Kétkézre fogom a kardom, és úgy csapkodom a hullát. Sikerül egy másik bordáját megreccsentened. Ezek az izék sosem adják fel, úgy tűnik, így kénytelen vagyok teljesen szanszét zúzni őket. Továbbra is a néhai "hátizsákomat" támadom, immár mindkét fegyverrel, megpróbálom levágni a másik kezét is. Nekiveselkedsz, jól meglendíted a fegyveredet, és egy csapással sikerül levágnod a másik kezét is. A többiek téged és Quintart próbálják rugdosni, de nem nagy sikerrel. - Uwel növére, szít tapusom a fíregevű böleteket. Feszülten koncentrálva figyelem a környezetem, próbálom felkutatni a szellemalak hollétét. Igyekszem visszahúzódni a többiekhez. Koncentrálok a védekezésre. Egyelőre hiába figyelsz, nem látod a szellemalakot. |
Gyorsítsunk annyit a dolgon (ha nincs ellenetekre) hogy plusz hat kör alatt miszlikbe daraboljátok az ellent, és onnantól kezdve nincs bajotok a csontikkal, a szellem meg valami oknál fogva nem került elő az elf legutóbbi támadása óta.
Hogyan tovább? |
Körbenézek a "csatatéren belüli csatatéren" és ha bármelyik csontidarabról azt gondolom még mozoghat, akkor rácsapok. Az éneklés helyett most hallkan mormogva imádkozom miközben a szemem hüvelykről-hüvelykre vizsgálja át a támadók fegyvereit. Óvatosan lépkedek nehogy bármelyik csont, vagy esetleges húsdarabra rálépjek. A páncélok, és fegyverek (hosszú és rövid kardok) enyhén rozsdásak itt-ott, de alapvetően egész tűrhető állapotban vannak. Egyébként semmi különöset nem találsz rajtuk.
Aztán ha mindent átnéztem körbenézek a társaimon is, kinek mi baja lehet. A vállamban és lábamban szaggató fájdalom ellenére az arcomon nem látszik semmi, csak az imák mormogása alatt az áhitat és a feszült figyelem, bár a karomon látszik, hogy jóval nehezebben mozgatom és enyhén sántítok is. Mindenkinek: -Azthiszem ezentúl kicsit jobban kellene figyelnünk. Főleg a lábunk elé. Meg ha tud akkor Quintar - biccentek felé - figyelje a környezetünket istene szemével vagy valami papi mágiával, hogy mégegyszer ne lephessenek így meg minket. Ez persze azokra is vonatkozik akik képesek a varázslók vagy a papok "más szemével" nézni a világot és látni azt ami az egyszerű harcosok - Farkasra, majd magamra bökök - szeme elől rejtve marad. Legközelebb lehet, hogy nem lesz ilyen szerencsénk. |
Miután meggyőződöm arról, hogy minden tiszta, körbenézek, mindenki meg van, jól van. Ezután megvizsgálom magam és el is látom. Habár nem mély, de sok sebet kaptam, így azokat megpróbálom lekötni, hogy ne fertőzödjenek el. Végignézek a többieken is, várom, hogy mi lesz a kövekező lépés, megyünk tovább, vagy mindenki kicsit kipiheni a fáradalmakat. Akkor megpróbálok egy kicsi erőnlétet szerezni.
Kisebb-nagyobb sérüése mindenkinek van. Talán Gren áll a legrosszabbul. |
A csata után letelepszek a földre, pihenek kicsit.
Grennek: - Sajnos, nincsennek holtakat érzékelő varázslataim. Így csak én is úgy tudok érzékelni őket, mint ti. Vagy látom őket, vagy nem. Előre megmondtam, nem veszitek sok hasznomat, a keresésen kívül. Pihenek, amíg útnak nem indulunk. |
A csata után hálát adok az égieknek és Darton kegyelmét kérem az elveszett lelkekre. Utána magammal foglalatoskodom, ellátom a sebeket, kötözés előtt kis pálinkával kezelve.
Ha marad még idő az indulásig, akkor (Farkastól szokatlanul) csendben pihenek. |
- Valószínű ha sokat pihenünk akkor még többen fognak jönni, így jobb ha tovább indulunk a sebek ellátása után (és a papra nézek), hisz mindannyian kaptunk súlyosabb sebeket.
|
Quintar szavaira morranok egyet:
-Akkor ne a holtakat keresdd. Nem értek ugyan sokat a mágiához, de úgy hallottam az ilyen élőholtak a legtöbb esetben valamiféle mágikus csinálmányok. Ha van olyan varázsod ami tudja észlelni a mágiákat akkor látod ezeket, meg minden más mágikus dolgot, ha nincs elrejtve. Nekem legalábbis ezt mondogatták otthon - kis fintor fut át az arcomon, egy pillanatig láthatóan szívesebben lennék ott - a papok meg varázslók. Miután láthatóan semmi nem keltette fel az érdeklődésemet a földön heverő ellenfelek maradványai körül, a Nagyúr-ra pillantok és a szavait hallva megigazgatom magamon a felszerelésemet, bár a szakadt ruháimmal nem tudok mit kezdeni most. A sebeimet megvizsgálom (a láthatóakat) és óvatos mozdulatokkal végigtapogatom a sérült vállam a ruhám alatt. Ar arcom nem árul el semmit, csak az óvatos mozdulataim sejtetik, hogy több gondom is van. Ha "önként" nem foglalkozik a gyógyításommal senki akkor előszedem a szükséges kötszert meg egyebeket a málhámból és bekötözöm magam, miután a sebeim kifertőtlenítettem egy kis pálinkával (belsőleg csak egy korty). Aztán a butykost egy-egy kortyra felkínálom a többieknek is. |
Felkelek. A felém nyújtott butykost elfogadom, s iszok belőle egy nagy kortyot, majd visszaadom a törpének, majd mondom neki:
-Jóltudod, vannak papok akik képesek mágia érzékelésére, én nem tartozom közéjük. Az Istennőm nem tartja fontosnak, így én sem, hogy ilyen varázslatokkkal rendelkezzek. Mindenkinek mondom, de közben a Nagyúr felé beszélek: - Tudok keveset gyógyítani, de előtte meg kell áldanom a gyógyítandót, természetesen az Úrnőm nevében természetesen. Persze meg kell csókolnia a szimbólumomat is. Innen már úgy folytatom a beszédet, hogy végignézek a társaságon, azok reakcióit fürkészve: -Aki vállalja ezen procedúrát, azokon tudok gyógyítani egy kicsikét. Vagy van az a lehetőség, hogy mindenkin gyógyítok egyszerre, de akkor a varázslathoz egy órán át kell egyhelyben maradnunk. Bármelyiket válaszzátok is, szivesen segítek bárkinek. |
Segítek a törpének bekötni a vállát, valószínűleg ezt normálisan egyedül nem tudná megtenni. Farkasnak és a Nagyúrnak is segítek bekötni a sebeiket, ha van még. Ezekután felállok, körbenézek, látok-e valami furát, használom az infralátásom is, hátha valami más látással sikerül valamit felfedezni. Ha semmi komoly, akkor induláshoz készülődöm.
Nem látsz semmi furcsát. |
(Bár nincs inyemre, hogy nem pyrón isten segít rajtam, de ahhoz, hogy később öket szolgálhassam, most túl kell élni eme dicsőtlen harcokat, csupa átkos mágiával harcoló nyughatatlan lelkek támadását. )
Így hát kérem Quintar-tól az istennő erejét. |
Azokat, akiket gyógyítani kell, egymás mellé állítom, s elmondom az áldást. Utánna jelentkezési sorrendben gyógyítok rajtuk. (tehát kérnék mindenkit, akit gyógyítani kell, jelezze, hogy ki tudjam számolni kinek-mennyi...)
|
| All times are GMT +1. The time now is 19:57. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu