Hódító / Queosia forum - Viccek-bármi jöhet

Hódító / Queosia forum (http://forum.hodito.hu/index.php)

- Viccek (http://forum.hodito.hu/forumdisplay.php?f=32)

- - Viccek-bármi jöhet (http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=252)

A 10 éves kisfiú az édesapjával sétál.
Egyszer csak egy piros lámpás ház elé érnek, ahol erősen kifestett lányokat látnak.
A gyerek megkérdezi:
- Apu! Milyen ház ez?
Az apa nem tudja hirtelen, mit mondjon, nem akar hazudni, mire nagy nehezen kitalál valamit
- Ez egy kupleráj. ... Tudod, itt hölgyek nyújtanak örömöt férfiaknak pénzért.
A kisfiú tudomásul veszi. Hazamennek, a fiút nagyon furdalja a kíváncsiság, hogy milyen örömöt kaphat, összeszedi minden zsebpénzét, elmegy a kuplerájba.
Ott a madam elé kiteszi az összes zsebpénzét, és azt mondja.
- Örömöt szeretnék!
A madam ránéz, hát gondolja, azért mégsem kellene a kisfiút még beavatni, hát süt neki palacsintát.
Miután végzett a kisfiú, hazamegy.
Otthon kérdezi az apja.
- Hol voltál, kisfiam?
- A kuplerájban voltam.
Az apának hatalmasra nyílnak a szemei.
- És milyen volt?
- Hát, kilencet bírtam, a tizediket már csak széthajtottam és kinyaltam.

- Mi az 100 tonna, a fán ül és fütyül?
- ???
- Két 50 tonnás rigó.

:D:D

50 tonnás :D

Amerikai-magyar vállalat gyárába látogatóba érkezik az amerikai vezérigazgató.
Nagy felhajtás, lógó nyelvek mindenfele, egyszer csak megszólal a nagyfőnök.
- Hát a Kovács Béla merre van?
Elkerekednek a szemek, szaladnak rögtön a gyártósorra a Béláért.
Mondja neki a vezérigazgató
- Hi Béla, jó látni Téged, este lesz egy kis muri nálunk, küldöm érted limuzint, te jönni el.
Másnap a Béla elkésik a munkahelyéről, jön az üzemvezető
- Béla, te miért késtél?
- Hát tudod főnök, tegnap a vezérigazgatóval kicsit felöntöttünk a garatra, reggel nem bírtam felkelni.
Főnöke felméri az erőviszonyokat és inkább hallgat.
Két hét múlva az Államok elnöke érkezik gyárlátogatásra.
Újból nagy a felhajtás, egyszer csak megszólal a president.
- Hát a Kovács Bélát merre találom?
Szemek újra elkerekednek és már szaladnak is a Béláért.
- Hi Bélám, hogy Te vagy? Este Bécsben tartok egy partyt, küldöm érted helikoptert, te jönni el.
Másnap a Béla megint elkésik.
Főnöke dühöng, hogy a Béla tegnap az elnökkel itta le magát, de már nem bír magával és megkérdezi
- Béla, te honnan ismersz ennyi befolyásos embert?
- Én még a Pápát is ismerem. - mondja Béla.
Főnöke lefehéredik, de nem hiszi el a történetet.
Béla, hogy bizonyítsa állítását repülőre ülteti főnökét és elrepülnek egyenesen a Vatikánba.
Megállnak a Szent Péter Bazilika előtt és azt mondja a Béla
- Én most bemegyek és öt perc múlva a Pápával együtt fogok integetni Neked azon az ablakon.
Eltelik öt perc, a főnök felnéz, és az ablakban tényleg ottvan a Béla a Pápával. Ott helyben összeesik és elájul.
Jön egy japán turistacsoport és elkezdik élesztgetni a főnököt, aki nagy nehezen magához tér.
- Mi történt magával? - kérdezik a japánok.
A főnök erőtlenül mutogat az ablak felé
- Látják... azt... ott fenn.
A japánok felnéznek és megszólal az egyik
- Jééé.. ki az a fehér ruhás ember ott a Béla mellett?

leány szövivezér a 3 srácnak:

- csorog a magotok!:)
- ???
- a gabona:DD

A lány a barátjával elmegy a fiú szüleihez vacsira.
Egyszer csak a falusi bableves hatni kezdett: fingania kellett a lánynak.
Gondolt egyet elengedett egy KICSIT.
A srác apja lenéz az asztal alá:
- FIFI!
A lány arra gondol: na ezt a kutyára fogta!
Gondol egyet kienged egy reccsenőset.
Az apa:
- FIFI!
A lány már biztos benne, hogy ez már a kutya lelkén szárad.
Elenged egy nagyon nagyot.
Mire az apa:
- FIFI! Mennyé má arrébb mert minnyá rád szarik!

Mi a sebész kedvenc étele?
- ???
- Sebesült.

hehe:D

Fred és Lilly összeházasodnak.
Nincs pénzük nászútra, ezért elutaznak Fred szüleihez vidékre, hogy ott töltsenek el egy hetet.
Az első éjszaka után, reggel felkel a kis Johnny, Fred öccse, kimegy a konyhába és kérdezi az anyjától:
- Anyu, Fred és Lilly felkeltek már?
- Nem, kisfiam.
- Tudod, mit gondolok?
- Nem érdekel, mit gondolsz. Indulj az iskolába!
Johnny elmegy az iskolába, majd hazajön délután.
Kérdezi az anyjától:
- Anyu, Fred és Lilly kijöttek már?
- Nem, kisfiam.
- Anyu, elmondjam, mit gondolok?
- Nem akarom tudni, mit gondolsz. Menj és írd meg a leckédet!
Másnap reggel a kis Johnny felkel, megint érdeklődik:
- Anyu, Fred és Lilly még mindig nem jöttek ki a szobájukból?
- Nem, kisfiam.
- Tudod, mit gondolok?
- Na, mondd, mit gondolsz!
- Azt hiszem, amikor első éjszaka bejött hozzám Fred, hogy elkérje a Vazelint, véletlenül a repülőgép ragasztómat adtam neki oda.

Így szól a pap a hívekhez:
- Jövő héten a hazugságról fogok prédikálni. Hogy megértsétek, miről is van szó, olvassátok el Márk evangéliumának 17. részét.
A következő vasárnap a szószékre lépve megkérdezi a híveket, hányan olvasták el Márk evangéliumának 17. részét. A templomban minden kéz a magasba emelkedik. - Márk evangéliuma csak 16 részből áll - mondja a pap ravasz mosollyal az arcán. - Most pedig hallgassátok prédikációmat a hazugságról!

Egy család vendégül lát egy házaspárt. Vacsora előtt, az asztalnál ülve a házigazda anyuka odafordul hatéves kislányához, és azt mondja: - Szeretnéd most te mondani az asztali áldást?
- Nem tudom, mit kell mondani - feleli a kislány.
- Csak mondd azt, amit én szoktam.
A kislány lehajtja a fejét és ezt mondja:
- Istenem! Mi a fenének hívtam ennyi embert vacsorára?

- Mivel vadászunk nagy kék elefántra?
- Nagy kék elefántlövő puskával.
- Mivel vadászunk kis kék elefántra?
- Megvárjuk, amíg megnő, és nagy kék elefántlövő puskával.
- Mivel vadászunk nagy piros elefántra?
- Átfestjük kékre, és a nagy kék elefántlövő puskával.
- Mivel vadászunk kis sárga elefántra?
- Semmivel, mert az védett állat.
- Mivel vadászunk nílusi krokodilra?
- Addig verjük, amíg be nem vallja, hogy ő a nagy kék elefánt, és a nagy kék elefántlövő puskával.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg háromszög, ennek volt
három szöge: Alfonzó, Bétamás és Gammatyi. A legöregebb – Alfonzó – és a
legkisebb – Gammatyi között a korkülönbség pi/2 volt.
Az öreg háromszög, amikor úgy érezte, hogy rövidesen átköltözik a másik
félsíkba, magához hívatta három fiát.
- Én rövidesen meghalok – mondta – és halálom után arra hagyom
értelmezési tartományomat, aki a legszebb pótszöget veszi feleségül.
Elindult hát a három fiú a végtelenbe: Alfonzó az x, Bétamás az y,
Gammatyi pedig a z tengelyen, széjjel a nagy térbeli
koordinátarendszeren, mindhárman + irányba, egyenes vonalú egyenletes
mozgással. Amikor elérték az első irracionális számot, pihenőt tartottak.
Alfonzó egy hatalmas integráljel árnyékában pihent le, hogy falatozzon
valamit. Alig vette elő azonban intervallum-skatulyájából a hamuban sült
intervallumot, megjelent egy hatalmas differenciálegyenlet, és így szólt
hozzá:
- Te mit keresel itt? Nem tudod, hogy aki itt leül, az halál fia, mivel
nem teljesíti a Chauchi-féle konvergencia kritériumot? Ezzel se szó, se
beszéd, megragadta és bezárta az an sorozat pontos alsó és felső
korlátja közé.
- Innen ki nem szabadulsz, csak majd ha a differenciálhányadosod
nullával lesz egyenlő – mondta a félelmetes differenciálegyenlet és
elkonvergált.
Bétamás sem járt különben, őt egy zord trigonomtrikus alakú komplex szám
támadta meg, megragadta és bezárta két abszolutérték jel közé.
- Itt fogsz az óramutató járásával egyező irányúvá válni – mondta
haragosan és elment.
Gammatyi szerencsésen járt. Amikor megéhezett, leült egy
Pascal-háromszög tetejére és falatozni kezdett. Alig nyelte le az első
részsorozatot, amikor észrevette, hogy a szomszéd értelmezési tartomány
ura, a gonosz Diszkrimináns vágtat feléje almásderes négyzetgyökén,
amelynek patkói lineáris egyenletrendszereket szórtak.
- Mit keresel az én epszilon sugarú környezetemben – kiáltotta már
messziről negatív előjelét forgatva. Mindjárt n-edik gyököt vonok
belőled és nullává redukállak!
Gammatyi látta, hogy ennek egykettede sem tréfa, előrántotta
értékkészletéből pozitív előjelét, és megsemmisítette vel a gonosz
Determinánst. Azután visszaült a Pascal-háromszög tetejére és
elfogyasztotta a magával hozott sorozat majdnem minden elemét. Ezután
útrakelt.
Estére egy véges halmazhoz érkezett, átkelt az alsó korláton és
igyekezett a felső korlát felé. Útközben bekerült egy torlódási pontba,
amelynek tetszőleges sugarú környezetében ott volt a halmaz végtelen sok
eleme. Ezek igen kedvesen fogadták, ellátták étellel itallal és
négyzetre emelték, hogy jobban birja a hosszú utat. Gammatyi megköszönte
és tovább transzformálta magát. Amikor megvirradt, csodálatos látvány
tárult két tetszőleges pontja elé: nem is olyan messze egy rotációs
mozgást végző n-ed rendű determinánst látott.
No ezt megnézem – gondolta Gammatyi és elindult.
Csakhogy nem könnyű ám egy ilyen determinánsba bejutni! Amikor odaért,
látta, hogy minden kapuban egy m x n tipusu mátrix áll, n dimenziós
vektorokkal felfegyverkezve, amelyek élesre voltak köszörülve. Gammatyi
tudta, hogy ő ezek ellen tehetetlen, furfanghoz folyamodott tehát:
megpróbálta meghatározni az egyik mátrix rangját. Hosszú órák és
veszélyes átalakítások után végre sikerült az egyik sort nullává tenni,
és ekkor nagy dübörgéssel kinyilt a kapu, Gammatyi belépett.
Az n-edik sorban elemről elemre haladva csodálatosabbnál csodálatosabb
látvány tárult a szeme elé: a falakon Weierstrass, Cantor, Rolle,
Heine-Borel és Chauchi tételei függtek aranyozott keretben, a padlót
pedig díszes szövésű Leibniz és Taylor formulák díszítették. Gammatyi
csak az i-edik sor k-adik elemében tért észhez, de csak azért, hogy még
nagyobb ámulatba essen. A sorokban egy gyönyörűséges pótszöget látott,
aki szomorúan énekelt.
Amikor meglátta Gammatyit, rémülten kérdezte:
- Mit keresel itt, ahol még az 1/n sorozat határértéke is ritkán fordul
elő? Jó lesz, ha minél hamarabb elmégy, mert ha hazajön a várúr, a
gonosz hétismeretlenes, meg fog ölni.
- Én innen el nem megyek – mondta Gammatyi, mert tudta, hogy ez a
pótszög az, aki őt egy életen át ki tudja egészíteni 90o-ra.
- Jössz-e velem?
- Nem mehetek – mondta a szépséges pótszög. Én az öreg Tangens király
lánya vagyok. Hárman voltunk testvérek: Amália, Beáta és Cecilia, amikor
ez a gonosz hétismeretlenes egyenletrendszer elrabolt apánk értelmezési
tarttományából, és azóta itt raboskodunk. Nem mehetek hát, mert ő úgyis
utólér és visszahoz.
Gammatyi elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, magával viszi Ceciliát.
Egyszer csak egy hatalmas dörrenés rázta meg az egész determinánst.
- Fuss! – mondta neki Cecilia – mindjárt itthon lesz, most dobta haza a
szabad tagok oszlopát.
De alig hogy ezt kimondta, már meg is jelent az ajtóban a
hétismeretlenes egyenletrendszer, és ráordított Gammatyira:
- Mit keresel itt, te geometriai féreg? Tudod, hogy aki ide belép, az
halál fia? Te is meg fogsz halni.
S már rá is rohant Gammatyira. Csakhogy Gammatyi nem hagyta magát:
Többet ésszel mint ész nélkül – kiáltotta és megkezdte az ismeretlenek
kiszámítását.
Először az ismeretlenek együtthatóiból és a szabad tagok oszlopából
képzett kibővített mátrix rangját határozta meg. Ennek rangja r lett.
Ezután kiválasztott egy r-ed rendű determinánst és kiszámította ennek az
értékét. Azután már könnyű dolga volt, mert – mivel csak annyi
ismeretlen volt, mint amennyi egyenlet, – csak a Cramer szabályt kellett
alkalmaznia.
Amikor az egyenletrendszernek már csak egy ismeretlene volt, könyörgésre
fogta a szót:
- Legalább ezt az egy ismeretlenemet hagyd meg.
Gammatyi azonban nem kegyelmezett, behelyettesítette a szabad tagok
oszlopát a hetedik oszlopba is.
Ezután kézen fogta Ceciliát, kiszabadították két nővérét is, és
elindultak. Utközben kiengedték börtönükből Alfonzót és Bétamást is.
Hazaérve nagy lakomát csaptak, a – végtelentől a + végtelenig folyt a
bor, sör és a pálinka. A királyságot természetesen Gammatyi kapta, mivel
Cecilia volt a legszebb a három pótszög között. Ők most is boldogan
élnek és létre is hozták a legkisebb közös többszöröst.