|
A két nap alatt fözögetek, kotyvasztok, varázsolok.
Mindenkinek: - Ha valaki kér a fentebb említett "segítségből", kérem jelezze, hogy tudjam mennyire merít ki az előkészület, meg miből mennyit kell kotyvasszak. Elméletben a 2 nap elég hogy elkészítsem. A kastélyban leadom a fegyvereimet, s a vizsgálatra a Nagyúrék után megyek be. |
Quintarnak:
- Nekem jól jönne majd egy kevéske gyógyital. 1-2 üveg biztos jót tesz majd, amilyen szerencsés vagyok, el kell majd. Ha sikerül készíteni, akkor egy erősebb és egy gyengébbet kérnék, de nem sok rendelkezésre álló vagyonom van. |
A pap ajánlatára nem igen reagálok érdemben, maradok a saját égieimnél, amíg csak lehet.
A fegyvereimet kelletlenül átadom, néhány sokat sejtető nézés közben. A fejturkászás gondolatára elkomorul az arcom, de utolsóként én is alávetem magam. (morgok is valami érthetetlen előtte) |
Quintar-nak:
-Nem tudom a főzeteid mire jók, meg hatnak-e rám, mert olyant még nem ittam, de ha nem mérgező akkor kérek én is belőle párat, ki tudja mire lesz jó. |
Miután mindegyikőtök végzett a "vizsgálaton", újra a fogadótembe vezetnek titeket (most nincs ott a gróf, csak az őrség). Körülbelül félórás várakozás után a gróf bevonul, helyet foglal az trónnak is beillő karosszékében, és így szól:
- Megvizsgáltuk a kérelmüket, és az Önök hozzállását a különböző kérdésekhez. Arra a határozatra jutottunk, hogy Gren a Kőszakállú klánból beléphet a tiltott területre, ha még mindig ez az óhaja. De ő, és csak ő, senki más - itt szünetet tart, hogy legyen időtök értelmezni a hallottakak, és reagálni rá. |
A nevem hallatán kihúzom magam és összehúzott szemmel meredek a grófra. Aki néz esetleg az láthatja ahogy kissé remegnek (megfeszülnek-elernyednek) az izmaim, a szememben tűz lobban.
Fél percig fürkészőn nézem a grófot aztán közelebb lépek hozzá és derékból meghajolok felé: -Köszönöm, bár nem tudom mivel érdemeltem ki a bizalmát. Még mindíg ezt szeretném, igen. Egyenlőre az az egy kérdésem van, hogy ha bemehetek akkor ki is jöhetek-é, feltéve persze ha még önmagam leszek, azzal amit ott esetleg meglelni remélek? - Természetesen. Ha bement, élve és nem élőholt állapotban ki is jöhet, és ha megtalálja, amit keres ki hozhatja azt is - itt rövid szünetet tart, majd folytatja - Valakinek van még bármilyen kérése, vagy kérdése? - mondja, miközben végighordozza a tekintetét rajtatok. |
- Mánk mi mié nem möhetünk be? Mink is azé gyűttünk, mint Gren. (kérdem őszinte kíváncsisággal)
- Négyen egy-egy bélyeget viselnek a lelkülön egyikük viszont kettőt is, habár hárman meg vannak győződve, hogy ez isteni eredetű, mi nem hiszünk ebben. A bélyegen keresztül az, aki rátette a lelkükre, irányítani tudja magukat, nem tudjuk ellenőrizni, hogy az az illető mit szeretne a tiltott területen. A többiek ha nem is hazudtak, de titkolnak valamit, és ez aggodalomra ad okot. Lehet a titoknak nincs köze a tiltott területhez, de mivel nem tudunk biztosat, jobb ha a legrosszabbat feltételezzük. |
Az arcomra kiül a harag, kezim önkéntelenül is a fegyvereimhez kapnának, a szememben vad fény gyúl:
-Irányítani? Lassan lenyugszom és a szemem körbevillan minden jelenlevőn áruló moccanásokat figyelve-keresve aztán hallkan folytatom: -Hosszabb ideje keresem azt/azokat amit, mint amennyit sok ittlévő leélt. Nem tudom egyike vagyok-e azoknak akiket "megbélyegzettnek" nevez, de nem hiszem, hogy ahhoz amit oly régóta keresek lenne bárkinek itt bármi köze. De - a hangom üllőre csapó kalapácsként csattan - most kap egyetlen esélyt az aki esetleg mégis ilyesmire vetemedett, "megbélyegzett" a saját céljáért, hogy bevallja tettét és akkor nem fogok végezni vele. - a szemem cikázik körbe- Ha most bevallja tettét, akkor megelégszem azzal, hogy bocsánatért esedezik Tooma-hoz és hátralévő életét az Ő dicsőségének szenteli, hogy kiengesztelje és bocsánatot nyerjen. De ha nem lép most elő akkor figyelmeztetem. Csak EGYSZER hibázik. Az a nap mikor fényderül csalárd és mocskos tettére, az a nap lesz az mikor a halálos ítélete kimondatik. Gyorsan a gróf felé fordulok, hogy a pillanatnyi döbbenet a lehetséges "irányítónak" esélyt se adjon a reagálásra é szinte hadarva közlöm: -Ha megtalálom amit keresek akor azzal és csakis azzal fogok kilépni a tiltott földrő. Adjon valami jelzőt, mágikusat vagy valamit ami megmutatja az őröknek merre járok és ha kifelé jövök legyen ott olyasvalaki aki képes megvizsgálni messziről is, hogy a saját akaratomból jövök-e. Bármit.. BÁRMIT amit hozok Azon kívül és a saját mostani holmimon kívül, el fogok hajítani 10 lépésre a határtól, le a földre, a lábaim mellé. NEM hozok ki onnan mást, bármit is lelek odabent. - Természetesen ön nem tartozik a megbélyegzettek közé, ha így lenne nem kapott volna engedélyt a belépésre. A területet folyamatosan figyelik, nincs szükség, külön jelzésre. |
Csak rosszallóan csóválom fejemet - láthatóan hasonló "eredményre" számítottam.
-Gondolom arra az esetre is kitaláltak valamit, ha mi a tiltás ellenére is a lezárt terület felé vennénk az irányt? - Természetesen. Ilyenkor a szokásoknak megfelelően börtönbe vetjük magukat, persze ha ellenállnak akár a halálukkal is végződhet az eset. De remélem nem kerül sor ilyesmire, nem szívesen alkalmaznék erőszakot önökkel szemben, ne kényszerítsenek ilyesmire. |
Hyas fordítja:
- Szeretnék önnel négyszemközt beszélni. Lenne erre lehetőség? A gróf elgondolkodik, majd válaszol: - Rendben, de a tanácsadóm jelen lesz a megbeszélésen. Ha ez így megfelel, kérem kövessen - mondja, azzal az egyik oldalsó ajtóhoz lép, és bemegy rajta. Az úrnővel (hogy legyen aki fordít) követjük a grófot. |
Még mielőtt a Nagyúrék kimennének:
-Hmmm... - a hangom kissé csikorog az erővel elfolytott indulattól ahogy próbálom magam megnyugtatni - Ez esetben bocsánatot kérek iménti kirohanásomért azoktól akik esetleg sértve érezték miatta magukat. - enyhén meghajolok úgy általánosságban - Emellett szeretném kérni, hogy a társaim - intek a többiek felé - a terület határánál várakozhassanak visszatértemre megfelelő "kísérettel", persze csak ha ők is úgy szeretnék. Valamint szeretnék még beszélni Önnel gróf úr bizonyos dolgokról, ha nem lesz alkalmatlan. - Előbb az urával tárgyalok, utána az eszmecsere eredményének fényében folyatom az önnel való beszélgetést - közli röviden a gróf. |
Meglepődök Gren kirohanásán, nem is mértem a felét sem amit mond.
Grennek: - Mindünknek az égiök szablyák mög sorsunkat, mi ebbön a baj? Engem maga Elena kért föl a mucskos beste szuka, Orwella hívei ölleni harcra. (kihúzom magam büszkén) Mindögy hugy a Gróf Úúr (hajlok meg egy picit felé) vajákusai elhiszik, vagy söm, ez így vagyon. (látszik az arcán a megingathatatlan bizonyosság) |
Nem szólok bele a történésbe, érdeklődve figyelem, hogy ki mit mond, kinek mi a terve. Csendesen várok és fülelek, illetve ha a Nagyúr visszajön, akkor várom majd a parancsait. |
Ismételten meghajolok a gróf felé:
-Köszönöm a türelmét. Várok. Fakras-nak: -Az égiek. Ahogy mondod. Nem pedig egyes emberek akik bábokat akarnak csupán. - kicsit hallkabbra fogom a hangom - Emlékszel amikor Stancil-t kiszabadítottuk és a két foglyot ki akartuk kérdezni? - megvárom amíg teljesen felfogja mit akarok mondani - Arra, hogy meghalltak érintés nélkül de nem szóltak egy szót sem? Na azok is ilyen "bábok" voltak. Csak azt tehették amit a gazdájuk parancsolt. Láncra vert veszett kutyák akik egy pattintásra felnyársalják magukat az eléjük tett késre, csak hogy szórakoztassák a gazdájukat a kiforduló beleikkel. - igyekszem elég szemléletesen körbeírni, mit is gondolok - Imádkozz Nagydarab barátom, hogy valóban az isten bélyege legyen rajtad és ne olyan ami akármikor vak eszközzé tesz téged. |
Oh - mosolyodom el.
-Úgytűnik mindannyian kiválasztattunk, s az kiválasztóink sziklát görgettek az utunkba. Nem is csodálkozom hogy Tooma harcosa jut át elsőként eme akadályon. - kacsintok Gren felé. - A reakciódért meg ne fájjon a fejed, legalább mostmár tudom mire számíthatok ha meg akarnálak bélyegezni. Ha tudnák ilyesmit, akkor se próbálkoznák meg vele - mondom nevetve. |
Quintar felé küldök egy félig sikerült mosolyt:
-Hidd el még visszafogott voltam - egy pillanatig berzenkedő fintor fut át az arcomon - Tehettem volna súlyosabb ígéretet is. De mert ez most csak engem érintett volna, s nem klánom egészét még, így nem tettem, hála Tooma-nak. Hanem aztán innentől rendesen figyelnem kell a többiekre is. Elvégre ki tudja mijen célból és ki "bélyegezte" őket? |
Grenhez:
- Jah, tínyleg azok elíg furák vútak. (bólogatok helyeslően) Megveregete a vállátt: - Nö aggódjá, györek korom úta velem vannak, ha Ín nem hagyum üket cserbe, akkó Űk sem fugnak. |
Tévedni emberi dolog meg minden, szóval utólag javítottam ezt a beírást, olvassátok el! Köszi, és bocsi! :o
Quote:
|
Farkas-nak:
-akkor bízz bennük továbbra is, de óvakodj, ha hirtelen olyasnmit kérnek amire nagyon nehezen találsz csak magyarázatot. A szemem várakozón függ az ajtón ahol a Nagyúr és a grófék kimentek. |
Valmivel több, mint egy órát kell várnotok, míg a nagyúr, és a gróf visszatér. A gróf elfoglalja a szokott helyét, majd így szól:
- A döntést módosítottuk. A hölgy - néz az úrnőre - itt marad nálunk vendégségben, míg önök a tiltott teületen lesznek. Három napot kapnak, hogy megkeressék, amiért jöttek. Egy nap csak egyszer mhetnek be a területre, és ki onnan. Három nap után akkor is kötelesek elhagyni a területet, ha nem találták meg, amit keresnek. Van esetleg valami kérdésük még? - hordozza végig a tekintetét rajtatok, látszik, hogy inkább csak udvariasságból kérdezte. |
Arcomra kiül a "na végre má, hogy mehetünk" kifejezés, de nem szólok semmit sem.
|
-Egyszer be, egyszer ki, három napig. - morgom magam elé. Aztán megemelem kissé a hangom.
-A tárgyak amit-amiket esetleg "odabent" találunk? Gondolok itt például fegyverekre amiknek az Őrség jó hasznát venné, vagy legalább nem az élőholtak forgatnák. - a szemem várakozón függesztem a grófra. - A tárgyakat az Őrség varázstudói ellenőrzik, és utána döntenek a sorsukról. Nem feltételezem, hogy bármit kicsempésznének a tudtuk nélkül, de számíthatnak rá, hogy alapos vizsgálat nélkül nem engedik el önöket. - Még egy apróság, a segédem elkíséri önöket, és önökkel marad, míg a tiltott hely közelében maradnak. |
Fejet hajtok a gróf felé:
-Értem és köszönöm. Remélem a "bentjártunk" után békével válhatunk el és nagylelkűségének, nehéz feladatokban is erős kitartásának hírét szülőhazáinkban is megismerhetik. - Ha nem vétenek a törvények és a rendeletek ellen, nincs okunk nem békével elvállni. |
No lám, no ám, a végén mégis csak bejutunk, ki gondolta volna. Amikor közlik a tényt, hogy mi is bemehetünk közösnyös arccal fogadom. Valahogy nem lep meg, hogy bejutunk a helyre. Amikor a gróf kísérőt ad mellénk:
- A kísérője tud magára vigyázni? - kérdem a gróftól, igyekszem tiszteletet erőltetni a hangomba. - Megmondaná, hogy mi lesz az ő feladata, aktívan részt vesz a csapatmunkában, vagy csak megfigyelő lesz. Illetve mi lesz, ha ő nem térne vissza? Mi sem jöhetünk ki erről a helyről? Garantálnunk kell a biztonságát? - kérdően nézek a gróf felé. - Igen, tud magára vigyázni, de nem megy be önökkel a tiltott területre, neki csak annyi a dolga, hogy ellenőrizze nem követnek-e el valamiféle törvénysértést. Ő a terület határán fog önökre várni. - Itt rövid szünetet tart, majd folytatja - Egyébként találkoztak már vele mindennyian. |
-Lenne két kérdésem Gróf!
Ha engedélyt ad szólásra folytatom: - Ide 2 napig jöttünk az erődből. Tehát felmerül a kérdés, mikortól érvényes a 3 nap? - A tiltott területen tölthetenek három napot, az oda út nem számít ebbe bele. - Másik kérdésem, a kisérő, akit mellénk rendelt, jól ismeri a törvényeket, s elmondja azt nekünk? Könnyebb a törvényeket betartani ha ismerjük - teszem hozzá félhangosan. - A területtel kapcsolatos törvények igen egyszerűek, ha már megkapták a belépési engedélyt, semmit nem vihetnek el onnan, a helyi varázstudók ellenőrzése és engedélye nélkül, nem vihetnek be vagy ki semmit, ami a grófság kárára lehet, nem bántalmazhatják a helyieket, és a helyi hivatalos szerveket, ne lopjanak, és tartsák be a békés együttélés szabályait, amiket külön nem óhajtok felsorolni, hacsak nem igénylik. De remélem ezzekkel külön okítás nélkül is tisztában vannak... - Rövid szünetet tart, majd folytatja - mint mondtam a területre egy nap csak egyszer léphetnek be és ki, ezért célszerű, ha csoportosan közlekednek. |
Nekem nincs több kérdésem, úghogy várom mi lesz és ha elindulunk vissza a szállásunkra gondosan eligazgatom a fegyvereimet (ha visszakapjuk őket) és egész visszaúton hallkan mormogok magam elé átszellemült arccal. Az indulásig hátralévő idő legjavát imádkozva és a fegyvereim forgatva, gyakorolva töltöm, kivéve az esetlegesen rám jutó őrködési időt, de akkor is mormogok magamban.
Ellenőrzöm a pónim és minden készletemet indulás előtt. Feltöltöm a kulacsaimat friss vízzel, az élelemkészletem is kiegészítem és várom az indulási parancsot. A beszélgetés végeztével a gróf átad egy lepecsételt tekercset a nagyúrnak. Indulás előtt a fegyvereiteket visszakapjátok. Az a férfi tart veletek a visszaúton, aki elbeszélgetett veletek egyesével a kis teremben. Baj nélkül visszaértek a tiltott terület környékére. Ismét estefelé értek oda. |
Összehúzott szemmel figyelem a rúnakövek mögötti tájat és láthatóan alig bírom magam visszafogni, hogy meg ne induljak át a határon. A kezeim a fegyvereim markolják, az ajkaim hangtalanul mozognak.
Este akarsz bemenni az elkerített hajdani harctérre...? Csak ha a Nagyúr úgy dönt, bár szerintem elpocsékolnánk egy napot. Egy ideig állva nézem a régi és számunkra eljövendő csatateret, aztán ellátom a lovam és a pónim. Megvacsorázom aztán ahogy leszáll a sötét odaülök a "határhoz" annyira közel amennyire az őrök engedik és lassan pásztázom a szememmel a tájat, váltogatom a látásom is néha, hátha valamit észreveszek és folyamatosan feszülten figyelek a "túloldalra". A határnál akarsz éjszakázni? És a többiek? |
Attól függ mikor szándékozunk bemenni. Ha megkérdeznék tőlem akkor azt mondanám, napkeltekor befelé és amikor tudunk kijövünk. A "közmegegyezéses" megállapodástól is függ meddig vizsgálódok, de bőven szánok arra időt, hogy kipihenjem magam. A határ közelében verem fel a sátram, nyitott oldallal a tiltott "zóna" felé. Igyekszem minden érzékem ráhangolni a környezetre.
A "kísérőnktől" megkérdezem: -Mi történik, ha nem ugyanitt jönnénk ki? Ha mondjuk egy széles félkörben haladunk és innen mérföldekre érjük el újból a védvonalat? - Nem tudom, nem építettem fel a terület védelmét - közli tömören a férfi. Körülbelül negyed órája lehettek a határnál, mikor egy őrökből álló lovascsapat érkezik elétek. A vezetőjük - az a tiszt, akivel már találkoztatok - köszönt titeket, mjad megkér, hogy kövessétek az erődbe. Az erődbe érve (feltéve, ha mentek) körülbelül ugyan az történik mint múltkor: a nagyurat bevezetik az épületbe, ti kint vártok. Most körülbelül fél órát kell csak várnotok. A megbeszélés végeztével engedélyt kaptok - pontosabban udvariasan fogalmazott parancsot - hogy az éjszakát az erődben töltsétek, abban a helyiségben, ahol múltkor is. |
Visszafelé viszonylag jó kedvem van, fütyürészek is valami félhangos nótácskát. Örülök, hogy csak 3 napot kell ezen az unalmas helyen tőlteni, egyre jobban biztos vagyok, hogy nekem a városi élet fekszik. Szép nők, csodás fegyverek, nagy harcok, dicsőség és hírnév. Igen, ez kell nekem, nem holmi átokverte isten háta mögötti kieteln táj, ahol moslékot akarnak zabáltatnak velem.
Gren izgágasági felvillanyoz, úgy látszik harca számít a szakállas "öreg". Mondjuk amilyen nője van:eek:, inkább én is a hősi halált választanám. :) Gyakorlok szabad időmben becsülettel, hátha lesz oly bátor élő vagy holt, aki kihívást mer intézi a Bajnok felé. |
Hyas fordítja:
- Holnap korán reggel megyünk be, amint a hajnal rajtunk van. |
Közérdekű közlemény
Ezen a héten szombaton elutazok, és nem leszek gép közelben egy hétig (a rákövetkező héten is csak szorványosan), így a tiltott területre való becsatangolást és az ezzel járó bonyodalmakat nyaralás utánra halasztjuk (hogy ne kelljen félbeszakítani az izgi részeket).
ui: nem ártana, ha addig kitalálnátok, hogy hogyan akarjátok 3 nap alatt megtalálni, amit kell, mert ez a csatatér elég nagy, és 3 nap alatt nem tudjátok feltúrni az egészet, mégcsak a felét sem... |
Mielőtt elindulunk a tiltott terület felé, mindenkinek adok 5-5 üvegcsét (ha elfogadják).
-Pénzhiány miatt nem tudtam gyógyitalokat készíteni, de helyettük csináltam szenteltvizet. Remélem, ezek hatásosak lesznek a holtak ellen - mondom, mikor kiosztom. Az utazás alatt én is izgatott vagyok, amikor lehet tisztogatom, élezem a fegyvereim, gyakorlatozok. |
Mikor "utasítát" kapunk, hogy az erődbe kell mennünk, kissé elkomorodok és amíg csak látom hátrafelé figyelek az elzárt terület felé. Az erődnél türelmesen várakozok és imádkozás után hamar lefekszem aludni. Úgysem segít ha toporgok és a falat bámulom
|
Mivel Farkas azt sem tudja mit keresünk, meg hogyan is néz ki, így meg sem fordul kemény fejében, hogy esetleg neki is keresni kellene majd. (Nem feltétlen arra gondoltam, hogy neki kell kitalálnia a tutit, remélhetőleg akiknek szólt a fentebbi megjegyzésem magukra ismernek...)
Alapvetően csak a harcra készül. |
Quintar-tól elfogadom a szenteltvizet:
-Csak vágjam hozzájuk üvegestől, vagy öntsem rájuk? Esetleg, ha hat akkor öntsem magamra és rohanjak közéjük? - kérdem félig komolyan. Elalvás előtt még próbálom megbecsülni nagyjából mekkora is lenne a "bejárandó" terület és mekkora az amit kurta lábaimon be tudok robogni egy nap alatt, tisztes ráhagyással harc esetére. Nem ez az első csatatér, amit látsz. Elég nagy, ha tüzetesen akarnád átnézni a terepet, hetekig el lehetne bóklászni rajta. Csak úgy felületesen vizsgálódva is el tartana pár napig a nézelődés. A területen belül van egy erőd rom. |
Quintartól én is elfogadom a szentelt vizet. Este még a határtól bepillantok a mélybe ameddig csak ellátok. Kíváncsi vagyok rá, hogy itt is mindent teljesen jól látok-e vagy itt már majd gondok adódhatnak. Jól látsz. Felmérem a tájat, sívár terep, vagy valami fa, bokor nő-e ezen a szörnyű helyen. Nem nő semmi a csatatéren, a földből fegyverek, páncélok darabok, és csontok állnak ki. Nem feltételül elásva lehet az, amit keresünk, de elég valószínű. Ha lóval megyünk, mert ha jól tudom nem tiltották és képesek is haladni azon a talajon, akkor egész nagy területet be tudunk járni, viszont valami kiinduló pont kellene, amit nem tudok meghatározni. Elég egyenetlen a talaj, és sok vacak áll ki a földből. Lehet lóval haladni ott, csak valószínűleg nem vágtázva. Mindenesetre felkészülök az előttünk álló 3 hosszú napra.
|
Közérdekű közlemény
Visszatértem. Folytatódhat a móka. Remélem kitaláltátok a tutit két hét alatt, és megvan a nagy "haditerv" hogy mit és hogyan.
Ha a következő részen túl vagyunk, két lehetőség van: 1. a folytatást a Z-vel közös mese előzményeként, csapatépítés gyanánt mesélem le 2. a mostani csapatnak tervezek további bonyodalmakat. Z: a folytatással kapcsolatban feltétlenül beszélnünk kell! |
Várom Quintar válaszát a kérdésemre.
Ha nem nagyon áll elő a Nagyúr tervvel, akkor javaslom, hogy válljunk több "csapatra" és egymáshoz képest látótávolságban fésüljük át a "terepet": -Kétféle formációt tudok elképzelni: Közülünk ketten értenek a mágiához. Vagyis javaslom, hogy a Nagyúr és Quintar ne legyenek egy csapatban és ők legyenek szélen. A "mágiátlan" páros középen, hogy ha kell bármelyik oldalról kaphasson segítséget, és adhasson is. A másik verzió szerint két, háromfős csapat, amelyek közt oda-vissza cikázik 1-2 ember, híreket, információkat "szállítva, és a köztes területet átnézve. Mindegyik esetben, minden csoport lassan, a többiekhez igazított haladási sebességgel "vonul", alaposan körbenézve. Ha bármelyik csapat megáll, akkor mindhárom megáll. A Nagyúr jó lenne ha leírná pontosan hogy néz ki az amit keres. Én pedig mindenkit kérek, hogy ha törpe holtat-csontvázat, fegyvert talál akkor feltétlen szóljon és megyek oda. |
Grennek: - A szenteltvíz használati módját nem találtam ki. Én dobálni fogom vele a holtakat. Az, hogy mennyire hatásos, nem tudom. Lehet csak tiszták lesznek tőle - válaszolom vigyorogva.
Gren javaslatára válaszolva: - Én a kétszer három fős megoldást választanám. Minél többen vagyunk egy csapatban, annál jobb. Felmerült bennem az is, hogy mi legyen a terv abban az esetben, ha valamijen okból kifolyólag a csapat szétszakadna? Mindenkinek: - Van egy varázslatom, mellyel meg tudok keresni egy tárgyat, ha az 70-75 mérföldön belül van varázsláskor. Ezen varázslatból viszont nem tudok csak egyet elmondani egy nap. A maradék hatalmamból maximum még egy-két gyengébb varázslatot tudok elmondani. Tehát vagy bántom a holtakat, vagy gyógyítom a sérültjeinket. Én úgy gondoltam, az utóbbi lehetőséget választva lehetek a legjobban a csapat segítségére. Pszivel mindenkinek elküldöm a keresett gyürű képét. Egy arany karikagyűrű, három rubinnal, a középső kő kétszer akkora mint a másik kettő. Hosszas tépelődés után úgy döntöttem, az "Útmutatás" varázslatot alkalmazom, az este fojamán, még lefekvés előtt, lehetőleg naplementekor. A feltett kérdés: - Árnyékból Visszatérő, Hollók Asszonya, a Farkasok egy papja, Thersos Quintar fordur hozzád kérdésével, s könyörög figyelemedért. Kérdésem talán jelentéktelennek tűnik, merészségemért, zaklatásomért, kérlek bocsáss meg hűséges szolgádnak. Jóltudom, minden kérdésnek válaszát ismered, sremélem, csepektetsz belém, tudásod tengeréből egy cseppet, mej válasz lészen kérdésemre. Arra kérlek, mondhát meg szerény szolgádnak, az áltakunk , az általad kiválasztottak által keresett gyürű, a az előttünk elterülő holtak mezejének egy épületében rejtezik? A válasz üzenetben ment. |
Quintar-nak:
- Szörintem minden erűddel köresd amiért jüttünk, így nem köll szítválni, a harcut mög bízd a Bajnukra. Annyi itten a kacat meg a hult, szömmel suhasem találunk mög egy apró vackot. Grennek: - júl van, ha látuk ilyet, bizton jelzem neked. |
| All times are GMT +1. The time now is 14:17. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu