|
A háznál elfogyasztom az ételt, amit megköszönök, ezután kimegyek és ha a fiú ellátja a hátasokat, akkor segédkezek neki, ha nem, akkor Fotlost mindenképpen ellátom, majd a többi állatot is. Éjszakára az istáló felé veszem az utam, de az istáló tetejét veszem célba éjszakázás szempontjából, amennyiben úgy ítélem, hogy biztonságos, a szabad ég alatt alszom. Az őrködésben a megbeszéltek alapján veszek majd részt, ha más nem, Grent váltom egy jó 3-4 óra múlva. |
addig ücsörgök a dötétben, amíg lteljesen elülnek a zajok, pontosabban azután még egy órát. A szél álltal hozott zajok egész este hallatszanak. Kémlelek, nem e akar valaki távozni, no meg a csillagokban gyönyörködöm. Ha letelt az egyóra, akkor visszatérek "szállásomra".
|
Az hogy változnak a hangok nem kifejezetten feszélyez. a megbeszélt időben (gondolom két-három óra múlva) átadom az őrséget. Bárki is vált le annak megjegyzem:
-Ne figyelj a szél zajaira, csak ha nagyon közel kerülne hozzád. Akkor viszont szólj azonnal. Ne hősködj. Ha mégis megtennéd... nos... nem fogsz békében nyugodni. A lovak közelében vackolok meg magamnak, hogy ha bármitől megriadnának azonnal felébredjek. Elalvás előtt a bárdoma támaszkodva mormogok (láthatóan imádkozok), majd nyugodt álomba merülök. |
A hangokat leszámítva az éjszaka nyugalmasan telik.
Reggel ki, mit, merre, és hogyan? |
Reggel, mikor felkeltem, a Nagyúrhoz megyek, jelentést tenni, az északa eseményeiről ( a jelentést privátba küldtem). Ha azzal végeztem, segítek a többieknek összepakolni. Előtte viszont megkeresem és beszélek Alysiummal:
- Az este átmentem az Antissra. Nagyon veszélyes lenne, ha Téged is felvinnélek. Ezért csak elméleti okítás lesz, amíg itt vagyunk. Ha elhagytuk ezt a helyet, gyakorlatozni is fogunk |
Reggel összepakolok, indulásra készen várom, hogy mi lesz a követlező lépés, ellátom az állatokat, és felkészítem őket az indulásra.
Quintar felé: - Úgy látszik amilyen a környezet olyan az álomsík is. Esetleg megnézhetném, milyen az álomsík, milyen az, ha veszélyes... Természetesen Te vagy a tanárom, ha úgy gondolod, hogy túlságosan is veszélyes, akkor biztos úgy is van és majd máshol gyakorolunk. |
Reggel korán kelek, kipihenten frissen, de borongós arckifejezéssel. Félrevonulok és egy papírra írok, meg egy gyalult deszkalapra vésegetek. Ellátom a pónim, meg a lovam (az utolsó málhást is) aztán mikor Stancil felkel, félrevonom é elbeszélgetek vele. Aki figyel, láthatja, ahogy a papírt és a fát odaadom neki, aztán a "szállásdónk" ajtaja felé indulok és bekopogok.
A fiatal srác nyit ajtót, és érdeklődve néz rád. - Reggelt! - köszönt. |
Reggel nagyjából körülnézek (a házba nem megyek be) majd ha mindenki megvan, akkor erőnléti tornába kezdek. Utána reggeli, majd felkészülés az útra.
(A tegnapi haragom és értetlenségem már elpárolgott, a körülményekhez képest nincs rossz hangulatom, vár a hírnév, a dicsőség) Ha látom a papot, akkor megkérdem tőle, hogy mi a helynek a neve, ahová tartunk, csak hogy tudjam miről fognak majd énekelni a bárdok, amikor csodás tetteimet adják elő. |
Miután beszéltem Quintar-al, félre hívom Vyliaval-at, majd hosszasan elbeszélgetek vele, mindezt a saját nyelvemen. Majd visszemegyek beszélni a pappal.
|
-Jó reggelt!- köszöntöm a fiút - Beszélhetnék atyáddal, ha alkalmas neki?
-Gyüjjön be - mondja a srác, és kitárja neked az ajtót, hogy bemehess. Az apja az asztalnál ül, és reggeizik. |
Alysiumnak:
- Az Antiss meglehetősen sivár. Ahogy mondtad olyan mint a valóságban. Ráadásul sokan álmodnak élőholtakkal és szellemekkel. Jónéhány meg is akart kostólni. A hatalmukat ugyan nem "néztem" meg, de könnyedén követtek. Lehet nem tudnálak megvédeni tőlük. Ezért nem szeretném hogy "feljöjjél". Ha mégis nagyon érdekel, a későbbiekben tarthatok bemutatót - kacsintok rá. Farkasnak: - A hely ahova tartunk, Hamothan ősi erődröl kapta a nevét. Ott folyt le a VII. zászlóháború legvéresebb, négy napig tartó ütközete, ahol az egyesült sinemosi és tiadlani hadseregek vereséget mértek a toroni és abasziszi csapatokra. A hamothani sík ma is kísértetjárta hely hírében áll. Tudomásom szerint ritkán lakott ez a környék. Várost felesleges is lenne keresni errefelé. Csak ehhez hasonló kis épületegyüttesek vannak mindenfelé. Oh, és ezen járkáló holtakat tartják vissza az Őrzök, vagy hogyan nevezik magukat. Alapvetően nem szeretik errefelé az idegeneket, mert csak bajt hoznak, hozunk a fejükre. Ezért is furcsa hogy ilyen "szivesen" fogadtak tegnap este. |
Quintarnak:
- Rendben, ha így látod jónak. természetesen a későbbi bemutatók érdekelnének, az edzés jót tesz. - Ha az álmok ilyenek, akkor a környék sem lesz kellemes. Lesz egy-két meglepetésünk és ha az álomsík az emberek álmaiból táplálkozik és ők ilyen lényekről álmodnak, amikkel feltehetőleg már találkoztak is, akkor jobb lesz, ha vigyázunk. - Elmondhatunk mindannyian egy imát, figylejen valaki ránk onnan fentről is. - Ha esetleg van valami óvo varázslatod, vagy szered a tarsolyodban, majd alkalmazhatnád a megfelelő időben. A papok elvileg a holtakat távol tudják tartani, vagy nem? - kérdem Quintartól. |
Alysiumnak:
- A környéken nem kell tartanunk élőholtaktól. Az emberek azért álmodnak velük, mert a közelben van egy völgy, ahol sok zombi mászkál, és attól félnek, valamikor kiszabadulnak. Abban biztos lehetsz, hogyha ezekkel a dögökkel találkozunk, mindent megteszek hogy távol tartsam őket. Az imátkozás pedig nem árthat. Biztos vagyok benne, kapunk onnan fentről segítséget - nézek az ég felé. |
P.sz. 3737, Kyel 3. havának 1. napja, a Mithrill órája
Napközép előtt egy órával elindultok a mágikusan elkerített terület felé, szándékosan elkerülve az erődöt. Vylia is ekkor indul el, de veletek ellentétes irányba, vissza arrafelé, ahonnan jöttetek. Stancil nem tart veletek, ő a "faluban" várja a visszatérteteket. Pár néhány házból álló "falun" mentek keresztül, mikor az egyik mellett elhaladva, egy tíz főből álló jó felfegyverzett (Gren: te így ránézésre is meg tudod állapítani, hogy a felszerelésük minden darabja mestermunka) lovascsapat állja el az utatokat.
- Kérem forduljanak vissza! A tiltott területre nem mehetnek be - közli veletek az egyik. - Maguknak nem az a dolga, hogy az élőholtakat ne engedjék ki? - kérdi a nagyúr Hyas-on keresztül - Az, hogy hogyan jutunk be és ki a területre az a mi bajunk. - Mint mondtam nem mehetnek be a tiltott területre - ismétli meg a férfi. - Rendben, akkor csak elmegyünk a terület széléig. Ez ellen igazán nem lehet kifogása - válaszolja a nagyúr. A férfi int az egyik szélen álló harcosnak, aki válasz ként bólint, majd ellovagol. A maradék kilenc katona elkísér titeket. Körülbelül egy háromnegyed lovaglás után értek el egy viszonylag sík területet, ami teljesen kihalt. Itt-ott páncél, fegyver, vagy csont darabok állnak ki a földből, nővényzet egyáltalán nincs rajta. A távolban valami ködszerű pára gomolyog a terület belsejében. A valamikori csatateret félig földbe ásott rúnákkal faragott kőlapok szegélyezik. Mikor odaértek, a nagyúr leszáll a lóról, és a rúnakövek közelébe lép, ekkor rangidős katona (aki végig a nagyúr közelében maradt) megszólal: - Kérem lépjen hátrébb onnan! - kéri parancsoláshoz szokott hangon, szigorú tekintettel, kezét a kardja markolatán nyugtatva. - Újabban az a divat errefelé, hogy az élőket fenyegetik az élőholtak helyett? - szegezi neki a kérdést a nagyúr. A férfi szeme villan egyet, de állja a nagyúr tekintetét, és nem szól semmit. Kis idő múlva a tiszt megismétli a felszólítást, de a nagyúr nem moccan. Ekkor a katonák (akik eddigre már körbefogtak titeket) fegyvert rántanak, de egyelőre nem támadnak rátok. - Lépjen el onnan! - ismétli meg a tiszt. - Milyen törvények érvényesek errefelé? - kérdezi a nagyúr, mit sem törődve a felszólítással. A férfi egy pillanatra meglepődik, majd megszólal: - A pár éve történtek tükrében, a törvény szerint nem engedhetünk be senkit sem a tiltott területre, és semmit és senkit nem engedhetünk ki a területről. - Beszélni szeretnék a felettesével - közli a nagyúr, miközben ellép a kőtől. - Rendben. A katonák végig árgús szemekkel figyelnek titeket, míg az erődig nem kísérnek titeket. Már jó órája besötétedett, mire oda értek. Az erőd egy vastag fallal, és őrtornyokkal körülvett három toronnyal rendelkező kőépület. (Gren: az épületen látszik, hogy nem törpék készítették, de jónak tűnik ahhoz képest, hogy emberek alkották.) A kapun áthaladva egy kisebb udvaron találjátok magatokat. Az főépület velet szemben magasodik, két ajtót láttok rajta, és pár kisebb lőrésszerű ablakot az első emelet magasságától kezdve fölfelé. A tiszt besiet az egyik ajtón, a többi katona veletek marad, és tovább figyelnek titeket. *** Z: a Gren és a gazda közti beszélgetést utólag (akár zöldben) lejátszhatjuk, a játékban van rá idő az indulásotokig. |
A "kísérő" csapat fegyvereit kritikus szemmel, eléggé feltűnően nézegetem és halkan mormogva bólogatok egy-egy kiváló és nem "túlcsicsázott" páncél, fegyver láttán, ugyanakkor eléggé megvetően siklik át a tekintetem a túldíszített, vagy silányabb fegyverek felett (bár ilyent nem nagyon látok, inkább a túl sok díszítés láttán látszik rajtam, hogy nem igazán tettszik.) Egyik fegyver vagy páncél sem túldíszített. Szinte nincs is rajtuk dísz, de egyszerűségükben is látszik rajta, hogy aki készítette igen értette a munkájához.
A "határhoz" érve igyekszem minél többmindent látni a földön heverő, kiáló fegyverekből, csontokból. Amennyire figyelmeztetés nélkül lehet, közelférkőzöm a lezárt területhez, de a Nagyúr-ral egy vonalba nem kerülök. A szemem cikázik ide-oda alaposan figyelve a földet, mintha valamit keresnék. Nem találsz semmi érdekeset. Mikor fegyvert rántanak a katonák a szemem a Nagyúr felé villan, a kezeim megszorulnak a bárdom markolatán és félig "kilépek" a kengyelvasból, hogy ha kell azonnal levethessem magam a földre és úgy harcoljak ahogy törpéhez illik. Mikor nem tör ki a harc, elengedem a fegyverem és visszalépek a kengyelvasba, de feszült és harckész maradok. Az erődudvaron kritikus szemmel nézek körül és annak a falnak a tövébe húzódok amivel szemben a legkevesebb lőrés van fenntebb. a bárdom lekanyarítom a hátamról és arra támaszkodva türelmesnek tűnő pózban várakozok. Harcra készen, félig lehunyt szempillák mögül lesve a környezetem. A fegyveresek nem igazán engednek szétszéledni titeket, laza félkörben állnak mögöttetek és a kétoldalatokon. Kisvártatva visszatér a tiszt, és beinvitálja a nagyurat. Titeket megkér, hogy az udvaron várakozzatok. A beszélgetés hosszan elhúzódik, hisz több mint egy óráig nem kerül elő a nagyúr. Ki mivel tölti az időt? |
Mikor a lovasok megérkeznek, nem foglalkozok velük. Mintha ott sem lennének. Mikor fegyvert rántanak, úgy irányítom a lovamat, hogy a parancsnokkal szemben legyek, majd őt vizsgálom, tetőtöl talpig végigmérem. Az erődben nem óhajtok tenni semmit, amíg a nagyúr vissza nem tér. Amíg az őrök normális hangnemben adnak "utasításokat", azt teszem amit mondanak. Amíg várakozunk eszek kicsit, ki tudja mikor lesz rá lehetőség legközelebb. A katonák között keresek valami tisztfélét, majd felé fordulok:
- Tiszturam, amíg itten várakozunk, megitathatnánk a lovakat? - Igen. Arra van az istáló - Mutat az egyetlen melléképület felé, majd int egy társának, hogy menjen veled. |
Még az úton odalovagolok a tiszt mellé és megkérdezem:
- Tiszt uram! Megmondaná, hogy miért nem engednek be minket? - Saját felelőségére bárki átvághat ezen a helyen, nem? Esetleg változott valami, más rendelet lépett érvénybe? - Érthető, hogy az embereket védik, amit mindezidáig és valószínűleg a továbbiakban is jól fognak végezni, de mi jól felkészült utazók vagyunk és utunk célja elérésében keresztül kellene mennünk! Érthető, hogy a megbízóm szeretne eljutni oda, ami a célja - mondom normálisan a tiszt felé. - Nem a maguk vagy a magukhoz hasonlók védelmében született a döntés. Ezen a területen senki nem vág át sehova, saját felelőségre sem! Nem véletlenül tiltott terület a neve. Legközelebb pedig tájékozodjon jobban, mielőtt útra kel valahova! - mondja, aztán faképnél hagy. Az erődben nem csinálok különösebb dolgot, várom a tárgyalás végét. Szemügyre veszem a védművet. A lőréseket is megnézem, esetleg bújkálnak-e már most, hogy idegenek jönnek ide. Megpróbálom felmérni, mennyire feszült a hangulat a katonák között, hogyan befolyásolja őket érkeztünk, a környék, az adott helyzet. Mielőtt bemennénk az erődbe megnézem, körbenézek a közeli környéken, változik-e. A katonák nem tűnnek feszültnek, csak ébernek. |
Mikor Quintar megérdeklődi merre lehet megitatni a lovakat bevezetem a magamét is az istállóba. A katonákat szótlanul nézem, de nem bámulom. Az istállóban alaposan szétnézek és ha van egy kis eleség a lovaknak akkor vetek eléjük és a pónim kissé letisztogatom a portól amíg iszik.
|
Nem sokkal az után, hogy a nagyúr a belép az épületbe, az úrnőt is hivatják.
Miután beszéltem a felettessel, Hyas fordítja: - Visszatérünk a városba és beszélünk azzal, aki engedélyt adhat a belépésre, így elkerüljük a felesleges vérontást. A megbeszélés eredményeként az éjszakát az erődben töltitek, a katonák szállásán, egy tíz fős szobában. A szállás a másik ajtó mögött (nem ott ahova a nagyurt hivatták) egy hosszabb folyosó közepetáján nyílik balra. A folyosón végig több ajtó nyílik mindkét oldalra. Elmondják nektek, hogy kíséret nélkül nem mehettek sehova. A lovaitoknak találtok élelmet és ami kell, de nektek kell gondoskodnotok róluk. A hátasoknak valószínűleg nem lesz hely az istálóban (ahogy elnézitek az épületet, látszik, hogy az katonák 10 lova elfér bent, ha helyet szorítanak, akkor talán a ti lovaitok közül is befér kettő, de több nem). Közlik azt is, hogy az udvarról nyíló másik ajtó mögött hol találjátok az étkezőt, és hogy náluk már volt vacsora, de ha szépen megkértek valakit még az őrségváltás előtt, akkor biztosan akad valami harapnivaló. |
Farkas kicsit le van törve a nap során, a reggeli derűjét Vylia vitte magával.
Egykedvűen nézegeti a tájat, de a fegyverek utáni szüntelen érdeklődése miatt amennyire teheti éberen nézi a fegyverhalmokat, amikor meglátja őket. A lovasoktól nem tart, nem is igen foglalkozik velük, aggódjon csak a Nagyúr, az a dolga. Az erőd sem hozza lázba, sose szerette a katona életet. Nincs kedve még a katonákat sem heccelni. |
Ha a lovak nincs hely az istállóban, megkérem a minket kisérő katonát, mutassa meg hol szállásolhatjuk el a lovainkat, meg megkérdem azt is, hogy egyszerre kell mennünk mindenhova? A lovaknak csak az udvaron mered hely. A másik kérdésedre azt a választ kapod, hogy nem muszáj mindenhova együtt mennetek, de két csoportnál többre ne váljatok szét. Viszek mindent ami a hátasoknak kellhet, amelyiket kell, megetetem, lecsutakolom. ha egyszerre kell "közlekednünk", javaslom keressük meg az étkezőt , s kérek - persze normálisan, mindenféle fellengzés nélkül - valami vacsorát. A titeket kísérő katona, ad nektek némi hideg sültet és cipót. Ha visszatértünk a szálláshelyünkre, megvárom míg mindenki lepakolja holmiját, majd mindenkinek a figyelmét kérem:
- Ismerem valamennyire a környéket, gondoltam elmondom, amit tudok. Régebben be lehetett menni a lezárt területre, de néhány éve, volt valaki aki aki bemenve az élőholtakból "toborzott" sereget, s valahogy sikerült kitörnie onnan. Néhány hónap után ugyan visszaüzték a zombikat a helyükre, de azóta nem lehet bemenni. Számomra furcsa ezek után a helyiek, hmm, kedvessége, én biztos nem engednék senkit a közelbe, pláne nem lennék ennyire "barátságos" -ejtem furcsán - a bemenni akarókkal. De szerencsénkre az itteniek másként gondolkodnak. Az lenne a javaslatom, ma ne örködjünk, inkább aludjon mindenki. Szükség lesz az erőnkre. Ha beengednek azért, ha nem engednek be, akkor meg méginkább. Én biztos aludni fogok! - mondom Attól függetlenül, hogy a többiek örködnek vagy sem, én alszok. Korán lefekszem. Nem aludtam túl jól az elmúlt este, fáradt vagyok. |
Quintar-ral tartok az "étkezőbe" és szótlanul eszegetek. Aztán miután elmondta amit a környékről tud némán rágódom a hallotakon. Jó fertályóráig gondolkodom valamin, aztán a velünk lévő katonához fordulok:
-Már bocsásson meg a kérdésért, de törpék nem jártak erre esetleg az elmúlt években? Mármint a terület körül-benne amit őriznek, mert gondolom nem ez az egy erődítés van a környéken. - Van több erőd is a terület határa mentén, de úgy tudom törpék nem jártak egyikben sem. Halkat mordulok a katona válasza hallatán: -Köszönöm. Gyakoriak az olyanok akik be akarnak menni a lezárt részre? Sajnálom, de nem jártam még erre és csak homályos pletykákat hallottam a történtekről. Csak nemrég tudtam meg hogy itt mi történt - biccentek Quintar felé. - Szerencsére nem gyakori az ilyesmi, de azért félévente mindig erre téved valaki. |
Reggeli és készülődés után másnap reggel elindultok északi irányba két katona kíséretében. Körülbelül két napos út után éritek el a grófság központját. A városba értkeztetekkor a két kísérőtök visszafordul, és távozik.
A város közepesen nagy és egészen átlagos. Megfelelő fogadót hamar találtok. Hogyan fogtok hozzá az engedély megszerzéséhez? (akit érint a kérdés...) |
Eszek egy kiadósat és leöblítem pár korsó sörrel. Kísérgetem a Nagyúrat, vagy a Nagyasszonyt, örködöm.
A Nagyúrék kivételével mindenkitől kérdem, amikor úgy van helyzet: - Harcútá má ilyön hultakkal? Mit tudcc róluk? |
Kicsit morcos vagyok az út alatt és gyakran nézek körbe (igyekszem pontosan megjegyezni az utat, hogy visszataláljak.
A városban körbenézek mikor megérkezünk és próbálom megállapítani, hogy a katonáknál látott fegyvereket itt készítették-e vagy máshonnan hozták (gyüjtötték apránként) össze azt a rengeteg fegyvert. Abból, hogy egyszer keresztül haladtatok a váron nem tudod megállapítani itt készültek-e a fegyverek. Ha a fogadóba érkezésünk után van "szabadidőnk" akkor ellátom a lovam és a pónim (az utolsó málháslovat Stancil-al együtt a "faluban" hagytam), aztán elindulok körbenézni a városban, fegyverkovácsot, fegyverkereskedőket keresve. Több műhelyt is találsz. Farkas kérdésére megvonom a vállam: -Pár félével találkoztam már. a legtöbbjének a leveréséhez nem kellett mágia sem, csak erősen kilapítani, szétszabdalni őket. Fej, nyak, mellkas széthasít. és a lehető legapróbbra aprítani. A komiszabbakat csak mágikus fegyverrel lehet "megölni" azoknak minél több "mély" sebet kell okozni, hogy az őket mozgató szentségtelen erők feloszoljanak. Ha megsebeznek vigyázz, mert a legtöbbjük hullamérget izzad és a sebek elfertőződnek. Ha elszúrod akkor hamarost te is egy leszel közülük. Szerintem a legjobb a széles, nehéz penge - paskolom meg a bárdom - némi mágiával. Az biztos hat ellenük. Amelyik ellen meg nem azzal szemben úgysincs esélye a fegyverforgatónak. |
Farkasnak:
- még nem találkoztam "élőben" élőholtakkal, varázslataim se nagyon vannak ellenük, de mindent meg fogok tenni hogy segítselek benneteket a harcban. Remélem, a megszentelt dolgok fájdalmat okoznak a zombiknak. Ha a városba értünk, talán tudok némi segítőeszközt kreálni. Mikor már a városban vagyunk a Nagyúrhoz fordulok: - Ha az időnk és vagyonunk engedi, és a városban megkaphatók a szükséges kellékek, készítenék pár hasznos segítőeszközt a holtak ellen. Arra gondoltam segíthet némi gyógyital, vagy szenteltvizes flaska, akiknek hite engedi megáldhatom felszerelésük, fegyverüket is. Bocsásd meg kíváncsiságom, megkérdezném, tudod-e hol kell az engedélyt intézni, és ha nem kapjuk meg a belépési engedélyt, akkor mit csinálunk? Továbbá lesz-e szükséged a szolgálatomra, vagy készíthetem a segédeszközöket. Amennyiben maradunk több napot, s a nagyúr "elenged", bejárom a várost, keresek üveg vagy cseráp ledugaszolható kis "üvegcséket", megnézem mennyibe kerülene fejenként 5 (7x5 = 35) ezekből. Üvegcséket találsz, 60 réz darabja. A nap folyamán, amikor tudom mondom mindenkinek: - Megáldhatom fegyvereidet, és felszerelésed ha szükségesnek tartod, talán hatásabbak lehetünk így a máaszkáló holtak ellen. |
Veszek 40 üvegcsét a biztonság kedvéért. Ha a gyógyitalhoz szükséges valami összetevő, azt is keresek, és veszek. (Ha most van könyv nálad légyszi nézd meg, nálam itt nincs, és írd meg mi kell az italhoz, én meg megírom találtál-e, és ha igen mennyiért)
|
Farkasnak:
- A határőrségben tett éveim alatt én sem találkoztam még élőholtakkal, de szerintem a papi dolgok hatásosak ellenük. Quintarnak: - Ha időd engedi én szívesen megáldatnám veled fegyvereim, amik nem mágikusak. Ha egy isten áldása van rajta, csak nem lehet rossz, persze csak, ha nem terhel le ez téged. |
Alysiumnak:
- Felajánlottam a lehetőséget, nekem teljesen mindegy ki veti alá magát a "procedúrának". Csak egyszer akarok próbálkozni, aki kimarad az lemarad. Szívesen segítek, márcsak azértis mert ez a feladat engem is közvetlenül érint, Nem közömbös számomra sem a feladat végkimenetele. Neked egyébbként is szívesen segítek. Ha bármikor szükséged lenne segítségre, vagy bármire, szólj nyugodtan - veregetem meg elismerően a vállát. Ma estére tervezek egy kis kirándulást, lenne kedved velem jönni? |
Kissé bizonytalanul nézek Quintar-ra:
-Ez a rámondott papi áldásod kötelez is valamire? Egyáltalán, már megbocsáss a kérdésért, de milyen az istened? Harcos? Csak mert Te nem nagyon látszol annak. A városban bóklászva betérek annyi kovácsműhelybe amenyibe csak tudok és fél szemmel rápillantok a templomokra is. A műhelyekben a mesterek félkész-kész munkáit nézem meg és próbálom felmérni a képességeiket. Több tehetséges mesterembert is találsz, de törpéket nem. A templomoknál az istenjleket keresem és ha valahol nyitot tetejű vagy Tharr jeleivel terhes templomot látok akkor onnan gyorsan elfelé. Sem nyitott tetejű, sem Tharr templomot nem látsz. Viszont találsz egy Antoh és egy Dreina templomot. |
Bemegyek ahhoz a kovácsmesterhez amelyiket a legjobbnak (emberi viszonylatban) látom és körbenézek nála alaposabban. Figyelem ahogy dolgozik, de nem szólítom meg (nem akarom elterelni a figyelmét) csak akkor ha ő szólít meg. (vagy valamelyik inasa)
A bejárati ajtó fölé csengettyű van szerelve, így nem tudod elkerülni, hogy ne vegyenek észre azonnal. Mikor belépsz a kovács épp az izzadt homlokát törölgeti, látszik nagy munka közben van. Félszemmel odapillant rád, és megkérdezi: - Miben segíthetek? Ahogy körülnézel azt látod, hogy a műhely jól felszertelt, és egy inas is sürög-förög a férfi körül. |
Quintarnak:
- Köszönöm. Persze, hogy van kedvem a bóklászáshoz! - válaszolom neki. - Bár azt mondtad, hogy most veszélyes lenne, vagy elhagytuk ezt a területet? - Egyébként pedig megnézlek szívesen harc közben is, milyen az, ha egy profi harcol. |
Nos, Hyas fordításában megkérem a törpét, hogy kérdezze meg a fogadóstól, merrefelé van a gróf rezidenciája és mi erre a szokás a bejelentkezés módját illetően.
|
A Nagyúr kérését kissé furcsállom, de szótlanul bólintok és elindulok érdeklődni.
A fogadóstól megkérdem merre találom a grófi palotát és hogy tud-e segíteni abban, hogy ha valaki beszélni szeretne a gróffal, akkor kihez kell fordulnia (hivatalnok vagy hasonló) és mire érdemes felkészülni. (napokig várakozás, felesleges próbálkozni, elég sok "ajándék", ilyesmi. Valószínüleg eléggé jól informált a fogadós ebből a szempontból.) A kovácsnézelődést (csak benézésest) a fogadós által megjelölt épület felé menet (kis kitérőkkel, ha pl a szomszéd utcában van a kovács mint amerre az utam visz) ejtem meg és majd onnan visszafele nézek be a legjobbnak vélt kovácshoz. Megtudod, hogy a gróf nem messze a várostól egy birtokon lakik. De a fogadósnak fogama sincs hogyan lehet bejutni hozzá, még sose próbálta. Úgy tudja a grófot igen lefoglalja a grófság kormányzása. Megtudakolom a pontos irányt és távolságot aztán szólok Hyas-nak és akit találok még, hogy merre indulok és becslésem szerint meddig leszek távol. A málhámból veszek ki némi élelmet (nagyjából fél napi adagot) és a nálam lévő vizes mellé egy másik kulacsot is az övemre kötök friss vízzel töltve. A szenes-olajos szütyőt hagyom az oldalamon lógni és lemegyek a szobámból. Szürkesörény-t az istállóban hagyom, de mielőtt elindulok megpaskolom a nyakát és megnyugtatóan sugdosok a fülébe. Ha a kastély messzebb van egy-két órás gyaloglásnál akkor felkapaszkodok az "utazólovamra" és elindulok megkeresni a kastélyt. A várostól két órányira van a gróf kastélya. Kövezett út vezet arra, így könnyen odatalálsz. Egy inkább díszes, mint masszív épületet egy eléggé vastag fal vesz körül, amin egy bejárat van egy kovácsoltvas kapu formájában. A kapu mögött egy őr hely áll, és két őr. Kényelmesen odaballagok a kapuhoz és odaköszönök az őröknek: -Jónapot adjanak az Istenek! A gróf úr itthon van? Az egyik őr enyhén meglepődve feléd fordul, majd gépies begyakorolt hangon megkérdi: - Meghívó? -Hogy mit szeretne? - nézek értetlenül az őrre. - A meghívóját. Értetlenül nézek és önkéntelenül megtapogatom az övemről lógó kistáskát: - Mármint az enyémet? Nekem olyan nincs. Mire kell az? - Meghívó nélkül nem mehet be - közi tárgyilagosan a fickó. |
Grennek:
- Érdekes kérdés-mosolyodok el. Az istenem nem harcias, énmagam se kedvelem a harcot, de ha arra kerül a sor, drágán adom a bőröm. Az hogy megáldatod a fegyvereidet, nem jár semmijen kötelezettséggel. Csupán segíteni akarom a csapatot. Az "Ő" áldását kérem, hogy segítsen a harcaban, az élőholtak ellen. Mindenkinek mondom, mikor találkozunk: - Tudok gyógyitalt készíteni, a városban minden megtalálható hozzá. Viszont egy ilyen ital elkészítése nagyon sokba kerül. Jómagam 2 italra gondoltam, egy gyengébb és egy erősebb formában. Ehhez fejenként 10 - 12 aranyra lenne szükség. Bármennyire is röstelem, pénzt kell hogy kérjek. Az összetevőktől függ az hogy mijen erős lesz a gyógyital, egészen pontosan attól hogy mennyi pénzt sikerül összegyüjteni. Alysiumnak: - Itt a városban talán nem annyira veszéjes az Antiss. Ezért gondoltam velem jöhetnél. Reményeim szerint nem fogod meglátni hogyan harcolok. |
-Ahamm.. - morgom magam elé, aztán felpislogok az őrökre - Hogy tudok olyat szerezni? A Nagyúr akit kísérek beszélni akar a gróffal.
- Írásban folyamodjon meghívóért. A levélben írja meg milyen ügyben szeretne a gróffal beszélni, és ebbek függvényében kap egy időpontot és egy meghívót. -Ahaamm.. Értem. - mondom az őrnek - Akkor szólok a Nagyúrnak hogy írjon levelet. Azt ide kell majd hozni, vagy valakinek a városban kell odaadni? - Ide is hozhatják. |
-Rendben. -biccentek az őr felé - akkor majd így teszünk. Legalábbis megmondom a Nagyúr-nak, hogy ezt mondták Önök.
Elköszönök az őröktől és elindulok visszafelé. Ott ahonnan még látom a kastélyt megállok és megeszem a magammal hozott élelmet a kastélyt, meg a környező vidéket nézegetve. Aztán irány vissza a városba. A Nagyúr-hoz bekopogok és az Úrnőn vagy Hyas-on keresztül elmondom neki, hogy mit mondtak az őrök. Aztán megvárom van-e valami kívánsága még. Ha nincs akkor irány a kovács. |
Nos, akkor az úrnő segítségével írunk egy levelet és azt elküldjük.
Két nap múlva érkezik válasz, hogy mikor tudnak titeket fogadni. Tesztek valami különleges előkészületet indulás előtt? A megadott időpontbana kastélyhoz mentek, ahol a meghívő felmutatása után beengednek titeket. Az épületbe lépve elkérik a fegyvereiteket. Oda adjátok őket? Az udvariassági körök lefutása után a gróf (aki egy idősebb kopaszodő vékonydondájú fickó, keskeny bajszal, és puccos cuccban) közli veletek, hogy mielőtt bármilyen döntést hozna az ügyetekben, különböző mentális vizsgálatoknak kell alávetnetek magatokat. Egyessével vezetnek el titeket. A nagyúr kezdi a sort, utána az úrnő, majd Hyas. Utána ti következtek, feltéve ha hajlandóak vagytok rá. Egy hosszabb folyosón keresztül vezetnek titeket egy kis szobában, ahol két őr van, és egy hosszú őszhajú, csontoarcú, magas férfi. A berendezés igen szegényes, két székből és egy asztalból áll. Aki hajlandó résztvenni a vizsgálatokban, az a következő kérdéseket kapja kezdésnek (a többi a válaszoktól függően alakul): - Ki vagy? - Honnan jöttél? - Mit keresel itt? - Mi dolgod van az elzárt területen? A válaszokat, és azt, hogy mire gondol közben mindenki privát üzenetben vagy zöldben írja meg nekem. |
Jól megnézem a fegyvereim átvevő fickót miközben egyesével odaadom a fegyvereimet neki. Egy kifejezéstelen arcú őr, semmi különös nincs rajta.
Aztán rántok egyet az övemen, horkantok egy hallkat és irány be a "mentálvizsgálatra". A többit üzenetben. |
Miután látom, hogy a nagyúr belemegy ebbe a "vallatósdiba" úgy döntök, hogy megyek én is. A törpét látva előttem bóklászni meggyőződöm, hogy egy ilyen kis mogorva alkat elszánta magát, akkor jól döntöttem.
A fegyvereime odaadom annak a személynek, aki átveszi őket, igyekszem a többiek fegyverei mellé tenni az én arzenálom is. A fegyvereket az épület bejáratánál kérik el. Ezután végig haladok én is a folyosón és a többiek után a törpét követve válaszolok a kérdésekre. Egyesével mehettek be a szobába. Ment egy üzenet. |
| All times are GMT +1. The time now is 09:44. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu