|
Quintar-nak:
-Hasadnak biztosan, de lehet, csak úgy mint a túlérett dinnyék, nem mint a jóféle fa. Halk horkantással veszem tudomásul, hogy ebben a városban sem lesz túl sok "jogom" és a kapun való bejutás elintézését az "emberekre" hagyom. A nagyúr parancsára Hyas megy intézkedni. A dolog a szokásos módon zajlik, rövidúton egy kényelmes fogadóban találjátok magatokat. Nem sokkal az után, hogy "beköltöztetek" egy kénsárga ruhás fakóhajú alak, és a kísérete jelenik meg a fogadóban. Láthatón itt szándékoznak megszállni. |
Ha észreveszem a sárgaruhás fickót egy pillanarta koncentrálok és láthatóan a gondolataim próbálom rendezni. aztán egy torz fintort vágok és nem feltünően, de nem is osonva (mint akinek máshol van dolga és határozottan igyekszik oda) eltűnök a közeléből, lehetőleg ne is lásson.
|
Elnézést, hogy lassan történnek a dolgok, később szeretném majd felpörgetni az eseményeket, de ehhez az kell, hogy Farkas túl jusson a külön utakon való kalandozáson.
Előre is köszi a türelmet és a megértést! |
Miután beérkezünk a fogadóba, s szobáinkat elfoglaltuk, lemegyek vacsorázni.
Hívom magammal Alysiumot is. Ha végeztünk, megkeresem Grent, s mondom neki: - Volna egy kis dolgunk Alysiummal, s megkérnélek rá hogy az örködés első részét vállald magadra. Itt leszünk bent a szobámban, s ha végzünk váltalak. Amit csinálunk, az úgy fog tünni kívülről mintha aludnánk. Ha valami nagyon fontos dolog miatt kellenénk, akkor ébressz fel engem. Mindenképp engem, Alysiumot hagyd nyugottan, majd én szólok neki. Miután kissé megrázogattál és nem kelnék fel azonnal, ne aggódj, kis időbe telik kijönni a transzból. Alysiumnak elkészítem a multkori lötyit ( ha kell kérek az ivóban forralt vizet ), majd irány az utazás. Mindketten a szobámba megyünk. |
Quintart követve bemegyek a szobába, kényelembe helyezem magamat, majd átveszem tőle a löttyöt. Felajtom és várom a hatást.
Nem kell sokat várnod a hatásra, hamar elalszol. |
Quintar-nak:
-Rendben! De lehet, hogy a rázogatásból csak pár kissé sietősebb mozdulat lesz, ha például az a sárga ruhás alak itt kezdd el kóborogni. Láthatja rajtam, hogy nem tölt el örömmel a tudat, hogy egy fedél alatt vagyok egy ojanféle fickóval. |
Grennek:
-Ne aggódj a sárga ruhás miatt. Mivel itt szál meg a fogadóban az azt jelenti, hogy nincs pártfogója a városban, vagy nem akkar feltünést kelteni. Akármelyik is legyen, biztosan nem akar majd feltűnést. Mivel sokan látták érkezését, sem nyílt, sem egyébb módon nem fog ellenünkre cselekedni, hacsak nem adunk rá okot. Tudod, errefelé sok hozzá, vagy hozzám hasonló van. Én igazából miattad aggódom, Törp uram - kacsintok reá. - Mindjárt megmagyarázom mielőtt felrobbanál -mosolyogva. - Gondolom tapasztaltad hogy társadalmunk elég hierarhikus felépítettségű. Itt mindenkinek meg van a maga helye, s nem nagyon van feljutás a rétegek között. Te ebben a rendszerben a legalján helyeszkedsz el. Itt csak feletted állók vannak. Az én elképzeléseim kissé másabbak veled kapcsolatban, de ez most nem számít. Szóval, neked folyamatosan a földet kellene bámulnod, de legalábis nem nézhetnél senkinek a szemébe. Tűrnöd kellene az ellened irányuló gúnyos megjegyzéseket, vicceket. De mivel úgy tudom hogy konok, büszke népből származik, aki nem tűrheti ilyesmit, és hát a lentiek, no meg én is ilyenek vagyunk, úgyérzem nem marad meg sokáig eme békés viszony. Nos, ezért aggodóm kicsit. Na, mennem kell, jó örködést - kacsintok rá bátorítólag, mosolyogva. |
Quintar-nak:
-Tudom. Valamennyire volt módom már látni ezt a fajta hozzáállást és ezért is próbálok minél kevesebb feltünést kelteni. De ha - az arcom komorrá és feszültté válik - ha nem azért lennék itt amiért, akkor ezeknek a démonverte helyeknek a közelébe se jönnék, esetleg csak kivont fegyverrel, véres rendet vágva azok közt akik nem ismerik fel Tooma hatalmát s nem látják be, hogy jobb egy törpét békén hagyni mint kötekedni, vagy semmibe venni családja, s népe ősiségét. Kyrek, gorvikiak egyik város rosszabb mint a másik. az egyik ármánykodik, a másik nyíltan elvágja a torkod és hozza a rokonságát is. Legszívesebben csákánnyal nézném meg mi forr a fejükben. Kissé felengedek: -Van akikre ez kevésbbé vonatkozik. Nem ismerlek téged és te sem engem. De első találkozásunkkor kérdés, ellenkezés és megvetés nélkül meggyógyítottál ezért nem tekintelek ellenségemnek amíg okot nem adsz rá. Ez felettébb kevés kyr származásúra igaz, úgyhogy akár "bóknak" is veheted. - elvigyorodok - Szép álmokat, de ha nekiálltok alvajárni a folyosón akkor azthiszem megkötözlek titeket. Ha mást nem akar mondani akkor nekiállok és a múltkori módon (félúton bekészített ék, ajtórés, fegyver a kézben) nekiállok őrködni. |
P.sz. 3737, Kyel 2. havának 1-15.
Alysium, Quintar: kisse elcsigázva ébredtek az álomból. Marad még időtök rendesen pihenni reggelig, ami valamennyit segít, de így sem vagytok a legkipihentebbek másnap.
Az éjszaka bonyodalmak nélkül telik el. A sárgaruhás fickóval sem este, sem a következő nap nem futtok össze. A szokásos készülődés után folytatjátok az utatokat. Öt nap múlva éritek el Giuste Navida városát (Quintar: erről a városról is ugyan azt tudod elmondani, amit Anaffiről), majd két nap múlva Til Smeddeth-et, három nap múlva Ompurt, majd négynap múlva Horent (Quintar: erről a helyról tudod, hogy hajdan az abasziszi Nyktalos tartomány része volt, de már négyszáz éve megszabadult a hűbéri függéstől; ura ma közvetlenül a nagykirálynak fizeti az éves adót. A grófságot és a grófság központját szintén Horennek nevezik. A népes kereskedőváros a Fahéjút áruinak átrakodásából él, továbbá messze földön híres ékszerészeiről és kőfaragóiról, akik a közeli bányában kitermelt jádét dolgozzák föl. A grófság lakói az aszisz nyelvet beszélik, és Pyarron hitét vallják. Horen egy kettősgrófság része, melynek másik fele Horen, ami leginkább a termőföldjéről ismert). Horen kivételével, minden városban csak megszálltok éjszakára, majd reggel tovább indultok. A karavánnal, ahol a gorvikiak is utaznak időnként kerülgetitek egymást, de komolyabb konfliktus nem alakul ki köztetek. Gren: Stancil útközben többször panaszkodik neked, hogy nem bánná, ha végre egy helyen lakhatna, és nem kellene folyton félnie valmaitől. Terveztek valami különösebbet az út során? |
P.sz. 3737, Kyel 2. havának 16. napja, a Zöldlunír órája, Horen
A Horen, rendezett, és élettől nyüzsgő város, még naplemente után is nagy a forgalom az utcákon. Takaros kőből épült házak, és széles utak, utcák jellemzik. Amelyikőtök járt már Abasziszban, az határozott hasonlóságot vél felfedezni az ottani tengerparti városok és e között.
A nagyúr utasítása szerint Horenben maradtok egy egész napot pihenni, csak azután indultok tovább Egy nem túl hivalkodó, de láthatóan jobb módú utazóknak fentartott fogadóban szálltok meg. Berendezkedtek, és beosztjátok az őrködés sorrendjét. Az éjszaka nyugalmasan telik. P.sz. 3737, Kyel 2. havának 17. napja, a Mithrill órája, Horen Farkas: hosszadalmas kérdezősködés, és keresgélés után megtalálod a fogadót, amiben a nagyúrék megszálltak. Ebéd előtt értek oda Vyliaval. |
Útközben Alysiumot okítom. Az Antissra csak a városban töltött estéken lépünk. Ha nem okítok, csendes utitárs vagyok. Nem kezdeményezek beszélgetést, de a kérdésekre - ha kurtán is - válaszolok.
Anaffit elhagyva, a következő északán megkeresem a Nagyurat, s sajátnyelvünköm mondom: -Bocsáss meg nagyuram amiért zavarlak. Meg szeretném kérdezni Tőled, Nagyuram, mi is terved, csak hogy felkészülhessek az elkövetkezendő útra. Közben kezem a tisztelet és bocsánatkérés jeleit rajzolja. Mást nem tervezek az útra. Saját nyelvemen válaszolok: - Elmegyünk a nyughatatlanok harcmezejére és megkeressük a gyűrűt, hogy bosszúnk beteljesülhessen. |
Az úton (főleg ha a karaván közelében vagyunk) eléggé feszült vagyok, de ahogy távolodunk lassan kezdek kissé lehiggadni.
Felügyelem az állatokat (főleg a pónim) és igyekszem mindig több napi élelemtartalékokat felhalmozni ha lehetőségünk van rá. Horenben ha van egy kis "szabadidőm" akkor kritikus szemmel nézem a jádefaragványokat és a szakállamba morgolódva megjegyzem, hogy "ahhoz képest, hogy emberek készítették lassan valami formát is kezdenek adni a kőnek" A legfinomabban megmunkált kövek sem kapnak tőlem túl sok dícséretet, de ha módomban áll szerzek két, ökölnyi nyers jádekövet megmunkálatlanul, meg kis kőreszelő készletet mellé. Azt se bánom, hogy ha nem tiszta, tömör jáde, sőt keresem az olyant amiben parányi máskő zárványok vannak, s emiatt az emberek nem tekintik őket annyira értékesnek. Mikor nem őrködöm általában gyakorlok és elég sokat imádkozom. Napokig nézegetem-forgatom lovaglás közben és pihenve is a köveket láthatóan erősen próbálom "érezni" őket. Néha magamban morgolódok érthetetlen törpe szavakat magam elé. A pihenő napon módodban áll jade követ venni, és nézelődni is. Kinek van még valami terve a Horenben töltött egy napra? |
Amikor Quintarnak van ideje és kedve hallgatom okításait, illetve gyakorlatot is szerzek, ha éppen mód van rá. Grentől érdeklődve kérdezem meg, hogy tud-e a fegyvereken kívül mást is készíteni, mint például ékszert. Ha igen, ha nem Grennel tartok, ha nem bánja követ, illetve apróbb köveket vásárolni, de mivel nem tudom ezek értékét, illetve azt gondolom, hogy a törpe úgyis képes ezek értékét felbecsülni, így segíthet kiválasztásukban. Körbenézek a piacon is, bár úgy gondolom, hogy elkérik a maguk borsos kis árát ezekért a csecse-becsékért. Ha Gren ért ehhez is, próbálok valami egyedi formációt kitalálni, amit megpróbálok elkészítetni vele. Természetesen nem ingyen kérném tőle és amint meg lesz az ár és a rávaló, azonnal törleszteném adóságom felé. Az őrködésből én is kiveszem a részem, illetve Grenhez hasonlóan gyakorolgatok én is mindegyik fegyveremmel.
|
Bemasírozok, mintha csak reggel mentem volna el. Üdvözlöm azt, akit látok, de első utam a Nagyúrhoz vezet.
|
Alysium-nak:
-Nem nagyon értek az ékzerészethez. A kövekhez igen, de formálni. Nos ha ráérsz akkor pár év alatt készíthetek neked belőlük valami ékszert ami jobb és szebb mint amit itt bármelyik ember készít, de ha gyorsabban kell, nos akkor tudok mondani igazán jó ékműveseket. - kis fintor - bár nem hinném, hogy egyszerűen bejutnál a Csarnokokba. De Keanorban például, a városban ahol nem voltál velünk, ott is él egy fél csarnoknyi törpe nekik is jó szaktörpéik vannak, vagy például Ifinben a klánnál. |
Grennek:
- Értem, akkor majd nézek valamit, de elképzelhető, hogy szavadon foglak és megvárom az éveket - mosolyodok el a végén. |
Vylia épp ebédel, mikor a fogadba lép egy nála valamivel fiatalabb nő, és egy idősebb férfi. Alig néznek szét a helyiségben, és egyenesen felé indulnak. Vyliát láthatóan nem lepi meg a dolog. Kölcsönös üdvözlés után a jövevények egy tarisznyát tesznek Vylia elé, majd elköszönnek, és távoznak.
Az úrnő épp akkor érkezik az emeletről, mikor elköszönnek egymástól, egy pillanatra döbbenet és értetlenség ül ki az arcára, majd visszarendezi a vonásait. Láthatóan sem Vyila, sem a jövevények nem vették észre az úrnő reakcióját. Az úrnő pedig úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, megrendeli az ebédet, majd visszamegy a szobájába. |
Amikor meglátom Farkas-t (valószínüleg a folyosón, ha épp "őrködöm":
-Üdv nagydarab barátom! Gyorsan utólértél minket! Sikerült elintéznd amit kellett? -végigmérem, új sebeket, sebhelyeket keresek rajta és ha ne látok (nem látsz egyetlen új sebhlyet sem rajta) - Látom nem akaszkodtál össze seki erőd felettivel. Ennek csak örülni tudok. Alysium-nak: -Akkor jó. De aztán ne sürgess, mert a végén elrontom a dolgot és akkor kezdhetem előlről. Ha veszel anyagot és elmondod mit akarsz megbeszélhetjük a dolgot. |
Grennek:
- üdv Gren! (mosolyodom el) Az égiöknek hála, sikerrel jártam. Betörtem pár fejet, azuk má nem suk vizet zavarnak, a tübbi meg szítszalad mink az ögerek tavasz idején. Az ögyiknek valami nyavaja vút a pengéjén, me íppen hugy mögkarcult, aztat napukig csak feküdtem tűle. Azé jüttem csak mustanság. Itten vút valami? |
Farkas-nak:
-Semmi érdekes. Pár idegesítő alak, de tetlegességig nem fajultunk. |
P.sz. 3737, Kyel 2. havának 18. napja, a Kéklunír órája
Farkas: a nagyúr egy jól vannal tudomásul veszi a visszaérkezésedet.
A "szabadnapot" követő reggelen tovább indultok. Vylia ugyan úgy követ titeket, ahogy ezelőtt is. Kétnapos utatok a szárazföld belseje felé vezet. Az első napon, és a második nap első felében dúsan termő ültetvények mentén haladtok, aztán a második nap második felében ahogy egyre távolabb visz az utatok, egyre kihaltabb vidékekre értek. Először csak satnyábbaknak tűnnek a növények, aztán tovább haladva, egyre szokatlanabb árnyalatokat öltenek, és egyre több a kopár földterület. A házak száma is megritkul a hegy lába körül. A nap végefelé egy három épületből álló "faluban" álltok meg (ennél népesebb települést már hosszú darabon nem találtatok). Mind a három épület családi ház, fogadó vagy kocsma nincs a "faluban". |
Engem nem zavar az elnéptelenedő táj, sőt még örülök is, hogy messzebbre látni el és korábban megpillantanánk az esetleges közeledőket. A hegy látványa némi elégetett mosolyt csal az arcomra és gyakran méregetem az egyre közelebb kerülő hegyet "törpeszemmel", hogy mire a lábához érünk nagyjából már azt is tudjam mire számíthatunk "vele" kapcsolatban. (miből van, lehetnek-e benne barlangok, ha igen merre érdemes keresni őket, stb előfordulhatnak benne barlangok, de sejtésed szerint nem a környéken)
Hol szándékoztok tölteni az éjszakát? Kint a szabadban, vagy bekéreckedtek valamelyik házba? |
Ha a Nagyúr nem dönt, akkor bekopogok az egyik ház (a legnagyobb, körülbelül egyformák) ajtaján.
A nagyúr kivárja, mi lesz az eredménye a kopogtatásodnak. Egy tagbaszakadt szögletes arcú mogorva férfi nyit ajtót. Álmosnak tűnik, ezt a néhány nagyobb ásítás alá is támasztja. - Mi kéne? - néz rád gyanakodva. -Bocsánatát kérem amiért zavarom. - mondom - Megfáradt utazók vagyunk, szállást élelmet és vizet keresnénk magunknak és lovainknak éjszakára. A fegyvereim nem rejtegetem, a kétkezes bárdom a kezemben. Valószínüleg úgyis látja, hogy elég jelentős erőt képviselünk. Barátságos (már amennyire egy szakállas törpe) arcot vágva beszélek hozzá. - Aztá' maguk is olya' kincsvadászok, vagy másé' gyüttek? - néz rád még mindig gyanakodva. -Kincsvadászok? - felhúzott szemöldökkel nézek rá- Nem tudom mire gondol, bár lehet, hogy annak tűnhet, de valami olyasmit keresünk aminek a segítségével a Nagyúr - mutatok rá tisztelettel a Nagyúr-ra- méltó bosszút álhat azokon akik szavuk szegték és megölték a kislányát. - Ja, kincsvadászok, csak azok gyünnek erre, de azok is leginkább csak gyünnek, menni mán egy sem megy el. Ha elmennek arra ni - mutat egy irányba - még a csontjaikat is meglelik - itt szünetet tart - Vagy azé gyüttek, hogy beálljanak az őrségbe? Őrökre mindig szükség van - csillan fel a szeme. A nagyúrral és a kislánnyal kapcsolatos dolgokat vagy nem értette, vagy egyszerűen csak elengedte a füle mellett. -Milyen őrségbe? - nézek értetlenül. Egyre kevésbbé tűnik nekem egyszerű földművesnek a fickó. A gyerekhalál említése a legtöbb fajzatból reakciót vált ki. Magamban imádkozni kezdek és igyekszem mindenre figyelni az érdeklődő arcom fenntartva. (pl belátok-e az ajtón, van-e a közelben háziállat, szántóföld, kút stb ami a napi élet szokványos kelléke lehet és kell legyen.) - Há' AZ Őrségbe - hangsúlyozza ki a szavakat, miközben csodálkozva néz rád - De há' ha nem tuggya mi az az Őrség, akkó biztos nem oda gyütt. Akkó nekünk gyütt segíteni, hogy ellássuk a Őrséget? Szükség van ám a dolgos kézre, meg asztán kevesen akarnak itten lakni. A házba nem látsz be, a fickó elállja az utat, az ajtó pedig félig be van húzva mögötte. Az épület mellett feltehetőleg egy nagyobb istálót és egy csűrt látsz. Ránézésre rendben lenn a kert is, ha nem lennének olyan kis satnyák a növények. Értetlenül nézek a fickóra: -Megbocsásson, de nem ismerem egyáltalán az itteni viszonyokat. Megtenné, hogy elmagyarázza miben is áll Az Őrség (próbálom ugyanolyan nyomatékosan mondani mint ő) ellátása? Meg, hogy miért van az Őrség? Még sosem hallottam róla, de ha esetleg olyan munka akko lehet, hogy tudnánk megfelelő segítséget adni, vagy ki tudja, tán még le is telepednénk? Elvégre így messziről nézve a hegyben lehet elég érc amiből fegyvereket, szerszámokat lehet készíteni és egy idetelepülő kissebb törpeklánnak elegendő munkát adna, a környező településeknek pedig munkát és kiválló szerszámokat. - Há' az Őrség az azé' van itten, hogy távoltartsa a járkáló holtakat a többi helytől. Aztán ugye az Őrségben is az emberek csak esznek, meg isznak, meg öltözködnek, fegyver is kell nekik, meg páncél, meg mindenféle, és há' ugye valakinek eztet mind elő kell teremteni. Aztán ezé' vagyunk mink itten. Persze nem csak mink vagyunk egyedül, vannak mások is, de azok odébb vannak - szünetet tart, megvakarja a fejét, aztán folytatja - Lehet, hogy vannak ércek abban a hegyben ott, de há' arra nem sokan mennek, me' az Őrség nem engedi űket, de ha mégis átszökdécselnek, akkó' meg a járkáló halottak bánnak el velük. Szóval az érc is kerülő úton gyün ide, mint minden. Aztán mihe' értenek maguk, hogy ide akrnak gyünni lakni? Oszt a parancsnok tud errő'? -Azthiszem félreértett jóember. A mai napig nem tudtam, hogy erre jövünk és amíg nem említette nem is hallottam az Őrségről sem. Csak ötletként mondtam, lehetőségként, hogy ha olyan a helyzet akkor akár ide is költöznénk. Egyébként én főleg a fémekhez értek. Fegyverkovácsként ha kell megállom a helyem. Járkáló halottak? -érezhető undorral mondom ki a szavakat és a szemem körbevillan - Itt? - Há' ha maga nem tudja, hogy mi van itten és nem szántszándékkal vitte erre a lába, akkó' bizony maga jól eltévedt. Aztat mondom én magának, hogy szeggye a sátorfáját, aztán táguljon innen. Ezen a vidéken ugyan nem tud keresztül utazni, akárhova is tart fordítson hátat oszt kerüljön egyet, az biztonságosabb. -Talán eltévedtünk. Talán nem. Nem tudhatom még. - Kérdőn a Nagyúr felé nézek - mindenesetre a mai estére tudna nékünk szállást adni? Meg vizet-élelmet nekünk és az állatainknak? Természetesen nem ingyen kívánjuk. - Ha nagyon akrják maradhatnak, de ennyi embernek nincs elég hely odabe', van akinek a pajtában lesz hely, de hogy miben fizetnének asztat nem t'om, me' hogy errefel az arany nem sokat ér, nincs hol kelkőteni. Mit tudnának adni pénz helyett? |
Hyas fordítja:
- Meg fogjuk hát nézni a sétáló halottakat. Mire lenne szükségük fizetség gyanánt a nyugodalmas éjszakáért? - Aztat ugyan nem nézik meg. Az Őrség nem enged senkit a közelben, me' hogy veszélyes. Meghá' minek akarna valaki ilyet látni? Örüjjön, hogy nem látott még ilyet, aztán inkább mennyen haza, ne itten tátsa a száját - rövid szünetet tart - A szálásé' meg adjanak valami használhatót, aztán jól van. |
A lakott területtől távolodva egyre nyugtalanabb leszek:
- A városok környékén legalább tudom miféle "állat" támadására számíthatok - motyogom. Miközben tárgyalnak az emberrel, körbenézek, látok-e fényt valamelyik ablakból kiszűrődni ( ha sötét van már), esetlegesen valamiféle mozgás van-e a szomszédoknál. Mozgást nem látsz, csak halvány fényt kiszűrődni az egyik ablakból. A nagydarab embernek: - van nálam némi utipállinka, meg kevéske bor is. Annyira szörnyű mindkettő, hogy az ember inkább útrakel, minél előbb lecserélhesse. Persze a szomjot egyik sem oltja.No, azt fel tudom ajánlani. - Há' ha szörnyű, akkó' tartsa csak meg magának, szörnyűt én is tudok magamnak főzni - közli göcögve, mintha valami vicceset mondott volna. |
Erősen gondolkodom mit tudnánk adni a szállásért cserében. Aztán megkérdezem:
-Egy láncing? Ember méretű - végigmérem - talán önre is jó. Ha akarja bizonyára jó "áron" vagy jó, önnek kellő dolgokra el tudja cserélni Az Őrség valamly tagjával. Vagy esetleg némi fűszerem van még Tiadlanból. - A fűszer az nem köll, a láncing az hasznosabb. Az ni az istáló - mutat arra az épületre, amit eddig is istálónak tippeltél - aztán meg gyűjjenek be. Az asszony majd ad enni, de ne számíccsanak valmi úri lakomára, mer' az errefelé nincs - aztán bekiabál a házba - Gyere te mihaszna, dolog vár az istálóba'! Kisvártatva egy Stancillal nagyjából egyidős, de sokkal keményebb kötésű fiú lép ki az ajtón, és indul meg az istáló felé. A fiú távozása után a férfi visszamegy a házba, és becsukja az ajtót. |
Magamban morgolódva fordulok el a becsukott ajtótól és indulok a pónim és a vezetéklovakat vezetve, a fiú után.
Menet közben leveszem a málha tetejéről az odavetett láncinget és méregetem a kezemben. Aztán a Nagyúr felé pillantok: -Ön után én választok elsőnek. Bevezetem a lovakat az istállóba és lenyergelem-málházom őket (Szürkesörényt, amin én utaztam, meg a vezetéklovakat) és ellátom őket. Körbenézek az istállóban és próbálom faggatni a kölyköt a környékről, meg mindarról amire az "apja?" nem válaszolt. Mi az az Őrség, milyen kincsek mit csinálnak itt stb. - Mit csinánánk itt? Hát itt lakunk - mondja a gyerek értelenül, miközben segítkezik nektek az állatok körül - Apám fődműves, kell az élelem a katonáknak, hogy erősek maradjanak, és megvéggyék az országot azé. A kincsek meg a csatatéren vannak, legalábbis a sok kincsvadász, ahogy apám híjja őket, aszonta sok kincs van a sírokban. De én aztat nem tudom me' egy kincsvadász se gyütt vissza, hogy megmutassa mit talált. Szerintem nincs ott semmi kincs csak sok halott, akik időnként elkóborolnak. Ilyenkor az Őrség nem hagyja nekik, hogy elcsatalgoljanak és bántsák az embereket. Me' hogy az az Őrség dóga - mongja miközben bólint néhányat - Persze nem mindig sikerül nekik, volt hogy a fél országot elözönlötték a dögök - erről mintha hallottál volna valami pletykát, de részleteket nem tudsz - aztán persze leverték őket, azóta szigorúbban őrzik a helyet. Quintar: neked ismerős az esemény, amit a gyerek említett a holtak inváziójáról, valóban történt ilyesmi jó néhány éve, állítólag valami errejáró varázshasználó így "toborzott" magának sereget, hogy megdöntse a helyi vezetőséget. A serege szerencsére nem volt elég nagy, így viszonylag hamar (pár hónap alatt) elrendezték a dolgot. Naramis: küldtem egy e-mailt, légyszi olvas el. |
Gren és a fiú felé:
- Nekem is rémlik valami arról a támadásról, de emlékeim szerint hamar lerendezték az ügyet. Mond fiú, mióta vannak errefelé azok a mászkáló holtak? - Nem tom, de az öregek aszongyák régóta - vonja meg a vállát a gyerek. Megvárom amíg válaszol, utánna bemegyek a házba vacsorázok, majd visszatérek, s imátkozásba kezdek. Utánna megvárom míg a társaim az őrködést kezdik szervezni: - Egy kérésem lenne. Használnám egyik képességem, néhány dolognak utánna szeretnék nézni. Addig viszont nem lesz kapcsolatom ezen világgal. Ma kihagynám az őrködést, mert sok erőmet elveszi ezen képességem alkalmazása |
Az étel, amit a házban elétek raknak elég szegényes, némi híg leves és kenyér. Az asztal mellett nem fértek el egyszerre, így két csoportban tudtok a vacsorához ülni. A gazda a házban három helyet tud felajánlani, azt sem külön szobában (merthogy nincs vendégszobájuk), csak a földszinten a kandalló közelében. Majd közli, hogy a többiek az istáló emeletén keressenek helyet maguknak, bár az is szűkös lesz, de hát ő nincs felkészülve ekkora vendégseregre.
Ki hol alszik? |
Nekem ilyen moslék nem köll. Eszek inkább a hozott anyagból, szaloknát, kolbászt, sajtot, meg ilyeneket. Ezt a gazdával is közlöd, vagy csak úgy szép magadban megjegyzed? A kocsi mellett akarok majd aluni, nem kell nekem a paraszt viskó.
Milyen kocsi mellett? Az leégett (igen, másodjára is), és nem vett újat a nagyúr, azóta lóhátok közlekedik ő is, és az úrnő is. Beszélek Hyassal meg a két setítbe látóval, hogy mikor örködjünk. (Hát milyen nagyúr ez, még kocsija sincs? :)) Ami a szívemen az a számom, így amikor meglátom a kaját, akkor hördülök fel. A gazda elég mérges lesz, hogy ócsárolod az asszonya főztjét: - Nem én hítam ide magukat, nem maguk tösznek nekem szívességet, ímígyen fogják magukat a láncingüket, az összes cókmókjukat és takarodjanak innen kifelé! - dörgi felétek elvörösödő fejjel a fickó. |
Farkas és a gazda "veszekedésekor hol vagyok? egyszerre bent Farkassal, vagy a "másik turnusban"?
Te hamarabb eszel. A fiúnak az istállóban miután elmondta az élőholtas részt: -Valami dereng, de fogalmam sem volt róla, hogy errefelé történt. Még soha nem jártam a közelben sem, pedig megfordultam pár helyen. Az elköltözésre nem gondoltatok még? - Nem, nem gondoltunk - itt rövid szünetet tart majd nagy büszkén folytatja - Ha nagy leszek beállok az Őrségbe. A levest és a kenyeret jóízűen megeszem (lehet, hogy nem túl finom, de legalább friss étel), megköszönöm, aztán megkínálom a "vendéglátóinkat" a málhámból előszedett húsből és kétszersültből. -Nem túl friss és tán nem túl ízletes, de ha elfogadják szívesen adok. Ekkor lép be Farkas, és közli, a fentebb olvashatóakat. |
Farkashoz fordulva, Hyas fordítja:
- Ne becsméreld mit kemény munkával szereztek és jó szívvel adnak, kérj bocsánatot és ne egyél, ha nem akarsz. |
Próbálom felmérni, hogy a Nagyúr szavai vannak-e hatásal a "vendéglátónkra". Mindenesetre Farkas helytelenítő fejcsóválást és egy eléggé szúrós pillantást kap tőlem.
-Bocsásson meg a társunknak, nem értékeli túlzottan mások teljesítményét, semmilyen körülmények között. Kissé talán megenyhült, de látszik rajta, hogy várakozóan néz Farkasra, hogy most mi lesz. |
A levest kenyérrel pakolom tele, hogy jól is lakhassak. Mikor végeztem:
- Köszönöm a vacsorát - mondom, majd távozok. Hálóhelyemet az istálló emeletén rendezem be, leterítem pokrócaim, majd a fentebb említettek szerint cselekszem. Grennel együtt fejezed be az evést, és míg a gazda Farkassal néz farkasszemet, te kivonulsz a házból. |
- Jó szívvöl adja? (horkanok fel) A páncélruha tübbet ír, mint ez az ögész viskó!
(nem törődöm a pillantásokkal, leperegnek rólam, mint tavaszi eső a kőfalról) (kicsit zavart vagyok, hogy a Nagyúr egy buta koszos parasztal együtt lapátolja a moslékot de ez legyen az Ő baja, de ÉN a zsoldosa vagyok, nem pedig a szolgája, azt teszem és mondom amit akarok) A fickó tekintete megint elborul. - Kifelé! - ordítja az arcodba az ajtó felé mutatva - Most azonnal, és meg ne lássam magát vagy a cókmókját a házam közelben! A lovát is tegye ahova akarja, de ne az én istálómba! (Aki szemfülesebb észreveheti, hogy kissé olybá tűnik, mintha a férfi haragjában még a tájszólást is elfelejtette volna...) - Mögyek is, mielűtt összedű ez a tákulmány. (vetem neki oda foghegyről) Ha tekintettel ölni lehetne, most veszélyben lennél, de így nem történis semmi különös, további bonyodalom nélkül elhagyod a házat. (Egyébiránt a ház nem egy tákolmány, bár nem szép, és nem túl nagy, de vastagnak és erősnek tűnnek a falai, az ablakok kimondottan kicsik. Az épület kőből van. A berendezés nagyon egyszerű, szegényes és teljesen dísztelen. A legtöbb tárgy nincs szépen megmunkálva, viszont masszívnak tűnik mind.) Fogom a zsákomat és kimegyek, utána pedig az istállóból is kihozom a pacim és oda megyek Vyliához. Elmesélem neki mi volt bent meg azt is, hugy a tübbiek úgy visölkednek minta birkák, fűleg a Nagyúúr.. A nő is veled volt benn, és veled együtt távozik (a lovát, a cuccát, és mindent visz magával, mint te is). Vylia végighallgatja, amit mondasz, és bólint párat, mintha egyetértene veled. - Most hova megyünk? - szegezi neked a kérdést, miután befejezted a mondandódat. |
Alapjában nem tettszik nekem a helyzet, de szerintem Farkas rontotta el a maga helyzetét. Az sem tetszik, hogy a jelek szerint külön lesz éjszakára.
Morcosan, csendesen eszek még a levesre a málhából való élelemből, aztán megköszönöm mégegyszer az ételt. -Ha esetleg van valmi javításra szoruló szerszámuk, élezendő késük megnézném mit tudok kezdeni velük ha nem bánják. - nézek kérdőn a férfira. A gazda csak nagy sokára nyugszik meg. Megköszöni az ajánlatodat, de visszautasítja. Mikor befejezitek az evést csak ennyit mond: - Jobb ha most eltesszük magunkat holnapra! - azzal elvonul a szomszédos szobába (aminek az ajtaja eddig csukva volt) és magára csukja az ajtót. |
(csak heccelésből mondtam, hogy tákolmány, hátha nekem ugrik és akkor betörhetem a képét) (OK, csak gondoltam elmondom milyen a ház, mert az kimaradt...:o)
Vyliának: - Há nöm túl mösszire, me űrködni azé köll. ögyszáz vagy mégögyszáz lépés ölég lesz a háztúl. (olyan irányba, ahonnan a ház ajtajára rá lehet láni) - Redben - mondja, majde lekezdi felverni a sátrát, majd előveszi a batyuját, egy kis bográcsot szed elő belőle, majd némi szárított húst, és valami kisebb erszényt meg egy tömlőt, aztán tüzet rak és főzni kezd. A végeredmény szintén leves, de ebben több a hús, mint a zöldség (hogy honan varázsolt bele gombát és répát, nem tudod). Kenyeret és sajtot kapsz mellé. Az illata jó, és az íze is finom. |
Az "étkezés" végeztével irány az istálló és ellenőrzöm a lovakat. Utánna körbejárom a "falut" és megnézem Farkas-ék hol vertek tanyát. Megtalálod őket.
Felmérem a környéket, hol van védhetőnek tűnő állás, honnan tudnak könnyen a közelünkbe férkőzni stb, Igazán védhető állást nem találsz, magasabb nönvényzet nics a környéken, és a hegyek még elég messze vannak ahhoz, hogy itt még sík legyen a terep, így messziről lehet látni, ha valaki közelít felétek. |
Mikor hallom Farkas zsörtölődését mosolygok rajta, no meg nagyobbra-kényelmesebbre ágyazok. Ha végeztem, megyek körbejárom a szállást, megnézem hol vannak az ablakai, hány ajtaja van s hol. Ablakai nincsenek, elöl és hátul van rajta egy-egy kétszárnyú ajtó. Megnézem miféle állatok vannak. A ti lovaitokon kívül még négy ló, két szamár, és jópár kecske van benn. Kíváncsi vagyok van e valami épület(rész) aminek nem tudom megmondani funkcióját. Nem találsz olyat. Ha végeztem, letelepszem valami sötét helyen, ahonnan rálátásom van a ház udvarára, de Farkasék tábortüzét nem látom.
|
Felválalom az első őrséget és a fegyvereim késszenlétben tartva "őrjáratozni" kezdek a "falu" körül. Kifelé-befelé egyaránt figyelek, a látásom is váltogatom gyakran és ha bármi szokatlant, fenyegetőnek tűnőt észlelek azonnal reagálok. Az éjszaka furcsa neszekkel van tele, a szél szine sír, és sóhajokat, kiáltásokat és nyögéseket hoz feléd. Olyan mintha valakiket kínoznának a távolban.
Amikor meghallom a zajokat először összevont szemmel kémlelek a távolba, szagolom a szelet és próbálom hunyt szemml"érezni" a veszélyt. Aztán nagyot sóhajtok és nyugodtan folytatom a körutam. Eztán már csak félválról veszek tudomást a zajokról. Az éjszaka során nem történik semmi, csak a hangok lesznek egyre elkeseredettebbek. |
| All times are GMT +1. The time now is 13:24. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu