|
Indulás előtt:
Gren érdeklődésére: Pap vagyok, mindig is az voltam, így máshoz nem értek. Ha az érdekelne, tudok - e bánni a fegyvereimmel, nem nagyon.Csak azért hordom mert így fenyegetőbbnek nézek ki. Megpróbálom begyógyítani sebeidet, nem szeretném hogy esetleges gyengeséged miatt mégis használni keljen a fegyvereimet. Grenen és a többieken is látszik (kivéve Vyliát), hogy égési sérüléseik vannak. Három naposak, és csak úgy ímmel-ámmal voltak kezelve. Látod, hogy ha így maradnak nem lesz jó vége a dolognak. Útközben: Pihenőknél és lovaglás közben is szívesen okítom Alisyumot. Az okításokat tessék lejátszani, akát privát üzenetben is, de másolatot mindenképp kérek az üzikből! Fogadóban: Nem zavartatom magam a szúrós tekintetektől. Ha Alisyum felkeres, beszélgetek vele és okítani próbálom. Az okítással ugyan az a helyzet mint fentebb! Ha mindenki visszahúzódik a szobájába akkor én is ott pihengetek, vacsorázni viszont az erre kijelölt részbe megyek. Mindenkit felkeresek a szobájában és magammal invitálom. Vacsora időben Alysiumot nem találod a szobájában. |
Nehezen fogom vissza büszkeségem, de közben Vyliara nézek vajon ő mit szeretne, habár úgy gondolom, hogy mivel tulajdonképpen nem nagyon közöl semmit és inkább enni akar, meg amúgy is valószínűleg megtudja védeni magát, ha egyedül jár illetve, ha ő védi meg Farkast.
Széles mosollyal ránézek az újonnan érkezőre, majd normális arcot vágva vissza Vyliára. A csapatszellem erősítésére tett ajánlatom nem is érdekelte, hát ez van. Vylia láthatóan még nem tud mit kezdeni a helyzettel. - Nos lehet, hogy az uriembernek igaza van és nálam egy élvezetesebb társaság dukál neked - válaszolom Vylia felé. - Jó étvágyat kívánok - ezután felállok az asztaltól Vylia felé fej biccentéssel köszönök, majd mivel nem akarok problémát és visszagondolva az eddigiekből mindig rosszul jöttem ki, ezért inkább a szobák felé távozom. Távozásodat látható elégedettséggel veszi tudomásul a másik. - Látja, ez még csak nem is igaz férfi... - jelenti ki, erősen hangsúlyozva az "ez" szót, Vylia felé fordulva, de rád nézve - ... velem ellentétben. Még arra sem képes, hogy megszerezze, amit akar. Látja magát is csak úgy átengedte nekem. - Nem tartozom hozzá... - szúrja közbe Vylia. - Helyes. Furcsa is lett volna, ha egy ilyen szépség a hegyesfülűekre bukik. Alysium: mikor elfelé indulsz az asztaltól, egy másik férfi véletlen meglök, és rád boritja a kezében tartott söröskorsó tartalmát. - Elnézést... - mondja inkább gúnyosan, és kihivóan, mintsem sajnálkozva. Az esemény láthatóan tetszik a társaságnak, mert harsány nevetést vált ki sokakból. |
(Ezt a sok nyápic majdnem férfit, egy egész városnyi van belőlük. Legalább a nők jól néznek ki, inkább őket nézegetem. )
A fogadóban érdeklődön, hogy van-e Darton templom a városba. (ha van, akkor szabadidőmben felkeresem, de előtte szólok a többieknek merre megyek. Ha nincs akkor maradok a fogadóban (ivó részben) és iszogatok, figyelem / hallgatom az embereket (vigyázok Vyliára:)).) Nem találsz Darton templomot. Quintar invitálásást csak akkor fogadom el, ha ingyen lesz a gyógyítás, mert most nincs erre pénzem. Az emeletről akkor érsz le, mikor az elfre ráboritják a sört. |
- Semmi baj - válaszolom mosolyogva az uribernek.
- Majd kitisztítják. A továbbiakban figyelek, hogyha valaki ilyennel vagy hasonlóval próbálokozik, akkor az ha lehet ne sikerüljön neki. - Figyeljétek csak a hegyesfülűt, fogadok ennek víz folyik az ereiben vér helyett - gúnyolódik az, aki leöntött. - Ugyan uraim, biztosan van érdekesebb társaság is itt, mint ez az elf - vág közbe Vylia kisvártatva. A férfiak ránéznek, látszik, hogy rövid időre elgondolkodnak, majd mindketten úgy döntenek, hogy a nő érdekesebb, mint te. Aki leöntött az is Vylia mellé telepedik, a másik pedig igyekszik úgy helyezkedni, hogy lehetősége legyen mintegy "véletlen" átkarolni a nőt. |
Ha ilyen rosz bőrben vannak a társaim akkor gyógyítom őket.
Ha visszamenőleg megoldható, akkor indulás előtt, és utközben táborozáskor egy szférák zenéje varázslattal segítem a pihenést. Megoldható visszamenőleg. Ha megkérdik kell e fizetni érte, a válasz: -Csak annyit kérek most cserébe, vigyázz rá hogy legközelebb is segíthessem sebeid gyógyulását. |
Quintar-nak megköszönöm a lehetőséget és "meggyógyíttatom" magam vele. Mikor közli, mi legyen a "fizettség":
-Igyekezni fogok, de lehetőleg ne köztem és az ellen között ugrálj majd és ha azt kiablálom, hogy a földre, akkor gyorsan hasaljj el, mert valószínüleg a fejed felett fog elrepülni valami éles-hegyes és egészségtelenséget okozó tárgy. - közlöm félig vigyorogva, amennyire az égett feszülő arcom engedi. Az Alcarai fogadóban: Az őrködést úgy oldom meg, hogy a nyitott szobaajtónkból figyelem a Nagyúr szobáját. Ha zajt hallok a lépcsők felől akkor bentebb lépek és résnyire csukom az ajtót (nyikorgás ellen gondosan beolajozom a zsanérokat.) és úgy lesem ki az. Az ajtó alsó réséhez egy karóból (málhából) eszkábált éket illesztek amit a csizmámmal tartok, hogy ha valaki rám akarná vágni az ajtót azt ne tudja megtenni. Legalább egyik kezem mindíg valamelyik fegyveremen. A többiek leolvashatják az arcomról, hogy bár igyekszem közönyös képet vágni, de nagyon ideges vagyok amióta a városba léptünk és megláttam az első színes selymekben parádézó olajosképű fickót. |
Egy pillanatra megfeszülök, mintegy reagálásképpen, de ismét igyekszem csak magam nyugtatni. Amikor Vylia közbeszól és eredménnyel jár, keresem tekintetét és ha találkozik, igykeszem szótlanul kifejezni hálámat. Vylia tekintetéből olyasmit tudsz kiolvasni, mintha azt mondaná "sokkal tartozol". Felmegyek a szobába és mikor látom, hogy a többiek is jönnek le, gyrsan átöltözöm, majd visszajövök, elötte beteszem egy lavor vízbe a lelocsolt ruhám, amit majd idővel kitisztítok. Megkeresem a többiek asztalát, ahol ülnek és visszamegyek velük enni, étkezés közben figyelek, ha ismét valamivel próbálkoznak, ezúttal résen legyek.
|
Nyeglén végignézek a társaságon, van-e velem "egy ivású", aztán Vylia asztalához megyek és szó nélkül lehuppanok mellé. Rámosolygok Vyliára majd ráemelem tekintetem a szurtos képűre, közben pedig megropogtatom a nyakamat előbb balra, aztán jobbra.
- Zavar a jelenléte - közli veled a fickó szenvtelen hangon. ui.: egy ivású = majdnem olyan erős és szép mint én :) Te vagy a legnagyobb darab emberke a fogadóban, bár köztük is akad erős alkatú. A fickónak: - Kírsz ögy hatalmas maflást? (nézek rá rezzenéstelen) - Egy hölgy jelenlétében ne rendezzünk verekedést. Intézzük el ezt, ahogy illik: párbajjal - azzal leveszi az egyik kesztyűjét, és eléd hajítja. - Nucsak ögy móka möster. (mosolyodom el) Hul s mikor? - Holnap hajnalban a temető mögött - mondja, majd kegyetlen mosolyra húzza a száját - Hozzon segédet. Remélem ismeri a Kódexet - közli kissé gunyorosan. - Nem írek rá hulnap, lögyen inkább must. A kóódeexet meg lesz@rom. Ín Farkas vagyuk, a keleti vadon oruszlánja, Razdag város arénájának kítszeres bajnoka, a Tirimi Gyűző, Véreskezű Naravik legyűzője, és még sorúlhatnám. Ha völem akarsz küzdeni, köres mögfelelű helyet, mondjuk ögy arínát. Temetű mögé csak a suttyú kíses parasztok járnak. (kiköpök a földre) Épp fegyvert rántana, mikor Quintar mellől feláll a nagyúr, és Hyas kíséretében oda megy hozzátok. - Itt nem lesz semmiféle verekedés vagy párbaj - forditja Hyas, közben a nagyúr mögött láthatóan megsűrüsödnek az árnyak, és lehül a levegő körülöttetek. - Ha a hölgy az urakkal akar lenni - Hyas fordít tovább, a nagyúr beszéd közben rád néz - akkor legyen. A nagyúr megjelenése (hóhaj, nemes arcél, drága öltözet, a homály a háta mögött, stb) ledöbbenti a két férfit. Vylia ezt kihasználva megszólal: - Visszavonulok a szobámba - közli, majd mielőtt bárki megállíthatná elsiet. A kihívó farkasszemet néz a nagyúrral egy darabig, majd halk idegen csengésű feltehetőleg szitokszavak kíséretében távozik a társaival együtt. Szinte az egész fogadó kiürül, gyakorlatilag csak ti maradtok, meg még hárman egy másik asztalnál. Mikor távozni készül a kis páva, én is oda mondom neki azt a pár válogatott szitokszót gorvikiül, amit még az arénában tanultam el. A fickó visszanéz a vállafelett, és visszaszól. (Ment egy zöld.) Bánkodóm az elszalasztott lehetőségen, hogy pofán verhettem volna egy ilyen kis mitugrászt, de ez van. Egyenlőre maradok az ivóba, de nem iszok sokat, mert örködni fogok. |
Alysium: a kellemetlenkedők távozása után érsz le a földszintre az átöltözés után.
A nagyúr a szóváltás után megkéri a felszolgálót, hogy a maradék ételét és még egy adagot vigyen fel a szobájába. |
Miután befejeztem a vacsorát, odaszólok a többieknek, akikel egy asztalnál ülök:
- Engedelmetekkel, én most távoznék a szobámba, lepihenek. Remélem, hogy tévedek, de van egy olyan érzésem, hogy találkozunk még az előbbi nagyhangú uraságokkal. Ha így van, akkor elképzelhetőnek tartom hogy nem mostanában fogunk legközelebb egy teljes estét pihenni. Nos, mindenkinek további jó északát! ha szükség lesz rám csak ordítsanak! A Nagyúrtól és Úrnőtől külön elbúcsúzok, a nekik kijáró módon. Az úrnő nem jött le étkezni, csak a nagyúr. |
Hogyan tovább, ki hol meddig örködik?
Farkas javaslata: Hyas ellenőrizze a nagyúr szobáját, ékeljen ki minden ablakot. Hyas, Gren meg én felváltva őrizzük majdan a folyosót, kiemelten a nagyúr szobáját. Alysiumot és Quintart fogjuk majdan ébreszteni, ha baljós dolgokat észlelünk. Az éjszaka első fele nyudodtan telik, majd ébresztitek a váltást, és nyugovóra tértek. Az éjszaka második felében sem történik semmi különös. A várakozásokkal ellentétben nem bukkan fel sem az este kellemetlenkedő alak, sem a cimborái. Reggel a szokásos készülődés után tovább indultok. A városkapunál kissebb tolongásba botlotok, épp egy karaván kígyózik kifelé a városból. |
A leöntött Alysium láttán a fejem csóválom az ajtórés mögött és szinte látszik ahogy hegyezem a fülem a zajok után kutatva.
Éjjel is úgy őrködöm, hogy a félig kiékelt ajtó mögül nézem a folyosót. Az ablakon behúzott függöny (becsukott spaletta) elé keresztbe kötelet feszítek, az ablak (ablakok) alá szék edényel a tetején. Láthatóan mindent megteszek, hog zaj nélkül senki befelé sehol. Mikor elindulunk ismét próbálok Farkas és a többi ember (kyr) visonylagos takarásába lenni. A fegyvereim felcsatolva, az egykezes bárd viszont a csatacsákány helyén lóg. A csákányt jobb kézzel markolom a gyeplőve együtt, a nyelét az alkarjaim, a fejét a bal könyökhajlatom fogja és takarja. A kelleténél sokkal gykrabban pislogok körbe és láthatóan kész vagyok bármikor harcolni. A kifelé menő karaván körötti nyüzsgés nagyon nem tettszik. Mikor meglátom, szólok a Nagyúr-nak: -Szeintem álljunk félre hátrébb míg eloszlik a töeg és aztán menjünk ki. Túl sokan vannak túl kicsi helyen. |
P.sz. 3737, Kyel 1. havának 18. napja, a Vöröslunír órája
Viszonylag nehéz dolgotok van, mikor ki akarjátok verekedni magatokat a tömegből. Némi lökdösődés árán kíjebb juttok. Megvárjátok, míg a karaván elhalad, és tolongás alább hagy. Körülbelül másfél órányi várakozás után rendben kijuttok a városból. Már jó ideje elhagytátok a várost, mikor Farkasnak feltűnik, hogy Vylia nem követ titeket. Arra emlékszel, hogy a tömegben még ott volt, legalább is egy ideig biztosan, de abban már nem vagy biztos, hogy mikor elindultatok kifelé, akkor ott volt-e.
|
A félrehúzódás, lökdösődés alatt kizárólag a magam és a Nagyúr-ék környezetére figyelek. Igyekszem feltűnésmentesen de az egész környezetünket figyelni, hogy bármi gyanúsra azonnal üthessek.
Ha Farkas szól, hogy eltünt Vylia körbenézek, próbálom a közelünkben lévő idegeneket megnézni, de Farkas felé csak annyit mondok: -Én nem figyeltem rá. De tud magára vigyázni nem? Ha már téged kísérni-őrizni küldték. A karaván valamivel előtetek halad, mögöttetek pár utazó halad csak, a legtöbben a kapun kívül az ellenkező irányba fordultak, mint ti. Elég sokan vannak a karavánban, de igazán feltűnő alakot nem látsz köztük. |
A kapunál történő tülekedésnél figyelek értéktárgyáimra, és igyekszem a Nagyúr oldalán haladni, hogyha esetleg valami probléma lene, át keljen "mászni" rajtam a Nagyúr eléréséhez.
Vylia eltünése nem foglalkoztat. |
A közelben ( a karavánban és a többi utazó közt) igyekszem felbecsülni hány gorviki lehet. A puccos ruháikat nem hinném, hogy levetették és a bogokkal díszített selyemkendőket, fényes csizmáikat elég messziről fel lehet ismerni.
Körülbelül az utazók fele lehet gorviki, akik láthatóan elkülönülnek a töbiektől. Igyekszem mindig szemmel tartani a gorvikiakat. Nem akarom őket túl közel látni magamhoz. |
Mintha észre sem vettem volna folytatom az utamat.
|
Vylia eltünését eltekintve nyugalmasan telik a nap. Estére egy nagyobb útmenti fogadónál álltok meg, ahol sajnálattal látjátok, hogy a fogadó tele van a karaván utasaival, sőt az udvaron is táboroznak páran.
Hol éjszakáztok? Farkas: a nap előrehaladtával egyre fáradtabbank és gyengébbnek érzed magad, estére már mindennél jobban szeretnél egy ágyat, hogy végre alhass. Általában nem szoktál ennyire erőtlen lenni, furcsálod is a dolgot. |
Vylia eltűnése egyenlőre nem zavar (sejtettem, hogy előbb utóbb ezt teszi, de azért bízom benne, hogy még látjuk egymást, ha más nem Ifinben).
Amennyire lehet, próbálom nem mutatni fáradságomat a többiek előtt, de erősen kampányolok majd egy reggeli őrségért, hogy elsőként alhassak el. Nehezen megy. Ennyire még nem érezted magadat fáradtnak és elrőtlennek. Minden társhoz: - Mönjünk vagy fílórát, aztat táboruzzunk a szabadba. Nincsen mustan hangulatum ezökhez a kendűs barmukhoz. Menet egy zöld. |
Határozottan ideges vagyok mikor a fogadó tele van és látni hogy nincs-nem lesz szabad szobájuk.
A fogadóban gondolom elég sok selyemkendős van. Ha az ivóba is jutott már pár belőlük, akkor biztos kezdenek "emelkedett" hangulatba kerülni. a Nagyúr felé fordulok: -Én azt mondanám mennyünk tovább amilyen gyorsan csak tudunk és amilyen messzire tudunk. Aztán keressünk valami jól védhető helyet. Nem tetszik nekem hogy ennyien vannak. Leszívesebben az egész éjszakát úton tölteném. Gren: miután a nagyúr végighallgat, majd Hyas tolmácsolja a követlezőt: - Nem szállunk meg it, sem a közelben, tovább megyünk. Farkas: neked elég nehezedre esik az utazás, nem igazán örülsz a hírnek, hogy menni kell tovább. Aztán éjközép tájékán kissé mintha megélénkülnél. Továbbra is fáradt vagy, de valahogy sikerül erőt venned rajta (olyan, mintha dzsad feketelevest ittál volna). Sejted, hogy ez az élénkebb állapot később még megbosszulja magát. |
Kissé megnyugodni látszom a Nagyúr döntése után és a csapat szélére húzódom kissé. Ahogy sötétedik, a látásom váltogatva erősen figyelek hátra és jobbfelé. Nem akarok meglepetéseket. Ha bármi gyanúsat észlelek azonnal szólok a többieknek.
Alysium-nak odaszólok: -Előre és balra figyelj és mindenki figyeljen ahogy bír a selyemgatyások szeretik lesből intézni a dolgaikat. |
A pap mellé sodródom, és halkan megkérdezem tőle:
Quintarnak: - Atya, ha istöne ízenn, hugyan szokta? (a bal szemem remeg (valószínűleg az idegesség miatt, elég feszült vagyok, mint egy felajzott íj)) |
Grennek:
- Rendben, bal-előre figyelek és ez irányban helyezkedem el a menetben. Egyikőtök sem lát semmi különöset. |
Induláskor meglehetősen jókedvűen haladok ( néha fütyörészek) majd, az idő teltével egyre komorábbbá válok ( Alysiummal sem beszélgetek), estefelé fészkelődök a nyeregben. Ha valakinek felkeltené figyelmét mocorgásom, csak annyit mondok:
- elszoktam a lovaglástól. Mikor a nagyúr aztmondja tovább, hatalmasat sóhajtok, mintha lelkem szakadna ki, majd félhangosan mondom: - bah, sejtettem hogy lesz még bajunk ezekkel a tetvekkel. Még jó hogy legalább az előző este nyugodtan aludhattam. Farkasnak: - Úgy hiszem, hogy sokszor és sokféleképpen izent istenem. Sugallatokal, megérzésekkel üzen, néha mikor varázsolok, szinte érzem érintését és hallom hangját. Olyan alkalom, mikor egyértelműen szólt volna hozzám még nem volt. De tudom, hogyha valakihez istene szól, vagy izen neki, azt tudni fogja. Miért kérded? |
P.sz. 3737, Kyel 1. havának 19. napja, a Cink órája
Hajnaltájban mindnyájan rendesen elfáradtok, és a hátasok is. Fogadó láhatóan nincs a közelben, ahol megpihenhetnétek.
Hogyan tovább? |
- Végig pásztázom a környéket és keresek egy kevésbé támadható területet, vagy legalábbis jól védhető legyen, jobban körbenézek a környékén, majd miután megfelelőnek találom, megemlítem a többieknek, hogy esetleg a hely megfelelő lehetne egy kis szusszanásra, amennyiben a Nagyúrék így döntenének.
Kimondottan jól védhető helyet nem találsz. A terepet még mindig nagyrészt rétek, bokrok és cserjék, kissebb facsoportok tarkítják. |
Ha a Nagyúr a megállás mellett dönt, akkor megfelelő helyet keresek a közelben. Sűrűn álló fákat, vagy nagy szikladarabokat.
Inkább csak cserjéket és néhány fát találsz egy csoportban, szikladarabokat nem igazán. Körülbelül ugyan azt a helyet nézed ki, mint Alysium. Lepihentek. Mennyi időre, és örködik-e valaki? |
Attól függ mikor szándékozunk újra elindulni. Mindenképpen legalább egyvalakinek kell őrködni. Úgy próbálok beosztást csinálni, hogy mindenki ugyanannyit aludjon. A fák közé "települünk" lehetőleg nagy belátható résszel körülötte. Az első őrséget magamra vállalom. Tüzet nem engedek gyújtani. Némi hideg ételt majszolgatva úgy helyezkedek el a "tábor" szélén, hogy az út felé jó kilátásom legyen. Mielőtt elfoglalom a helyem, adok enni, meg vizet a lovaknak és a pónimnak. Kötéllel derékmagasságban körbehúzom a fák között a tábort és a "kordonon" belül kötöm ki a lovakat.
|
Quintarnak:
- Vissza kíne mönnem a várusba, Alcarába, me írzem valami russz dulog fog történi, ha mígsöm mögyek. (fejvakarás) Löhet, az égiek küdtek nökem jelet? Me ha űk, akkó nöm igen packáznák ám velük... Ment egy zöld. |
Farkasnak:
- Azt javaslom, ezt a megérzést mond el a Nagyúrnak. Ha valóban isteni sugallatnak tartod, nem szabad félválról venni. Ha kell, segítek. Mármint a tolmácsolok. Táborveréskor segédkezek ha kell. Ha nem kell, elvonulok imátkozni, ha még nem késő. imátkozásból visszatérve Grennek, Farkasnak, Alysiumnak: - Ha úgy látjátok jónak, én is örködöm, de elsőként. Amíg ki nem megy a sajgás az ülepemből, úgyse tudnék aludni. Ha osztanak rám örködést, akkor behúzódok egy fa árnyékába, s onnan figyelek körbe - körbe. |
Quintarnak:
- Jú. Böszéljünk a Nagyúúrval. Ögyre biztusabb vagyuk, az égiök akarják visszatírtem. A nagyúrnak: - Nagyúúram. Az égiek látumást mutattak níkem. Alcarába köll mönnem mihamarabb, me ha nem, az égiek haragját vunom föjemre. De erűs eskűvel fogadom itt must, hugy visszatérek a Nagyúúrhoz dulgom vígeztível. - Elmehet, de legyen tisztában vele, hogy itt a párbaj az azt jelenti, ha meg is öli a kihívóját, a többiek megölik. Ne párbajozzon senkivel! - tolmácsolja a nagyúr mondandóját Hyas. Megköszönöm a Nagyúrnak majd sebtébe felkészülök az útra. (Lovat nyergelek, 2 napi élelem és víz kerül a teljes felszerelésem mellé) A felkészülés közben a társaimnak (ha esetleg nem halloták volna) elmondom azt, amit a nagyúrnak mondtam. Amint kész vagyok lóra pattanok és Alcara felé indulok. (ügetésben) A többit zöldben. |
Hyas fordítja (neki jobban megy mint az úrnőnek):
- Nos, pihenés után nekünk folytatni kell utunkat, majd megtalál minket eme "égi" jelek segítségével a bajnok. |
Quintar-nak:
-Rendben. Őrködj elsőnek és másfél óra múlva kelts fel. Aztán én keltem a következőt. Hyas-t vagy Alysium-ot. Ha tudsz és van erőd akkor bűvölj valami szellemet vagy varázst a tábor köré ami mindenkit felkelt ha közelít valaki felénk. Azért "körbekötöm" a tábort még a biztonság kedvéért és hogy a lovak ne tudjanak egyszerűen kivágtatni ha bárki megijesztené őket. Mikor Farkas elindul, még utánnaszólok: -Óvatosan! Fogadd meg a Nagyúr és Hyas tanácsát! Kerüld a selyemgatyásokat és ügyelj arra, hogy kemény falnak vesdd a hátad. Óvjon az istened! - hallkabban, hogy ő már ne hallja - szükséged lesz rá ha visszamész oda. A körülményekhez képest kipihenve ébredtek. Az éjszaka bonyodalom nélkül telik. Ébredés után esztek, majd összekészülődtök, és folytatjátok az utat. Ahogy haladtok azt veszitek észre, hogy a karaván ismét előttetek halad, de a gorvikiakat már nem láttok köztük. Bár talán nyugodtabbnak kellene lennem, de látszik rajtam (az előző napihoz képest is gyakran nézelődök körbe), hogy idegesít a gorvikiak hiánya. -Na ezek a sunyik merre húztak el? - morgom magam elé. Pár órával később megleled a választ, mikor elsiet melletetek a banda, hogy utolérje a karavánt. Amikor elhúznak mellettünk a gorvikiak a fegyverem markolom és készen állok, hogy üssek ha bármelyik félreérthetetlen mozdulatot tesz. Próbálom felmérni őket, hogy csak úgy sietnek, vagy leolvasható-e az arcukról, felszerelésükről valami. (rémültek, sietve indúltak, harcoltak-e) Főleg pedig, hogy nem maradtak e lassabban közlekedők mögöttünk és nem hiányzik-e közülük valami feltűnőbb ruhás. Fogalmad sincs, hogy hiányzik-e közülök valaki. Nincs nyoma, hogy harcoltak volna nemrég. Látszólag sietnek, és rátok sem hederítenek. |
Grennek:
- Mivel nem ismerek ilyen varázslatokat, ezért vállalok részt az örködésből - mondom fintorogva. Farkasnak távozás előtt: * Véleményed szerint mennyi idő múlva végzel? Mikorra várjuk visszatérésed? A gorvikiak eltűnése aggaszt, egyik kezem folymatosan valamelyik fegyveremen van. Visszatértükkor viszont megnyugszok. Odalovaglok Gren mellé: - Szerintem az egyik fele hátra maradt, miután felderítették táborunkat. Így ha este támadni kívánnak lebecsüljük a létszámot, no meg lecsaphatnak ránk ha visszafele menekülünk. De az is lehet az a része előre ment, hogy csapdát állíthassanak. Ha értrnék a harcászathoz, talán még alá is tudnám támasztani megérzéseim. Nagyúrhoz is odalovaglok, majd engedélyét kérem hogy beszélhessek persze saját nyelvünkön: - Bocsáss meg amiért zavarlak, de napnyugta előtt meg kellene állnunk, hogy Úrnő segítségét kérhessem. Napnyugta előtt jóval sikerül elérnetek a következő várost. |
Quintar-nak:
Este: -Kár. Akkor hegyezdd a szemed és ha bármi van kelts fel minket. A gorvikiak visszatértekor: -Ezeknél sosem tudni. Lehet akár az is, hogy nem érdekeljük őket. De elég ha az egyiknek nagyon szúrjuk a szemit. A létszámuk csak akkor fontos, ha sietnél vagy ha varázstudó is akad köztük. - félmosolyt villantok a pap felé és jobb kezem hüvelykujjával megsimítom az övemen lógó kis bárdom élét - Gyorsak, mozgékonyak, de ha egyszer rendesen eltalálod őket többnyire a földön maradnak. Csak az a gond velük, hogy a legritkább esetben vállalják fel a nyílt harcot. Ügyelj a hátadra és a többiekére. Azt teszem én is. Ha pedig harcba kell szállnunk akkor kérd az istneket, hogy jó harcot adjanak s ha távoznod kell, ne méltatlanul tedd. |
Quintarnak, távozásomkor:
- Csak az égiök tudják (vonja meg a vállát és ellovagol...) |
Mikor elérjük a következő várost igyekszem már messziről eldönteni róla, hogy valyon itt mekkora banda gorviki lesz a falak között. A szemem reménykedve keres törpéket, vagy legalább szabadon mászkáló más (nem ember) fajúakat. Ki tudja, tán még egy fészekalja elfnek is örülnék, mert az azt jelentené, hogy nem bóklászik sok olajosképű a környéken.
Innen kintről nem sokat tudsz megállapítani, de látható, hogy mindenféle emberek járkálnak ki-be a városba. |
Grennek, mosolyogva:
- Szinte már várom, hogy támadjanak az olajosak, kiváncsi volnék, hasadnak - e mint a tusko. - kacsintás Alysiumnak, mikor meglátom a várost: - Ha van erőd hozzá, ma este letesztelném képességeid, no meg egy üzenetet is át kell adnom, szóval, ellátogathatnánk az álmok földjére. Végigondolom eddigi útvonalunk, azt hogy milyen irányba, mennyit haladtunk. Ezek alapján megpróbálom kitalálni, melyik város lehet előttünk, és mit tudok róla. Talán jártam már itt. Ha a város ismerős, akkor megosztom mindenkivel ismereteim róla. A város Anaffi a Tehysi Szövetség tagja, Toron szövetségese, Tharr hite jellemző a városra, Yankarral rossz a kapcsolata. |
Amennyiben úgy érzem, hogy eleget pihentem, már amennyire az út és őrködések engedték, akkor Quintarnak:
- Rendben. Akkor ma este meglátjuk mire megyek. Amikor az üzenetet említi, először furcsán nézek rá, de aztán sejteni kezdem, hogy ki küldött üzenetet, bár hogy mit, arra kiváncsi vagyok. Az Antisson mókázás üzenetben menjen, ha kérhetem (persze várom az üzi másolatokat). |
Hyas fordítja:
-A várost elérve keresnünk kell egy fogadót, ott megpihenünk majd megyünk tovább. |
| All times are GMT +1. The time now is 00:21. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu