P.sz. 3736, Arel 4. havának 02. napja, a Zöldlunír órája, Tiadlan, Chasiel
 

Az őrök a városkapuban rátok mordulnak:
- Kik vagytok, és mit kerestek itt?
Látszik rajtuk, hogy az egésznapos esőben ázás, nem tett jót a hangulatuknak.

Töröm a fejem, hogy milyen fémből lehet a fegyver. Mikor megállunk a kapu előtt lekászálódok a batárról és az őrök felé sétállok. Megállok előttük és kipislogok a köpenyem csuklyája és a kötéseim alól:
-Üdv néktek jó emberek! Egy kereskedő hercegségbéli követ úr és kísérete vagyunk. Eyla városából indultunk inmáron három napja. Szállást és fedelet kívánnánk városotokban éjszakára. Kérlek legyetek tekintettel megfáradt voltunkra és esetleg érdes modorunkra, de kétszer is ránktörtek az úton gaz banditák. Kérhetjük é, hogy megnyissátok előttünk a kapukat?
Az egyik őr hümmög valamit, majd a batár felé veszi az irány, mikor odaér bekopog, a batár ablakát takaró függöny félrehúzódik, az őr benéz, majd megkerüli az egész kíséretet, mindnyájótokat alaposan végigmér, majd a posztjára érve füttyent egyet, erre a kapu előtti rács lassan felemelkedik.
- Aztán csak semmi bajkeverés, ez egy tisztes rendes város - közli szigorú hangon.

Pettyes: később ugyan ezek az őrök állítnak meg téged is, és vonnak kérdőre. Mit teszel?

Az őrökhöz fordulok mielőtt elindulunk befelé:
-Köszönjük! Igyekszünk méltóan viselkedni bizalmatokra. Tudnátok egy jobb fogadót ajánlani nekünk? Ha letelik a szolgálatuk szívesen találkoznék ott önökkel egy korsó mellett megmelegedni ez után a cudar nap után.
- A Gesztenyefa pagodától egy saroknyira található a Lágy Szellő fogadó, az a legjobb a városban. Az invitálást pedig köszönö, de tudja hogy van ez, otthon vár az asszony.
A másik őr dörmög valamit az orra alatt az átkozott esőről, aztán feléd fordul:
- Köszönöm a meghívást, de túl drága nekem az a hely.

Amikor odaérek az őrökhöz üdvözlöm őket én is!
- Üdvözöllek benneteket derék katonák! Az imént betessékelt karaván tagja vagyok én is! Az út elég cudar volt, így amolyan hátvédként szolgálom őket ezért követem őket ily távolságból, mert íjjammal jól fedezem őket! Mutatok az íjra.
- Szeretnék a pénzemért tovább szolgálni! Remélem nem akarjátok, hogy porontyaim éhezzenek! - bízok itt a jóindulatukban.
Összeszűkült szemmel végigmér az egyik, a másik megkerül, közben hümmög valamit, majd visszaáll a helyére.
- Mehetsz, de ne okozz bajt, ez egy rendes város - majd füttyent, és a rács felemelkedik.
- Köszönöm Nektek! Ígérem nem csinálok semmit, nemsoká tovább utazunk, a világért sem akarnánk a város nyugalmát felbolygatni! - Egy kis fejbólintás után elindítom Foltost a kapu irányába és befelé igyekszem.

A batár mellé megyek és tájékoztatom a Nagyúrékat arról amit az őr mondott. A mormogó őrnek meg odaszólok még:
-Egy korsót csak fizethetek néked? Nem a sajátodból gondoltam. Ha tudsz jöjj majd! Grent keresdd, az valék én!
- Köszöm a meghívást, ha eláll az eső ott leszek.

A nagyúrnak fordít az úrnő, majd kisvártatva érkezik a válasz:
- Menni abba fogadóba.

-Parancsára Asszonyom!
Elindulok a kapun át, hogy megpróbáljam megtalálni a fogadót.
Mielőtt átlépnék a kapun hátrasandítok az útra, jön e azon valaki utánnunk.
A városban megkérdezek útközben pár embert merre van a Lágy szellő fogadó. Amíg odaérünk megpróbálom minél alaposabban felmérni az oda vezető utat, és az út melletti üzleteket-házakat ha akad köztük kovács, akkor annak a pontos helyét is megjegyzem.
Maga a város nagyon hasonlít Elyara, és a méretét is körülbelül akkorára tippeled.
Egy kovácsműhelyt találsz, de zárva van már. Viszonyleg rövid kóválygás után odataláltok a fogadóhoz. Az épületet látva teljesen megdöbbensz, hisz itt a külső falak is fakeretre feszített selymek alkotják. A teteje ugyan olyan, mint a többi díszesebb háznak. Nem érted, hogy a könnyed faszerkezet, ami a falakat alkotja, hogyan képes megtartani a tetőt.

Az épületet nézve teljesen ledöbbenek. A hideg kiráz a "falak" láttán.
-Na neee már ... - morgom magam elé - ez biztos megint valami elfikének a vityilója. Hogy miért nem tudnak rendesen építkezni?!
A batár mellé lépek:
-Asszonyom! Lehet, hogy másik fogadót kellene keresnünk. Ezek a "falak" túl vékonynak és gyúlékonynak tünnek nekem.
A nő kiszáll, megnézi az épületet.
- A tetőt tartja, nem lehet olyan gyenge. Kell menni megkérdezni, biztonságos-e. Gyermek fáradt lenni, pihenni kell. Ha megtudni mit kell, jönni mondani.
Azzel visszaszáll a batárba.

A Nagyúr kocsija mellett haladok, és közben figyelgetek. A fogadó nem túl szimpatikus, a masszív kő falakat jobban szeretem. Ha nem kíván velem beszélgetni senki, akkor némán lépdelek.
Mikor megálltok a fogadó előtt, oldalról halk pisszegést hallasz.

Kissé aggodalmas képpel megyek a fogadó ajtaja felé. Attól félek egy gyors mozdulatomra összeomlik az egész.
Mégegyszer körbenézek aztán benyitok az ajtón.
A fogadó belseje nagyon hasonlít a Virágzó Cseresznyefáéra. Bárpultot nem látsz sehol, alacsony asztaloknál, ülőpárnákon csendesen beszélgető emberek foglalnak helyet. Talán egy asztal üt el a többitől, hisz annak a lapján nem teríték látható, hanem egy nagyobb papírkupac, amit egy idősebb, kissé görnyedt niarei nő tanulmányoz.

Direkt lassan (mesterkélten) fordulok a hang irányába.
Egy jólöltözött harmincév körüli férfi integet feléd, hogy menj oda, mert beszélni szeretne veled.