|
Miután a Nagyúr elmondta mit, hogy, lemegyek és intézkedem a lovaink ügyében. Szürkesörényt alaposan lecsutakolom és gondoskodom, hogy a lovaknak megfelelő élelmet adjanak. A zabos tarisznyákat már most feltöltöm (hátha hirtelenebb indulás lesz mégis és akkor se maradjanak az állatok kaja nélkül) aztán a felviszem a cuccom. A fogadóssal leegyeztetem a szobákat (a Nagyúré mellett kétoldalt két kétszemélyes szobát kérek, feltéve, hogy az egyikben lakik már Alysium, Alysium eddig a nagyúrral volt egy szobában) aztán bepakolok és a folyósón megnézem ki hova pakol. (A kölyöknek szólok, hogy pakoljon be nyugodtan mellém, max felváltva alszunk (bár engem nem zavar, ha a földön "ágyazok" meg magamnak)
|
Farkas, Gren:
Érkezésetek után két napot töltötök a városban különösebb feladat nélkül. A második nap estéjén kapjátok a hírt Hyastól, hogy éjjel dolgotok lesz. Körülbelül ezzel egyidőben egy a nagyúrra nagyon hasonlító, de idősebb férfi érkezik a fogadóba, és egyenest a nagyúr szobája felé veszi az irányt. Gren: Te azt a feladatot kapod, hogy Alysiummal és még néhány emberrel együtt elkísérd a nagyurat, és vissza. Farkas: Te azt a feladatot kapod, hogy míg távol van a csapat maradj Vyliával, és tartsd szemmel. Gren: Éjközép előtt egy órával hintó érkezik elétek a fogadóba. Te, Hyas, Alysium, és a nagyúr és a vendége beszálltok, és ahhoz a nemesi házhoz visznek titeket, ahol az újév napján jártatok már. A kastély udvarára érve egy szolgáló megy elétek, aki levezet titeket egy pincébe. (Gyanítod, hogy innen indultatok a múltkor is.) A helységben négy sötétruhás férfi, és három szürkecsuhás alak (ebből kettő nő) van jelen. A sötéruhások öltözete nagyon hasonlít, és az alkatuk is, a hajukat is ugyan úgy hátrafogva hordják, a fegyvereik is egyformák: egy-egy keresztvasnélküli hosszú és rövid penge. Ha az arcuk nem különbözne, vagy hátulról néznéd őket nem tudnád megkülönböztetni melyik-melyik. A csuhás férfiban azt a papot véled felfedezni, aki egyszer a sötétségből kilépve érkezett hozzád és Farkashoz, ő volt az, aki félig-meddig meggyógyított a banditákkal való harc után. A két nő fiatalnak tűnik, de amúgy semmi különöset nem látsz rajtuk. Alysium: A szokott módon érkeztek meg a pincébe. A már látott emberek várnak ott titeket. A sötétruhások kifejezéstelen arccal néznek rád, a pap mosollyal üdvözöl, mint ahogy az a papnő is, akivel nemrég találkoztál a szentélyben. Alysa láthatóan tudomást sem vesz az érkezésedről, arckifejezése hideg és zárkózótt. Alysium, Gren: A nagyúr röviden szól a várakozókhoz, majd a két papnő nyit egy-egy átjárót nektek, amin libasorban áthaladtok. Átjutva a túloldalra egy kamrában találjátok magatokat. Pár perc múlva egy magas középkorú kyr férfi lép be a helyiségbe (Alyisium: te múltkor már láttad ezt a férfit), a nagyúr odaszól valamit Hyasnak, majd ő meg a vendége a távozik a kyr férfival. - Itt kell várakoznunk - mondja nektek Hyas. Körülbelül egy óráig ácsorogtok a kamrában, mikor visszatér a nagyúr karjában egy látszólag alvó, rövidhajú kislánnyal, aki furcsa módon nagyon hasonlít a nagyúr kisfiára. A nagyúr mögött az este érkezett vendég lépdel. A fogadóba úgy juttok, vissza, ahogy ide érkeztetek. A fogadóba érkezésetek után a nagyúr és a vendége bevonulnak a nagyúr szobájába. Visszatértetek kor Hyas csak annyit közöl veletek: - Még két napig kell, hogy az úrnő megérkezzen, a harmadik napon indulunk. Ki mit tesz, tervez az indulásig? |
Bár furcsálom a történéseket, de egy szóval sem említem a Nagyúréknak. Valamelyest hozzászokom lassan, hogy nem mindig érzthetőek számomra a dolgai.
amíg a fogadóban vagyunk megszervezem az őrséget (1 fő mindig ébren a folyosón a Nagyúr ajtajától nem messze, figyelve mindenre) és próbálom magam felkészíteni a továbbiakra. Mikor nem vagyok őrségben akkor pihenek, gyakorlok és gyakran ellenőrzöm a lovakat is, megfelelően kipihenjék magukat. Napi 1-2 órát a fogadó udvarán (ha van) futtatom a lovakat és gondosan ellenőrzöm a felszerelésünket (köztük a lovak patkóit, szerszámaikat stb). A lehető legjobb formámban akarok lenni mikor elindulunk. Aki esetleg figyel észreveheti, hogy a lovak gondozása közben gyakran mormogok magamban és a szobámban is sokat imádkozom gyakorlás és pihenés közben. |
Hah, Bajnoknak való feladat ez. Alaposan szemmel tartom Vyliát, jól kipihenem magam, nagyokat alszom, közepesen edzem, rendszeresen étkezem, no meg persze vigyázok a Nagyúrra. stb.
Többeiktől (Gren, Hyas, Alysium) érdeklődöm, hogy mi van az úrnővel, meg a lurkájával, meg hogy mikor lesz az indulás. Egy közös kajálásnál kicsit megfaggatom a hosszúfülű cimbit, mi történt vele, még mi magunkat és lovainkat sem kímélve hajtottuk a vadat. |
Amikor belépünk a pincébe és meglátom Alysát magamban öröm árad szét, ám hűvössége láttán örömöm lelóhad, mindenkit üdvözlök, a pap és a papnő felé némi mosolyt mutatva, de láthatóan nem megy. Alysát is üdvözlöm - és bár legszívesebben odamennék hozzá, nem teszem - bár nem várok tőle reakciót. A küldetés alatt igyekszem a feladatom elvégezni, bár kissé szétszórt vagyok, de igyekszem mindig összeszedni magam.
A hátra lévő 2 napban szinte használhatatlan vagyok, azon kívül, hogyha őködni kell, leginkább távol vagyok mindenkitől, lent a tengerpartot koptatom Foltossal. Látszólag senki és semmi nem érdekel, alig eszem. Farkas kérdésére, röviden és tömören válaszolok, miután hosszas gondolkodásnak tűnő révedésemből visszatérek: - Hát hozzátok képest azt hiszem semmit, mindössze csak a lábam lógattam, majd Gren felé pillantok és folytatom, azt hiszem talán ezért nem kerültem komolyabb veszélybe - a modatok hűvössek, utána inkább egyedül vagyok, csak akkor veszem rá magam a dolgokra, ha éppen valamit kell tenni, például az őrködés, többet vállalok az őrködésből terelve gondolataimat. |
Alysium szavaira kissé elmosolyodom, majd felé emelintem a (ezúttal, mivel szolgálatba megyek, csak kútvízzel teli) korsómat:
-Akkor lehet, hogy mostanól vigyáznod kell magadra. Elvégre megint együtt vagyunk. - magam elé a korsóba még mormogok eléggé jól hallhatóan: "Egy elf akinek egy törpe a balszerencse talizmánja, hehe.. ezen még századokig fognak neveti a tárnákban.." |
P.sz. 3737, Kyel 1. havának 11. napja, a Vöröslunír órája
Az úrnő, két férfi kíséretében megérkezik a fogadóhoz. A kísérők megvárják, míg az úrnő bemegy az épületbe, majd távoznak. Az úrnőnek láthatóan nincs baja, de fárdtnak, és elgyötörtnek tűnik. A fogadóban rögtön a nagyúr szobája felé veszi az irányt, majd ételt hozat magának. A nap folyamán nem kerül elő a szobából.
Ezen a napon Hyas elmegy batárt venni, mivel a régi kiégett. Másnap későn ébredtek, és némi készülődés után útnak indultok. A batárban szokás szerint a nagyúr, a gyermek, és az úrnő ül. Ki hol helyezkedik el? |
Hátul haladok a batár mögött. Igyekszem fedezni és figyelni a magunk mögött hagyott tájat, időnként lemaradok 8-10 ló távolságnyira, kicsit alaposabban körbenézni, hátha van valami gyanús. |
Az Úrnőt köszöntöm, mikor megjön és bocsánatát kérem, amiért nem sikerült kiszabadítanunk.
Az induláskor a batár bakjára kapaszkodom fel (ha nem ül senki a hajtó mellett, Hyas hajtja a kocsit) és a fegyvereim készen tartva (kétkezes a lábaim közt, harcra készen, a rablóktól szerzett láncing mellettem a bakra terítve.) főleg előre és balra oldalt figyelek. Stancil-t megkérem, hogy a batár hátulján ülve jobbra és hátra figyeljen. A batárhúzó lovakon kívül megmaradt "szerzemény" lovakra elsősorban élelmet pakolok. Szürkesörényre a cuccom nagy része kerül. A lovakat hosszú vezetőpányván a batár mögé kötöm. |
Megkaptam a javaslatokat köszönöm. Egyértelműen látszik belőlük, hogy közös időpont és kockadobálás nem lesz. Marad a freestyle.
|
O. kör
Mióta elindultatok a városból Vylia pár lóhosszal lemaradva követ titeket. Láthatóan nem akar zavarni.
Gren: amikor idefelé jöttetek, akkor is így jött utánatok. Egy fás, csrerjés résznél tartotok, és még látótávolságra vagytok a városkaputól, mikor az egész menet kap egy tűzesőt, majd egy lángszőnyeget. Ami éghető lángra kap (a ruhátok is!), a lovak megbokrosodnak. A batárt húzó lovak megugranak, Stancil leesik a kocsi hátuljáról. -3 ÉP és 6 FP fejenként. Kezdeményezési sorrend nincs, de az egy körben lévő cselekedetek száma marad annyi, mint ha kockadobálás lenne. |
1-2. kör
Csak a magam oltásával foglalkozom, a batártól elfele menekülök a "lángviharból". Utána fegyvereimet kézbe véve gyorsan körbenézek (közben mozgok is, hátha íjászok is akadnak a túlodlat), hogy felmérjem a környezetet.
Köv kör elejére sikerül eloltanod magadon a ruhát. Látszólag nincs semmi különös, nem látsz mozgást a környéken, és zajok sem jönnek a bozótos felől. Elsősorban a szakállam gyorsan elcsapkodom, aztán a ruhám oltom, közben cikázik a szemem körbe, hogy mi lehet. A hajtónak (ki az? Hyas) segítek visszafogni a lovakat és gyorsan próbálok hátralesni, hogy a pónimnak esett-e baja. Ha a lovak szőre is ég akkor amint meglassudik a kocsi lepattanok és oltom-nyugtatom a lovakat, miközben a szemem körbejár. Magamban rendesen átkozom az orvtámadókat és egyre dühösebb vagyok a módszereik miatt. Valószínűleg a lószerszámok szíjai is megéghettek, mert némi vágta után egy hirtelenebb mozdulatnál elszabadulnak a batárt húzó lovak. Eddigre már jóval távolabb vagytok a támadás helyétől, a többiek le vannak maradva mögöttetek. A pónid éghető részei is tüzet fogtak, úgyan úgy, ahogy a lovak szőre, sörénye. A kocsi után kocogok, a környezet figyelve, közben meg félhangosan káromkodok. - Mucskos vajákusok, hugy szakadna rájuk az összes íg, esni ki foguk, hullna ki hajuk, száradna ki szemük, örök viszketés verné űket, rohadna meg mind egyállú helyíbe... 2. kör végére beéred a batárt, ami eddigre már lovak nélkül áll, és "vidáman" ég az úton. Épp a káromkodás közepén tartasz mikor - mintha csak valaki meghallotta volna mit mondasz - egy lángoszlop csap fel körülöleve a batárt. |
Gyerkőccel és az úrnővel együtt ki a kocsiból, az utazó ládánkat is kidobom a másik oldalon, hogy ne éghessenek bent a cuccaink. Aztán fegyvereket elő.
Amint a lángoszlop hamvába roskad, kisiettek a kocsiból. Amint eltávolodtok a kocsitól egy lángoszlop csap fel a gyerek talpa alól, és elnyeli őt, sikoltva menekülne, de az oszlop elkezd szélesedni. Te is megégsz valamennyire és az úrnő is (-3 HP 6 FP). Mire tehetnétek valamit a gyermek helyén csak egy kupac hamu marad. A batár tovább ég a háttérben. Hogyan tovább? |
Amikor a batár mögött lovaglok és hirtelen láng csap fel, elsősorban próbálom magam és Foltost oltani. Ezután felmérem a helyzetet, hogy mennyire tudják a többiek a riatt állatokat kezelni, ha nem megy besegítek, ha megy, akkor azonnal íjat és nyilat ragadok, majd gyors körbe pillantást veszek sima, utána hőlátással is pásztázva az oldalakat.
A többiek nem igazán boldogulnak az állatokkal. A lovakat láthatóan megrémítette az alulról felcsapó, és fentről aláhulló tűz. Miután lenyugtatod a lovad, és eloltod magad, szétnézel, de nem veszel észre semmi különöset. Másodjára, az elszabadult batárnál felcsapó lángokkal egy időben, észreveszel pár hőfoltot a bozótosban. Amikor észreveszem a hőfoltokat, leeresztek pár lővést abba az irányba. A lövés idejéig hőlátással célzok, utána visszaváltok, hogy látok-e valamit. Ha nem, akkor visszaváltok hőlátásra és megnézem, hogy eltaláltam-e valakit. Közben jelzem a töbieknek az irányt, amerre lőttem. 1-2 lövést adok csak le, utána a batárhoz vágtatok, és megpróbálom a riadt lovakat ott is megnyugtatni. Leadod a lövést, úgy sejted valakit el is találtál, erről egy egész halk sóhajtás meg is győz. A lövéseddel egyidőben jelenik meg a lángoszlop a gyerek körül. Következő lövésre már nincs lehetőséged, mert mire visszofordulsz a támadók felé, már hőlátással sem látsz ott semmit (a helyüket látod, hogy ott még melegebb kissé a környezet, de az ő hőfoltjaik eltüntek). A batárt húzó lovak elszabadultak, és már messze járnak tőletek (olvass vissza!). |
Csak zavartan téblábolok, szájtátva...Próbálom felfogni ki merre hol... tanácstalan és csalódott vagyok, bár a tehetetlenség egyre jobban dühít...(a lángoló kocsitól tisztes távot tartok)
|
Egy pillanatig döbbenten állok a halott lány mellett, majd fájdalmasan lerogyok mellé. Néhány körig ott is maradok, majd szememben haraggal előhúzok két kardot és elkezdem keresni a támadókat.
Nem találod meg őket, szó szerint csak a hült helyüket. |
Próbálom oltani a batárt, utána megnézem a többieket, milyen állapotban vannak és ha segítség kell és tudok, akkor teszem a dolgom. Ezután a nagyúr mögött íjjal fedezetként felállok és várom, hogy mi lesz a döntése.
Hosszabb-rövidebb idő után sikerül eloltani az égő dolgokat. A nagyúr láthatóan nincs jól, az úrnő tekintete üveges, és látszik, hogy valami eltört benne. |
Letépem a málháról a vizestömlőket és kulacsokat. Az elsővel a pónim oltom el aztán egy kevéssel magamat, aztán a többi lovat és ha még van "égő" ember akkor azokat oltogatom.
Alysiummal eloltotok mindent, ami eddig égett. |
Miután eloltunk mindent ránézek a nagyúrra, hogy van-e valami mondandója, ha nincs se neki, se az úrnőnek, akkor megnézem a hamut, illetve, hogy érezhető-e az emberi égett szag. Megnézem a kupacot, hogy maradt-e valami emberi, vagy csak ruha foszlányok égetek-e el esetleg és ez a gyerek is képes esetleg teleportálásra.
Határozottan úgy néz ki, mintha a gyerek égett volna el ott. |
Próbálom a látásom váltogatva kifürkészni a környéket (közben a hőlátással a cuccainkat is nézem, nehogy valahol még legyen izzó parázs) és közben elég hevesen morgok magamban közössel kevert törpe nyelven az orvtámadók felmenőit emlegetve és a nekik címzett "jókívánságokat" dörmögve.
Egyik látásoddal sem látsz semmi gyanúsat a közelben. Próbálom felmérni mennyire sérültünk le és mik lehetnek a következmények. Aztán a Nagyúr és az Úrnő felé lépek és kissé meghajolva mondom: -Sajnálom uram, nem láttam a támadókat. Mik a parancsai? |
Visszatérek a lányhoz, vagy legalábbis oda ahol volt és lerogyok. Nem is mozdulok onnan és a már sokszor hallot nyelven próbálom szólongatni, hátha csak káprázat volt az egész.
Az úrnő melléd térdel, és átölel, próbál erősnek látszani, de látod, hogy könnyek folynak végig az arcán, és épphogy vissza tudja tartani a zokogást. |
Quote:
|
Kissé hátrébb lépek, nem akarok senkit a gyászában zavarni, de hallkan odasúgok Alysium-nak:
-Te engem egy dolog most eléggé idegesít és mivel a Nagyúr-ral voltál tán tudod a választ. Nem egy kisfiú volt eddig velünk? Vagy már a szemem annyira rossz, hogy ijesmiket halucinálok? Vagy mi történt egyáltalán? |
Miután megvizsgáltam és "úgy látszik", hogy a gyerek hamvai is ott van úgy döntök, hogy az éppen a kupac fölé tornyosuló párt hagyom és nem zavarom bánatuk kitöltésében. Felállok, eltávolodom kissé és egy halk imát mormolok a gyerek felé, bár mivel a hasonlóság elég nagy volt nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy a gyerek nem él.
Ezután gyors körbepillantást veszek, váltott látással is, majd szólok halkan a többieknek,k hogy megpróbálok a belátható részeken nem túl távol egy kicsit körbenézni, hátha... Nem találsz semmi különöset. |
Gren felé:
- Nos valóban igazad van, vele voltam, de a tárgyalások során nem lehettem jelen, amikor avval tárgyalt, akik elrabolták a gyereket, pontosabban jelen voltam, de ugye nem beszéltek, szellemnyelven kommunikáltak, vagy éppen azt a nyelvet használták, amit nem értek. Ezután, mikor a gyermeket elhoztuk már Te is jelen voltál, így annyit láttam én is, mint amennyit Te - válaszolom Grennek. - Bár ha ugyanarról a gyermekről van szó, hisz a hasonlóság kísérteties, én nem vagyok biztos benne, hogy esetlegesen nem él, talán sikerült elteleportálnia, ahogy azt régen tudta. Ezután megyek körbenézni. |
Alysium: épp visszafelé tartasz a sikertelen keresgélésből, amikor hirtelen rosszul leszel: az izmaidat görcs rántja valami és alig kapsz levegőt.
Gren, Farkas: Alysium épp visszafelé tart hozzátok az úton, mikor hirtelen összegörnyed, majd összeesik. Felkapom a lábamnak támasztott bárdom és a látásom váltogatva körbekémlelek, közben óvatosan a Nagyúr-ék felé lépkedek kissé meggörnyedve. -Vigyázat! Fedezékbe és figyeljj! - kiáltom a többiek felé, mert nem tudom még, hogy mi van Alysium-mal. Vagy valami varázs, vagy csak nem cserélődött el és a "szokott" formáját hozza. Ha nem látok támadókat akkor óvatosan a lábam elé is nézve (nehogy valami csapda legyen előttem) közelebb megyek az elfhez és próbálom megnézni mi lehet a baja. Parancsodra a többiek fedezékbe vonulnak, csak az úrnő és a nagyúr nem mozdul a hamukupac mellől, úgy sejted bánatukon át el sem jutott hozzájuk a figyelmeztetés. Egyik látásoddal sem látsz támadókat, furcsa zajokra sem leszel figyelmes. Míg az elfhez osonsz egyetlen csapdába sem botlasz. Alysiumhoz érve azt látod, hogy nincs eszméleténél, de semmilyen külsérelmi nyom nem látszik rajta. |
Míg Gren Alysuimot vizsgálja körbe körbe figyelek és magamba kesergek.
Nem látsz semmi gyanúsat a környéken. |
Mielőtt hozzáérnék Alysium-hoz, gondosan megnézem a ruháját, arcát is, hátha van valami nyom, aztán óvatosan a hátára fordítom, hogy lássam a hasát is. (váltok a látásomon párszor, hátha parázs van a belsejében, vagy lázas).
Közben magamban részben imát dörmögök részben - a hangsúly alapján- káromkodok. Sem a ruháján, sem az arcán nem látsz semmi különöset. Ha nem láttad volna, ahogy összesik, most azt hihetnéd, hogy alszik. Hőlátással nemhogy lázasnak tűnik, épp ellenkezőleg, olyan, mintha lassan is de csökkenne a hőmérséklete. |
Én egy idő után felemelkedem, szememben jól látható a fájdalom, kezembe veszem a ládát, majd elindulok visszafelé a városba. Ott vissza a fogadóba, majd 3 napig nem jövök ki. Az elfre rá sem pillantok.
|
-Hát ezzel meg mi lehet? - morgok - aztán szólok a többieknek, hogy mit látok Alysium testén és megkérdem tudnak-e valmit csinálni vele.
Az úrnő nem figyel rád. Hyas oda megy, és megvizsgálja az elfet: - Talán valami méreg lehet. Más nem jut eszembe, ami ilyen hirtelen hatna - vonja meg a vállát - De hogy hol és ki mérgezhette meg, és mivel, nem tudom. Minden esetre itt nem hagyhatjuk. A város nincs messze... Mikor a Nagyúr megindul visszafelé előbb kérdőn pillantok utánna, aztán megnézem a batár használható maradt-e. Nem kimondottan. Gurulni talán még gurul, bár a kerekei is megégtek, s nem lehet tudni meddig bírják. A tetje is megégett elég rendesen. Ha igen, akkor a lovakat átnézem képesek lennének-e húzni a batárt. A batárt húzó lovak elszaladtak, és nem jöttek vissza, a többi még megvan. Ha véleményem szerint igen akkor összeeszkábálok a málhában lévő kötelekből, megmaradt lószerszámokból valamiféle hámot és a lovakat (a pónim kivételével) bekötöm a batár elé és lassan megindítom a kocsit visszafelé. A Nagyúr-tól megkérdem beül-e ha nem akkor bepakolom az elfet (Farkas segítségével) meg a cuccunkat amik a vezetéklovakon voltak. |
Hát akkor vissza a városba. Az elfet felnyalábolom, ha van szabad ló, akkor arra dobom fel, ha nincs, akkor viszem válon mint egy zsákot.
Kérdőn nézek Vyliára mikor találkozok vele... az arcáról nem tudsz semmit leolvasni, de megy veletek vissza, ugyan úgy távolságot tartva, mint eddig. Mire visszaértek a fogadóhoz Alysium magához tér. |
Amikor felébredek, egy kicsit zavarban vagyok, hogy került egy városba, melyik városba. Kérdem is a többiektől:
- Hol vagyunk? Azonban miután kimondom a kérdésem, már sejtem. Miután tisztul a kép, rájössz, hogy ismét abba a yankari fogadóban vagytok, ahonnan indultatok. |
Mivel a batár használhatatlan a sok égés miatt inkább csak alaposan átnézem és leszedek róla minden használhatót (a lószerszámok szíjjai, ha még van rajt csomag, stb) és felpakolok minden málhát a lovakra.
Mikor Fakras felnyalábolja az elfet, megnézem van-e még elég "férőhely" valamelyik lovon és ha igen akkor segítek neki fellendíteni oda. Közben odamorgom Farkas-nak: -Hyas szerint valami méreg lehet. Szóval nem cserélték el. Már megint beleevett valamibe. Mikor visszaérünk a fogadóba bevezetem az istállóba a lovakat és leszerszámozom őket. Megnézem az állapotukat és igyekszem megfelelően ellátni őket. A lovászfiúnak meghagyom, hogy nagyon figyeljenek rájuk, aztán odaülök a lepakolt málhánk mellé és átvizsgálom az összeset. Mi ment tönkre, mi maradt meg és esetleg találok-e valami nem odaillőt. Az éghető dolgok itt-ott megégtek. A csomagok közt nem találsz semmi olyat, ami nem a tietek lenne. |
P.sz. 3737, Kyel 1. havának 12 - 15. napja
A városba érkezésetek után a nagyúr három napig nem kerül elő a szobájából. Az úrnő is csak nagy ritkán, és akkor is csak ételt és italt rendel.
Ki mit tesz ezekben a napokban? |
Megszervezem az őrséget és a szabad időmben felügyelem a lovakat és edzek. A megégett dolgokat vagy kijavítom, vagy ha teljesen használhatatlan akkor próbálok újat keríteni. Az élelemkészletet feltöltöm és mindíg az övemre csatolva hordok egy nagy kulacs vizet.
A napok eseménytelenül telnek. Vylia időnként ott téblábol körülöttetek, de láthatóan inkább lenne úton, mint itt. Első nap Hyas Alysiumot faggatja, hogy mi történt vele (mit evett, ivott, talált-e furcsa tárgyat mostanában, találkozott-e gyanús alakokkal, stb). A másik két napot Hyas, örködéssel, és a városban való ügyintézéssel tölti. |
3 nap elteltével összehívok mindenkit a szobába (az újonnan jött nőt kivéve). A szemeim jól láthatóan hidegek, mintha minden érzelem eltünt volna belőlem. Hyas fordítja amit mondok:
- Amiért elindultunk, okafogyottá vált, elbuktunk (azzal jelentőségteljesen ránézek az elfre). A kislányunk, akit sokáig fiúnak álcázva sikerült megvédeni, meghalt, így az önök szolgálatának is vége. Azzal azonban mindenki legyen tisztában, hogy a gyermek halála bosszúért kiált és én ezt a bosszút be is fogom teljesíteni. Sokat gondolkodtam rajta, miként csaphatnék vissza ezért a fájdalomért és arra jutottam, hogy van egy erekje, egy gyűrű, mely régen elveszett és melynek megszerzése már ömmagában bosszú lenne a támadókkal szemben. Ez a gyűrű egy olyan helyen van, melyet szellemek és szörnyetegek laknak. Aki velem tart oda, annak a következőket tudom ajánlani. Külön fizetés tőlem nem lesz, ám amit ott találnak az az önöké, kivéve azt az egyetlen gyűrűt, éppen ezért amit találnak meg szeretném nézni, mielőtt elpakolják. Mivel túlvilági lényekkel is kell esetlegesen küzdeni, így annak aki jön, a kedvenc fegyverét egy időre elkérem és elintézem, hogy örökre mágikus aura vegye körül, ezzel biztosítva az esélyt ezen lények elleni harcra. Ez hát az ajánlatom és a bosszúm kezdete (itt egy pillanatra megvillan a szemem). |
A három nap alatt megpróbálok kettesbe maradni Vyliával amennyit csak lehet, legalább nekünk legyen jó. (a többit ződben) :) várom az üzenetet
Edzek, örködöm, beszélgetek a társakkal, hátha megtudok valami hasznosat. Alysiumhoz: - Tö, kidörítetted má mitő lött ilyen a szömed? Látsz röndesen völe? Grenhez: - Amiko nöm testűrküdsz miket csinálgatsz? A nagyúr felvetésére van valami válaszod a megbeszélésen? |
A Nagyúr-nak, Hyas-on keresztül:
-Uram! Mielőtt bármit mondanék szeretnék Önnel az Úrnőn keresztül, -vagy ha Hyas felé is van akkora bizodalma akkor rajta át - "négyszemközt" beszélni. Természetesen megértem a bosszúvágyát - az ujjaim egy pillanatig erősen összeszorulnak a bárdom nyelén - de feltétlenül választ kell kapnom a kérdéseimre mielőtt bármi mást tennék. Megvárom a válaszát és majd folyt. - Rendben van - fordítja Hyas a nagyúr mondandóját - arra az időre a többiek várjanak kinn - mondja, majd kinyitja a szoba ajtaját. Farkas-nak: -Járom a világot és keresgélek. Nem szoktam sűrűn testőrködni és alapos ok nélkül itt sem lennék. |
Hyas faggatását nem igazán veszem jónéven és igyekszem rövidre fogni és megnyugtatni, hogy semmi gond nincsen, egyszerűen valószínűleg kimerültem és ez éppen akkor mutatkozott meg. Kérdéseire végig válaszolva elmondom neki, hogy nem találkoztam semmilyen gyanús alakkal, nem ettem, ittam olyat, amit nem kellett volna és nem találkoztam, fogtam olyan tárgyat, ami veszélyes lett volna, mindenre nemleges választ adok.
Hyast láthatóan gondolkodóba ejtik a válaszaid, de végül rádhagyja a dolgot. A három napban gyakorolgatok, és az őrködésből is kiveszem a részem. Sokat ellátogatok szabadidőmben a tengerparthoz és egyszer úgy döntök, hogy a templomba is ellátogatok. A nagyúrnál: Az első mondatok nem esnek jól, kicsit eljön az akaratos énem is, aki visszavágna és nem tűrné a megjegyzések mögötti tartalmat, de be kell látnom, hogy vállaltam valamit, ai valóban kudarcot vallott, csak beleegyezően sütöm le szemeim a hallottak alapján. Miután a nagyúr elmondja a mondandóját elsőként lépek ki a többiek közül és jelezem, hogy vele tartok, ha elfogadja szolgálataimat. Farkasnak: - Nem nyomoztam utána, miért lett a szemem olyan, amilyen. Valószínűleg valami varázstudó utolsó végszavai tehették, akit a másvilágra küldtem. Nem foglalkozom vele, mert így is tökéletesen látok vele. |
Grennek:
- Aztat mit köresel a világban? (nézek rád meglepődve) Nagyúrnak Hyason keresztül: - Mitő biztus, hugy lösznek uttan kincsek, ölég kincsnek mindnekünk? Nu meg kik öllen is mönnénk? Me ha azok is vajákusok, akkó több pínz köll ám zsoldnak. - Kincs lesz elég, és amint említettem a kedvenc fegyverüket mágikussá alakíttatom. Gondolom tisztában van vele, hogy ez fegyverenként száz aranyba kerül nekem - tomácsolja Hyas. - Íjnye, ha ez ilyen drága, akkor jú van. Ín elfogadum az ajánlatut, saját vérükbe fullasztom a gyilkus mucskokat. (villan harciasan a tekintetem) - Ööö...milyen mössze van az a hely? Hány napi járás? - Abaszisz mellet, a Pawar hegység lábánál, egy független tartományban van a hely, ahova megyünk. |
| All times are GMT +1. The time now is 20:51. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu