"Mi szél hozott, monca, erre
Mi vajon a szíved terve?"

:D

Micsoda antiszemitizmus Pool részéről :(:(:(

ma kell halászlevet enni?

Mi ettünk :D

Saját fogás volt? :D

van egy fülöp-szigeteki ismerősöm, ő teljesen kiakadt az első karácsonykor a halászlén, mert náluk a ponty díszállat, mint nálunk az aranyhal.. :) legalábbis ezt mondta. :)

Nem hiszem, hogy a mezei ponty a díszállat feléjük. Ellenben van tenyésztett ponty, amit tényleg tartanak díszhalként is. Pl itt ez a szépség:
http://img.haldorado.hu/foto/article..._0400_0300.jpg

Mondjuk szerintem a ponty sporthal meg max díszhal, mert szerintem egyáltalán nem finom a húsa, persze ez leginkább a zsíros tavi pontyokra vonatkozik. Azért egy tiszai ponty más kategória.

Két halból készült, az egyiket vettük, a másikat kézzel fogtuk :D:D

mindkettőt megfogtátok kézzel :)

Ajjj :D:D Szal az egyiket vettük, a másikat egy tóban kaptuk el Szlovákiában, még nyáron.

beleálltatok a vízbe mint a macik és elkaptátok a felugráló pisztrángokat ?:DDDD

Oszt nem volt még büdös? :D

Frissen is büdös :)

Nem is büdös, halszagú. De hát az nem büdös, engme nem szokott zavarni, amikor évente 2-3 alkalommal végre eljutok pecázni, és egész nap fogdosom őket! :D

Engem ki lehet vele kergetni a világból :)

Barátkozás, béke és foci a lövészárkok közt

A mai ünnepnapon a nemzetközi labdarúgás történetének alighanem legcsodálatosabb mérkőzéséről emlékezünk meg: a találkozóról, amelyet 1914 karácsonyán, a világháború vérzivatara közepette vívtak egymással brit és német katonák – a lövészárkok között, a „senki földjén". (Csillag Péter kollégánk múltidéző írása két éve jelent meg az NS-ben.)

Mondják, a labdarúgás csodákra képes. S akiknek mondják, ilyenkor sok esetben elfojtanak egy ásítást – igen, igen, szép gondolat, hallottuk már néhányszor...

Persze igazuk is van, ne becsüljük túl a sportág szerepét! Végtére ez csupán játék, amelynek jelentősége eltörpül az emberiség néhány fontosabb „elfoglaltsága" mellett: hogy kerülne például futball-labda a háborúba?

Valóban, hogy került az első világháború idején a nyugati fronton a lövészárokba az a labda, amellyel lejátszották a futballtörténet legnagyszerűbb mérkőzését? Mert ahhoz aligha fér kétség, hogy a sport eredeti üzenetét, a játék nemességét egyetlen találkozó sem fejezte ki olyan nyilvánvalóan, mint az, amelyet 1914 karácsonyán a „senki földjén" vívtak egymással a szemben álló brit és német katonák.

Az eseménnyel kapcsolatban számos ellentmondó és eddig nem tisztázott adat került nyilvánosságra, a legfontosabbakat azonban a rendelkezésünkre álló kevés forrásból is kiszűrhetjük. A világháború első évében a több hónapja tartó vérengzésbe belefáradó, elcsigázott katonák a megmerevedett nyugati frontvonal mentén több helyen nem hivatalos fegyverszünetet kötöttek egymással, amely a legtöbb esetben csak egy-két napig tartott, néhány ponton azonban hetekre békét teremtett.

A fennmaradó levelezésekből nem egyértelmű, hogy a spontán fegyvercsendet kihasználva egy vagy több futballmeccset rendeztek-e a harctéren (sőt az 1914-es mellett él egy 1915-ös mérkőzés emléke is), az azonban C. I. Stockwell százados korabeli beszámolójának köszönhetően világos, hogy a franciaországi Armentieres mellett sor került efféle ütközetre a Királyi Walesi Lövészhadosztály 2. zászlóalja, valamint a német 133. szász gyalogezred és a 6. porosz vadászzászlóalj között.

„Azt hiszem, ez volt életem legkülönösebb karácsonya – írta a brit tiszt. – Az ünnep előestéjén erős hideg volt, így másnap reggelre keményre fagyott a talaj, és sűrű köd ereszkedett a tájra. Délután fél kettő körül a lövészárkokban éppen a karácsonyi ebédünket költöttük el, amikor az ügyeletes őrszem izgatottan jelentette, hogy a köd felszálltával észrevette, a harctéren több fegyvertelen szász álldogál.

Megparancsoltam a katonáknak, azonnal helyezzék készenlétbe a fegyvereket, és kinéztem a lövészárokból. Legnagyobb meglepetésemre a szász katonák azt kiabálták: »Ne lőjetek! Ne lőjetek! Ma nem akarunk harcolni. Küldünk nektek egy kis sört.«

És tényleg, hárman elkezdtek felénk görgetni egy söröshordót. Megjelent egy német tiszt is, hát kimentem üdvözölni, miközben a társak is köszöntötték egymást. Szalutáltunk egymásnak, ő egy szót sem beszélt angolul. Aztán megegyeztünk, hogy másnap reggelig nem lövünk egymásra, akkor pedig majd én adok jelet az újrakezdésre."

A katonák ezután összegyűjtötték a „senki földjéről" az elesett bajtársakat, hogy tisztességesen eltemethessék őket, később cigarettával, whiskyvel, csokoládéval kínálták egymást. A kölcsönös barátkozás betetőzéseként pedig futballmeccset rendeztek egymás között. A sapkákkal kijelölt kapukra, rossz bőrlabdával lejátszott ütközet körülményeire így emlékezett vissza az egyik résztvevő:

„Semmilyen szempontból sem volt szokványos mérkőzés, inkább afféle labdakergetés, mindenki mindenki elleni összecsapás. Talán ötvenen is voltak egy csapatban, a meccs alig fél óráig tartott, a gólokat pedig senki sem számolta."

A hagyomány ugyanakkor német sikerről beszél, bár a körülményeket ismerve ez tényleg mellékes tényező. A lényeg – amiért az eseményt a futballtörténet egyik legszebb mozzanataként emlegetik – a közös játék öröme volt, ami a hónapok óta és még évekig tartó fegyverropogásban az egymást gyilkoló felek között alapesetben elképzelhetetlen lett volna.

Ez azonban különleges pillanatnak számított: a történetet átélők vagy közelről ismerők közül többen bevallották, 1914-ben a jeges lövészárkok között érezték át először igazán a karácsony erejét. Az esetről azóta könyvet írtak, filmet forgattak, a leghíresebb azonban valószínűleg Paul McCartney 1984-es „Pipes of Peace" (Békepipák) című száma, amelynek videoklipje szinte szó szerint felelevenítette C. I. Stockwell beszámolóját.




Ami a folytatást illeti, a karácsonyi fegyverszünetek híre felsőbb szinten természetesen egyik oldalon sem talált lelkes hívekre, a Brit Főparancsnokság például utasítást adott ki: „Az ellenséggel való barátkozás csökkenti a harci kedvet, és minden szinten gátolja a támadó szellem kibontakozását."

A hasonló eseteket megelőzendő a következő években rendszerint heves rohamokat időzítettek karácsony napjaira, és az ellenség ez időre tervezett hadműveleteivel riogatták a fronton harcoló katonákat. Német oldalon pedig a kedélyesebb szász egységeket sokszor a szigorú poroszokra cserélték, nehogy megismétlődjön a közös karácsonyozás.

Egy dolgot azonban nem tudtak meggátolni. A harctéren rendezett mérkőzéssel a brit és német katonák örökre érvényessé tették a megállapítást: a labdarúgás tényleg csodákra képes.

Erre adnék egy thumb up-ot, de sajnos nem tudok, úgyhogy ezúton jelzem :)

http://nepstadion.blog.nepsport.hu/f..._De%20Luxe.pdf

Egész jó :D

„Szeresd a magyart, de ne faragd le” - szóla,
„Erejét, formáját, durva kérgét róla:
Mert mi haszna símább, ha jól megfaragják?
Nehezebb eltörni a faragatlan fát.”

Mindennemű rosszindulat nélkül :)

Hát persze....:)

Ez jutott eszembe róla, tényleg minden hátsó szándék nélkül.

"Hát"-tal nem kezdünk mondatot.. persze minden rosszindulat nélkül. :)

Te is azzal kezdted... Persze minden rosszindulat nélkül. ;)

Hátamon a házam, mondaná a csiga, de Tsobi miatt nem meri...:)

Az idézőjel mióta számít hát-nak? :p

A H betű mióta számít annak?

nem is háttal kezdte,mert akkor nem látta volna mit ír:p

mizu csákány? :)

Semmi extra,semmi akció :(

Addig jó......

Ezzel nekem nem mondtál újat, tudtam, hogy az vagyok...
De most már azt is tudom, hogy Te is :)

Ez az abbahagyta meg olyan szar duma, majd ha úgy lesz, mint Fegya, akkor elhiszem :D


sztem simán vityu elől menekült, igaz vityu? :D:D:D

Emlékezzzzüüüüüünkkkkkkkk......

Bagoly Testvér, elhagytál minket
A nagy vész idején
Vityu seregétől rémüldözvéééééén
Pihenésed legyen csendes
Ágyad mindig nedveeeeees....

Ámeeeeen!

azt mondasz és gondolsz amit akarsz, nem állok le veled sem. Laci nem ilyen és aki ismeri, az tudja. Ez volt az utolsó hozzáfűznivalóm a mondandódhoz.

arra leszek majd kíváncsi, hogy te milyen sebességgel fogsz szabira húzni előlem

Jajj, ne fenyegess már csúnya Hex :D
Azért mert nem szerettem a Bagoly féle klánt, máris én vagyok a rossz?
Kb. azt gondolom arról a klánról, amit vityu már leírt az A-s topicban...

De persze A-ban szeretettel várlak, máshol úgysem futhatunk össze, vagy mindig van más gátló tényező...

nah, de tojok én rá, mi van Bagollyal :)
Isten áldja minden lépését az Életben!

Meg most már Vityu is :D
Szerintem Vityu mondjuk nem paraszt :)

Te nagyon kész vagy :)

Ha Hex mondja, én elhiszem.

Azért köszönöm a véleményt

Miért, ki az? :eek:

Régen ministráns voltam, nagyapám azt szerette volna, ha pap leszek :D

Azért a hívők miatt, ha megengeded, de nem bánom, hogy végül nem lettél! :)
Bár a gyerekek miatt egy kicsit mégis :D