|
Amíg a nagyúrék beszélgetnek és kitalálják a dolgokat, addig megnézem magam, benézek a felsőm alá, hogy ott is feketébb-e a bőrőm, mint a kezemen, próbálok egy tükröt keresni és belenézek, hogy mit látok benne.
Ezután Alysa mellé keveredem és várok a nagyúrékra, hogy mit szándékoznak a továbbiakban tenni. A felsőd alatt is sötétebb a bőröd, rezes-bronzos színe van. Tükröt nem találsz, de abból, ahogy magadat nézegeted, és keresgélsz a szobákban, Alysa rájöhetett mit szeretnél, mert egyszercsak egy tükröt nyújt oda neked a semmiből. Belenézel, és nem ismersz magadra. Az arcvonásaid teljesen megváltoztak: egy a nagyúrhoz nagyon hasonló arc néz vissza rád. A szemed teljesen fekete, még az is, ami eddig fehér volt. A hajad, a hegyes füled, és az alkatod nem változott. Először, mikor belenézek, nagy meghökkenés lesz úrrá rajtam, furcsán nézem a szemeim, az arcom tapogatom végig, nem igazán ismerek magamra. Magamba szeretném, de mégis hangot adva kérdem: - Torz? Csendben maradok, remélem senki nem hallota. Megfogom a tükröt és kiveszem Alysa kezéből, majd elvonulok vele kicsit távolabb helyre, ahol nem hallank, de közben megköszönöm a segítségét. Amikor később belenézel a tükörbe, már a saját arcod néz vissza, és a bőröd olyan szinű, amilyennek ismered, de a szemed nem változott. Remélem csak a képzeletem játszik velem... Fura ez a hely, minden olyan valóságos és mégsem... Valahol máshol vagyunk, ez nem a valóság. Visszaadom a tükröt Alysának és tovább várakozok. |
Mikor már láthat a kapus, röhögcsélni kezdek és a dudorászást vidám morgolódással fűszerezem (" Ekkora marhák! Kellett ez nekik!? " meg hasonlók) vidáman dülöngélve caplatok oda a kapushoz:
-Üdv mélyzsebű barátom! Hukk... Aztat áruld el nekem, hogy pár lökött tévelygőre honnan nézhetek le a ti hukk.. kis kerítésetek magasából - bizonytalankodva nagyjából a fal felé bökök a magasba. - Ezek a csalárd kis gyíkfajzatok kiszúrtak egymás hukk.. al is! Vidáman pislogok nagyjából az őr arca irányába, olykor sanda vigyorral mellé nézek, mintha nem lennék biztos benne, hogy az előttem álló őrökből melyik az igazi. Közben a kezem a kulacs nyakát szorítja és látszólag lazán lengetem magam mellett. Valójában készen állok, hogy ha kell az arcába csapjak vele az első rossz mozdulatra. Az őr szemöldök ráncolva néz rád. - Ilyen állapotban magának nem falmászás, hanem egy ágy kéne. Menjen szépen vissza a szállására még mielőtt valami baja esik itt részegen. Nem biztonságos éjnek idején egyedül csámborogni. Igyekszünk, de nem állhat minden sarkon őr. Most pedig menjen. Kissé morcosan próbálok nézni az őrre és bizonytalanul a mellkasa felé bökök az ujjaimmal: -Ki akar itt mászni? tisztességes helyen lépcső vezet a falakra. Bár egy embernek aztán magyarázhatom az építészetet Hikk... én csak fel akarok menni és nem szándékozom leesni sehonnan. Mindössze kiröhögöm - cinkosan két szemmel kacsintva közelebb hajolva "suttogásnak" szánt morgással odasúgom neki - ha elég hukk.. közel vannak esetleg le is hikkmm... őket. Aztán szépen megyek vissza a kényelmes székre a kocsmában! Kihúzom magam mind a 130 valahány hüvelykemmel, közben kishíján nekiesek a fickónak: -aki meg a bajt keresi az nyugodtan belémköthet! Csak előtte búcsúzzon el a szeretteitől és rendeljen tisztességes temetést magának. Na akkor felmegyünk? - Én ugyan nem megyek sehova, és ha jól látom maga sincs olyan állapotban, hogy lépcsőt másszon, szóval én maradok, maga meg megy szépen vissza a szállására vagy a kocsmába, vagy bárhova el innen. |
Alysium: Rövid várakozás után a többiek is csatlakoznak hozzátok, majd visszatértek a szentélybe, és Alysa ébreszt titeket.
Rövid megbeszélés után Alysa fordítja neked a lényeget közösre: holnap napközben tervet pontosítotok, és utána kiderül mikor indultok. A férfi, aki veletek érkezett, veletek is távozik. A fogadóba érve látható, hogy nem szándékozik távozni mellőletek. Gyakorlatilag beköltözik a szobátokba (mivel ott vagytok, ahol előzőleg a nagyúr a családjával szállt meg, így hárman is elfértek). |
-Hikk.. na szép. Hát hukk.. így számítson valaki az emberek humorérzékére! - motyogom a fickónak. - Na hikkammm.. akkor pápá nagyranőtt barátom.
Nagyjából felé intek aztán kicsit dülöngélve elindulok a fallal párhuzamosan. A szemem sarkából a fal felé sandítok lépcsőt, feljáratot keresve, a fülem pedig hegyezem, hogy meghalljam, ha esetleg utánnam jönne. Nem megy utánad. Mikor pár lépésnyire érsz, hallod hogy valaki hangosan kopogtat a kapun, majd egy női hang bekiált (ismerősnek tűnik, de nem tudod honnan): - Hé, valaki! Kérem engedjenek be! A fickó a kémlelő nyíláshoz megy, és hosszasan nézelődik kifel, aztán kinyitja a kaput. Az a nő lép be, akivel útközben találkoztatok. Ahogy elmegy mellettetek, biccent, és hosszan néz Farkasra, majd nem túl sietős tempóban tovább megy körülbelül arra, ahonnan jöttetek. |
Bámulásban (főleg zárt térben:)) Farkas verhetetlen így hosszan visszabámul (a végén pedig kacsint is rá egyet). A kacsintásra válaszként egy mosolyt kapsz.
Mikor látótávolságon kívülre kerül a nő, könyökömmel meglököm Hyast: - Rádfírne má ögy hatalmas ölelís, ulyan az arcud, mint ögy tál savanyútöjé. Kitapossuk a bölüket ezeknek a nyamvadtaknak, aztat mögkeresem a nűt, és mögadom neki amire vágyik. (sokat sejtetően elvigyorodom, szemembe már a várható élvezetek villanak) - Aztán abból nekem mi jó származik ha te elszórakozol a hölggyel? Hogy ne legyen olyan savanyú az ábrázatom, nem illene átengedned nekem a nőt? - mondja nevetve (most hallod előszőr nevetni), majd fancsali képpel folytatja - Bár ahogy elnéztem neked jobban örülne.. - Hohóho nöm űtet gondútam nöked, hanem egy másik nűt. (vigyorgás) Az ilyenfílék a Bajnokukra buknak ám, nem az ulyan cingár lögényekre mint Te. Szörintem ha röndesen enníl, meg kicsit törűdné a tösteddel, akku zabálnának tígedet is. (közben komolykodó arckifejezés) Ejh öcsím, ha nön lenínek nűk, elűním magam. (ismét vidáman) Hyas arcára villanásnyi értetlenség ül ki, de hamar visszarendezi a vonásait. - Ha te mondod... - rövid szünet - Bár nem hiszem, hogy mostanság lesz időnk ilyesféle szórakozásra. Ha meg is leljük ma az úrnőt holnap indulnunk kell vissza - közli fáradt, beletörődő hangon. |
A tükörben, mikor újra magam látom, kicsit megkönnyebbülök, vagy Alysának, vagy másnak köszönhetem.
Mikor ébresztenek és elindulunk visszafelé, még halkan megjegyzem Alysának, hogy remélem találkozunk még. - Holnap biztosan találkozunk még - feleli a megjegyzésedre. A fogadóban furcsálom, hogy eddig követ az alak, sőt, hogy velünk marad azt is, hogy beköltözik. Azonban a nagyúr nem szól semmit, és úgy látom, hogy nem is zavarja, így nem akadékoskodom én sem, nem volna jó ötlet. Estére egy székkel kipeckelem az ajót, pontosabban eltorlaszolom, hogy ne tudjanak bejönni és ne lepjenek meg, bár amit láttam mostanában már kezdem azt hinni, hogy valószínűleg csak engem tudnának meglepni, mert itt mindenkinek van valami trükkje, képessége, adottsága, stb. Az éjszaka hátralévő része, és a délelőtt nagyobb része nyugalmasan telik. Viszonylag kipihenten ébredsz. Mire felkelsz a nagyúr és a tegnap érkezett fickó már fenn van, és nagyban beszélgetnek valamiről. Felkelek, de mivel a beszélgetést amúgy sem értem, így megpróbálom hasznossá tenni magam, hozok némi ennivalót és frissítőt. Ezután ellenőrzöm a felszerelésemet, fegyverek állapotát és Foltost is megetetem, egy kicsit megfuttatom, ha nincs egyenlőre semmi feladat kiszabva. |
Miután a nő elmegy mellettünk (visszaintek neki elvégre ha köszönt hát vissza is) Farkas-hoz fordulok:
-Honnan olyan ismerős neked ez a nő? -kérdem. Magamban megpróbálom közben összevetni a Hyas által mondott távolságot és az út vonalát. Ha Stancil-ék az út közelében vannak akkor a nő lehet, hogy látta őket. Nem, nem az út közelében vannak, ha ott lennének, akkor valószínűnek tartod, hogy ti is láttátok volna őket idefelé jövet. Ha van esély erre akkor oda is szólok a többieknek: -Menjünk kérdezzük meg gyorsan a nőt! Hátha látta hányan vannak! Így is a nő után mész? Nem megyek így utánna, bár az arcomon látszik, hogy kissé furcsálom a nőt. Azért megvárom reagálnak e valamit a többiek. Közben falat vizsgálom, hogy hol van a legközelebbi feljárat. Igyekszem arrafelé nézelődni amerre Stancilt sejtjük. Ha találok olyn helyet ahol feljuthatok a falra akkor egcélzom és irány felfelé, körbenézve hátha látszik tábortűz arrafele vagy bármi. Mennyi időt fordítasz keresgélésre? |
Grennek:
- Ifinbe, vút egy nű, aztat naon hasunlúan nízet ki mint Ű. Hirtölen aztat hitten Ű az, az Ifini. (válvonogatás) Löhet testvírek vagy mi, remélem az ágyba is ulyan virgunc, mint a másik (kaján vigyor). Mondjuk elíg furi, hugy itten egyedül mászkálgat. (fejvakarás) Fakas-nak, miközben furcsállva hol őt nézem, hol a nő után pislogok (ezek az emberek! egy ijen simaarcú és éghimeszelő nőt, hogy találnak vonzónak???): - Valami fura ebben a nőben. Ahogy mondod. Egyedül ijen vidéken. Vagy harcos, varázstudó, vagy nagyon sokan ismerik és nagy hatalma van. Nem tettszik nekem egyik lehetőség sem igazán. |
Úgy tíz percet keresem a feljáatot. Ha valaha is megtámadták a várost és a fal nem csak "dísz" akkor egymáshoz képest látótávolságra kellene lennie fel- ill lejáratoknak a védők közlekedéséhez. Persze, lehet, hogy időközben odaépítettek valamit elé, de a fal tetején látszania kell, hogy hol voltak.
Feljáratot nem, de tornyokat találsz látótávolságra egymástól. -Mingyárt jövök! - szólok oda a többieknek és felmászok a lóra amin eddig zötyögtem. Célbaveszem azt a tornyot amelyik szerintem a legközelebb esik Stancil feltételezett helyéhez és odagalopp a lóval. Ha odaérek körbenézek hol lehet feljutni a toronyba. Kívülről nem látsz semmi lépcsőt vagy hasonlót. |
Amit mondok, azt a rám hasonlító férfi fordítja.
- Nos a terv tehát a következő. A szomszédos nemesi ház pincéjéből fogunk mágikus kapun át eljutni a raktár helyiségben, ahol nincsenek mágiát érzékelő rúnák, csak fegyver előrántását érzékelők. Onnan az előre megbeszélt úton jutunk el a szobáig, kiszabadítani a gyermeket. Mivel a rúnák akkor jeleznek, ha mágiát használ valaki, vagy fegyvert ránt, ezért amíg csak az lehetséges, senki ne vegyen elő fegyvert, próbálja meg használni a környezet nyújtotta lehetőségeket (úgymint székek, vázák, korsók, egyéb használati eszközök). A testvérem (nézek rá arra, aki fordít) minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy a mágikus rúnákat hatástalanítsa. Ezalatt a falakon kívül, ugyancsak a pincéből kiindulva két nagy tiszteletű pap és egy kisírő fog elbújni, hogy szükség esetén menekülési utat biztosítson nekünk. Amennyiben elértük a a célunkat, akkor ott, megpróbálunk egy bizonyos tárgyat is megkeresni, ami elvileg ugyancsak a szobából nyíló helyisgében van és amit ugyancsak tőlünk raboltak el (ez egy tükör). Amennyiben sikeresen elértük a célunkat, akkor az előre megbeszélt úton kimenekülünk, illetve ha másképp nem megy, akkor kapun keresztül, kimegyünk az utcára. Az utcán lévő légió tagokat ne ölje meg senki, ha ez lehetséges. |
Alysium: van bármi kérdésed, észrevételed a nagyúrhoz, indulás előtt? Mit viszel magaddal, hogy készülsz fel a szöktetéshez? Mik a terveid indulásig?
|
Grenhez:
- Mönek akarsz uda feljutni? Ha nöm íppen aladtad vannak, akkó aligha látszanak. Ha a nyúrga itten lenne, az löhet írne valamit, má ha tínyleg lát a setétben. Mönjünk ki, aztat csapjunk szét pár föjet. Farkas-nak: -Elég jól vagy a fejcsapdosáshoz? - nézek végig a kötésein. - Úgy látom innen nem tudunk rájuk nézni valóban, de öngyilkos akciót sem szeretnék végrehajtani. Próbáljunk meg a közelükbe kerülni és ha "csak" annyian vannak amennyivel elbírunk akkor essünk nekik. Utánna viszont vágta és lehetőleg a Nagyúr felé. Ha nincs ellenvetés és látszólag mindketten beleegyeznek akkor elmormogok magamban egy imát, ököllel "megigazítom" a sisakom és irány a kapu. Gren: továbbra is játszod a részeget, vagy "normálisan" mész oda? |
Az inulásig az idő nagy részét felkészüléssel töltöm, egy-két fohász, felkészítem a lovamat, hátha gyors távozás szükségeltetik, majd várom az időt, amikor indulni kell. Felszerelésként az összes fegyverem viszem, amit lehet és megemlítem a nagyúréknak, hogy úgy gondolom, bár vannak ilyen rúnák az épületben, amit az őrök valószínűleg nagyon jól tudnak, így ők fegyvert fognak rántani, mivel ezzel azonnal riasztanak és még fel is tartanak, tehát a fegyvert szükségesnek tartom. A másik, hogy a lehető leggyorsabban kell mozognunk a kijutáskor, ugyanis semmi fedezék nincsen a folyosókon, a ház körül, maximum a kanyarok, így akár íjjal, nyílpuskával igen jó célponttá válhatunk vagy a mágia használok szerencsétlen alanyaivá válhatunk. Ha pedig úgy gondolják, hogy mágiával megtudnak oldani mindent, akkor nem viszek fegyvert csak a tőröm. Ezután már csak az utasításokat várom. |
"Normálisan" megyek a kapuhoz. Farkas-éknak megmondom, hogy ha kérdez az őr esetleg arról, akkor ittam valami italt és attól kijózanodtam.
- Maga aztán gyorsan kijózanodott - veti oda, a kapus - Aztán hogy hogy ilyen hamar elhagyják a városunkat, csak nemrég jöttek? - kérdi kissé furcsálkodva. Visszafolytok egy böfögést és láthatóan felettébb rossz ízűt és utánna felelek: -Vannak bizonyos előnyei a rokonságban lévő papoknak és varázslóknak. Például mindenféle rosszízű kotyvalék, amitől kijózanodik akinek kibírja a gyomra. Vannak bizonyos mellékhatások, de általában még jól is jönnek. Körbevizslatom a kapus környékét, hogy van e valami riasztóeszköz a közelében amivel felverheti a többi őrt és csak utánna felelek: -Bajba kerültek azok a marhák, úgyhogy most lőttek az alvásunknak. Iparkodnunk kell, különben csak a varjak laknak jól a húsúkból. Kinyitná a kaput? Vállatvon, nagyon sóhajt, aztán a kapuhoz ballag, és elkezdi kinyitni. - Nemsokára lejár a szolgálatom, szóval nem tudom megígérni, hogy a váltás vissza is engedi magukat. Lassan de végül csak kinyílik az a kapu. |
Massza Rex, Z: freestyle vagy kockadobálással menjen a bunyó (már feltéve, ha bunyó lesz)? Kockadobálás esetén időpontot kellene egyeztetni.
A fájt sztem menjen fríbe, mert úgy tán gyorsabban haladunk. :) Én a kocka híve vagyok de sajna időm hétfőig nem lesz semmire sem. :( Nah, most legyek okos... :rolleyes: Hétfőn újratárgyaljuk. Ha találunk egy megfelelő időpontot, akkor kockadobálgatás, ha nem akkor freestyle. |
Amint eléggé kinyílik a kapu megindulás kifelé.
-További jókat! - mondom az őrnek és magamban halkan törpe harcidalt kezdek énekelni. Az irányt a kapun kívül a kölyök felé veszem. Két vezetéklovat szorosan az enyém mellé húzok és összehúzom kissé magam, hogy szemből aki figyel ne lásson meg a lovak nyaka-feje miatt. A tűzszerszámom taplóját felizzítom és félig leoldom az olajs-szénporos szütyőket az övemről. A lovak nyaka közti résen sasolok előre, hogy lássak. -A közelükbenhúzzunk el, de úgy mintha csak arra vinne az utunk. Ha nem támadnak ránk azonnal akkor megkérdezzük merre van Yankar. Ha elboldogulnánk velük akkor kezdetnek közéjük vágok egy kis meglepetést. - megemelintem a kezembe fogott szütyőt - a lovakkal gázoljuk le akit lehet és végezzünk mindegyikkel. Bár, ha egy-két sebesült marad az nem lenne rossz. Igyekszem kiszúrni a tábortüzök (ha van) fényét-füstjét. (ha sötét is van, de nem felhős teljesen az ég akkor a füst majdnem ugyanojan jól látszik a holdak és csillagok fényében mint nappal. Felhívom a figyelmed, hogy attól még hogy körül-belül tudjátok merre vannak, még keresnetek kell őket. Nem látsz sem fényt, sem füstöt. |
Ha a tippelt táolságnak a lén nagyjából túljutottunk megállítom a lovakat és hallkan közelebb hívom Farkas-t és Hyas-t, továbbra is "bújva a loak teste mögött:
-Ha jól feltételezem hármunk közül csak Hyas az aki eléggé fürge és tán elég képzett ahhoz, hogy némi felderítést végezzen a környéken. Mégse lenne túl jó, ha kissé irnyt tévesztenénk és elrobognánk mellettük.Na meg me lenne jó belefutni pár tucat íjászba sem hirtelen. Körbe tudnál kémlelni? - nézek kérdőn Hyas felé - Persze, csak ha bízol a képességeidben anyira, hogy megtedd. Az ijen földfelszini felderítés nem az erősségem és azthiszem Farkas -pislogok a nagydarab, kötésekkel "díszített" ember felé - sem lenne túl alkalmas választás pillanatnyilag. Megvárom a válaszát. Hyas bólint, majd leszáll a lóról. - Várjatok itt - mondja, azzal elosonkodik a fák közt. Jó háromnegyed óra múlva jön vissza, egy másik irányból. - Két őrt láttam, és két megkötözött alakot. Az egyikük gyerek a másik nő, de az arcukat nem láttam. Íjászokat nem találtam, és az őrök nem tűnnek varázshasználónak, persze attól még lehetek - fintorodik el - egy tisztás szélén táboroztak le, így csak az igy oldalról tudtam közelebbről megnézni őket. Hogyan tovább? |
A többiekre nézek:
-Köszönjük Hyas! Ennek valamiért eléggé csapda szaga van. Szerinted mi ketten mennyire tudnánk közel osonni hozzájuk? Mert amennyire lehet odamehetnénk szerintem. Aztán legalább az egyik őrt ki kellene iktatni még mielőtt észrevesz minket - Hyas-ra pillantok, a szememmel kérve, hogy ezt is vállalja fel, ha lehet - aztán a másikat is elkapni. Ha lehet akkpr ugyanaknaak aki az elsőt. Így ha vannak, kénytelenek megmutatkozni a többiek, két másik közülünk pedig viszonylag váratlanul léphet közbe. Tábortüzet, vagy parazsat láttál esetleg? - nézek kérdőn Hyas felé. - Nem volt sem parázs, sem tábortűz. Szerintem nem szeretnék felhívni magukra a figyelmet, ami a létszámukat tekintve nem is csoda, a tábor körbejárva nem láttam senkit rajtuk kívül - itt rövid szünetet tart, majd folytatja - Tudok mind a két őrrel végezni, ha kell. |
- Kapjuk el üket ílve, aztat maj kiverjük a fejükbű a tudást.
|
Farkas-ra sandtok:
-Nem rossz ötlet de ne itt. Ha sikerül őket élve elkapni akkor azonal át kell őket vizsgálni. Semmijen medál vagy vélhetően mágikus jeladó nem mradhat náluk. Pucérra vetkőzteve, egkötözv fel velük a vezetéklovakra és legalább egy óráyira el innen. Aztán ott "kikérdezzük" őket. Bár magam nem értek tulzottan a vallatshoz, de azthiszem előkszítésnek a meztelenségük is jó lesz.Amennyire megismertem az embereket eléggé nehezen viselik a dolgot. Aztán meg kezdhetjük a puhítást. De persze ehhez az kell hogy élve kapjuk el őket. Megvakarom a fejm: -Lehet hogy tényleg csak ketten vannak, de mindenképp arra számítsunk, hgy tucatnyian is lehetnek. Hyas ha el tudja kapni csenben az egyiket és valami gynús, de nem vészjósló hangggal elterelni a másk figyelmét, akkor azt megpróbálhatjuk lerohani, vagy ha annyira tud akkor akár mindkettők el tudja kapni mi pedig terlünk és lassan közelítünk a lovakkal. - Jelzek ha jöhettek - mondja Hyas, aztán elsiet. Több mint negyedóra múlva bagolyhuhugást hallotok abból az irányból, amerre eltűnt. (Így hogy előre küldtétek elvégezni a piszkosmunkát elmarad a harcijelenet, szóval nem kell időpontot egyeztetni.) |
Farkas, Gren: Hyas után mentek?
Előkészítek egy fáklyát, de egyenlőre nem gyújtom meg. (betűzöm az övembe) Ránézek Grenre, ha nem ellenkezik, akkor fegyverrel a kézben elindulok a hang irányába (fülelek ezerrel, izmaim harcra készen feszülnek). Hőn remélem, hogy Hyas játszik bagolyt és a huhogása felé indulás a lovakkal. Közben azért meresztem a szemem mindenfelé és készen tartom a fegyvereim. Kisebb kóválygás után odataláltok a táborhoz. Hyas épp az egyik foglyot kötözi ki. Két fickó hever a földön nem messze a foglyoktól. |
Lekászálódok a lóról és odasietek a foglyokhoz.
Alaposan megnézem őket (biztosan a Stancil kölyök-e, aztán a másikat is. Ellenőrzöm a Hyas által elintézett őröket és ha esméletlenek akkor gyorsan átkutatom őket. Leszedem róluk az összes holmijukat, gyorsan és alaposan átnézem. Aztán úgy ahogy vannak (pucéran) kezük, lábuk összekötözöm (ha Hyas még nem) Aztán megkérem Farkas-t, hogy segítsen felpakolni őket a vezetéklovakra. Utánna írány Stancilék, de előtte az egyik nyeregzsákból kiveszek valamit. Az egyik fogoly biztosan Stancil, viszont a másik nem az úrnő, hanem egy másik nő. Stancil értetlenül pislog, látszólag nem tudja eldönteni álmodik-e vagy sem, a szemét dörzsölgeti két pislogás között. A nő átlagos kinézetű, elgyötörtnek tűnik, kerek szemekkel néz rátok, és elég ijedt. A két fickó meg van kötve. Semmi különöset nem találsz náluk (ruha, láncingek, hosszúkardok). Menet közben odaszólok Hyas-nak: -Szép munka, köszönjük. Remélem nem fogsz majd ránk is így vadászni. A két fickó holmija téged illet zsákmányként. - elismerően biccentek felé és továbblépek a nő felé. Mielőtt tovább lépnél Stancil a nyakadba ugrik, és egy darabig úgy érzed el sem akar engedni, aztán csak elenged. Rávigyorgok Stancil-ra miközben odalépek a nőhöz: -Holla kölyök! Bocsánat a késésért. Remélem lóra tudsz ülni egy kis időre! Mingyárt mesélhetsz és kell is, de előtte van a hölgyhöz egy kérdésem. - a nőhöz lépek kívülmaradva a lába-keze hatósugarán) és jobbommal a fejszém markolva előveszem a zsákból kiszedett tárgyat - Elnézést asszonyom, de mielőtt jobban egismerkednénk szeretnénk tisztá látni. Felismeri ezt? Elé tartok egy könyvet. - Ez... ez a férjemé. Hogy került magukhoz? - kérdi leplezetten aggodalommal, és félelemmel. |
- Fegyvert hozhat magával, csak amíg lehet ne használja - fordítja a másik férfi Alysiumnak.
- Amúgy akkor indulhatunk. Nem sokkal ez után egy hintó érkezik a fogadóhoz, amiben má benn ül a két papnő, és a pap. - A többiek már ott vannak - közli a pap, ahogy beszálltok. Ahhoz a nemesi házhoz visznek titeket, ahol az újévet "ünnepeltétek". Érkezés után a már ismert pinceszerű helységbe vezetnek le titeket ahol már várnak a többiek (3 fegyveres). A két papnő negyedórás ima, és mormolás után egy-egy átjárót nyit számotokra. Ahogy három sötétruhással, és a pappal átértek a túloldalra, a már látott raktárhlyiségbe találjátok magatokat. Az átjárok bezárulnak mögöttetek. - Ha szólok nekik újra megnyitják a kapukat - súgja oda a pap. Hogyan tovább? Ki megy elöl, stb? |
Parányit biccentek és továbbra is a nő felé tartom a könyvet:
-Ugyanott ahol magukra támadtak, minket is megtámadtak. Megmondaná mi van ebben a könyvben? Ne haragudjon, de túl sok meglepetés ért már minket. - Versek vannak benne, de ez miért érdekes? - kérdi nagy csodálkozva. Ha megmondja mi van bene, akkor felsegítem és az egyik ló felé indítom: -A személyes dolgaikból amit menthetőnek ítéltem összeszedtem - mutatok a lovakon lógó zsákok felé - majd elintézzük, de most menjünk arrébb innen. A nő láthatóan nem akar indulni még. - Hol van a férjem? És a fiam? A foglyokat felkötözzük a lovakra és Farkas-hoz fordulok: -Légyszíves maradj mellettük és ha valamelyik kezd magához térni akkor üsdd le újra. - kissé megemelem a hangom - menjünk egy félórát amennyire gyorsan tudunk aztán kikérdezzük a foglyokat, meg Ön is asszonyom és Stancil is elmondhat mindent. Megpróbálom eltüntetni a nyomokat amennyire lehet aztán gyorsan indulás elfelé. A nyomeltüntetés nem igazán megy neked. |
Nem sokat zavar a nő ellenkezése, felrakom a lóra és kész.
A nő sikítozni kezd meg rugkapálni, harap, karmol, meg üt ahol ér. Elég morcona kedvembe vagyok (morgok is néha), mert a várt fejbezúzások elmaradtak egyenlőre, meg nem is igen értem/látom ezt a hirtelen támadt kapcsolatot a nővel, férjével, könyvvel. Mikor elkezdi a hisztit figyelmeztető jelleggel megfejelem majd rámordulok: - Kussuljál, vagy mögdöglesz itten nyumban!!! (szememből kiolvashatja, hogy ez itt nem vicc, gyilkos indulatok feszülnek arcomon) Könnyek gyűlnek a szemében és még jobban megretten, mint eddig (halálra van rémülve), de nem szól, és nem kapálózik többet. |
Kissé furán nézek mikor felpakolja a nőt Farkas aztán odalépek a nő lovához és feladom a könyvet:
-A fia még valószínüleg él és azzal a nővel van aki a megbízónk társa. A férje..- megrázom a fejem - sajnálom. Igyekeztünk illően elbúcsúztatni. Most pedig arra koncentráljon, hogy mindent fel tudjon idézni ezekről - nyitott tenyérrel csattanósat csapok a közelebbi ájult fickó csupasz hasára - mocskokról, hogy kellő bosszút vehessen a férjéért és megtalálja a fiát. A nőn látod, hogy valami eltört benne, mert oyan mintha a rettegésen keresztül nem jutna el hozzá semmi, abból, amit mondasz. Csak néz rád nagy kerek ijedt szemekkel, és csendben folynak a könnyei. Felkászálódok a lóra amin eddig utaztam és bár szerettem volna jobban eltüntetni a nyomokat útrakelünk. amennyire lehet, gyors iramot diktálva legalább fél órát megyünk és igyekszem úgy irányulni, hogy az odaútvonalunktól legalább 3-400 lépésre, de nagyjából visszafelé haladjunk és e városhoz viszonylag közeli egyik domb mögötti völgyben megállni. Felsomfordálok a dombtető közelébe és kilesek a dombhajlat felett. Ha sikerült megfelelő helyet taálni akkor látni onnan a városkaput amelyiken valószínüleg ki fog jönni a többi bandita. Szerinted melyiken fognak kijönni? Stancilt magamhoz intem és elmeséltetem vele mi történt. Közben az elemózsiából adok neki és a nőnek is. Stancil előbb magába töm némi ételt majd beszélni kezd: - Hát az úgy volt, hogy ott voltam a kocsi tetjén aztán sötét lett, aztán világos, és máshol voltunk, nagyon megijedtem. Aztán sokan jöttek, és megtámadtak minket, az úrnő lángokatszórt a gyerek meg elmenekült. De sokkal többen voltak, és ott is volt, aki lángokat szórt, és felgyújtották az úrnőt, ő meg sikítozott, aztán összeesett, engem lerángattak, aztán elvittek minket. Aztán az úrnő jobban lett. Aztán vittek-vittek minket, most meg itt vagyok - fejezi be, azzal tovább tömi a fejét. |
Odamegyek az ajtóhoz, neki támasztom a fülem és hallgatózni kezdek, ha minden tiszta, vagy legalábbis úgy vélem, akkor előre megyek és megpróbálom felderíteni a terepet, persze gondolom jönnek majd utánam. Előttük megyek majd a zárt ajtó felé veszem az irányt, használom minden képességem, amit tudok.
Nem hallasz kintről semmit. Kimenni nem tudsz, mert a kamra ajtó zárva van. Az egyik sötétruhás odamegy melléd, és elkezd babrálni a zárral, majd valami halkan kattan. A férfi nem mozdul az ajtóból, és nem is nyitja ki az ajtót, kérdőn néz a nagyúrra, mintha parancsot várna. |
Grenhez (miután visszatért):
- Hunnan ösmered a nű férjit? (közben a két foglyot kezdem vizslatni, melyikkel lenne érdemes kezdeni, szerintd bármelyikkel) Gyújtsunk tüzet, hadd lássam a pufázmányukat röndesen, aztat kipufuzom a sz@rt is mindbül. |
Én ara a kapura tippelek amin mi jöttünk ki, mert a jelek szerint az van a legközelebb a "táborukhoz". Úgyhogy annak a közelében próbálok megfelelő helyet keresni. Találtok megfelelő helyet a kapu táborral átellenes oldalán.
A nőnek: -Nem sajnálom, hogy nem tudtunk segíteni a férjén, de még segíthetünk a fián. Ha megtaláljuk a banditák csapatának másik felét akkor megtalálhatjuk őt is. Akar rajta segíteni? - kérdem elég kemény hangon a végén, hogy megpróbáljam kizökenteni a sokkból és valami célt adni neki amibe beleölheti a bánatát és dühét. A hangodra összerezzen, időbe telik még összeszedi magát, de végül megszólal: - Akarok. Stancil-nak: -Hányan voltak veletek és hová vitték az Úrnőt? Máskor is szétváltatok már így? - tudom, hogy igen, de jó lenne ha gondolkodni is kezdene lassan a kölök - Titteket kettőtöket őriz két fegyveres az úrnőéket mások? Vagy hogy szokták ezt csinálni? Mikor láttad utoljára? Merre mentek vele? Hogy néz ki a banditák tűzdobálója? - elárasztom kérdésekkel, hogy zsongjon a feje és jobban kelljen koncentrálnia minden válaszra. - Nem tudom, általában be volt kötve a szemem. Amikor nem, akkor egy városban voltunk, és hatan voltak velünk azt hiszem. A város óta nem láttam az úrnőt, nem tudom hol van. A másik tűzdobáló, olyan magas símaképű alak, olyan sunyi szemekkel. Farkas-nak halkan mellélépve megyjegyzem: -Az ő férjét temettük el a batár roncsainál. Akit ezek a szemetek otthagytak csaléteknek az út mellett haldokolva. Emlékszel? Úgyhogy mingyárt tartunk egy kis tesztet hogy mikor kezdenek el dalolni a kis madaraink. Keress két erős fát egymástól nem messze és elég kötelet, hogy szorosan odaköthessük őket. Aztán meglátjuk hány darabra bírsz törmi egy csontot. |
Biccentek a nőnek:
-Helyes. Akkor próbáljon visszaemlékezni minden apróságra ami a nyomukra vezethet. Minden elcsípett szó, elejtett megjegyzés. Bármi amiből kiderülhet kik ezek és miért tették amit tettek. - Keveset beszéltek, és akkor is olyan nyelven, amit nem értek. De gondolkozok, hátha eszembe jut valami, ami segíthet. Arról, hogy miért tettek, amit fogalmam sincs - rázza meg a fejét. Stancil felé fordulok: -Van egy pár tőr abban a nyeregmálhában - mutatok arra amibe a zsákmányolt tőröket tettem - ha akarod magadhoz veheted őket. De óvatosan és jól használd! -Mit csináljak azokkal a tőrökkel? - néz rád enyhén értetlenül. Amíg Farkas talál megfelelő fákat én keresek egy elég vastag letört ágdarabot és előszedek egy lámpát a málhából, hozzá olajat és a tőrömmel egy másik fadarabból faragok féltucat hegyes botocskát. (szinte csak kihasítom a fából, nem formázom meg semmi, csak arra ügyelek, hogy hegyük legyen). Fél szemmel a környéket figyelem és megkérdem Hyas-t, hogy járatos-e a vallatásban, vagy figyeli e egy darabig a környéket. Ha éhes adok neki enni a málhából és mégegyszer köszönetet mondok a tetteiért. - Nem szoktam vallatni. Inkább figyelem a környéket. |
Kettő harcos elől, és a testvérem, majd én és a pap, aztán az elf és a másik harcos. Először a testvérem mindig megvizsgálja a rúnákat amik előttünk találhatóak, aztán indulunk tovább.
Elinte gyorsabban, majd minél több idő kell egy rúna vizsgálatához, semlegesítéséhez, annál lassabban. Furcsamód a ház szinte üresnek tűnik, és zajokat sem nagyon hallotok. Ellenállás nélkül juttok el a szobáig, aminek az ajtaja zárva van. A testvéred egy darabig vizsgálgatja, és mormog meg hagonászik valamit, aztán közli, hogy biztonságos. Ekkor az egyik sötétruhás elbabrál a zárral, de mielőtt végezne vele egy lángokból szőtt alak lép elő a falból az ajtó mellett, vigyázva, hogy ne tegyen kárt a sötétruhásban. - Jobb lenne ezt megbeszélni - közli olyan hangon, mint amikor a tűz ropok a kandallóban. |
Az asszonytól bocsánatot kérek és bemutatom a csapat tagjait és magamat is:
-Gondolkozzon egyenlőre. Minden parányi apróság fontos lehet. Említettek e többször valamijen szót ami név vagy bármi lehet. Viszajövök hamarosan. Otthagyom, had próbáljon nyugodtan gondolkozni. Stancil-nak: -Mit, mit. Ha kell akkor azt amit gyakoroltál velük. Ha vagy már eléggé jól akkor gyere velem és segíts kicsit, lehet, hogy szükségünk lesz Hyas nyelvtudására, akkor pedig majd leváltod és azzal az éles szemedde figyelsz majd a környékre, nehogy meglepjenek minket. Magammal viszem a foglyokhoz akiknek remélem Farkas talált megfelelő fákat. Egymással szemben szorosan kikötözzük őket (kezüket, lábukat, testüket és a fejüket is a homlokuknál, hogy egyáltalán ne tudjanak mozogni. |
Szedek annyi fát, ami elég 1-2 óra tábortűzhöz. Utána az a tervem, hogy a kötelek ellenőrzése után az egyiket fellocsolom és mennek a kérdések. Ha nem akar válaszolni, akkor egyenlőre csak lazító ütleg.
Konkrétan milyen kérdések? Ha ütni kell, hova ütsz, hogyan és milyen erővel? Elsőnek a barátkozó kérdések jönnek: - Hugy híjnak? Hunnan jüttél? Mög akarsz e hani? Nem válaszol egyik kérdésedre sem. A továbbiak attól függnek, hogy hogyan reagál ezekre. Ha nem kooperál eléggé, akkor a fájdalmas pontokat ütöm majd a törzsén, amiket az aréna mester tanított, amikor csak fájdalmat okozni akarok a másiknak. Ütöd, ordít, de nem válaszol. Meddig ütöd? |
Amikor megjelenik az alak, hirtelen a fegyveremért nyúlok, de mielőtt megérinteném megállok. Ez az alak vagy valami isten féle vagy mágiahasználó és valószínűleg a fegyverem semmit nem érne, de azért készenlétben tartom magam. Körbenézelődök, hőlátással is, vajon láthatalan lények vannak-e körülöttünk, mert valahogy észrevettek, egyébként meg már lelepleződtünk valószínűleg. Várakozok, hogy mi lesz a kimenetele a beszélgetésnek.
Hőlátással nem észlesz eddig láthatatlan lényeket. |
Farkas "alkotását" látva kicsit megcsóválom a fejem:
-Várj! - odamegyek a másik fickóhoz és magához térítem egy kis lábujjtaposással és mellbimbócsavarással. Ha magához tér megkérdem a fickót: -Érted amit mondok? Semmi reakció. Ha nem válaszol akkor elküldöm Stancilt hogy szóljon Hyas-nak, jöjjön egy kicsit és közben ő figyelje a környéket. Stancil elsiet. A Farkas által kezelt fickóhoz lépek és kezemben a vastagabb ágdarabbal megállok előtte: -Te sem beszélsz értelmes nyelven? Nyöszörög, de nem mond semmit. Ha továbbra sem hajlandó beszélni ő sem akkor a szájába rakatom keresztben a fadarabot Farkas-sal és egy darab kötéllel úgy megkötözöm, hogy ne tudja kiköpni sem. (így nem fog tudni akkorákat ordítani) -Ha esetleg meggondolnád magad és beszélnél akkor csak bólogass. Ez rád is vonatkozik! - szólok a másikhoz - és ha becsukod esetleg a szemed akkor kénytelen leszek levágni a szemhéjaidat. Közben gondolkozz kicsit, mert ugyanazt kapod utánna mint a társad. Ha viszont kellőképpen közreműködtök akkor megkapjátok az esélyt a túlélésre és a szabadságra. Erre a szavamat adom. Ha megjön Hyas akkor megkérem, hogy ismételje el azokon a nyelveken amiket ismer, hátha válaszolnak valamelyiken. Közben figyelem a fickó arcát, hogy megérti e valamelyiket. Hyas 5-6 nyelven mond valamit, feltehetően, azt, amit kértél tőle, de egyik fogoly sem reagál a hallottakra. |
-Köszönöm Hyas. Kérlek ne menj túl messzire, hátha valamelyik meggondolja magát és mégis beszél.
Kivonom a harci kalapácsot az övemből és a nem felpeckelt szájúhoz fordulok: -Biztos, hogy nem akarsz beszélni? Kicsit még sajnállak is titeket. - sóhajtok egyet és a kalapácsom tompábbik végét nézegetve a felpeckelt szájúra sandítok. - Csak hogy tudd. Nem szerettem volna ezt csinálni és a jelek szerint a társad is inkább időt nyer magának azzal, hogy téged kezelünk előbb. Egy pillanatig fürkészőn nézek a szemébe, aztán mélyet sóhajtok, ha semmi reakció, akkor megvonom a vállam és a kalapáccsal szétzúzom a bal lába kisujját. Nem válaszol. Egy kicsit eltöprengek, hogy eszembe sem jutott, hogy nem értik a nyelvet, de hamar túl teszem magam ezen az apróságon. Grenhez: - Nöm valami böszídesek ezek, míg a vígin kénytelenek löszünk födarabóni az egyiket, hugy lássa a másik, mi lösz a sursa ha nöm csicsereg. (próbálok elég rezignáltnak látszani de igazából nincs sok kedvem az ilyen mészáros melóhoz) Megvárom amíg magához tér valamennyire a kínból, rápillantok a társára, hátha meggondolta magát aztán rá: -Válaszolsz? Ha hallgatnak továbbra is, akkor jobb láb kisujj. Az arcomra maszkként ül a közöny ahogy kizárom a kínlódását a fejemből és minden egyes ütés után rájuk pillantok egyenként és ugyanazzal a hangsújjal megkérdem: "-Válaszolsz?" Lelketlen gólem benyomását akarom kelteni ami akár ítéletnapig csapkodja szét a csontjaikat és nem zavarja közben semmi. Azt akarom, hogy a gépies ismétlődés tudatosítsa bennük a lassú kínhalált ha hallgatnak. A hamadik ujj után a felpeckelt szájú bólint. |
Farkas-nak:
-Pontosan. - kifejezéstelen arccal válaszolok neki is. Mint akinek oj mindegy, hogy fát aprít vagy élő embert. Mikor bólint a fickó, ismét Farkas-hoz szólok hallkan, úgy hogy csak ő és a felpeckelt szájú hallja: -Üsdd le a másikat. Nem akarom, hogy tudja mit mond el nekünk. Bár ha ez beszél akkor a másikkal végezhetünk is. Így ennek nagyobb esélye van elhitetni a megtalálóival, hogy semmit sem mondott. Megvárom amíg a másik fickó ájultan csüng a köteleiben, aztán kiszedem a fát a fickó fogai közül és a kalapács hegyesebbik felét a köldökébe akasztom, csak úgy lazán, hogy nem fáj még annyira, de célzás, hogy ki is téphetem a hasát. -Hallgatunk. - Egy... kérdés... - nyögi ki nagy nehezen. A szavai hallatán kissé felvonom a szemöldököm, aztán jelzek Farkas-nak, hogy álljon készen ha valami váratlan történik és ha kell végezzen velük. -?? - nézek kérdőn a fickóra. - Mi az... az egy... kérdés... amire hallani... akarja... a választ... - nyöszörgi. Kissé megint felszaladnak a szemöldökeim, mikor kinyögi a mondanivalóját. Érdekes, hogy még feltételeket akar szabni. -Az úrnő jelenlegi helyzete? - kérdem tőle nagy általánossan. - R... rrrr... - erölködik, látszik rajta, hogy mondaná, de valamiért nem bírja, a szemei kikerekednek, arca fájdalmas grimaszba torzul, aztán kiszenved. |
Káromkodok magamban egy rendeset aztán inkább imát mormolok magam elé, Tooma-hoz.
-Nem tettszik. Mintha valami kinyiffantotta volna a fickót. Én biztos nem. - fejvakarva Farkas-ra nézek. - Mit akarhatott mondani? Valami városnevet? Odamegyek Hyas-hoz és megkérdem hallott-e már ojan helyről vagy emberről a környéken akinek R-rel kezdődik a neve. - R? - néz rád kérdőn Hyas - Fogalmam sincs mit akarhatott mondani - vonja meg a vállát - Több tucat embernek vagy fogadónak kezdődhet a neve R-rel, jópár kisebb város, vagy falu is viselhet R-rel kezdődő nevet. De nagyobb városról csak négyről tudok a környéken: Raxis és Rasennai innen Észak-Keletre, Riffien és Rowon innen Keletre. |
A megmaradt, ájultan csüngő fickóra nézek és úgy morgom:
-Valami pap vagy elmevarázsló kellene ide, hogy ne forduljon fel azonnal ez is. A Nagyúrral kapcsolatba tudsz esetleg lépni? Hogy a Stancil kölyök megvan és van egy foglyunk aki tudhatja merre van az úrnő. De valamiféle varázsló kellene aki kiszedi belőle a tudást. - egy pillanatra megállok és felcsillan a szemem, aztán elkomorulok ismét - Várjatok egy percet megpróbálok valamit. Kimegyek a "táboron" kívülre a fák mögé. |
Csak nézek, mint borjú az új kapura.
Remélem ezt a távolról "ölős" módszert nem tudják rajtam is megcsinálni, mert rút egy halál lenne az biztos. A biztonság kedvéért imádkozni kezdek az égiekhez, hogy védjenek meg az gonosz vajákosoktól, és adjanak lehetőséget, hogy Darton elé küldjem mindet. Míg imádkozol Keleten vörösbe fordul az ég, és hajnalodni kezd. A közelmúlt eseményei kissé felráztak, de elég fáradt vagy. |
| All times are GMT +1. The time now is 11:09. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu