Hódító / Queosia forum - Az Ezüst hold könnyei

Hódító / Queosia forum (http://forum.hodito.hu/index.php)

- Az Ezüst hold könnyei (http://forum.hodito.hu/forumdisplay.php?f=55)

- - Az Ezüst hold könnyei (http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=820)

Ferannak:
- Te is!

Éjközép előtt pár percel a tábor képe:
Egy törpe sétál körbe-körbe, Tömzsipöröly ül a batárja tetején és a környéket vizslatja.
A batárokban: az egyikben Ryel, a másikban az Atya alszik. Dhar Íshar mellett üldögél a lassan kihunyó parázsnál és a harcról beszélgetnek hallkan. Feran Ryel sátrában, a két törpe az egyik, Meríín a másik nagy sátorban alszik.

Gil az őrhelyén üldögél és nézelődik.

Éjközép előtt egy pillanattal hirtelen kivilágosodik a domb teteje ami mögött a tenger van. Mintha a nap kellne fel rosszkor.

Gil: azt látod, hogy a tengeren hatalmas és fényes villanás történik, a szemeid belesajdulnak a hirtelen fényözönbe, majd az utánna jövő sötétbe. Becsukod őket szorosan és úgy várod a fájdalom és a szikrák elmúlását.
A robbanás döreje és lökéshulláma kicsit később csap le a figyelőhelyedre. Még mindig nem nyitod ki a szemed, de érzed, hogy ágak, földrögök és valami nyálkás csapódik neked.

Tábor: Az alig egy pillanatig tartó fényességet pár pillanat múlva hatalmas robbanó zaj követi, majd a dombtetőre mintha óriás fújna. Bokrok és ágak zuhannak a táborra és jópár hal is. Szélvihar szerű léghullám rohan át felettetek. Tömzsipöröly nagyot nyekken mikor a szél lehajítja a batárról. A lovak vad nyerítésbe kezdenek, de a melléjük rohanó törpe hamar lecsillapítja őket.
Ryel és az Atya arra eszméltek, hogy a batár rángatózik mintha köves lejtőn gurulna lefelé és a lovak nyerítenek vadul.
Dhar: a villanásra felkapod a fejed, hogy azután csak a gyorsaságod mentsen meg. Félrerántod Íshar-t és elvetősz a tűztűl egy pillanattal azelőtt hogy egy fél gerenda csapódik belé, szertefröcskölve a parazsat. Egy két helyen téged is elérnek a cikázó parázsszemek, de hamar elcsapdosod őket.

A sátorból kirontó törpék a lovakhoz, a felkászálódó Tömzsipöröly és Meríín Ryel batárjához rohan.

Kinézek, hogy mi történik. Ha a batár nem guru, akkor nem mozdulok bentről, nem biztos, hogy kinnt jobb lenne. Megvárom, míg kiderül mi ez az egész.

Nem tom milyen nyálkával kentek be, de mivel úgy tűnik, hogy így is látnak, ezért nem teketóriázok tovább, előhozom a védő varázslatot és mind a tábort, mint a körülöttem lévőket körbeveszi a szivárványszínű gömb. Ezek után kiteleportálom magam a trutyiból, közelebb a táborhoz.

Fájdalmas nyögéssel ébredek, párszor megrázom a fejem, mire a hang mellé a kép is megérkezik tudatomhoz. Addig is félvakon a földön fekvő kardom felé tapogatózok. Kb egy tucat másodperc után immáron tisztább tudattal felmérem a környezetemet.
A sátrakat félig felboította a szél és mindenfelé törmelék és mocsok. Láthatóan mindenki ébren van már. A tábor fölé szivárványszínű kupola borul, kirekesztve a további törmelékesőt.

Ryel: a batár lassan lecsillapodik, de az égből még potyog mindenféle dolog. Halak, ágak, deszkadarabok, kötéldarabok és talán egy két testrész is.
Hirtelen valami szivárványszínű búra veszi körül a tábort és a potyogás abamarad. a tábor közepén Gil jelenik meg kissé megviselten és mocskosan.

Gil:A tábor közepére érkezel. Ahogy végignézel magadon fanyar szag csapja meg az orrod. A nyomok alapján egy jókora hal, vagy más állat belső szervei találtak el és jókora véres foltot hagyott a ruhádon.
A szemed kezd teljesen rendbejönni bár néha még színes karikák ugrálnak előtted.

Odaszólok a többieknek (mindenkinek szól a mondandóm):
Kalózok érkeztek két hajóval, ők robbantották fel a tengeren lévő hajót. Jelenleg 5 csónakkal közelednek a kikötő felé. A védő varázslatomon még sok óráig nem képesek áthatolni, de ha kell akkor ki tudok enegedni rajta bárkit. Majd megtisztítom mágiával a ruházatom és a testem.

Tudomásul veszem amit az elf mondott, és úgy döntök továbbra sem hagyom el a batárt. Ha kissé alábhagytak az izgalmak megpróbálok pihheni.

A többiek azt látják, hogy Gil-ből hirtelen víz kezd folyni aztán mintha szél jönne belőle. a ruhái egy pillanat alatt átáznak, majd eltűnik róla a mocsok.

Feran odaszól Gil-nek.
-A megfigyelőm is odakint van. Ha a kalózok megrohanják a falut kimegyek, ha csak a "kereskedőket" akor nem avatkozok közbe.

A fogadóban:
Ahogy megyünk befelé és látom, hogy a fegyverükért nyúlnak felkészítem magam egy esetleges támadásra, de egyenlőre nem reagálok rá komolyabban. Amikor a csapos felém mutat és megkérdezi, hogy mi vagyok, akkor csak csendben maradok a hátam mögé nézek, de úgy teszek, mintha néma és süket lennék. Inkább hagyom az Atyát beszélni.
Szerencsére valaki az idegenek közül úgy tűnik látott már Khál-t.
-Eztet én is ismerem - lép előre egy matróznak kinéző fickó - Vagy négy éve, hogy láttam pár hozzá hasonlót. Ne kötekedjél vele - szól oda a csaposnak - asszem khála vagy mi a nevük és marha nagyot tudnak ütni. Akiket én láttam a fajtájából azok egy gazdag fickó testőrei voltak. - a fickó feltűnően kerüli, hogy rád nézzen - Nagyon nem szeressék ha az arcukba bámulnak, vagy megjegyzéseket tesznek rájuk. Ráadásul piszkosul gyorsak is.
-Ugyanmá! Mese! - horkan fel egy helybéli.
-Akkó ezt nézzed meg! - rántja fel az ingét - azé kaptam az eggyiktő, mer belebámultam a képibe.
A mellkasán négy jókora vágás húzódik, nagyjából a kimerevített karmaidnak megfelelően.
-Ha nincs ottan két papunk akkó ott is maradok.
Innentől kezdve senki nem tesz még csak fenyegető pillantst se feléd.

Kint a támadásnál:
Megkérdem Íshart, hogy minden rendben van-e, majd felpattanok. A szivárványra meglepődöm, de gyorsan felocsudom. Sok minden lesz még, amin elfogok csodálkozni. Odaszólok Ferannak:
- Mi legyen a dolgom? Maradunk vagy kimegyünk?
Maradjunk míg a kalózok el nem döntik merre támadnak