a konzekvencia amit közölni akartam... hát Gyula megelőzött :)

Red: lehet sablon amit írok, de a barát zónából a legnehezebb kivergődni... szinte lehetetlen, szal ha egy lány így áll hozzád azt lányt meghódítani = 0-val...
Persze ha bíztatni szeretnélek, akkor azt mondom ,h barátságból szerelem, de ez nagyon ritka!!!
Találsz majd olyat aki viszont szeret és nemcsak kihasználja h te szereted és húz ;)

Kutyulee: azaz illető az akit a pókerezés előtt láttam veled? :o

viszont van szerelemből barátság :D és az fontos :)
de egyet kell értsek veled, barátságból ritkán lesz szerelem :)

Nemtom, en meg soha nem lattam olyat. De biztos van...
De nehez elkepzelni...

tényleg nem egyszerű, de előferdül :)
amikor az elhagyott fél szeret annyira, hogy képes legyen a másiknak megbocsátani, és szeret annyira, hogy azt mondja: "Inkább legyünk barátok, mint hogy ne beszéljünk többé!" :)

háát igen ezt hívják mazohizmusnak egyik oldalról , másik oldalról meg kihasználásnak... és még sorolhatnám rá a jelzőket...

LotR-nek adok igazat. Ha én valakit szeretek és Ő is szeretett engem akkor csak a saját szívemjet fájdítom, ha szakítás után ugyan úgy napi kapcsolatban maradunk. Csak félreérteném a kedvességét és azt hinném megint mehet minden.

Senki nem mondta, hogy napi kapcsolat :)
Sajnos én az az "elfoglalt" ember vagyok, aki nem teheti meg, hogy minden barátjával napi kapcsolatban legyen :)

De én például igen, idővel képes voltam rá, hogy a nagy szerelemmel is jót beszélgessek, és azóta is bármikor :)
Azért mondom barátomnak, mert bármit el lehet neki mondani, talán méginkább, mint "csak" egy barátnak, ő azért mégis közelebb állt hozzám, mint bárki más :)
De persze, ez ÉN vagyok ;)

Ez szerintem párkapcsolat függő. A legtöbb volt párommal nem beszélek. De van 2 leányzó, akikkel hihhhetetlenül jóban vagyok azóta is, és olyan jó barátok vagyunk, hogy arra a barátság nem jó szó már. Nincs köztünk semmi, évek óta nem fordult meg a fejöünkben, hogy legyen valami közöttünk ismét. De sok időt töltünk egymásnál feljön hozzám, vagy épp felmegyek hozzá, dumálunk, együtt főzünk, sütünk, filmezünk, esetleg itt alszik nálam, vagy én ott. De nem történik semmi, és nem is akarunk semmi olyasmit. Nagyon sajnálom, hogy kevés ilyen ember van az életemben, de még így is szerencsésnek mondhatom, mert legalább 2 van, akire mindenképpen számíthatok, bárhol, bármikor. És ő is rám. Van, akinek ennyi barát sem jut. Úgyhogy nem sajnálkozom, inkább megbecsülöm ezeket a kapcsolatokat. Ők ketten az igazi barátaim. És mindkettő lány. Az egyikkel sose volt semmi, a másikkal jártam 2003-ban. És ők azok, akiknek szeretnék 80 évesen is lasagna-t sütni, és akikhez felmennék kávézgatni esős szombat délutánokon. :) Nekem ez az igazi barátság.

Lotr, igen az akit láttál;)
És nem vagy egyedül.
Én pl ma találkoztam 10hónap után újra egy régi nagy szerelmemmel, elég hülye dolgok miatt mentünk szét, de ez most lényegtelen. 4órán át beszélgettem vele, a mostani problémámról, és utána az azóta történt dolgokról, és egy nagyon bensőséges kis csevej alakult ki, és tényleg nagyon sok mindenről szó eset a végére és mind2en jól éreztük magunk (ami elég meglepő volt). 10hónapja még úgy találkoztunk, hogy mind2en görcsöt kaptunk egy "szija mi van veled" után is, elötte pedig 2évig szóba se állt velem. azóta 2x beszéltünk telefonon. Most felhívtam,hogy nem-e ér rá, mert eléggé ki voltam bukva.
Hiába van 1-2 nagyon nagyon közeli barátom, de úgy éreztem hogy ezt nem velük kell kibeszélnem, mert igazán nem éreznék át a dolgot. És úgy érzem jól döntöttem, mert egy olyan emberrel beszéltem aki tényleg 200%osan ismer,talán jobban mint én saját magam, és úgy érzem emellett sikerült visszaszereznem egy számomra nagyon fontos embert.