|
Jó. A bemutató után gondolom Hajerun Úraság összehívja a csapatot és megbeszéljük a részleteket, valamint rendszerezzük a tényeket.
-Mi is úgy tudjuk, hogy harc után találkozás és összeadjuk mit tud valaki. Veled alkudni lehet jól - mosolyognak rád egyszerre - mi tesz neked mégegy ajánlás. Ha nem kap mi más feladat akkor védeni meg téged jó? Felállnak és meghajolnak feléd: - Haem naragal Atya! - kiegyenesednek, majd Meríín magyaráz: - jelenti, "reméljük hamar találkozás újra Atya". Lecke kezdődik, ez jó kívánás, benne van miénk remény, hogy addig baj nem esik neked és az lenni hamar időpont, kevesebb mint nap harmada, mikor mi újra egyben. Várok egy kicsit, hátha akarnak még valamit mondani, ha nem, akkor Sok sikert kívánok nekik a harchoz, és eredeti terveimnek megfelelően felmegyek a szobámba, átbújok valami kényelmesebbe, hisz még mindig az utcai öltözetembe vagyok. A szobádban elégedetten látod, hogy míg nem voltál mindent kitakarítottak, bár előtte sem volt koszos. A kis fürdő sárkánya mormog ahogy gyomrában forrni kezd a víz, az asztalon két kancsó. Az egyikben friss víz a másikban vörös, nehéz bor. |
-Hát igen, a törpökbe ritkán csalódik az ember. dünnyögöm félhangosan. Megfürdök és a papi csuhába bújok. (fehér, mellrészen fejni nagyságú aranykörrel, kötél-övvel összefogva).
Minden felszerelés itt marad (kard is) csak a tarisznyámat veszem magamhoz, amibe a kulacsom, tömlőm és az erszényem lesz. Ha van még időm az arénáig, akkor lejegyzem naplómba a mai eseményeket, ha nincs időm, akkor majd lefekvés előtt. Lejegyzel a naplódba mindent és elindulsz lefelé. Az ivóban a szokásosnál láthatóan többen vannak. Pár embert és törpét látsz átlépni a pult felnyitható részén, ahol a különterembe is kell menni. Hajerun közeledik feléd és megszólit: -Atya?! Velem tart a küzdelemre? |
A lépcsőn Ryel jön le az ivóba, mögötte Íshar és Meríín lépked.
|
-Örömel, úgy érzem egyre érdekesebbnek ígérkezik a bemutató, remélem sikerül megismerni társaink képességeit.
Az ordani hallkan felkacag: -Valóban remek alkalom! - körbeint a kezével - Sokakat vonzott ide a küzdelem híre, bár viszonylag kevesen hallottak róla. Még kevesebben vannak kiket beengednek a küzdelemre. Ahogy hallottam az itt rendezett küzdelmekre nehezebb bejutni, mint az illegális viadalokra. Oda tán elég a pénz, de itt az fontos inkább, hogy ki az ki be akar lépni. Ha jól értesültem az ifini arénák nem egy csillaga próbálta már ki itt magát és egy-két kivételtől eltekintve szemlesütve távoztak. Úgy három hete volt az utolsó küzdelem itt. Még a nagykirály egyik tanácsosa is itt volt. Keleti barbár-Aszisz csatát játszottak odalent. Az asziszok nagy nehezen győztek, de alig maradtak közülük talpon. A pult nyílásához érve odabiccent az ajtó előtt álló törpének, aki előtt kis asztalon vasveretes ládában pénzérmék halmozódnak. Mögötte két törpe fejszés és egy harmadik törpe áll, (az öltözékéből ítélve pap vagy varázsló), hogy senki ne akarja a bevételt elmismásolni. |
Mivel még nem jártam az arénában, így mikor leérek a földszintre szétnézek, vajon merre lehet oda jutni.
Íshar-ék kérdőn néznek rád majd Meríín megkérdi: -Keresni valaki? - Nem jártam még az arénában, nem tudom merre van. Hálás lennék, ha odakísérnének. -Még mi sem jártunk, de ott mennek lefelé Hajerun és Atya- mutat a pult felé - ők is menni biztos oda! Igyekszem kissé szaporázni a lépteimet, hogy ne veszítsem szemelől őket. Íshar-ék ígan caplatnak mögöted. Az ivó közönsége alaposan megnéz mindhármatokat, aztán izgatott suttogás kezdődik. A pult felnyitható részénél utat nyitnak nektek, bár úgy tűnik nem miattad, hanem a két férfi miatt. A pult mögötti folyosón lámpások égnek. Az enyhén kanyarodó lejtőn majdnem teljes ívet mentek. A folyosó végén kétszárnyú ajtót látsz amely előtt fegyveres törpék posztolnak, de az előtte balra lévő ajtóban tünnek el az emberek. az ajtó mellett díszes ruhába öltözött törpék és egy magas ember áll. Vizsla tekintettel szemlélik a belépőket, akik mindegyike egy pillanatra megáll előttük, és csak az intésükre lép beljebb. |
Mint az előttem lévőktől láttam én is megállok az alak előtt. Majd ha int, hogy menjek bentebb, akkor igyekszem megkeresni Ferant és az Atyát.
Mikor megállsz, érzed, hogy mágikus szemek tapogatnak körbe. Nem tolakodóan, csak érdeklődve és tisztelettel. Az ember szeme a törpékre villan, azok bólintanak és enyhén meghajolnak. A vezetőjük tisztelettel int, hogy beléphetsz. Az ajtón belépve úgy 10 lépés hosszú folyosón találod magad. Oldalán két ajtó nyílik a bejárat után. A folyosó végén a küzdőtér nyílt térségét látod. A tér előtt félember magas palánk van. A bejutottak a palánk előtt kétoldalra lépnek egy ember utasításai alapján. Közelebb érve észreveszed a palánk mellett kétoldalra nyíló lépcsőket. Feran és az Atya épp akkor ér az emberhez aki tisztelettel a bal oldal felé inti őket. Feran hátrapillant, és mikor meglát mosolyogva int, hogy megvár. Íshar-ék belépnek mögötted, majd oldalra ellépve egy ajtón eltünnek. |
Csatlakozom hozzájuk, és hagyom, hogy a helyemre kísérjenek. Majd érdeklődva figyelem az eseményeket.
Az Atyát a bejárattal szemben lévő kényelmes karszékekhez vezeti az ivóban látott suhanc, és Feran mosolyogva mutatja neked, hogy kövesdd. Mikor ellépnél mellette egy parányi sárga virágocskát húz elő a köpenye ujjából: -Ha megengeded, úgy tűnik ruhád parányi hiányosságban szenved. - a parányi virágból édes illatot érzel orrodba áramlani.- Szeretném, ha kiegészíthetném az öltözéked. Feléd nyújtja a virágocskát. |
Felébredek kényelmes fekhelyemből és megmosakszom! Érzem, hogy közel lehet már a pillanat, ezért egy kevéske merengés után felöltözök valami olyan ruhát aggatok magamra, amit nem sajnálok, de mégsem akadályoz a mozgásban és elindulok lefelé.
Az ivóban lévő vendégek zajongása elcsendesedik mikor megjelensz. Izgatottan sutyorognak aztán páran lelkesen megtapsolnak. A pult mögül Tömzsipöröly kerül eléd és üdvözöl: -Épp most indultam volna érted. -Vigyorog - jöjj hát ifjú barátom mutasdd meg ezeknek a fickóknak, hogy is kell harcolni - int a lejárat előtt bejutásra várók felé. |
Vetek egy bárgyú mosolyt a többiek felé, mintha nem lennék biztos a dolgomban, de aztán egy mély levegőt szívok a bent lévő éltetését, örömmámorát próbálom minél nagyobb mértékben magamba szívni, kihúzom magam, kicsit kidülessztem a mellem és büszkeséget magam véve elindulok Tömzsipöröly után az arénába!
- Közben miután eltűntünk a bárpult mögött, engedek a levegőből és meg is kérdem Tömzsipörölyt, hogy ő lesz-e az, aki felel a viadalért, vagy más. Lesz-e mágikus korlátozás, illetve mik maguk a szabályok, vagy esetleg ezt elmondják? -A harcot sajnos nem én felügyelem, de természetesen jelen leszek. Természetesen el fogják mondani a viadal kezdete előtt a pontos vonatkozó szabályokat. Annyit már most tudok neked mondani, hogy a harc típusát sorsolással döntjük el. Mágia használata tilos, a felszerelésedből azt viszel be amit akarsz, de a kisorsolt módozatokon kívül mást nem használhatsz. Az aréna bejáratához érve mindenki félreáll előletek és Tömzsipöröly bevezet a bejárati folyosó jobb oldalán nyíló kis szobába. A szoba falán számtalan fegyver és páncélok lógnak, magasségod miatt alig bírsz kiegyenesedni. Tömzsipöröly az egyik sarokból egy furcsa öltözéket ráncigál elő: -Elméletben rád igazították, de próbáldd fel. A furcsa, az arc és a kézfejek kivételével egész testet szorosan befedő ruha zsákvászon színű és mintha az anyagba nádpálcák lennének hosszában rejtve, mert literítve bordázottnak látszik. -Ez a védőruha. Megvéd a közvetlen sebektől. még ha pallossal találnak is el. |
A virág láttán kissé meglepődök, majd elmosolyodom.
- Köszönöm a figyelmességedet - végignézek magamon - Véleményed szerint honnan hiányzik? Feran mosolyogva válaszol: -Lehet, hogy két virág kellene, de szerintem a szíved felett lenne ennek a helye, a hajadba most más virág illene, de sajnos - megvonja a vállát - most nincs nálam másik. |
Áhhh, Tömzsipöröly barátom, tudod, hog nem szeretem a védőruhákat, mennyire gátolnak a szabad mozgásban! Picit duzzogva magamra aggatom a ruhát és kipróbálom menniyre akadályoz a mozgásomban, csinálok egy-két vállfelhúzást és feszítést, mennyire bírja a ruha a gyűrődést!
Meglepődsz mikor észreveszed, hogy a ruha mintha a második bőröddé válna és épp csak annyira akadályoz, mint az a ruha amit addig viseltél. A csodálkozás kiül az arcodra és Tömzsipöröly kacagni kezd: -Azt hitted holmi vasból öntött ruhát készítettünk? Majd harminc évünkbe telt mire sikerült a megfelelő formulát létrehoznunk, de az arcodon látom, hogy megfelelően sikerült. - Fegyver nem kell! Tudod, hogy nem küzdöm fegyverrel. Adj nékem valami alkar és lábszár védőt, csak ennyi kell, a többit a testemre és a képességeimre bízom. A törpe lelkesen kutat át néhány ládát, majd átnyújtja a kért dolgokat. Egy-egy pár kemény bőrből készült alkar és lábszárvédőt aminek külsejére acélból készült rudacskák vannak rögzítve: -Lehet, hogy kicsit kicsik lesznek rád. De nagyobbunk nincsen - mikor felpróbálod valóban kicsik kissé. A lábszárvédők jó 5 hüvelykkel az alkarvédők vagy 3,5 hüvelykkel rövidebek az ideálisnál. -Szerintem vidd be minden fegyvered, maximum lerakod, ha nem szükséges. |
- Nos valóban meglepő ez a ruha - mosolygok.
- Igen ezek az alkar és lábszárvédők egy csöppet kicsik, esetleg használhatom a sajátom, ráadásul a fegyvereimet fent hagytam, mert hát nem pengével vívott küzdelemről volt szó! Esetleg letudnád hozni barátom a fegyvereimet, bár én nem használnám, így inkább szívesen mennék be puszta kézzel! -Azonnal! Kiviharzik a szobából és kintről meglepett kiáltásokat és néhány elfolytott szitkot hallasz. Alig egy perc múlva újfent kavarodás hangjait hallod kintről és az ajtón a fegyvereiddel megpakolt Tömzsipöröly zúdúl be. -Azthiszem minden itt van - mondja- Valóban fegyvertelen harc a valószínü ezért a fegyverek jelőlésével ellátott korongok most kevesebben vannak, de azért nem árt az óvatosság. |
Ámulattal átveszem a virágot tőle, majd az általa említett helyre tűzöm.
- Jó lesz így? -Tökéletesen - mosolyog Feran - Most pedig ha megengeded kérlek fáradj az Atya után és foglalj helyet. |
Miután az atya a bejárattal szemben helyet foglal, A fiú megkérdi tőle:
-Valami frissítőt uram? Feran Ryel mögött igyekszik a karosszékek felé. Ryelnek az Atya mellett mutat helyet, majd maga a másik oldalára ül. A körbefutó padokon egyre egyűlik a nép. A nézők közt nagyjából egyenlő arányokban vannak törpék és emberek. A legtöbb ember középosztálybéli polgárnak látszik és láthatólag a törpékkel jó ismeretséget táplálnak. Pár emberen viszont gőg és alig titkolt undor látszik mikor a törpék közt a helyük felé nyomakodnak. |
- Megköszönöm Tömzsipörölynek a gyors és határozott intézkedést! A ruhára felcsatolom az övemet, amin a két szarvkard lóg
Felaggatom magamra a saját alkar és lábszár védőket is, mert Tömzsipöröly nem mondta, hogy nem vihetek be saját cuccot! Így már kényelmesen érzem magam! A ruha is megfelelő, nem akadályoz! -Megkérdem még Tözsipörölyt, hogy ez az a ruha, ami megakadályozza a komolyabb sérüleseket? -Igen. A ruha és az aréna mágiája kiegészítik egymást. De ha eltalálnak, akkor azt úgy fogod érezni, mintha semmiféle mágia nem működne. Ha egy csapás leütné a kezed, akkor onnantól azt nem tudod használni és a "vérveszteségtől" el is gyengülsz, ahogy azt illik. - Jó lenne egy lélekerősítő mondat tőled barátom! Bát talán legfőképpen a pénzed miatt - itt kacsintok felé egyet. -Hmm.. lélekerősítő? Kapd el bármelyikük is áll ki ellened! Ha nem teszed akkor kifizettetem veled a holnapi reggelidet! - Vigyorogva pattog körülötted. - Ügyelj magadra és ne menj bele semmi kockázatos mozdulatba! Most pedig menj és mutasdd meg, hogy Őseid büszkék lehetnek rád! Hirtelen megkomolyodok, Tömzsipöröly láthatja, hogy komoly fordulatot veszek, szememben a tűzimádók apró lángjából kinövő tűzvész gyúl, arcom markánsá válik, majd elindulok az arénába vezető kapu felé. Az ajtón kilépve a kis folyosón Szembetalálod magad Íshar-ral és Meríín-nel. Mindketten hozzád hasonlóan viselik a védőruhát. Fegyvereik a ruha fölé vannak rögzítve. Meghajolnak feléd és Meríín megszólal: -Üdvözlet neked Dhar! Még nem tudni mi, hogy melyikünk harc veled. Küzdj jól és bátran! Az aréna felé fordulnak és megvárják hogy melléjük lépj. Aztán lassú léptekkel elindultok a nyílt tér felé. |
- Üdvözöllek én is bennetek! -bólintok Íshar és Meríín felé.
Ísharék is láthatják azt a tüzet, mely egy fiatal és leginkább győzelmet látott ifjú szemében lobog! Ugyanakkor a tisztelet is láthatják. - Mindegy melyikkötökkel harcolok, bizonyára mindketten jók vagytok és együtt maga a végzet! Nem fogok megkönnyíteni a dolgotok! Tartom magam olyan kemény harcosnak, hogy ez a viadal eléggé sokáig elhúzdjon! Remélem nem fogok nektek csalódást okozni! Majd melléjük állok és bevonulok velük az arénába. Elégedettnek tünnek mikor mondataid hallják. -Jól beszélni te. Reméljük mi is magunknak jó harcot és mindketten azt, hogy velünk harc! Kitartást és elszántságot nékednek kívánunk! -mondja Meríín. |
Amit Ryel és az atya látnak:
Az arénának minden ülőhelye megtelik, a bejárat felett helyetfoglalnak az addig a bejáraton kívül lévő papok a főhely (egy bazaltból faragott karszék) körül. A kőszékbe Bofkar, a klán vezére helyett idősebbik fia telepszik, hogy képviselje atyját. A küzdőtérre lassan kilépdel Dhar, Íshar és Meríín. Mindhárman teljes fegyverzetben, de fegyvereik alatt egyforma ruhát viselve. A kőszék mellől a magas ember emelkedik szólásra. Az aréna addig zajongó közönsége elcsendesedik: -Tisztelt hölgyeim és uraim! A mai napon újabb érdekes küzdelem okán gyültünk össze itt. Kik már voltak vendégeink tudják a szabályokat. Azok kedvéért kik még nem: A küzdelem előtt a felek megállapodtak, hogy fegyvertelen harcot vívnak egymással. Ezért a sorsoló korsóban huszonegy érméből tizenöt a fegyvertelen harc módjait tartalmazza, hat pedig különböző fegyvereket engedélyez. A küzdelem a kisorsolt érme alapján folyik. Mi kik nézői vagyunk a harcnak láthatjuk majd a feleket törött tagokkal vonaglani, vagy vérezni a porban, de ezen látványt a mágiánk idézi elő, mi hűen védi a feleket, kik érzik sebeiket, de megkíméli őket, hogy a harc után bénán, sebzetten kelljen heverniük. Elsőnek is kisorsoljuk a két harcos közül a khálok képviselőjének Dhar-nak ellenfelét! Lenyúl maga mellé és egy féltenyérnyi érmét vesz fel. Az érme egyik felén egy nagy Í a másik oldalán egy nagy M rúna látszik. Feltartja a levegőbe, majd az előtte, a korláton futó keskeny vályatba illeszti élével és elengedi. Az érme pörögve száguld át a vályaton és az aréna közepe felé gurul miután földetér. pörög egy kicsit majd billegve elzuhan. Az Í rúna látszik. -Tehát Íshar lesz Dhar ellenfele. A nézők kegy része kissé csalódott (a jelek szerint az ellenfél klétére is lehetett fogadni) de a többiek üdvrivalgása elnyomja a vesztesek nyögését. Az ember most egy átlátszó, úgy 6 hüvelyk átmérőjő hengert helyez maga elé, melynek tetelye kiszélesedik és egy korsót emel fel. A korsót jól láthatóan szájával lefelé fordítja és megmutatja, hogy üres. Ezután 15 kékre festett acélérmét mutat fel és egyesével a korsóba dobja őket. Majd 6 különböző jelekkel telefestett vörös érmét mutat és azokat is a korsóba veti. A korsó száját letakarja, majd többször jól megrázza és hirtelen a fedelét lerántja és szájával a hengerre fordítja. Az érmék a hengerbe hullanak egymás után. A legfelső egy kék érme. -Ím láttátok, a sorsolás döntött. Fegyver és védőeszközök nélkül, puszta kézzel lesz a harc! A közönségben most sokkal többen örülnek. Alig pár ember tett a fegyveres harcra. -Kezdődjék hát amint mindkét résztvevő letette fegyvereit! |
Fiúnak: -Köszönöm fiam, egyenlőre nem kérek semmit sem.
Ha Ryel ideér, felállok üdvözölni és amíg le nem ül állva maradok. |
Bevonulok, közben nézem a tömeget, éljenzésük folyamatosan növeli benne a küzdelem szándékát és mire elhallgatnak, már teljesen feltöltődök a harc hevével!
Bent középen megvárom Ísharékkal a beszédet és a sorsolás eredményét! - Tehát veled mérközöm meg! Sok szerencsét - suttogom halkan. -Néked is ellenfelem!- mondja Íshar. Eltávolodok az egyik sarokba és leveszem az oldalamról a fegyvereket. Amikor elindul a küzdelem, felkészülök elsősorban, hogy lerohanással próbálkozik ellenfelem így kicsit ruganyos védekező pozíciót veszek fel. Íshar-ék a veled szemközti oldalra mennek és Íshar elkezdi lecsatolni fegyvereit. Először mindenféle szertartásosság nélkül a földre dobja a bal oldaláról övvel együtt a kardját, majd a hóna alatt rögzített pengét is tokostól rögzítőszíjastól. Ezután elkezdi megoldani a jobb combjához kötött penge szíjait. Meríín letérdel előtte és meghajolva nyújtja maga elé mindkét kezét. Íshar a pengét, hüvelyével együtt vízszintesen fogja meg, a vékony rögzítő szíjak fonalként lógnak alá. Maga is letérdel és úgy helyezi a pengét Meríín kezeibe, majd mélyen meghajol. Meríín feláll és aprólékos gonddal a bal oldalára rögzíti a pengét. majd meghajol és inmár együtt egyenesednek fel. A többi fegyvert Meríín egyszerűen felkapkodja a földről és elviszi a bejáraton át. Közben a te fegyvereidet is összeszedi egy törpe és kiviszi a küzdőtérről. Láthatólag a közönség nem érti teljesen, hogy ezek ketten mit műveltek, de a folytott csendnek azonnal vége szakad amint Meríín távozik. Íshar vagy 5 lépésre távolodik a faltól és kényelmes tartásban megáll. Szemei a szemed keresik és izgatottan csillognak, de egy mozdulatot sem tesz. |
Amikor látom, hogy nem egyszerű lerohanó támadással indít Íshar, akkor megtartva ruganyos védekezési formát elindulok balra körözve, ha folyamatosan fordul velem, akkor egy kis időre megállok, majd egy lélegzet vétel után neki rontok, egy ütés színlelve elindítok, de meg is állítom, majd egy lábsöpréssel folytatom, nyílván elég ügyes ahhoz, hogy ezeket kivédje könnyű szerrel, illetve számíthat is rá, így miután a lábsöprés befejezte elött kicsit visszább húzom a lábam és onnan rugaszkodok neki, amolyan nekivetődéssel!
Íshar szemében vad örömet látsz felvillanni mikor megindítod az ütést, aztán némi rosszalást mikor megállítod. Utánna mintha a felismerés és némi elismerés villanna meg vonásaiban. Az álütésre meg sem rezzen, a lábsöprésed elől picit hátraugrik. Mikor már a levegőben vetődsz felé a két kezét feléd löki és elégedetten látod, hogy a vállaid felett fognak ütni, váratlanul felpattan föléd. Meglepetten konstatálod, hogy pusztán a lábfejei segítségével ekkorát ugrik, aztán megérzed, hogy valójában a két kezével felülről a váladra támaszkodik és téged használ fel, hogy a talajról elemelkedjen. Szinte szabályosan átgördül a hátadon és ezzel a föld felé taszít. Bal lábával a jobb combodról rugaszkodik tovább. Meglepődsz, de zuhantodban átgördülsz a válladon. A combod nem fáj, és ha fájna is a harc izgalma úgyis elnyomná. Miközben gördülsz, látod amint ügyesen padlót fog és a kezeire támaszkodva rugózik és egy pördüléssel feléd fordul. |
Feran az Atyához fordul:
-Úgy látom mindketten tudják használni a testüket. Érdekes lesz látni ki győz. Ön sokmindent látott már, felismerte azt a szertartás szerű jelenetet? Vagy a küzdésük stílusát? |
Hirtelen a kigurulásból felpattanok. Hmmm, még gyorsabb mint hittem. Ismét felveszem a védelmi pozícióm, majd úgy döntök, hogy lassan, megfontoltan megközelítem. Kb. 1,5 kar távolságra próbálok kerülni, mert tudom, hogy a karom hosszabb, gondolom hátrálni fog, de ha nem cselekszik, akkor a közönségnek előbb-utóbb nem fog tetszeni, ha megáll, akkor megállok elötte.
Mikor eléred a kívánt távolságot megroggyantja a térdeit és gyomormagasságba emeli a kezeit. Várok egy minimális időt. Megpróbálok felé hadonászni egy-két ütés, de csak felmérés céljából. Először lessan, majd egyre gyorsabban, de még úgy, hogy visszatudjam húzni a kezem védekezésre. Az első pár ütésednél látod, hogy a ritmusodhoz próbál igazodni, majd az utolsónál az ütésed indulásának pillanatában kicsap a két kezével és az alkarjai közé fogja a karod. Az ütésed lendülete kicsit megmocantja, de karjai szilárd ollóba fogják a jobb karod. |
-Még óvnám önt és magamat is a hirtelen ítélettől, főleg annak tükrében, hogy kiderült számomra, hogy egészen mások, mint amire elsőre tippeltem volna őket. Tekintve nevét, és a különös tiszteletet a pengéje felé, gondolom a küzdelem idejéig átruházta társára kardja őrzését, esetleg viseletét. Ha jól értettem nevét, Íshar, Okorn negyedik kardja, ami talán valamiféle rang, de egyben lehet a bizonyos szent vagy mágikus penge neve is. Sajnos most hirtelen nem jut eszembe semmi sem Okorn-ról, de majd ha időm engedi utána nézek. Vagy esetleg megkérdem magától Íshartól, ha vidám pillanatában találom (félmosolyra húzódik a szám).
Feran kérdőn pillant feléd: -Biztos, hogy a vidám pillanat annyira jó őtlet? Eddig én még csak akkor látam őket vidámnak, mikor harc volt kilátásban. Bár hallottam egyet s mást némely viselt dolgukról. |
Kicsit meglepődök, hogy ily erősen tudja tartani a karom, de gyorsan felocsudom. Feltehetőleg a befogott karom próbálja keresztező irányba indítani (fel-le), ezzel esetlegesen törni, így fogom és teljes erőmből, teljesen feltolom a kezei közt a karom, hogy karjai között a felkarom legyen hiszen itt vastagabb és nehebb bármit is csinálni. A fejét félrekapja az előrenyomuló karod elől és a karjai ollóját lenntebb húzza, hogy a karod két oldalára a befelé néző tenyerei kerüljenek és ráfog a felkarodra. ugyanakkor közel kerülök hozzá, a fejem a háta mögé próbálom húzni, hogy ne tudja megütni, a másik karommal megpróbálom elérni és ráfogni arra a karomra, amit előrébb toltam, mögé kerülni és szórítással együtt megpróbálom kiemelni, majd egy hátrafelé szaltóval indítani és kifordulni a végén úgy, hogy ő kerüljön a talajhoz közelebb Nem sikerül mögé kerülnöd, de a karodra ráfogsz a feje mellett (gyakorlatilag kissé magasan átölelted) és megemeled, hogy átdobbd. Íshar felrántja a lábait miközben a fél karodon tartja magát és a két térdét befeszíti a melkasod elé. Mikor a hátraszaltó tetején jártok (kívülről úgy látszik, mintha a melkasodra kuporodna és te átölelnéd) megfeszíti a testét, mint aki fel akar állni. A térdei a bordáidnak a két lábfeje a hasadnak feszülnek, a háta íjként feszül meg. A kezeidnek feszülő erő meglep és a fogásod szétpattan. A hátadra zuhansz, de jobb kezed karmai végigszántják az oldalát. Íshar repülése az ellenkező írányba mutat és szintén a hátára zuhan. A rekeszizmodban úgy érzed mintha valaki kalapáccsal csapott volna meg, a bordáid sajognak. Ahogy előre gördülsz majd felállsz látod, hogy Íshar bal oldalán négy véres csík húzódik és mintha kicsit szédelegne mikor talpra löki magát.
|
Ferannak:- Ó, egnem nagyon érdekelnek az egyek s mások is főleg a vilset dolgukról. Hátha segít valamit a kutatás során Okorn mibenlétének felderítésekor.
-Akkor azthiszem a küzdelem után lesz mondanivalóm önnek Atya. -mondja neked, fél szemmel a küzdelemre figyelve, majd Ryel-hez fordul: -Most kinek szurkolsz Hölgyem? |
- Illendőségből fogadtam, de nem szurkolok egyik félnek sem, a harc elég izgalmas e nélkül is. Miért, te kinek a győzelmét reméled?
Feran kuncogva válaszol: -Nos szerintem számunkra az lenne a legjobb eset, ha órákig tartó harc után döntetlen lenne az eredmény. Így mindegyikük elégedett lehetne és nem fűtené annyira a becsvágy a vesztest a későbbiekben, de a bizonyítási vágy hevítené a vérüket. Mindkettőjükre két-két ezüstöt tettem és mindkettőjüknél akkor mikor 2,35 volt ellenük az esély. Vagyis bármelyikük győz a pénzem visszakapom és még némi ráadást is. |
- Valahol igazad van, valóban a döntetlen lenne a legjobb kimenetel. Az órákig tartó küzdelemről már kissé más a véleményem. A harc valóban izgalmas, ennek ellenére nem ülnék itt hajnalig, hogy mindenképp lássam a végét.
-Való igaz -bólogat Feran - hisz elvesztenénk egy egész estét a tervezésből. Körbepillant a lelátón és egy pillanatra megakad a szeme valakin: -Nézdd csak ki ül ott! Jobbra, alulról második sor. A három piros-zöld öltözékű férfi mellett balra! Odapillantasz miként az atya is önkéntelenül, az Atya az ivóban látott öregembert ismeri fel, akivel Ryel és Feran beszélgetett. |
Ha a férfi is észrevesz, akkor mosolyogva intek neki.
Az öreg, mintha érezné, hogy észrevettétek felétek fordul. Egy pillanatig hunyorog aztán mosolyogva int nektek és mutogatva közli, hogya küzdelem után beszélni szeretne veletek. |
Amikor felállok, és sajog mindenem, egy kicsiny időre pihenőt veszek, majd egy hatalmas ordítással igyekszem a sajgó részeket tompítani fejemből. Elég kellemtlen, hogy ilyen képzett pusztakezes ellenfelem van. A fájdalom tovaszáll mintha sosem lett volna. Véredben felhorgad fajod büszkesége és a küzdelem öröme.
Odamegyek Ísharhoz két ember távnyira és felmérem, hogy mennyire lehet "csalóka" az állapota.Látod, hogy kissé szédeleg még, de erősen koncentrál és bal oldalát mutatva feléd igyekszik felkészülni. Ezután fogom egy apró koncentráció után a szememben a vadászok ravaszságát és tapasztaltságát összegyűjtve minden erőmet összegyűjtöm és neki rontok, már nem nagyon figyelek a védekezésre, igyekszem elkapni ellenferem, lehetőleg egy vagy mindkét kezét a törzséhez szorítva. Az első rohamod elől kissé oldalra tér és a jobbod elhibázza, bal lábátl mereven kilöki és úgy érzed a térded szilánkokra robban a rugásától de a bal karod erős lökése visszaperdíti és mindkét kezeddel át tudod fonni. Ha sikerül, akkor erőteljes szorításba kezdek, amit csak ki tudok szorítan magamból, annyira, hogy már szinte a közönség morajára sem figyelek oda. A földre zuhantok és karjaid erősen szorítják. Érzed hogy szinte pattognak a bordái és a fátyolosodó szemeit nézve szinte biztos vagy benne, hogy most elkaptad. Íshar leszorított kezeit ökölbe szorítva hüvelykujjait kimerevíti és valósággal befúrja a bordáid alá. Érzed ahogy az ujjai átszakítják a bőröd és a belsődbe nyomulnak. Nagy üvöltéssel roppantasz a testén és egy rángás után elernyed a kezeid közt. De érzed hogy ujjaival legalább két bordádat eltörte és a szilánkok kínját a testedben. |
Elengedem az ernyedt testet és igyekszem azonnal talpra ugrani, de ahogy megérzem bordáim ropogást tudatosul bennem, hogy nem csak nekem sikerült ellenfelem kellően harcképtelenné tennem is azzal a lendülettel, ahogy felakartam pattani visszazuhanok a padlóra. A bal térdedben rendesen roppannak a csontszilánkok ahogy visszaesel. A fájdalomtól egy kicsit mosódik a kép elöttem és merengek a plafonra, majd amikor egy kicsit is sikerül összeszednem magam oldalra fordítom a fejem, hogy is áll ellenfelem. Látszólag halott, mert a teste mozdulatlan, a háta lehetetlen szögben törik meg (biztos, hogy eltörted a gerincét, de a szempillái rebegnek. Ezután nyugodtabb tempóban próbálkozok még egy felállással, feltérdeléssel és ha mozdulatlan ellenfelem, akkor megnézem, hogy még érzek-e éltető erőt benne. Mikor megvizsgálod kissé elcsodálkozol, hogy halottnak érzed, mint egy darab követ, ugyanakkor a szemei továbbra is mozognak.Ha igen, akkor lelkem egy kicsit megnyugszik, hogy nem öltem meg ellenfelem, majd hajolok felé és megpróbálok felállni.
A meghajolás és a felállás során kishíján elájulsz a fájdalomtól. Miközben meghajolsz Íshar felé észreveszed, hogy valamit mormol és az oldalán esett sebekből már annyi vér folyt ki amennyi egy ekkora emberben egyszerűen nem lehet. Aztán eszedbe villan mit mondott Tömzsipöröly a küzdelemről és reménykedve pillogsz körbe, hogy mi jön. |
Az összerontó ellenfelek harcát hangos kiabálással üdvözli a tömeg, majd a ropogó csontok zaját is lelkes üvöltözés fogadja. Mikor mindketten a földre zuhannak és pillanatokig mozdulatlanul fekszenek, az arénában döbbent csend támad. Aztán ahogy Dhar mozgolódni kezd és próbálkozik a felállással a tömeg ismét magához tér és tapsolni kezd. Mikor végre sikerül felállnia és meghajol Íshar felé a tömeg lelkesedése határtalan.
A magas varázsló felemelkedik és percekig csitítja a tömeget míg azok annyira elcsendesednek, hogy hallani lehessen a hangját. -Hölgyeim és Uraim! A harcból Dhar került ki győztesen - A tömeg újra kiabálásba és tapsba kezd, de a varázsló felemelt kezének jelére, most hamarabb elcsendesednek.- ugyanakkor a sérülések értékelése okán közölnünk kell azt is, hogy amennyiben két napon belül nem jutna megfelelő mágikus segítséghez, vagy - kis fintorral teszi hozzá - Ynev legjobbnak tartott kirurgusainak keze alá. Úgy követné ellenfelét a fátyol túloldalára. A varázsló bejelentését döbbent csend fogadja. -Azonban ezeket a következtetéseket csak emberen okozta sérülések számításba vételével lehet levonni. Valószínüsítjük azonban, hogy ifjú győztesünk szervezete ennél erősebb és végül arra jutottunk, hogy egy életre sántán ugyan, de akár önerőből is életben maradna a valóságban! Legyen hát rend és múljék el a varázs, hogy kellőképpen ünnepelhessünk! Erőtől sűrű hangon kiállt fel, melyet a kitörő üdvrivalgás sem képes elnyomni. Íshar a következő pillanatban úgy fekszik a földön, mintha csupán lefeküdt volna. a vérnek, a sebeknek és a törött hátnak nyoma sincs. Kissé bizonytalanul megmozdul, majd felpatan a földről. Az újra egyenesen álló Dhar felé lép és mélyen meghajol előtte: -Köszön én neked Dhar jó harcot. Remélem nem fog mi máshol ijent tenni mi. Salemarren hallajek. - Felegyenesedik és várakozó pillantással nézi Dhar-t |
- Én is köszönöm a küzdelmet Neked Íshar! Még sosem volt ilyen kemény ellenfelem és valóban sokat tanulhat az ember fia tőletek! Én is remélem, hogy inkább egymást segítve, mint egymás ellen fogunk a jövőbe sodródni! - fejbólintással fejezem be mondandóm és egyben megköszönve ezzel az elismerést!
Íshar arcán látod, hogy elégedett a válaszoddal és megnyugszik. Felmerül benned, hogy valószínüleg elvárta, hogy szólj hozzá és valamivel viszonozdd a tiszteletét. -Öröm lesz harcolni együtt. Egy sajnálatom van Meríín nem tudott most véled harc. - vidámságot látsz felcsillanni a szemében, de az arca és a hangja komoly marad - De van jó is ez, mert nekem előny, neki nem. - Végül örülök annak, hogy nem okoztunk egymásnak maradandó sérüléseket! Majd nyújtom a mancsom és elmosolyodom. Először kissé értetlenül néz a mancsodra, aztán közel lép és az alkarját az alkarodhoz szorítva a könyököd alatt erősen, de nem erőszakosan megragadja a karod. |
- Nos bizonyára Ő is hihetetlen ellenfél lett volna és ha ketten vagytok nem hiszem, hogy találnátok legyőzőre - suttogásként hallva a beszédem a tömegben.
Íshar mégegyszer meghajol feléd: - Mink mikor majd hárman! Nem áll talpon senki ellen! - mondja lelkesen. Az egymás felé nyújtott kellő tisztelet adás után finoman megterhelem azt a lábam is, amit szilánkosnak éreztem térd részen, illetve megnézem az oldalaimat is. Örömmel észleled, hogy a Tömzsipöröly által dícsért mágia ezúttal is működött és ép és egész vagy. Ezután körbe pillantok, pár karlendítéssel és meghajlással, megköszönöm a közönségnek a részvételt és örömmel az arcomon indulok a kijárat felé, de előbb Ísharnak intek, hogy utána indulnék, amint ő is megindult. Íshar biccent: -A győző marad helyben és megy utolsónak. - majd elindul a kijárathoz. |
Megvárom míg a küzdőfelek elvonulnak, majd Ferant figyelem mikor indulunk.
Feran az Atyának és neked is odaszól mikor csitul az ünneplés és a vendégek elkezdenek kiáramlani a teremből: -Várjunk még egy kicsit. Hagyjuk had menjen ki a tömeg és akkor beszélhetünk az ékszerésszel is. - Rendben. |
Bólintok én is, maradok ülve, nézem a kifele vonuló embereket.
A kifelé menő emberek között sokféle korú és rangú személyt különböztetsz meg. Látod, hogy a megjelent emberek többnyire egyedül, vagy kettesével-hármasával távoznak, a törpék pedig nagyobb csoportokba verődve, egymás között beszélgetve, néhol valamiféle tárgyakat (pénzeszacskókat? ) cserélgetve egymás között mennek a kijárat felé. a kijárat folyosólyának bejáratánál észreveszel egy kis asztalkát amin egy hasas rézkorsó áll. A mellette elmenők nagyobbik része beledugja ökölbe szorított kezét és utánna távozik. A nézők úgy fertályóra alatt hagyják el a termet, rajtatok kívül csak az öreg és két fiatal, harcosnak kinéző kísérője marad a teremben. Egy Tömzsipöröly feltűnik egy percre az utolsó vendég távozása után, felkapja a rézkorsót és kimegy vele. Az öreg feláll és kísérőit halk szavakkal a bejárathoz küldi, majd lassú léptekkel felétek indul. |
Figyelem az ékszerészt, és kíváncsian várom, hogy mit szeretne megbeszélni velünk.
Mikor odaér mellétek, az ékszerész köszönt titeket: -Szép Hölgyem - mosolyogva kissé meghajol - örül a szívem, hogy újra láthatlak! Hajerun úr! Az Atya felé fordul: -Önnel még nem volt szerencsém találkozni. Ennar Garman vagyok az ifini ékszerműves céh mestere. |
Örvendek a találkozásnak Ennar Garman Úraság, én Mordak dul Peregrum Krad felkent papja lennék, a messzi Pyaronnból. Most egy ideig Feran Úr segítője leszek, márha ha tudok. (a jobbomat nyújtom neki közben)
Ennar megfogja a kezed és melegen megszorítja. -Akkor az általam hozott hír önt is érinti majd. Feran felé fordul: -Apám üzenetet kapott. Beszélhetnénk róla valami kevésbbé nyílt helyen? Feran bólint. -Menjünk a különterembe. Hölgyem, uraim kérem fáradjanak át. Előre indul és kivezzet titeket az arénából. A folyosón Dhar, Meríín és Íshar vár titeket. Együtt mentek be a különterembe és Feran becsukja mögöttetek az ajtót. A nagy asztal felé mutat: -Kérem foglaljanak helyet. |
Helyetfoglalok, és kíváncsian várom a fejleményeket. Vajon milyen híreket hozott az ékszerész, amit nem lehet nyilvános helyen megvitatni?
|
Dhar: A "kivonulás" után a kis szobába lépsz és visszaöltözöl a másik ruhádba. Mikor kilépsz az ajtón Tömzsipöröly vár és közli veled:
- Már egy csomó ajánlatot kaptál. Azthiszem sok rajongót szereztetek magatoknak. - kacsint - meg szép summát nekem! Ha végeztetek a megbeszéléssel az ivóban találkozunk! Mikor kilépsz a különterem elé, pár néző még ott beszélget és mindegyik elégedetten szemlél végig és hallod, hogy távoztukban rólad beszélgetnek. Íshar és Meríín lép ki melléd a folyosóra. -Úgy tudjuk többiek mingyárt itt és beszélni megyünk terem. -közli Meríín. |
Mikor mindenki leült Feran bemutatja az ékszerészt Dhar-nak. Majd beszélni kezd:
-Mielőtt Ennar úr tájékoztatna minket, azoknak kik nem tudnak róla elmondom, hogy többször is járt a célépületben és Ryel képességeinek hála most már ismerjük a belső elrendeződést. A későbbiekben Ryel elmondja mindazt mihez hozzájutott és a tervben megpróbáljuk összeilleszteni a darabokat. Ennar úr! Kérem! - leül és átadja a szót az ékszerésznek. -Először is köszönöm, hogy résztvehettem az iménti küzdelmen. Az én szemeimnek jobban tettszett, mint a fizetett látványoskodó bajvívók "csatái". De hogy azonnal a lényegre térjek. Ma napközép után nem sokkal Céhünk üzenetet kapott "Abból a bizonos" épületből. Hetek óta ez volt az első hívás és más szempontból is eltér az eddigiektől. Ezúttal nem dolgozni hívtak minket, hanem eladási szándékot jeleztek felénk. Az üzenetben az áll, hogy több, nagy tisztaságú drágakövet és megmunkált nemesfémet kívánnak pénzzé tenni általunk. A hasonló ügymenetekben szokásos jutalék háromszorosát ígérték és teljes titoktartást kértek az eladó személyére. Ez természetes és be is tartjuk. A találkozóra holnap este kerülne sor. Ezúttal azonban, az eddigiektől eltérően képviselőnknek mindenképpen kísérettel kell mennie, hiszen a sok drágaság sok rablót vonzhat. |
| All times are GMT +1. The time now is 18:53. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu