ez az igazi rigó :D "érzem, hogy ma van valami fura a benzinben..." :D:D:D:D

KM forevaaa :D

Balázsbaba jáccik már?:)

Alan O'Connor: Mi a fantasy?
 

"Úgy láttuk, a hálón sokan sokfelé felteszik ezt a – valójában védhetetlenül költői – kérdést. A magunk részéről (Illés, Yardain, Justin, Dago Ésmégsokanmások) arra a következtetésre jutottunk, hogy a `fantasy` mindaz, amit ebből a szóból ki lehet facsarni, se több, se kevesebb.
A definíciógyűjtemény így került, az rpg.hu –ra ahol köszörülttebbnél köszörültebb elméjű hozzászólók (1000 thx: Redguy, Stöki, MAD, Arsentis…) bebizonyították, hogy e hét betű még további lehetõségeket rejt, amennyiben kedvelt irodalmi műfajunkba tovább merülve megerõltetjük a fantasyankat. Köszönet mindenkinek, aki megtette.

Vagyis mi minden lehet fantasy?

… az irodalom:

- f.a.n.t.a.s.y. = a logo alapján ítélők irodalma
- satany-f = az okkultisták irodalma.
- ysatnaf = a misztikus idegenség-kedvelők irodalma
- aanty-sf\` : Ebben az esetben a fantasy a fantasyt nem a SF _mellett_, hanem annak _ellenében_ élő és ható jelenségként értelmező műkedvelők irodalma
- fyta-san: a keleti (főként japán) fantasy irodalom gyűjtőfogalma.
- fan-tasy = a gerinc alapján ítélők irodalma

- fat-ynas = a szolgai utánzat -kedvelők irodalma
- satnya_f:az elvetélt próbálkozások
- tanya_sf: SF vadhajtás, disznóöléssel, dinom-dánommal (Gáspár András lakodalmas fantasyként hívatkozik rá)
- a*syn(a*f(t)) – … ahogyan a kockafejűek értelmezik…
- Santafy: ami a kéményen keresztül jut el a szívedhez

…a mozgalom:

- anty_fas: szélsőjobb ellenes irányzat(hobbitbarát)
- Fyt NASA: Az USA űrhajózási központja által meghirdetett aerobic – és erőnléti program.
- Fata: Syn: Latin alapokon nyugvó, angolszász szekta, melynek tagjai a Bűn végzetszerűségére esküsznek.
– fas-tyna: Olyan emelkedett ízlésű irodalmárok gyülekezete, akik utálják a női magazinokat, és ezen megvetésüknek alpári szavakkal hangot is adnak.
- FASA ynt: amikor csődbe megy a Shadowrun eredeti kiadója.


… a fogalom /netán tárgy vagy élőlény…?/:

- Taan Fys (?): A középkori anglia halászainak válasza a kérdésre, hogy mi található a hálóikban,
- Yfa sant: A vetési munkákban segédkező teherautó
- tysan-fa: a kitalált világokban leginkább elterjedt növény.
- Ant fasy: nyugati országokban a hím hangyák megnevezésére használt nagyontudományos kifejezés.
- Fasy tan…? (fasy tan…? fasy tan…?) – Rövidlátó örömlányok klienshívó kiáltása az éjszakában. Funkcióját tekinve megegyezik a bőregerek tájékozódásra használt ultraibolya rikoltásaival
- Fanta Ys – 1, kevert, zöld színű üdítőital neve, melynek pontos összetétele szig. titk. 2, Nagy – Britannia mitikus szigete (az Arthur- korabeli időkből) ahol a fenti üdítőital vadon is megterem.


…és néhány ismertebb arc a mezőnyből:

Santa Fy: A féllábú gyereke
Yna Fast: Bátortalan afro - amerikai rövitávfutónő. Tőle eredeztetik a mondást: Ynába szállt a bátorsága.
Fat Sany: Sándor, a túlsúlyos, anglomán DJ a sarki diszkóból
Yan Saft: Főleg szószairól és mártásairól elhíresült tagbaszakadt ír mesterszakács
Fasa Ynt: Közismert férfi pornósztár, aki sikamlós rekláminzertekben, Viagra –használatra ösztönző taglejtéseivel vált hírhedté "

forrás: http://member.rpg.hu/celsior/

MAGUS. A már említett félelfes férj-feleséges kalandot, ahol a kariknak téveszméik voltak a kilétükkel kapcsolatban, hétvégén befejeztük.
Nagy nehezen eljutottunk az emlegetett kúthoz, aminek a vize állítólag mindent meggyógyít. A néphidelem szerint, aki normálisan vagy józanul iszik a vízből, azt kővé változtatja egy szörny. Nosza elő a pálinkát, és ivás. Mikor már eléggé mosolygós állapotban voltak a karik, elkeztek kísérletezni a kút vizével, meg a kút mellett elhelyezett kancsónyi kék löttyel. Először tisztán ittunk a kút vizéből, de emmi, ezután a kék löttyből, még mindig semmi, ezután összekevertük a két folyadékot, és megittuk, de azon kívül, hogy a goblinok, akik üldöztek minket elkezdtek a szomszéd szobába ordítani semmi nem történt, majd a keverékbe pálinkát öntöttünk, és úgy ittuk meg, de semmi. Kiderült a ténykedésünk végett valami áttetsző kissé kékes valamik jelentek meg és elkezdték ölni a goblinokat. A goblinok meg felénk menekültek, megküzdöttünk velük, közben oda értek a kék valamik. Azt vártuk, hogy nagy bunyó lesz meg minden, de nem, nem csináltak semmit. Kis idő után a pálinkától kissé ködös agyú karim oda ment hogy majd társalog velük, de azok csak morogtak, aztán úgy döntött, hogy megsímogatja az egyiket, erre az még jobban morgott, ezután a kari levonta a következtetést:
- Vigyázzatok, ezek nem szeretik, ha símogatják őket! - kiáltotta, amitől az egyik NJK röhögőgörcsöt kapott... :D

Még előzőleg az egyik NJK (valamilyen pap) elszakadt a csapadtól, és csak később találkoztunk ismét. Elmeséltük egymásnak, hogy kivel mi történt. Ő elmondta, hogy találkozott egy kék színű elffel itt a barlangban. Erre a karim gondolt egyet: megkeresi az elfet. Először is kiabálni kezdett, hogy jöjjön elő az elf, a pap meg hasbeszéléssel válaszolt neki, hogy "nem jövök". Erre elkezdte a karim kérlelni, hogy ugyan jöjjön már elő, de továbbra sem akart kötélnek állni. A karim férjura egyszercsak rájött a turpisságra, erre a pap elkezdett röhögni. A karim meg berágott, és csak azért nem verte meg, mert az előzőleg kapott sebekkel együtt bele halt volna még egy kisebb rúgásba is. Elhatározta, hogy ennek ellenére mégis megkeresi azt az elfet. Elindult hát a különféle járatokon titkosajtót keresni, nem értett hozzá, így elég sokáig tartott, de aztán csak meglett. Az elfet végül nem találtam meg, de a kijáratot igen... :rolleyes:
A kaland végén kiderült, hogy a pap csak szívatott és nem is volt semmilyen kék elf, viszont éltek a barlangban valami energialények, akik alapból láthatatlanok, de ha a kút vizébe bele öntik azt a kék löttyöt, akkor kékek lesznek ők is. Miután elbeszélgettem az egyikkel megkértem, hogy vegye fel egy elf alakját, és beleöntöttem a kék löttyöt a kútba, aztán a lényt oda vezettem a paphoz, mondván megtaláltam a kék elfet... :p :D
Aúú is elbeszélgetett az egyik ilyen lénnyel. Nem tudom mi volt a pontos kérdés, de ez volt a lény válasza:
- Mi békések vagyunk, és nem szeretünk harcolni.
- Látom... - közölte Aúú karija, míg a földön heverő több tucat goblin hullát nézte :rolleyes:

Egyébként a történet hepi end lett: a karik kigyógyultak a téveszméikből, utána meg megölték a csúnyagonosz nekromantát.

Ui: senki más nem játszott mostanában, vagy csak nem vagytok mesélős kedvetekben?

Volt mese, volt pár vicces szitu is, de nem akkora nagyágyú, csak amolyan szójáték, direkt félreértés meg minden.

A lényeg egy régebbi csapat töredéket vettünk elő, azt folytattuk.

Hogy értsétek a legutóbbi mesét, kell hozzá némi múltba nézés is:

Volt egy arel pap, akit egy nagyhírű erioni nemesi család üldöz (vérdíj meg minden, mivel apró félreértés miatt megölte egyetlen egy lányukat), aki később csúnyán megrövidített egy emírt (cc 120 arany) valamint bár nem ő volt, de a „szemtanuk” szerint ő hagyta helyben, ölte meg az emír öcsét. (Igaz félkegyelmű volt, de hát családtag, szal jár érte a bosszú.)
Hű társa egy enuszukei harcművész, akit egy megkeseredett mester gyilkosnak nevelt, de az élet "kalandozók" közé sodorta, vesztére, mert az Arel-pap tévedése a fejére is a család bosszúját vonta. A család bosszúja elől szétszéledt a csapat, változó sikerrel. Az elf íjásszal ordani tűztáncoltatók végeztek, a nomád harcost pedig fejvadászok mérgezett pengéi terelték a végtelen vadászmezőkre. Arel pap sajátjai közt lelt menedéket, a harcművész pedig a hatalmas ibarába menekült, a dzsadok közé. Itt lett 5 év szolgálat után az emír belső embere. Minden jól ment, amíg elő nem került az arel pap, aki fejébe vette, hogy jó útra tereli a sötét múltú „halálkezűt”. Nem volt egyszerű, a nagy megmentésből vad menekülés lett, immár az emír kopóival is a nyomukba. Mivel dél egyre melegebb és szűkebb lett (és nem a globális felmelegedés miatt) úgy döntött a dream-team, hogy ismeretlen északra veszik útjukat, a hatalmas kalandok és gazdagság felé. Vagyonuk, az emírtől lopott 120 arany még erionba elfogyott, mert amint betették a lábukat oda, már rajtuk is volt mindenki, akinek legalább egy keze megvolt. A kapuk terére már futva érkeztek, fegyvereik zömét sebesültek és halottakban hagyták. Erigowba már mérgektől sápadtan és koldus szegényen estek be. A helyi arel papság rövid ideig befogatta őket, de nem volt maradásuk, féltek, hogy a kapu üldözőiket is közelebb hozhatja bármelyik nap. Pénzük hiányába beálltak a gyülekező seregbe, hiszen a 14. zászló-háború 1 hónapja már kitört. Hőseink néhány hónap alatt az első sorokba találtak magukat, harcoltak, szenvedtek és túléltek. Az arel pap elveszítette térd alatt egyik lábát, mikor mérges kígyó marta meg és a csík már megindult. Harcias pap lévén tíznagy, később száznagy vált belőle, harcolt mindennel, híre egyre csak nőt. Már kezdett győzelemre állni a helyzet, amikor fáradt seregüket pihent toroni légió rohanta le, bizony a legendák szerint az arel pap egyedül tartotta órákig az egész toroni balszárnyát! ( az igazság az, hogy egész 3 percig bírták csak a rohamot :)) Mélyen az ellenség vonala mögött rekedve azt tették amihez egyedül értettek. Bajt okoztak, ezúttal kivételesen főleg az ellenségnek :D

Végül elcsigázottan, törött, elkopott és hiányos fegyverekkel egy másik szabad csapatba botlottak, akikkel együtt merész támadást indítottak egy fogoly tábor ellen. Itt a legendák szerint az arel pap puszta kezével tépte ki a tharr főpap szivét és kergette szét a toroni sereget, meghiusítva a gaz démon idézést. (a valóságban valóban letámadták a tábort, de a támadás totális kudarcba fulladt, az arel papot megvakította egy méreg, némi izzó vér varázslat miatt ki is gyulladt de rendesen:) csak az „elnyűhetetlen” harcművész húzta el a csata sűrűjéből (törött bordákkal és sánta lábbal)

Mivel az arel-pap büntibe volt (nagy árkánum ugrott) istennőjénél a bizonyos lányka megölése miatt, így isteni sugallatra, vakmerően letámadott egy toroni kézen lévő már ostromlott városkába álló tharr templomra, hogy elhozza a főpap fejét. Sajna nem sikerült a legfényesebben, hajszálon is, de elbukott a harcban, a tharr pap is súlyosan megsérült. Itt kegyetlenül megkínozták annyira, hogy gyengülő hitét is sikerült megtörni. Kínos helyzetéből a helyi morgena földalatti mozgalom mentette ki, persze nem hirtelen ötlettől vezérelve. A sötét Hölgy őt akarta. És meg is kapta…
A város eleset az északi ostromlók nyomása alatt (a többi jk ott volt köztük) így az „arel-pap” újra hősként tért meg övéi közé.
A harci sikerek tucatjai után élő legenda lett az arel-papból (még ha már titokban morgena papja is lett közben). Sajna annyira nagyra nőtt, hogy a toroniaknak muszáj volt tenni valamit. Démont idéztek (ezúttal tényleg) és elküldték a papért. Hősi harc volt, de alulmaradt végül.
Arel (morgena) dicső papja tharr papjainak fogságába került...súlyos két év fogság és kínzás lett belőle, mire társai (némi Morgenás segítséggel) kiderítették hova került és elhozták őt onnan.

Az elhozatal sem volt egyszerű (ez volt most a hétvégén) mivel a toroniak azért alap készültségen sem kispályások. (egyenlőre a csapat nem sejti, hogy a Morgenások sokat áldoztak a fogoly kiszabadításáért, 1 helyett 2 északi bajnokot ajánlottak)
A szabadítás sikeres volt, Arel-papunk visszatért, de észak két nagyágyúja, egy igen tapasztalt embervadász és Ranil Bajnoka is odaát maradt…

Jelenleg észak ügyének szentelik erejüket és egy titokzatos gyilkos nyomába eredtek, aki már tucatnyi ügynököt segíttet át a másvilágra, Darton elé.

Arel (Morgena) papja 7 Tsz (jk)
Harcművész 6 Tsz (jk)
Darton paplovagja 3 Tsz (új jk)
Rowoni zsoldos 4 Tsz (régi-új jk)

Noir (Morgena) papja 6 Tsz (njk)
Doran magisztere 10 Tsz (njk) (Morgena hitű)

Egyenlőre nem sejt senki semmit gyanúsat, akik nem tudják a morgenás vonalat. Arel pap egy háborús hős, mostani furcsa viselkedésére pedig a két év fogság és kegyetlen kínzások adnak elégséges magyarázatott (ezeddig).

Fúú de beleéltem magam, köszi Massza Rex:)

Massza Rex: nem semmi... :eek: még sok, sok ilyen sztorit... :D
(a beszámolódat olvasva kezdem úgy érezni lágyszívű mesélő vagyok... :eek: :confused: :( :rolleyes: )

Szerintem én vagyok túl "kemény" szívű, legalábbis a játákosok erre panaszkodnak, amikor mernek :D

Múlt heti termés: Én nem halhatok meg, én vagyok a modul főszála :))))

Majdnem utolsó mondás lett belőle: "Én tudom, mitől kell félni, és ez nem az." :D

:D :D :D :D :D

Majdnem utolsó mondás: "Joe-val megyek, mert Joe jó..."

Morgena újratöltve :cool:

Írok egy kevés folytatást (az elmúlt 2 alkalom termése), hátha…

(tudjátok Arel-pap = titokban morgena pap:p )

A kicsiny csapat megérkezve az álmos városkába már rögtön a nyomozásba kezdett. A Dartonita paplovag és az Arel-pap a helyi neves tóparti kocsmában kezdték felvenni a szálat, mely némi szóváltás után kis híján mágikus párbajba és vallásháborúba torkollott. Domvik egy nemes papja pont ott gondozta egyik fontos hívének lelki üdvét, amikor a Dartonita „műsorba” kezdett. Végül (miután kilátásba helyeztek egymásnak (ki-ki vérmérsékletének megfelelően) egy hatalmas ám kiadós verést) nagy nehezen sikerült elkerülni a bajt, de azóta a városőrök második árnyékként követik a csapat minden tagját. (vesztükre:eek: )
A Dartonita és (Z)arel-pap, hogy oldja a feszültséget és a törvénybírák morcona hangulatát, felajánlotta, hogy segítenek a „gyilkos” kézre kerítésében. Másnap kaptak audenciát a helyi királytól, mert csak ő adhat engedélyt a holtestek megvizsgálásra.
Ide már csak az Arel-pap és Rowoni zsoldos ment, mert féltek, hogy a Dartonita mocskos szája bajba sodorhatja őket. A király palotája a szegény negyed közepén volt (!), de látszólag a helyiek közül ezen senki nem ütközött meg. A palota belsejében sok helyen sárga alapon fekete szimbólum vigyorgott, amelyben kard szúrta át a felhőt. A rowoni zsoldosnak rémlett valami régi legenda, melyben egy Igaz Világ Bajnokai harcos iskola a pap és isten mentes világot tűzte ki célul, a baj csak ott volt, hogy ennek nem csak hangot adtak, hanem tettekkel is alátámasztották. Egyetlen éjszaka alatt „bezsákolták” az összes papot a városba. A hírek kifutása után persze elkezdet csöpögni, majd később ömleni a sértett vallások bajnokai, papjai, lovagjai, és végül a mindenre jó kalandozók is. Így eme „szent” küldetés vérbefúlt, a távoli tájakon sokat próbált vallási bajnokok meg-megújuló nyomása alatt. Sajnos a hirtelen felduzzadt „fanatikus” elit-csürhe nem tudott azonnal leállni, így az Igaz Világ Bajnokai harcos iskola bukása után egymást és főleg más vállasokat vették kézbe, számba, vasvilla végre. A békés városka utcán hömpölygött a vér, és a temetetlen holtakból többet lehetett találni, mint halat a tóban. Ezen áldatlan állapoton csak az idő tudott segíteni, szal régen volt na. ;)
Persze nem volt mód, hogy ez mind el is susogja a papnak, így a hű harcos hallgatott hát illedelmesen. Az ajtónálló elsorolták az etikettet, mely igen egyszerű volt errefelé.
- Csak akkor szólj, ha a király kérdez, vagy szólni enged.
- Sose fordíts neki hátat.
- Még véletlen se érintsd a fegyvered.
Tehát egyszerűek a szabályok. 5 perc beszélgetés után a két delikvensnek sikerült a 3-ból 2-t megszegni :D
Ezek után a király, mivel megsértették, párbajra hívta ki mindkettőt, kaptak 3 nap felkészülést. (a király úgy nézett ki, mint Conan a barbár, csak pallossal, és frissen mosott hajjal)
Szal a harci bugyi rögtön megtelt, főleg, miután a rowoni elmondta a mesét, hozzáköltve személyes továbbgondolásait is. Tehát a király egyike azon keveseknek akik ma is ápolják az Igaz Világ Bajonkai szellemét. Ezek után leereszkedtek a nép fiai közé, de ott sem leltek megnyugvást. Állítólag a Király még sosem vesztet, sőt eddig csak egyvalaki tudta megvágni, az is csak egyszer. „Na őneki a király levágta minden lábát és kezét. Valami elf vót, vagy miföne, állítólag első az övéi közt.”
(itt volt az, hogy a hős, aki megannyi csatába győztesként maradt, mint seggbelőtt kölyökoroszlán toporzékolt a szobájában vagy félnapot. Végül arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy ideje lenne felkeresni nagynénjének balkézről kerülő unokabácsikának kisebbek nővérét, aki állítólag ismerte az a papot, aki beszélt azzal akit keres, szal messze innen el, de má.:))
Végül az Arel „imáge” lett a veszte, mert csak nem futhat meg egy XXL-es hős, ugye egy jöttment puhány városi királlyal szemben. :p
A helyzetet bonyolította továbbá, hogy Morgena álmot küldött a hősnek, aki ezek nyomán eljutott egy szegény házhoz. Ott élt egy igen szegény és beteg anyuka és még szegényebb, ám még betegebb kisfia. A kalandozóknak megesett rajtuk a szívük és segíteni próbáltak. Bár ne tették volna:o ) Az anyuka 4 nap múlva halt meg némi erőszakos cselekmény következtében, mely során életet kizáró sérülést szenvedett az elkövet közbenjárása által vala. De ne rohanjunk ennyire, élvezzük azt a pár napot, ami még megadatott nekije. :eek:
Zarel papja úgy gondolta, a fiú a kulcs, ő lehetett az álom, jóslat központjában, így maguk mellé vették őt. Sajnos a fiú közelsége és érintése egyfajta viszolygást és libabőrt váltott ki az elfvérű hősből, ami később rengeteg különös, mókás vagy ép tragikus eseménysorhoz vezettet majd. (nektek elárulom a titkot, de ne mondjátok el a jk-nak, meg irgum burgom, hotten-totta.) ***A fiú egy wier, aki nem tud képességeiről, de néha azért beugrik ez meg az.*** Mivel a fiú nagybeteg, így hőseink el is vitték a helyi templomba. Sajna hiába az aranyak, nem tudtak segíteni a papok. Majd megették otthon az összes kefét a kalandozók, hogy mi a rák lehet ezzel a fiúval, de nem jutottak dűlőre. Így marad a szobafogságnak is beillő vendégmarasztalás. Reggelre a fiú eltűnt a szobából, de nyomokat elfelejtett hagyni. Miután kellően leszidták egymást, ki miért nem figyelt, némi mágia segítségével lokalizálták a fiút és megindult a hajsza. Elég gyors volt a fiú, nem is igen érték utol őt, csak néha, de mindig kicsúszott a hálóból. Végül csak úgy tudták elkapni, hogy tolvajnak kiáltották ki őt, és a fél város is megmozdult mire sarokba szorult. A párbaj miatt elterelődött a fiúról a fókusz, a király várta a külhoni sértegetőket. Egy nagyobb téren volt a párbaj, ahol hatalmas tétekkel lehetett fogadni, hogy az idegenek vajh hány szívdobbanásig bírják majd a király, dicsőség nevére, csapásait. Voltak már-már eretnek nézők, akik (a gondolat is sértő:) ) akár 2 percre is tippelni merték harc idejét. Hisz ki ne halott már Marcusról, a hősről, aki…(lsd régebbi írások:) ) Tehát titánok harcát várta a nép. Hazai (legyőzhetetlen) titán és egy híres, messzi-földi titán (talán elhiszitek Ti tán). A harc hatalmas volt, az istenek is (legyenek akárhol) csak ide figyeltek, amíg tartott. Ezüstös, villámgyors és szemérmetlenül karcsú tőrkard kereste a réseket a király páncélján, míg a félelmes pallos, amely elől még a napfény is csak kitérni mert, újra és újra vért és láncszemeket fakasztott az egyre lassabban mozduló papból. Tudta mindenki, ki lesz a győztes, mégis visszafojtott levegővétellel várták az újabb és újabb csapásokat. A pap elhanyatlott, győzött az (i)gazság. Rövid pihenő után sort került a második idegen sértegetőre is, akinek esélyeire sokan még egy közepesen halott bal csigaszemnyit sem adtak volna. Pedig ez sem volt gömbölyű. :cool: Az örökké hamiskásan mosolygó rowoni zsoldos, akinek még anyja sem mert hátat fordítani 3 éves kora után:D , kis híján egy halott király gyártott. Katonásan egyenes és egyszerű hosszúkardja újra és újra utat talált a király védelmén és páncélja résein. Vérfolyt, annyi talán, amennyi egy díjnyertes bikában sincs mostanság. De az égiek megharagudtak valamiért a rowoni hazátlanra, mert elfordították arcukat és onnantól kezdve a pengéje alig alig érte a király, de ha érte, abban som volt haszon nekije. Így az idő sodrásával mozgása meglassúdott vala és a pallos két apróbb vágást ejtett szervezetén. Az egyik a bal bokájátúl a jobb válláig húzodott, a másik meg puntban fordítva. Úgy dűlt el, mint a villám sújtotta ökör, mikoron ideje sem vút fölfogni az égiek erejét.
A csapat elveszítette pénze nagy részét a fogadáson, de nyertek két ronccsá vert majdnem bajnokot. :) Szent, ám de pihentető plafonnézésükből új, friss hírek verték fel őket, a gyilkos, akiért jöttek újra lecsapott, de ezúttal talán most először, túlélte az áldozat. Helyszínelőket megszégyenítő alapossággal (öcsém, de setét van itten, menjünk inkább inni:D ) megvizsgálták az helyszínt és rájöttek, hogy nem találtak semmi gyanúsat. Persze ez (lévén tapasztalt kalandozók lévén) erős gyanút ébresztett mindben. Nagy lett ám a meglepetés, amikor kiderült, hogy az áldozat nem más, mint a fiú. (wier lévén az ütőér kitépése (-10 ép, súlyos vérzés) nem vitte annyira padlóra, mondhatni volt vér a pucájában némi öngyógyításra:cool: )
Így hát a fiú élete (és halála) ismét a hőseink kezébe kerül (jaj:o ). Hogy ne legyen annyira keserű a fiú, elhozták neki anyukáját is a nyomornegyedből. Nagyjából ez volt az a pont, ahol eme szegény asszonykának majdnem sikerült kitörni az nyomorból és eddigi balsors sújtotta életét kicsit szebbé tenni. Mondom majdnem…Sajnos a gyilkos nem szeret hibázni (hja kérem a fene nagy ego hátránya) így hát újra jött. Erre gondoltak a hőseink is, de sajna nem úgy sült el a helyzet, ahogy ők ezt megálmodták az asztal és a jófajta bor mellett. Naja, kalandozó tervez, Km végez ;) A gyilkos jött és ment. A fiú meglépett, (a félelem kiváltott nála pár idevágó képességet), de a fiú anyja nem volt ilyen szerencsés, vértócsa és egy törvényszolgai jelentés őrzi csak emlékét. No meg néha a fiú álmodik róla, már ha manapság álmodni mer. Itt nem untatnám a kedves hallgatóságot a fránya részletekkel, legyen elég annyi, hogy keserves és álmatlan éjszakák, védekezés körömszakadtáig, eredménytelen kutatás, és ezekhez hasonló napok jöttek és mentek. Az egyik beásott védekezésből vad szöktetésre sikerült akció során az arel-papunkon volt a hátvéd szerepe, aki súlyosan belenézett egy csinos, gyilkos ökölbe.

(Miért fáj ennyire a fejem és miért mozognak állandóan azok a kib@szott csillagok???:))
Miután a kötelező protokollt villámgyorsan lejátszották, arel papunk fejel lefele lógott egy kötélen (még a falábát is elvették, ebből is látszik mennyire gonosz az gyilkos), hogy jusson némi értelem is a fejébe. Nem jutott. Pár elkeseredett szökési próbálkozás után, soron kívüli verést nyert, így meghatározatlan ideig csendbe maradt. De legalább annyit kiderített, eme sajátos nyomozási módszerrel, hogy a gyilkos rezidenciája nem a városban van, hanem egy erdőben leledző kúriában. (Az alku megkötetett, Arel papot fiúra cserélek jeligére.) Mindenki csapdát állított a másiknak, és ettől mindenki tök elégedett volt magával. Persze később kiderült, hogy egyik sem lehetett semmire sem elégedett, mert semmi sem úgy alakult, ahogy annak kellett volna. A gyilkos slan és a mi slanunk egymásnak esett, amolyan slanosan és irgalmatlanul megrugdosták egymást. Ha Bruce Lee látta volna, még a szíve is megállt volna a meghatottságtól, annyira ott voltak a szeren. Végül kiegyeztek egy döntetlenbe, mivel nem bírtak egymással. Egy későbbi alkalomra halasztották a megmérettetést, hiszen mindent a maga idejében, mert ideje van a halálnak, és ideje van az életnek is. (Legalább ők ketten megértik ezeket a keleti szarságokat, jó nekik:p )
Arel papunk, hogy féktelen dühét levezesse, bosszú hadjáratot, szörnyű büntető csapást és még rengeteg durva dolgot ígért néhai fogva tartójának miután némi tudás és helyi legenda magába szívása után lokalizálta a helyet isteni mágia segítségével. Felkerekedtek hát a hősök, hogy kezükbe vegyék és megnyugtatóan megoldják eme problémát a maguk szájaíze szerint. (vittek olajat meg gyújtóst, mert a terv egyszerű, ám nagyszerű volt. Fel kell gyújtani a rákba mocskos gyilkosát házastul. Na. Ismertebb néven Pyarr módszer = cselekedj izomból, gondolkodj utólag :D ) Irány észak, észak-kelet, 3 napnyira. Vitték magukkal a fiút is, hátha elkerülné őket az gyilkos. A helyi szolid dombok takarásában (de főleg alatta) csinos rejtett település élte dolgos ám de unalmas hétköznapjait, tamari góré és kicsiny patkánybáró közössége. A tamari góré, hivatalos nevén a Tudó szerette volna, ha a csöpp wier gyermek az ő nevelését kapja, hiszen mindenki ismerte (már aki számít persze:o ) a próféciát, miszerint eljő a vérből gyúrt jermek, aki felemelkedést hoz a fajnak és minden ellenségnek sorvadást. No így arra gondolt, bizton ez a jermek lesz azon jermek. Bölcs góréként előbb a diplomáciához fordult. Már majdnem sikerül lebótolni a biznicet, de Arel-papunk végül a híres Erv diplomácia egy bevett formuláját a bizonyos 47. paragrafus 3. bekezdését idézte. A kevésbé jogban jártas hallgatóságnak zanzásítva csak annyit érdemes tudni erről, hogy rövid azt jelenti: Egy nagy lóf@szt! :cool:
Így lettek a békés buckalakók a party igen népes enemy listájának újabb sora. A csapat erőltetett menetbe harcolta le a kúriáig hátralévő távot és menetből fel is gyújtotta (fa épület révén elég pozitívan reagált a behatásra). A gyilkos misztikus erejének tisztelete miatt nem is köszöntek be neki, hadd pihengessen csendben csak, és távoztak. Visszafelé erejük nagy részét a buckalakók várható erődemonstrációjára tartogatták, ami végül a szép idő miatt elmaradt. A városba visszaérve észrevették, hogy semmi sem változott, sőt semmi érdekes sem történt távollétük alatt. Na ugye, nincs kalandozó, nincs baj, van kalandozó, lesz baj! :) (ősi pór mondás) A hosszú útjuk alatt még odafelé talált veremcsapdában 2-3 éve csontvázként pihenő vélhetően középmagas erv férfitől elzsákmányolt kisméretű keményfa dobozt szakértő bevonásával, annak tartalmában kárt nem tevén, kinyitották és doran vigyázó pecsétjével nem törődvén megvizsgálták az tartalmát. Persze ezt csak később, főleg logikai következtetések által építették újra, mert a védőpecsétbe zárt 50E amnézia többek közt ezt is letakarította emlékeik szélvédőjéről. Miután kiderült, hogy 3 nap kimaradt és ezen elvont pihenőnapok pótlására már nincs ismert mód, így újra a helyi problémáknak szentelték figyelmüket. Mint megtudták régebben a tóból vízi-szörnyek riogatták a békés (kizsákmányoló) halászokat, de ezt egy hatalmas (bizonyos XYZ) szörnyölő átmenetileg megoldotta, feltámadt bennük a pénzszerzés eme rafinált és beruházást sem kímélő formája.
Elsőként asztrál-lényt hívtak, hogy a tóból, kergessen ki nekik valami dögöt, lényeg, hogy nagy legyen meg büdös. Első nap nem volt siker, még a sirályok is elkerülték őket. Másnap már jobb volt a fogás, egy alig 15 méteres krokodil forma lényt kergetett az asztrál-lény gerjeszttet tomboló düh a partra, aki némi mit sem sejtő csónakházon elkövetett gyakorló harapdálás után a hevesen íjazó party irányába fordította tompa ám éhes figyelmét. Miután kiderül, hogy az égiek szeszélyéből nem egy súlycsoportba teremtették őket, az össztömegben is jóval szerényebb party szervezetten előkészített ám de pánikszerűnek tűnő menekülést választott. Sajnos a lény még szárazföldön is gyorsabban közlekedett, mint a Dartonita paplovag teljes vértben, aki így hősiesen szembeszállt a szörnnyel. A később megtalált páros csizmák (lábak is benne voltak) dőlésszöge alapján, valamint a helyszínen talált több négyzetméternyi nyálból arra a következtetésre jutott a megmaradt csapat, hogy döntetlen volt a harc. Esetleg technikai pontozás alapján 0-1 a szörny javára (de ezt még újra kellene számolni:)). A dartonita tehát bevonult a nem túl népes, ám de könnyen felejthető helyi hősök galériájába. Emléke köztünk él, a többi meg a szörnyben. Ezek után a csapat felajánlotta szolgálatait a királynak, a szörny leterítése véget, hiszen ez már innen személyes ügy.
A fiúért a patkánybárók válogatott csapata érkezett még aznap este folyamán, mély gyászukból felverve a csapatot. Vörös szemek, szőrős pofák, tűhegyes fogak, mérgezett pengék és szakszerű gyújtogatók fárasztották a hősöket, akik ezernyi sebből vérezve küzdöttek az életért, a holnapért, és a csokis-fánkért. Mindenki bedobott valamit a győzelemért, volt aki megúszta pár eltört, elhagyott fegyverrel, vagy némi szellemi energia pocséklással, de volt aki teljes testszőrzetét (tűzkitörés szűk folyosón nagyot szól ám) ajánlotta az égieknek a győzelemért, aki ezt elfogadták és megadták nekik, ami járt.
Jelenleg a helyi Gilron templomban nyalogatják frissen gyógyuló, viszkető sebeiket, és siratják a múltat, jövőt és a víg esztendőt. Na itt tartunk ép.

Másnap felkeresték a királyt, hogy felajánlják kardjuk élét és messzi vidéken sok-sok évek alatt tökéletesített szörnyirtó szaktudásukat a város békéje érdekében és persze súlyos anyagiak ellenében. A király nem volt túl lelkes, átirányította őket a helyi papokhoz, mivel nekik adta parancsba a szörnyügy menedzselését. A csapat úgy határozott, felverik az árakat, így ismét asztrál lényt szólítottak, hogy a szörnyet a felszínre csalják. Ezúttal egy másik, egy kisebb (8 méteres) vergődött partra, de még ez is több pergament megtöltő pusztítást végzett. Szegény városőröknek, akiket a partmenti baywatch szolgálatra rendeltek ki, (nagymellű jólkinéző nőcik nélkül persze) jövőre néhány bal és jobb lábas bakanccsal kevesebb kell majd csak, mert hiába próbáltak a szörny arcába lépni serényen és határozottan, David Hasselhoff nélkül végül ők húzták a rövidebbet. (A szörnyike jól lakottan cammogott vissza legkedvesebbik tavába.)

Ezek után felkeresték a helyi bírót, aki csak azért érdekes, mert hivatala pont áll, ahol a néha legendás szobrász háza létezett. (tőle reméli megszerezni arel papunk azt a tökéletes szobrot, amelyből moregna segítségével überfrankó gólemet lehet majd összenyalni).
Némi hízelkedés és gazdag Erioni gyűjtő szerepének megjátszása után a bíró meghívta őket szerény hajlékába egy vacsira, hogy ott beszéljék meg a bisznict. A papi gyűlést a szörny ügyében is estére hívták össze, amire term Arel és Noir (a két morgenyás:)) papot is várták meleg pogácsával és vizezet borral. Így a bírónál lévő felvezető party rövidre és hivatalosra kurtúlt, de legalább kiderült, hogy a tulajdonában lévő majdnem dávid szobor, nem az a szobor, meg hogy a felesége kapható lenne egy (pár)lovaglásra, ha gonosz Tharr papok annak idején nem tépték volna le szegény arel papunk idevágó és beleillő kinövését. (hogy az átokról ne is beszéljünk:eek: )

Késve érkeztek a papi gyűlésre, de nem maradtak ki semmiből. Miután a mi hősünk beszámolt a szörnnyel vívott harcról, valamit a néhai (Darton kegyelméből) elhalálozott Paplovag kiemelkedő harci virtusáról a napirendi kérdésre térek. Mi légyen a szörnnyel???
Mivel Arel papunk hivatalosan a titokzatos gyilkos nyomába kutat és már fel tudott pár értelmezhető eredményt mutatni, így abba maradtak, hogy továbbra is azzal foglalatoskodjon teljes erejéből, míg ők meg a szörnyre fordítanak majd hasonló erőfeszítéseket. Kölcsönösem megveregették egymást vállalt, megették a bogácsát és elhúztak haza.

Másnap a pihenésnek volt szánva, de csak félig sikerült. A beszerző körútjáról visszatérő arel papot nevére címzett levél várta, ahol felkérték egy újabb bajnoki szerepre, ezúttal holmi baljós együttállás elleni védőakció szervezőjeként és résztvevőjeként. Felkerekedett hát a csapat, hogy megszemléljék a terepet és többet is megtudjanak a lényegről, főleg a juttatások részéről. Némi alakoskodás után megegyeztek az öreg kharei mesterrel, aki kerek egyszáz aranyat ígért, ha csoda óráját, mely a számok ereje miatt képes az időt is hatalmába keríteni, megvédik a közelgő rossz számok idejére. Így hát lenyúlták a 30 arany előleget, mely felkészültek a nagy védésre. Kicsit azért tele volt a gatya, hogy kivel kell majd újjat húzni, ha ekkor a jutalom, de ezt mindenféle babonás kellékekkel és ráolvasásokkal álcázták. Volt itt bonyolult rúna sor, kör, rombusz, meg minden, szentel krétával persze, elfeledetnek vélt tiltó pecsétek és rajzolatok kerültek a falra, amulettek, csak túlvilági jelenlétre megszólaló nyelvtelen csengők, bűbájjal, vérből gyúrt gyertyák garmadája került az óra köré, hogy a gonosznak, jöjjön bármilyen formába, gátat emeljen. (igazából egyiknek sem volt ereje, gagyi bóvli volt mind, de úgy gondolta a party ennyi pénzért már illik kicsit „megadni” a módját, ugye…).

Ezek után pedig már csak a kalandozók szerelme, a "várakozás" maradt hátra csak. A „gonosz” egy óramű pontosságával érkezett:o , pontban 1-kor, és rögtön neki is eset a csapatnak. Az első hullámot jól állták, a két pap ereje legjavával darabokra szedte az ellen köréjük szőtt mágiáit, de a túlsó oldal jobban el volt eresztve, így a második hullám ellen, már csak „félelmes” (bovli) védelmüket és áldott acélt tudtak felmutatni. A „gonosz” a biztonságos távolságból tűzből gyúrt leopárdokat vezényelt ellenük, amik rendesen felpörgették a tempót. Ahol a partyba martak, sisteregve éget a vér, lángot fogott a ruházat, fájdalmas grimaszba torzultak az arcok, orrokba martak az égett szagok. A kalandozók élettere rohanvást csökkent, egymás akadályozva harcoltak a minden irányból rájuk ugró testtelen tűzlényekkel. 2 perc után erőre kaptak és legyőzték a lényeket, hajhagymáik (a patkánybárok támadásánál égett le hajuk alig 2 napja) újra a biztonságosnak vélt koponya alsóbb rétegeibe bújtak, nem sok eredménnyel. Közben a gonosz tanulmányozta a furcsa jelek garmadájából felépített védelmet, és mivel felismerni vélt belőlük pár nagyobb erejűt (a rowoni zsoldos (rúna mágia Af) annak idején még sokat lógott egy iszákos, ronccsá szipolyozott hatalom tudóval, akivel mágikus erejű sírokat raboltak a nagyobb anyagi biztonság és persze a szebb jövő végett), kijátszotta utolsó ütőkártyáját is. Sötét energiák karistolták a lelkek tavát, egy démon szivárgott át a síkra, sajna pont erre. A démoni jelenlét, csavaros szarvú, büdös szájú rettenet, betöltötte a termet, elkoppintva a csapat hősiességének fáklyányi lángját jelképező köhögő gyertya szikráját, így fejveszett menekülésbe torkollott az elszánt, odakozmált védelem. („Szájmon” szólt, futás:D )

A két morgenyás az árnyékokon át menekült, a slan az ablakon vetette ki magát (geráppááá! :D ), míg a zsoldos a tetőre menekült.
A "kijutottak" a kastély külső részén gyűjtöttek az erőt, de főleg megvárták, míg kezük remegése már nem volt annyira látványos. Hamarjában összehozott kupaktanács gyors eredményre jutott. 30 arany már az övék, a többi nem olyan fontos, megvárják, amíg a démon kitombolja magát, aztán ha más nem visszamennek fosztani:). Életre való csapat mi? :o

Elhelyezkedtek a közeli háztetőn, csak a pop-corn és a kóla hiányzott. Felhőtlen szórakozásukat csak az északi ügynök hirtelen feltűnése rontotta el, de az rendesen. (ő a mage, akiről a csapat nem tudja, hogy mage, meg azt sem, hogy morgenyás ő is). Tehát az ügynök látszólag mit sem sejtve (érezte a démon idézést, azért jött főleg) bemasírozott a démon verte kastélyba. Így a csapat egy-emberként lendült utána, hisz kalandozó körben ismert a mondás: fizetés előtt elveszíteni a megbízót rossz ómen.:)
Bent a démon és az óra hűlt helyét lelték, meg amit hátrahagyott. Miután begyűjtötték a padláson rekedt zsoldos, visszavonulót fújtak. A sikertelenség ellensúlyozása képen a rowoni meg a slan elment a már napok óta kiszemelt sír/kripta kirámolására. Ez gond nélkül ment, hja kérem a rutin meg az évek :)

Hazafelé a „forró áruval” a hátukon beleszaladtak a HVCS (helyi vagány csávók) előőrsében és némi szóváltás után erős dulakodás keletkezett, ahol máig tisztázatlan körélmények közt, K. Arrik, helyi lakos, többször neki szalad saját késének, amelytől életet kizáró sérülést szenvedett. G. Felip, (K. Arrik szomszédja és régi cimborája) pedig egy hosszabb ám felületesnek látszó 8 éven belül sem gyógyuló sérülés következtében a felcser kiérkezte előtt tanúvallomás nélkül elhalálozott. A jelenlévő első látásra nem helyi idegenek (annak a kis sárgának, még a szeme sem állt jól) kérdésemre csak annyit válaszoltak, hogy „kapjam be”. Miután ez megtörtént, a helyszínre időközben megérkező kollegák kihallgatásukat átvették, a nyomokra fordíthattam tekintetem.

De hőseink ezzel még nem értek haza, ugyanis a rejtélyes gyilkos is megtalálta őket. Miután tisztázták, hogy slan vs slan meccs lesz, a rowoni elhúzott borért:)
A két slan szanaszéjjel rúgta egymást, csak úgy repkedtek a törött fogak, reccsentek a megrepedt bordák, roppantak az újjak. Végül a mecset a jk slan két 00-ja döntötte el, ami végleg pontot tett szegény gyilkosunk üstökösi karrierjére. (szó szerint kettőbe tört, ez is, meg az is:eek: ) Így jelenleg a csapat azon morfondírozz, hova dugják a halott gyilkost, hogy ne kerüljön csak úgy elő, de azért ne nagyon rohadjon meg. Város leigázó terveiben a gyilkosra számtalan ügy rátolása van beiktatva, nem kéne csak úgy veszni hagyni a nehezen felhalmozott félelmes hírnevet:cool: .

Hétvégén végre volt szerencsénk játszódni :)

DnD3 (Pelor pap, elf szerzetes, törpe vari, ember harcos)
3 hete csámborgunk a vadmágikus sivatagban, mikor összefutunk egy alakkal, kiderül egyfelé megyünk, sőt ha megfizetjük az árát akkor, hajlandó elvinni valakihez, aki be tud juttatni minket a Császárvárosba. Minő szrencse! Kemény alkudozás után sikerül megegyezni.
Fickókám leszáll a szekeréről, elővesz egy kötelet és megkér, hogy fogjuk meg, utána elkezd mormolni, meg kántálni, várjuk mi lesz az eredmény, erre a KM:
- Eltűnt kürülöttetek a sivatag, és... - ekkor valamelyikünk közbeszólt:
- Bassz, ez elteleportálta a sivatagot... :eek: :D
Kötéltrükkös teleportáció során mint kiderült egy transzdimenzionális térbe jutottunk. Innen egy piramisba vezet minket a férfi, ahol egy ronda, és eléggé torz alaknak mutat be minket, akit Emszinek hívnak (erre jött a poénkodás, hogy az MC vajon minek a rövidítése lehet). Pelor papunk, nem állja meg nekiáll kérdezősködni:
- Ez a név valami becenév vagy rövidítés?
- Nem, ez a nevem. Látjátok belőlem még azt is kispórolták, hogy rendes nevet adjanak - mondja nagy szomorúan a torz alak.
Papunk igyekszik megvígasztalni:
- Nekem is rövid nevem van, Miasnak (ejtsd Miaz) hívnak. Látod, csak egy rövid kérdőmondat. Mikor megszülettem az volt az első kérdése apámnak: ez meg mi? de az hosszú lett volna, így lettem Mias, mert az rövidebb...
Persze ettől kitört a röhögés belőlünk... :D
OFF-ban megjegyeztük, hogy még jó, hogy nem azt a nevet kapta, hogy Egy-férfi-vödörrel (Terry Pratchett: A Kaszás)
Egyezkedés, stb, megbeszélés végefelé fickókám nekem szegezi a kérdést hajlandó lennék-e vele tölteni egy éjszakát, áll lees, gyomor forog (ezzel az undormánnyal? blee...), arckifejezésemet látva jön a válasz, ne gondoljak, semmi olyasmire, de inkább ezt négyszemközt részletezné. Meghallgathatom, attól még nem lesz semmi. Így is lett, kiderült, csak az álmaimat akarná kukkolni, persze megfelelő ellentételezésért cserébe. Hosszabb-rövidebb egyezkedés után dűlőre jutottunk. Erre a parti férfi egyedeiből rögtön előjött a hős lovag, felváltva biztosítottak, hogy majd őrt állnak, és rögtön közbelépnek ha baj van, megvédenek, stb. (Érdekes, hogy ebben a helyzetben kiement a fejükből, hogy én vagyok a parti egyik ütőgépe, hirtelen csak egy törékeny nő lettem, olyan édik voltak :)) Úgy éreztem, egyedül is boldogulok:
- Szerintem meg tudom mgam védeni - közöltem nagy magabiztosan.
Erre közölték OFF-ban, hogy ez jó lenne utolsó mondásnak is...
A nagy ki védjen meg megbeszélés közepedte a törpe észbekapott:
- Ha ő nem tudja megverni, akkor már régen rossz...
(Tudni kell, hogy a ház antimágikus volt, és egyetlen egy varázslat sem jött létre benne)
Miután ilyen jól megoldották a dolgot, elmentek aludni... :D
Azon kívül, hogy rémálmaim voltak (az elfek nem szoktak álmodni) és nyúzottan ébredtem, semmi bajom nem volt. A rémálmok régebbi más által okozott álmok ismétlései voltak, a torz alak nem szerepelt bennük, ami kissé megnyugtató volt a körülményekhez képest.
Másnap kaptam az ürgétől egy csilli-villi giccses mágikus nyakláncot, ami szerencsére hasznosabb, mint rondább. A törpe erre gondolt egyet, megkérdezte van-e feles varázskönyve, elvégre itt úgy sem lehet varázsolni. Mire a többiek:
- Aludj vele te is, és akkor biztos segít... :D

Hogy bejuthassunk a Császárvárosba új neveket kaptunk: Rehod, Betu, Rendel, Kapul, Resli.
Hogy meg tudjuk jegyezni a neveket kreáltunk egy mondatot: rohadt beton kapunál rendel Elvis Presley.

Köv társalágás már nem tudom pontosan mi kapcsán zajlott le, de így hangzott:
KM: - Háromkezes kard?
JK: - Igen, tudod, az a másfélkezes kard kétszerese.
KM: Hogy jön ide a másfélkezes kard?
JK: Mert más fél tőle... :confused: :rolleyes: :D

Majdnem megvót:

A gyilkos testét a közeli dögkútba dobták, a fejét pedig bezsákolták és elvitték haza a vázába, virág helyett. Otthon hatalmas bulit rendeztek a fantasztikus győzelem emlékére, volt ökör sütés, sör minden mennyiségben és persze jól képzett lányok is. A csapat új tagja, egy pyarronita nevelést (is) túlélő eldugott toroni nemesvérű (light morgyenás, ezek úgy látszik vonzzák egymást, mint lámpás a lepkét) nem kívánt részt venni a nedvesnek ígérkező i.h.b. (iszok-hányok-belefekszem) bulin, így inkább a városba sétált. Sajnos ártatlannak látszó pofikája és persze pökhendi grimaszai miatt 4 fő helyi városőrrel szóváltásba, majd vad hajtóvadászatba keveredett. Csak két szép és gyors lába, átlag fölötti állóképessége, valamint a csengő aranyakon tanult fénymágikus bűvésztrükkjei mentették meg a kiadós veréstől. Már majdnem átcsúszott a csak neki felállított hálón, amikor végül bekerítették. Szerencséjére itt némi dipóval csak a fegyverét (hosszúkard) kellett átadnia az őröknek, elengedték komolyabb verés nélkül. Otthon az i.h.b buli velejét találta, egészen pontosan a b. pontnál jártak már, így inkább lement alfába aludni. Itt megugortak az események, kimaradt pár nap, kinek kinek miért. A lényeg, eljött a nap, amikor a város bajnoka magára ölti a szent fegyverzetet és a viziszörny ellen vonul. Volt a parton minden, mint a búcsúban:) . Szájtáti nép, színes zászlók, olcsó kaja és pia, fogadások, no meg egyházi pompa. Dreinások kitettek a magukért, persze majd úgyis 3x-san szedik vissza. Szertartás, közös ima, tömjén és áldozás. A szent bajnok kikelt sírjából (egy őrzőről van szó itten) és a gonosz viziszörny ellen masírozott, akit közben a della pap mágiája csalt partra. Jó nagy dög volt, talán a legnagyobb, aki valaha a parton járt. A bajnok jött, ütött, és győzött, mint a nagykönyvben ez meg van írva, és a nép örvendett vala. Egy darabig, mert ekkor lépet akcióba a közeli csónakház árnyékába bújt két morgenyás:cool: . Akcióiknak hála, 5 fő viziszörny is jelentkezet az infó pultnál, de rögvest, hogy rokonuk ilyetén való barbár kivégzésére több írásbeli sérelmet is papírra vessenek. Lett nagy sikongás, futás, egymás taposása, meg fogak csattogása, vérgejzír, hiányzó lábak, törzsek, rokonok:eek: . Mivel mindenki menekült, hiteles beszámoló nem is készült erről az incidensről. A király és a papok eltűntek a hatalmas zöld hátak, fejek, és lábak tengerében, így egyenlőre a helyi vezetés a szörnyek gyomrában volt legnagyobb számban fellelhető. A csapat érkezett vissza elsőként az elnéptelenedett partra, és némi gyors tanakodás után eme párbeszéd zajlott le:
Slan: - Hé Pyarr, akarsz hős lenni?
Pyarr: - Hát persze, hogy akarok.
Ekkor követhetetlen sebességgel vágódott ki egy láb, és törte szilánkosra és apróra a pyarronita térdét. A hirtelen beálló sokk a jótékony fekete csillagos leplet húzta villámgyorsan a fejére. Ezek után a pajzsát, fegyverét és egyéb ruházatát bekenték viziszörny csulával és vérrel, majd hatalmas óbégatásba kezdet, hogy felcsert és papot ide, mert a szörnyölő megsérült. Na így lett híres a pyarronita szörnyölő, aki megmentette a várost a végső pusztulástól. (később a beteg ágyához hoztak neki az népek mindenféle ajándékot, meg sorba is álltak egy-egy jó szóért, vagy ne adja ég, érintésért)

A városkára bénító félelem telepedett, amelyből csak a másnap előkerülő király személye tudta csak felrázni a bágyadt lakosokat. A party megpróbálta átvenni a hatalmat a helyi megüresedett templomok felett, de egyenlőre nem sok sikerrel, később pedig a király előzte meg őket, egy paranccsal őröket állítatott a templomok elé.
A csapat felkereste a bírót ismét, mert úgy érezték többet tud, mint amit elárul nekik. Itt egy kicsit elszaladtak az események, szó szót követett, végül pedig fegyvert szisszent, kéz repült, és némi erő alapú beszélgetés után gyors kivégzéssé fajult a kedélyes csevely délután. Ez a vonal elakadt. A biztonságképpen a pincében lévő máig ott kísértő legendás szobrász lelkét begyűjtötték a dreinásoktól szerzett lélekcsapda jellel, így mindössze már csak a vallatása hiányzott. Sajna a szellem nem akart kooperálni, folytan valami képet akart a szoborért cserébe, persze előre ám. A kép némi nyomozás után úgy tűnt a király személyes tulajdonát képzi jelenleg, így egyenlőre felejtős, persze újabb rovátka került a király halálának okai mellé.

Amikor a fagyi visszanyal:

A bíró és segédjének halála kicsit felgyorsította az eseményeket, főleg mivel meghívó érkezett a királytól némi személyes csevelyre. Persze csapda lett volna, amolyan halálos fajta, de ezek a smucigg kalandozók csesztek elmenni. Mivel sejtették, hogy erre a király megorrol, így megszervezték a menekülést is a városból, persze csak reggel indulhattak, mivel este nem igen nyitogatják a kapukat errefelé. Cél a közeli Alidar, ahol biztos akad hatalomforgató, aki kiszedi a szobrász szelleméből a szobor helyét. Az est, majd az éj feszült várakozásban telt, várták a király ölebeit. Sajnos csak a szomszéd nagyothalló öregura próbált rossz ajtón bejönni, de mivel ép a zérótoleranciás őrprogram futott, 60 cm tiszta és áldott acélt kapott a mejjébe. Hörgött még valami „párdon” félét, mielőtt meghalt. Az öreget behúzták és eldugták az ágy alá. Reggel sietve távoztak, majd némi ügyeskedés (persze big mágia, meg minden) után kijutottak a városkapun:cool: . A fene nagy örömben, hogy milyen frankón túljártak a városőrök és a buta arcú király eszén, sajna szembesülni kellett ama kellemetlen ténnyel is, hogy kaja készletük kb 3 napra elég csak, de a szomszéd város ennél jóval többre van. Visszamenni azért már nem mertek, így az elhagyatott északi rész felé vették az irányt, ahol 1 nap múlva egy (gyanúsan) csendes kis faluba botlottak egy kis tó partján. Miután a helyi nyelvet sem sikerült megfejteni, némi mutogatás után pár kevésbé használt fegyverért cseréltek némi kaját (sózott izé, és valami szárnyas csőrős hogyishíjják). Így elindultak nyugatra, irány Alidar. Sajna az est hamar utolérte őket, tábor és szunya. Kellemes horkolásukat 3 emberméretű békalény zavarta meg, akik rövid tanácskozás után tisztes távolságból egy lazító tűzlabdát dobtak rájuk. A középsőnek volt a tapadókezes kis büdös zöld mancsába egy aranyozott ékköves pálca, azzal hadonászva és furcsa brekegést hallatva egészen furcsa és a csapatra nézve igen ártalmas dolgok keletkezte. Sajna be kellett látni némi idő múlva, hogy volt némi rendszer a békalény brekegése és a csapások születése közt. Igazi élet-halál harc bontakozott ki, mágia feszült mágiának, áldott acél vágta sebek festették az eget, de a tucatnyi fogak is bele-bele téptek, és időnként tekintélyes darabok csúsztak le a feneketlen torkokba is. Végül két békalény maradt végleg mozdulatlan, de három súlyosan sérült partytag sem ugrált ma már többet. A pálcás gülüszem igen haragos és bosszúállónak hangzó brekegés közben elmenekült vélhetőleg a varázsos pálca vad tekergetésének eredményeként.
A csapat összeszedte lógó beleit és arrébb másztak a biztonságképpen. Itt hosszadalmas tanácskozásba merültek, mivel a frissen szerzett készletek több mint fele a lazító tűzlabda martalékává vált, és a sebesültek sem fogják előre láthatóan olyan jól bírni az előttük elterülő közel 25 napos utat. Vissza kéne valakinek menni a városba, hogy készleteket hozzon. Némi kő-papír-olló után kiderült ki lett az „önkéntes” hősjelölt, aki visszaszivárog a városba, majd kiszivárog a cuccokal újra. Addig a többiek menetirányba vonszolták magukat. Itt némi tábori csendélet után egy régi ismerős üdvözölte őket. A patkánybárok első arca jött egy újabb bizniccel. ( Fátylat a múltra, éljen a jövő, ez egy csodás barátság kezdete, jobb ma egy beszélő patkány, mint holnap két brekegő békalény…és ezekhez hasonló politikus dumával kábította a csapatot:D .)
A felállás a szokásos, a csapatnál van valami, ami kell nekik, ezért cserébe adnának valami mást. Némi alkudozás után, hja sokat ért a két év ibarai kalandozás, a biznicc megkötetett. Elcserélték a bűvös medált (ami a rejtélyes gyilkos nyakában vót) egy mágikus bödönre, amiben szentjános bogarakhoz hasonlóan enyhén kéken világító rovarkák repkedtek. Na de ha az ember két hányinger közt egy ilyet élve lenyelt (apró lábak kaparása a fogakon, a nyelven, égető érzés a nyelőcsőben, stb:eek: ) sebei rögtön viharos gyógyulásba léptek. Ráadásul ezek a parányi bizb@szok idővel maguktól is szaporodnak ottan a mágikus bödönben (persze jó lassan, no meg ha nem falják fel őket idő előtt ugyebár).
A party egyenlőre elnapolta Alidari utat, mert úgy döntöttek mégiscsak a nyakára lépnek annak a békalénynek, aki ilyen rútul elbánt velük, no persze nem annyira a bosszú, hanem inkább a pálca utáni kapzsi vágy viszketése miatt :D .

Na itten tartunk mostanság.

Vannak (KMi) tervek, hogy visszatérnek még a városba, csak még nem tudják szegénykék:D

Háromszor oda vissza, avagy utazni jóóóó.

A csapat dühödt méhkasként zúdult vissza a tó mellé, hogy szörnyű dolgokat tegyenek a pálca tulajdonosával, de a harci kedv hamar lelohadt, amikor a nyomok a tóba vezettek. Titkon sejtette mind, hogy a tóban lesz majd a lakhelyük a nyamvadt békadémonoknak, de kimondani egy sem merte, így hát némán nézték csak a vizet. Az a gondolat támadt, hogy tegyenek úgy, mint annak idején. Szépen arrébb mentek és tábort vertek, persze nem ám csak úgy, hanem álcázva:p . Két társukat elrejtették a sátrak és a zsákok rengetegébe, így látszólag kis védelemmel várták a meglepetésszerű békainváziót. Eltelt egy, majd még egy nap, de a békák csak nem akartak vacsira gyűlni. A csapat morálja viszont gyorsan – minő szóvicc - a béka segge alá esett. Már majdnem feladták, amikor úgy döntöttek, a falusiak bizton békaimádók, vagy békadémonok rabszolgái, ergo rájuk fér a „változás”:cool: . A falusiakat kihajtották és a házakat meg felgyújtották. (arra tippeltek, hogy ha elmarad az áldozat, bizton előgyűnnek majd) Nem jöttek. Végül az ostromló csapat megsemmisülten elvonult. Már éppen nekiindultak volna a nagy Alidari útnak, amikor ismét előkerült Első, a közeli patkánybáró kolónia vezető bajusza és új erőt öntött a csapatba. Átadott két (hatalmas mágiával) megbűvölt bogarat, melyeknél az egyik elrágása után hallá változik a bátor személy, 1 óra erejéig, de ha az óra letelte előtt nem eszi meg a másik bogarat, akkor úgy is marad örökre. Na hát megörültek a derék kalandorok, hogy mégiscsak övék lesz a pálca (persze eszük ágában sem volt odaadni ezeknek a patkányszörnyeknek, biztos Tharr porontyai mind:p ). Visszarongyoltak a tóhoz és arel papunk benyelte az egyik varázsos bogarat, majd súlyos negyedóráig tartott, mire halként megtanult úszni. Nem szaporítom a szót, most nem mesélek a vízi világ megannyi veszélyéről, amikor valakiből egy alkarnyi hal lesz, de nagy nehezen sikerült megtalálnia a békaszörnyek odvát (egy elsüllyedt tengerjáró(!!!) hajót) és majdnem kilopni a pálcát. Ugyanis a pálcának volt egyfajta védelme, ami kis híján a bátor arel-halunk:) végzete is lett. Az elméjét támadta meg, és elhitette vele, hogy egy ketrecben csücsül. A ketrec nem létezet, csak a fejében, de annyira elhitte, hogy hiába ügyeskedet, nem tudta legyőzni (a képzelete szülte) ketrecet. Így eset, hogy Morgenya bajnoka, megannyi harc győztese, Tharr esküdt ellensége, a majdnem Vámpírölő, a 14. zászlóháború egyik hőse kis híján hallá változott örökre. Végül a pálcát hátrahagyva mentette halszálkás életét.

A csapat immáron dupla csatát veszítve vágott neki a keservesen hosszú ám de roppant unalmas Alidari útnak, és a kocka szelleme is velük utazhatott, mert az ég világon semmi veszélyes dologgal nem találkoztak. Alidarban végre örülhettek maguknak, a szép, puha kényelmes ágyaknak, a változatos étrendnek, majdnem 2 napig, ugyanis Alidar méreg drága hely ám:D . Már már annyira elharapózott a szegénység, hogy egy rablótámadás is megfordult a fejekben, de a városi őrség látható készültsége, valamint a városban székelő két Mágus Céh végül elégé eltérítette őket eme gyors és praktikus vagyonszerzéstől. Végül egy varázseszközzel szegényebben, de rövid ideig gazdagabban fekhettek ágyba. Nagy nehezen rávettek egy helyi Antoh papot, hogy segítsen nekik a pálcát a tó fenekéről felhozni, a vissza felé induló karavánt is lefoglalták, sőt még munka is volt kilátásba, amikor régi ismerősökbe botlottak.:eek: És hát mit csinál egy sokat látott kalandozó, mikor régi ismerősbe botlik? Hát persze, hogy menekülni kezd! A messzi földön székelő Emír kutyái voltak ugyanis a régi ismerősök, akitől anno 7 éve elemeltek közel 120 aranyat, no meg megölték a fényes tekintetű Emir öccsét (tudom baleset vol, persze, persze:o ). Természetesen békével és 5 mosolyogni képtelen buksi-vadásszal jöttek, és ha kapnak 500 aranyat, biz isten békével mennének is. De nem kaptak. Így hát bátor kalandozóink lopva elporoztak vissza a tóhoz hónuk alatt az Antoh pappal.

Csak hogy ezúttal a kocka szellem nem utazott velük, és ennek lett is eredménye. A rowoni zsoldossal kis híján egy vaskaktusz végzet, később pedig halálos marás érte az álArel papot. Az égiek akkor pont nem figyeltek rá, így a gonosz kis skorpió marás nem a sérült, évek óta falábba érkezett, hanem a másikba, az épbe:mad: . Villant a handzsár, jófajta mágiával erősített Ibarai export termék, és a jobb láb is oda lett. A hirtelen beálló depresszióból egy lónyi skorpió érkezése ragadta ideiglenesen ki a csapatot, aki csemetéje halálát jött megbosszulni. Epikus harc alakult ki, mert a dühből, a haragból merített erő néhány csapás után elfogyott, a melák skorpió páncélja pedig egészen jól kitartott. Hatalmas ollói már már újabb lábakat fenyegetett, mire a mágia és az acél együttese végül legyűrte. Szerencsére a tónál nem volt komolyabb probléma, Antoh Úrnő segedelmével megszerezték a bűvös nagy erejű pálcát. Irány vissza Alidar.

Az út eleje unalmas álmodozással telt, ki ki a maga szintjén tervezgette hatalmas ráeső vagyonának gyors elherdálását. Nem is vették észre elsőre a lecsapni kész sas-szörnyet, melyet régi időkből itt ragadt beteges aquir ősmágia nevelt lónál is nagyobbra. Egy lóval kevesebbnek kellett másnaptól zab. Már már látni vélték Alidat falait, amikor sunyi földcsuszamlás nyelt el egy újabb lovat, felszereléstül, nyergestül és kis híján lovastul. De újra Alidarba ért a csapat. Végül addig-addig ügyeskedtek, míg csak nem adták el a pálcát, így a mesés kincs elmaradt. Kapzsi hatalomvágyuk miatt inkább megtartották maguknak, mivel megfelelő parancsra képes volt villámot lövellni az ellenre, vagy legalábbis arra, aki felé a rosszabbik vége éppen nézett, képest volt egy újabb nyelvtörő szóra szétfeszíteni szinte mindenfelé mágiát, melynek ereje kevesebb volt nála, sőt egy harmadik parancsra még a pálca fogóját is megvédte a súlyos és kemény, no meg a hegyes és éles dolgoktól is egy jó ideig. Az, hogy még teleportálni is lehetet vele már csak hab volt a tortán, főleg mivel nem mindig ott lukadt ám ki vele az ember, ahova gondolta magát. De hogy elkerüljék a régi ismerősöket a város melletti rengetegbe fészkelték be magukat, itt akarták kiböjtölni a következő karaván indulását.

A boldog gyermekkoraikat idéző (már amelyiknek volt) bográcsozgatást mindössze egy magányos alak háborgatta, ugyanis a Halál 9 Nagymestere közül egyet (rangsor szerint, de pssz…ez titok ám a 9.-et) bérelte fel valaki nagylelkűen Arel papunk fejéért. Itt kis híján a mese véget ért, mert a csapat igencsak lebecsülte a veszély nagyságát. A harcművészt láthatatlan kötél akasztotta fel, a rowoni zsoldost mérgezett nyílhegy terítette le, Arel papunk fejébe pedig egy másik mérgezett nyílvessző készíttet választékot. A másik morgenyás árnyékmágiája segítségével elmenekítette magát és paptársát, a két harcos meg maradt kutyaugatónak, mivel Isteni áldás öntött szívükbe olthatatlan bátorságot, karjukba nagynak vélt erőt. A varázsos pálca is náluk volt éppen, így joggal követelték maguknak a győzelemi trófeát. A Nagymester álca és védelmi mágiájának nagyobb részét le is szakították róla az mesés pálca erejével, de hamar be kellett látniuk, hogy most hogy látják őt, a helyzetük fabatkát sem javult. Ketten sem bírtak a démoni gyorsasággal forgó, szurkáló nyúlánk fiúnak látszó valamivel, így amikor eltörtek a fegyverek, lepotyogott pár új és egy kar is, az aktuális pálcatulaj a teleportáció mellett voksolt. Egy fa tetején kötött ki, és mivel a lába is eltört, így a lemászásra kicsit várnia kellett. A másik harcos a Nagymester kezére került, de mivel nem tudott sokat, hamar elnyerte a megváltó kivéreztetést.

Fél nappal később a megmaradt csapat úgy ahogy újraszervezte magát, és menekülőre fogta a dolgot. A pálcát a patkánybáróknak adták, a bizalom és a jó kapcsolat reményében, no meg persze néhány apróbb varázstárgyért cserébe, akik elbújtatták őket az üldözők elől. 2 és fél évig élvezték eme baráti vendégszeretettet, el is tanulták a rengeteg felhalmozott kp-t. Majd pedig új kalandok felé fordították arcukat, ugyanis kiokoskodta a két főmorgenyás, hogy meg kék szerezni az Úrnő elveszett varázstárgyait, ereklyéit, hogy hatalma még nagyobb legyen eme síkon is. Sikerült is pontosítani egyet a híresebbek közül és ezzel kezdetét vette egy Észak Ynevet átívelő veszett ágyúgolyó futam, ami Nagymesterestűl, Dzsadostúl, patkánybárostúl, zavaros morgenyás álmoktól és véres KM-i kockáktól terhesnek ígérkezik…:cool:

#96 bejegyzés :D

Az újjakkal mindig kivételezek, az első 4 haláluk felett szemet hunyok. Kár, hogy elég hamar el szokott fogyni ez is :D :D :D (a háttérben közben késeket élező elégedet arc, mögötte a szögön egy gyűrött véres hentesköpeny:eek: )

Hiszek egy Mesélőben, Mennynek, és Földnek teremtőjében... :D
Ööö... ez most segített valamit? :D

Hát hogyne :D (...és lendül a kasza:eek: )

Nah, akkor nosztalgiázok egy kicsit... :)

Első Vampire karim (15 generációs senkiházi), legelőször találkozik a parti többi tagjával:
Helyszín: kétezerakárhányszáz, "enyhén" lepusztult világ a Gyehenna után, Budapest
Szitu: karit kiküldik egy koncertre, hogy készítsen fényképeket az eseményről, kari nem van képben, hogy ő vámpír ("OK, OK, hogy időnként vért iszok, de a vámpírok nem járkálnak a napon..." :D)
Kari nagyban kattogtat, mikor egy "kedves" alak erőteljesen felszólítja, hogy azonnal fejezze abba a fényképezést, és menjen vele, persze megy a válasz "most dolgozom, majd utána, addig hagyjál békén, különben sem vagy az esetem" erre jön egy füles, nyaktörés, összesés. Fickókám fogja a karit válra fel, aztán cipeli a többiekhez, nőt székre le, fényképezőgépet földhözcsap. Nő néz hülyén, "mi a... nyaktöréssel még nem haltam meg?" aztán felhomályosították, hogy mi az ábra, aztán hirtelen támadás, menekülés, autós üldözés, lövöldözés, robbantás, miegyéb, csajt persze cipelik magukkal (a ventru mindig is akart egy naponmászkálós tanítványt), a nő meg csak pislog, hogy "mi a...?". Mozgalmas éjszaka után nagy nehezen hazakeveredik, majd alaposan leissza magát. Másnap éjjel egy temetőben ébred pucéran "hogy kerültem ide? asszem, nem kellett volna, ennyit inni..."
Aztán később kiderült, hogy egy varázsló mókázott velük, és időt ugrott az egész parti, csaj ekkor lett kb minusz 190 éves... :D
A nyaktörő brujah-val végig megmaradt a kari "jó" (v)iszonya. Kedvenc piszkálódási alapja az lett, hogy kaján vigyorral közli az izomaggyal, hogy másnap megy pizzázni, és napozni :D (persze ilyenkor önvédelemből a ventru háta mögé kell bújni, és onnan lesni a reakciókat :D)

Még egy kis nosztalgia... :D

Mielőtt játszani kezdtem volna Vampire-t, több játékülést néztem, hallgattam végig (vicces dolgokban már akkor sem volt hiány).
Parti: 1 db brujah: Johnny, 1 db ventrue: George, 1 db (elveszett) malkavita: Carlos (nem ez az igazi nevük, minden esetre ezeket használják)
Helyszín: valahol Amerikában a Gyehenna után, a világ "kedvesen" lepusztult, vastag fallal körülvett csilli-villi városközpontokban a gazdagok laknak, kívül meg az összes többiek erősen lepukkant környezetben, a városon kívül a táj leginkább mocsaras, és mindenféle torz lények mászkálnak jobbra-balra
Helyzet: hosszú álomból nemrég felébredt Johhny és George hosszabb-rövidebb összetűzések során rádöbbent, hogy míg aludtak a vérüket felhasználva hiper-szuper elit katonákat gyártottak, meg az is feltűnt nekik, hogy Carlos nincs meg (ő nem volt ott, mikor felébredtek)
Meg kellene keresni Carlost.
A városközpontba sehogy nem bírtak bejutni, ennek ellenére valahogy kinyomozták, hogy a várostól x távolságban van egy katonai bázis, ahol érdemes lenne utánanézni Carlosnak. Eddigre már kiegészült a parti pár NJK-val (Gogo - aki a menekülés mestere, Mókus - 15 generációs, de nem fényben mászkálós gangrel, Punky - aki néma, és még egy vámpír, akire erősen ne emlékszem, plusz egy full alkoholista öreg fickó - ő jó fej volt, és csak utólag derült ki, hogy varázsló). Hosszabb-rövidebb tervezés, szervezés után a csapat felkészült a nagy mentőakcióra. Mókust megkérték, hogy hívjon már pár állatot, segíteni:
- Csak egy jön, de az elég nagy, nem tudom irányítani... - mondta ő, aztán futásnak eredt.
Ez már gyanús volt a többieknek, de csak akkor lepődtek meg igazán mikor előkerült egy húsz méteres krokodil... :eek:
Az épületet örző katonák persze tűzet nyitottak rá, a kroki meg úgy döntött, hogy mégse keresi meg azt, aki ide rángatta, inkább megmássza az épülete, és megeszi, aki útba esik... :D Ennél jobb figyelemelterelés nem is kellett... :D
Hőseink feljutottak a tetőre, ki a krokodil hátán futva, ki az épületet megmászva, de oda értek. Eközben Carlos egy kapszulába zárva aludt, miközben pár emberke igyekezett őt elcipelni egy helikopterig. Johnny fogta magát és villámgyorsan elintézte a helikopterben ücsörgő vámpírt, aztán megkérdezte a pilótát, hogy mennyi pénzt kap, majd a fizetését megduplázva felfogadta a saját szolgálatba. Így esett, hogy a többi katona döbbenten figyelte, hogy a saját emberük tűzet nyit rájuk... Közben hogy - hogy nem Carlos olyan szituba keveredett, hogy az egyik fegyveres pisztolyt szorított a fejéhez, (mondván, ha közelebb jöttök lelövöm) Johnny kapva az alkalmon fogadást kötött a pilótával, hogy Carlos túléli-e, ha fejbelövik... túlélte.
Aztán ahogy a mesében lenni szokott minden jó, ha a vége jó: Carlos megmenkült, a nagy felfordulás következtében (meg főleg azért mert kiderült a pari tagok valódi neve) a város vezetői (baalik) kénytelenek voltak tárgyalni, a végeredmény az lett, hogy a parti kapott egy repülőt, magával vihette a harci helikoptert, és a barátaival együtt áttelepedett Európába.

Ugyanez a világ, ugyanez az idő, Budapest.
A parti, már nem emlékszem pontosan miért, egy felkapott szórakozóhelyen kötött ki. Mivel hallották, hogy furcsa dolgok történnek ott, így George és Carlos be lett kamerázva mielőtt bement (Johnny a kocsiban figyelte a monitorokat). Miután beléptek az ajtón hirtelen egy elvarázsolt erdőben találták magukat, tündérkékkel, meg mindenféle egyéb lénnyel. A külső szemlélőszmára George egy nagypocakos félnmeztelen aranyhajú angyalkává változott, hátán apró pici verdeső szárnyakkal, Carlosból elefántfülű nagyorrú bohóc lett. Persze a kamerák mást mutattak: a hely teljesen szokványos szórakozóhely volt, és senki külseje nem változott meg. George-ék szerették volna megtalálni a hely főnökét, ezért kérdezősködni kezdtek, aztán végül egy tündérke különféle helyekre küldözgette őket, pl: az erdő másik végébe, ami nagyon messze volt. A tündérke tanácsára repülve tették meg az utat, ami úgy nézett ki, hogy George Carlos hátára kapaszkodott, majd Carlos csapkodni kezdett a füleivel, és felemelkedtek, ők látvány és érzet szempontjából teljesen úgy élték meg az eseményt, mintha tényleg repülnének. Persze nem így volt. Johnny a következőt látta a kamerán keresztül: George Carlos vállára tette a kezét, majd Carlos a kezeivel megfogta a saját füleit, és előre-hátra kezdte mozgatni őket, erre mind a ketten nagyokat ugrálva elindultak az egyik irányba... mondanom se kell, hogy Johnny dölt a röhögéstől... :D
Nagy megpróbáltatások árán odaértek Hold Apóhoz, akivel tárgyalniuk kellett, Johnny közölte velük, hogy Hold Apó, az igazából egy lámpa, erre George Carlosnak:
- Te fogsz vele tárgyalni, én nem szoktam lámpkkal beszélgetni, de tőled ez nem lenne furcsa... :D
Az egyezkedés végeztével sikerült eljutniuk Georginához, beszéltek vele (nem jutottak sokra vele, a hölgy nem volt épp kedves), majd némi bonyodalom árán kijutottak az épületből. Ez után az volt az első dolguk, hogy a harci helikopterről rakétát küldtek az épületbe...

Ez után valamikor jött a koncert, majd az időugrás.
Visszajutva a múltba egyéb ügyek rendezés után, úgy döntöttek, hogy vissza kellene menni Budapestre előkeríteni Georginát.
Megérkeztek a városba, de nem voltak képben, hogy most kinél is kellene "bejelentkezni", hogy "helló, jöttünk, egy darabig aradnánk", végül Johnnynak fantasztikus ötlete támadt: újsághírdetést adott fel: "egy herceget keresek filmforgatás céljából". Egy rakat mindenféle fura enyhén lökött fazon jelentkezett a hirdetésre, persze egyik sem az volt, akit kerestek. Jött a következő hirdetés: "Herceget vagy vallási vezetőt keresek filmforgatás céljából". Az eredmény olyan lett, mint az előző. Aztán még egy utolsó hirdetés is megjelent: "Lejárt a vízumon, hol tudom meghosszabbítani, hogy Budapesten maradhassak? Aki tudja jelentkezzen!". Erre már jött egy sikerrel kecsegtető válasz hirdetés formájában: "Vízumhosszabbítás: (telefonszám)" A telefonhívást találkozó követte, majd kiderült, hogy a város az anarchoké, meg hogy valamerre a vár környékén van pár Kamarillás is, de nem kell velük foglalkozni. Ők mégis úgy döntöttek, hogy csak meg kellene keresni őket. Tehát fel a várhoz, de mivel nem tudtak semmi közelebbit, hogy hol is kellene keresgélni, előbb dörömbötek az ajtón, amivel nem mentek semmire, aztán Johnny jó hangosan dalrafakadt, hogy "...de jó lenne királynak lenni..." később egy részeg fickó is csatlakozott a dalolászáshoz. Az éjszaka teljes sikertelenséggel zárult.
Következő éjszaka hivatalosak voltak egy kártyapartira az anrchokhoz (Carlos valamiért nem volt jelen). Az összejövetel jól telt, és mindenki viszonylag könnyen vette, hogy a jelenlévő ravnos mindenféle "trükkökkel" igyekezett színesíteni a játékot (magyarán. csalt mint állat). Ahogy beszéldbe elegyedtek a ravnossal kiderült, hogy ismeri Georginát (akiről az is kiderült, hogy malkáv, és épp tanulgatja a fantazmát a ravnostól). Mivel a kártyaparti után többek közt vele volt találkozója a ravnosnak, a díszes társaság vele ment. A csaj értük jött, és együtt kísértél el a ravnost, üzletet kötni. Míg a fickókám egy kis fantazmával megspékelt vizipisztoly készletet adott el az orosz maffiának, Johnny diszkréten letépte a csaj fejét, és a csomagratóba pakolta a maradványokat. A visszatérő pasi egy vállrándítással konstatálta ("ha bajotok volt vele, felőlem..."), hogy a nő elhalálozott. A ravnos és Johnny még szeretett volna egyet kocsikázni a városban, így George, és az én karim kiszállt a szállodánál, George még oda szólt Johnnynak, hogy jó lenne ha a móka végén egyben és sértetlenül visszavinnék a kocsit a gazdájának (a helyi kamarillás ventrue fejesnek).
Persze ahogy lenni szokott Johnny nem úszta meg balhé nélkül a kiruccanást, volt ott minden gyorshajtás, rendörség, autósüldözés, lövöldözés. A full összetört autót beparkoltál a vár közelébe, majd a ravnos kiszállt, és egy viszonylag jól rejtett kamrába el kezd pofákat vágni, meg "Ezt nektek, hülye kamarillások" felkiáltással letolta a nadrágját, majd miután visszahúzta, elővett egy pisztolyt, és addig lövöldözött a kocsira, míg az fel nem robbant. Johnnyi egy ideig nézte, hogy mi van, utána csak rákérdezett:
- Minek a kamerája az ott?
Mire a ravnos vihogva:
- Az Elysiumé... :D
Mi George-dzsal a szállodában a Hírekben láttuk viszont a már ismert autót, és az éjszaka eseményeit, épp azt a képet mutaták mikor a kocsi felrobbant, amikor Johnny lépett be az ajtón, majd George arckifejezését látva széttárt karokkal közölte.
- Én csak leparkoltam... :D
Ezen események után igen sietve távoztunk a városból... :rolleyes: :D

Jk, Star Wars: Tudóóm, ez egy földalatti bojgó!