Megkeresem a bárdom és körbejárom az elfeküdt orkokat. A biztonság kedvéért mindegyiknek lecsapom a fejét.
-Capullo! Ha még bírod kicsit akkr szorítsd össze a fogad és mingyárt ott lesz egy "tüzes törpe" aztán megnéz.
- Stancil! Maradj odafent és alaposan néz körbe! ahhoz képest, hogy féltél, jól harcoltál kölyök!
- Orel, ha jól vagy néz körül a fatörzsnél, hátha lapul még 1-2 orkica erre.
Vigyorogva lépek a batár mellé, de letörlöm arcomról a mosolyt és meghajolva az ajtó előtt szólok be:
-Nagyúr! Hamarosan indulhatunk tovább. Nem esett bajuk?

Arról az indulásról csak annyit, hogy az a vastag fa, még mindig ott hever keresztben az úton...

Capullo sebe elég súlyos. Egy viszonylag mély vágás húzódik a bal vállától az oldaláig átlósan, e mellett a kulccsontja is eltörött. A rajta lévő vért is megsérült, nem óvta meg a sérüléstől.

Oler ér oda először Capullohoz, utána Morel (a szekérhez ment előbb), és csak jóval később Gren (előbb átkutatta az orkokat).

P.sz. 3736, Arel 3. havának 19. napja, a Vas órája
 

Körülbelül fél órával múlhatott el napközép, amit a gyomrotok korgása is jelez.
A vihar lassan alábbhagy. A szél még fúj, de az eső már csak szemerkél.

Amikor a többek Capullo köré gyűlnek elkiáltom magam:
- Vigyázzatok! Lehet hogy még nincs vége, mintha láttam volna valamit megmozdulni a fák között!
Stancil is helyesel:
- Tényleg, mintha valami mozgott volna ott, de már nem látom...
Közben a hintó fele is kiáltok egyet:
- Minden rendben Nagyuram?
Halljátok a nő hangját a kocsiból:
- Igen, lenni rendben itt minden.
Rövidkardomat megtörölgetve és elrakva a nyílpuskámat veszem elő és a batárra mászok, de nem helyezem kényelembe magam, hanem amennyire tudok összpontosítok és figyelek mindenféle mozgásra. Abban bízok, hogy a javuló időt látva talán könnyebben célba találok egy esetleges ellenség megjelenésekor.
Az elf és Stancil kiáltására ledobom a szekercét magam mellé és felkapom a bárdom.
- Merre van?
Stancil jobb oldalt nem messze a kidőlt fa tövétől elhelyezkedő részre mutat:
- Ott volt, de már elment... mire az elf szólt, már arrébb is állt, gyors gazfickó lehet.
- Morel maradj itt Capullo-val A többiek meg a batár köré - mondom, azzal becsörtetek a Stancil-ék mutatta irányba.
Becsörtetsz, de nem találsz ott senkit. Távolabb mintha mozogna valaki, de nem vagy benne biztos, lehet hogy csak a szél játszik az ágakkal.
-Kránba vele! -kiáltok ki a többieknek - Mintha lett volna ott valaki, de nálam jobb futó kellene ide! Körbemegyek! Nehogy belémlőjetek, ha egy mód van rá!
Körbekerülök teljesen a kocsik körül.
Hangosan mondom mindenkinek:
- Én megpróbálok fedezni mindenkit, s eközben valakik tüntessék el a farönköt az útból! Törp uram! Véleményem szerint ön se kövesse tovább azt a valakit, egyrészt beljebb fedezni sem tudom, másrészt nem lenne jó ha nagyon szétszakadnánk, minél hamarabb el kellene tünni erről a helyről.

A foldon fekve, csak varok hogy valaki ellasa a sebem, kozben nyitva tartom a szemem, legalabb egy iranyba ne keljen masnak figyelni...
- Ezt az oldalt majd en szemmel tartom!
(a batár jobb oldalán estél össze)
Elhelyezkedek egy kenyelmes pozicioba, probalom labamat is "keszenletbe " tartani, ha jonne valaki ne legyek elgemberedve.

Miután körbeértem visszamegyek és befejezem a törzs kettévágását. Ez legalább fél óra intenzív favágást jelent.Elhozom a kötelem a szekérről és a törzs frissen levágott, könnyebbik végén áthurkolom.
-Na most kellene egy kis segítség. Legaláb még valaki jöjjön és segítsen elkanyarítani az útból ezt a vacakot.
A batártól elfelé kezdem el húzni a véget, kanyarodva, hogy mint egy ajtó, elforduljon az úrtól.
Miközben a kötelet húzom odaszólok a többieknek:
- Kicsit bentebb - a fejemmel mutatom az irányt (ahol az elf látta a mozgást, és ahova Stancil is mutatott) - van egy nyompár ami nem orkké. követni nem tudom mert ahhoz nem értek, de valami orknál kissebb hagyta a nyomot. Talán ember. Ha valaki ért hozzá nézze meg érdemes-e követni.

- Én valamennyire értek a nyomolvasáshoz, úgyhogy megnézem, de akkor nagyon figyeljetek, mert itthagyom az őrséget!
Elindulok arrafelé amerre a nyomok vannak. Közben a nyílpuskámat elrakom és visszacserélem rövidkardra, hátha közelharca kerül ismét sor.
Nem túl sok idő telik el és visszatérek.
- Úgy tűnik ismeretlen "barátunk" végignézhette az eseményeket, mert megállapítottam, hogy elég hosszasan álldogált ott. Valószínűleg ember lehetett az illető (talán ő bérelte fel az orkokat?) Na de mindegy, ez abból a szempontból lényegtelen, hogy most úgyis tovább kell mennünk. A nyomokat lehet, hogy tudnám követni, de szerintem teljesen felesleges lenne, most más dolgunk van. Azonnal induljunk?(a kérdés feltevése közben szállok is fel a batár vezető ülésére,kardomat mostmár elrakom.)

Miután vagy két lábnyit elmozdítom a rönköt nagy erőlködve, abbahagyom és pihenek. Felrakom az összegyűjtött fegyvereket is kiveszek a zsákomból egy darab szárított húst, meg a kis vizes kulacsot, és a kulacsba töltök egy kevés pálinkát. Boci és Szürkesörény elé rakok egy kis füvet aztán bal hónom alá kapom a bárdom és bal kezemben a kulaccsal jobbal a rágcsált húst fogva visszamegyek Capullo mellé. Húzok egyet a kulacsból aztán odaadom neki és tovább figyelem az erdőt.
- Ez nem annyira tüzes mint én Álszakállú barátom. Ártani nem fog, de a szomjad oltja és talán kicsit elviselhetőbb lesz a várakozás. Ha ittál dobd oda Stancilnak, hátha megszomjazott. Derekasan helytált magához képest. - Stancil felé fordulok és egy félvigyorral odaszólok neki is - De a kulacsom kérem vissza!
Huzok egyet a felemnyujtott kulacsbol, majd odaadom Stancilnak.
- Itt van fiu. tenyleg derekasan kitartottal.
A srác beleiszik, majd könybelábad a szeme, és köhögni kezd.
- Nagyon finom... - közli kissé kényszeredetten.
Majd a torpehez visszafordulok:
- Koszonom! Meg egy ideig jo lenne ha varnank, mig osszeszedem magam, az a nagy allat, eleg szepen elkapott... A fegyvereken kivul nincsen mas naluk? Valami ertekes talan?
- Nem, a fegyvereiken kívül nem volt náluk semmi értékes. Ha felülnék a lovadra te meg a szekéren utaznál, az segítene? Én meg majd melletted léptetek.
- Meg tudnad ulni a lovam? Nem lenne jobb neked menni Csacsi-n, a kolyok meg ellesz a loval. A csacsirol konnyebben harcolnal.
-Bahh.. ha olyan harc lesz akkor úgysem lóhátról fogunk harcolni, ha meg nem akkor meg minek csacsigoljak? A lovad jobban elbír mint szegény csacsi.
- Valaki meg igazán jöhetne segíteni elhúzni ezt a vacakot, mert egymagamnak kicsit soká tartana.
Ha látom, hogy senki nem segít Gren-nek, akkor én odamegyek és segítek neki.
Ketten kemény fél órás erölködés után annyira elmozdítjátok a fát, hogy tovább lehet haladni.

Míg ti a fával bajlódtok:
Miután elövetem a kötözéshez használt cucaimat a ládából ellátom Capulló sebeit. Amenyire csak tudom. Nem sajnálok némi cickafark fözetet sem.
Megkoszonom a kirurgusnak a munkajat, majd a segitsegevel feltapaszkodok, odamegyek a lovamhoz, es kihuzom kardjaimat, egy gyors mozdulattal megszabadulok alcam nagy reszetol, es csak a nyeregtaskaba gyomoszolom, es elindulok hogy elfoglaljam a torpe helyet a szeekren, ahol tovabb folytatom a "tisztalkodast". Kardjaimat magam mellett tudva elegedetten dolok hatra, pihenni.
(A kötözés és ápolás azt eredményezi, hogy nem fertőzödik el a sebed és valamivel gyorsabban gyógyulsz, mintha nem láttak volna el, de ettől még nem vagy jól. A kulccsonttörés miatt a bal kezed fel van kötve, nem nagyon tudod használni. Vedd figyelembe, hogy míg jobban nem leszel nem tudsz harcolni (ha mégis harcolsz, az minuszokkal jár). A mozgás is nehezedre esik, ráadásul a sérüléseid hosszan gyógyulnak, erről se feletkezz meg.)

Miután elhúztuk a fát megtisztítom a fegyvereim, felcsatolom őket aztán felmászok a szekérre és kiveszek még egy kis kaját. Eközben Stancil lemászik a batárról, majd odamegy hozzád és visszadja a kulacsodat. A pálinkázott vizes kulacsot is magamnál tartom, aztán a kaját rágcsálva felmászok Capullo lovára a szekérnél. Körbenézek és a többiek felé szólok:
-Na? Indulunk? Menjünk mielőtt gyorslábú kedvencünk újabb büdös orkokkal jön vissza. Nem mintha ellenemre lenne a harc, de így lassan fogunk haladni, ha megvárjuk mindíg őket!
Stancil felül a csacsira, és várja az indulást.

Nem Capullo az egyetlen sérült. Igaz, pszivel vissza lehet regenerálni az Fp-t, ami a seb kinézetén is sokat javít, de legalább egy fertőrlenítés ráférne azokra a vágott sebekre.
Akin valamiféle vértezet volt, és az sikeresen megvédte őt (nem volt túlütés), annak leginkább csak zúzódásai, véraláfutásai, és horzsolásai vannak.

Én megpróbálom a saját sebeimet ápolgatni a batáron ülve,de nem tudom mennyire sikerül.
Kötszer és egyéb felszerelés, valamint hozzáértés nélkül, nem igazán sikerül.

Halljátok, ahogy a nő fordít, majd a férfi válaszol, majd a nő kiszól:
- Indulhatunk. Mint mondtam utunk lenni sietős.

P.sz. 3736, Arel 3. havának 19. napja, az Acél órája
 

Körülbelül még egy és fél óra van hátra napnyugtáig, mikor újra útrakeltek.
Egyessével haladtok át a fa két része között, és csak utána veszitek fel kis módosítással az alakzatot.
Oler megy elöl, utána a batár, bal oldalán Gren, a másikon Iarwain, közvetlen a batár mögött Stancil következik, utána pedig a póni és öszvér által húzott szekéren Capullo és Morel.

Még be van borulva, de már csak szellő fújdogál, az eső pedig elállt. Az út nyugalmasan telik. Körülbelül napnyugta után egy órával találtok egy kisebb fogadót az út mellett.

A nő fordít, majd a férfi mond valamit, végül jön a válasz:
- Igen, megpihenünk itt, ha a hely lenni biztonságos. A Gren nevű törpe megy elöl, utána a Morel nevű ember, és együtt nézni szét benn, biztonság van-e. Utána jönni vissza és beszámol nekünk.

Miutan hallom a nagyur parancsat, odaszolok Morelnek:
- Biztosisd a feket, a tobbit bizd ram... Ha valaki jon majd rajuk mosolygok, azzal tuti elriszatom oket - es ezzel kivillantok egy eleg rusnya mosolyt. (Chaos: Mike karija kb olyan "szép" mint a tied)
Kardomat jobb kezem kozlebe helyezem, biztos ami biztos alapon.

Míg ők körülnéznek addig én is kémlelem a terepet és keresek a batárnak valami elhelyezési lehetőséget és egy olyan fiút aki a lovakkal foglakozik az itt tartózkodásunk ideje alatt.
A fogadó mellett megtalálod az istálót, és Stancil felajánja, hogy majd ő segít ellátni a lovakat, de persze istálófiút is találsz. Az istálóba a batár is befér.
A fogadó környéke egyébként rendezett, veteményes kert van mögötte, és tisztás előtte.
Rendben! Megvárom amíg visszajön Gren és Morel, majd utána beállok a batárral. Stancilnak megköszönöm a felajánlást, elfogadom, majd megkérdezem, hogy mit kér érte cserébe?
- Elég az, ha magukkal mehetek valameddig, addig legalább tető lesz a fejem felett és étel a tányéromon. Ezért cserében meg is dolgozm, sok mindenhez értek. Mondjuk a dolgok megszerzése az egy külön eset, de mivel nagyúr megtiltotta, így hát hagyjuk is...

P.sz. 3736, Arel 3. havának 19. napja, a Feketeacél órája
 

Beléptek a fogadóba. Egy viszonylag nagy ívó és étkezőrész fogad benneteket, egyszerű, fából készült bútorokkal: székek, asztalok. Az egész fogadóra jellemző ez az egyszerűség, a padló falécekből van, az ablakkeretekre marhahójagot feszítettek.
Két utazó ül egy-egy asztalnál, hátul a pult közelében. Mind a két férfi egyszerű ruhát hord, nincs rajtuk semmi feltűnő. A pult szemben a bejárattal helyezkedik el, mögötte egy nagydarab ember épp poharakat törölget.

Amig varunk a tobbiekre felmerem magamnak ezt a fogadot.
Mekkora a tisztas elotte?
Akkora, hogy egy batárral meg lehet fordulni rajta, tehát elég nagy.
Milyen messze van tole az erdo?
Mivel nem állsz fel és mész körül, ezért hátul nem tudod milyen messze van az erdő. Jobb oldalt van az istáló az épület mellett, arról viszonylag messze van az erdő. Balról nincs más épület a fogadó mellett, így ott csak közel van az erdő (2 - 2,5 ynevi láb).
Milyen magas az epulet? Egy szintes?
Egy emelete van.
milyen anyagbol van epitve? fa, vagy ko?
Fából van.
hany ut vezet el innen?
Csak egyet látsz.

Belépve az ajtón körbenézek, majd a put mögött álló ember felé indulok. A két másik vendég felé biccentek és a pulthoz érve megszólítom a fogadósnak kinéző embert.
-Szép estét adjanak az istenek! Éjszakai szállást és ellátást keresünk egy megfáradt csapatnak. Akad e Önöknél szabad szoba?
- Estét magának is! - mondja, s közben felpillant rád, majd ismét a kezében lévő pohárra koncentrálva folytatja - Akad egy-két szoba. Mennyi kéne?
-Vagy három kellene egymás mellett jó uram. Persze, csak ha van. Meg némi segítség ha volna. A követúrral a fővárosból jövénk és ocsmány orkok támadtak ránk az úton, egyik társunk csontja törött. Értünk valamelyest a gyógyításhoz, de egy papot kéne neki keríteni, ha lehet.
- Van három szoba két-két hellyel, de nincsenek egymás mellett. Az eső miatt most több a vendég mint általában. Ha kellenek a szobák, azzal szolgálhatok de pap az itt nincs, templom sincs a közelben, de ha elmennek Chasiel-ig, ott biztosan találnak.
- Hmm... Megkérdezem majd a nagyurat, de szerintem rendben lesz, és kivesszük. Megmutatná a szobákat?
- Természetesen, fáradjon utánam - azzal leteszi a poharat, és elindul jobbra, ahol az emeletre vezető lépcső van.
A lépcsőfokok meg-megnyikordulnak a súlyod alatt, a korlát pedig halkan reccsen egyet, ahogy rátámaszkodsz.
Amint felérsz egy folyosót látsz magad előtt, amit két oldalról ajtók szegélyeznek (összesen öt-öt ajtó van mindkét oldalon). Ahogy elindultok a szobák felé, észreveszed, hogy a padló itt legalább annyira nyikorog, és recseg, mint maga a lépcső.
Először a jobbról a harmadik ajtó előtt álltok meg. A fogadós szélesre tárja az ajtót, és a lámpást messze maga előtt tartja, hogy jobban láss.
A szoba eléggé siralmas látványt nyújt. Az egész helyiség épp akkora, hogy két ágy és egy kisebb polc elférjen benne. Jobb oldalt a falnál van egy ágy, amin egy szalmazsák és pokróc hever, mellette a szoba közepén egy ugyan ilyen ágy van, a baloldali fal mellett pedig egy polc helyezkedik el. A bútorok között annyi hely van, hogy egy ember épp elférjen. Az ablak nem túl nagy, és a középső ágy felett található. Az ablakokkeretre itt is marhahójagot feszítettek, előtte egy kopott függöny lóg.
- Sajnálom, nincs jobb szobám, a jobbakat már kivették, már csak ilyenek maradtak. Szobánként három rézért megszámolom az árát vacsorával együtt.
Utána elvezet a jobb oldali utolsó, és a baloldali utolsó szobához, mind a kettőt megmutatja, szakasztott ugyan ilyenek.
Miután megnéztük a szobákat. Visszamegyek a batárhoz és beszólok:
-Nagyuram! 3 szobát tudnak adni, bár állapotuk erősen leromlott a városi fogadókéhoz képest. Sajnos a jobb szobáik már foglaltak. Maga a fogadó sem a legjobb állapotú, de a nyikorgó pallók az esti őrségnél előnyünkre vállnak. 3 rezet számolnak szobánként étkezéssel. Ha mást óhajt éjszakára akkor Chasiel-ig kell mennünk még. A fogadósnak nem ígértem semmit. -kissé halkabban megjegyzem- Ha rajtam állna, inkább a szabad ég alatt éjszakáznék, vagy elmennék Chasielbe, de az Öné a döntés.

-Torpe uram! Milyen messze van ez a Chasiel?
Megvonom a vállam.
- Nem tudom. Nem ismerem a környéket. Megkérdezhetem a fogadóst, de éjjel inkább együtt kéne maradnunk.

Amikor meglátom,hogy kijött a Törpe a fogadóból, és elmondja a tapasztalatait, én bemegyek, illedelmesen köszönök és megkérdezem a fogadóstól, hogy nem tudja e esetleg hogy mennyi idő Chasielig eljutni?
- Egy jó lóval akár két nap alatt is meglehet járni. De én a maga helyében nem sietnék olyan nagyon így éjszaka, nemrég hallottam, hogy orkok garázdálkodnak a környéken. Jobban járna az úr, ha itt éjszakázna, és nappal folytatná az útját.
- Köszönöm az információt - ezzel kimegyek a fogadóból, hogy mindenkivel közöljem, hogy 2napra van innen Chasiel, ami elég szomorú hír mert én azt hittem, hogy kb 2 óra. Várunk a Nagyúr döntésére...

Halljátok a nő hangját:
Itt éjszakázunk.
Őrség lehet a 2 fő, de a szobánkon kívül. Holnap hajnalban megyünk tovább. A városról még döntök.

-Torpe uram , harmatok kozott osszatok el az orkodest itt kint, sajnos nem vagyok jol, igy nem tudom vallani az orkodest, nyugovora terek, valaki majd keltsen fel mielott indulunk - es ezzel elkezdek cuccolodni. Lekaszalodok a szekerrol, hosszu kardomat folkotom egyenlore, es lovamrol leszedem a hatizsakomat.
-Stancil! Csacsit radbizom, es orulnek ha a lovamrol is gondoskonal, nekem nincsen erom most arra. majd zsebenbol elohuzok egy ezustot es odanyujtom a fiunak. - Megszolgaltad, es bizom benne hogy meg lesz ra alkalmad keresni tobbet is ebbol.
- Szívesen segítek, uram! - mondja lelkesen Stancil, és elvezeti a lovat és a szamarat.
Elindulok a fogado fele.
A fogadóban a fentebb már leírt látvány fogad.

Én is ugyanarra várakozok mint Oler, tehát hogy a Nagyúrék kiszálljanak a batárból. Ha ez megtörtént akkor beállok a batárral, majd Morelt keresem meg, sajnos eddig nem volt időm beszélni vele.
A batárból kiszáll a nagyúr, utána pedig az úrnő a gyerekkel, és a fogadófelé indulnak.

Odabent biccentek a fogadosnak, majd megkerdem hogy merre flee vannak a szobak , leroskadok egy kozeli szekre, es megkerdem nem e keszitene elo valami etelt az egesz csapatnak.
- Szóval maga is azzal az urasággal van? Értem. A szobák az emelten vannak - fejével a jobb oldalt található lépcsőfelé biccent - jobb oldalt a harmadik és az utolsó, valamint a baloldalt az utolsó az önöké. Természetesen vacsora is jár a szobához.
Miután megkérdezi, hány főnek kell étek, és te válaszolsz, elsiet. Majd három asztalhoz megterít, és kihozza az ételt, ami köleskásából, sajtból, egy kissé szikkadt cipóból, és egy nagy kancsó tejből áll. Ennél azért lényegesen jobbat is ettél már, de mondjuk rosszabbat is...

P.sz. 3736, Arel 3. havának 19. napja, az Ón órája
 

Akinek van lova, vagy egyebe, az Stancil és az istálófiú segítségével elhelyezi, és ellátja azt. Aki az istálóban tesz-vesz, az körülbelül akkorra ér be a fogadóba, mikor a fogadós kihozza az ételt. Megvacsoráztok. (A vacsora és a fogadó leírása valamerre fentebb olvasható.)
El kellene döntenetek, ki melyik szobában lesz, és hogy ki hol örködik.
Körülbelül két óra van hátra éjközépig, mire a megbeszéléssel, a vacsorával és a cuccolással végeztek.