Jaja, magam is így gondoltam :)

Nem tudom, hogy a viselkedésben mekkora szerepet játszik az öröklés. (A piszichológusok biztosan éveket elvitáznának egymással a százalékokon...)
De az öröklésről utólag már nem tehet sem a szülő, sem a gyerek. (Legfeljebb előtte, ha pl. kisszéket csinálnak gyerek helyett, vagy másik párt választ még idejében, stb.)

Hogy mit lát otthon? Hát igen. A gyerek odavan bölcsődében, óvodában, iskolában, a szülők jobb esetben dolgoznak. Mit lát a gyerek? Hogy reggel elmennek a szülők, este pedig fáradtan hazajönnek. Most akkor hogy neveljem a gyermekem, ha alig találkozok vele?

Milyenek a társai? Attól függ, milyen bölcsődébe, óvodába, iskolába tudja a szülő beirattatni. Nagy választási szabadsága a szülőnek nincs. Távolság, ismerettség és pénz függvénye.

Hogy milyen példaképet választ a gyerek? Hát igen, ez bizonyos keretek között már a gyerek saját döntése.

De hol van ebben a szülő felelőssége?

Igenis szeretném, ha jó pedagógusok nevelnék a gyerekem, mert az embereknek különböző a munkájuk. A pedagógusnak az lenne, hogy ha már a gyerek az ideje nagyrészét vele tölti, akkor nevelje jól a gyereket. Azért kapja a fizetését. Ha meg befásult, akkor hagyja ott az állását, keressen másik munkahelyet, ezáltal lehetőséget biztosít fiatal, nem befásult pedagógusoknak arra, hogy a gyerekeket helyesen neveljék, és ő is jól jár, mert ha egyszer már utálja a munkáját, akkor jót tesz a változás.

Persze, hogy szeretné az ember, ha a saját értékrendszeret és nem egy idegenét venné át a gyerek. De lássuk be, erre általában nincs lehetőség. Persze ha az anya otthol tud maradni a gyerekekkel, mert a férj annyit keres, hogy megtehetik. Na de ez már egy másik ország lenne...

És hogy miért van olyan sok problémás gyerek? Mert ilyen a világ. Talán a többségén nem pszichológus tudna segíteni, hanem több családdal eltöltött szabadidő, kevesebb megélhetési gondok tenne igazán csodákat.

halkan megjegyzem, hogy egy 50 éves pedagógus, aki az ÉG VILÁGON SEMMI máshoz nem ért, de még kb 12-17 éve vissza lenne a nyugdíjig, az mit kezdjen.
sajnos nem jószántából ül bent az iskolában, meg óvodában, hanem mert ha felmond, éhenhal.
a pedagógus az, aki (ez nem sértés, senki ne sértődjön meg) semmihez nem ért, csak az emberekhez.
nem véletlen az a mondás, hogy aki érti csinálja, aki nem érti tanítja...
viszont ha belefásul abba, amihez ért, akkor neki nincs alternatívája, nem tud máshol elhelyezkedni.
mellesleg nincsenek nagyon munkához szokva... pl egy óvónéni, aki csak pici gyerekeket látott egész életében, nem fog tudni neked prezentálni egy marketingstratégiát, de hogy hétköznapi elvásároknál maradjak, nem lesz magas szintű számítógépes ismerete, nem lesz szakirányú végzettsége. és semmilyen más munkában nem lesz munkatapasztalata.

mert aki mondjuk pincér, az azért a vendéglátáson, kereskedelmen, idegenforalmon belül el tud helyeztkedni, mert aki ezekben a körökben mozog, az nagyjából rálátással van a hasonló helyen dolgozók munkájára is.
pl ha egy hotelbe recepcióst keresnek, előbb fognak eflvenni egy pincért, mint egy óvónőt... pedig kimondottan egyiknek sincs szakmája hozzá.

az egészben a hiba ott van, hogy belefásulnak, és muszájból csinálják.
ez átmegy a gyereknek... a gyerekek egyáltalán nem hülyék (bár sok felnött hsizi azt, hogy a gyerekek nem éreznek, nem értenek sok mindent... pedig de!)
a gyerek belül érzi, hogy ő itt nyűg, nem szeretik, és a pedagógus csak azért van ott, mert nem mer elmenni onnan... ezért sokszor nem megfelelően viszonyulnak a gyerekekhez... szeretet helyett büntetés, beszélgetés helyett büntetés, stb...
a legtöbb gyerek a szeretethiány miatt rosszalkodik, hogy figyeljen rá végre valaki.
ezek figyelemfelkeltő manőverek. a pedagógus, aki ezt nem szívvel-lélekkel csinálja, az viszont nem foglalkozik ezzel, csak annyit mond, hogy a gyerek rossz, aztán küldi a sarokba...

iszonyatos szégyenérzet ez a gyereknek, kirekesztődik a társaságból egy idő után, és végletes rakcióik lehetnek...
vagy túl agresszívek lesznek, vagy pedig magába forduló tutyimutyuk...

mi a megoldás?

nem kéne a pedagógusokat agyonterhelni, alulfizetni, és a fizetésükhöz képest aránytalanul nagy felelősséget a nyakokba varrni...

ezzel talán elősegíthető lenne, hogy a felvigyázás ne kényszermunka legyen, hanem saját akaratból fakadó...
nagymértékben javulna a gyerekek lelki fejlődése. (szerintem)

Amit leírtál és nekem átjött belőle, azzal teljesen egyetértek. De természetesen a tulterhelést, alulfizetést nem lehet megoldani rosszul működő gazdaság mellett, így ezt nem tekinteném megoldásnak. Ellenben esetleg lehetne korlátozni a pedagógiai pályán eltöltött időt, pl. 10 évben lehetne maximalizálni. Ekkor a pedagógusok még nem égnének ki, illetve a páylakezdő pedagógusok 10 év múlva még elég fiatalak lennének a váltáshoz, az idősebb korban pedagógusi pályára lépettek pedig korábbi tapasztalatuk alapján nem lennének esélytelenek idősebben is más jellegű munkát találni.

Ilyen 10 éves ciklusokkal hogy gondoltad ezt? Pedagógusi "sorkötelezettséget" vezetnénk be, mint régen volt a hadseregnél, és mindenkinek le kell tölteni 10 évet mint pedagógus? Mert egyébként nem biztos, hogy találnál elegendő embert.
(Nem beszélve arról, hogy bármely szakma kihalna ha a művelői 10 év után mikor már kezdene némi tapasztalatuk lenni benne, kötelezve lennének a szakmai munka félbehagyására)

Tulip: 3 hós koromtól bölis voltam, anyám dolgozott plusz másod diplomát csinált apám meg katonatiszt volt egy másik városban + 4 éves koromban el is váltak.

Mégse várta el az anyám hogy a böli meg az ovi neveljen fel, az ő értékrendszerét vettem át és én se szeretném ha ez másképp lenne. Persze volt nagyszülői segítség de pl mégse lettem vallásos pedig ők pl szerették volna :)

Elég nagy hibának látom hogy egyre elterjedtebb az a nézet hogy nevelje az állami/magán (kinek kinek anyagi lehetőségei szerint) intézet én majd adok kaját ágyat hogy éhen ne haljon és legyen hol aludnia. A szülői törődést szeretetet is a pedagógusra bíznád?

A gyereket a szüleinek és a családjának kellene elsősorban nevelni azért él családban és nem intézetben...

Aki szeret gyerekkel foglalkozni az több pénzért sem fog többet, illetve kesebbet pénzért kevesebbet adni át magából és a tudásából, mert nem az anyagi célok motiválják elsősorban hanem a szakmájának és a gyerekeknek a szeretete. Ezzel nem azt mondom hogy nem érdemelne magasabb bért, hanem azt hogy nem ettől fogja függővé tenni hogy milyen minőségben adja át a tudását, és biztos mindkét esetben tuti a maximumot adja ki magából.
Aki viszont a pénztől teszi ezt függővé hogy mit nyújt a gyerekeknek, nem erre a pályára való. Szerencsére ilyen pedagóus kevés van, vagy csak én vagyok olyan szerencsés hogy nem ilyenekkel kerültem kapcsolatba.

Én magamból indulok ki és a munkámat hozom előtérbe. 5.45-kor kelek és 6.15-kor megyek munkába minden nap, nincs hétvége, nincs szabadnap, havi 28-30-31 napot dolgozok, csak ünnepnap van. 15.00-kor végzek, ha végzek, de lehet tovább kell maradnom, mert nem végeztem és csak másnap lenne több munkám azáltal. Szombaton 17.00-ig kell lennem. Ahohy jön be a jó idő minden nap legalább +2 órát dolgoznom kell. Hazaérek 16.30 körül, amikor már Sándor otthon van a bölcsiből. Evés fürdés, mert emberből vagyok és elment megint egy óra, mert nekem is jó leülni, eljött a fél hat. Ha otthon van, akkor hétig tudok vele játszani, foglalkozniu, mert hétkor vacsi, utánna fürdés és alvás. Ha délután nem alutt a bölcsibe, akkor ez fél órával előrébb jön. Miután lefeküdt, leülök a gép elé és gépelem a könyvemet, mert köt az általam szabott határidő. Tízkor le kell feküdnöm, mert fizikai munkát végzek és korán kelek. Magamra egyátalán nincs időm, exem állandóan frusztrál. Annyit foglalkozom a fiammal amennyit csak tudok, de az a másfél-két óra csak arra éleg, hogy örüljünk egymásnak.

Pepa: Erre nem lehet mit mondani csak azt hogy sajnálatos dolog...
De hogy vki sosem ér rá a gyerekével foglalkozni /teljesen mindegy hogy miért/ még nem lehet egy az egyben másra hárítani a felelőséget, vagy egy intézménytől elvárni azt amit a családnak kéne nyújtania.
Gondolom azért nem csak te egymagad vagy a fiad családja...
A családnak igenis felelőssége van
Az bölié az hogy gondozza, ovié hogy fejlessze az iskoláé hogy oktassa neagyisten ápolja a tehetségeket /ez utobbira sajnos kicsi az esély/
Továbbá ha a gyerekem suliba kerülvén az otatás helyett a pedagógusa azzal foglalkozik hogy 3-4 problémás gyereket "neveli" hát nem lennék túl boldog tőle.

Nem áll szándékomban másra hárítania felelőséget. mindent amit "elkövet" engem terhel és vállalom azt. Természtesen van egy anyja is, illetve még otthon lakunk és ott a nagypapa is. Megteszünk mindent Sándorért. Kicsit drasztikusan fogalamazva: az anyja most látja el minden jóval, én meg megteremtem neki a jogdíjjas jövedelmet, vagyis az életéről gondoskodom.