Magamban csendesen káromkodok egyet Hyas válasza után.
-Fél óra és jövök. Készüljetek fel addig.
Megkérdem a fogadóst valamiről törpéül.

P.sz. 3737, Kyel 1. havának 5. napja, a Vörösréz órája

Alysium: miután alaposan körebizsgáltátok a kastélyt kívül-belül, visszatértek a szentélybe, ahol rövid idő után a pap ébreszt titeket. Hiába tudod, hogy eddig aludtál, nem érzed magad kipihentnek, ráadásul az italtól még bódult vagy egy kicsit. Hajnaltájban értek vissza a fogadóba.

P.sz. 3737, Kyel 1. havának 4. napja, az Ezüst órája

Farkas, Gren: egy nappal le vagytok maradva a többiekhez képest, úgyhogy hajrá!

Halkan mormogva (a hangsúlyok alapján káromkodva) térek vissza Farkas-ékhoz.
-Nincs időnk segítségkéréssel próbálkozni. Kapjuk össze magunkat és utánnuk!
Kimegyek és amilyen gyorsan lehet, felkészítem a lovakat az útra. A málhát a lehető legegyenlőbben osztom el, és az övemre kötözök hármat az olajos szénporral töltött szütyők közül.
-A lovakat óránként-kétóránként cseréljük, van elég, hogy gyorsabb haladást bírjanak.
Vezetékre fogom Szürkesörényt és miután rendeztem a pénzügyeim a fogadóssal nekiindulás a városkapu felé.
-Hyas! Próbálj meg időnként az Úrnővel kapcsolatba lépni! Jellegzetes tájpontokat kérdezz és ha látsz olyat arra irányíts! Valahogy be tudnád tájolni valami praktikával, hogy merre lehetnek tőlünk pontosan?
- Nem, ilyen praktikákhoz nem értek, de az úrnővel tudom tartani a kapcsolatot.

A déli vagy a keleti (vagy esetleg másik) kapun hagyjátok el a város?

-Hyas! Valami hegyre, dombra emlékszel azokból a képekből amit küldött az úrnő? Valaminek lennie kell ami útba igazít. Meg kérdezdd meg hányan éjszakáztak a városban és mijen volt a kapu amin kimentek, az őrök ruhája, bármi ami segíthet megtalálni mielőbb.
- Rendben, megkérdezem - iyy szünetet tart, majd kisvártatva folytatja - Négyen voltak rajta Stancilon, a másik nőn és a fiún kívül. Hogy a többiek hol voltak azt nem tudja, de a városból való indulás után nem sokkal csatlakoztak hozzájuk Az őrök ruhája és a kapu olyan volt, mint amilyen annál a kapunál, ahol bejöttek.
Közben lassan léptetve, hogy a lovakat bemelegítsük elidulunk a déli kapu felé.

Gren: az idejövetel során tapasztaltad, hogy a városkörül a táj elég egyforma, a dombok nem adnak támpontot, viszont láttál egy tavat is a távolból

Megkérdem a tavat is Hyas-tól, látta e az Úrnő, és ha igen merre esett a haladási irányuktól.
A kapunál érdeklődöm az őrőknél, láttak-e egy Hyas elmondása szerinti kinézetű és létszámú csapatot.
A tó elhelyezkedése és rövid kérdezősködés alapján sikerül kiokoskodnotok, hogy valószínűleg a keleti kauról lehet szó. A kapunál lévő őrök pedig megerősitik, a gyanutokat.
Elindultok a viszonylag széles földúton kelet felé, az út egy órányi út után ketté ágazik, ti az útmutatás alapján a délkeleti irányt választjátok. Pár óra múlva körülbelül elértek oda, ahol a csapat letért az útról. Hosszabb keresgélés után a nyomokat is megtaláljátok, ezt követitek a továbbiakban.

Mennyi pihenőt tartotok a nap folyamán?

Én a többieknek könnyű vágtát javaslok (amit egy "átlagos", utast szállító ló max 4-5 órán át bír) óránként 5 perc lépéstempóval és lócserével. így a lovak mindegyike elég friss marad és gyakorlatilag állandó nagy tempót tudunk diktálni. Megállni csak dél környékén szándékoznék egy fél órára, ha addig bírjuk "hátsóval" és lovaglás közben együnk aki éhes.

Miután letértek az útról, időnként rétekkel tarkított erdőben haladtok, hegyes-dombos vidéken. Látszólag város közelébe sem vagytok mikor rátok esteledik. Nem sikerült beérnetek azokat, akikat üldöztök.

Hogyan tovább?

Időnként megkérdem Hyas-t, hogy jó felé megyünk-e. Aztán kérdek még tőle:
-Az Úrnő meg van kötözve? El tudna ejteni valami tárgyat? Ha igen, és nem veszik fel a "kísérői" akkor jelezzen neked és meg tudjuk becsülni mekkora a lemaradásunk. Jelezzen akkor is, ha megállnak, vagy többen leszakadnak a csoporttól.
Próbálok nagyobb tempót diktálni az üldözöttekénél. Ha nem pihentek napközben akkor a lovaiknak már teljesen ki kellett fáradnia, a mieink pedig még bírnak pár óra utat.
Hyas annyit tud mondani, hogy szerinte valószínűleg jó felé mentek, de nem biztos elég egyforma a táj errefelé.
- Rendben megkérdezem - itt szünetet tart, majd rövid idő után folytatja - Igen, meg van kötözve. Azt mondta, együtt van még a csapat.

Gren: éjszaka akarsz erdős terepen nagyobb tempót diktálni a lovaknak?

Napvilágnál igyekszem az üldözötteknél nagyobb tempót diktálni, hogy faragjuk a hátrányt. Amikor besötétedik igyekszem tartani legalább az ő tempójukat. Hyas-t megkérem, hogy szóljon az úrnőnek, hogy amint megállnak jelezzen nekünk.
Fogalmad sincs milyen az ő tempójuk, csak feltételezni tudsz, viszont azzal tisztában vagy, hogy több órás lemaradásotok van. Estére azért eléggé kész vagytok, főleg Farkas, akit még mindig kínoznak a sebei. Erdős terepen éjjel leginkább csak úgy tudtok haladni, hogy vezetitek a lovakat.
Tovább mentek éjjel is?

Amíg bírja Farkas addig haladjunk tovább, hogy minél többet lefaragjunk a hátrányunkból. Közben időről időre Hyas felé sandítok, hogy jelez-e neki az úrnő, hogy megálltak az üldözöttek.
Már legalább két órája besötétedett, mikor Hyas szól, hogy megálltak pihenni, és a tegnapi csapat ismét különvált tőlük, de hogy hova mentek, azt az urnő nem tudja.
Még körülbelül egy órát haladtok tovább, mikor Farkas már nem bírja tovább.

Farkas: nagyon sajognak a sebeid, és fáradt is vagy rendesen, külön-külön mind a kettővel megbírkoznál, de így... úgy érzed muszáj pihenned.

Gren, Farkas: hogyan készültök neki az esti táborozáshoz, ha egyáltalán készülődtök valamit?

Aúú, Pettyes: mivel töltitek a következő napot?

Mikor Farkas kidől, megállunk és Hyas-hoz fordulok:
-Szólj az úrnőnek, hogy amint reggel ébrednek, illetve megjön az eltávozott csapat szóljon! Előbb, vagy legalább ugyanakkor kell indulnunk mint ők! Hányan vannak most a közelében?
- Rendben - rövid koncentrálás után folytatja - négyen vannak a közelében.

A lovakat kikötöm a fákhoz, hosszú pányván és lemálházom őket. Adok nekik enni-inni, a pónim külön lecsutakolom.
-Hideget eszünk. - mondom a többiek felé.
Átkötözöm Farkas sebeit:
-Aludj és pihenj. Hyas! Bírjuk ketten, felváltva az őrséget? Óránként váltás, Hogy ameddig tudunk pihenjünk.
- Három óra múlva leváltalak, utána hajnalig én őrködök.

A nap nagyrészét elmélkedéssel, és készülődéssel (felszerelések ellenőrzése, stb) töltöm.
Napnyugta előtt nem sokkal vendéged érkezik.

Pettyes: a nagyúr szellemnyelven megkér, hogy ha lehet ne nagyon hagyd el a fogadót, mert túl nagy feltünést keltenél, ha mégis elmész, akkor pedig légy óvatos, és igyekezz kerülni a kívácsi szemeket.
Hogyan töltöd a napot?
Napnyugta előtt nem sokkal a nagyúrnak vendége érkezik: egy középkorú férfi, aki arcra nagyon hasonlít az úrra (akár ikrek is lehetnének, ha nincs a korkülönbség köztük). Hosszan elbeszélgetnek, majd éjközép előtt nem sokkal ismét elindultok a szentélybe. Most nem kötik be a szemed. A tengerparton haladtok hosszan, majd egy szikla beugróba léptek be, ahol a nagyúr valamit megnyom a falon (te hiába nézted a falat nem láttál semmi különöset rajta) és egy szűk rés nyílik a sziklában (oldalazva épp befértek). A túloldalon ismét matat valamit a falon, és a járat visszacsukódik. Egy félhomályos folyosón haladtok hosszan, amit egy kőajtó zár le a másik végén. A nagyúr egy az ajtó melletti mélyedésbe beleilleszt valamit (úgy csinálja, hogy ne lásd, mi van a kezében), és az ajtó kinyílik előttetek. Belépve a tegnap látott szentélybe találjátok magatokat. A sötét oltár előtt hét alak térdel, és halkam mormol egy ütemre, a nagyúr és a másik férfi is csatlakozik hozzájuk. A füstölők illatát, és a szokatlan dallamot hallva, a falon táncoló árnyakat látva, olyan érzésed támad, amit eddig csak az otthoni rönkszentélyekben éreztél.
Te mit csinálsz, míg a többiek imádkoznak?

Úgy teszek, ahogy a nagyúr kér, nem akarom felboszantani. Gyakorlok, fegyverrel és elmével egyaránt. A szem érzékszerv nélküli helyzet felismerést, tájékozódást is gyakorlom. Segítek a nagyúrnak, ha kéri. Az étel felhozatalakor a rendelés idejéig lent töltöm az ivóban az időt. Körbenézek, de igywekszem nem feltűnően csinálni, "vadász" vagy inkább határőr ösztöneimben bízva próbálom kiszűrni azokat, akik esetleg veszélyesek lehetnek, akik esetleg nem úgy néznek, ahogy az átlag, vagyis esetleg felismerést keltek bennük. Ha van címerük esetleg a ruhán, fegyveren, megpróbálom felismerni bennük a múltkori nemesi ház címerét. Hasonló cselekedeteket csinálok, de csak addig, amíg az étel el nem készül. Ha semmi különös nincs, akkor nyugodtan térek vissza az étellel a nagyúrhoz.

A gyakorlással jól haladsz. Hamar rájösz, hogy elsötétített helyeken is úgy látsz, mint nappali fényben. A csukott szemmel való gyakorlás is elég jól megy.
Lent a fogadó étkező helyiségében nem látsz egyetlen gyanús alakot sem. A vendégek közül csak páran néznek meg, de ők sem foglalkoznak veled sokáig.


Éjközépkor, mikor útra kelünk nem szólok semmit, csak követem őket. Nem figyelem, hogy mit babrálnak, úgy vélem ha akarják, akkor úgyis képesek elrejteni előlem, amit csinálnak. Bent a szentélyben érdeklődéssel figyelem a többi embert, illetve azt, amikor a nagyúrék csatlakoznak.
Először próbálom megfejteni mit mormolhatnak, bár hamar leesik, hogy valami ima lehet. Először kicsit feszéjezve érzem magam és egy kicsit nem odaillőnek. Ezután kicsit távolabb az oltártól, valahol a nagyúrék mögött pár lépéssel én is meditációs helyzetbe helyezem magam és próbálom ugyan azt a mormolást végezni, amit ők, bár közel sem vagyok biztos abban, hogy megfelelően csinálom, így az elején halkan, magamban próbálom egyeztetni a "szöveget", illetve a hangokat, amit mormognak, majd mikor úgy érzem, hogy egy picit hasonlít, akkor próbálok olyan hangerőre emelkedni, mint ők.

A feszéjezettség érzése hamar elszáll, olyan érzésed van, mintha egy hazai szent helyen lennél, egyáltalán nem érzed úgy, hogy nem itt lenne a helyed.
Az ima szövegét nem érted, és elég idegenül csengenek a hangok (annak ellenére, hogy a nagyúrat hallottad már valami hasonló nyelven beszélni), de mintha legbelül éreznéd miről szólnak a sorok. Csatlakozol az imádkozókhoz, és igyekszel magadban formálni a szavakat, aztán ahogy elkezdesz a hallott szövegre koncentrálni egyfajta áhitat ragad rád a többiekről, és rájösz, hogy nem a szavak ismétlése a lényeg, hanem hogy átérezd az imát. Innentől már nem is törekedsz arra, hogy a többiekkel mormolj. Ahogy belemerülsz az imádkozásba elveszted az időérzéked.
Valamennyi idő után a többiek befejezik a mormolást, és lassan te is feleszmélsz. Miután felegyenesednek, a padokkal berendezett szomszédos szobába mennek. Követed őket. A szobába érve most először van érkezésed szemügyre venni őket. A már ismert papon kívül még két másik szürkecsuhás alakot látsz, mindketten fiatal nők, az egyik kimondottan szemrevaló, a másik átlagos küllemű. Rajtuk, és a nagyúron meg a vendégén kívül, még négy sötétruhás férfi van jelen. A ruhájuk nagyon hasonlít, és az alkatuk is, a hajukat is ugyan úgy hátrafogva hordják, a fegyvereik is egyformák: egy-egy keresztvasnélküli hosszú és rövid penge. Ha az arcuk nem különbözne, vagy hátulról néznéd őket nem tudnád megkülönböztetni melyik-melyik.
A nagyúr sorba röviden elbeszélget mindenkivel. Ahogy megfigyeled elég szertartásosnak tűnik a dolog, és úgy sejted valami hivatalos dolog lehet a háttérben.
Észreveszed, hogy sokan csodálkozva, és leplezni igyekezett értetlenséggel pillantanak feléd.
Mit teszel, míg a nagyúr beszélget?

Követem őket a szobába és végig mérem a jelenlévőket a nagyúron és a papon kívül. Megvárom amíg végig beszél a naqgyúr velük és utasítást kapok tőle. Közben amíg egyre otthonosabban érzem magam, most itt bent, ahogy furcsálkodó tekintetekkel találkozok, nehezen reagálok rájuk. Mindannyian követik, hívőik, aki idegen, az ide nem jut be, akkor mit csodálkoznak, teszem fel magamban a kérdést. Néha a vizslató, buta, csodálkozó tekintetekre szúros tekintettel nézek vissza, de ezután inkább elfordulok és a helyiséget mérem fel, nézek körbe a falakon, a tárgyakon. Időnként a társaságra pillantok, miközben körbe-körbe járok. Kezdem idegennek érezni magam, annak ellenére, hogy kint már otthonosnak véltem a helyem. Kicsit összébhúzom a köppenyem, miközbe készenlétben tartom a kezem a fegyvereimen, nem tudom mit akarhatnak, gondolhatnak, de nem bízom bennük. Láthatják rajtam, hogy kimondottan zavar a bámészkodó, csodálkozó tekintgetésük.

Míg sétálgatsz körbe, a csinosabbik nő csatlakozik hozzád.
- Szerintem is szépek ezek a falak - mondja feléd fordulva, hangjából vidámságot érzel ki. Ahogy rádnéz inkább kíváncsiságot, mint idegenkedést olvasol ki a tekintetéből.

Hyas-nak:
-Biztos bírod majd?
- Bírni fogom.
Ha igent válaszol akkor "jó éjt" kívánok neki és megigazítom magamon a fegyvereimet, aztán elkezdek őrködni.
Lassú, óvatos köröket teszek a "táborunk" körül. A szélétől jó 15-20 lépésnyire is eltávolodom és figyelek-fülelek körbe. Óvatosan mozgok, hogy minél kevesebb, nem odaillő zajt üssek.
Magamban káromkodok rendesen, hogy nem tudjuk mennyire vagyunk lemaradva, mert négy őrrel még elboldogulnánk csak-csak.
A "rendes" és a hőlátásom is használom, próbálok mindent észrevenni amit lehet.

Az erdőt motozó, susogó hangok töltik meg, de nem látsz semmi gyanúsat, és történni sem történik semmi. A megadott idő múlva ébreszted Hyast, utána lepihensz. Hajnal után nem sokkal Hyas ébreszt, hogy ideje készülődni.

- Hölgyem! - biccentek a nő felé, de a fegyverem a köppeny alatt szorosabbra fogom.
Fura, hogy emberi nyelven beszél hozzám és nem a megszokott fura nyelvet beszélik, talán ez is valami próbaféle lesz, amit itt kitaláltak nekem.
- Valóban formásra kialakítottot szépen megmunkált falak, bár közel sem olyan szépek mint Ön! Az építészethez nem értek igazából, a szép falak vizsgálatánál inkább csak valami menedéket keresek a vizslató tekintetek elöl. - válaszolom neki, hűvösen, de nem ellenségesen. A hangnemből érezheti, hogy kimondottan feszélyezve érzem magam, mint valami kísérleti nyúl a kalitkában, amit éppen megfigyelnek, hogy a váratlan eseményekre mit reagál.
A bókjaidat hallva csak rád mosolyog, de nem mond semmit. Mikor befejezed így szól:
- Nézze el nekik a viselkedésüket - biccent a többiek felé - Elég meghökkentő látvány egy elf az Ő jelével. Adjon időt nekik, hogy megszokják a helyzetet. Gondolom önnek is elég új ez az egész, vagy tévedek?

Mikor Hyas felkelt kérdőn nézek rá:
-Készülődnek?
Iparkodok és gyorsan ellenőrzöm Farkas kötéseit. Ha átvérzett valamelyik akkor átkötöm.
Megkérem Hyas-t, hogy segítsen és gyorsan felmálházzuk a lovakat, meg pár marék zabot adunk nekik. Aztán egy eleózsiás zsákból elő némi kaját és indulás. Amíg nincs elég világos, addig vezetve a lovakat, aztán amint lehet nyeregbe és a lehető legjobb tempóban követni az Úrnőéket.
Nézem az időt és megkérem Hyas-t, hogy szóljon mikor indulnak el az úrnőék. Aztán ha elérjük a helyet ahol az este táboroztak, meg tudjuk becsülni mekkora a hátrányunk.
Minél erősebb tempóban igyekszünk utánnuk, de az este előtt nem szándékoznék utólérni őket.
Elkészülődtök, és elindultok. Körülbelül három-négyórányira tippeled a hátrányotokat a táboruk megtalálás után. Napközép után pár órával, egy kövezett útra vezetnek a nyomok. Az út észak-nyugati - dél-keleti irányokban vezet. Hyas próbál kapcsolatba lépni az úrnővel, hogy megkérdezze merre mentek, de valamiért nem sikerül, amit közöl is veletek.
Merre mentek tovább?

Meglazítom a kezem a fegyver markolatán, majd magam mellé eresztem és egy mosollyal tarkított rövid fejcsóválás után folytatom.
- Szóval egyedi vagyok! Nem tudtam róla, sőt ahogy ebbe a helyzetbe keveredtem, úgy akár egy ork is itt lehetne maguk között.
- Hogy új a helyzet, nos szó mi szó valóban nem történt még hasonló velem. Megfogadom tanácsát, de ha kíváncsiak rám kérdezzenek és ne bámuljanak, ahogy Ön is teszi, vagy tán félnek, mert szokatlan a helyzet? - kérdem.
- Alysium vagyok a messzi Sirenar szövetség egy határőre. A nagyurat szolgálom, mert segíthet célom beteljesítésében, amit megfogadtam.
Megvárom, amíg bemutatkozik, majd a kezem nyújtom tenyérrel felfelé, hogy kezetcsókolhassak, ha nyújtja felém.
- Nem félnek inkább csak... - látod, hogy zavarban van - tudja, nálunk az elfek leginkább csak rabszolgák lehetnek... persze ön nem... - zavartan elharapja a mondat végét a palót nézve.
Ahogy témát váltasz a nő ismét visszanyeri magabiztosságát és könnyedségét, úgy társalog tovább, mintha mi sem történt volna.
- Örvendek Alysium - mosolyodik el - Alysa vagyok, ebben a városban lakom. A hivatásomat gondolom már kitalálta - nevet fel.
Kissé tétován nyújtja oda a kezét neked, majd a kézcsók nyomán enyhe pír fut végig az arcán.

Rabszolga, ja teljesen elfelejtettem, hogy itt így néznek a nem emberi származásúra - gondolom, miközben ezt a mondatot hallom és mellé keserű szájíz képe ül ki az arcomra. Folytatva gondolatmenetem: Akkor ezek valóban nem félnek, hanem valami alsóbbrendűt látnak bennem, egy szolga, aki az Ő jelét viseli, ami lehetetlen, hisz ők kimelkedettek és nem viselhetnek el egy szolgát a körükben, szánalmasak, legalábbis eddig nem. Innen mosolyra vált az arckifejezésem.

- Nos, örülök Alysa, hogy megismerhetem! Sajnos csak sejtem, hogy mi lehet a foglalkozása, mert a magamfajtáknak nem sok információ jut az Önök városában, leginkább csak a ... - befejezem mondatom, mielött meggondolatlan szavakat hangoztatnék.
Amikor kezet csókolok, igyekszem felnézni egy keveset, hogyha néznek lássam a szemükben az esetleges felháborodást, hogy egy szolga hozzáér egy "kiemelthez" és ez a helyzet némi gúnyt is csal az arcomra és egy kis önelégültséget, de mikor felnézek a nőre már nem látszik ez a tény az arcomon.

Egy-két arcon villanásnyi megrőkönyödést látsz, de a legtöbben láthatóan nem vették észre, vagy csak nem adják jelét, hogy észrevették volna mi történik.

- Kedves Alysa tájékoztatna, hogy Önök kik és mit fognak képviselni, úgy értem a segítségünkre lesznek, vagy tanáccsal fognak ellátni minket? - kérdem barátságosan, felszabadultabban. A nő hozzáállása bizalmat kelt bennem, hogy nem úgy kezel, ahogy egy elfet kellene.
- Nem gondoltam vona, hogy ekkora talány a hivatásom - nevet fel - Hogy mivel leszünk az önök segtségére, az az uraságon múlik. Ha jól tudom most fogjuk megbeszélni a terveket.

Alysium: az azért feltűnt neked, hogy a nő pont ugyan olyan csuhát visel, mint a pap, akit már ismersz.

Magamban próbálom összeállítani az eddigi útvonalat amit beártak az emberrablók.
Eddig szinte csak dél-délkelet felé haladtak.

Pettyes: ment egy zöld

-Lehetséges, hogy az Úrnőt "elhalgattatták"? Talán rájöttek, hogy kapcsolatot tart valakivel - nézek kérdőn Hyas-ra, hátha tud erről valamit.
- Nem tudom mi lett vele, de nem kizárt, hogy nincs eszméleténél.
- Az eddigi út során az üldözöttek tartottak napközben pihenőt?
- Gondolom tartottak. A két gyerek miatt biztosan meg kellett állniuk időnként.
-De azt mondanám irány délkelet. Ha megállnak pihenni, nyomokat hagynak, ha mégsem erre menntek akkor is "csak" fél napot vesztünk.

Gren, Farkas: Elindultok dél-keleti irányba. Az út eseménytelenül telik. Napnyugta előtt egy magaslatra érve egy várost láttok a távolban, és néhány magányos utazó mellett észrevesztek egy nagyobb csapatot, ami épp arra igyekszik. Véleményetek szerint éjközép előtt beérhettek a városba (feltéve ha kaput nyitnak, és igyekeztek).
Az úton tovább haladva egy magányos utazót értek be. Egy egyszerű ruhába öltözött nő az. Végigmér titeket, ahogy elhaladtok mellette.

Amikor beérjük a magányos utazó nőt, ráköszönök (ha nem a fakóhajúak közül való, mert különben megkérem Hyas-t, hogy ő érdeklődjön a nőnél az üldözöttek után, meg hogy hová tartunk. A nőnek vöröses barna haja van, és feltűnően szép.):
-Jó estét adjanak az Istenek! Tudna nekünk némi tájékozódásban segíteni? Elszakadtunk, lemaradtunk a csapatunk töbi részétől és az útra - lebökök az útövek felé - érve nem vagyunk már biztosak, hogy jó felé tértünk-é. Tucatnyi férfi, gyors lovakon, két asszony és két gyermek. A málha java nálunk van, de belassúdtunk pár kidőlt fa, meg egy lábtörött lovunk miatt. Megmondaná, hogy látta-é őket? Meg hogy ez mely város?
- Maguknak is! Láttam őket, jófelé haladnak, remélem hamar beérik őket. A városról sokat nem tudok mondani, még nem jártam erre.

Látszik az acomon, hogy erősen fürkészem a magányos lovast, mintha láttam volna már valahol.
- Dartun adjun bíkés östet! Nöm találkuztunk má valahun?
A nő végignéz rajtad:
- Önnek is! Nem, nem hiszem, bár elég átlagos a külsőm, lehet összetéveszt valakivel.
Rápillantva egyáltalán nem találod átlagosnak.

-Köszönjük Asszonyom! További jó utat és óvják az istenek!
Gyorsítunk és ha eléggé lehagytuk a nőt akkor megkérdem Hyas-t:
-Ez milyen város lehet?
- Fogalmam sincs.

Éjközép után értek a városhoz. A kapukat zárva találjátok, és őr sincs előtte.

A kapuhoz léptetek és ha van kopogtató karika akkor megdöngetem vele (viszonylag hallkan) a kaput.
Nincs kopogtató, így kénytelen vagy a kaput fáján kopodni. Igyekszel nem dörömbölni, de nincs válasz, így mégiscsak dörömbölni kényszerülsz. Erre egy eléggé morcos hang szól ki valahonnan bentről:
- Mi kéne?
- Bebocsátás, vagy legalább útbaigazítás!
- A kapu zárva van, majd reggel kinyitom. Oszt hova akar útbaigazítást?
- Lemaradtunk a társainktól és amennyire szeretnek minket heccelni biztos, hogy nem mondták, hogy még jövünk! Őket akarnánk beérni!
- Sok ember ment be ma, de a kapu hajnalig csukva van - itt szünetet tart, majd halkabban folyttja - Persze ha elég szépen kérik talán kinyitom...

Magamban káromkodok egy sort, de viszonylag hallkan és nyugodtan folytatom:
-Ha látta bemenni a társainkat akkor talán megkérjük szépen, hogy engedjen be minket. Ha azt is tudja hol vannak most akkor talán meg is köszönjük. Persze az is lehet, hogy ha nem találjuk ott a társainkat akkor nem köszönjük meg.
Fél szemmel Farkas-ra sandítok. Nem tetszik nekem, hogy annyira ideges.
- Ha azokra gondol, akik fizettek, azért, hogy ne engedjem be magukat, akkor nem, nem láttam őket - szól ki a fickó gúnyolódva.

Megvonom a vállam, bár ezt bentről úgysem látja a fickó:
-Végülis mindegy.
Odahajolok Farkas-hoz és Hyas-hoz:
-Tőlem maradhatunk idekint is. Ha a kapukat csak reggel nyitják ki akkor addig odabent lesznek, reggel megkeressük őket, csak előbb kezdjünk hozzá, mint ahogy távoznak.
Mekkora a város? (kb mennyi időbe tellene megkerülni? Van a közelben valami domb-hegyoldal ahonnan többet látni belőle?
Innen egy olyan közepesen nagy városnak tűnik, de fogalmad sincs mennyi időbe telne megkerülni. Néhány kisebb domb van a közelben.

Kissé ideges vagyok és hátrapillantok az úton, hogy a lehagyott utazónő is erre jön-e. Aztán újra beszólok a kapun:
-Hát ez jellemző lenne rájuk. Ha a barátom csillogó szemével kérem akkor kinyitja a kaput?
- Attól függ milyen színben csillog az a szem, esetleg szemek.
A nőt nem látod, de elég sötét is van, és lassabban is haladt nálatok.

- Hát így holdfénynél mintha kissé kékes-fehéren csillogna.
- Nem szeretem azt a színt.

Magamban rendesen fortyogok már, de a hangomon próbálom nem éreztetni:
-Nekem sem a kedvenc színem, de azthiszem több szempár is figyel errefelé és jó lenne belül kerülni a pillantásuk elől.
-Mennyi az a több?

-Egy szempár biztosan látszik, de mintha lenne még egy vagy két alak a közelben, talán sikerül meggyőzni őket is, hogy mutassák meg magukat.
- Még kettő - mondja, azzal kinyit egy kisebb ablakot a kapu mellett lévő ajtón - dobja be, és bejöhetnek.

-Mi a biztosíték, hogy nem csapja az arcunkba az ablakot, ha bent van a pénz?
A kezemben, az ujjaim között az ablaktól kartávolságon kívül felvillantom a hat ezüstöt:
- Egy most, a többi ha beléptünk a kapun.
- Mi a biztosíték, hogy ide adja, ha már bent vannak? Nem érek rá egész éjjel magukkal alkudozni, vagy adja ide, amit kértem, és beengedem, vagy táguljanak innen!

Magamban morgok és leteszem a hat ezüstöt az ablak keretére.
A fickó elveszi a pénzt, utána nem sokkal kinyílik előttetek a kaput.

Bevezetem a lovakat a kapun és jól megnézem a kapus fickót:
-Most, hogy túlvagyunk a nehezén megmondaná hova mentek a társaink, hogy leverhessem rajtuk a pénzt?
- Arra - mutat az egyik irányba - a nagydarab, tagbaszakadt, bozontos szakálú, kopasz, fegyveres fickó.

-Köszönöm. Valami közelbbit udna mondani? Hogy milyen fogadó van esetleg arra?
Megvárom mit mond aztán a mutatott irányba vesszük az utat. Kémlelek menet közben jobbra-balra és felfelé is (háztetők) alaposan megnézvea helyet, hogy hol lehetünk.
Vagy féltucat fogadót felsorol, ami a mutatott irányba van, de nem tudja, melyikbe mehetek. Végignézve a helyet egy átlagos várost látsz kő és téglaházakkal.

-Köszönjük. További jó szolgálatot. -mondom a fickónak, azzal elindulunk a mutatott irányba.
Megkérem Hyas-t, hogy ha tud lépjen kapcsolatba az Úrnővel.
Nem sikerül neki, amit szóvá is tesz elég aggodalmas hangon.
-Szerintem járjunk végig pár fogadót, legalábbis nézzünk be az istállójukba és kérdezzük meg a lovászfiúkat.
Benéztek és kérdezősködtök az említett fogadókban, de semmi, még csak hasonló csapattal sem találkoztak.

Magamban egyre hangosabban morgolódok, érezhetően romlik a hangulatom. Az utcán esetleg mászkálókat is kérdezgetni kezdem, hátha. Nem ismerős nekik az általad adott leírás. Próbálom tartani az irányt nagyjából.
-Próbáldd meg a Nagyurat elérni. - mondom Hyas-nak - Nem tettszik ez nekem. Mondd meg neki, hogy hol (az egyik fogadóban megkérdem a város nevét is Laim) vagyunk és hogy nem túl bíztatóak a mostani kilátásaink.
Hyas egy rövid idő után ennyit mond:
- Beszél a papokkal, hogy tudnak-e segíteni, később jelentkezik.

Magamban enyhén átkozódva a többiekre pillantok:
-Van esetleg valamink ami az Úrnőé volt? Vagy a Stancil kölyöké? Megpróálkozhatnánk egy pap, vagy varázsló keresésével.
- Nem biztos, hogy egy vadidegen városban éjközéptájt ezzel kellene foglalatoskodnunk, pláne, hogy a nagyúr is épp papoktól kér segítséget. Szerintem meg kellene várni, míg jelentkezik, a kérdés az, hogy addig mint csináljunk - mondja a vállát vonogatva Hyas - Nálam egyébként sincs semmi, ami vagy egyikükhöz, vagy másikukhoz tartozott volna.

Grennek:
- Löhet szétet váltak, 2-3 fűre, a fuglyukat meg csak ögyesível viszik. (tanácstalan fejvakarás)

Láthatóan eléggé ideges vagyok. Főleg Farkas- megjegyzése után.
-Több kis csoport? Ennek nem tettszik a gondolata sem. Arról nem is beszélve, hogy ha tényleg vannak köztük varázslók akkor lehet, hogy tudnak rólunk. Akkor pedig ..... -függve hagyom a mondat végét és rámarkolok az új egykezes bárdom nyelére.

- Szörintem mög kéne pihenni valahun, me így nöm jutunk sehuvá se. Hiába körestetjük, ha aztat sem tudjuk hugyan níznek ki, mög hányan vannak. Nem tudunk sömmit sem. Inkább pihenjünk, hugyha lösz merre tuvább, harckípesek lögyünk. Vajákusok öllen úgyis csak a gyursaság számít, az meg fáradtan nem fug elíg lönni.

Farkas-nak:
-Nem rossz ötlet - morgom - esetleg megtehetnénk, hogy lepihenünk valahol, de a fogadóstól meg kell tudni mikor nyitják a kapukat és főleg hány van belőlük! Aztán nyitás előtt odamegyünk háromhoz külön-külön. Ha szerencsénk van látjuk kimenni őket, ha nem akkor találkozunk bizonyos idő elteltével valahol ésmegbeszéljük hogyan tovább. Ha több kapu van akkor átmegyünk azokhoz is és megkérdjük ment-e ki hasonló csapat. Ha nem akkor tényleg gondban leszünk. De így legalább valamennyi esélyünk lenne megtalálni merre mentek és követni őket.
Várom mit szólnak az ötlethez és közben egy darab szárított húst rágcsálok.

- Júl van, szörintem jú lösz így.


Hyas sem tiltakozik, így kerestek a közelben egy fogadót, ami árban (15 réz fejenként vacsorával együtt) és egyéb szempontokból is elfogadható. Gren kérdésére a fogadós közli, hogy három kapu vezet ki a városból (Észak-Kelet, Észak-Nyugat, és Dél-Kelet felé).

Lefekvés előtt valaki tervez még valamit?

Alszotok vagy két órát, mikor Hyas ébreszt, előbb Grent, aztán Farkast. Úgy tűnik ő nem aludt legalább is elég nyúzott a feje. Közli, hogy a nagyúr üzent: a papok a város mellett találták meg Stancilt, de az úrnőt nem lelik. Kérdi mi legyen.

Gyorsan vacsorázok és ellenőrzöm a lovakat aztán kicsit magamba fordulok (ima) és alvás.
Mikor Hyas-felkelt, próbálok azonnal éber lenni.
-A város mellett? Merre? Ha odaérünk elég hamar és érzitek úgy magatokat akkor szerintem induljunk meg. Ha sikerül kiszabadítanuk akkor talán tud többet mondani.
Felkapkodom a cuccaimat, de előtte egy kancsó vízzel lemosakszok. A törlesztésre (visszaadjam a "harci kölcsönt") való kilátás felpezsdít és egye jobban hergelem magam.

Hyas közli, hogy annak a kapunak a közelében van Stancil, ahol bejöttetek, majd morog valamit a zárt kapukról, és a pénzsóvár kapusokról, aztán megy cuccolni.

Magamban káromkodva szidom a kapust és próbálom felidézni a kapu környékét (meg hogy rajta kívül volt-e őr.)
Nem láttál rajta kívül őrt.

Az arcom kissé elkomorodik, aztán várom hogy reagál Farkas a hírekre.

- Mivan? A kölyök? Mi aztat hugy mögtalálták a papuk? Mien papuk? Hányan vannak völe? Vannak völe egyáltalán? (tekintete elég zavart, nyelve alig forog, de kis idő múlva a harag ráncai kezdik átvenni az uralmat arcán)
- Azok a papok, akik a nagyúrral vannak. Nem tudják hányan vannak vele, az se biztos, hogy az úrnő ott van, csak az biztos, hogy Stancil ott van nem messza a kaputól.

Összecuccoltok, elindultok. A kapunál az őr meglátva titeket szélesen mosolyog, és dörzsölgeti a tenyerét.

Alysium:
Nem sokkal az után, hogy visszaértek a papnővel elkezdődik a megbeszélés, amiből te nem értesz semmit sem. Elég sokáig eltart a dolog. Először a nagyúr beszél, a többiek hallgatnak, mikor ő befejezi, Alisa szólal meg és beszélgetni kezd a nagyúrral, majd a férfi, aki veletek jött, az mond valamit, végül az egyik sötétruhás, aztán ismét a nagyúr veszi át a szót, és Alysa-t utasítja valamire, aki ezután elsiet.
A megbeszélés után a fejedben hallod a nagyúr hangját:
- Be tudnak juttani egy kapun keresztül az épületbe ha eljön az idő, most megyünk keresünk egy biztonságos érkezési helyet. Oda megyünk, ahol tegnap is voltunk. Velünk jössz-e?

- Természetesen - válaszolom.
- Ideje alaposabban körbenézni, hogy mire számíthatunk, mit várhatunk.


Alysa nemsokára visszatér, és abba a cellábba vezet téged, a nagyurat, a nagyúrra hasonlító férfit, és az egyik sötét ruhást, ahol már előzöleg jártál vele. Megkapjátok a tegnapról ismerős italt, aztán szépen elalszotok mind. Most Alysa vezet titeket ada ahol tegnap voltatok, a látvány is hasonló az előzőhöz (azzal a különbséggel, hogy most nem ugyan azok az emberek alszanak és álmodnak, mint akiket ez előtt láttál.) A nagyúr láthatóan az épület vizsgálata és a két másik férfival való beszélgetés köti le. Veled nem nagyon foglalkozik, a beszélgetésüket meg nem érted. Alysa agyrészt csak figyel, néha hozzá-hozzászól a beszélgetéshez, de nagyrészt csak csendben figyeli a többieket.

Te mivel foglalod el magad?

Amíg kint beszélgetnek, meg vizsgálják az épületet, először is ismét megvizsgálom magam, hogy milyen alakot vettem most fel. Azután amíg kint vizsgálódnak, meg beszélgetnek, addig körbenézem a területet, megnézem a lehetséges búvóhelyeket, menekülő utakat, fedezékeket, rejtekhelyeket, ha találok. Bent végig az adott célig igyekszem ugyanezeket megfigyelni, jó lövész helyeket keresni, ahol van fedezék, gyors lövési és "újratöltési lehetőség, ezenkívül, ugyanúgy mint kint, búvóhelyek, rejtekek, stratégiailag jól használható pontokat keresek, gondolva lövszekre és mágiahasználókra, nem csak közelharci fegyveresekre. Megnézem Alysát is és a többieket is, hogy milyen alakot öltöttek.

Az arcodat nem látod, de a kezeden észreveszed, hogy a bőröd sötétebb lett, mint eddig, a hajad színe nem változott. Egyszerű fűzöld ruhát viselsz, olyan, hogy akár a sajátod is lehetne.
A nagyúr úgy néz ki mint tegnap, a sötétruhás férfi változatlannak tűnik, Alysa kinézetre ugyan olyan, csak a ruhája változott (olyan, mintha árnyakból szőtt ruha lenne rajta, nincs igazából anyaga, és fustszerűen kavarog körülötte, hol megsűrűsödve, hol elvékonyodva, igazából többet sejtet, mint, amit mutat, de így lélegzetellállító látványt nyújt)
A ház közelében pár bokor és szobor formájában találsz némi fedezéknek valót, de egyik sem az igazi. Az épületben nem igazán találsz ilyesmit (folyosók elágazásánál a sarkokon találsz ilyesmit, de más nem nagyon akad). A belső részek inkább a közelharcnak kedveznek.

Mielőtt a kapus látóterébe érnénk megállás. Eszembe idézem a városfalat, főleg, hogy belülről van-e gyilokjáró és fel lehet-e jutni oda a közelben.
Lehet, hogy van, de fogalmad sincs, mert nem vizsgáltad meg a falat és nem kerestél feljáratot, mikor befelé jöttetek.
Ha van akkor odaszólok a többieknek:
-Fel kéne előbb menni körbenézni a fal tetejéről, hátha látszik valami. Hyas! Nem említette véletlenül a Nagyúr, hogy milyen messze lehet a kölyök a kaputól? Mert ha látnánk, most a tüzüket, vagy valamit akkor akár rájuk is mehetünk, de ha nem akkor aszondom ne kockáztassunk egy sötétben összecsapást. Ki tudja hány varázstudó van most velük. Viszont akkor itt kellene elhúzódnunk az estére és reggel kapunyitáskor ha a banda többi része megy kifelé, akkor indulni utánnuk. Vagy még előttük és szemrevenni őket.Láthatóan dolgozik bennem a harci hév, de próbálok higgadtan gondolkozni. Megnézem Farkas kötéseit és amíg válaszolnak, addig az esetlegesen átvérzetteket kicserélem.
- Az úr megmondta a körülbelüli irányt, és távolságot. Talán be lehetne tájolni a fal tetejéről.

Alysát egy ideig szinte csak bámulom, egy kicsit elámít domború formáinak alakja és amikor kevesebbnek látszik a füstfoszlány, szinte erőltetem a szemem, hogy lássak valamit belőle (legnagyobb sajnálatodra, nem sikerül a ruha alá látnod), de aztán észbe kapok és mielőtt lebuknénk, ha eddig nem tettem, igyekszem a feladatra koncentrálni és picit, de nem nagyon:D szídom magam, hogy a figyelmem elterelődött a feladatról. Míg a házhoz mentek ő megy elöl, és észreveszed, hogy nem te vagy az egyetlen, aki oda-oda pillant rá. Alysát vagy nem zavarja a dolog, vagy észre se vette, hogy nézitek.

Nem örülök, hogy azt a fegyvert, amit a legjobban tudok kezelni, szinte alig veszem majd hasznát, de bízom a kardforgatói tehetségemben is. Keresek több utat is, hátha más esetleges menekülő utakat kell használni, ha nincs semmi, akkor visszatérek a többiekhez és várom az utasításokat. Illetve, ha nincs semmi, akkor időnként Alysa kinézetét lesem, de igyakszem immár nem feltűnő lenni.
A múltkor már felfedezett utakon kívül nem igen találsz másikat.
Míg nézelődsz észreveszed, hogy a fekete szoba közelében a többiek megálltak egy folyosón, és a nagyúrra nagyon hasonlító alak a falakra festett mintákat tanulmányozza átszellemülten. A nagyúr a sötétruhás beszélget, Alysa távolabb áll tőlük, úgy tűnik nem akar zavarni (a ruháját képező kavargó árnyékfoszlányok láthatóan sötétebbek, mint az ide úton).

Kissé töprengek és közben a csatabárdom markolatát szorítom-engedem.
-Várjatok pár percet. Odamegyek ahhoz a pénzsóvár fickóhoz és megpróbálok feljutni a falra. Elnézek arra amerre a kölyök lehet. Hátha. rendben?
Hyas közli veled az irányt, és a feltételezett távolságot, ahol Stancilnak lennie kellene.

- Júl van várunk itten.

Ha beleegyeznek akor lekászálódok a lórol, megpaskolom a pónimat, a málhából kiveszek egy kulacsot amiben a pálinkát tartom és elindulok a kapu felé.
Mielőtt még a kapus látóterébe érek elkezdek kissé imbolyogni és halkan dudorászni, mintha teljesen "eláztam" volna. Pár csepp pálinkát iszok és egy keveset a kezemre löttyintek és a ruhámba törlöm a kezem, hogy kellőképpen "alkoholista szagú" legyek.

Rendben, és?