Farkasnak:
- Akkor is tovább kell mennünk, mert itt még nincsenek. Azzal nem megyünk semmire, ha itt bambulunk. Tovább kell menni, hogy minél elöbb meglegyenek. Felosztjuk a szakaszokat, keresgélj itt, hátha neked van igazad és itt vannak valahol, én elmegyek addig a pontig, ahol utoljára voltam és onnantól még megyek a város felé. Viszek 1 lovat, és 1-et nálad is hagyok, így eltudjuk őket hozni. Indulj el visszafelé, ha meguntad a keresgélést. Ha arra lesznek, amerre én megyek, akkor remélhetőleg hamar visszaérünk, ha lehet ne menjetek el az ideiglenes táborhelytől.

Majd elindulok, egy kicsit gyorsabb tempót veszek addig a pontig, amíg elmentem, onnan visszafogok, és próbálok minden belátható helyet megtekinteni.
Mennyi ideig mész még attól a ponttól, ahol legutóbb voltál?

Miután elment Alysium, maradok az "őrposztomon", figyelek és próbálok pihenni.
Semmi különös nem történik. Meddig várakozol?
Max 2 óráig.
Ha Alysium hamarabb visszajön, ha Grennék jeleznek, akkor hamarabb csatlakozok hozzájuk.

Még lovagolok az úton kb. a félútig a "baleset" és a város között, gyors tempót diktálok, de nem vágtázót. Figyelek mindent, ami lényeges lehet, mozgások, nagyobb tárgyak, stb.
Körülbelül egy óra lovaglás után a távolban látsz valakit gyalog közeledni az úton. Ahogy közelebb érsz, felismered a nagyurat. Nem sokkal az után, hogy a közelébe érsz, felül a másik lóra, és lóhalálában eliramodik vissza abba az irányba, ahonnan jött. Körülbelül háromnegyed óra lovaglás után értek a batárhoz, ami szét van verve, ki van fosztva és fel van gyújtva. A nagyúr sötétséget idéz, amivel eloltja a batárt, majd átvizsgálja a romokat. Utána nyomokat kutatva körbejárja a terepet, majd miután megleli, amit keresett elindul dél-keleti irányba letérve az útról.

Leginkább a kellemetlen érzések - mint a szomorúság, düh, bosszúvágy - ülnek ki az arcomra. Mély meghajlást teszek felé, próbálva kifejezni bocsánatom és az elszántság csak most motívál igazán.

P.sz. 3737, Kyel 1. havának 2. napja, a Feketeacél órája
 

Farkas: körülbelül két órája várhatsz, és már egy jó órája rád esteledett, de az elf még mindig nincs sehol.

Gren: körülbelül már egy órája beesteledett, és a többiek még mindig nincsenek sehol.

Alysium: a nyomokból arra következtetsz, hogy a támadók az fás-cserjés rész mögül rontottak rá a batárra, majd dolguk végesztével oda tértek vissza a lovaikhoz, és úgy indultak vissza. Mire elindultok utánuk már egy órája besötétedett. A nagyurat láthatóan nem zavarja ez a tény, a lovát kantáron vezetve indul el.
Éjközép tájt már nagyon fáradt vagy, és a sebeid is lassítanak.

Követem a nagyurat, a fegyverem készenlétben. A sötétség engem sem zavar igazán, a fáradság és a sebbek annál ikább, de nem panaszkodom és megerőltetem magamat. Ennyit kell tegyek, amiért ez a helyzet kialakult.
Még két órát kibírsz, után már alig állsz a lábadon.
Követem, amíg bírom szusszal, ha már nem megy rádölök Foltosra. Még annyit odasuttogok a fülébe, hogy kövesse őket.

Várom a többieket és kissé kezdek nyugtalankodni. Mindent megteszek ami a képességeimből telik, hogy Hyas és az én sebeim is gond nélkül gyógyulni kezdhessenek.
mikor kezd besötétedni, magamban káromkodok, hogy hol lehetnek már.
Akármennyire jó lenne együtt lenni a többiekkel egyszerűen nem hinném, hogy bármelyikünk eséllyel szálhatna szembe most bárkivel is. Ha Hyas felébred, próbálok belediktálni egy kis sűrű levest és utánna teát, hogy jobban legyen.
Aztán gyüjtök némi fát a környékről és elgondolkozom a lehetőségen, hogy a többiek is oda vannak. Felmérem mivel tudnám Hyas-t visszavinni a városba.
arra jutok, hogy a szekér oldalából feszedek-lehasítok, két hosszú de elég erős rudat amit az egyik ló két oldalán a nyereghez erősítek. Utánna fogok párrövidebbet és keresztben a rudakra kötözöm. erre a vázra egy erős takarót rögzítek. Várok még egy kicsit, amíg teljesen be nem sötétedik, hátha visszajön valaki.

Már egy órája teljesen besötétedett...

Rakok egy nagyobb tüzet az "erődön" kívül, jelzésként a többieknek, és egy kicsi, szinte csak parázsló tüzet, belül és azon főzök még levest, teát. Még egy órát várok mielőtt elindulnék bármerre is, hátha valaki visszatér.

Visszatérek Grenékhez, nincs sok értelme egyedül a sötétben ülnöm.

Nem sokkal az után, hogy visszaérsz Hyas a következőt mondja nektek:
- Beszéltem a nagyúrral, azt üzeni, hogy míg ő felénk sietett a batárt kirabolták és felgyujtották, a feleségét és a másik gyereket elrabolták, a sajátja elszökött a támadók elöl. Az elffel most üldözik őket, és közben keresik a gyerekét. Kéri, hogy amint tudunk menjünk utánuk innen körülbelül három órányira a batárnál térjünk le Dél-Kelet felé. Készüljünk harcra is, mert a támadók sokan voltak. Én személy szerint nem vagyok valami rózsásan, de ha ti kész vagytok, én is megyek veletek.

-Te kapcsolatba tudsz lépni a Nagyúrral? - nézek kérdőn Hyas-ra - eddig miért nem szóltál? Persze nem voltál valami jó bőrben. Na készülődés indulásra!
- Ájultan és alvás közben nehezen megy a beszéd... - dörmögi halkan inkább csak magának, mint neked.
Amennyire gyorsan tudok elkezdek pakolni. A cuccainkat és minden jasmit ami esetleg hasznunkra lehet bezsákolom és felkötözöm a zsákmányolt és a batárvonó lovakra, kivéve a "szánosra" Farkas-nak:
-Ott egy csomó láncing. Ha akad a méretedre illő, azthiszem van, akkor kapj fel egyet magadra, egyet pedig Hyas-nak csomagoljunk el.
Egy nagyjából magamra jót is elteszek aztán a többit a lovak ra borítom, hogy némi védelmet kapjanak a nyilaktól.
Igyekszem mindent felpakolni a lovakra (3-ra nem: 1-1 Farkasnak és nekem, és a szánhúzó.) A pónimra könnyű málhát teszek és a kiválogatott három kardot, meg az íjakat és a nyilas tegezeket.
A rosszabb minőségű fegyverekre mutatva megkérem Farkas-t, hogy válogasson magának ha kell. Ha van jobb csatabárd, meg nekem méret kalapács akkor azokat is felcsatolom a lovakra. A lovakat hosszú pányvára kötöm és két csoportra osztom, 1-1 vezérkötéllel.
Ami nem kell egyikőnknek sem azt Farkassal, összetöjük és szerteszórjuk (ha közel van a tenger akkor be a vízbe) A tenger nincs közel. Hogy akarod összetörni a fém cuccokat?
Utánna Hyas-t belesegítem a "szán"-ba keze ügyébe teával teli kulacs, meg pár tőr. Felmászok a kiválasztott lóra, magam mögé vonom a pónim és a rámeső lovakat a pányvával és megvárom amíg Farkas elkészül. Aztán olyan tempóban ahogy a Has-t szállító szán lehetővé teszi elindulunk.
-Ha kapcsolatba tudsz lépni a nagyúrral szólj! Hátha közben iránytváltanak és akkor ne kelljen felesleges kerülőket tennünk! a legrövidebb úton akarok menni.
- Értesítem, hogy indulunk, és megkérem, hogy szóljon ha irányt váltanak.

P.sz. 3737, Kyel 1. havának 3. napja, az Ólom órája
 

Gren, Farkas: összekészülődtetek, és elindultatok, a szán miatt elég lassan haladtatok, így több mint három óráig tart az út a kiégett batárhoz. Odaérve kissé nehezen találjátok meg a nyomokat, amit követni kellene. Letérve az útról, a szán csak még jobban lassít titeket, egy órája haladtom már a megadott irányba, de úgy érzitek, alig jutottatok messzebre.

Aúú: hiába igyekeztek nem tudjátok beérni őket, egy idő után kétfelé ágaznak a nyomok, az egyik csoport dél-keleti irányban halad tovább, a másik irányt vált Kelet felé.

A magunkkal vinni nem szándékozott cuccokat egy harci kalapáccsal, vagy csatabárddal törjük össze. (kardot földbeszúrni mélyen, oldalról rácsapni, penge eltörik)
Mikor letérünk az útról megnézem Hyas-, hogy érzi magát. Ha elég erős, hogy lovagoljon akkor lesegítem a szánról és nyeregbe segítem. A szánról lekapom a takatót és ráterítem, aztán a szán köteléből csinálok egy kapaszkodó hurkot neki. Utánna indulunk tovább. Közben kérdezgetem néha, hogy hogy van és merre menjünk.
Hyas vállalja, hogy lovagoljon.

Az irányról, majd akkor, ha Aúú nyilatkozott, mit tesznek.

Hyas-nak:
- Az úrnőt dél-kelet felé vitték, arra menjetek, őt nektek kell kiszabadítani.
- A gyerkőcöt másik irányba vitték, keletnek, a város felé, arra én megyek az elfel, őt semmiképpen nem hagyom bántani.
Hamarosan megejelenik egy pap a városból nálatok (mágia segítségével érkezik), hogy meggyógyítsa a sebeiteket, így lesz esélyetek nektek is a haladásra, valamint a harcra. A papot NE bántsátok semmiképpen. Legyetek gyorsak és eredményesek, utána találkozunk. Ha gond van, szóljatok.

Hyas átadja nektek a nagyúr üzenetét. Körülbelül félórával az után, hogy ez megtörtént, egy sötét köpenyes alak lép ki a éjszakából elétek.
- Segíteni jöttem. Melyikőtöknek vannak sebei?
Ha hagyjátok, hogy megpróbáljon meggyógyítani titeket, akkor a következő eredménnyel zajlanak a dolgok: Hyast teljesen meggyógyítja, hiába igyekszik Grennek csak a sebei felét tudja meggyógyítani, míg Farkason egyáltalán nem tud segíteni. Közli, hogy istene ennyi segítséget engedett nyújtani, aztán újra belelolvad a sötétségbe, és eltűnik a szemetek elől.

Gren, Farkas: fáklyafénynél elég nehezen követitek a nyomokat, de most, hogy már Hyas jó van, a szán nem lassít titeket tovább. Pár óra és felkel a Nap.
Út közben tartotok-e pihenőt, ha igen milyen időközönként, és mennyi időre?

- Szörintem nö pihenjünk. Hátha űk pihennek így beírjük üket. Must úgysem tudník aludni, majd delelő után pihenünk. Vagy ha möghalunk, alhatunk öleget (farkasvigyor)

Farkas-nak:
-Kétóránként pihenjünk pár percet szerintem. Ha csak megyünk előre, jobban kifáradunk mint ők. Sokat érünk vele, ha utólérjük őket és ki vagyunk fáradva. Gond nélkül végeznek velünk és azt most nem engedhetem. - mondom kissé vonakodva.
A szememből hideg elszánás és alig visszafogott gyűlölet sugárzik. A vezetéklovak pányváját szorosan fogom és igyekszem a lehető legjobb iramban követni a nyomokat a lehető legkevesebb zajjal. 3-4 percenként megpróbálom átváltani a látásom, hogy ha közelebb érünk a nyomok melege előbb elárulja és ne fussunk bele az üldözöttekbe.
Eléggé le vagytok maradva tőlük, úgyhogy csak "hideg" nyomokat találsz.

Időben mennyit szántok az üldözésre (feltéve, ha egy nap nem elég)?

A pihenők alatt próbálom jobban elosztani a terhet a lovak között, hogy ne fáradjanak annyira, adok nekik vizet és zabot, ha kell, de nem engedem sokat enni-inni őket, hogy ne lustuljanak.
Az üldözésre annyi időt fordítunk amennyi kell. Nem úszhatják meg.
Ahogy követitek a nyomokat arra lesztek figyelmesek, hogy lassa változik körülöttetek a táj, a vidék dombossá válik, a távolban hegyeket is észrevesztek, a füves, bozótos területet először nagyobb ligetes facsoportok, majd erdő váltja fel. Pihentek időnként, de így is elég erős iramot diktáltok. Napnyugta előtt az egyik magaslatről, egy várost pillantotok meg.

A várost megpillantva visszafogom a lovakat és Hyas-hoz fordulok:
-Hol vagyunk most? Mi ez a város?
- Nem tudom, talán Keanor vagy Dsidon - vonja meg a vállát.

Ha a város és köztünk nem látni az üldözötteket és a nyomok elkanyarodását, akkor Hyas válasza után sebesen irány a városkapu.
Az üldözötteket nem látni, és a nyomokat sem, mert ahhoz túl magasan vagytok a városhoz, és a hozzá vezető úthoz képest.

A Keanor szóra felkapom kissé a fejem:
-Remélem az előbbi, bár ott sem jártam még sosem. Menjünk derítsük ki mielőbb!
Amennyire lehet tempóra ösztökélem a lovakat és elindulok az úton a város felé. próbálom közben a nyomokat is nézni a földön, nehogy hirtelen elkanyarodjanak.
Azt, hogy hányan lehetnek az üldözöttek meg tudom becsülni a nyomok alapján?
Nem tudod pontosan mennyien lehetnek, akiket követtek, de jóval többen vannak, mint ti.
Ahogy a város felé a nyomok rávezetnek egy kővezett útra, már nem látod a nyomokat tovább.

Hyas-t megkérem, hogy menjen a kövezett út bal oldalán, én megyek a jobbon és nézze az út szélét, hátha lekanyarodtak róla.
Nem találtok az útról levezető nyomokat.

Alysium:
Hajnal előtt nem sokkal arra ébredsz, hogy egy a nagyúr ébrezget téged, majd egy sötétköpenyes alak közös nyelven megkérdezi, hogy meggyógyíthat-e, ha hagyod, akkor meggyógyít. Észreveszed, hogy mikor imába kezd egy számodra érthetetlen nyelven, rád nézve nagyon elcsodálkozik, de hamar visszarendezi az arcvonásait, és a továbbiakban nem mutatja jelét érzelmeknek. A gyógyítás végeztével a fickó beleolvad a sötétségbe, és eltűnik a szemed elől.
Ezután a nagyúr fáklyát gyújt, és felülve a lóra gyorsabb tempót diktál, mint eddig. Már napközép is elmúlt mire eléritek Yankart. A kapuhoz érve látod, hogy a nagyúr valamit vizsgálgat a tekintetével, de nem szól semmit. Majd egyenesen a nemesi negyed felé veszi az útját. A negyedet elzáró kapunál pár szót vált az ottani őrrel (a nyelvet nem érted), és lehúzza a kesztyűjét és megmutatja a pecsétgyűrűjét neki. Az őr kissé furcsálkodik, de ellenvetés nélkül enged tovább titeket. A negyedbe érve a nagyúr olyan magabiztosan halad előre, mintha régóta ismerné ezt a helyet. Hosszabb út után egy palotához értek. A nagyúr szemügyre veszi, majd elindul visszafelé. A negyedből kiérve a fogadó felé veszi az irányt, ahol ez előtt szálltatok meg. A fogadó előtt meghallod a nagyúr hangját a fejedben, arra kér, hogy intézkedj a szállás ügyében, utána pihenhetsz, de sötétedés után dolgotok van.
Mivel töltöd a sötétedésig hátralévő időt?
Sötétedés után elindultok a nagyúrral a kikötő felé, majd a parton sétáltok tovább. Mikor már viszonylag elhagyatott partszakaszhoz értek ismét meghallod a nagyúr hangját a fejedben:
- Be kell kötnöm a szemed, mert nem láthatod hova megyünk, de velem kell jönnöd.
Hagyod, hogy bekösse a szemed?

Megpróbálom elmutogatva megkérdezni a nagyúrtól, hogy hány napra, illetve, hogy van-e valamire szükség, amit be kellene szerezni, ha nagyon nem megy. vagy elsiet nem törődve a kérdéseimmel, bemegyek a fogadóba és jelezem, hogy a ma éjszakára szükségünk lenne szobára, nem veszek ki kettőt, nincs értelme, max kint alszom, ha egyedül akar lenni, mert valamilyen szintű védlemet kell tenni. Ezenkívül jelzem a fogadósnak, hogy lehet, hogy több napra kell, így tartsa fent a lehetőségét ennek is.
A hány napra vonatkozó kérdésedre, csak megrázza a fejét. Vagy nem értette vagy nem tudja a választ.

Sötétedésig, ha nem sikerült meggyógyítania a papnak, többször cserélek kötést és próbálok pihenni, hogy minél erősebb legyek az esti alkalmatosságokra. Egyébként meg beszerzésre indulok, ha sikerült megtárgyalni a nagyúrral, hogy mire van szüksége és van pénzünk is.
A pap már akkor hajnal előtt meggyógyított teljesen.
Elég fáradt vagy, lassan egy napja nem aludtál.

Este hagyom, hogy bekösse a szemem és hogy vezessen.
Elég sokat mentek még után. Valami zárt helyen köttök ki, mert kissé dohossá válik a levegő. Bent egy férfival kezd el beszélgetni (nem érted a nyelvet), a hangja alapján arra tippelsz, hogy az lehet, aki meggyógyított téged.
Rövid idő után a nagyúr elvezet valahová. Furcsának érzed a helyet, de nem tudnád megmondani miért. Egyszercsak leveszik a kötést a szemedről, és egy ahhoz hasonló pincehelyiségben találod, magad, mint ahova a bál estjén vezettek titeket. Egyik oldaladon az a féri áll, aki meggyógyított, a másikon a nagyúr. A csuhás felmegy a lépcsőn, és hármat koppint az ajtón. Kisvártatva az ajtó nyílik, és a nagyúr távozik, körülbeblül ekkor hallod az elmédben a kérését:
- Maradj itt!
A csuhás veled marad, az ajtó becsukódik a távozó mögött.

- Híj, ha a várusban barátok váják űket (fejcsóválás) eltűnnek mint a kámfur. A nagyúúúékná mi a hölyzet? (fordulok Hyas-hoz)

Farkas, Gren:
Nem sokkal Farkas kérdése után Hyas szólal meg:
- Beszéltem a nagyúrral, azt mondta, hogy menjünk be a városba és keressük meg az úrnőt.


Ahogy közeledünk a városhoz, igyekszem felmérni kicsit. Főleg törpék keze munkájának nyomait lesem a falakon, az út kövein.
A város elég nagy, és egy tó partján fekszik.
Az úton nem látsz semmi érdekeset, de a falakon, mintha felfedezni vélnéd törpék munkájának nyomát.
A kapu közelében visszafogom kissé a tempót és léptetve, baráti szándékot jelezve közeledünk a kapuhoz, hogy az esetleges őrök ne értsék félre szándékainkat.
Rendben.
Sötétedés után értek oda. Az őrök épp a kapukat készülnek bezárni.
Ha elég közel vagyunk hozzájuk akkor odakiáltok nekik:
-Várjanak egy kicsit!
Félbehagyják, amit elkezdtek, és várják, hogy közelebb érjetek.

Az őrökhöz érve gyorsan megnézem őket kifélék, mifélék (faj, fegyverzet, stb) és udvarias hangon szólok nekik:
Emberek, felejthető küllem, a felszelésük elég jó.
-Köszönjük! Jó estét kívánunk!
-Ne haragudjanak, hogy íly időpontban zavarjuk önöket, de társaimmal fontos lenne megtalálnunk pár embert akikkel sürgős elintéznivalónk volna. Erre látták őket menni és gondoltuk megkérdezzük itt vannak-e.
Leírom nekik Stancil és az Úrnő kinézetét nagyjából, meg a "kísérőket" is. Úgy adva elő a dolgot, mintha nem tudnánk, hogy elhurcolták őket.
-Meg egy csapat lovas fickóval kellene találkoznunk. Azt ígérték a környéken lesznek, valahol Keanor környékén, de mi most járunk elöször errefelé és nem tudjuk, hogy egyáltalán az a város merre van.
Próbálom előadni a nemtudomholvagyok, de légyszívessegítsnekem nem leszek hálátlan figurát.
- Jó estét maguknak is! Ha Keanort keresik jó helyen járnak - látod, hogy itt elgondolkodik, közben az állát vakargatja - Nem érkezett fegyveres csapat ide, leagalább is mióta itt vagyok nem. Hasonszőrű gyerekből kettő is érkezett a családjával, de a hölgy külleme nem ismerős.
Kérdezgeted tovább vagy ráhagyod a dolgot?

Mielőtt a kapuhoz érünk halkan szólok a többieknek, hogy ne úgy keressük, az elraboltakat, hogy vérgőzösen, mert az nem boiztos, hogy jól veszi ki magát.

Akkor a fogadóban pihentem indulásig, illetve elláttam Foltost is és a nagyúr lovát is, hogy készek és pihentek legyenek.
Induláskor felszerelkeztem, minden fegyveremet, teljes harckészültségben.

A helységben maradok, ahogy a nagyúr kérte, leülök ha van vaqlami alkalmatosság erre (nem találsz), vagy csak egyszerűen a falat támasztom és közben a késemet előveszem és forgatom, inkább csak amolyan kézügyesség gyakorlás céljából, közben a csuhához:
- Köszönöm, hogy meggyógyítottál! Tartozom valamivel? - kérdem, de nem nézek rá, bár választ sem nagyon várok, mert úgy gondolom, hogy nem érti amit mondok, illetve ha érti sem fog válaszolni, normálisan.
- Nem nekem tartozol, hanem Neki. Láttam rajtad a jelét, az Ő ügyében jársz, nekem ez elég - közli veled közös nyelven.

Pettyes: az nemrég beírt üzidre zöldben megy a válasz.

-Köszönjük uram! Ha megengedik pár órára lepihennénk a városban. Persze, csak ha nem okoz gondot.
-De előtte had kérdjem meg, éjjel is lehet távozni? Mert ha megtaláljuk akiket keresünk akkor hamar útra kell kelnünk velük. Sajnos szorít az idő és már várnak ránk.
- Felőlem! - vonja meg a vállát - Van elég hely odabe. Lehet éjjel is távozni, feltéve, ha az őr kinyitja a kaput. De mindent meg lehet oldani... - mondja, s közben összedörzsöli a jobb kezén a hüvelykujját és a mutatóujját.
-Csak még egy utolsó kérdés, ha megengedik uraim - mondom, miközben leengedett jobbomba két ezüstérmét fogok és "véletlenül" hagyom őket megcsillanni - Magamfajták, úgy értem törpék élnek a városukban?
- Élnek. Miért? - kérdi, közben tekintetével móhon lesi a kezedben tartot ezüstöket.

-Pár rokonom járt erre régebben és azt mondták jó az itteniek söre. - mosolygok rá - Mi pedig kiszáradtunk és bár sietünk, egy korsóra mindig kell időt szakítani. Megtemmé, hogy közelebb lép ésvlünk irányba állva elmagyarázza hol találom meg őket? - a leeresztett kezemben a tömpe ujjaim közül kikandikál a két érme - Nem vagyunk túl jó állapotban és - balommal a orpadt sisakomra mutatok - ha nagyon mutogatni kezd félek leszédülök a nyeregből.
- Nem tudom kik a rokonai, de ha törpéket keres, akkor a Sánta Lóban menjen - mondja, utána elmagyarázza merre kell mennetek, közben alig-alig veszi le a szemét az érmékről.
Ha elmagyarázza merre laknak a törpék:
-Köszönjük a segítségüket uraim! Kérem bocsássák, meg nekünk, hogy jól megérdemelt pihenőjüket el kellett odázniuk miattunk. Kérem fogadják el szerény kárpótlásért, mivel még nem tudjuk mely fogadó sörével viszonozhatnánk szívéjességüket. - mondom és a közelebbi őr felé nyújtom a kezem amiben a két ezüst csillog.
- Igazán semmiség, máskor is szívesen segítünk, ha módunkban áll. Jó pihenést önöknek is!

Ezután be a városba és a törpék lakhelye felé veszem az irányt. Intek a többieknek, hogy jöjjenek. Ha értetlennek tünnek, akkor kicsit visszafogom a tempót és halkan odasúgom nekik:
-Segítségre van szükségünk. A törpékről hallottam már ezen a helyen. Ha itt vannak az Úrnőék, akkor meg fogják találni őket.

Odataláltok az említett helyre. Már a külsején is látszik, hogy törpék építették. Belépve nem meglepő módon azt látjátok, hogy csak törpék tartózkodnak benn. Hangos nevetés és söröskorsó csapkodás hangja tölti be a helyet.

Farkas: Hallod, hogy Gren elkezd beszélgetni a helyiekkel, de nem érted a nyelvet, így fogalmad sincs miről folyik a diskurzus.

A kocsmához érve mikor meglátom, hogy csak törpék vannak bent, odaszólok Farkas-nak és Hyas-nak:
-Csak illedelmesen viselkedjetek. Semmi hepaj és zajongás.
Körbenézek egy lovászfiú után, ha van bevezezttetem a lovainkat az istállóba. Találsz, gondoskodik a lovaitokról.

Bent törpenyelven beszédbe elegyedek a helyiekkel és egyszer hátrabökök a többiek felé. rövid beszélgetés után egy üres sarokasztal felé mutatok és odaszólok nekik:
-Üljetek le, ha akartok és ne csináljatok bajt. Remélhetőleg bölcsebben távozunk.
Utánna tovább beszélgetekegy jókora szakállú törpével.

Kérek két korsó sört a csapostól és odaviszem Farkas-éknak. A korsókat eléjük teszem a asztalra és hallkan odaszólok Farkas-nak:
-Kevésbbé feltűnően nézelődj. Kellemetlen lesz, ha valakit megbámulsz és nem akarunk most bajt. Lehet, hogy nagyobb vagy, de itt idegenek vagyunk. Ha megbátjuk őket kiadós verés után kidobnak a városból. Inkább igyatok egyet.


Hyas tanácsodnak megfelelön magához ragadja az egyik sörös korsót, majd igyekszik úgy csinálni, mintha ott sem lenne.

Utánna visszatérek a törpékhez és tovább beszélgetek velük kezemben jókora söröskorsóval.

Farkas: kis idő után arra leszel figyelmes, hogy Gren mond valamit, amit a többiek megismételnek, majd mindenki korsót emel, és átszellemült arccal iszik.

Bah...ez jónak tűnik, úgy látszik sikerült a sok rokonnal megállapodni valamiben, vagy az is lehet, valami régi nagy közös ősre isznak csak.

Próbálok nem bámulni, de azért nézelődök össze vissza, szótlanul iszogartom közben a kupámba lévőt.

Hyasnak: - Szörintem köressünk vidámabb hölyet a küzelben. (ha ő is benne van, akkor a csapostól útbaigazítást kérek valami közeli ivó felé.)
- Felőlem - vonja meg a vállát.

Csaposnak: - Az istönek lögyenek veled! Nincs a küzelben valami ivó, ahun mögvárhatjuk társunkat, Grent? Nöm akarunk zavarni, látum nagy a rokunság, meg mönden.
A csapos útbaigazít. Rövidebb séta után oda is értek, de ha lehet itt még furább a társaság, mint az előző helyen, mindenféle származású embert, orkokat, sőt náhány hatalmas, két orrú, két szájú, három szemű, emberszabású valamit is láttok bent.

Hát öcsém (gondolom magamba) tuti meg akart szivatni ez a szakálas gyerek, na de nem hagyom magam, egy Bajnukot nem lehet megszívtani.

Hyasnak: - Hö...ez elíg vidámm hölynek tűnik, nézzünk be. (válaszra sem várva bemegyek)

Bent egy kicsit oldalra lépek, hogy a mögöttem lévő is be tudjon jönni és jó alaposan körbenézek balról jobbra.
A hely elég átlagosnak tűnik, se nem puccos, se nem lepukkant. Körülbelül tíz asztal lehet (össze-vissza vannak elrendezve), a pult a bejárattól balra húzódik végig a fal mellett, szemben egy másik ajtó van.
Két asztal kivételével mind foglalt. Az egyiknél három sötétbőrű alak ül, valami beszélgetésbe nagyon el vannak merülve, mert fel sem pillantanak az ajtó nyitódásra. Három másik asztalnál átlagos kinézetű félig-meddig részek emberek ülnek vagy ráhajolva az asztalra néznek ki a fejükből. Két asztal össze van tolva ott három olyan hatalmas sokszemű izé ül, épp iszogatnak (a korsóik legalább két literesek így ránézésre), de ahogy beléptek rátok pillantanak, majd visszafordulnak, és beszélgetni kezdenek egymással. Két asztal körül néhány ork üldögél, az egyik társaság időnként szitkozódva kártyázik, a másik épp valamin röhög. Mindent egybe véve elég nagy a hangzavar, ezt csak tetézi mikor az egyik eléggé részeg emberke dalra fakad. Erre az egyik ork berág, hogy mi ez a nyivákolás, és rövid úton kiabálni kezdenek egymással.
A két üres asztal kb középtájon van.

A pult irányába indulok el és rendelek 2 sört, a jobbikból (max 5 réz/korsóig).
Hyas szótlanul követ.
A csapos megkérdi melyik korsóból ohajtasz inni, és három különböző méretűt tesz eléd, egy "hagyományosat" egy kétszer akkorát, meg egy annál is nagyobbat.

Utána, iszogatva a pultnál felmérem a terepet honnan lehetne beláttni az egészet, mert ezek a sokszemű, furcsa arcú izék eléggé felkeltették az érdeklődésemet. (Ezt tuti nem fogják otthon elhinni...:))
A pult mellől ahol vagy elég jól belátod a helyiséget. Az üres asztaloknál akár hova ülnél le valaki biztos lenne a hátadmögött is.

A hagyományos elég lesz, ma még lehet tenni kell valami hasznosat. Maradok a pultnál és onnan figyelgetek.
A két korsóért két rezet kell fizetned összesen. A sör van olyan jó, mint a törpéknél.
Az ordibáló ember és ork nézeteltérése lassan tetlegességig fajul. Már épp csattana néhány pofon, mikor a társainak sikerül elrángatni a részeg férfit az orktól, majd fizetnek és távoznak. Az ork látszólag nem örül annak, hogy elmarad a bunyó, így a társaság után ered, pár társa követi.
- Löhet utánuk kéne mönni - dörmögi az egyik háromszemű - a vesztes jú lönne vacsurának.
Erre a másik kettő elkezd harsányan röhögni, mintha a harmadik valami jó kis viccet mondott volna. De te a szeme villanását elnézve nem vagy benne biztos, hogy poénnak szánta.

Miután a másik két háromszemű befejezi a röhögést, a harmadik felhörpinti a maradék italát, dörmög a többinek valamit, aztán felkel (kb három méter magas lehet, most már érted miért van itt ilyen magasan a mennyezet...) aztán távozik.

Alysium: már legalább két órája várakozol a pappal, de a nagyúrnak még nyoma sincs. Mivel töltöd az időt?

Várok még a nagyúrra, közben ismét intézek a paphoz kérdést:
- Sokáig van a nagyúr távol! Tudod, hogy hova ment, vagy mi tart ennyi ideig? - kérdem a papot.
A válaszát várom, de mivel a nagyúr kérte, hogy várjam meg itt, így különösebben nem teszek semmit, várom, ahogy kérte/parancsolta.
- Segítséget próbál szerezni. Nem tudom mi tart ennyi ideig, talán nem megy könnyen az egyezkedés - vonja meg a vállát. Látszólag ő sem lelkes, hogy sokat kell várni.

- Nem ismerem az előkelők illemét, Ön atyám jobban boldogulna! Látom maga semörül a szituációnak, miért nem keresi meg? Vagy esetleg mehetnénk együtt! Bár nekem azt mondták, hogy maradjak és várjak.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha elindulnánk. Nem véletlen, hogy nem engedtek bentebb, és csak az uraság mehetett tovább. Tény, hogy szívesseb lennék máshol, de nekem is itt kell várnom.
- Amúgy meg mi ez a hely? Egy nemesi ház pincéje? Kitől ment kérni segítséget, és vajon miért nem akarnak segíteni, vagy mi a gond, hogy ilyen sokáig tart? Érdekszférák nem egyeznek?
- Igen, olyasmi. Nem hiszem, hogy ne akarna segíteni, lehet hogy a másik uraság egyszerűen csak nem ér rá, nem tudom - vonja meg a vállát.

Farkas: meddig maradtok az ivóba Hyassal? Hova mentek utána ha mentek egyáltalán?

1-2 óráig maradni terveztem, ha addig Gren nem kerül elő, akkor vissza megyek a törpökhöz érdeklődni.
Nem kerül elő Gren addig. A törpék nem nagyon mondanak semmit, csak hogy majd jön.

Egy ilyen óriást Ifinbe kellene csábítanom, zabálnák a népek...(gondolom magamba)

Meddig vártok Grenre?
1-2 óráig. Ha nem kerül elő, akkor keresni kell valami szállást a közelben. Addig is megkérdem Hyast, mi hír a Nagyúúúná.
Gren nem jelenik meg 2 óra múlva sem. Hyas azt mondja nem tud kapcsolatba lépni a nagyúrral jelenleg.

Farkas: mivel Gren nem fut be még két óra múlva sem, így a csapostól útbaigazítást kértek, és elindultok szállást keresni a közelben, rövid séta után megtaláljátok az említett fogadót, ami nem túl drága, és láthatóan törpék üzemeltetik. A szobáitok kényelmesek, és tágasak. Örködik valaki, vagy pihentek inkább?

Gren: hajnaltájban érsz vissza a Sánta lóba, ott megtudod, hogy Farkas, és Hyas már elment innen, a csapos útba igazít, hogy merre lehetnek.

Alysium: Nem sokkal az után, hogy befejeztétek a beszélgetést a pappal, a nagyúr visszatér, szellemnyelven közli veled, hogy sikerült segítséget szereznie, de nehéz dolgotok lesz, mivel egy másik nemesi kastélyba tartják fogva a gyereket, megpróbál a paptól is segítséget kérni, hátha ő be tud juttatni valakit, hogy körbenézzen. Ennek megfelelően utána szóba is elegyedik a férfival, de nem érted a nyelvet, így csak sejted, hogy azt beszéli meg vele, amit neked is említett. Utána ismét megkér, hogy engedd bekötni a szemed. Beköti a szemed (feltételezem, hagyod), hallod, hogy a pap morol valamit megint valami furcsa helyen vezetnek át, utána ismét füstölő illatot érzel magad körül, és valami megmagyarázahatatlan oknál fogva boldogsághoz hasonló érzés árad szét benned. Innen ismét tovább vezet a nagyúr, míg nem kiértek a szabadba, oda ahol először bekötötte a szemed. Itt leveszi a kötést, és visszamentek a fogadóba.

Én baromi fáradt vagyok (harc, sebek, egész napos üldözés), így biztos nem örködöm, inkább azt tanácsolom Hyasnak, hogy ékeljük ki az ajtót meg ablakot aztán szunya.
Hyas beleegyezik a dologba.

(Lefekvés előtt a sebeimet tudásomhoz híven ellátom, locsolok rá egy kis páleszt, no meg a torkomba is.)
Reggel kipihenve és frissen ébredsz, a sebeid még korántsem gyógyultak meg, de sokkal jobban érzed magad.

Hajnalra jár mikor beevickélek abba a fogadóba ahol Farkas-ék alszanak tudomásom szerint.
A fogadóstól azért megkérdem (kissé imbolyogva és eléggé sörszagúan) biztos jó helyre tévedtem-e be.
A fogadós megmondja, hogy merre kell menned a szobájuk fel.

Megköszönöm a fogadósnak és kérek magamnak egy szobát:
-Ha keresnének költsetek fel. Ha a társaim - intek nagyjából Farkasék szobái felé - felébrednek mondd meg nekik légyszíves, hogy itt vagyok hagyjatok négy órát aludni, ha semmi fontos nem történik. Ha nagyon aludnának, akkor hat óra múlva keltsetek fel, ha addig ők nem ébrednek.
Egy kétszemélyes szobát kapsz (de egyedül vagy benne), mert csak az maradt üresen, ez 85 rezedbe kerül, ha reggelit is kérsz.


Farkas: reggeli közben a fogadós tájékoztat, hogy Gren is a fogadóban van, de még hagyd egy órát aludni, mert azt kérte.
(A szoba reggelivel egy ezüstötökbe fog kerülni, Hyas még este oda adja neked a ráeső 50 rezet. Van nálad elegendő pénz?)

A pénzes szütyöm, ami elég laposka (de akad még benne akár ezüst is:) ), az övemen van mindig, a csataszoknya alatt.

Örülök, hogy legalább Gren nem tűnt el ezen az átokverte utazáson. Valamivel nyugodtabban eszem, iszom, indőnként Hyasra sandítok, hogy lássam mennyire viseli meg a helyzet.

Egyébként nem kívánok beszéltegni senkivel sem, csak morranok, meg vakkantok, ha valaki ilyennel próbálkozna.

Evéssel, ivással, nézelődéssel elütitek a Gren ébredéséig hátralévő időt. Páran megnéznek titeket, de senki nem megy oda hozzátok, és beszélgetéssel sem próbálkoznak. Hyas teljesen egykedvű, eléggé érzelemmentes az arca.


Gren: a megadott 4 óra múlva ébresztenek.

Szellem nyelven válaszolok Alysiumnak:
-Azt hiszem, igen, ránk fér némi étel, így jó ötlet felhozni némi ennivalót.
Terv még csak körvonalazódik, előbb meg kell tudni némi dolgot a helyről, hogy mi hol és merre van. Addig is majd evés után gyakorolnod kéne az abszolút sötétben ténykedést.

A fogadóstól kérek némi ennivalót, nem megterhelőt éjszakára. Ezután elég furcsán nézek a nagyúrra. Abszolút sötétben való ténykedés, kérdem fent a szobában étkezés közben, vagyis semmiféle látás nem használható, csak az érzékeimre hagyatkozhatok, de úgy elég nehéz, ha még azt sem tudjuk, hogy néz ki az alapterület, ahol ilyen sötétség van. Miután befejeztük az étkezést megkérem a nagyurat, hogy rendezze át a szobát, közben leveszem az ingem és jól szorosra kötöm a szemem elött. Megkérem, hogy használjon minden lehetséges dolgot, amit tud, például égő gyertyát, szálkás fát, tányérok. Probálok vele kialakítattni egy ismeretlen környezetet és megtapasztalni, hogyan tudok leggyorsabban ráhangolódni az érzékszervek jeleire. Egy ideig próbálkozok, amíg kellően nem megy vagy el nem fáradunk. ezután megcsinálom azokat az óvintézkedéseket, amit írtam és nyugovóra térünk.

A fogadós ízletes, könnyű ételt hoz nektek.
Milyen nyelven próbálod magad megértetni a nagyúrral?

A szokásos kézmutogatással próbálom elérni célomat...
Azért ez így elég nehéz lesz... a szoba átrendezést sikerül megértetned, de az égő gyertyát, tányérokat és egyebeket neked kell előkészítened, és pakolgatnod, mire megérti, hogy mit akarsz velük.
(a nagyúr és az elf Activity-t játszik :D... bocsi, ezt nem hagyhattam ki...:o )

Amikor kötnéd be a szemed, a nagyúr hangját hallod meg a fejedben:
- Erre minek van szükség? - kérdi, és már látod is, ahogy elkezd sűrűsödni körülötte a homály. Végül az egész szobát betölti a sötétség, és hűvös selyemként ölel körül. Pár percig csak vaksin pislogsz, és az orrodig sem látsz, utána szép lassan úgy kezdesz látni, mintha nappal lenne, de a nagyúr által idézett sötétség hűvösét még a bőrödön érzed. Villanásnyi elégedettséget látsz a nagyúr arcán, majd érzed, hogy a hidegség visszahúzodik, és a szoba levegője ismét langyossá válik.

Amikor a sötétség elkezd terjedni meg miután beszélt hozzám a nagyúr, csak fogom magam megrándítom a vállaim és az ágyra dobom a ruha darabot. Szokatlan először, hogy nem látok semmit, ezidáig mindig volt esélyem valahogy látni bármit is, így először nehéz felfogni az egészet, de amikor elkezdek újra látni megkönnyebbülök.

Mikor felkeltenek gyorsan elrendezem magam (némi arcöblítés, fegyverigazítás) és irány lefelé. A jobbomban új, egykezes fejszét lóbálok. A fogadósnak törpe nyelven köszönök és kérdezek valamit mikor leérek.
Farkas-éknak:
-Jó reggelt! Egyenlőre semmi konkrétumunk nincs. De még reménykedek.
Leülsz reggelizni, és körülbelül mikor befejezed, észreveszd, hogy Hyas arca elsötétül kissé, majd megszólal:
- Most lépett kapcsolatba velem az úrnő, azt mondja egy földúton haladnak, vele van Stancil is, meg egy másik nő és egy gyerek. A kísérőik tizen vannak, jól fel vannak fegyverezve. Sietve haladnak. Nem ismerős neki a táj, nem tudja hova mennek, de már több órája elhagyták a várost, ahol éjszakázott a csapat egy része.

Hyas-nak:
-Nagyjából sem tudja merre mennek? A nap állásából legalább az irányt tudnánk! Meg a tempót. Ha tudod kérdezdd meg tőle! Addig inézkedek.
Odasietek a fogadóshoz és kifizetem a szobát. Nagyjából összeszámolom mennyi élelmünk van és ha úgy gondolom elég akkor csak a lovaknak szerzek be útravalót és minden kulacsunkat megtöltöm vízzel. Élelmetek van elég, a többit sikerül beszerezned (3 réz az abrak).
Ha ez megvan, vissza Hyas-ékhoz:
-Sikerült?
- Igen, azt mondta, hogy Dél-Kelet, Kelet felé tartanak szerinte, és épp most tértek le az földútról. Küldött képeket is, azt hiszem felismerem majd a helyet, ha megtaláljuk.

Másnap délután érkezik hozzátok a tegnapi pap látogatóba. Hosszan beszélgetnek a nagyúrral, végül szellemnyelven az úr közli veled:
- Éjjel ismét dolgunk lesz.
Mivel töltöd az estig hátralévő időt?

Bólintok a nagyúr felé, hogy megértettem, majd a beszerzéssel töltöm az időt, ha szükség van valamire, ha nem akkor pihenek, illetve gyakorlom eme új próbatételhez a megfelelő gyakorlatokat, a vakon helyzet felismerést, tájékozódást, stb. a szobában.

A nagyurral éjjel ismét a partra mentek, ott beköti a szemed és ismét bevezet valahova. A füstölők illatából ítélve pont ott vagytok, ahol tegnap is. Váratlanul valami boldogságszerű érzés tölt el, bár nem tudod miért. Kisvártatva lépteket hallasz, majd a pap hangját:
- Ezt igyák meg - és a kezedbe ad egy kupát - ettől könnyebben elalszanak.
Megiszod?
Amikor bent vagyunk már a megfelelő helyen, megkérdem a papot, hogy levehetem-e a kötést, ezután a nagyúrra nézek, hogy most megigyuk-e az italt, de mielőtt válaszolna megkérdem a papopt:
- Miért kell elaludnunk? - kérdőn és értetlenül állok a kérdésemmel.
A pap válaszol:
- Végül is leveheted, mert ha velünk jössz, így is - úgy is látni fogod, hol vagy most.
Leveszed a kötést, és szétnézel, egy kicsi félhomályos, csiszolt szürke és fekete kövekkel burkolt helyiségben vagy, a berendezés pár padból áll. Az innen nyíló helyiségben egy fekete csiszolt kőből készült oltárra leszel figyelmes. Ahogy lenézel a lábad elé észreveszed, hogy három matrac, van a padlóra fektetve.
A nagyúr kezében is van egy kupa, ő kérdés nélkül felhajtja az italt, akármi is volt benne.
- Hogy miért kell aludnod? - kezdi értetlenségedet látva a pap - Majd megtudod, ezt úgy sem lehet szavakkal leírni. Az egyszerűség kedvéért, fogalmazzunk, úgy, látogatóba megyünk valahova.

Hmm, még úgysem volt részem ilyen kalandban.
- Hozzá megyünk? - kérdem sokattudó tekintettel a paptól, kicsit behunyorítva az egyik szemem. Ezután fogom és lehúzom a löttyöt, várom milyen émelyítő rosszullét fog rámtörni és felkészülök, hogy a mtarcra zuhanjak.
- Nem Hozzá, de az Ő jóvoltából.
Megiszod, furcsa íze van, de nem rossz. A hatása meg egészen érdekes, elbódulsz, mintha valami erős alkoholból ittál volna, pedig az italban biztos nem volt olyasmi. Az izmaid elernyednek, teljesen megnyugszol, és el is álmosodsz. Úgy érzed muszáj leheveredned. A nagyúr már a matracon fekszik, te követed a példáját, és a pap is teszi, amit ti. Mihelyst leteszed a fejed, el is alszol. Az álmod furcsa, leginkább valami látomásra hasonlít, kusza és értelmetle. Nem sokára megjelenik benne a pap, majd a nagyúr is. Ez után valami megváltozik körülötted, nem tudod megmondani mi, de valahogy másmilyenné válik az egész álom: rendezettebb és összeszedettebb lesz.
- Induljunk! Végig maradjanak mellettem, csak én tudom megvédeni magukat itt - mondja a pap, és a nagyúrral elindulnak kifelé.

Követed őket?
Persze, hogy követem és igyekszem mellette maradni, nem akarok itten vészni.
Egy hosszú járaton keresztül vezet, utána ki a tengerpartra, majd át a városon, be a nemesi negyedbe egészen ahhoz a palotáig, aminek a kapujában már voltatok tegnap, de nem mentetek be. Most bementek. Szétnéztek a házban.
Az egész helyzet nagyon szokatlan neked, mert nem úgy látod a várost, ahogy eddig: szürreális az egész, és helyenként olyan dolgokat látsz, amiről fogalmad sincs hogy került oda (nappal nem láttad egyszer sem).
Az épületben járkálva láttok jópár alvó embert, akik körül valami burokszerű van, és azon belül szokatlan dolgokat látsz, mintha az emberek álmai lennének egy üveggömbben. Gyakorlatilag az egész házat bejárjátok, egyetlen szobát találtok, ahova nem tudtok bemenni, és nem is láttok be, sem ajtaja, sem ablak nincs, olyan mint egy tömör sötét tömb. Ez a helyiség az épület belsejében, pince szint környékén található. A pap vizsgálgatja egy darabig, meg hümmög, szól valamit a nagyúrhoz, utána arrébb álltok.
Elkezdtek különböző útvonalakat keresgélni ehhez a helységhez. Négy különbözőt találtok (egyik sem közvetlenül oda visz), két hosszabbat, és két rövidebbet.

Mire vagy kíváncsi, mit nézel meg? Hogy reagálod le a helyzetet, mit gondolsz, stb? (jöhet zöldben is)

Grenhez:
- Mi a törv? Uda mögyünk hárman és szétcsapjuk űket?

Hyashoz:
- Tő ismöred aztat a sötét mágiát, ami eltüntette a kocsit? Miénk vagy az öllen csináta?
- Nem ismerem, de megkérdezhetem a nagyurat, hátha ő tudja, hogy mi volt az - vonja meg a vállát.

Odahívom magunkhoz a fogadóst és Hyas-t megkérem nagyjából írja le azt a környéket amerre az úrnőék járnak.
-Nem tudod merre lehet ez a hely?
- Talán Délre vagy Keletre lehet a várostól, de nem tudok biztosat mondani, ez a leírás a környék nagyrésézre ráillik. Induljatok el vagy a déli vagy a keleti úton - vonja meg a vállát a fogadós, látszik, hogy sajnálja, hogy nem tud többet segíteni.

Megvárom mit válaszol és csak utánna fordulok majd a Farkashoz.

Követem kifelé a papot, először is furaának tartom, hogy most nem köttetik be a szemem, de egyenlőre csak sejtem, hogy ez azaz út, ahol bejöttünk. Kiérve a tengerpartra be is bizonyosodik ez a sejtésem. Mivel a megváltozott körülmények eltérnek a megszokottól, út közben magamat is vizsgálom, hogy változtunk-e, illetve a többiek. Mennyire részletesen vizsgálod meg magad? A nagyúr palackzöld páncélban van, és szélfútta hóhajjal lépdel a pap mellett, akinek a fején egy koszorú van, amit előtte nem láttál. A háznál olyan dolgok, amiket nem láttam nappal, de most igen elég meglepőek. Nem csak a háznál látsz ilyeneket, hanem az utcán is. A legtöbbet nem tudod hova tenni, az egyik háztetőn például egy tehén legelészik, van ahol fák nőnek ki az épület oldalából, van ahol az utca kövei színes buborékokat eregetnek. Fogalmad sincs mi ez az egész. Az ilyen dolgokat jobban megnézem, de csak amit ránézére megtudok állapítani, mágikus-e, láthatatlan és mi az egy őr, egy jelzőszerkezet, egy csapda? Amikor meglátom az embereket, rögtön a fegyvereimért kapok, hogy minél előbb ellehessen hallgattatni őket, de amikor a fura látványok tárulnak elém, inkább egy kis érdeklődéssel veszem. Mikor a fegyvered felé tapogatsz, a pap szól, hogy felesleges lenne elővenned, de nem mondaj miért. Megnézem mi van a buborékokban, megpróbálom megérinteni, de ha rám szólnak nem teszem. A pap rád szól, hogy ne érj hozzájuk. A képek vagy valami történetszerűt mutatnak, vagy összeföggéstelenek, a rémképektől a szerelmes jelenetekig mindenfélével találkoztok. Igyekszem a különös teremhez vezető utat megjegyezni, az odafelé vezető úton, minden apró zegzugot meglesni, esetleges menekülő, búvóhelyeket keresni ha majd a szükség úgy hozza. A szobánál megkérdem:
- Mi a baj, mágia védi?
- Végül is igen - hümmögi a pap, de lthatóan a szoba jobban érdeki, mint hogy válaszolgassaon, vagy magyarázzon.
Bár mivel ez egy szokatlan helyzet így elhalkulok, mert azt sem tudom itt mi fán terem. Megnézem a lehetséges útvonalakat és ösztönöm szerint tippelek a legjobb útra, amit választani lehet, ha kérdezik tőlem.

Farkas-nak:
-Próbáljuk utólérni őket és ha kell lerohanni mindet.

Hyas-nak:
-Az Úrnőtől próbáld megtudni, hogy íjászok, és esetlegesen varázslónak tűnő emberek akadnak-e a kíséretben. Ha nincsenek, sokkal több esélyünk van.
- Rendben - mondja, majd rövid idő után folytatja - ijászok vannak, és két varázstudó is, de ebben nem biztos.