Quote:
Originally Posted by Dragon,Szamár :))
(Post 50483)
Ki milyen háziállatot tart/tartott/szeretne tartani ?:)
Valamint szívesen várok vicces történeteket a gazdik és állataikról :) és ha egyéb állat érdekelne milyen egyéb ?:) pl. van-e valaki aki tart Emut vagy pávát esetleg struccot :D:)
|
- No nálunk egy kisebb zoo is van:)
- -7 macsek+haverok, mert kajáláskor érdekes módon 15 körül mozog a létszám
- -Gáspár ő egy 7 éves tyúkanyó. Őt napos csibeként kaptuk a szomszédtól mikor falura költöztünk...nagyon házias és követi az embert minden hová. Kicsit morbid, de kedvenc kajája a húsleves...
- -Tasi-tasi ő egy néma kacsa, aki öngyilkos szándékkal berepült hozzánk. Nem voltunk itthon így a lent említett blökik szó szerint majd nem kicsontozták. Mikor hazaértünk úgy találtunk rá szegényre vérbe fagyva. Bő hónap kellett hozzá, hogy felépüljön és még jó pár utána, hogy a kapott stressz elmúljon.De mára már büszkén totyog estenként a kutyák közzé, vacsorát követelve ő is. Így külön tálkája van és szerintem ő is egy kicsit házőrzőnek érzi magát:)
- A családtagok:
- - 2 Szent Bernáthegyi fiú (Anubis és Astor karácsonykor voltak 1 évesek), akik azért nem is olyan szentek:) 6 hetesen hoztuk őket 120km-ről, mert előtte sajnos meghalt a bernáthegyi lányunk 5 évesen méhrákban...
- - 1 Magyar vizsla lány (Szofi a neve) Ő egy hatalmas szív és egy még hatalmasabb gyomor...simán verné evésben a két bernáthegyit...
Szofit 5 hetesen került hozzám, szülinapomra kaptam, mert előtte nem sokkal veszítettük el Genie-t, ki egész életén át hűséges társam és kollégám volt. Genie németjuhász lány volt és 11 évesen hagyott itt bennünket az emlőrák végzett vele.
Szóval Szofi a megtestesült szeretett. Első nap felengedtük az ágyra, mert nagyon fázott és sírt...nos aki ismeri a vizslák belső világát annak nem is kell mondanom:-azóta is ágyban alszik:)
És bizony estenként megy a harc a szabad ágyhektárokért...:D
- -1 Ónémetjuhász lány azaz öreglány őt Kimberly-nek hívják. Genie kutyánk lánya ő, a kezünk között jött a világra és köztünk is maradt. 14. életévében jár és már nagyon nehezen mozog. Csípő diszpláziája van és már a műtét sem segítene rajta. Ő is lakásban van (két éve) és bizony sokszor már pelenkázni kell szegényt. De teljesen tiszta a tudata, örül az életnek és nagyon hálás a segítségért nap mint nap.
- Egy igazi társat elveszíteni és a lelkieket átérezni csak az tudja, aki már ezt átélte. Sokan mondják, hogy majd lesz másik és csak egy kutya volt, de ez korántsem így van. Nálunk a kert van kennelbe zárva és a blökik szabadon mászkálhatnak, szabad bejárásuk van minden hová és láncot még csak hírből sem ismerik. Bár nekik ez természetes és nem tudnak különbséget tenni sok szenvedő fajtársukkal szemben, de én állítom, hogy még is érzik azt, hogy jó helyre születtek. Az a millió nyali és őszinte szeretet amit nap mint nap kap az ember tőlük, az egyszerűen leírhatatlan. Ha rossz kedvű vagy megérzik és sajátos módszerrel - vagy bohókásan, vagy nyalival vagy mással -de biztos, hogy felvidítják az embert...
- Ám a sok-sok örömöt elkerülhetetlenül felváltja a fájdalom és a sírás.
Én soha nem fogom tudni elfelejteni, a két -azóta az örök csontmezőkön hancúrozó - "lányaim". Mindkettőjük mellett ott virrasztottam az utolsó percükig... Tisztán látom őket magam előtt most is, ahogy már órák óta mozdulni sem volt erejük, de mégis mielőtt meghaltak, mindketten úgy búcsúztak, hogy utólsó erejüket összeszedve kezeim közzé hajtották fejüket és megnyaltak...és abban a nyaliban az egész lelkük s életük benne volt...
|
