Magamban morgok valamit az elfek gyengye szervezetét emlegetve és teszek még egy kísérletet. Behajlítom a bal karját és a könyökigegébe szúrok a hüvelykujjammal. Ha erre az éles pillanatnyi fájdalomra se ébred fel akkor tényleg kiütötte magát.
Nem, nem ébred fel.
Na ez szép.
-Azt hiszem Alysium-ról egy darabig lemondhatunk és ha nem sikerül valami vajákost kerítenünk akkor tán végleg is.
Felállok és a fegyverrel rendelkező szobrok elé járulok sorban. Tisztelgek előttük ökölbe szorított kézzel:
-Lehet, hogy nem tudom ki vagy, de azthiszem mivel fegyverrel harcolsz megérdemled a tiszteletet.
Megteszed, de látható hatása nincs a dolognak.
-Fény nélkül nincs árnyék.
Motyogom magam elé és a fáklya fényében az árnyékokat nézem a padlón.
- Hyas! Ugyanúgy mint a tűs teremben! Oltsdd el a fáklyát és ha szólok gyújtsdd meg újra. Míg sötét van, csak akkor szólon bárki - a csendre intő szobor felé intek - ha nagy baj van. Két-három percet legyünk a sötétben.
Felkészülök a látásom átállítására és várom, hogy a fáklyafény kihunyjon.
Ha elaludt akkor körbenézek hőlátással a teremben és megpróbálok felfedezni minden lehetségesen fontos dolgot, ha ez megvan akkor vissza próbálom állítani a szemem a "normál" látásra és úgy körülnézni. Elvégre, ha nincs fény-nincs árnyék és tán nem hőlátóknak tervezték a termet.
Igazából hőlátással sem látsz semmi különöset a termen.

Teljesen elkedvtelenített ez a helyzet, a pyarr égiek velem vannak, minek vizslassak idegen hatalmak szobrait. Várom, míg a nagyúrék kisütnek valamit. Ők akarták ezt a fura játékot, akkor cselekedjenek ők is ne csak itten bólogassanak. Testőrnek jöttem, nem tanácsosnak, meg udvari bohócnak. Dohogok magamban...
Azt látod az uraságon, és az úrnőn is, hogy erősen gondolkodnak, hogy mit is kellene tenni.

Két percig nézelődök aztán szólok Hyas-nak:
-Rendben gyújtsdd meg a fáklyát.
Meggyújtja a fáklyát.
Körbenézek az ismét világos teremben.
-Akkor a másik értelmezés szerint- morgom - Ha sok fényt gyújtunk akkor lesz valami árnyékos dolog. Már csak arra kell rájönnünk mennyi fényt kell gyújtani.
A fáklyatartókat veszem számba, aztán , hogy nálunk mi van világítóeszköz, az égő fáklyán meg a lámpáson kívül- nincs nálatok más, amivel világítani lehetne.
Leveszem a zsák aljáról a széthasított pokrócot és óvatosan (nehogy legyen esetleg még benne tüske) kissebb darabokra szabdalom (tépem). mivel meglocsoltam már olajjal, valószínüleg elég jól fog égni. Körbenézek a zsákokban és a többieknél, mit lehetne "fáklyanyélként" használni.
A zsákban semmi használhatót nem találsz.

Farkason látszik, hogy gondolatban messzire kalandozik, még egy félmosoly is megjelenik arcán, majd hirtelen zökkenéssel tér vissza a jelenbe. Megropogtatja tagjait, majd unalmába az elfhez lép. Kicsit megrázza, meg lekever neki két ébresztő pofont, hátha magához tér a puhány.
Az elf a pofontól eldől, és úgy is marad, de nem ébred fel. Ahogy így nézegeted már abban sem vagy biztos, hogy él egyáltalán.

Massza Rex: Farkas gondolatait, terveit, stb, ide várom: 119855. Előre is köszi.

Egy fáklyát gyújtok és megpróbálom, hogy melyik szobor milyen árnyékot és hova vet, ha a megfelelő helyre rakom a fáklyákat.
A fáklyatartókba helyezve a fáklyát azt veszed észre, hogy a fáklyatartóhoz képest keresztben lévő medence szélre esik a szobrok árnyéka.
Ahogy jobban megvizsgálom a szobrokat, feltűnik, hogy a tőrös szobor nagyon hasonlít a késesre, és a csendre intőre. Elgondolkozok azon, hogy Ilho-mantari-nak milyen nevei vannak még. Majd a nő tolmácsolásával:
- Ez szobor - mutat a tőrt tartó alakra - szintén lenni Ilho-mantari, Biztoskezű Hölgy lenni neve.
Majd Hyassal együtt elkezdem vizsgálgatni az ötödik szobrot, hosszas tanakodás után (többiek: nem értitek a nyelvet) az eredményt megosztjuk az úrnővel, aki lefordítja a többieknek:
- Ez szobor lenni valaki másé, ő neve lenni Moramié.
Aztán az ennél a szobornál lévő fáklyatartókba teszem a fáklyát, és vizsgálgatni kezdem az árnyékokat. Az árnyékok a medencénél lévő háromszögekre esnek, és az árnyékok csúcsai körülbelül egy volba esnek a megfelelő oldali ajtóval.
Megvizsgálom a medencét. A medence alján látszó elválasztó vonalak a medence külső és belső oldalán is látszanak, mintha darabokból lenne a medence. A medence körül a padlón vékony rés húzodik végig, mintha nem a padló kővéből faragták volna a medencét.
Megpróbálom megmozdítani valamerre az egyik háromszöget.
Melyiket?
Az ajtók elhelyezkedéséből arra következtetek, hogy a bejárati ajtó melletti ajtóval egyvonalban lévővel kellene próbálkozni.
Rendben. Milyen irányba próbálod mozdítani?
Kifelé, majd befel tolom-húzom.
Nem történik semmi, a kő nem mozdul.
Akkor megpróbálom lenyomni a medence szélét.
Érzed hogy mozdul, de egyedül nem vagy elég erős. Ahogy Hyas meglátja, hogy nem boldogulsz, oda megy segíteni. Ketten már elég erősek vagytok ahhoz, hogy lenyomjátok a szélét. Ahogy a medence adott falszakasza lentebb megy, a medence alja is lesűlyed, és elkezd valahova lefolyni a víz. Minél több víz folyik le, annál fentebb emelkedik a bejárati ajtó melletti ajtó. Mire az összes víz kifolyik, az ajtó teljesen felnyílik. Egy sötét folyosót láttok magatok előtt.

Hogyan tovább?

- Na végre... (morgom a bajszom alatt) felrakom az elfet a vállamra, ha még él és indulásra készen nézek a többiekre.
Még él.

Nézem ahogy a Nagyúr a medencét vizsgálgatja és kinyitják végül az ajtót. Magamban kicsit leszidom a szemem, hogy nem vettem észre a vonalakat, aztán megnyugszom, hogy valószínüleg mágia van a dologban.
Összepakolom a zsákokat és felkészülök, ha indulnánk. mielőtt Farkas megindul az eszméletlen Alysium-mal végigtapogaatom óvatosan az elf testét, ( a kezem beburkolom a már használt "tűszedő" ingdarabjával, óvatosan, hogy ha akadna benne tüske még, az ne szúrjon meg) akad-e nála valami fegyver elrejtve és ellenőrzöm, hogy mennyire lélegzik.
Fegyver nincs nála. Épp hogy lélegzik.

P.sz. 3737, Kyel 1. havának 1. napja, a Vörösréz órája, Yankar
 

A folyóra belépve azt tapasztaljátok, hogy a sötétség elnyeli a fáklya fényét, és a hangok is eltompulnap körülöttetek.
Gren: ha hőlátással próbálkozol, azzal sem látsz semmit, teljesen sötét minden.

Hogyan haladtok tovább?

Megállítom a csapat és előveszem a kötelet.
Kigöngyölöm és hurkot kötök az egyik végére (nem csúszót, hanem fület mi nem szorul meg rántásra) amibe a bal csuklóm teszem.
-Mindenki fogja meg a kötelet - mondom - és a bal kézfejére-csuklójára vesse rá egyszeresen, hogy véletlen se ejtse el. Megyek elöl. Hyas mögöttem és feszesen tartja a kötelet. Utánna mindenki csak annyira feszesen, hogy ne zavarja és érezze ha meglazul. Ha elesek vagy lezuhanok akkor vissza tudtok rántani. Jobb kezével mindenki kövesse a falat. Ha kanyar vagy elágazás jön szólok. Ha bárkinek eszébe jut valami ami hasznos lehet szóljon, de egyébként mindenki legyen csendes. A szobor - célzok a csendre intőre - tán nem véletlenül néz úgy ki.
Miután elmondtam beállok a sor elejére. előtte végigellenőrzöm mindenki fogja-e a kötelet.
Ha igen akkor óvatosan elindulok a lábammal tapogatva az utat, az arcommal-bőrömmel a levegőre koncentrálva (van e huzat, légmozgás, gyanús szagok) jobbom az elf ingdarabjába burkolva lazán simítja a falat.
A többiek úgy tesznek, ahogy mondod. Nincs légmozgás, gyanús szagokat sem érzel. A kezed alatt síma a kő érintése. Óvatosan haladsz befelé, a lábaddal patogatva az utat. Lassan haladtok, de gond nélkül. Negyedórája haladhattok, mikor úgy érzedm hogy a kő a kezed alatt kezd nyirkos lenni, és melegedni.
Megállítom a csapatot és megpróbálom felmérni milyen mélyen lehetünk és okozhatja e a mélység a melegedést és a nyirkosságot.
Elég mélyen vagytok, de szerinted ez nem okozhatja sem a meleget sem a nyirkosságot. A szobros terem óta nem mentetek lefelé.
-Valami miatt melegebb és nyirkosabb a fal itt. - szólok a többieknek. - Nem tudom miért, de nem amiatt hogy mélyen vagyunk. Óvatosabban megyek tovább és készüljetek fel, hogy esetleg megfordulunk és indulunk vissza amilyen gyorsan csak lehet.
Még óvatosabban megyek tovább és felkészülök hogy ha kell megforduljak és futás.
Magamban halkan imádkozom.
Ahogy egyre haladtok előrébb, nem történik semmi (nincsenek sem fura zajok, sem gyanús szagok), azt leszámítva, hogy a fal a kezed alatt lassan kezd síkossá, és bőrszerűvé válni.

A nő fordítja:
- Mindenki állni meg. Majd én vezetni mindenki (azzal elkérem a kötél elejét), én látni itt is.
Amint a nagyúr befejezi a mondandóját, és a nő lefordítja nektek, meghalljátok a gyerek hangját, hogy valamit mond, de nem értitek a nyelvet.
Ismét halljátok, hogy a nő fordítja:
- Nos, a kötelet mégse engedni el, jönni tovább így, az biztonságosabb. Én előre menni és körbe nézni.
Halljátok, ahogy a nagyúr és még valaki előre siet.

P.sz. 3737, Kyel 1. havának 1. napja, a Bronz órája, Yankar
 

Magamban bosszankodok kicsit, aztán félrehúzódok kissé, hogy el tudjanak menni mellettem.
-Úrnő! a Nagyúrnak azért mondja meg, hogy ha jönnek visszafelé szóljanak előtte, mert nem szeretném, ha csak úgy itteremnének. Még a végén baj történne.
Mentek tovább, vagy vártok?
Tovább megyünk.
Tovább mentek, és ahogy a kezed a falhoz ér úgy érzed a bőrszerű anyag hullámzik a tenyered alatt. Szkeptikusan fogadod a nagyúr véleményétr, miszerint biztonságos a folyosó. Épp szóvá tennéd, mikor világos lesz, és egy teljesen szokványos folyosót látsz meg magad előtt. A tenyered alatt ismét szilárd követ érzel. Végigmentek a folyosón, és egy nagy üres terembe találjátok magatokat. A teremben már ott vár titeket a nagyúr és a gyerek. A helyiség egyik oldalán egy beszögellés van, ami a terem többi részével ellentétben vakolatlan téglából van.
Végig kopogtatom a falat.
11 furcsa téglát találsz, 10 körülbelül azon a helyen van, mint abban a helyiségben, ahonnan indultatok. Mivel emlékszel, hogy ott melyiket és milyen sorrendben nyomta meg a kísérő, így követed az ő mozdulatait, és a szembelévő fal egy része hátracsúszik, majd oldalra.

Míg te a falat kopogtatod Alysium magához tér. Láthatóan még gyenge. Ami feltűnik rajta, hogy az eddig ibolyaszín írisze koromfeketévé változott.
(Pettyes: a minuszaid még megvannak, nem gyógyultak meg)

Miután a rés megjelenik az falon, és áthaladtok rajta, egy ahhoz hasonló helyiségbe érkeztek, ahonnan indultatok. Egy férfi vár rátok egy széken ücsörögve, előtte egy asztalkán ott hevernek a fegyvereitek.
- Örülök, hogy látom önöket. Kérem kövessenek - azzal kivezet benneteket az épültből.
Ugyan azzal a kísérettel utaztok vissza a fogadóba, mint amin ide érkeztetek.

Szótlan vagyok az egész visszafelé úton, inkább a városra figyelek. A fógadóban átbújok a kényelmesebb kopott gúnyámba, majd Grennel beszélek.
Grennek:
- Kerítsé valami vajákust a hosszúfülnek, ín meg ürködöm addig itten.
- Ha gondoljátok szívesen vállalom az őrködést, meg kipihenitek magatokat, utána cserélhetünk - mondja Hyas.
Hyasnak:
- Amíg a nyúlánk hölyre nem jün, addig csak hármon maradunk. Így möndenki surra körül. Közdem én, aztán majd a fulytatás eldüntjük.
- Ahogy akarod - tárja szét a karját.

Egész úton visszafelé szótlanul baktatok a többiek mellett. Leginkább magamban fordulva gondolkodás van az arcomra írva, ám olykor-olykor a csodálatos napkeltében is elvész tekintetem.

A fogadónál Grenhez, mikor mutat a szemem felé:
- Miért mi van? - kérdem tőle.
- Nem, nincs szükség senkire, csak egy kicsit gyenge vagyok. Egy kis pihenés az, ami jót tenne és visszanyerem az erőm hamarosan. Ha nem baj, akkor egyenlőre nem őrködnék - válaszolom Grennek és a többieknek.

Ezután elbotorkálok a szobámig és lepihenek, csak a szükséges dolgok miatt kellek fel, addig igyekszem pihenni annyit, amennyit csak tudok.

Alysium kérdésére:
-Olyan a szemed mint a frissen fejtett szén.

-Ha nem, hát nem kell vajákos. - vonom meg a vállam, aztán Hyas-nak szólok - Menjünk együnk egy kicsit, aztán pihenjünk míg ránk kerül az őrség dolga.
Megkérdem az Úrnőtől, hogy óhajtanak-e reggelizni.
Lemegyek az étkezőrészbe és kerítek valami reggelifélét. Ha az Úrnőéknek is kell akkor nekik is.
Az úrnő megköszöni, de nem kér reggelit, azt mondja inkább lepihennek.
Lementek reggelizni. Frissen sült cipót, vajat, sajtot, és főtt tojást kaptok, meg egy korsó sört.
Óvatosan eszem. mindenből csak egy kis falatot eszek-iszok elöször és utána "nézelődök", beszélgetek Hyas-sal vlami ártatlan témáról, hogy esetleg megérezzem, ha van méreg az ételben-sörben.
Hyas nem óvatoskodik, eszik ahogy jól esik.
Miről beszélgetsz vele?
Mivel nem vagyunk magunkban ezért a környékről, a városról kérdezgetem. Megkérdem tőle, hogy hallott-e egy Keanor nevű városról ami álítóéag a közelben van.
Kb azt mondja el, mait már Farkas is említett (ha valami konkrétan érdekel, akkor azt írd meg zöldben). Hallott már arról a városról, tudja is merre van, de nem járt még arra.

Gren válasza furcsán érint és láthatja a zavart kifejezést az arcomon.

Fent a szobámban engedek egy lavor vizet és megpróbálom a tükröződésben megnézni, vagy a pengém tükröződéséből megállapítani, vajon csak ugratott-e Gren. Amikor felfedezem eme változást az első percek szinte bosszankodó dühöngésbe torkollanak. Nem értem miért ez a változás, majd lenyugszom és lepihenek inkább, mert a kimerültség erőt vesz rajtam. Talán még hasznomra lesz, vagy épp nem, de mindenképpen feltűnőbb leszek.

Az örködést váltva letudjátok. Mindhárman (Farkas, Hyas, Gren) pihentek is, míg a másik kettő őrködik. Késő délután az úrnő előkerül a szobából, és ételt hozat maguknak, majd közli veletek, hogy batárt kell venni, és ad rá 100 aranyat.

Massza Rex, Z: olvassatok zöldet

Zavartan ébredek, de a furcsa zajok hamar észhez térítenek. A zajok nem furcsák, megszokott zajok: ajtó csapódás, léptek hangja. Fegyvert ragadok és megkeresem a zaj forrását. Először az őrt ellenőrzöm, majd csak utána indulok tovább, ha ott minden rendbe. Mindent rendben találsz. (Egyenlőre próbálok csak erre koncentrálni, a többit majd később rendezem a fejembe egy jó erős ital mellett)
Ebbe bele lehet örülni, má minden zajra felriadok...(dühüngök magamba). Ha már talpon vagyok lemegyek megtöltetem a butykosom erős pálesszel, aztán felmegyek a szobámba, iszogatok és egy messzi messzi pontra bámulok a falon túl.

Míg nem őrködöm a szobámból előbb csend, majd tompa duhogás és halk, dallamos hangok hallatszhatnak ki a folyosóra.
Miután az Úrnő feladatot ad megkérem Farkas-t hogy őrködjön és Stancilt, hogy segítsen körötte, aztán Hyas-t kérem fel, hogy menjünk el batár után nézni. (mégiscsak ő a "legemberibb" kinézetű és ha bármi gond van tenni a legtöbbet ő tud a helyi viszonyok között)
Felkészülök és felszerelkezem. A pénzt négy részletre osztva (három 25 aranyas adag Hyasnál, egy nálam) helyezzük el, mondván úgy nem kell egyszerre villogtatni a pénzt. A fogadóstól megkérdem merre lehet ijesmivel foglalkozó embert találni.
Miután a fogadós elmondta merre találtok ilyesmit és kinél. Elindultok és gond nélkül oda is értek. Kiválasztotok egy megfelelőnek tűnő batárt, de nagyon magas árat szab meg az árus. Hyas kemény alkudozás árán végül megegyezik 115 aranyban az eladóval. Megállapodtok, hogy holnap elhozzátok a maradék pénzt, és a lovakat is, hogy elvihessétek a batárt.

A közeljövőben nagyobb csetepaté várható. Az a kérdésem, hogy egyeztessünk-e időpontot, hogy egy alkalom alatt letudjuk az egészet, vagy ahogy esik úgy puffan freestyle módon menjen a dolog? Javaslatokat, véleményeket zöldben várom.

A kapott zöldek alapján arra jutottam, hogy első körben próbáljunk meg időpontot egyeztetni. A számotokra megfelelő időpontokat írjátok meg ide.
Várom a javaslatokat!

Nekem hétközben 18.00 után jó lenne kb 21.00-ig.
Ezen a hétvégén bármikor jó lenne (a hétvége azért lenne kedvezőbb nekem, mert többet tudnék folyamatosan gépnél lenni, mint hétközben).

Pettyes: péntek, vasárnap számításba jöhet, szombat nem biztos, hétfő és szerda este nem jó


Z: elméletben jó a hétközben 18.00 után és hétvége is, gyakorlatban meg...

Massza Rex: péntek nekem is ok elvileg, a hétvége is, bár ott lehet minimális kever...

Nem jó mindenkinek ugyan az az időpont ma, ezért Kedden este 18.00-tól lesz.
Ha ismét el kell halasztani, akkor freestyle megy a dolog, kockadobás és körökre bontás nélkül.

Összekészítem a holmimat, ellenőrzöm a felszerelésem minden darabját és kipótlom az élelmet hat napra elegendőre.
A pónimat jól megetetem megitetom előző este és indulás előtt is gondoskodom róla. Feltöltöm a neki való készleteket is (3-4 napra elegendő zabot teszek egy kis zsákba).
Az Úrnőtől megkérdem az uticélt és hogy hogyan készüljünk élelemmel felszereléssel. Azt mondja Ifin az uticél. Ha bármi kívánsága van akkor igyekszem teljesíteni. (élelem mindenkinek, sátor, stb) A batárért még el kell mennetek a kereskedőhöz.
Indulás előtt igyekszem nem az utolsó őrségben lenni, hogy minél pihentebb legyek.
Megkérdem Hyas-t, hogy ért-e a kocsihajtáshoz és ha igen akkor vállalja-e a hajtást. Ért hozzá és vállalja. Ha igen akkor a "szokott" helyemre a batár hátuljára kapaszkodom majd fel, hátrafele és kétoldalra figyelve. Szürkesörényt a batár bal (nekem jobb) hátsó sarkához kötöm hosszú pányván, hogy kényelmesen mozogni tudjon és ha kell bármikor elvághassam a pányváját.
A kétkezes csatabárdot az ölemben tartom minden esetre készen és a batár hátfaláról lelógó (poggyászrögzítő) szíjjak közé hurkot készítek amibe bedughatom a karom, hogy ha nagyon zötyögős lenne a terep akkor se essek le, meg a szekérről harcolást is könnyíti kapaszkodóval.

Az indulásig igyekszem pihenni annyit amennyit csak lehet, csak a szükséges dolgokat végzem el, illetve ha szükség van rám, akkor persze vállalom a szerepem. Ha már jobban vagyok, összeszedelőzködöm, a cuccom összeszedem és induláshoz készítem Foltost. Mivel nem értek a kocsi vezetéshez, így nwm próbálkozom vele. A frisseséget számítva, ha jól vagyok én megyek elöl Foltoson. Ha bármi komolyabb csata kezdődik, akkor visszahúzódom a kocsi egyik oldalához, Foltost az ajtó mellett tartom, róla pedig fel a batár tetejére. Innen megfelelően belátom a teret, ahhoz, hogy besegíthessek. Kb. mindig 8-10 ló távolságban haladok a batár elött. Öszpontosítok az érzékszerveimre éjszaka petig a kettős látást felváltva használom.

A batárért előző este elmegyek Hyas-sal.
Gondolom előtte a maradék 15 aranyat amivel tartoztok a kereskedőnek, elkéred az úrnőtől...
Gondosan ellenőrzöm és a fogadó istálójába érve felkészítem az útra. Indulás előtt gondoskodom némi tüzifáról és a nagyja cuccaink elhelyezéséről és rögzítéséről.

Természetesen elkérem a tartozást és ha az Úrnőék élelmet is akarnak felhalmozni az útra akkor arra is a költségeket.

P.sz. 3737, Kyel 1. havának 2. napja, az Acél órája
 

Reggel összekészülődtök, és elindultok. A tenger partját követő kövezett országúton haladtok, viszonylag gyors tempóban. Több helyen olyan közel van a parthoz az út, hogy látni lehet a tengert. Utatokat rétek, cserjések és kisebb csoportokban fel-feltünedező babérlombú fák szegélyezik. Csak időnként találkoztok egy-egy utazóval, valahogy most nem nagy a forgalom. Az idő szép, az ég felhőtlen, bár kissé hűvös van. Ahogy napközép felé közeledik az idő fokozatosan melegszik fel a levegő is. A délelőtt eseménytelenül telik. Napközép tájt megálltok pihenni és enni, inni. A délután első fele is eseménytelenül telik. Körülbelül félúton lehettek Yankar és Alcara közt, mikor Alysium arra lesz figyelmes, hogy az úton keresztbe fordulva egy szekér borult fel, az egyik kereke eltörött. A szekérre pakolt zsákok szana-szét gurultak az úton. Egy ló fekszik a kövön a köcsi elé fogva, már nem él, valaki átvágta a torkát. Ahogy jobban megfigyeled, észreveszed hogy még egy ló a szekér elé lehetett fogva, de annak a szíjait valaki elvágta, mert a ló nincs sehol. A szekér végétől vérfoltok láthatóak egészen az út széléig, majd a füvön folytatódnak, be a cserjésbe. Olyan, mintha valaki sebesülten bevonszolta volna oda magát.

Ki mihez kezd? (itt még nem kezdődnek a körök, majd szólok ha már igen)

Fegyvereimet kézbe veszem és a batár rám eső oldalán védem az ajtót. Egy kicsit toporgok, fel alá mászkálok időnként, ne legyek annyira álló célpont.

Valami motoszkálást meg fájdalmas nyögést hallotok arrafelé, ahol a vérnyomok a cserjésbe vezetnek.

Ahol nem Farkas mászkál arról az oldalról - ha a kocsihoz lehet férni - odaállítom Foltost a közvetlen közelébe, hogy gátolja a betörést a hintóba. Felpattanok a batár tetejére, előkészítem az íjjam és a nyílvesszőket. Stancil felrántom, ha ő is a batár tetejét választja. Ezekután legugolok és erősen koncántrálok az érzékszerveimre figyelmen kívül hagyva a nyöszörgést, ami a susnyásból jön. Körbe-körbe jár a fejem, közben leszólok a batárba:
- Ha bármi gond adódik, amikor már nem tudjuk tartani a helyzetünk Foltos itt a leggyorsabb ló elviszi biztonságba magukat - közlöm a nagyúrékkel.
Egyelőre nem történik semmi.
Kis idő múlva hallod (csak te) hogy a bokrok közül valaki motyog, a hang ugyanazé, aki nyöszörgött:
- ... a fiam... elvitték... el... a feleségem... a...
Valameddig még hallod, ahogy az a valaki nyöszörög, aztán egy idő után elcsendesedik.

Miután megálltunk felágaskodom amennyire lehet és körbenézve megpróbálom felmérni a terepet és a szóbajöhető rejtekhelyeket. Aztán lekászálódok a szekérről és a tengerpart felől kerülve előre megyek a lovak mellé (hogy ha megugornak ne rajtam keresztül tegyék) és a lovak takarásából fürkészem a szerencsétlenül járt szekeret. Az úton köveket, gödröket, száguldás nyomait keresem, hogy mitől törhetett el a kerék. Ha vágtáztak, akkor a széttörő kerék miatt jókorát pördültek-zuhantak feltúrva a földet. Egy szekérbalesetnek sokfelé szórt nyomai kell legyenek, ha csak "megjátszott" a helyzet, valószínüleg nem vesztegették az időt az út kellő feltúrására. és a szekér minden oldalának beföldezésére.
Az út tengrparttal átellenes részén cserjék, és facsoportok találhatóak, a tenger felöl rét van. Az út kövezett, de ahogy megfigyeled észreveszed, hogy egy nagyobb részen hiányzik néhány kő darab. Vélekedésed szerint ha valaki ebbe belehajt, az okozhat balesetet.

Továbbra sem lankad a figyelmem, nem törődöm a szenvedő motyogásával. Neki már úgyis mindegy, ezenkívül lehet, hogy megbújt csak a bokorban és eljátsza a dolgot. Megkérdem esetleg Stancilt, hogy megakarja-e nézni, ha igen elmondom neki, hogy ezek a nyílvesszők még röptiben a legyet is leszedik, szóval fedezem, ha akarja. Vagy majd megnézi Hyas visszafelé, mindenesetr visszatérek a figyeléshez és továbbra is összpontosítok az érzékszerveimre.
Stancil nem hajlandó semerre sem menni.
Visszafelé meg aligha fogtok menni, különben meg előttetek van a hely ahonnan a hang jön.

Nyugtalanít a helyzet. Balesetnek tűnik, de támadásnak is félig. magamba elmormolok egy imát és feszülten figyelek körbe.

Én a lovaknál a tengerpart felől vagyok

0. kör
 

A szárazföld felöl nyílzápot kaptok. Alysium meghallja a pendüléseket, de elmozdulni már nincs ideje.
Alysimot (2 ÉP, 4 FP), Hyast, Stancilt eltalálja egy-egy nyílvessző. A sebek nem halálosak. Aysium: a bal válladba fúródik bele a nyílvessző.

Kezdeményezési sorrend:
Alysium
Farkas, a nagyúr
Gren,
Hyas
Stancil

Köv kör.

én a batár tetején vagyok Gren van a tenger felöli oldalon.
A tetejéről sem tudsz leurgrani oly hirtelen a nulladik körben...

1. kör
 

Lefekszem a batér tetjén és szidkozódom egyet, hogy hogy nem voltam figyelmes. Megpróbálom kihúzni a nyílvesszőt, de nem erőltetem, ha vészes, mert nem akarok kitépni a húsommal, aszem ebben a körben csak pillegek, mert azt sem láttam, hogy honnan jött a támadás.
Azt észrevetted, hogy a fás-bokros rész felöl jött, de közelebbről, mint ahonnan a hangot hallottad.
A nyílvesszőnek nem akaródzik kijönni. Stancil ott óbégat melletted, de követi a példádat: lehasal.

- Gyáva mucskok, ide álljatuk ölém, harcujatok röndesen! (ordítom miközben vad táncba kezdek, amolyan ugri bugriba, és keresem a támadókat a szememmel)
Te is arra jutsz, hogy a fák-bokrok takarásában lehetnek. Láthatóan nem érdekli őket, amit mondál, mert nem jött elő senki.

Maradok a lovak biztosította "fedezékben" és erősen figyelek a tengerpart felé is.

Milyen messze lehetnek a nyamvadtak? (hány kör cikk-cakk futás?)
Két kör.

A gyereket a padlóra fektetem és megkérem, hogy maradjon lehasalva egyenlőre.
Majd halljátok a nő hangját:
- Hyas és a Törpe menni egy-egy oldalon be, íjászok.
Hyas ellenvetés nélkül elindul a parancsod szerint.

Pónim behúzoa abatár fedezékébe utánna nagy levegő és várok két ütemnyit míg Hyas elindul. Aztán rohanva bevetem maga a fák közé. Az íjjászoktól lehetőleg távolabb.

Farkas: futsz vagy nem futsz?
Akartam, de kiadta az ukászt az vezír, így maradok inkább, hátha csak csel az egész és mindjárt jönnek a gyalogos patkányok. A kocsi háta felé húzódom, hogy lássam a másik oldalt is.

Gren és Hyas a köv kör végére eléri a bozótost
Addig jönnek a nyílvesszők.
A tetkőn senki nem kap, viszont a két futóbajnok igen, Hyas kettőt ettől kissé meglassul, Gren egyet neki sem esik jól (3 ÉP 6 FP)

köv kör.

2. kör
 

Megfogom a nyilat a markommal rögzítem, a másik kezemmel pedig letöröm a végét. Így remélhetőleg nem akadályoz tovább a nyílvessző. Kinézek oldalra a batár tetejéről, hogy hány nyílvessző és hogy kb-ra honnan jöhetnek. Megpróbálom pontosabban behatárolni a helyüket, ha tudom.
Hely ügyileg ugyan oda jutsz mint eddig. A nyílvesszők alapján tizen-tizenöten lehetnek.

Egyenlőre várakozok, készen a cselekvésre.

- Dubjátok el minden fögyveretek Férgek, különben Dartunnal vacsuráltok mind. (ordítom az íjászok felé) Közben megnézem hosszúfül meg van e még, me igen csendes, meg figyelek mindenfelé.
Nem veszed észre, hogy lenni bárm hatása a szavaidnak.
Azt látod, hogy az elf fenn fekszik a tetőn, még mozog.

A két futóbajnok Gren és Hyas, még fut, de az íjászok gyorsabbak. Még egy sorozat. Hyas a földre kerül, és ott is marad. Gren most megússza. Köv körben majd ütlegelni kedhet.

Köv kör.